bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

    1 XXX    |             országban, aki az 1711-iki május 1-jét meg ne emlegesse, maga
    2 XXXI   |                       Juliánna megrettent az 1000 darab arany szóra. Arca
    3 XV     |                rosszul tudta, mert a főoltár 1315-ben készült, s akkor még
    4 XXIV   |                    István. Anno 1697.” (Csak 14 esztendeje! – De nagy idő!)~
    5 IV     |                 horribilis summa resultált:~„1645 forint 33 krcár.”~De már
    6 XXIV   |               könyvet. Andrássy István. Anno 1697.” (Csak 14 esztendeje! –
    7 II     |                      FEJEZET ~Német magyarok~1710. Szilveszter napján a szokottnál
    8 XXX    |                maradjon az országban, aki az 1711-iki május 1-jét meg ne emlegesse,
    9 XXX    |                  Sándor a fejedelemnek ápril 19-én Kukizovból kelt levelét,
   10 XI     |            szabadalma, meg a sánta doktor~§. 23. (Statutorum).~„Ha egy fehérszemély
   11 XXX    |                      a király halálát.~Ápril 27-én érkezett meg Korponay
   12 IV     |                      resultált:~„1645 forint 33 krcár.”~De már erre egy
   13 VII(1) |                   Harr Richter! hie leig ech 4 Poltroken Kloggeld, seht
   14 XVIII  |                      Más is tudja azt, hogy „à un renard, un renard et
   15 X      |                  nyúlánk legényke ül, fekete abaposztó öltözetben, aki a két térde
   16 XXXII  |                   Ghéczy Zsigmond, egyszerre abbahagyott minden dolgot, diskurzust,
   17 X      |                 lovashadnagy.~A nő egyszerre abbahagyta a kávédarálást, s gyorsan
   18 XIV    |                 kapitány. (Többet tud már az ABC-ből a három első betűnél!)~Az
   19 XII    |                    savanyú képpel tanulja az ABC-t. De ott volt abban Andrássy
   20 VIII   |               úrfinak az ábrázatja annyi gót ábécéjegyet kapott tőlük, hogy elmehetett
   21 XX     |                       Ott lobog már Andrássy ablakában a fehér zászló.~– No, hát
   22 XXI    |            túlemelkedik.~A kertfal négyszögű ablakaiból hasalnak ki a nagy ostromágyúk,
   23 XVIII  |                 notabilitások lakásait, s az ablakaik alatt szerenádot adott.
   24 XXXII  |                    nagy emeletes épület üres ablakain keresztül-kasul látni az
   25 VIII   |                      piac. A körüllevő házak ablakait mind kinyitogatták, úgy
   26 XXVIII |             Korponayné ki sem nézett a hintó ablakán, hanem odavárta Alauda uramat;
   27 XIII   |                   fel-feltekintget az erkély ablakára. Ez Belleville lovag lesz.
   28 VII    |                     este ki akarja nyitni az ablakát, hogy az imádójával szót
   29 XXXIX  |                  ráröffent polgárőrökkel, az ablakfüggöny mögül, meg ahonnan Korponay
   30 XI     |                      ódivatú házaknál minden ablakköznek zsámolya volt, s a falba
   31 XI     |                  megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban megjelenik a „coeur dame”.~
   32 XXXI   |              ragyogni látszik.~A nép zúg, az ablakokból sírás hangzik; e nagy zajban
   33 XII    |                  háztetőkről lefútt havat az ablakokhoz. Rossz lehet most odakinn
   34 XXI    |                     van a szobája, a roppant ablakokkal, mik a kies Rozsnyó-vidékre,
   35 XVIII  |                pallossal felfenyegetőzött az ablakokra.~A lelke divinálta, hogy
   36 XXXV   |                   csaták trombitáit fúnák az ablakom alatt, a falra akasztott
   37 IX     |               ébredek fel az álmomból, mi az ablakomon besüt: kitekintek s látom,
   38 XI     |                   Egy galamb nem szállhat az ablakomra, hogy meg ne tudakolnák,
   39 XI     |                     midőn Belleville szokott ablakparádéját végezni kilovagolt, nagy
   40 XIX    |                   tudománnyal odakötözvén az ablakrácshoz, e munka után visszafordult,
   41 XXXVI  |                    kinyílt a vendégház egyik ablakszárnya, s egy férfiarc tekintett
   42 XVIII  |                  szólt Blumevitz, kitárva az ablakszárnyakat. – Tekintsen ön ki! Az egész
   43 I      |               pongyolában, amint egy nyitott ablakszárnyon kitekint; jobbjával köntösét
   44 XXV    |                   benne részt, ahány csak az ablaktól a kályhasutig elfér a szobában.~
   45 XXXII  |                 Odajönnek énekelni hozzám az ablakvasra. Szeret engem a Cicke kutyám.
   46 XXIV   |                 frajjával, s odavezetteté az ablakzsámolyhoz, ahonnan ki lehetett látni
   47 III    |                 tudós doktor Cornides a maga abrakadabrái segítségével azt a jóslatot
   48 XXX    |                     Szénának, zabnak s egyéb abrakfélének híre sincsen. Azon is segített
   49 XXVI   |                     osztozott az elhullatott abrakon a kapu előtt, s egy háziszolga
   50 XXVI   |                     háziszolga cipelte be az abrakos jászolkákat a kapun.~– Nem
   51 XXVI   |                 váltani?~– Nem. Itt csak egy abrakot adtak a lovaiknak. A relais
   52 XXXV   |                     nyargalt egy hiú-csalóka ábránd után – az a nő nem érez
   53 XXXI   |                legigézőbb. Andrássy arcát az ábrándos rajongás, Illésházyét a
   54 XII    |                  parancsolók, nagy szemei az ábrándosan félig zárt pillák alól veszedelmes
   55 XXI    |                  szakadás nélkül, kéz-láb és ábrázat kék folt és karcolás nélkül
   56 XXI    |                   hogy milyen szelíd, jámbor ábrázata van, amiért is, hogy a lehető
   57 XXXI   |              szerette titokban tartani igazi ábrázatját, aki előtt óhajtott annak
   58 XXX    |                  mellette álló dámától hideg ábrázattal:~– Qu’est que cela? C’est
   59 I      |                      Egy fehér ruhás hölgyet ábrázol az a kép, vállán keresztülvetett
   60 XVI    |                       A pestisgyógyító Jézus ábrázolata a Zabeyerek márványlapján
   61 II     |                      mik bibliai jeleneteket ábrázolnak: Jákob álma, Júdás árulása,
   62 XXVI   |                      négy keréktalpon lóg az abroncs! Jó, hogy a kocsi össze
   63 XXX    |                   magas, karcsú alak, széles abroncsszoknyában, bouffantsokkal, szalüppel,
