Fezejet

 1 XIX  |   Jehova Szent Isten, ne hagyj minket! – ordítá Fabriczius, a
 2 XIX  |       ördög!~– Inkább az ördög minket, mint mi őtet!~– De azt
 3 XXI  |         hogy „de szabadíts meg minket a gonosztól, Ámen”, ekképpen
 4 XXI  |   végződött: „De szabadíts meg minket a némettől, Ámen.”~Miklós
 5 XXIII| vádolnak! Mondd, hogy szeretsz minket! Ne hagyj bennünket megcsúfolni!~
 6 XXIII|     végezte: „de szabadíts meg minket a némettől!”, hol meg ahelyett,
 7 XXIII|       ezt mondta: „büntess meg minket a mi vétkeinkért, miként
 8 XXVII|   lehet az apostola. Kegyelmed minket nem azért szabadított meg,
 9 XXIX |   muszka a segítségünkre, csak minket le ne vegyenek addig a lábunkról.~–
10 XXXIV|        meg akarjátok ölni, aki minket megszabadít? Az üzenethozót.