Fezejet
1 I | talál benne, hogy aztán, mikor még egyszer visszatér hozzá,
2 III | szorítja sarokba az embert; s mikor az egyik szemöldökét felhúzza,
3 III | fordította felé a fejét.~– Mikor én Wittembergában tanultam
4 IV | laknak, akár a túlvilágon. S mikor elvégzi a falrengető strófát
5 IV | maradnak egymással szemben.~Mikor Alauda uram a templomportale
6 IV | szittyamódra ereszti meg, mikor a lőcsei patrícius a tanácsterembe
7 IV | folyvást lassúbbá vált; mikor a négy mécs kimondatott,
8 IV | tizennégy forint!~Ő ijedt meg, mikor azt látta, hogy senki sem
9 V | jobban, mint akármi mást. Mikor a Bethlen Gábor fejedelem
10 V | fizettek neki váltságdíjul, s mikor később I. Rákóczi György
11 VI | folyt éjjel és nappal, s mikor aztán az ellenség ismét
12 VII | ketterhäuschen ismét nyitva van, s mikor este ki akarja nyitni az
13 VII | két kőfej az ő képmásuk. Mikor e jelkép fölé a kinyúló
14 VII | zűrzavaros ideje alatt; mikor minden polgárházhoz katonákat
15 VII | hadvezér is a maga városában, s mikor felköti a kardját, a kommandó
16 VIII | semmit.~Az üldözött leány, mikor látta, hogy körülkerítik,
17 VIII | az egész emelet nyugszik.~Mikor aztán a két bekerítő csapat
18 VIII | egészen a fejére húzta.~Mikor a legelső férfikéz megragadta
19 VIII | vizet a zsilipen leeresszék, mikor éjjel jégburok van a tetején,
20 VIII | akkor lépett be Alauda uram, mikor legjobban dicsérték.~– Már
21 IX | gördülni. Kegyelmed ott volt, mikor Bezerédy fejét levágták,
22 X | jut az eszébe az embernek, mikor ilyen véletlenül kerül össze
23 X | bábot, aranyos lovat.~– Mikor hiszed, hogy visszajössz?~–
24 X | a veszedelembe. S aztán, mikor vége volt a csatának, ő
25 X | kisüt teljes fényében a nap.~Mikor a hadjárat kóborlásai közben
26 X | szikrákat tudnak szórni, mikor a csatában a bátrakat lelkesíté,
27 X | mérgelődnék érte. Azután, mikor a kávé is elfőtte a habját
28 X | fel tudta húzni.~Úgy, hogy mikor a kis benyílóból előkerült
29 X | Pelargusnak, ami az útra való, s mikor elmentek, csak egy kis hézagot
30 X | piac, hogy itt ülnek fel.~Mikor aztán eltűntek a szeme elől,
31 XI | a szövetségben?~– Hiszen mikor ön közelít hozzám, úgyis
32 XI | fejét egy fehér kendővel. Mikor a doktor belépett az ajtón,
33 XII | való. Hiszen emlékezel rá, mikor velem…~– Jól van, jól… –
34 XII | ők ezeken a figurákon: – mikor senki sem hallotta!~Mennyi
35 XII | csúfolódás egyesíté lelkeiket, mikor így kettecskén együtt mulatva,
36 XII | szép lágy baritonjával.~Mikor aztán a hat ismerős vers
37 XII | meggyújtasz, hol eloltasz. Mikor legjobb kedvemben vagyok,
38 XII | míg a szemem lecsukódik, s mikor felnyitom, már nem vagy
39 XII | égnek fordul, és mosolyog; mikor aztán az ámen ki van mondva,
40 XIII | megrongált bástya előtt, mikor a főhadiszállásuk egyórányi
41 XIII | Belleville lovag gondolt erre, mikor azt a bolondot tette; volt
42 XIII | üvölte fel Wencezlauz, mikor meglátta az üres kalitkát. –
43 XIII | Gavallér nem szokott szaladni.~Mikor látta, hogy a rejteke felé
44 XIII | jól azt a kardot!~De már mikor azt a tanácsot adta neki,
45 XIII | van rá, hogy őt elárulja, mikor rájön, hogy mennyire rá
46 XIII | házban sem vette észre senki. Mikor téged elfogtak a cudarok,
47 XIII | erős transspiratióban volt. Mikor aztán Fabriczius hangját