   64 XXIX   |                  felterítette a vörös csíkos abroszt az asztal végére, cintányért,
   65 XVI    |                     Löffelholtz báróné.~– Az Absolon-ivadék!~– De kapitális asszony!
   66 XXXII  |               mellett magánál nem tarthatta, Absolonéknál pedig igen jó nevelésben
   67 XXXII  |                 Zsigmond hazavitte a leányát Absolonéktól, akiknek az egész pereputtyukkal
   68 VI     |               vitetni Bécsbe. Ennek az áruló Absolonnak a leányát vette feleségül
   69 XXV    |                Zrínyi Ilona hűtlen titkárát, Absolont pedig úgy ismeri az egész
   70 XVI    |                 tovább Fabriczius –; ön, aki absolutus baccalaureussa a mathesisnek,
   71 XXI    |                  pyramidum Egypti conditores absorsbsit oblivio, justorum gloriam
   72 XLI    |                      felül a tengelyein nagy acél pengők csörömpölnek, hogy
   73 X      |                     férje karjait, azokat az acélizmokat, amikre gyermekének dicső
   74 XII    |                       az óraláncához csatolt acélkulcsocskával felnyitott egy remek vésett
   75 IX     |                      kegyelmet. – Jól tette. Acélszíve volt. No, hát tartsa meg
   76 IX     |                    No, hát tartsa meg ezt az acélszívet majd akkor is, hogyha engemet
   77 XV     |                   kapát meg a szekercét; aki ács, kőműves, álljon neki a
   78 XLII   |                 odamegy szaglászni. Az egyik ácslegény oldalba rúgja, durván kacagva: „
   79 XXXV   |              vörösplajbászoztatott, hogy „ad acta ponendum”.2~Majd meg jött
   80 XI     |                   cynoglossum, hanem jó nagy adag mákony…~
   81 XXV    |                   azután őneki is megjött az adakozó kedve. Lehetett volna tőe
   82 XXXV   |                      ki a paradicsomkertből, Ádámot pedig benn hagyta volna
   83 XL     |             bizonyító leveleit nekem kezembe adandja, hát azon főuraknak a birtokai
   84 XXVI   |                     kell előmutatni, kérlek, adass nekem egyet. Itt vár a szánkóm.
   85 VI     |                      városban többé hely nem adatik; hanem aki nem fegyverrel
   86 XXVIII |                     míg teljes elégtétel fog adatni.~– Hívják ide a bírót!~A
   87 I      |                      ellentmondanak az írott adatok. A történetbúvár segélyére
   88 XXVI   |             embereknek kicserélni, ami azért adatott kinek-kinek, hogy mást tegyen
   89 IX     |                      elégedjünk meg azzal az adattal, hogy egy negyedóra múlva
   90 XXII   |                   imaszékét, s odasietett az ádáz emberhez. Megragadta kezét.~
   91 X      |                      hátat fordított neki, s addig-addig tolta le maga mellől a kis
   92 XL     |                     majd egyszer személyesen adhassam át őfelségének, s ezzel
   93 XXIII  |                   pusztulásnak indul, ha nem adhat semmit, akkor félrerúgják,
   94 XIV    |                   nem ítél, ő csak katonának adhatja át kardját. Én fogom őt
   95 XVI    |                     s nem lehetni velük, nem adhatni nekik tudtul a nagy veszedelmet,
   96 XXXI   |                       a múltakért amnesztiát adhatok. Kegyelmednek pedig, asszonyom,
   97 XXXI   |                       Si hoc in viridi, quid adhuc in arido?” (Ha a zöld ág
   98 XXXV   |                      visszakerült könyv. Mit adjak kegyelmednek érte?~Csalogató
   99 XI     |                     fel egy pillanatra, hadd adjam be az első piluláját.~Korponayné
  100 XXIX   |                  idáig. Hol van a kocsmáros? Adjatok valamit innom, kiszakad
  101 V      |                    Vinus, vina, vinum,~Nomen adjectivum…”~Notabene! Ide nem hozták
  102 XXXIV  |                      amire szükségünk van, s adjuk érte azt, amiért az megkapható.
  103 XXVII  |                  hadvezér, aki államügyekbe, adminisztrációba, udvari intrikába soha nem
  104 IV     |                     Mert ha olcsó volna. azt adnák a tehénnek, nem a szénát.
  105 XXXV   |                     Azokat a szegfüveket nem adnám a Bourbonok liliomaiért,
  106 XXX    |                     a levelem is előkerülne, adnék érte kemény száz tallérokat,
  107 XXXIV  |                     fejeinket úgy el lehetne adnunk, amennyire azok becsülve
  108 XLI    |                     lesújtják, ha ezeket nem adod váltságul!”~Az az átkozott
  109 XXXIII |                       a szégyen és keserűség adóját.~Csak a vallomást tevő nem
  110 XXX    |                finomsággal bírnak, ami ritka adomány; szép arc, termet, mindennapi
  111 XLII   |                    Gábor!”~Ez az ő fiának az adománylevele!~Ez nem érzékcsalódás, ím,
  112 XXV    |                    az érdemeiért.” Az illető adománylevelek, a rangosztási diplomákkal
  113 XLII   |                 aztán felébreszté.~A királyi adománylevelekben fel szokták sorolni azokat
  114 XXXI   |                      a király nevében aláírt adománylevélhez, aminek a jogosultsága a
  115 V      |                  összes tokaji borokat nekik adományozá.~(Tán ha a szebeni szászoknak
  116 XIX    |                      Azért kívánja a királyi adományozást Korponayné a kisfia, és
  117 XXV    |                      s aztán a maga híveinek adományozott? Némely birtoknak három
  118 XXX    |                    kit-kit a fejedelem által adományozottakban; az özvegyeket, árvákat
  119 XXXVIII|           asszonyoknak megvan erre a különös adományuk.~Juliánnára nézve csakugyan
  120 V      |                      a sokak által ismeretes adomát, hogyan szégyeníté meg az
  121 XXXV   |           kötelességem. Andrássy István soha adós nem volt. A levéltáram régiségei
  122 XXXVIII|               pipereárusnak csipkefátyoláért adósa maradt, a többinek majd
  123 XXII   |                    szenvedéseikért én vagyok adósuk? Ki akarod őket űzni télvíz
  124 XXIX   |                  mentéjét is, ha egy aranyat adsz egy csókért. No, hát vedd
  125 XXXIV  |                  pedig azt császári tiszthez adtad, hitét elhagyattad vele;
  126 XXIII  |            gyalázatát, hogy olvassák.~És ezt adták a kezébe Zsófiának, hogy
  127 XVI    |                   Minden nagyon jól ment. Ti adtatok Löffelholtz uramnak ex tempore
