bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

17658 XV     |                      helyreállítani; aki meg szabó és varga, az menjen haza
17659 XXIX   |                     A patkót soha nem ismert szabolcsi lovak meg a bőséges borravalók
17660 IV     |                      hanem egy szegény süket szabómester ül ottan a kép fölötti fülkében,
17661 X      |             legkeményebb kuruc vezért, s nem szabott volna olyan békefeltételeket,
17662 XXXII  |                     Zsigmond azt a föltételt szabta a kérő elé, hogy térjen
17663 XXII   |                  régi görög törvényhozók nem szabtak büntetést az apagyilkosra;
17664 XXIX   |                      mintha csak a termetére szabták volna az ifjasszonynak.
17665 XVI    |                 nekik, amíg ti piros csizmát szabtatok a lábukra.~– Hahaha! Ez
17666 XIII   |                     No, ne tedd az ujjadat a szád elé, elárulod vele, hogy
17667 XXXIV  |             elégették.~Hogy a Gölnitz-völgyi szádán kívül még egy másik bejárata
17668 XXII   |                István!~– Isten némítsa meg a szádat! – sikolta fel, halálérző
17669 XXXIV  |                  mikor eltávoztok a gölnitzi szádon. Az uram majd később utánatok
17670 X      |                      Korponayné, aki tésztát szaggat.~– De hát mit csináltok
17671 XXXI   |                     piros hintóban rongyokra szaggatja a kezében hánytorgatott
17672 XXX    |             megnéztem őket, mikor a galuskát szaggatta a főzőkanállal.~A márványarcú
17673 XLII   |                      Egy kóbor kutya odamegy szaglászni. Az egyik ácslegény oldalba
17674 XXV    |                voltak mindabban, ami Bécs és Szahtmár között történik. Amit elvben
17675 XXX    |                    találkoznia kell, mielőtt Szahtmár-Németibe érkezhetnék, még az úton.~
17676 XII    |                  kiveszi a narancsgerezdet a szájából, s a lovag szájába dugja,
17677 XXVII  |                   kezében tartott feszületet szájához emelte, s Jézus képmását
17678 XXXV   |                      aranycsipkés főkötőben, szájáig körülbugyolálva patyolatkendővel,
17679 XXXI   |                    ottan minden falut, a nép szájait, a verekedésre kész nemes
17680 IV     |                      tartom a gyónócédulát a szájam elé – pattogott ez a nemes
17681 XXXI   |                      Mutassa meg, hogy hát a szájával milyen hős tud lenni? Wratislawot
17682 XX     |             becsületi!~Nem menyecske, ki nem szajha,~Ki az urát meg nem csalja.~           
17683 I      |                       s búcsúra jár hozzá. A szájhagyomány éppen úgy megőrizte áldott
17684 I      |                    ivadék a másiknak szájról szájra adott. Mindenki tudja, hiszi,
17685 I      |                      egyik ivadék a másiknak szájról szájra adott. Mindenki tudja,
17686 XXIV   |               hallhatá a danáikat, mosdatlan szájú szátyárkodásaikat.~A szobáját
17687 XXVII  |                kendőkkel kötözve be orrukat. szájukat, közelítenek a nagy beteg
17688 XXXVI  |                      mindig rángatni kellett szájukban a zablát, hogy menjenek,
17689 X      |                  gyürkőztem neki, s beálltam szakácsnénak. Óh, egy magyar asszony
17690 XXII   |                 szobájába és lefeküdt.~Hát a szakácsok meg a bébillérek, amint
17691 XXII   |               éléskamráit, s azokból adott a szakácsoknak, a saját asztalára való
17692 VI     |                 urának, s ne várjon kuktára, szakácsra. A kisgyermekét is ringassa,
17693 XII    |                      természetét, hogy azt a szakácsremekben összeállított lakomaasztalt
17694 XXIII  |                   mindjárt a szív maga utána szakad is.~S ez a férj még azonkívül
17695 XXI    |                      Nem is volt azokon ruha szakadás nélkül, kéz-láb és ábrázat
17696 II     |                    Smyrnától Danckáig járnak szakadatlanul. A szaracén sejkekkel éppen
17697 XXXII  |                      gömöri hegyek egy olyan szakadékában, ami félreesik minden hadjárás
17698 XIX    |                   lesz is Rákóczihoz, én nem szakadhatok el tőle.~Blumevitz bizalmasan
17699 II     |                   elvesztett ereje. Aztán ha szakadóban volt a hadsereg mundérja,
17700 XXXV   |                     téve, s aztán vontatott, szakadozott szóval kezdé el szándékát
17701 XXII   |                 egész társaság danolja torka szakadtából ezt a szép nótát:~Valahányszor
17702 XXVIII |           villámsugár pedig ugyan ketté volt szakadva!~– Nincs veszteni való pillanat:
17703 XXI    |                   Annál nagyobb volt aztán a szakálla, amely kereken fogta körül
17704 XXXII  |          végighúzogatni a tíz ujját a hosszú szakállában, s szándékosan is odaállt
17705 XXXVI  |                   kunkora bajuszodat a deres szakállért. Gazdag az asszonyszív!
17706 XV     |                     talárba öltözött, hosszú szakállú férfialakot ábrázoló; mely
17707 XXXVI  |                kedvedért csalják meg a deres szakállút! Éppen annyiszor csalják
17708 XXXIII |                     egy-egy apaátok osztotta szakaszokra ezt a rémmesét. Odafenn
17709 X      |                   térdei közé fogva a gépet, szakértő kézzel fogott hozzá a munkához;
17710 XXX    |            paranccsal, hogy a fővezér rögtön szakítsa félbe az alkudozásokat,
17711 XXVIII |                    vissza az anyakirálynő, s szakítson félbe minden alkudozást
17712 XXIV   |                 összefoglalva tartá, el volt szakítva, fehér és kék gyöngyszemei
17713 XXVIII |                     lyiber lyőve.”~– De ezer szakkerment! Én nem ejtem úgy ki, hogy „
17714 XXV    |               Andrássy István, hanem Lőcsére szalad vissza.~Ott hagyta a szép
17715 XXXIII |                  fogja azt a görbe kés s úgy szaladgál alá s fel a szobájában;
17716 XXXI   |            futóbolonddá lettem az utána való szaladgálásban.~Korponayné nyugodtan válaszolt
17717 XVIII  |                 minden családapa hajadonfőtt szaladgálna végig a piacon!~És Fabriczius
17718 XVI    |                     három oroszlántallért.~– Szaladj, fiam, frissen. Vidd ki!
17719 XXII   |                      azt se tudták, hányfelé szaladjanak. Úgy védelmezte meg a kis
17720 XXVI   |                  ujján keresztül. – Mért nem szaladsz, mikor hívlak, te tacskó?
17721 XV     |                    medvebőrön; egy rózsaszín szalag a kereveten; hanem a keresett
17722 XXXI   |            tolvajkodó kézzel babrál a cipője szalagcsokrán, s vigyorgó pofával sandalog
17723 IV     |                      aki egy báránykát vezet szalagon; az Erő, aki egy oszlopot
17724 XXXVII |                  egész összeesküvés kapcsai, szálai: minden részvevőnek a neve.
17725 V      |                    Amit húzás közben torkára szalaszt, az az ő benificuma. – Ezt
17726 XXXVI  |                      hogy micsoda áruló szót szalasztott ki a száján, de hirtelen
17727 XXII   |                  után úgy érezte minden haja szálát, mintha külön húzogatnák.~
17728 XXXII  |                  törvényszék elé hurcolták a szállásadójával együtt. Kettőjük közül az
17729 XXV    |                      váltott, s a Korponayné szállásának lépcsőjére kerülve, sietett
17730 XIV    |                   azalatt ti az én feleségem szállását ostromoljátok! Én tinektek
17731 XXXIV  |                 előtt, s kiutasítja a labanc szállásmestereket, hát akkor ez annak a tanúbizonysága
17732 VII    |                minden polgárházhoz katonákat szállásolának be, akiknek hír szerint,
17733 XXV    |         rendbehozatala? Felajánlanám a saját szállásomat: maradj itt mindjárt ebben
17734 XI     |                     én lakom. Egy galamb nem szállhat az ablakomra, hogy meg ne
17735       |                  aztán nagy ünnepélyességgel szállíták fel ismét Krasznahorka várába;
