Fezejet

 1 IV   |            lélek minden arcra; úgy tetszik, mintha világosságot sugároznának
 2 VIII |        hogy az is észrevegye.~– Mi tetszik, nemes uram?~Alauda, zömök
 3 XIX  |          többi akták közé.~– Ahogy tetszik.~Aztán egyet köszörült a
 4 XXIII|          és mosolyognak rajta. Még tetszik neki, ha a férjeikről azt
 5 XXIII|        ellenségre váró hadvezérnek tetszik, gyűjthette a mezei hadakat,
 6 XXV  |     hozzávarrva. Mehet, ahová neki tetszik. Csak arra legyen egy pillanatnyi
 7 XXIX |            nyolcat!~– Még az éjjel tetszik? – kérdé a kocsmáros.~–
 8 XXX  |             Érzékek káprázata.~Úgy tetszik, mintha beszélne. Mintha
 9 XXX  |      rongyos zászlókkal:~„Hát hogy tetszik az aratás? A te vetésed
10 XXXIV|            csüggedés közepette úgy tetszik, mintha a barlang mélyéből
11 XXXV | megváltoztunk mi magunk. Nekem úgy tetszik, hogy az csak álom volt.