  128 XXXV   |             collonellus kurucensis, X. de Y. adversus baronem, generalem Stephanum
  129 XXXIV  |              földszellem, aki jégből alakít. Aeonok óta foly a munka. Kezdi
  130 XVIII  |                    már helyre van állítva az aequilibrium. Kegyelmedet fogja Andrássy
  131 XXXII  |                 ember a diaeteticának minden aequinoctiumkor.~Hogy Zentánál egy egész
  132 XXVI   |                   hanem fizetni kell érte az aerariumnak négy garast.~S addig meg
  133 XXXI   |                  világos mondatokban, minden affectancia nélkül előadta ügyét. Úgy
  134 XI     |                   akna nincs felrobbantva.~– Aforizma ez, madame?~– Ön tudja,
  135 XXXI   |                  adhuc in arido?” (Ha a zöld ág is így jár, hát akkor a
  136 XXXII  |                  Juliánna atyja nem abból az ágából volt a Ghéczy családnak,
  137 XXIX   |                 ereszti búnak a virgácstermő ágait valami emeltebb bucka tetején,
  138 XXIX   |              levágott nád nagy kúpokba rakva ágaskodott a dombos helyeken: egy-egy
  139 XVII   |                    gerendaemeltyű hosszabbik ágával összefügg, amint arra ráhágott,
  140 XXXV   |                       S a beteg kinézést még aggasztóbbá tette az az önvádterhes
  141 XXIX   |                       végignézegette a falra aggatott képeket, leszótagolta a
  142 XII    |                    le van húzva, s körül van aggatva rézlibertásokkal; míg a
  143 XXXI   |                     pihenőre beszállt, csupa aggodalmas arcokkal találkozott, a
  144 XXX    |                   kiállni. Azután a gond, az aggodalom nagyon jó asztalnok és pohárnok,
  145 XII    |                       s nem látszott afölött aggódni, hogy az étvágyát elrontja,
  146 XXXVIII|                      Juliánna azt mondá erre aggóskodva, hogy nagyon sokba kerülhet
  147 XXXI   |                      jár, hát akkor a száraz ágra mi vár?)~Meg is bukik ma
  148 XVI    |                      felől. Ahol repül légbe agroszscherfeldi torony! – Erre mindenünnen
  149 XXXII  |                   van-e a heraldikának annyi ágú koronája, amelyik kárpótlást
  150 XIII   |                     prüszköl tőle, amitől az agy megtisztul, s csak azután
  151 XXIX   |                lovagnak valami villámlott az agyába, talán ennek a menyecskének
  152 XXXI   |                    csak anya nem, aki kisfia ágyacskája mellett virraszt, s meséket
  153 XXIV   |        szemsugárzatát.~– Miért keltél föl az ágyadból? – zsémbelt, alábbhangolva
  154 XVII   |                    volt, körül kirakva lapos agyag palakővel.1~A föld alatti
  155 XIV    |                    át a szobámba, dűlj le az ágyamra és aludjál békével. Én nem
  156 XXXI   |                 egész tenger zúgott végig az agyán.~Tengernél is nagyobb az
  157 XXVII  |                látványokkal harcolt, kínzott agyának rémei végtől végig betöltötték
  158 IV     |                    ne communicáltam volna! – agyarkodék kalap alól a harangöntő
  159 XL     |                       Erre aztán a még eddig agyarkodó, apró kuruc kolomposok,
  160 X      |               Továbbmegy. Benyit a szolgálók ágyasházába, ami az úrnő szobájából
  161 XXII   |                   magamnak elég hely lesz az ágyasházam, abban én elférek mind a
  162 XI     |                aludni szokott.~Megvetette az ágyát, és aztán levetkőzött és
  163 XXII   |                     hátul kapott, azt ütötte agyba-főbe a Bebek kanalával.~Mikor
  164 XIV    |             karjaival átfonva, s magát fehér ágyleplével nyakig beburkolva, olyan
  165 XXXI   |                     köszöngetve bókolt felé: Agyő, szép asszony!~
  166 XXX    |            zivatarban vágtattam; három lovat agyonhajtottam.~– De az repült!~– Akkor
  167 XVI    |                    ki onnan a hóban, fagyban agyonkínzott, szegény kis leányzót, akit
  168 XXXVIII|                 apámhoz nem mehetek, mert az agyonüt; valahány úri ismerősöm,
  169 XXVIII |                    vész a sárban, bizonyosan agyonverik a hajdúk. A Tiszán túl nagyobb
  170 XXXIV  |                   azon forrójában utolérte s agyonverte, egyúttal azokat a kincseket
  171 XI     |             saskeselyű módra markolásztak az ágyruhákba és vánkosokba, néha a fején
  172 XIII   |                    szökött fel altából, s az ágytakaróba burkolta magát.~– Megint
  173 XIII   |                     tartalmát a leány elé az ágytakaróra. Valóban szultáni asztal
  174 XXI    |                    másfél ölnyi vastag falak ágyúablakaiból villogtak elő a pelsőci
  175 XXIV   |                      tüzes vége megérinté az ágyúcska lőserpenyőjét, a lövés elpukkant,
  176 XXIV   |           megpattintsuk. Húzasd ki a kerekes ágyúdat.~– Aztán hová?~– Csak oda
  177 XXIV   |                  examinatoroknak, hogy a kis ágyúddal hogy tudsz igazi célba lőni?
  178 VI     |                mulatni, abba nem hagyja száz ágyúdurrogásért. Szép asszonyt csókolgatni
  179 XXI    |                  tavasznak, s szükség esetén ágyúgolyónak is lehet használni. Egy
  180 II     |             elvesztett csatában ott maradtak ágyúi a kurucoknak: a lőcseiek
  181 XV     |                Deumra, s a bástyákon a maguk ágyúiból victoriát lőnek a talpasok.~–
  182 VI     |                   közelebb nem bátorkodik az ágyúink torkába nézegetni, de ismeri
  183 XXII   |                  háború alatt bizony sokszor ágyúival harangoznak he a karácsonyra,
  184 XXIV   |                     Szomolnokon. Van faltörő ágyúja is elég. De ő nem fog úgy
  185 XXXIII |                   aki nekirohant a kartácsos ágyúknak, egyszerre gyávább lett
  186 XXIV   |                     szívemet a kezével.~– Az ágyúlövés cseng a füledben, kölykem!
  187 XXII   |                     ágyúztam volna a céllövő ágyúmmal! – biztatá magát a nagyobbik,
  188 XXIV   |                     Célba lövöldöztünk a kis ágyúnkkal. Aki célba talált, narancsot
  189 XXXII  |                     hogy egy júliusi délután ágyúöntéshez való rezet szállított társzekerekkel
  190 II     |                     a fejedelemnek a második ágyúöntő műhelye. Ha egy elvesztett
  191 X      |                     a fejedelemnek a második ágyúöntödéje, hadifelszerelése, pénzverő