17736 XXVIII |                elzárva találta fenyőszálakat szállító pemákoktól, akik miatt nem
17737 XXVII  |                    lehetett tudni, melyikben szállítottak egy órával előbb himlőbeteget.
17738 XXXIV  |            megkegyelmezett kuruc tábornokot, szállítsa ki a síkra, betléri kastélyába. –
17739 XXXVI  |                    hullott rája,~Annyi áldás szálljon rája.”~A palócok meg ezt
17740 XII    |               gerendák mint tüzes sárkányok, szállnak szerteszéjjel; majd a töltött
17741 XXVII  |                    azoknak a birtokai reájuk szállnának. Illésházy valamennyi rákócziánus
17742 XXII   |                  korában még szembe lehetett szállni a dühével, az olyan volt,
17743 XXIX   |                       utoljára is le kellett szállnia a hátáról, s úgy vontatni
17744 XLI    |                 kémtől.~A Veres Kakas volt a szállója valamennyi szekeresnek,
17745 XXXIII |                    kötelet, amin a mélységbe szállok, az öreg Fabriczius pedig
17746 IV     |                     gyakorolni, hogy a hozzá szállónak cselédei ellen tegyen kifogásokat?
17747 XXXI   |                   kivéheté, hogy rossz hírek szállonganak, a háborúból visszatért
17748 XXXV   |                 Gömörben, a legtarkább hírek szállongtak felőle. A vára, mint minden
17749 XIX    |                     mit csinálok! De te mért szállsz le a nyeregből?~– Dehogy
17750 IV     |                     százra menő cselédséggel szálltak meg falaink közt, az mondanák
17751 XXIX   |                      Károlyi-kastélyban volt szállva, fényes kíséretével együtt.
17752 XXI    |                   mentén volt felállítva egy szalmabáb, labanc generális öltözetében:
17753 XXV    |                asszony olyan benne, mint egy szalmafonatú rozsolisos palack.~A homlokról
17754 VIII   |                      összegunnyadva hevert a szalmán, mint egy élettelen tömeg,
17755 X      |                     fejét a zúzmarától fehér szalmára.~Az énekes cseléd aztán
17756 XIII   |                   csak felnyalábolta a havas szalmáról az összezsugorodott alakot,
17757 XXIX   |                      szüleség mind az utolsó szalmaszálig elfogyott a télen, a lovakat,
17758 XXIX   |                      sem akar nálunk?~– Lesz szalonna, kenyér; elköltöm az úton.
17759 III    |                    ezredes, azután a lengyel Szaluczky; azután egy német dragonyos
17760 XXX    |           abroncsszoknyában, bouffantsokkal, szalüppel, toronymagas frizurával,
17761 XII    |                Hiszen csak tréfáltam. Csak a szám járt el. Büntesd meg érte!
17762 XXXIV  |                     a rovás. – De hát a férj számadása ki van-e?~Az még nehéz egy
17763 XXXV   |                   magához a tiszttartóktól a számadásokat, azokat apróra megvizsgálja,
17764 XX     |                     gazda nélkül csinálták a számadást.~A polgárság egy része hallani
17765 II     |                     Sámson bas-relief, aki a szamárállkapoccsal filiszteus tábort fenyeget;
17766 IV     |                      pozícióban olyan furcsa számarányok fordultak elő, hogy azoknak
17767 XLI    |                 előtt borovicskás kotyogó, a szamárevők előtt almaboros fakupa.~
17768 XXXV   |                   hogy még kalkuláljon is, s számba vegye, hogy mit vesz be,
17769 XV     |            deputatióhoz méltóztassék egyenlő számban, mint a városi tanácsosoké,
17770 XXXII  |                      közt fekve töltött: ezt számítá a legédesdedebb álmai közé,
17771 X      |                   Hanem én keresztet vonok a számításaikon keresztül.~A nő szeme olyan
17772 XIX    |                    de Belleville lovagra nem számíthat, kérem, tekintse végig ezt
17773 XIX    |               emberünk. Akire legbiztosabban számíthatna kegyelmed, az Korponay János.
17774 XII    |                     ilyesmit még mai nap sem számítják a mulatságos légyottok közé.~
17775 XXXIV  |                      kérdezé Korponay.~– Azt számítom össze, hogy a jelen levő
17776 XXVI   |                hintaját.~(Hiszen maga is így számította azt ki Andrássy.)~Hanem
17777 XXXI   |                  volt az szánva. Csak egyben számították el magukat: azt nem vették
17778 XVIII  |                    fel Blumevitz. – Erre nem számítottam.~– Lássa, ezredes – mond
17779 XXVI   |                     odanyújtása is bűnjelnek számíttatik be.~Ő tehát előtte való
17780 XXVII  |          Rákóczi-párti Andrássyak maradnának számkivetve, elítélve, hogy azoknak
17781 XIX    |                      lovagias udvariasságból számlál elő hosszú sorban egy olyan
17782 XXXIV  |                     alul van, hány ezredévet számlálhat az?~E jégbarlang bejárását
17783 XXXIV  |                   mint egy folytonos óraütés számlálva az örökkévaló időt.~Juliánna
17784 XXX    |                kérelmének teljesítése felől. Számolhat a leghatározottabb pártfogására. –
17785 XIII   |                álmodja, hogy a konyhapénzről számoltatják.~A doktor bosszúsan szorítá
17786 VII    |                      be a bíróhoz, hogy adja számon, miért nem aludta ki magát. –
17787 XXVIII |                   barátságos a homok, csak a Szamos közelében, az Ecsedi-lápon
17788 XIX    |                   fejedelem Korponay Jánost, számos érdemeiért megjutalmazta:
17789 XXXIV  |                      helyre. Fiókokra osztá. Számozva voltak; ennyi ezer itt,
17790 XX     |                      piacon álló labancokra. Számra is többek ők, s az elkeseredés
17791 XXXIII |               micsoda boszorkány az ő anyja, számtalanszor? Elég volt egy találkozás,
17792 I      |                      fészke, egyike azon kis számú magyarhoni váraknak, amik
17793 XXXV   |                  Grand Turque. Többre ment a számuk kétszáznál, a színváltozatok
17794 XXII   |                      mint földönfutó székely száműzöttek, s itt szerezték hírüket,
17795 XIX    |                     fogságra, amott a király száműzte. Vegyen tanulságot kegyelmed
17796 XVI    |                      kezét, s azt mondá neki szánakozásteljes hangon: – Szegény jó barátom!~
17797 XXXIX  |              Juliánnám. Távol van tőlem ez a szándék. Sőt, azért jöttem, hogy
17798 XXIII  |            akadályára vannak az erős emberek szándékainak. Ha tudta volna, hogy mit
17799 XIX    |               fejedelemmel az ifjú király jó szándékait Magyarország iránt, s aztán
17800 XXIV   |                 Istvánt, hagyjon fel azzal a szándékával, hogy Krasznahorkára jöjjön
17801 XL     |                   nagyon jól sikerült, tán a szándékon túl is. Elhitte minden ember,
17802 XVI    |              segédszemélyzettel: bilincseket szándékozott rakni a lovag kezére, lábára.~
17803 X      |                   menniük, hogy a rájuk váró szánig eljussanak. Annak nem volt
17804 XXVI   |                ezután érkezik az irámszarvas szánján. Talán azóta már ott is
17805 X      |                      Óh, az jó lesz! Csörgős szánkán? Hová megyünk?~– A nagyapához.
17806 XXXIV  |                      oldala, óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli üveghegy, hanem
