bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

18193 XXIX   |                 Isten adta, nem vettem, szép szerivel szereztem.”~Az öreg bement
18194 XXX    |                     békeokmányt, amit együtt szerkesztettek. Károlyi jöjjön a seregével
18195 XLII   |                  titkos írásjegyekkel voltak szerkesztve.~Nem volt emberi bölcsesség,
18196 XXIV   |                     lövök! Átkozott legyen a szerszámod! Nem lövök többet az apámra! –
18197 XXIX   |                    ambituson, aztán fel kell szerszámozni a lovamat.~– De hisz az
18198 XVIII  |                     Ne keress számomra semmi szert a patikádban. Hanem küldj
18199 XLII   |                 hírük magasra nő, családfáik szerteágaznak a jövő századokban.~És ő
18200 XXI    |                  omolva. Néhány év előtt egy szertelen villámcsapás szakította
18201 XXXIV  |                     viseli, de az Úristentől szertelenül retteg. A tizenkét zsidó
18202 XXXI   |                   ott, hol ő kergetett mást. Szértverték a seregét? Eltűnt az egyszerre,
18203 XXIX   |                     körül szivárványos udvar szérűje ívellett, kísértetes világot
18204 XLII   |                     összeesküvés vezérletét, szervezését mind Pelargusra fogja. Annak
18205 XXXIV  |                      az az idő. Újra kellett szervezni a szétzüllött kuructábort.
18206 XXV    |                     eddigelé a konyhára és a szervírozásra ügyelt fel. Az kezdte el
18207 XXIX   |                nyerget úgy hívják már, hogy „szervusz neked!” Régen lába kelt
18208 XXVI   |                   eresztik a kapun.~Andrássy szervuszt sem mondott a kis sógorának,
18209 XXIV   |                    bátyjára. Neki, a hajdani szerzetesnek, az asszonyok felől csak
18210 XVII   |               ivadékai.~Még a XIV. században szerzette ezt első Fabriczius János. (
18211 II     |                 börze, ahol a nagykereskedők szerződéseiket kötik; a tornác alatt mindjárt
18212 XXVIII |                   sem azokat a nagy országos szerződéseket, sem az apró emberek kegyleveleit,
18213 XV     |                   asszírusok bőrére. Éppen a szerződésre paroláznak, mikor a nemes
18214 XXI    |                   Gyöngyösi (a Murányi Vénus szerzője) volt itt az alispán. Mindig
18215 XXII   |                     tágultak széjjel, az égő szesz világa halottszínt adott
18216 I      |                    volna a csomót megoldani: szeszély, csapodár vágy, könnyelműség
18217 XII    |                     mestersége volt.~Különös szeszélye az osztogató természetnek,
18218 XXXV   |            színváltozatok minden pompájában, szeszélyesen pettyegetettek, irombán
18219 XVI    |                   azon, amit mondok? – szólt szétbámulva Korponay.~Azon még jobban
18220 XII    |                 királyi nyalánkság. Megtöri, szétbontja, egy gerezdet kiszakít belőle,
18221 XXIX   |                 lovag úr? – kérdé a nádor, a szétbontott ívet a tartalmas oldalával
18222 XIX    |           hadnagyukra bízta. Czelder Orbán a szétdúlt lőportoronynál támadt rés
18223 XIII   |           ráakasztotta a görbe kardot. Aztán szétfonta a haját, s elszórta a vállán
18224 XI     |                    mindjárt ki is köpte. Így szétharapdálta falatonként az egész süteményt;
18225 XX     |                    nélkül is tud táncolni, a széthasogatott selyemrongyok, a földhöz
18226 XXXVIII|                       a királyi meghívók már szétküldettek. A zaklatások megszűntek,
18227 XXIX   |                fölzendült. Mikor a sík rónán szétlövellt a fellegbontó napsugár,
18228 XXVII  |                      folytatott tusából, úgy szétmarcangolva kerül vissza onnan, hogy
18229 XIX    |                  zsákból kiomló porba, s azt szétmorzsolgatta a tenyerében.~Aztán nagyot
18230 XIX    |                  rejtekajtót, azon kibújtak, szétnéztek, látták, hogy az itten konyha.
18231 III    |                ijedten kezdi begombolgatni a szétnyílt kabátját.~– Oh, te fiam,