  192 II     |              egyúttal hadnagya is; s az első ágyúszóra mindenik céh tudja, melyik
  193 XXX    |                gátját rőzsével, náddal, hogy ágyútelep, lovasság, poggyászszekér
  194 XXX    |                  ellenséges tábor, nincsenek ágyúütegek ellene fordítva, a király
  195 XXII   |            ünnepnapra el kell hát kezdeni az ágyúzást az öregágyúkból. Ha már
  196 XXII   |                     árva! Majd én is beléjük ágyúztam volna a céllövő ágyúmmal! –
  197 XXV    |                  dolgot, hogy a saját fiával ágyúztattak rá, mikor a várába akart
  198 XXVIII |           ellentmondás az összeállításban).~„Aha! Annak bizonyosan valami
  199 XI     |                   jön. – A doktor érkezik.~– Ahá! – mondá az életre ébredő. –
  200 XIX    |                     rábólintott a fejével.~– Ahán! Ismerem én azt.~– Csatoljuk
  201 XXIX   |                  kenyér! Annyit a kerék fel, ahányat alá!~– Hiszen csak az én
  202 XXII   |                     volna egyebet, mint hogy ahányszor ő gondol arra, annyiszor
  203 XII    |                     ég ki van engesztelve az áhítat nyilvánításával, most már
  204 XXII   |                   Míg a másik, a Jóska, nagy áhítatosan leste a szót azokról az
  205 XXII   |                 hiszen nem rontja vele a más áhítatosságát: ez a zsoltár nem az ő hitének
  206 III    |               felgyűlt a templomba. Egyrészt áhítatosságból, másrészt pedig azért, hogy
  207 XXV    |                  udvariasságát, párosulva az áhítatossággal, kifejezni: „Nem kíván-e
  208 XXII   |                   Vissza akarta erőltetni az áhítatot a szívébe. Elővette az olvasóját,
  209 XLII   |                      a világon szeretnivaló?~Áhította már a halált.~Elővette az
  210 XXVIII |                  melynek minden tagja nagyon áhítozott vissza ahhoz a másik zöld
  211 XXX    |                      hogy tisztogassa meg.~– Ahun van ni! – kiálta fel erre
  212 XVI    |                      beléfojtogatott csók az ajakára.~Ezzel tanúsítva volt az,
  213 XXII   |                      ha nem hallja meg annyi ajaknak a szózatát, aki diadalért
  214 XXI    |                    őket!” Ez volt a szava az ajándék mellé. – Olyan mélyen állt
  215 XV     |                     valósággal Mátyás király ajándéka? – kérdé Andrássy.~– Igen;
  216 XXIII  |                      fityegetnek, fejedelmek ajándékát, s aztán egy új mentekötőért,
  217 XVI    |                szépen meg lehettek ijedve az ajándékhozótól.~– Mi azt hittük, ott tartanak
  218 VI     |               grófnak ezen hitszegése ellen. Ajándékokat is vittem magammal; tokaji
  219 XXXVI  |                   tanúbizonysága. Hát nem te ajándékoztad ezt az apjának?~– Az uram
  220 XLII   |                  egyedül az ő fia; őneki van ajándékozva, amiről anyja álmodott,
  221 V      |                     Berlinig, Versailles-ig, ajándékul királyoknak és minisztereknek,
  222 XIX    |                békére hajlandó vezér szokott ajánlani a másiknak; hanem olyan
  223 X      |                     fel van hatalmazva ilyen ajánlatokat készséggel elfogadni. Lőcse
  224 XXVII  |                lakodalmára, mint Juliánna az ajánlóleveleivel a rettenetes halállal adott
  225 XXIV   |                 mátkámnak, Serédy Zsófiának, ajánlom szívemből ezt az imádságos
  226 XXXV   |                       hogy elfogadja tőle az ajánlott Bebek-féle ágyút cserébe,
  227 XXXVI  |                   Istennek, fejemet halálnak ajánlottam: ahová kegyelmed elküldött,
  228 XXX    |                  szép kiejtésű franciasággal ajánlva még egyszer az ügyet őmagassága
  229 XXXIV  |                      szemed, a te varázstudó ajkad volt az a titkos hatalom,
  230 XXII   |                 megismerte a férje írását, s ajkához szorítá a pecsétes írást.~
  231 XII    |                 Tovább nem tudta mondani; az ajkaiba görcs száll; a szemei megteltek
  232 XXVII  |                érzett, Juliánna odatartá égő ajkaihoz a kristálypoharat a mandulatejjel.~–
  233 X      |          rózsagödröcskék, homlokán méltóság, ajkain csáb, szemei hol kékek,
  234 XXXIX  |               hátulról a szívéig szúrjon, és ajkaira nem volt olasz méregfestvény
  235 XXIV   |                szemeiből bűvöletet árasztva, ajkairól úgy hangzott a beszéd, mint
  236 XXXV   |                     figyelnének a szemek, az ajkakon a fájdalmas mosolygás, a
  237 XXII   |                 leste a szót azokról az édes ajkakról, az anyja térdére könyökölve,
  238 XXXIV  |                      kosárba dobja. De az én ajkam a tiedet megcsókolni még
  239 XII    |                    hölgy, a tenyerét a lovag ajkára tapasztva. – Hát ez nem
  240 XXI    |                    társul illett oda a felső ajkáról aláfelé hajló, fiatal bajusz.
  241 XXII   |        dervisgenerális, olyankor eltiltja az ajkától a bort; olyan józan marad,
  242 XXXV   |                  mint az előbb. Másodszor is ajkával érinté az átlátszó kezet,
  243 XI     |               ketterhäuschben – lihegé forró ajkkal a páciens.~– Úgy? Igaz bizony.
  244 XXXV   |               szemsugár, egy kóbor mosoly az ajkon oly bűvrontó lehet, hogy
  245 XII    |                      szemei e szóra.~De a nő ajkpittyesztve fordítja a hevítő szót hűsítőre.~–
  246 XI     |                      kicsiny bajusza, hegyes ajkszakálla szénfekete. Az a gyanús
  247 XXXI   |                      felesége meghal, a háza ajtajából egyszerre visszafordul,
  248 XVIII  |                     lehet majd jönni a házak ajtajain, olyan magas lesz a hóesés.~
  249 XXXVIII|                   kezeivel tépte le a szobák ajtajairól a sequestráló pecséteket.~
  250 VII    |              leszedte a lakatokat a vaskalit ajtajáról, s egészen kitárta azt;
  251 XXXV   |                   csak, néhány lépés a pokol ajtajától a mennyország ajtajáig!
  252 XXVII  |                 betöltötték a nyitva hagyott ajtajú termeket, s kiszálltak az
  253 XXIV   |                      a krasznahorkai várban, ájtatosan tartja két kezében az evangéliumot.
  254 XV     |          örömemlékére. A nagy király sokszor ájtatoskodott ez egyházban: bizonyságul