17807 X      |                 ijeszt meg?~– Aztán elmentek szánkázni.~– Óh, az jó lesz! Csörgős
17808 III    |                    eszkimó hajt; a litvániai szánkó felhajló orrát aranyozott
17809 III    |                  asszonyt ezalatt lesegíté a szánkóból a kísérő tábornok, anélkül,
17810 XXVI   |             ordináncot, hogy menessze haza a szánkóját, ellenben keresse fel a
17811 XXVI   |                 adass nekem egyet. Itt vár a szánkóm. Sietek.~– Készséggel: azonnal!
17812 XXVI   |                    ne menj azon a háromlovas szánkón, mert az utazásod elvesztvén
17813 XXVI   |                   hanem felül egy háromlovas szánkóra, s egyedül, minden szolgakíséret
17814 IV     |                      egy parádés kocsis, egy szánkós imsik, egy lovász meg egy
17815 II     |                   nép odagyülekezik, csörgős szánok sikamlanak végig a havon,
17816 XXXII  |                   volt, s ilyen idős korában szánta rá a fejét, hogy megházasodjék.~
17817 XIX    |                     nézett bátran és halálra szántan a lőporos zsáktól szétrobbantott
17818 XXXI   |                    ki: Pálffy bánnak volt az szánva. Csak egyben számították
17819 XII    |                     oldalába, hogy ballagjon szaporábban. Attól a két kulcstól két
17820 XXX    |           szerezsánok segítettek a zűrzavart szaporítani.~Andernach lovag nem bírt
17821 XIX    |                      amit kegyelmed évek óta szaporított, élő, látható alakban fejezve
17822 IV     |                szomszédja pedig Trux volt, a szappanos; a híres kecskefaggyú gyertyák
17823 IV     |                   lakomához még valami módon szappant és vasat feltálaltani; tudom,
17824 XVII   |            ránehezedett, a hypomoclion másik szára egy tízmázsás követ emelt
17825 II     |                      járnak szakadatlanul. A szaracén sejkekkel éppen úgy egyezségük
17826 XV     |                fanyűvő vademberét, a Csákyak szaracénfejét, a jezsuiták napját és liliomát,
17827 XI     |                felejtették, s nagyon ki volt száradva. A hölgy beleharapott, s
17828 XVII   |                 benőve repkénnyel, földi tök szárával. A bozót előtt, mely e domboldalt
17829 XXIX   |               Nagy-Károly. Ha az ember néhol szárazföldre talált, ahol nem tolta a
17830 XVII   |                csurgó kútba, mely legnagyobb szárazság idején sem fogyott ki soha?~
17831 XXVIII |                 kovácslegények egymás között szarka nyelven beszéltek, azon
17832 XXVIII |                     Pedig azt teszi az, ha a szarkacsergést kivesszük belőle, hogy „
17833 XII    |          megtartásban?~Ebben egy kis csendes szarkazmus volt; amit a szép hölgy
17834 XIX    |                mutatni erre a nagyon is éles szarkazmusra.~– Hanem ennek a csapatja
17835 XIX    |          főparancsnokságával, s e hivatalból származó minden teendőkkel.~Felugrott
17836 XXX    |                Bécsben lakó magyar főuraktól származott. Ezúttal a becsületes emberek
17837 III    |                     hosszú selyem censiolája szárnyába takargatta, ami tengeri
17838 VIII   |                      uram becsukta a lámpása szárnyait (ilyen illuminatio mellett
17839 XLII   |                  rettenetes hosszúk!~Az üveg szárnyajtós szekrényben benne feledték
17840 XLI    |                 arccal, égi tekintettel; egy szárnycsapása elűzte a rémet.~A nő fogta
17841 XVI    |           palacsintasütő bódé, mézeskalácsos szárnyék, seres szín sorakozott egymás
17842 XXVII  |                   ahogy a beteg rémkiáltásai szárnyra kelték őket. Futott e szobákból
17843 I      |                 félig nyitva vannak még, s a szaruhártya épen mutatja a hajdani szemszivárványt;
17844 XXIX   |                    nyeregnek két nagy bolond szarva volt elöl-hátul, a kengyelvasat
17845 XIX    |                   amit az egész világ tud? A szarvadtól nem férsz be már az ajtón,
17846 II     |                  magát az ördögöt ábrázolja, szarvakkal és hosszú farkkal: az a
17847 XVI    |                     kényeső, keresztülmegy a szarvasbőrön is. A piacon beszélhették,
17848 III    |         Visnyiavszkyak címerjelvénye), belül szarvasbőrrel van a szán kibélelve; abban
17849 XXXVIII|              Recidíva~Ő pedig futott, mint a szarvasgím a nyakába harapott hiúzzal.
17850 III    |                 rögtön megáll.~– Üh! Micsoda szarvasló ez? – kérdi Wencezlauz.~–
17851 XXIV   |              meggyógyítja a tüdőbajokat, s a szarvasmarhák szívéből készült eszencia
17852 XXXV   |                      meglőhették a medvét, a szarvast, a vadkant; Andrássy abban
17853 IV     |                     király alatt hoztak be a szász ősök erre a földre, a királyok
17854 V      |                adományozá.~(Tán ha a szebeni szászoknak hagyományozta volna, azok
17855 XXIX   |                      a lába sem éri a földet Szathmár-Németiig. De hát lelkem, maga mért
17856 XXIX   |                     Az éppen fele útja lehet Szathmár-Németinek.~Andernach lovag tehát mégiscsak
17857 XXXVI  |                      ölelte meg, lett belőle szatír. Ennek sem maradt meg. Egy
17858 XII    |                   találó élcesség, kegyetlen szatíra volt; minden nagy embernek
17859 XII    |                      rémségesbe csapongott a szatírája; az áruló vezér az egyik
17860 XXI    |                    már abba a maga öngúnyoló szatirikus emlékeit.~Ott parádéz a
17861 XXIV   |                    danáikat, mosdatlan szájú szátyárkodásaikat.~A szobáját nem hagyta el
17862 X      |                   Mért nem lehetek én Cserni Száva?”~(Ezt meg a saját személye
17863 XLII   |                      Nincs már hitem emberek szavában. Ha megtartották volna azok,
17864 XLII   |               megvetés állapotját. Magad egy szavaddal tehetted volna őt naggyá
17865 XXXVI  |                      aki volt; egy kimondott szavához sohasem hűtlen. Gondolat,
17866 XIX    |                  fürtjeit, s gyönyörködött a szavai hatásában, amit Andrássy
17867 XXXIX  |                 beszél.~S amit el nem hitt a szavainak, elhitte a csókjainak. Nem!
17868 XIV    |                arckifejezéssel ne magyarázza szavait. – Mi többiek menjünk: Belleville
17869 XXXVI  |                      bonus! (Ez volt az öreg szavajárása, ha valamivel meg volt elégedve.)
17870 XXIII  |                      lelke még nem vett be e szavakból semmit. Az csak bámult az
17871 X      |                 balladájának egyes mondásait szavalta, amíg az úrnője felöltözteté.
17872 XL     |               ijedséggel Juliánna, s ezzel a szavával még mélyebben keverte bele
17873 XXV    |                      válaszol. Azoknak nincs szavuk.~Andrássy még csak nem is
17874 XXXIV  |              köntösébe.~– Még nekünk van egy szavunk egymással.~Igaz. A nagy
17875 XVII   |                  család ivadékai.~Még a XIV. században szerzette ezt első Fabriczius
17876       |                  tartotta fenn.~Csak ennek a századnak az első tizedeiben hatott
