Fezejet

 1 III |      szólítottam; már erre nyájasan mosolygott, harmadnap hercegnőnek címeztem:
 2 XII |           érte. A szemközti kép őrá mosolygott, ő meg arra, mintha egymást
 3 XII |            hogy ő is hallotta. Csak mosolygott rá. Meg nem lehetett vele
 4 XIII|         vállért megtette.~S büszkén mosolygott magának szembe.~Sietve futott
 5 XIII|         méltóságteljes oroszlánképe mosolygott.~– Krisztinka! – kiáltá
 6 XIII|            A leány most már gyöngén mosolygott, s könnyedén bólintott a
 7 XIV |            olyan démoni hamissággal mosolygott feléje.~– Mit vétettem?
 8 XXIV|           halott folyvást nézett és mosolygott.~(Még most is azt teszi!)~
 9 XXXI|          mosolygót.~A főúr most már mosolygott kegyesen. A legyőzöttet
10 XXXV| haragudott-e meg érte? Nem, csakúgy mosolygott, mint az előbb. Másodszor
11 XXXV|          Serédy Zsófia még akkor is mosolygott megölő gyilkosára.~Andrássy