Fezejet

 1 X      |  grádicsajtót. Aztán Pelargus: rád bízom az asszonyomat, jól
 2 XIII   |        a Pelargus ruhái. Éppen rád illenek. Várj kis élhetetlen,
 3 XIII   |       aki az ítéletet kimondta rád, hogy csukjanak a pellengérkalitkába
 4 XXII   |        így szólt: „Édes öcsém, rád bízom a legdrágább kincseimet:
 5 XXIV   |    fekszik, a templom közepén. Rád vár, addig nem akar elmúlni.
 6 XXXVI  |    lesz ott!~– Igen, ő vár ott rád. Lehet, hogy még más valaki
 7 XXXVI  |        az egyre kérlek, hogy a rád bízott leveleket addig ne
 8 XXXVIII|        mondanivalónk lesz, ami rád nézve is igen örvendetes.
 9 XXXVIII|   ruháimból egyet. Tudod, hogy rád illenek az én öltözeteim,
10 XLI    |       tied!~Tudod, hogy mi vár rád? Fejedet lesújtják, ha ezeket
11 XLII   | lelkedben, hogy ügyünket, amit rád bízék, eláruld: amely pillanatban