17877 XXX    |                     azután minden ezrednél a századoknak külön lobogóik, amiknek
17878 XXIX   |                      szederinda szövevényből századon át összetömörült pallót,
17879 X      |               mellett egy szál sastoll. Ez a századosi jelvény, két sastoll a főstrázsamesteré,
17880 XXXIV  |                      rá. Magában áll-e? Nem! Százan, ezren tették azt, amit
17881 XXIX   |                    magas lóhátról adta oda a százaranyas tekercset a csaplárnak az
17882 XXIX   |                    En adok kendnek a lováért százat.~– Isten áldja meg a mi
17883 XXXI   |                  nagyteremben halomra rakott százhatvankilenc császári zászlót, amit a
17884 XXIX   |                       a bivalyosoknak minden százlépésnyire stációt kellett tartani,
17885 XXXIV  |                 hangzott, miknek némelyike a százölnyi mélységbe gördült le (amit
17886 IV     |               akiknek idejében a vendég urak százra menő cselédséggel szálltak
17887 X      |                     rajta össze a tulipiros, százráncú viganót, hozzá a csatos
17888 XXIII  |                      én azt, ha te mindennap százszor írod is Andrássy Istvánnak
17889 III    |                    kuruc kapitány, a férje a százszorszépnek, a híres szép Garamszegi
17890 XII    |                     eltorzítom, még valahogy szebbé találom vele tenni.~Ez a
17891 XXIII  |                  neked azt a Ferkó úgy, hogy szebben se kell.~E szónál olyan
17892 V      |                  nekik adományozá.~(Tán ha a szebeni szászoknak hagyományozta
17893 XXIX   |                     a vármegyének, aki vámot szed az utasoktól, amiért az
17894 XIII   |                    ott, ahol veszedelem van! Szedd össze magadat! Na még ezt
17895 XXXIX  |                   lesütött szemeit.~Juliánna szédelgő fejét odahajtá az ura keblére,
17896 XXI    |              meglopják, s ha ettől a fiúknak szédelgős lett a feje, azt mondta
17897 XXIX   |                  nádgyökerekből, zsombékból, szederinda szövevényből századon át
17898 XXVIII |                nemkülönben a klasszikusokból szedett citátumoknak oly conglomerálásával,
17899 XIX    |                    Korponayt, hogy még rá is szedik! Azt hitte, a hátulsó ajtón
17900 XXVI   |                   míg magához tudott térni e szédítő csapástól. Akkor aztán újra
17901 XXXVII |               halasszuk holnapra, most pedig szedjük a sátorfát, s igyekezzünk
17902 XVI    |                    parancsolja, hogy le kell szedni a házakról a födeleket,
17903 XL     |                lélekjelenlétét össze kellett szednie, hogy a kezét ebből a vasbilincsből
17904 XXIV   |                  volt rajta, aranygombokkal, szedrázsia világoskék nadrág és sárga
17905 II     |                      tarka selyemmel hímzett szedrázsiából a patrícius nők unnokái.~
17906 VIII   |                      az utcán kurjongatókat. Szedtek is össze egy tucat éjjel
17907 XXVIII |                       s majdhogy széjjel nem szedték a keserves rimánkodásaikkal,
17908 XXXIV  |                    magához.~Juliánna leült a szédületes jégfal párkányára, egészen
17909 XXXI   |                      A világ forogni kezdett szédülő agya körül; keze a szemei
17910 XLI    |            megcsókolá az asszony ruhájának a szegélyét. „Édes szentem!”~– Ne időzz
17911 XVII   |          bástyatornyos falait csak félkörben szegélyezi a mesterséges vízárok, a
17912 XII    |                  kedvét.~– S miért küldte el szegénykét? – kérdé a levente.~A hölgy
17913 XXX    |               elrablott posztót kiosztotta a szegényparasztok között, rőf hiányában egyik
17914 XXXIV  |                   fogózva a jégkoloncokba, s szeges talpú saruival akadályozva
17915 XV     |                kótyagosan is fején találja a szeget. Az egyik kezével az ostromló
17916 XVIII  |                      egy négycsövű pisztolyt szegez Blumevitz ezredes homlokának;
17917 XXIX   |                  figyelme a benyíló ajtajára szegezett piktúrán, Pintye Gregor
17918 XXXIV  |                segítettél rajta?~– Pisztolyt szegeztem a főtiszt homlokának, s
17919 XIX    |                    azt a piac felőli kapunak szegezteté.~Nem kellettek neki a Belleville
17920 XXXV   |                      az Andrássyak ősanyjai, szegfüveik pompájában gyönyörködve
17921 XXXV   |               bölcsessége könyveit, a kertje szegfüveit, még az üvegkoporsóban alvó
17922 XXXV   |                      felesége által ültetett szegfüvek nyílnak. Ott sem láthatja
17923 XXXV   |                        viszonzá a kertész.~A szegfüvön csak egy kinyílt virág volt,
17924 XXI    |                      díszvirágát: a százféle szegfűket. Most már csak egy nyíló
17925 XXXV   |                    uraság szakítani két szál szegfűt, s azt magával viszi. Az
17926 XXXV   |                 kitépni, most félt e kedvenc szegfűvirágából egy szálat elvinni magával.~
17927 XIX    |                     a kardját mind a kettő a szegletbe támasztva. Kalamárist és
17928 XVI    |                  malíciával, azonban a szája szegletében ott leskelődött egy kis
17929 XXVI   |                   apó, a pipát a szája egyik szegletéből a másikba igazítva.~– Dehogy
17930 XVIII  |                kapukat, s az összekötő utcák szegleteit.~S még mindig nem vette
17931 XXXI   |                   szája, öntetszéssel teljes szegleteivel, hódító szemöldökei, varázsló
17932 XXXV   |                      bástyafal, amelyiknek a szegletéről egy Andrássy Fischer prédikátort,
17933 XXIX   |                   ebédlőben, aminek az egyik szegletét a bormérő söntés foglalta
17934 VI     |                   protocollumon végig, egyik szegletétől a másikig.~– Menjünk innen,
17935 XVIII  |                    minden törvényt meg lehet szegni, csak a lovagiasság parancsait
17936 XV     |               viszonyban állt a tábornokhoz, szegről-végről sógorok is voltak.~– Nincs
17937 XLII   |                 Gyalázatos halálra; aminek a szégyenfoltját örök időkön át semmi le
17938 V      |                     ismeretes adomát, hogyan szégyeníté meg az egykori janitor az
17939 XXII   |               szolgái! Áruló uratoknál van a szégyenkenyér: abból kolduljatok! Nekem
17940 XII    |                    lángvörös lett az arca. A szégyenpír vissza nem tartható. Erezte
17941 XII    |                   valódi benne?~A legnagyobb szégyenpironkodás közben egyszerre csak fittyet
17942 VI     |             édesanyja. Hírhedett generálisok szégyenszemmel kotródtak el hasztalan vívott
17943 XXXIII |                      fognak tartani, s aztán széjjelmennek; ember soká nem állhatja
17944 XIV    |                     a hüvelykujjakat, lágyan széjjelváltak; az ajkak mosolyogtak; szavakat
17945 XV     |                 rejtekajtón túl pedig mérges székdobálás, ajtócsapkodás hangzott.~
17946 XV     |               bizonyságul itt van a templomi széke, a hátfalába vésett címerével. (
17947 XXII   |                      a cifra faragott támlás székében a tabernaculum alatt, a
17948 XXXI   |                      még a főhivatalok magas székeivel nem volt rajtuk segítve.
17949 IV     |                     vendégelni a városunkban székelő Fejedelmi hadvezetőket.