48 XIII | férfia. – Error, vagy dolus? Mikor íme itt a világos indicium.
49 XIII | hogy a páciense aludnék, mikor fekszik, abban kételkedem.~–
50 XIV | kurta! – kiált Korponay, mikor a Pfannschmidt1 -ház szegletén
51 XIV | ilyen ribilliót csinálni! Mikor a sáncok előtt az ellenség,
52 XIV | kísérve Belleville lovagtól.~Mikor meglátta ezt a sok hívatlan,
53 XIV | kérdezé tőle a kapitány, mikor a többiek eltávoztak.~Belleville
54 XV | Belleville lovag? Ő ért ehhez!~Mikor már nagyon sürgette, hogy
55 XV | levelét elolvassák.~Aztán mikor végigolvasta a parancsot,
56 XV | újraigazította a kontyát.~Mikor Andrássy tábornok visszakapta
57 XV | akkor kezdték az orgonaszót, mikor a tábornok fényes kíséretével
58 XV | sóhajtának fel a kegyes szívek, mikor végre odább vitte őket az…
59 XV | szerződésre paroláznak, mikor a nemes urak csoportja ismét
60 XVI | gyermekek szoktak, hogy mikor érzi a pirongatást, más
61 XVI | harangszó után vasárnap.~Mikor Fabriczius azt parancsolja,
62 XVI | éppen besütött az ablakon, mikor Korponay János felébredt
63 XVI | hamarább? – zsémbelt a férj.~– Mikor oly édesdeden láttalak aludni.
64 XVI | tudnám, füles bagolykám, mikor úgy aludtam, mint a kifejt
65 XVI | előkészülettel várták a két lovagot.~Mikor belépett a terembe Korponay,
66 XVI | tudakoltam. Hanem, hogy mikor méltóztatott magasan – születni?~–
67 XVI | meg a lőporfelrobbanást, mikor a pukkanás hangjával együtt
68 XVI | nem tudja azt megtagadni, mikor asszonyról van szó.)~Andrássy
69 XVI | drámákban a deus ex machina. Mikor már ennyire ment a dolog,
70 XVI | taglejtése egy geometriai képlet. Mikor beszéd közben akciózik,
71 XVI | hiszi, hogy hat könyöke van; mikor kiegyenesedik, akkor egy
72 XVI | kiegyenesedik, akkor egy óriás, mikor összekuporodik, egy harmadrésze
73 XVI | röpítette ma vagy tegnap, vagy mikor a fanatikus pápista, tiroli
74 XVI | Tehát én tegnapelőtt, vagy mikor, igen! Szilveszter napján
75 XVI | Andrássyhoz fordulva a szónál), mikor a szép istenasszonyt a templomba
76 XVI | hogy követ tegyenek rá, mikor le van kaszálva! Mi dolguk
77 XVI | komikumot láttak benne.~Mikor a zaj lecsendesült, Czelder
78 XVI | kezében úgy reszket a levél. Mikor aztán végigolvasta azt;
79 XVII | vájnak ott a föld alatt. Csak mikor az ugrókút készen volt,
80 XVII | hanem azért, mert a Thurzók, mikor Lőcsén hatalmas urak voltak,
81 XVII | ketterhäuschenből kiszabadította – mikor üldözői, saját apjának vezetése
82 XVIII | Bástya utca felé kerülve.~Mikor a Thurzó-ház piaci homlokzata
83 XVIII | ősi pompával felékesítve.~Mikor Fabriczius hazaért a kiskapun
84 XVIII | hagyja. Azt sem tudja már, mikor volt ébren, mikor álmodott?
85 XVIII | tudja már, mikor volt ébren, mikor álmodott? Csak azt tudja,
86 XIX | XIX. FEJEZET ~Mikor a tűz és víz egyezkedik,
87 XIX | aki a kettő közé odaszorul~Mikor a két vezér, a zászlónyelet
88 XIX | megfogjam, amelyik piszkos.~– De mikor nem piszkos, hanem aranyos.
89 XIX | már akkor számított arra, mikor könnyű tollheggyel odakarcolta
90 XIX | Forgách Simon tábornoké. Mikor még az öreg Lipót király
91 XIX | ne vihesse azt magával.~– Mikor történt ez?~– A robbanás
92 XIX | volt már az öltözetével.~Mikor azt a dühöngő alakot berohanni
