Fezejet

1 X     |   szűz leány, ha kigúnyolták, sírt.~Hogy az ajtók zárásából
2 XII   |    megteltek könnyel. Zokogva sírt.~Dologba került a könnyeit
3 XIII  |      éppen nem volt legényke: sírt.~– No, ne nyafogj most!
4 XX    |    többé kása~Kirtek Maulwurf sírt ása! – Hahaha!~– Mit beszélnek
5 XXIV  |  arcra fordult az ágyában, és sírt keservesen.~Ez volt a kegyelemdöfés
6 XXX   |  megeredt a szeméből a könny.~Sírt, mint egy gyermek.~Azután
7 XXXII |   Juliánna a földön fetrengve sírt, és a homlokát verte a kezeivel.
8 XXXIII|     Csak a vallomást tevő nem sírt.~Mikor aztán végtől végig
9 XXXV  | koporsó előtt.~Nem szólt, nem sírt, csak reszketett.~Szót,