17950 XLII   |              hatalmasok előtt.~Kinn az ácsok szekercéje csattog, akik a vérpadot
17951 XV     |                   aztán fogják a kapát meg a szekercét; aki ács, kőműves, álljon
17952 XXIX   |                egymáshoz illeszteni megint a szekérdöcögéstől szétrázott porcikáit.~Még
17953 VI     |                  szomszédjának, s leülteté a székére.~– Andrássy István generális
17954 XIV    |                     lőporos és liszteszsákos szekerei dübörögnek ott végig a széles
17955 XXXI   |                      vásáros nép odahagyja a szekereit, s tódul a megnyitott kapu
17956 II     |                 prémek halommal állnak a kis szekereken; felaggatva a fogasokra
17957 XXIV   |            felváltják a kapuban, s a fahordó szekereket üresen kieresztik, akkor
17958 XXIX   |                      a bivalyokat szaporán a szekerembe. Hány van itthon? Nyolc?
17959 XXXVIII|                     felhágón.~– Otthagytam a szekeremen. Futok vissza érte.~– Minek
17960 XLI    |                   volt a szállója valamennyi szekeresnek, aki Magyarországtól Sziléziáig
17961 XXIX   |                     a nagyságos asszonynak a szekerét elvezetni a vármegye gátjáig,
17962 XXX    |                    Korponayné megállíttatá a szekérét, s a kocsisának azt mondá,
17963 XXX    |                       C’est drôle!~– Pokolra szekerezzek – dörmögé Andernach lovag –,
17964 XXX    |                 melletti árkon, odasietett a szekérhez, s ott megállt, és a szeme
17965 XXXII  |                   tömérdek ezüstjét, aranyát szekérszámra elzsákmányolta. Rövid időn
17966 XXX    |                     addig a Majthénynál álló szekértábor nem indulhatott meg.~Akkor
17967 XXX    |                     hazájába visszatérhet.~A szekértömeg közt poroszkál előre, meg-megakadva,
17968 XXX    |                     az embert, aki idejött a szekerünkhöz. Az apád volt az, Fabriczius!~–
17969 XXIV   |                  elkongott már, de a szokott szekérzörgés még nem következett be.~
17970 XXXI   |                      elsőnek (Buda, Pozsony, Székes-Fehérvár, Nagyvárad a másik négy).~
17971 XXVIII |                 akkor sült ki, hogy a kassai székesegyházat féltik tőle, amit csak most
17972 XXXI   |                      ember. Magán a gyönyörű székesegyházon s a Szt. Mihály templomán
17973 XIX    |                     Cornides doktort kerekes székével együtt úgy lódította el
17974 II     |                huzamos ideig tartotta Lőcsén székhelyét.~Azonban ide a főtemplom
17975 IV     |                      elején a városéval, s e székre vetve a palást, s azon elhelyezve
17976 XLII   |                 hosszúk!~Az üveg szárnyajtós szekrényben benne feledték a kulcsot.
17977 XXVIII |                   hozzá.~Azzal a kancellár a szekrényéből kivett öt darab tekercset.
17978 XVIII  |                   lakásán, feldöntve széket, szekrényt, ami útjába került, zárt
17979 XVI    |                      másikat Pobszt szenátor széktámlájára téve.~– Nevem Arthar, Guzman,
17980 XXV    |                 Andrássy nevetve. Belleville szekundált neki. Mindig jó fiú volt.~–
17981 I      |                    Lőcse várost, a Szepesség székvárosát, most is az a bástyafal
17982 XVI    |                     hogy vagy, öreg ház!”, s szeleburdiságával még a hiúzprémes bírói kalpagot
17983 XXXI   |           cselekedett, nincs a feledékenység szeleibe szórva. Ezeket a jegyzeteket
17984 XI     |                      édes kincsem. Itt van a szelencében.~– Ostoba állat! – dühöngött
17985 XIII   |                 gyertyát gyújtott; a tubákos szelencéből átvette a múlhatatlan reggeli
17986 X      |                   térde között egy furfangos szelencét szorongat, aminek felül
17987 XXXVI  |               különben félretértek a mezsgye szélére legelni, hanem a lógós tüzes,
17988 XII    |              kísérettel járó kuruc fővezérek szélesebben kinyúlhassanak a kvártélyukon.~
17989 XXVIII |                      elfoglalta a figyelmét; szeleskedett, mikor a contenantiáját
17990 XXXI   |             főhadvezér.~Ahol a főutca piaccá szélesül, ott négyszöget képezve
17991 VIII   |               nekiiramodott, s futni kezdett szélgyorsasággal a Thurzó-ház felé.~A drabantok
17992 XXVI   |                   városunkon mostanság annyi szélhámos, kém és félkézkalmár jár
17993 XIII   |                    elkezdte őt költögetni. A szelídebb módszerek, holmi csípés,
17994 XXXV   |                   fölötte hatalma.~A vonások szelídek, nyugodtak, fönségesen andalító
17995 XXIV   |                   amik nem bírják kiállani a szelídítő szemsugárzatát.~– Miért
17996 IX     |                       nehogy azokból a rossz szellemekből, amik az ember szívében
17997 XIX    |                 kínálják a poklok bosszúálló szellemének.~Ezenközben megkondult a
17998 XVIII  |               palásttal a vállán, lebben elő szellemgyorsasággal, s éppen olyan nesztelenül,
17999 XII    |             életpirosság a hölgy orcáira; át szellemült tekintete égnek fordul,
18000 XVIII  |               fejkendő libeg-lobog a reggeli szellőben, békességet intve a háborgó
18001 XVI    |                zavarja.~És amellett, amilyen szélmalom alak, éppen olyan tökéletes
18002 XXX    |                   lát!”~A nemzeti hadsereg a szélrózsára van bízva. Az ezredek csapatokra
18003 XVI    |                     pedig egyesül nála a két szélsőség, amit a harctéren erénynek
18004 XXIII  |                      inas, pesztonka, lovász széltiben beszél már a lőcsei fehér
18005 XXIII  |                  azért teszem, mintha esőtől széltől féltenélek; hanem azért,
18006 XXIX   |                     sárga haja bekötve tarka szélű, piros keszkenővel, patkós
18007 II     |                      mint egy egyiptomi gúla szelvénye, a másiké tömör kapunyílások
18008 XXIII  |                     megrázkódva állt föl, és szembeállt kínzójával.~– Hát mindent
18009 XXVI   |                      mai cserkészetének. Egy szembejövő anyamedvét volt szerencséje,
18010 XXXI   |                   végre vágyat kap egymással szembekerülni, s kockára tenni győzhetetlen
18011 XXXIII |                      haragjával is majd csak szembeszállok. Ő fogja ereszteni a kötelet,
18012 XXXIX  |               fantáziával mesél a valósággal szembeszökő kitalált dolgokat, felnyílik
18013 XVI    |                   nap besütött az ablakokon, szembevilágítva a tarkabarka kuruc vezéreket,
18014 XVI    |                  költöttél?~– Megcsókoltam a szemedet, s a füledbe súgtam, hogy „
18015 XIX    |                 kezében, szikrázó haraggal a szemeiben, sápadt, verítéktől fényes
18016 IV     |              Hortisnak a fülébe sugdosnak, a szemeikkel integetnek neki; úgy látszik,
18017 XVI    |                     Ezt nem tilthattam meg a szemeimnek.~– Nem hozott el onnan valamit?~–
18018 XXXI   |                 hosszú selyempilláknak a kék szemekre, amikben ilyenkor éjsugáros
18019 XXX    |                     azonos azzal a rejtélyes személlyel, aki Bécstől elkezdve, az
18020 XXX    |             hátrahagyott hölgy csakugyan egy személy-e azzal, aki Bécstől Domahidáig
18021 XXXII  |                   míg kiderült a veszedelmes személycsere. Zsigmond úr pedig azalatt