93 XIX | sétálni van, hol meg alszik!~Mikor aztán berohant a gyermek
94 XIX | előre, Korponay a nyomában.~Mikor a konyha ajtaját felszakította
95 XX | hogy úgy fog vonítani, mint mikor a gardája halálát megtutulta!
96 XXI | Az pedig kemény legény.~Mikor átadta neki a várparancsnokságot
97 XXI | szólásmódját, tudhatta, hogy mikor ő azt mondja: „gyerünk a
98 XXI | szükség volt rá; Miklós pedig mikor egészen kiment is a fejéből
99 XXI | zománcszíneivel, gazdag aranyozásával. Mikor be van zárva a szekrény,
100 XXI | a figyelmünket; hát még mikor felnyitják, s megmutogatják
101 XXI | azt Andrássy Istvánnak, mikor már Felső-Magyarországot
102 XXI | álmodjuk vissza a múltat.~Mikor még ez a gyengéd, tündéri
103 XXII | harangoznak he a karácsonyra, s mikor valaki alól két lovat kilőnek
104 XXII | a harcoló férje nyakába, mikor annak legjobb hitestársa
105 XXII | nevelje az új ivadékot; ha mikor kidűl a törzs, ott legyenek
106 XXII | ott a kapuban felállítva, mikor bejöttél a várba?~– Láttam
107 XXII | agyba-főbe a Bebek kanalával.~Mikor aztán maga is feltámolygott
108 XXII | mégis olyan erő volt az, mikor Miklós kezét megragadta,
109 XXII | fogadta el az új nászgyűrűt, mikor férjhez kérték; csak a kis
110 XXII | is oly nagyon szerette; s mikor aztán a visszautasított
111 XXII | könyökölve, s nagyot borzadt, mikor az ijedőse jött a mesének.~
112 XXII | neki a túlvilágról, hogy mikor reggel fölébredt a kemény
113 XXII | nem ég, az megmenekül. De mikor elkezdett vizet inni, mikor
114 XXII | mikor elkezdett vizet inni, mikor megtagadta a bort, akkor
115 XXII | ő azt? Érti ő azt? Sújt, mikor áldást kérnek tőle. Elgázolja
116 XXII | kergeti az igazságost.~– Mikor Istent káromlod, minden
117 XXII | valami démon műveli bennem; mikor valami visszás indulat tótágast
118 XXII | felelne meg a kötelességemnek. Mikor a főgenerális úr rám bízta
119 XXII | őket űzni télvíz idején, mikor se hajlékot, se kenyeret
120 XXII | Miklós bátyjával van dolga.~Mikor valami nagy, kegyetlen tettre
121 XXIII | FEJEZET ~A szenvedések leánya~Mikor Andrássy Miklós ezt a szót
122 XXIII | levelet; és aztán olvasd el, mikor egyedül leszesz. Én kérdést
123 XXIII | villámlott; mennykő hullott, mikor úton voltál.~– Nem árt meg
124 XXIII | megváltoztatja az útrendjét, mikor már fele útján van, s a
125 XXIII | kis Jóska reggelenként, mikor még a bátyja aludt, kiszökött
126 XXIV | meggyógyulni.~Egy este, mikor a gyermekeit imádkoztatta
127 XXIV | figyelmét, hogy a Ferkó fiú, mikor az ima végén ezt kell mondani:~„
128 XXIV | elvitette Miklós egyszer, mikor Zsófia aludt, a cselédjével,
129 XXIV | agyát.~Arra tért magához, mikor a kisfia a királynévízzel
130 XXIV | magadat? Mit állsz az ablakba, mikor olyan nehéz beteg vagy?
131 XXIV | adni annak az embernek, mikor közeledik: hogy fusson innen!~–
132 XXIV | anyácskám – suttogá a gyermek, mikor a cseléd kifordult –, majd
133 XXIV | megcsókolgatta az orcáját, mikor lefektette.~– De aztán itt
134 XXIV | még arra sem ébredt föl, mikor a nőcselédek kiemelték az
135 XXIV | álmából, gyöngéd csókjaival, mikor ezt itten már fel nem költi
136 XXIV | Gyöngyösi rágta a pennáját, mikor a Charicleát írta. Az összefutó
137 XXIV | levő boltozat meghajlik, mikor az ember végigmegy rajta.
