Fezejet

 1 XXII |    uramat; hajajahaj!~Csak a kisebbik uramat; hajahaj!~Arra is,
 2 XXIII|     nagyobb nagy ásítozva, a kisebbik elég figyelmesen.) Aztán
 3 XXIII|   ilyen pajkosságok.~Hanem a kisebbik annál gyöngédebben ragaszkodott
 4 XXIV |  kegyelemdöfés a szívének.~A kisebbik fiú rátámadt a bátyjára.~–
 5 XXIV |    ment dacosan lefeküdni.~A kisebbik ott maradt az anyja mellett,
 6 XXIV |   jött be az esteli órában a kisebbik fiú az anyja szobájába.
 7 XXIV |      meg legkönnyebben.~Ez a kisebbik még visszaborzad tőle, de
 8 XXIV |   felgyújtja az ősi házat.~A kisebbik még csak azt teszi, hogy
 9 XXIV | beszédet.~Az anyjánál maradt kisebbik fiú a sok sírástól elálmosodott,
10 XXIV |  nyúljatok hozzá! – kiáltá a kisebbik fiú. – Nem látjátok, hogy
11 XXXV | hozzá.~Azon civódtak, hogy a kisebbik nem akarta megengedni a