18022 X      |                     Száva?”~(Ezt meg a saját személye ideáljának választotta Pelargus
18023 XXVIII |             békességét megőrizni, s a gyanús személyeket in flagranti deteneálni.
18024 XVIII  |                generális úr átruházása az én személyemre. Parancsolja kegyelmed,
18025 XII    |                     rebellis kuruc alakjában személyesítette. Forgach Simonból kétkulacsost
18026 XXX    |                    ellene fordítva, a király személyesítője, Pálffy bán, csupán egy
18027 XXVIII |                      egy ember, aki a király személyét képviseli: Pálffy nádor,
18028 XXVIII |               tehesse. – De ebből hiányzik a személyleírás.~– Úgy? No, hát azzal is
18029 XVIII  |                      városból mint becstelen személyt. – Hadd sírjon, hadd sikoltozzon!
18030 XXII   |                asszonyok bizony egész udvari személyzetükkel kísérték városról városra
18031 XXXI   |                      a szóval port hinteni a szemembe, hogy kegyelmed azt a mostani
18032 XVI    |                      egyiken se hunytam le a szememet), denique azon a tegnapelőttön,
18033 XIX    |             cryptographiáját kihüvelyezgetni szemenként, összehajtotta a levelet,
18034 XII    |                     mennyivel igézőbb volt a szeméremnek ezzel a fellángolásával.~
18035 XLI    |                szikráival mint egy csillagos szemfödél szállt lassan alá a földre.~
18036 XXIII  |                   várban. Ő volt a hírhordó. Szemfüles gyerek volt. Pedig ki se
18037 XXI    |                    elég; mert a nagyszombati szemináriumot kitanulta, s ha onnan meg
18038 XXIV   |                  rendelte a várőrség fölötti szemle megtartását.~Ezen nem változtat
18039 XV     |                   csak a külső táblái voltak szemlélhetők, azokat is remekül faragott
18040 XXXII  |                     bölcs bíráló tekintettel szemlélve meg az ajándékot, amilyennel
18041 XXX    |                szépséglegyecskékkel ellátva, szemöldei és szempillái feketék (lehet,
18042 XVI    |                    amire a lovag ismét hol a szemöldeit, hol a vállait rángatta,
18043 XXVIII |             többnyire nyitva.~Fogak: nagyok.~Szemöldök: láthatatlan.~Haj: szőke.
18044 X      |          patyolatkendővel, elöl a homlokát a szemöldökéig, alul az állát az ajkáig
18045 XXVI   |                 mélyebbre nyomva a süvegét a szemöldökére. – Annyi kovács van, mint
18046 IV     |               térdével bíró uram térdén, s a szemöldökével egyet inte. Az odasúgott
18047 XXXV   |                     az összegörnyedt anyóka, szemöldökig érő aranycsipkés főkötőben,
18048 XXI    |                      gömbölyű, félhold alakú szemöldökkel, amiknek harmadik társul
18049 XVI    |                      trónust.” A villámszóró szempár ezt mondta bizonnyal.~De
18050 XXXI   |                  ezzel a szilajon felnyitott szempárral, nem igéző, hanem fenyegető.~
18051 XXIV   |                  megteszed?~A gyermek csak a szempilláival intett.~– Tudsz valami hűséges
18052 XVIII  |                  csók lezárta az álomterhelt szempillákat megint. – Aludjál, báránykám!~
18053 XXXI   |                       S csak egy mozdulata a szempilláknak kellett volna hozzá, hogy
18054 XXV    |           elfoglaltatása.~(Az összetalálkozó szempillantások mondtak erre valamit.)~Most
18055 XXXII  |                      kuruc lett-egy kacsintó szempillavágásért.~Ghéczy Zsigmond már akkor
18056 XXXIII |                  szoktak lenni, amiknél a fő szempont a lakályosság. Ez egy valóságos
18057 XXIII  |                      a bűbánatnak, nemhogy a szemrehányásnak; tiszta merő szeretet volt,
18058 XXV    |                     mi lehet azokban? Keserű szemrehányások. Átkozódásai egy felháborodott
18059 XXXI   |                   helyett a legkíméletlenebb szemrehányásokat kapta volna; mert ő volt
18060 XXVI   |                    felbontani is, azt hitte, szemrehányásokkal vannak azok tele, most eltevé
18061 XLII   |                 Juliánna meg volt rendülve e szemrehányásra.~– Mit tehetnék mást?~–
18062 XXXII  |                       Ha ezért némely társai szemrehányást tettek neki, azt mondá: „
18063 XXXV   |                     feleljen rá? Egy téveteg szemsugár, egy kóbor mosoly az ajkon
18064 XXIV   |                  bírják kiállani a szelídítő szemsugárzatát.~– Miért keltél föl az ágyadból? –
18065 XII    |                   úgy elnyúlt, elhalványult, szemszivárványai felhúzódtak a félig zárt
18066 XXIV   |                   fölemelt szempillái alól a szemszivárványok halotti fénye világlott
18067 I      |           szaruhártya épen mutatja a hajdani szemszivárványt; az ajkak fájdalmasan szelíd
18068 VI     |             határozatokat Fabriczius uram. – Szemtelen fehérszemélyek, akik a katonákkal
18069 XLII   |                  csókolgatott szép kezekre), szemtől szembe gúnyolta bíráit,
18070 XXIX   |                   törődött most az asszonyok szemügyelésével, hanem egyenesen a nádorhoz
18071 XVI    |              félelmes látvány még nem volt a szemük előtt.~Fabriczius sír!~Megszűnik
18072 XXVIII |                       Alauda uram elővette a szemüvegét, megnézte közelről is, távolról
18073 XVI    |                 tanácsteremben. Csak az izzó szén pattogását lehetett hallani
18074 XVI    |                tirolok mind bigott pápisták. Szénaevők! No hát! Blumevitznek meg
18075 XXX    |                  utazóknak lovaik is vannak. Szénának, zabnak s egyéb abrakfélének
18076 XVI    |                 okosan megretirálni; ide nem szenátorbölcsesség kell, bíró uram!~– Jól van,
18077 XIX    |                    kuruc tiszt urak a lőcsei szenátorokkal, szép asszony a dühöngő
18078 III    |                 mondá Alauda uram, s azzal a szenátoroknak beszélt tovább. – Másnap
18079 XIII   |                     a pislogása nem rontja a szendert.~A nagy karszékben aludt
18080 XXXIII |                  vannak helyezve az erdőben, szénégetők, pásztorkunyhók, tárnabejárások
18081 XI     |                  bajusza, hegyes ajkszakálla szénfekete. Az a gyanús fiatalság az
18082 XXXVII |                 hozzá, s lemosom a nevéről a szennyet; ha kell, a saját vére hullásával.~      ~
18083 XXII   |                      a nagy emberek bal keze szennyét képezik, ismeretlenek voltak
18084 XXXIV  |                   mély üregeket váj, vízzel, szénsavval, azután folytatja mint építész,
18085 XII    |                        Hogyne hinnék!~– És a szentekben?~– Még tebenned is!~– Hát
18086 XXXV   |                  asszonyt megláttak az apjuk szentélyében, nagyot bámultak. Hogy került
18087 XXVIII |                    teljhatalmazottja. Amit ő szentesít, mielőtt a király halálhírével
18088 IV     |                     földre, a királyok által szentesített, a vérrel megoltalmazott
18089 XXVIII |                      király halva van: ő nem szentesíthet többé semmit, sem azokat
18090 XXII   |                     kerten keresztül, mely a Szentháromság-szobrot körülviszi; egy sor meredek
18091 XVIII  |                       elkezdték azt a hosszú szentiványi nótát énekelni, amely így
18092 XVI    |                   parancsolat!~Az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek nevében.~Mi, Felsővadászi