138 XXIV | hitű tatárok és arnótok.~Mikor a dervisgenerális megjelent
139 XXIV | baráttánc”, mormogja, mikor a pap elmegy előtte. A koporsót
140 XXIV | Miklós.~– Hogyan?~– Hát mikor az embert kínozza a tegnapi
141 XXIV | anyám nézné az ablakból, mikor célba lövök. Hadd mondjam
142 XXIV | Ahogy a fülembe kiáltott! Mikor lőttem, megkapta a szívemet
143 XXV | saját fiával ágyúztattak rá, mikor a várába akart hazatérni.
144 XXV | szokott hős volt.~Hanem aztán, mikor az ellenség arcvonalát meglátta,
145 XXV | kérdezé Krisztinához fordulva, mikor Andrássy azt kérdezé, hogy
146 XXV | Ugyan áldotta a sorsot, mikor ebből az áhítatos farkasveremből
147 XXV | circumspectus szokása volt, hogy mikor a fiát veszteni látta, hirtelen
148 XXV | vetődő tekintetek; utoljára mikor végképp elhagyja az országot
149 XXVI | a meglepetése tökéletes, mikor azt maga előtt látta. A
150 XXVI | mentslevél kiállítására. Mikor visszajött, azt mondá:~–
151 XXVI | ide a platzkommando elé.~Mikor aztán Belleville aláírta,
152 XXVI | felől, megél-e vagy meghal?~Mikor az egész levéllel készen
153 XXVI | orvos életserkentő szereire.~Mikor aztán magához tért, akkor
154 XXVI | Útra kelt. Löffelholtzné, mikor a kávénál megjelent, már
155 XXVI | keresztül. – Mért nem szaladsz, mikor hívlak, te tacskó? Pedig
156 XXVI | ködösre fordult az idő, mikor fölneszelt, s kinézett az
157 XXVI | leghatalmasabban trombitálni, s mikor azt elvégezte, fogta a hosszú
158 XXVI | dolmányában, s akkor vette elő, mikor már kinn volt az utcán.~
159 XXVI | megérkeztét. Aztán majd mikor ő nagy bosszúsan és kedvtelenül
160 XXVII | diplomata. (Könnyű volt neki, mikor mindezt a felnyitogatott
161 XXVII | eljárhasson a dolgában.~Mikor elváltak, megszorítá Juliánna
162 XXVII | talpig reszketett minden íze, mikor ezeket a hangokat hallotta;
163 XXVII | számlálta a beteg üterén, mikor kezd az érverés csillapodni?~
164 XXVIII | lépteit neszelni, hát még mikor egy királyért jön el, hogy
165 XXVIII | ápolják a himlőbetegeket. Mikor hazaért a vendéglőbe a Veres
166 XXVIII | lovag előtt Korponaynénak, mikor Lőcsére megérkeztek, mint
167 XXVIII | Lőcsére megérkeztek, mint mikor Bécsből kiindultak.~Andernach
168 XXVIII | hogy ez neki versenytársa.~Mikor Juliánna Lőcsére megérkezett,
169 XXVIII | odább. Hat órát kongta, mikor az ókapun berobogott Andernach
170 XXVIII | szokott jönni a városházára, mikor Lőcsére érkezik, s itt átadja
171 XXVIII | elpusztíthatatlan humorral. – Mikor kuglizunk, le szoktam srófolni
172 XXVIII | koponyámat, egyet gurítok vele, s mikor visszajön, megint visszasrófolom
173 XXVIII | hogy egy bankadó, olyankor, mikor nagy vesztés után a szerencse
174 XXVIII | reszketett már a dühtől, mikor az élet-halál felett bíráskodó
175 XXVIII | figyelmét; szeleskedett, mikor a contenantiáját meg kellett
176 XXVIII | Satisfactiót kell adni, fényeset, mikor egy civilista egy katonatisztet
177 XXVIII | kettőt lépett egy helyett, mikor másodszor is visszaloholt
178 XXVIII | az orosz beavatkozásnak; mikor már két óra hosszat beszélt
179 XXVIII | hosszúakat természetesen, s mikor aztán a türelméből kihozva,
180 XXVIII | nehéz úti hintó felett. – Mikor Andernach lovag Tokaj alá
181 XXVIII | Nyírnek, földárja idején, mikor ekhós szekéren jár minden