  255 XV     |                    pedig mérges székdobálás, ajtócsapkodás hangzott.~A szép tündér
  256 IV     |                     lehet látni egy alacsony ajtócskát. Ez meg egyenesen a borospincébe
  257 XXII   |                     gázolni.~Hanem, amint az ajtóig jutva, hátrafordítá még
  258 XXX    |                    odakötötte a kantárját az ajtókilincshez.~A fogadására természetesen
  259 XXXIII |                labirint volt, örökké csukott ajtókkal, amiknek a zárait tudomány
  260 XXX    |             Károlyi-palota termében, nyitott ajtóknál felolvasták azt a korszakalapító
  261 XLI    |                 várukból! Mehetnek ők idegen ajtókra.~És magát azt a csodatevő
  262 XIX    |             Belleville csalfasága!~Odaült az ajtóküszöbhöz és úgy motyogott magában.~
  263 IV     |                   jegyezni! Egy palotás, egy ajtónálló, egy étekfogó, egy hajdú,
  264 X      |                      Jankó! Bertók! Palotás! Ajtónállól Toportyánféreg! Merre vagytok? –
  265 V      |                       parancsol bíró uram az ajtónállónak.~Ezt a díszes hivatalt jelenben
  266 XL     |                 kurucok seregestől jönnek az ajtónkra hűségüket contestalni, a
  267 XXX    |                      a verses képet innen az ajtóról? – kérdé a gazda.~– Hát
  268 XXXVII |                karral, s úgy vonszolta el az ajtótól.~– Nehogy utána lőj, cimbora,
  269 XVIII  |                  olyan pogány módra ezzel az ajtóval!~Blumevitz mit tehetett
  270 XXV    |              tábornokné csendesen betolta az ajtózár reteszét, hogy senki se
  271 XLII   |                háromfás koronán.~Ekkor aztán ájultan rogyott össze.~Mikor életre
  272 XXIII  |                      az érzékeny szívek csak akadályára vannak az erős emberek szándékainak.
  273 XLII   |                 győri pap nem jöhetett holmi akadályok miatt. Ő maga is be volt
  274 XXX    |                   egész úton őelőtte futott, akadályokat rakva mindenütt az ő útján
  275 XXIV   |                 hiszem, de hogy én meg fogom akadályozni, azt fogadom. Hiába zársz
  276 XV     |                 Andrássyt ez a körülmény nem akadályozta, hogy odamenjen a kísérőivel
  277 VI     |             kegyelmetek, minő viszontagságok akadályozták visszajövetelemet, hogy
  278 XIV    |                      vétettem? Azt, hogy nem akadályoztam meg az öregapámat abban,
  279 XXXIV  |                      s szeges talpú saruival akadályozva lecsuszamodását.~Már odáig
  280 XXV    |                  voltaképpen szó; s az egész akadémiai vita csak azért volt kezdve,
  281 VI     |                     ostromzárló ellenség nem akadhat a kútforrására; maguk a
  282 XL     |                 potentátokat, akik az útjába akadnak, s ha a régi cimborákkal
  283 XLII   |                    gúny.~Azt kérdezték tőle, akar-e a trón elé kegyelemért folyamodni.~
  284 XXVIII |                 kezet szorítván egymással az akaratán kívül sértő és a sértett
  285 XXXVI  |                    amely közé (vesztére vagy akaratból) egy kackiás parasztmenyecske
  286 XXII   |                    az egész palotámmal bölcs akaratod szerint. – Átadom neked
  287 XXXV   |                Juliánnának –, mennyire nincs akaratom ezt a helyet elhagyni –
  288 XXX    |                   nem kapituláció, ez szabad akaratú békekötés. A tizenháromezer
  289 XXXV   |                     erős hatalmai, amik a mi akaratunkat megtörhetik.~– Nem ismerek
  290 XXXVI  |           aranyfürtjével, hanem bánta akkor, akárhány labanc muskétásezred lopózik
  291 XXVII  |                   rabiga alól. Kegyelmed nem akarhat miránk a bal kezével más
  292 XLII   |                     rossz szívű anya voltál. Akárhol legyen a helyed a másvilágon,
  293 XXX    |                  pincéje van.~– Bánom is én, akárhonnan hozta! Hanem az én tarisznyámból
  294 XXXI   |                    hogy énnekem szomorúságot akarjon okozni.~– Tehát igazán örömöt
  295 XXIX   |                  odabenn.~– Hát, bánom is én akárkié! Nekem szükségem van rá;
  296 XXXII  |                    adott ki több pénzt, mint akármely napszámos, csak ha háborúra,
  297 XXXVII |                     haragért. Hogy egyenként akármelyikünket lekéselni képes, azt nagyon
  298 XXXVI  |                      az erdők felé. Mindegy, akármerre!~
  299 XXIX   |                     a kurucokkal mindenáron, akármibe kerül; ígérni kell nekik
  300 XXII   |             gondjukat viseld. Akármi erővel, akárminő biztatással jöjjön is e
  301 XXXVI  |                    leányához. – Nem bánta ő, akármivel hódította is meg Juliánna
  302 VI     |                kegyelmetek ismételni? Árulók akarnak-e lenni Lőcse városa patríciusai!~
  303 XXII   |                    nekem, hogy ha én belépni akarnék abba a házba, ahol az égi
  304 XIX    |                      dühöngő férjével, halni akaró Fabriczius az éneklő diákjaival
  305 XXXI   |                   meséket mond az aludni nem akarónak.~De ha egyszer meglesz az „
  306 XXIII  |                kínzójával.~– Hát mindent meg akarsz-e tagadni a mai napon?~– Csak
  307 XXXI   |                 talán a ketterhäuschent? Nem akarta-e lenyakaztatni a saját leányát?
  308 XXXIV  |                  szívem, hogy haragomban meg akartalak ölni?~– Ott voltam a közelben,
  309 XXXIX  |                   pedig most éppen Pozsonyba akartuk vinni a kegyelmed asszonykáját,
  310 XXXV   |                   ezt a reszketést nem lehet akarva csinálni. Erre csak egy
  311 XV     |                     a lőporos tornyot.~– Hát akasszanak fel a polgárok, nem bánom,
  312 XXXII  |            keresztülvágott, ahol fel kellett akasztania a ruháját, hogy össze ne
  313 XXXII  |             öltözetében, s fittyet vetett az akasztófának, amire aztán helyette a
  314 XXII   |                   fűzött, s azt az öve mellé akasztotta.~Azzal felment a szobájába
  315 XIV    |                 azóta odafenn tán már fel is akasztották.~– A feleségemet! Akkor
  316 XXIV   |                 pedig arcra borulnak, „Allah akbár!” mormogással.~A hosszú
  317 XXVIII |                     elárulja magát a lengyel akcentus: „Vájnye nyicht majn lyiber
  318 XVI    |              mindenki. A magyar szót németes akcentussal ejti, a szórakozását sem