18093 VI     |            befalazott kincseket, drága ezüst szentszobrokat, a maga architectonikai
18094 XXVII  |                      anyai szeretet, ily vad szenvedéllyé fajulhasson el. Ki ismerne
18095 XII    |                mondva, egyszerre kigyullad a szenvedély tüze a szemekben.~Az ég
18096 I      |             asszonynak?~Minő indulatok, minő szenvedélyek vezethették a kezdettől
18097 XXV    |                     Andrássy, hogy „ez az én szenvedélyem!” Arra aztán neki is helyet
18098 XXXV   |               rászedetni magát a könyvgyűjtő szenvedélyénél fogva. Ami igazán becses
18099 XXXI   |             idegkórossá nem tette, azóta még szenvedélyesebb ellensége mindennek, ami
18100 XXIII  |                     karjai közt kacagja a te szenvedéseidet és a hazáét!~Zsófia, mint
18101 XXII   |              nyomorultjaimat, akiknek minden szenvedéseikért én vagyok adósuk? Ki akarod
18102 XXII   |                  alakok nagy tetteiről, nagy szenvedéseiről: hogy vezérelte ki az Isten
18103 XXI    |                   hogy szóra ne bírja a néma szenvedést, s ha megorvosolta azt;
18104 XXXVI  |                mérget a szívére csepegtetni. Szenvedhetett az anyjáért is meg magáért
18105 XIX    |                      Elviszem magammal, hadd szenvedjen velem együtt, dicsőséges
18106 XI     |                  miket kell annak a leánynak szenvedni.~Mindazt együtt szenvedte
18107 XXI    |                áldották!~Nem válogatott ám a szenvedők között, ahogy mások tettek
18108 XXIII  |                  tűzhelyét is. Te itt tűrsz, szenvedsz, imádkozol, ő pedig a lőcsei
18109 XI     |                    szenvedni.~Mindazt együtt szenvedte vele.~És mégis azt tudta
18110 VI     |             ördöngösöket ápolják. Hogy miket szenvedtem ott, azt talán az arcom
18111 XXII   |              nagyapjuk, szépapjuk és a híres szépanyjuk sorában, s mesélt a két
18112 XXII   |                      képe állt, a nagyapjuk, szépapjuk és a híres szépanyjuk sorában,
18113 XXXI   |                     bűnös kalandorok, vétkes szépasszonyok, vitézlő szabadsághősök,
18114 XIX    |                    meglepetés várt reájuk!~A szépasszonyt ugyan nem találták ott,
18115 XI     |              asszonyoknak, akik tudják, hogy szépek. Megint megkapta a szokott
18116 XXVIII |                mellékén vezet végig, Liptón, Szepesen át Lőcséig, onnan le Kassára.
18117 XXIII  |              legközelebb útja van Gömörnek a Szepességből.~Zsófia azonban a maga mindennapos
18118 X      |              patrícius család ivadéka volt a Szepességről. Még alig húszéves. Rajongó
18119 XXXIV  |                  élőket tanúbizonyságul, nem szépíti tettét, nem magyarázza,
18120 X      |                      igaz érzés a legdrágább szépítőszer. S ez igaz volt. – Talán
18121 XLII   |                    végig az utcán: a görhes, szeplős gebe egy összegöngyölt lóbőrt
18122 XXIX   |                     elő.~Juliánna is egészen szépnek találta ezt a látványt,
18123 XXXII  |                kanyargó sziklafolyosó festői szépségben váltakozva bontakozik tovább
18124 XXX    |               szerint kifestve, s a szokásos szépséglegyecskékkel ellátva, szemöldei és szempillái
18125 XII    |                   eszményképe volt a férfiúi szépségnek. Valódi Antonius, magyar
18126 XXV    |                       hogy a gömöri várakat, szépszerével, behódítsa. Murányvár kapitányának
18127 XXXII  |                   hová igyekeznek? Aztán egy szer csak eltűnt a sziklák között
18128 XXXVIII|                     s televeszi a két markát szercsikával, s odaállva a hintóhágcsóhoz,
18129 IV     |                       Hering = ötven forint! Szerecsendió = húsz forint! Nádméz =
18130 XXVI   |                      borssal és babérral meg szerecsendióval, medvetalpkocsonyának. Talán
18131 XXVI   |                   volt az orvos életserkentő szereire.~Mikor aztán magához tért,
18132 XXXVIII|                 cethalak gyomrából előkerült szerek.~– Ettől meg kell neki gyógyulnia –
18133 VII    |                    Előkelő pár volt; tiltott szerelemben, kettős házasságtörésben
18134 VII    |                   arra a célra szolgál, hogy szerelemből a bűn ösvényére tévedt hajadonok
18135 XVI    |                  képes játszani puskaporral, szerelemmel, becsülettel, mindennel,
18136 XXV    |                 emlékezete az egykori boldog szerelemre!~Hiszen ha még lélek van
18137 XXV    |                      őróla gondolkozik nem a szerelemről.~Egy este a felbontott bécsi
18138 XXIII  |                      hozzá. Könyörögj neki a szerelme morzsáiért, hogy ajándékozzon
18139 XXXIII |                    vala, az én végtelen nagy szerelmem volt az én szegény kis árvámhoz.
18140 XXIII  |                    tudnak osztozni egy férfi szerelmén – hárman, négyen.~– A kolostorban
18141 XXIII  |                    édesem, kedvesem, drágám, szerelmesem, s küldözgetsz neki levélben
18142 XII    |                   kulcsolt kezek odafonódtak szerelmesen a térdeplő lovag feje körül.~