182 XXIX | a vízáradás el ne vigye.~Mikor Korponayné szekere túljutott
183 XXIX | volt már egészen magával.~Mikor a kocsmáros lépteit közeledni
184 XXIX | rossz vinkó! – mondá rá, mikor megkóstolta.~– Hát biz a
185 XXIX | Az nagyon meg volt lepve, mikor a betoppanót megpillantá.
186 XXIX | asszonynak!~Hogy megdalolt, mikor a paplanos ágyat megvetette
187 XXIX | pisztolyokat őrizte a felázástól.~Mikor a szétterült, lomha Kraszna
188 XXIX | mocsárvilág egyszerre fölzendült. Mikor a sík rónán szétlövellt
189 XXIX | forgott vele, hanem azután, mikor látta, hogy emberére akadt,
190 XXIX | meg a maga hosszával.~Mikor az ekhós szekér előtt elment,
191 XXX | tett, mint hajdanában, hogy mikor egy kereskedőkaravánt kifosztott,
192 XXX | lovag tréfás helyzetén. Mikor a Pintye Gregor képmása
193 XXX | Nagyon megnéztem őket, mikor a galuskát szaggatta a főzőkanállal.~
194 XXX | gyerekeket is kicserélik, mikor a bábaasszony keresztelni
195 XXX | borítékból a Pálffy bán, mikor felvágta a pecsétet rajta.~–
196 XXX | mellette a kályhapadkán.~Mikor aztán lefektették a lovagot
197 XXX | keltek útra alkonyatfelé, mikor már a szétoszló nemzeti
198 XXX | amik repültek a szélben, mikor diadalra robogtak, körülöttük
199 XXX | ahová legjobban sietsz. Mikor olyan magasra hágtál, amennyire
200 XXXI | Én nem úgy értettem azt, mikor kegyelmedre bíztam a kis
201 XXXI | kegyelmedhez való szeretetből, mikor éjszaka a föld alatti úton
202 XXXI | Elszakítasz bennünket, mikor mi úgy szerettük egymást,
203 XXXI | felesége. Isten nyugasztalja!~– Mikor?~– Éppen azon a napon, amelyen
204 XXXI | hogy leüttette a fejét, mikor már jött a staféta a megkegyelmezéssel.~–
205 XXXI | megállhatta volna, hogy mikor azt mondják neki valamire,
206 XXXI | a figurát képezve, mint mikor a régimódi távírókelep azt
207 XXXI | bűnbánva tértek meg a trónhoz, mikor már a felkelés ügyét hanyatlani
208 XXXI | nem haraptam a fejedet, mikor a fogaim között volt.”~S
209 XXXI | új királyt is felkeresni, mikor az még kívül jár Németországban,
210 XXXI | között hozzám átszármaztatva, mikor őexcellenciája Prágába áttette
211 XXXI | fején amaz öregember szava: „Mikor legmagasabbra eljutottál,
212 XXXI | keresztül utazott Kassása.~Mikor Rozsnyótól Szomolnok felé
213 XXXI | ezeket.~– Emlékezel-e rá, mikor a szófán a te nótádat vertem,
214 XXXI | nótádat vertem, a kedvest? Mikor a hajamat a hajaddal összefontam,
215 XXXI | összefontam, az aranyost? Mikor az éjjeli órát siettettem
216 XXXI | minden népe felsereglik.~Mikor Juliánna a szőlőhegyek alá
217 XXXI | ellenség vagy a „martalócság”. Mikor az egyik kaput kinyitják,
218 XXXI | katonai parancsnok bírja. Mikor a zárt kaput ki akarják
219 XXXI | odabenn.~Korponayné látta, mikor a vásártéren végighajtatott,
220 XXXI | támad előtte világosság, mikor a körül csoportosuló nép
221 XXXI | szállta meg eszét és idegeit, mikor megtudta, hogy ez a vesztőhely
222 XXXI | polgárok leveszik a fövegeiket. Mikor vége van, egy katona jön
223 XXXI | csak eljöttek megnézni, mikor a hóhér megsuhintja a híres
224 XXXI | az is béna volt és vak.~Mikor ezt a csupa emberfejekből
225 XXXI | is beszédbe állt volna.~Mikor kihajtatott a kapun, még
226 XXXII | után egy odvas fából nézte, mikor a vezértársát, Köröskényi