  319 XIX    |                 kegyelmességed, amíg a harci akció állott, a legfényesebben
  320 XVI    |                     nem tartozik a fegyveres akciók közé. – „Nem ám, ha fegyverrel
  321 XVI    |                  képlet. Mikor beszéd közben akciózik, az ember azt hiszi, hogy
  322 XXII   |                    az emberek között; nem az akiért, hanem aki által imádkozik
  323 XXXIV  |                 szerencsétlenné tették azok, akikben bízott? Ez is az ő lelkére
  324 XIX    |                       meg valamennyi latrot, akikért megcsal! Az árulók koszorúját!
  325 XXIII  |             megtanítottak.~– Azok a bűnösök, akikről nóta szól! – mondá Miklós. –
  326 XXIV   |             hőstettet követ el, ha az apját, akiről azt mondják, hogy hazaáruló
  327 XII    |                     nótát? – kérdezé az első akkordok után fejével negédesen bólintva.~–
  328 XVI    |                 hegyiről tövire mindent nagy akkurátussággal, s ha valamit a részleteknél
  329 XI     |                    alatt vannak.~– De még az akna nincs felrobbantva.~– Aforizma
  330 XVII   |             alagútjának a várossal közlekedő aknalejárása; a Fabricziusok birtokát
  331 XIX    |                vízvezetéki alagútnak van egy aknaszerű lejárata az ő házából. (
  332 XIX    |                    megrakott lobogó tüzet, s akörül egy csoport német gránátost,
  333 V      |                  janitor húzza fel a Kajafás akonájából lopóval (a tokajit csapra
  334 V      |                 Látott már valaki huszonnégy akós hordót tokaji borral megtöltve?
  335 V      |                  hordók fenekére.~Huszonnégy akósok.~Tokaji borral van az megtöltve
  336 XXIII  |                      a számukra, küldj nekik akószámra medicinát, rendelj tüzelő
  337 V      |               rejtegették azt, ami harmadfél akót tartalmaz. Nagy potentát
  338 XLII   |                      egy terjedelmes perirat aktái beszélnek.~A Korponay Ghéczy
  339 XVI    |                 Kegyelmed, bíró uram, ért az aktáihoz.~– Jól van, jól no! Én nem
  340 XIII   |              lámpással, felhányták a szalmát alabárddal, biz az nem volt sehol.~–
  341 XIII   |                     több hasznot tehetnek az alabárdjaikkal, mintha itt azt az egy szál
  342 XXXI   |                 vette, hogy a két drabant az alabárdjaival megkönnyíté az előrehaladását
  343 XIII   |              hátukhoz verte ő már azoknak az alabárdjukat otthon Párizsban is. Gavallér
  344 VII    |                     hallani, mint az őrjárat alabárdnyelének a kopogását.~
  345 XIII   |                     elparáholta a hóesés. Se alabárdosok, se Wencezlauz nem álltak
  346 XLII   |                      gyászkíséret, közepette alabárdosoktól közrefogva az elítélt. Szép
  347 XXXV   |                 hosszasan azt a kiszenvedett alabástrom arcot.~A hidegnek is van
  348 XXX    |                   kesztyűn keresztül villogó alabástromfehérek, s kezének ujjai, amiket
  349 XIII   |                     úriasszony. Még az egyik alabástromkarját is a feje fölé emelte, s
  350 XXXII  |              fickándozó pisztrángokkal, csak alább került az ércmosók közé,
  351 XXIV   |                     az ágyadból? – zsémbelt, alábbhangolva a haragos támadást.~– Mit
  352 XXXIV  |                   tette azt a férj. – Azután alácsüggeszté a fejét, maga alá nézve
  353 XLII   |                     zsinóros pecsétek tokjai alácsüngtek.~Egyet-kettőt elővett belőlük.
  354 XXXV   |                      az evangélikus esperest aládobatta.~A szegfű volt az akkori
  355 XXXIV  |              Juliánna –, segítsen e jégfalon aláereszkednem.~Igazság! Ezt még meg kellett
  356 XXXVIII|                      nagy féktelen jókedvből aláesett a szép asszony a nagy komolyságba.~–
  357 XIX    |                  lehet látni.~– Az én titkos alagutamon át? – ordít fel, mint egy
  358 XIX    |                      ő árultatta el a titkos alagutat a németeknek, ő szöktette
  359 XVII   |                 jutni.~Aki felülről akart az alagútba bejutni, ha ismerete volt
  360 XVII   |                   csigalépcső vezetett le az alagúthoz.~Ez alagút csúcsíves boltozatú
  361 XIX    |                    járt a fejében, hogy az ő alagútja el van árulva, s hogy azon
  362 XVIII  |               amelyen keresztül a vízvezeték alagútjából a városba lehetett jutni.~
  363 XIX    |                   eszébe, hogy a vízvezetéki alagútnak van egy aknaszerű lejárata
  364 XIII   |                  hazaérkezett. Ő is a titkos alagúton át jött a városba, úgy,
  365 XIII   |                     Én is – monda a hölgy, s aláhajítá neki az erkélyről a karikával
  366 XXXII  |                    tetőtlen torony ablakából aláhajlik a vadszeder; valami nagy
  367 XXXV   |                  Hosszan elhallgatott, fejét aláhajtva s kezét ajka elé téve, s
  368 XXXI   |                   gyöngeségtől kellett volna aláhanyatlania azoknak a hosszú selyempilláknak
  369 XXXIV  |                    hogy citerázik a magasból aláhulló jégkristályok permetege
  370 XXXI   |                  felolvassam? Vörös tintával aláhúzott recommendatio. – Azután
  371 XXVIII |            elkészíteni, s az özvegy királyné aláírásával elláttatni.~Amíg ez mind
  372 XLII   |           iniciálékon ragyogott az arany, az aláírásról még le sem hullott a porzó.
  373 XX     |                     a piacon, hogy a vezérek aláírták a kapitulációt: a császár
  374 XXXVI  |                  kinek a hőse? Egy túlvilági alaké, egy halotté. – Az ilyen
  375 XXII   |                    odafurakodik az osztogató alakhoz, s megrántja a csuhája ujját.~–
  376 XXXIX  |                  mögül, meg ahonnan Korponay alákiabált a kuruc hajdúknak, hogy
  377 XX     |          kulacsaikból.~De Hortis a toronyból alákiálta a szótülökkel Fabricziusnak:~„
  378 XX     |                  megvillantva a feje fölött, alákiáltott onnan az erkélyről:~– No,
  379 XXXIV  |                      földszellem, aki jégből alakít. Aeonok óta foly a munka.
  380 XXV    |                      kézzelfogható valósággá alakítását. Ezer egymásba ütköző érdek,
  381 XXXII  |       sziklahasadékokba.~Emberi tudomány nem alakíthatta volna ennél különb remekét
