Fezejet

 1 X      | Pelargussal a szoba mélyébe.~– Látod, Pelargus, hogy igazat mondtam?~–
 2 X      |     küldetése ez bizonnyal. Te látod, hogy hullanak le a levelek
 3 XIX    |       a fejedről! A fiadat nem látod többé!~S a nagy művésznőnek
 4 XXIV   |  Zsófia reszketett a láztól.~– Látod, megbetegítettelek azzal,
 5 XXIV   |       te még nem tudod? Akkor, látod, én többet tudok, mim te.
 6 XXIV   |       vak vagy? Ott lobog; nem látod?~A szél lobogtatta a toronyablakban
 7 XXXI   |    Krisztina duzzogott érte.~– Látod, te rossz ember vagy. Elszakítasz
 8 XXXII  |         Nem félek én semmitől. Látod, mikor elküldtél magadtól:
 9 XXXIII |   aztán megint szeretni fog.~– Látod, hogy mivé tetted?~– Én
10 XXXVIII|        híres officinában.~– No látod – mondá Löffelholtzné –,
11 XLII   |        csupa nyájasság volt.~– Látod, szegény asszony, hogy hová