227 XXXII | ostromát végig kiállta, s mikor már elfoglalták a várat,
228 XXXII | szele érte mind a kettőnek, mikor elugrott előle.~Éppen úgy
229 XXXII | tettek neki, azt mondá: „Hát mikor az oláh elevenen nyúzza
230 XXXII | legédesdedebb álmai közé, s mikor aztán a hold lementével
231 XXXII | az elrejtett kincsekhez.~Mikor Thököly Imre Teleki Mihállyal
232 XXXII | lénytől nem félő természetét, mikor a nagy háború közepette
233 XXXII | versenyzett mind a kettővel. Mikor legjobban osztaná az instrukciókat
234 XXXII | amikben gyávaság lepte meg.~Mikor valami zivatar közeledett.~
235 XXXII | kényelmetlen érzés üli el a keblet, mikor egy ily haragos falu záródik
236 XXXII | maradhat a fogadásának.~Mikor Juliánna keresztülhajtatott
237 XXXII | ezek a kapu őrei volnának. Mikor azt látták, hogy a hintóban
238 XXXII | hozott a fejére.~Hanem hát, mikor egy asszony a fejébe vette,
239 XXXII | kézzel érkezni nem lesz szép.~Mikor a sziklák útján haladt a
240 XXXII | Még akkor is bámulnak, mikor az édesanyát látják, olyan
241 XXXII | úgy beköthetném magamat! Mikor egy meghal belőlük: csinálok
242 XXXII | selyembogaraim. Rámásznak az ujjamra, mikor etetem őket. Szeretnek engem
243 XXXII | félek én semmitől. Látod, mikor elküldtél magadtól: kisleánynak
244 XXXII | kiabáltam utánad éjszaka, mikor rémítettek! Iszonyúkat láttam!
245 XXXII | Nem olyan rossz ám az! Mikor halva voltam, nem álmodtam
246 XXXIII | kenyérrel meg avas szalonnával, mikor nagyon benne van a munkában.~
247 XXXIII | rabbá tette minden érzékeit. Mikor villámlott, mennydörgött,
248 XXXIII | kuporog már az üvegketrecben, mikor a leánya belép a szobájába,
249 XXXIII | vallomást tevő nem sírt.~Mikor aztán végtől végig elmondott
250 XXXIII | fővel rebegé: „Ott voltam, mikor Czelder Orbánt lefejezték.”~
251 XXXIV | sátorok csupa kristálytűkből. Mikor épít, vakmerő, mint egy
252 XXXIV | vakmerő, mint egy titán, mikor díszít, gyöngéd, mint egy
253 XXXIV | gyöngéd, mint egy tündér.~Mikor a földlakók itt ünnepet
254 XXXIV | leszálltak a barlangba, s mikor visszajöttek, a lábtót összetörték,
255 XXXIV | csak Ghéczy titka volt.~Mikor a közelmúlt években e barlang
256 XXXIV | előtörő patak mentén lóháton.~Mikor Ghéczy Zsigmond az ő hajdan
257 XXXIV | Ezeknek már hajnal előtt, mikor még sötét volt, át kellett
258 XXXIV | kapitányon tartani a nyelvét, mikor a mennybeli hatalmakkal
259 XXXIV | szólalt meg ide alant. S mikor már a zuhanatnak vége volt,
260 XXXIV | bennünket kettőnket hátra, mikor eltávoztok a gölnitzi szádon.
261 XXXIV | küldetésemet – szólt Juliánna, mikor a rejtekből előhordott pénzes
262 XXXIV | asszony vétett volna csupán, mikor ráhallgatott? S mi az elpártoltat,
263 XXXIV | amikor tetszett?~– Igen.~– Mikor előlem menekültél, oda mentél
264 XXXIV | árulásról?~– Semmit sem. Mikor a rejtett átjárót felnyitottam,
265 XXXIV | meg kellett neki tenni.~Mikor a kötelet dereka körül fűzte
266 XXXV | Andrássy az íródeáknak.~Mikor aztán egyedül maradtak,
267 XXXV | örömeinek, hogy zárkózik be, mikor ez örömöket nem tiltja senki
268 XXXV | hogy gyónni fog előtte; mikor meglátta, elállt a szava,
269 XXXV | sínylődik, hogy kétségbeesem, mikor rágondolok, s nem kell nekem
270 XXXV | miniatűr képe, Juliánna, mikor nem nézett rá senki, lopva