18232 XLII   |                  legeslegutolsó pergament is szétnyitotta, majd kiejté azt a kezéből:
18233 XII    |                     taszítással jobbra-balra szétnyomva, egy másik szobácskát tárt
18234 XXX    |                    alkonyatfelé, mikor már a szétoszló nemzeti sereg lovasa, akik
18235 XXIX   |                    megint a szekérdöcögéstől szétrázott porcikáit.~Még mindig nem
18236 XXXIV  |               menekült, s újra összeszedte a szétrebbent hajdúit, Korponay János,
18237 XVI    |                  vesztett csatatéren, hogy a szétriadó kuruc hadsereg menekülését
18238 XXX    |                   hogy a harci zűrzavarban a szétrobbant vitézek odataláljanak megint
18239 XIX    |                    szántan a lőporos zsáktól szétrobbantott tüzes üszkök közé.~Csak
18240 XXXV   |                     a bizánci istenszobrokat szétrombolták.~Mit adna most az archeológ
18241 XXXIII |              félelmen. Közel van hozzá, hogy szétrúgja maga körül az egész üvegkalitkát,
18242 XXXV   |                   hidegnek is van fénye, ami szétsugárzik.~Juliánna félve, borzadozva
18243 XIX    |                  mondom! – szólt Fabriczius, szétszakítva mellén a palástot.~– Megölök
18244 XXXV   |                     amiket eldobtam, fonallá szétszedett gubanc. Undorodom a jókedvű
18245 XXXV   |               kegyelmed – szólt Juliánnához, szétszórt irataira mutatva. – Ez az
18246 XI     |                      még hátra van.~Hirtelen szétszórta a haját, átkötötte a fejét
18247 XXIX   |                    álltak, s beleláthattak a széttárt ívpapirosba, szintén mind
18248 XXXIX  |                gyertyatartót; akkor Juliánna széttárta előtte a karjait, s azt
18249 XXXVI  |                   tántorodott hátra, s azzal széttaszigálva a körülálló férfiakat, felszakítá
18250 XIV    |             hóhérlegény.~Éktelen dühbe jött, széttaszította az útjában állókat, s a
18251 XI     |                      mondá a hölgy, folyvást széttekingetve lesben álló szemeivel. –
18252 X      |              bajuszát törülgeti, még egyszer széttekint maga körül; ez bizony konyha,
18253 XXXI   |               főurakhoz, s a két kezében egy szétterjesztett írást lobogtat feléjük. „
18254 XXIX   |                 őrizte a felázástól.~Mikor a szétterült, lomha Kraszna vizén keresztülgázoltak,
18255 VIII   |                      kezéből az alabárdot, s szétütve a patrol között, elfutamodott.~
18256 XIX    |                    verítéktől fényes arccal, szétzilált fürtökkel; hát akkor egyszerre
18257 XII    |                     alá. A haját egészen úgy szétziláltan hagyta, ahogy az ágyban
18258 XI     |                  közöttük toporzékolt, addig szétzüllöttek, de amint odább ment, megint
18259 XXXIV  |                  jobban tettem volna, hogyha szétzúzom a fejét, minthogy keresztvízre
18260 XXV    |                    volt, arról tanúskodott a szétzúzott hintóláda, ez az első pillanatban
18261 XXIII  |                      kívül más nőt szeret! A szfinx, a griff, az egyszarvú hamarább
18262 XXXVI  |         kedélyhangulatban pedig lesüllyedt a szibarita kéjmámor tunyaságába – mikor
18263 XIX    |                      kopja hegyére, itt nagy szicíliai vecsernye következhetik.
18264 XVI    |                  derék fickó vagy! Hej, hogy szid ott a német odakinn! Az
18265 XXII   |                    tűzhelyéhez vágyik, te ám szidalmazd érte: én imádni fogom.~Miklós
18266 XXVII  |                   körme arcomról ezt a sokat szidalmazott szépséget, azzal sem törődöm,
18267 XXXVIII|                    ketten zsémbelnek erősen, szidják az útjukat elálló parasztot.~
18268 VIII   |                      S aztán elkezdte a fiát szidni deákul. – Oh tu magnus capenasum!
18269 XXVI   |                    karóba húzni való kocsist szidom. A gazember nem nézett utána
18270 XXIV   |                  szidtak. A kassai kapitányt szidták. Arról beszéltek, hogy a
