Fezejet

 1 X     |         Ne sírj, kis lánykám, ne félj!~Minden jót remélj:~Megszabadít
 2 X     |        megjövök egy darabban, ne félj. Csak egy nagyobb kémszemlészetről
 3 XIII  |    összehúzta magát.~– No, te ne félj tőlem. Te drágám! Te szentem!
 4 XVI   |    Hehehe! Az nem férne bele. Ne félj, jó helyen van az. Hanem
 5 XIX   |       ablakra tekintgetett.~– Ne félj! Nem boszorkány az, hogy
 6 XIX   |           Ott jön a regiment. Ne félj, mindjárt utolérem; ha én
 7 XXII  |       Csak a templomban lesz. Ne félj, hogy rá ne bukkanj!~A huszár
 8 XXIV  | levetkőzteté, betakargatta.~– Ne félj, anyácskám – suttogá a gyermek,
 9 XXIX  |     aztán ülj fel a szekérbe, ne félj semmitől. Amint megérkezel
10 XXIX  |   elalszom éjszakára”,~      „Ne félj, majd felköltlek jókor;~     
11 XXXIII|     megvetni. – Ingadozott.~– Ne félj, anyókám – szólalt meg a