271 XXXV | türelmetlenül várta ő akkor, hogy mikor lesz – vége! Most volt vége.~
272 XXXV | foglalkozásaival az utolsó napokban, mikor a dervisgenerális a várat
273 XXXV | türelemjátékot bástyarakást.~Mikor a szobába berohanó fiúk
274 XXXV | gondolták: „Nem ez az?”~Mikor ott térdepeltek az apjuk
275 XXXV | az apjuk arcképe előtt, mikor azért imádkoztak, hogy szólaljon
276 XXXV | Azt nem mondta nekik, hogy mikor kimennek a szobából, üdvözöljék
277 XXXV | társat. Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív így belenőtt
278 XXXVI | hegedűjéből” énekeltek, mikor magukra voltak.~Kinn Európában
279 XXXVI | között ortályoskodtak; s mikor valami nagyot akartak tenni,
280 XXXVI | leveleket hozott valamennyitől. Mikor azokat a feje alá tette (
281 XXXVI | leánya végzett dolgaival, mikor ez a mindenünnen elhozott
282 XXXVI | Sokszor otthagyta a faképnél, mikor legjobban várt reá, s hozzám
283 XXXVI | szibarita kéjmámor tunyaságába – mikor a szabadság nemtője csókolta
284 XXXVI | Ez is meddig tart így? – Mikor a lőcsei kis rejtekszobában
285 XXXVI | dobaját, ott állni mellette, mikor harcol, s kilőtt fegyvereit
286 XXXVI | nem sokat kérdezősködött.~Mikor hegynek fel haladt a szekere,
287 XXXVI | nem fogott a palatáblán, mikor írni akart vele.~Juliánna
288 XXXVII | ocsúdtak fel az elhüledezésből, mikor a vágtató kocsi zörejét
289 XXXVIII| Löffelholtzné. – Hiszen mikor itt voltál nálam nemrégiben,
290 XXXVIII| fognak az ablakon kiugrálni, mikor őt visszatérni látják azzal
291 XXXVIII| vagy a hóna alá vette, mikor leszálltak.~Poprádra érve
292 XXXVIII| a szép szalmaözvegynek.~Mikor a sok étel és ital feloldotta
293 XXXVIII| mellényéről a nagy kacagástól, mikor ezeket elbeszélték, ki-ki
294 XXXIX | itt remél vele találkozni.~Mikor aztán legvakmerőbb fantáziával
295 XXXIX | asszony tréfás nevetésétől.~Mikor a lépcsőkön felhaladva az
296 XXXIX | fenekén haragot hordoz.~Mikor kora hajnallal Juliánna
297 XL | ne maradjanak valahogy, mikor a kegyelmet osztják.~Juliánna
298 XL | mesét, hogy egy asszony, mikor csókol, nem gondol másra,
299 XL | sohasem mást, csak ennivalót.~Mikor Juliánna felutazott Pozsonyba,
300 XLI | poharadból, s aztán elhajította.~Mikor nyomorúságodban odamentél
301 XLI | a júdáslyukon keresztül.~Mikor a papírhamvakat összegyűjté
302 XLI | Csaknem elsikoltá magát, mikor a kapucinust maga előtt
303 XLI | Sziléziáig elszállítsa.~Mikor Mariathalból, egy etetés
304 XLII | hogy miért égette el. S mikor azt kérdezték tőle, hogy
305 XLII | és nyugodt lemondással.~Mikor aztán az ítélőmesterek kifáradtak
306 XLII | vigyék hát már a bírái elé.~Mikor a hüvelykszorítókat rásrófolták
307 XLII | aztán ájultan rogyott össze.~Mikor életre locsolták, s ismét
308 XLII | vajon nem változik-e el, mikor e szót meghallja „capitis
309 XLII | odakészítve. – Asszony volt, mikor tükröt látott, nem állhatta
310 XLII | a hóhér ollójának adni!~Mikor elkészült a haja befonásával,
311 XLII | visszarakta valamennyit.~Mikor aztán a legeslegutolsó pergament
312 XLII | áldozott fel érte? – És most, mikor oly közel áll a célhoz,
313 XLII | borzadoztatá végig a lelkét.~Mikor a vén apja elbocsátá őt
314 XLII | Juliánna összerezzent, mikor a hozzálépő káplán arcába
315 1 | s szinte fáj magamnak, mikor azt kell mondanom, hogy
|