  382 II     |              építészet minden ötlete szerint alakított oszloptornácok, az egyiknek
  383 XVIII  |                   egy szellem, s aztán fehér alakjával eltakarja a magyar fővezért.~
  384 XVIII  |                 rúgnak ki, sárkány és delfin alakokban végződve; hanem a felmagasló
  385 XV     |                       zománcfestésű faragott alakokkal; a mű figyelemre érdemes
  386 VI     |                 arcképből alig maradt az élő alakon más, mint a rideg, kemény
  387 XLI    |                  Hasztalan lett volna minden alakoskodás.~– Fordulj vissza – mondá
  388 XXXI   |                  aztán elégedettség morajává alakul át a néptenger zúgása. „
  389 XXXVI  |               csókolta meg, akkor félistenné alakult át, ha a szép maenade ölelte
  390 XXI    |                 bársonysüveget viselt, olyan alakút, mint egy fél dinnye. Szelíd
  391 XVI    |                Hányszor állt meg ez a furcsa alakzatú, rossz magyar beszédű német
  392 XXIV   |                    diktálni a kupica lengyel alamáziát.~Attól aztán egyszerre kigyulladt
  393 XXXII  |                      szitkozódva unszolja az alamizsnát; egy csoport félmeztelen
  394 XXXII  |                     hajjal, nagy hullámokban aláomló, ezüst csillogású szakállal.~
  395 XXXI   |                     nyugszik.~Ez pedig olyan alap, mint a gránit.~Tehát Pálffy
  396 XIX    |                      az ő diplomáciájának az alapgondolata. Ez a kis ártatlan fiúcska. –
  397 XVI    |                feketehalál idején a kórházat alapítá, s maga is buzgóságának
  398 XXXI   |              ugyanazt keressék föl beszédünk alapján a papagájoknál. Egy ős még
  399 XXX    |                  egészen igaz volt, hanem az alapjául szolgáló indok nem volt
  400 XXXV   |                  főurakra, ha az országot új alapon akarják rendezni. Ez volt
  401 XXXI   |                     előadtam, kértem, amihez alapos igazságom van; több szavam
  402 XXI    |                     úrfiaknak való tudományt alaposan kitanuljanak, csináltatott
  403 XXXI   |                   asszony követelése erősebb alapot nyerjen minden békekötéseknél
  404 XXV    |                     szemekkel. Egészen jogos alappal bírok a rendelkezésre. A
  405 XVIII  |                   főstrázsamester uramnak az alarm fúvatása a kuruc huszársághoz.
  406 XVIII  |                  hozom az ágyúkat! Veressünk alarmot dobbal, trombitával. Nyakunkon
  407 XVII   |                  előtte, s akkor a lépcsőkön alászállhatott.~Különben az egész körülfekvő
  408 XXXIV  |                örvény fölött libegve, lassan alászállott, arcát felfelé fordítá.
  409 XXX    |                   Siessen minden ember haza, alászántani a leforrázott vetést, s
  410 XVI    |                     minden a városban létező alattvalóink iránt gyakorlandó uralkodói
  411 XXVI   |                      ismert rá; pedig nemrég alattvalója volt, ő tudta a nevét. A
  412 XXV    |                     így szólítá tegnapelőtti alattvalóját. – Sürgős ügyeim visszahoztak
  413 XXVIII |                      el Lőcsét anélkül, hogy Alaudán kívül valaki látta volna
  414 XXXVIII|                      jókedvű lett. Azt súgta Alaudának, hogy csak adja vissza azt
  415 XXVIII |                galléron ragadni!~Ekkor aztán Alaudára lett dühös Belleville. Annak
  416 VI     |                      pedig tudomást sem vesz Alaudáról, mintha nem is látná, hogy
  417 XV     |                    euch!”~– Szeretném ezt az Alaudát darabokra tépni – mondá
  418 XIX    |                 patríciusok legnagyobb része Alaudával tart; az pedig régóta a
  419 XXXII  |                  sziklán végigvágtat, mélyen alávágva a kőfalat úgy, hogy néhol
  420 III    |                megszólításra még szerényebb, alázatosabb fejhajtással válaszolt az
  421 XLI    |                  Akárki volt a közeledő, egy alázatosan kolduló baráttal találkozott,
  422 XLII   |                 Megmaradt az arcán a szokott alázatossággal vegyült gúny.~Azt kérdezték
  423 XLI    |                    Nem engedte-e, hogy porba alázd magadat előtte, s térdeiden
  424 XVIII  |            Fabricziust olyan egyszerre porig alázta, ugyan semmi rendkívüli
  425 XXXVI  |                      nála. A balsors meg nem alázza, a bukás el nem ejti. Híve
  426 XV     |                Lukács festette-e, vagy Dürer Albrecht? Úgy lármáznak, mintha csak
  427 XII    |                      volt az egyik lapján az album leveleinek.~A megfordított
  428 XII    |      legveszedelmesebb jellegű karikatúra ez albumban, az magának Rákóczi Ferencnek
  429 XXXIV  |                       ő kaszás hanáknak volt álcázva. Úgy nézett ki vele, mint
  430 XXXVI  |                    csepp hullott rája,~Annyi áldás szálljon rája.”~A palócok
  431 XV     |          háborítatlanul énekelhette a bezáró áldásmondatot:~„Der Herr segne euch, und
  432 XXII   |                      Érti ő azt? Sújt, mikor áldást kérnek tőle. Elgázolja azt,
  433 XXVI   |                   úgy verte fel rá a patkót. Áldhatja a nagyságos úr a szenteket,
  434 XXII   |                     árát! Hát ti is annak az áldomását isszátok? Naplopók, pernahajderek!
  435 XXXV   |                    nagyokat, nem jött elő az áldomást visszaköszönteni. Egészen
  436 XXV    |                    bele a tábornoknak.~Ugyan áldotta a sorsot, mikor ebből az
  437 XXI    |                      kelését.~Hajh, de sokan áldották!~Nem válogatott ám a szenvedők
  438 VII    |                   leánynak. A ketterhäuschen áldozatára vár.~Nem kevésbé érthető
  439 XVI    |                      is buzgóságának lett az áldozatja. A kőemlékek között van
  440 XXVII  |                     való kibékülést még nagy áldozatok árán is, éppen ez a hős
  441 III    |                    van ni! Már fogott is egy áldozatot Alauda uram. (Ez a bírónak
  442 XV     |                szemének üszkétől.) És emiatt áldozatul esett az egész szép dúsgazdag
  443 XXII   |                 birtoka jövedelmét mind arra áldozta, hogy török rabságba jutott
  444 XIII   |                  ölében, vagy halottat?~Hogy alélt volt és dermedt, azt érezheté.~
