Fezejet

 1 XXII  |    semmit nem értő tekintettel bámult a kérdezőre.~– Hm! – ümmögött
 2 XXIII |  száján, Zsófia csak szótlanul bámult rá egy ideig, mint aki delelő
 3 XXIII |      szavakból semmit. Az csak bámult az érthetetlen szavakon.~–
 4 XXVIII|   bárgánjarga.”~A lovag nagyot bámult rá: hisz ezek tatárul beszélnek.
 5 XXIX  | jókedvet.~Andernach lovag csak bámult, mint egy álomjáró.~– Hát
 6 XXX   | hosszát.~Andernach lovag sorba bámult a nevető arcokon. No, ilyen
 7 XXXI  |       megdöbbenő gyanakodással bámult rá nagyot.~– Az szép kis
 8 XXXIII| csendesen. A gyermek hallgatva bámult, s azt gondolta magában,
 9 XXXV  |        pedig a kandalló tüzébe bámult.~A Pantheon egészen elégett
10 XLI   |     siheder, aki a szemed közé bámult, s még csak annyira sem