18143 XXXVI  |                 arról is gondoskodom, hogy a szerelmesével háborítatlanul találkozhassék?~
18144 XI     |                     a becsületét is el fogja szerelmeskedni”. Elküldték aztán Rákóczihoz,
18145 XXXI   |                  bacchansnők, fürdő nimfák a szerelmeskedő istennőkkel, csakhogy akkor
18146 XXXI   |                 tiltott boldogságot, lángoló szerelmet, azt is utánadobta… okos
18147 XVIII  |                lakásait, s az ablakaik alatt szerenádot adott. Jutott belőle Korponayéknak
18148 XXVIII |                      urakat, akik legnagyobb szerencsében voltak, válogassa ki a zöld
18149 XXVII  |                      miként jutok én ahhoz a szerencséhez, hogy kegyelmetek éppen
18150 XI     |           jövendőmondó kártyáit, s kirakta a szerencséjét. Rosszul ment az is.~A borult
18151 XIII   |              Wencezlauz nem álltak mellette. Szerencséjük!~Minden kedvezett merényletének.
18152 IV     |                    brigadéros generálist van szerencsénk városunk falai közt tisztelhetni,
18153 XVI    |                 hagyta magától vétetni azt a szerencsét, hogy egy ilyen népszerű
18154 XXVII  |                      felé minden országból a szerencsétlenek szemei? Kegyelmed szabadította
18155 XXXII  |                      a keserves rézfillérért szerencsétlenkedve.~Még mélyebben a hegyek
18156 XXXIV  |               szívére. Hát az ő kedvencét is szerencsétlenné tették azok, akikben bízott?
18157 XXVIII |        tulajdonította, hogy a landsknechtnél szerencsétlenségbe került: az az átkozott raport
18158 XXI    |                 leghatalmasabb várasszonynak szerény kis hálószobája; csak akkora,
18159 III    |             jobbágyával?~A megszólításra még szerényebb, alázatosabb fejhajtással
18160 XXIX   |                       ki hangosan nevetni; a szerényebbek a markukba fojtották a kiprüsszenő
18161 XXVII  |                      színjátszásának művészi szerénységével – nekem a saját honfitársaimhoz:
18162 XXV    |                     mind ott játszották el a szerepeiket, azon a kisasztalka színpadján,
18163 XIX    |                  Simon elejté ezt a rábízott szerepet, s ahelyett, hogy szolgálta
18164 XXXI   |                 Egyre változtatnia kellett a szerepét. Vakmerő kalandornő, cselszövő
18165 XLII   |                     most nem volnék itten.~– Szeresd egészen, s kiszabadulsz
18166 XXXV   |                     legyenek jó testvérek és szeressék egymást, ma ki ne lovagoljanak,
18167 XXXVII |                    semmi okom sincs rá, hogy szeressem; tehát nem is gyűlölöm. –
18168 XXXV   |                     akit már azért is nagyon szeretek, mert szakasztott képmása
18169 XXI    |                 mellé. – Olyan mélyen állt a szeretetében Andrássy István.~Körül a
18170 XXXI   |                      akkor sem tagadja meg a szeretetet, amikor azt gyűlölettel
18171 XXII   |                 éppen hozzáillik. Te élhetsz szeretetlenül, s meghalhatsz elsiratatlanul. –
18172 XXIII  |                 felhevülés elmúltával, ismét szeretetteljesen vonta őt az ölébe, s megcsókolgatá
18173 XXIII  |                   hisznek, ha valaki éjjel a szeretettjéről álmodott, s arra fölébred,
18174 XXXVI  |                      megcsókold. Jó asszony, szeretheted.~Azt a világért sem tette
18175 XXV    |                    kérdezé Andrássytól, bogy szereti-e a „Hammer und Glockét?”
18176 XXXVI  |                     tudta is, hitte is, hogy szeretitek egymást. Még nagyobb igazságért
18177 XXXII  |             mondhatod azt nekem, hogy én nem szeretlek téged? Egyetlenem! Azért,
18178 XXVII  |                   javait mind a maga számára szeretné commassálni. Azok a trón
18179 XLII   |                    mi van még ezen a világon szeretnivaló?~Áhította már a halált.~
18180 XXXVI  |                  Nemcsak engemet csalt meg a szeretőjéért, hanem a szeretőjét is megcsalta
18181 XXXVI  |                      a szeretőjéért, hanem a szeretőjét is megcsalta énvégettem.
18182 XLII   |            gyermekedből? Pedig milyen nagyon szeretted.~– Ne szerettem volna bár,
18183 XXXIX  |                    és becsületes vagy. Akkor szerettelek meg újra. És mármost rajta
18184 XXXI   |                      bennünket, mikor mi úgy szerettük egymást, mintha egy test,
18185 XXX    |                 ütötte benne a bokáját, szép szerével megszabadult.~– Dehogy szabadultam!
18186 XXXVIII|                      azt csak igen nagy urak szerezhetik meg. Azért ez csak gróf
18187 XLII   |              történetet, milyen nagy érdemet szerezne magának, egész ivadékának
18188 XXX    |                    kiabálás volt elég. Lovas szerezsánok segítettek a zűrzavart szaporítani.~
18189 XLII   |                    hogy grófi, bárói koronát szereztél volna a fiadnak: hoztál
18190 XXIX   |                    nem vettem, szép szerivel szereztem.”~Az öreg bement a tornácba,
18191 XL     |                     kegyosztásához érdemeket szerezzek. Bocsásson kegyelmességed
18192 XXXI   |                jutalmazva. Ha többre vágyik, szerezzen magának új érdemeket.~S