  445 X      |                   foglalta ő ezt régen, szép alexandrinusokba. Éppen ilyen alaknak van
  446 XXXVI  |                 Garamszeghi Ghéczy Zsigmond, alezredes úrnak.~Kedves jó öreg cimborám,
  447 XXXI   |                      a régi bizalmasság. Egy alföldi vendéglő extraszobájában
  448 XXXIV  |               üregeit, akkor az egész isteni Alhambra átlátszó lesz, át- meg átragyog
  449 XIII   |                       doktor uram, ugyan jól alhatik, ha csak most ébred föl.~–
  450 XVI    |                     nagy harangszótól nem is alhatnak jól. Ő ebben csalfaságot
  451 XIII   |                      volt rá gondja, hogy az alibijét bebizonyítsa, egész éjjel
  452 XXXI   |                    János uramat, úgy hiszem, alig-alig…~– Az csak őtőle függ.~–
  453 XXXI   |                      vetó”-ja még hátra van.~Alighogy a kézsmárki börtönnek hátat
  454 XLII   |                     ítélőmestere (Győr megye alispánja), s utolsó kísérletet intéze
  455 XXXII  |                     turzások, letarolt erdők aljában kőtörmelékből garmadolt
  456 XIV    |                    azalatt megszállja a kapu alját. Végre azonban utoléri a
  457 XXVIII |                  elszakadt a vontató kötele. Alkalmasint újat készítenek helyette,
  458 XI     |                     Éppen ilyen értekezéshez alkalmatos lovas úr az, aki a megyeház
  459 XI     |                   theorema Magyarországon is alkalmazható volt, azzal a kis különbséggel,
  460 VII    |                    ha ezt a törvényt mai nap alkalmaznák, ahogy most hordják a bálban
  461 XLII   |                 aztán a második fokú kínzást alkalmazták nála, amit krónikáink „a
  462 XXVI   |                     kocsonyája. Most egészen alkalmi szerencse volna, ha valami
  463 XXXVII |                    már a markában, s csak az alkalomra vár, hogy kifizesse annak,
  464 XXX    |                    magyar viselet kiegészítő alkatrészét, csak a karabinokat rakják
  465 XXIX   |                  befuttattva földi tökkel és alkekengivel; körülötte nyíltak a nadálytők
  466 IV     |                Nádméz = harminchárom forint? Alkermes = tizenkét forint! Kalmusgyökér =
  467 XXIX   |              rejtélyes sötétség, amit még az alkony bíborfénye sem volt képes
  468 XXX    |        gyümölcstermesztők. Innen keltek útra alkonyatfelé, mikor már a szétoszló nemzeti
  469 VI     |                 közlátványra ki legyen téve, alkonyatkor pedig, haja levágatván s
  470 XXVI   |                  utáni éjszakát. Ilyenformán alkonyatra kell neki megérkeznie, mert
  471 XXX    |                     csupa arany volt még; az alkonyfényben a két tarló között állt
  472 XXX    |                   lerakta.~A nap le volt már alkonyodva, de az ég csupa arany volt
  473 XV     |                      a mű figyelemre érdemes alkotás.~Andrássy műértő szemmel
  474 VII    |                    őrzi a vasajtót. Az egész alkotmány szép zöldre van befestve,
  475 XXI    |                         Az egyiptomi gúlákat alkotó királyok elenyésztek a feledékenységben;
  476 VII    |             Humorisztikus gondolat volt e mű alkotójától az ártatlanság és lángoló
  477 XXXI   |              emelkedik ki a csupa palotákból alkotott belváros szimmetrikus tömbje,
  478 II     |            óraműveket, miket lőcsei művészek alkottak; egész boltok ragyognak
  479 XXXI   |                kárpitok takarnak egy mélyebb alkovent, felbuggyant redőik alól
  480 XVI    |             kezdetett; megtudva azt, hogy az alku pontjait Czelder Orbán vitte
  481 XXXIII |                      csapóajtóval meg tudott alkudni, s az üres, lakatlan szobák,
  482 XXXIV  |                    leveledet, előbb meg kell alkudnod velem. – Mondd meg, hova
  483 XXV    |             tartalmát megismeré.~A békekötés alkudozásai folytak Bécs és Szathmár
  484 XXX    |                     Károlyi Sándor, addig az alkudozások alatt, a seregeikkel együtt
  485 XXX    |                     rögtön szakítsa félbe az alkudozásokat, s készüljön a had folytatására.
  486 XIX    |                     körülmények, kezdjünk az alkudozásokhoz, úgy, mint két hadvezér,
  487 XXII   |                       Ha maga a fejedelem is alkudozhatik a nádorral, ha Károlyi Sándor
  488 XIX    |                 erősen rágja a szíjat. Kassa alkudozik, s Károlyi Sándornak egyik
  489 XXV    |                  volt Korponaynéra nézve. Az alkudozó nádornak megküldték azt
  490 XVI    |           elfogadhatatlan, s amíg mi afölött alkudozunk, azt az időt felhasználja
  491 XIX    |                      a békeföltételek fölött alkudozva. Rákóczi Ferenc fejedelem
  492 XXXI   |                uraságok, a főméltóságok hadd alkudozzanak; a nép „vetó”-ja még hátra
  493 XIII   |                  Istennel pöröltem; ördöggel alkudtam; embereknek vesztére esküdtem.
  494 XVI    |                      is hű maradna hozzá. Az alkupontok jók, mindent biztosítanak.
  495 XVI    |                    Visszaviheti kegyelmed az alkupontokat, nem fogadom el őket! Majd
  496 XVI    |             főhadiszállására a kezembe adott alkupontokkal. A császári plenipotentiarius
  497 XXXIV  |                    okai lehettek rá. Magában áll-e? Nem! Százan, ezren tették
  498 III    |               burkolva, mely a homloka és az álla körül csavarodva, az arcának
  499 XXIV   |          mohamedhívők pedig arcra borulnak, „Allah akbár!” mormogással.~A hosszú
  500 XXV    |                     a fiscus; az most már az állam tulajdona. S „l’état c’est
  501 XXVII  |                      ha meg talál halni, más államférfiak kerülnek a hatalomra, akik
  502 XXVIII |                      rögtön bebocsátották az államférfihoz, ki az ő jövetelére kituszkolt
  503 XXXI   |                    édes-illata. – Ez nem egy államférfinak, hanem egy élni tudó gyönyörvadásznak
  504 XIX    |                 megtudnom nem volt szükséges állami tekintetekből, mihelyt a
  505 XXV    |                     úr aztán úgy őrzi meg az államtitkokkal terhes leveleket, hogy idehozza
  506 XXVII  |                  hanem szimpla hadvezér, aki államügyekbe, adminisztrációba, udvari
  507 XXVIII |                       Tisztelet, becsület az államügyeknek; de a magánbecsület, s különösen