18271 XXXI   |               kétszáz év előtt Kassa városát szigetekre osztá, hogy harminc hídon
18272 XXVIII |                    felváltani a törvényszéki szigor tenorát.~– De mármost el
18273 XXXV   |                vissza a nő.~– Láthatja, hogy szigorúbb vagyok magamhoz, mintha
18274 XVI    |                hazaárulók ellen a legnagyobb szigorúsággal vizsgálatot tegyen, s fölöttük
18275 XIX    |                      fogadva, erősen rágja a szíjat. Kassa alkudozik, s Károlyi
18276 XXIX   |                  kezdődik egy messze terjedő szikes avar.~Gyönyörű, lefesteni
18277 XXIX   |                  csak a fekete vonal a fehér szikföldön mutatta, hogy merre van
18278 XXI    |           épületfalaival egyenesen a meredek sziklából emelkedik fel; a lejtő megmászhatatlan:
18279 XXXII  |              sziklaszoros.~Kétoldalt meredek sziklafalak emelkednek a magasba, csak
18280 XXXII  |                   felkapaszkodott az ismerős sziklafalon, s rátalált a nemes gyopárra,
18281 I      |                      még most is e hírhedett sziklafészekben. Ami legnevezetesebb mindazok
18282 XXXII  |                     harsogva elő. A kanyargó sziklafolyosó festői szépségben váltakozva
18283 XXXII  |                gyökereikkel megkapaszkodva a sziklahasadékokba.~Emberi tudomány nem alakíthatta
18284 II     |                     Lapis refugii (a menedék sziklája), mely oltalmul szolgált
18285 XXIII  |                   készített a Stracenó-völgy sziklakapujánál, amerre legközelebb útja
18286 XXXII  |                    magában, hogy a stracenói sziklakapun be ne eresszen egy egész
18287 XXXIV  |                       keresztülfúrta magát a sziklákon, lehatolt a jégbarlangba,
18288 XXXII  |                      majd vörhenyes, amilyen sziklán végigvágtat, mélyen alávágva
18289 XXI    |                  felgyújtására szolgáltak. A sziklapincékben tetézve állt a gabona és
18290 XXXII  |                       Ez a völgy a stracenói sziklaszoros.~Kétoldalt meredek sziklafalak
18291 XXXIV  |               barlangban a lezuhant tömérdek sziklatömeg.)~S az iszonyú légnyomás
18292 XXI    |                 Gömör vármegyének ez a híres sziklavára az Andrássy család székhelye.
18293 XXIX   |                    ujjnyi vastagon takarja a szikpor, amiben zegzugos vonalakat
18294 XXXIV  |                       hogy nem kapott bele a szikra. Utoljára mind valamennyien
18295 XLI    |               elégjen, a fekete hamv, vándor szikráival mint egy csillagos szemfödél
18296 XII    |                     Az egész ég lángvörös, a szikraözön még tör egyenesen fel a
18297 XXXVII |                   Pongrácz. – Hogy a szemeit szikrázni láttam, alig hiszem, hogy
18298 XVIII  |                kiálta fel Andrássy. A szemei szikráztak féktelen haragjában, s a
18299 XXXIV  |                beszélni hagyod.~Korponay még szilajabb dühvel nézett Juliánna szemébe,
18300 XXXI   |                  lángpírban égő arc, ezzel a szilajon felnyitott szempárral, nem
18301 XXIV   |             szerteszét szórva annak a tépett szilánkjait.~Erre a lövésre az apa elborultan
18302 XXXII  |                      repesztenének egyszerre szilánkokká. Jó szerencséje, hogy a
18303 XIX    |                   feleségétől, azt hasogatta szilánkra; az ágyból kiszórta a párnákat,
18304 XXIX   |                      öreg kuruc hajdú minden szilárd elvei bomlásnak indultak
18305 XLI    |                 szája. Igyekezek kimenekülni Sziléziába. Siess! Lépteket hallok,
18306 XII    |                 felnyitott szájjal, mellette sziluett alakban Löffelholtz német
18307 X      |                    népe még jócskán alszik. (Szilveszter-éj után soká szokott reggeledni.)
18308 II     |                 versét kongja a készülőnek a Szilveszter-napi isteni tisztelethez.~A zsibongás
18309 III    |                 megmutassa, amit most vett a szilveszteri sokadalomban.~Nehogy pedig
18310       |                      álmot, mint egy látható szimbóluma a feltámadásnak.~Az a másik
18311 XXXI   |                 palotákból alkotott belváros szimmetrikus tömbje, párkányos bástyáinak
18312 XXVII  |                   vagyok kormányférfi, hanem szimpla hadvezér, aki államügyekbe,
18313 VI     |                      uramnak (ki szívből, ki színból). Olyan tekintély volt ez
18314 XLII   |             ragyognak többé!~– Fordulj Isten színéhez, leányom – rebegé Pelargus. –
18315 XXXI   |                 csakhogy akkor még elevenebb színeik voltak, a bútorzat luxuosus
18316 XXXI   |                  amik előre-hátra táncolnak, színeiket váltva. És az egész szobát
18317 XXX    |                   azon ezredek egyenruháinak színeit képviselik: arra valók,
18318 XXVI   |                   Juliánnának volt. A rikító színeket csak excentrikus emberek
18319 XXXV   |                 beszéd mind kitelik egy nagy színésznőtől, ki valaki számára játszani
18320 V      |                     uram, s a bor rózsapiros színét az ijedség szederjes hamva
18321 XXII   |                 Valahányszor az oláh~Mondja „Szinetátye!”~Mindaanyiszor „binye Zeu~     
18322 XVI    |                     Kifutottam a katasztrófa színhelyére, mint a többiek, még a maradék
18323 XXXIII |                     végig elmondani. Ha csak színjátszás volna az, amit most művel,
18324 XXVII  |                    őszintén – szólt asszonyi színjátszásának művészi szerénységével –
18325 XXXI   |                 ostromában részt venni (csak színleges ostrom volt az már), a feleségét
18326 XVI    |                     azt a fogadott böjtölést színlelni éjfélig, hanem odáig nem
18327 XXXI   |                  tábornok? – kérdezé közönyt színlelve.~– Én bizony nem tudom.
18328 XII    |                     máskor: félelme nem volt színlett, de igazi; arca úgy elnyúlt,
18329 XXII   |                  venni erővel, elcsalni szép színnel Krasznahorka várát. De erős
18330 XXV    |              szerepeiket, azon a kisasztalka színpadján, a lőcsei Thurzó-házban.
18331 XXXI   |                     a rémjeleneteket, amik e színpadon lejátszattak, mióta Nagy
18332 XXXIII |              összegörnyedt, arca zöldes fakó színre sápadt; az ajkai még ismételték
18333 XII    |               összefonta egy tekerccsé. Szép színt adott a kettő!~Ezzel csakugyan
18334 XXII   |                     vannak nyitva, szederjes színűek, a süveg hiányzik fejéről,
18335 XXXV   |                  ment a számuk kétszáznál, a színváltozatok minden pompájában, szeszélyesen
18336 III    |                    felhajló orrát aranyozott szirén képezi, koronával a fején (
18337 XXXII  |                      virágot, aminek levele, szirma, kelyhe csupa ezüst, s aztán
18338 XXI    |                    szőnyegét is, amit a szép Szirmayné hímzett a számára; neki
18339 XIII   |                      volna ma embert ölni.~A szironyos subicáját a vállára veté,
18340 XIII   |                    egyik ablakot.~– „Pszt” – szisszentett, jelt adva.~A lovag, köpenyébe
18341 XXVI   |               szeretném látni!~Husz apó most sziszegve füttyentett, ahogy a galamboknak
18342 XVI    |                   tantaluszi kínjaimat (vagy sziszifuszi kínok? – tudja a Cerberus,
18343 XXXIX  |                  valakinek még összeesküvést szítani. Akinek még ezt a szót kimondják,
18344 XXIV   |                 kelepcét?~– El ám! Hej, hogy szitkozódnak a hadnagyok!~– Engem szidtak
18345 XXXII  |                    rimánkodva, fenyegetőzve, szitkozódva unszolja az alamizsnát;
18346 XXXIII |                    az ajkai még ismételték a szitokneveket, de már vékony, félelemtől
18347 XVI    |                   egy hóhérlegény fújtatóval szította a tüzet, a vörös fény a
18348 IV     |                      viseli, haját, bajuszát szittyamódra ereszti meg, mikor a lőcsei
18349 XXXV   |                     is csak az íródeák révén szivárog ki, akinek a mutatóujja
18350 XXXV   |                 elszörnyesztőbb műveletek is szivárogtak ki elzárt magányából. Ezeket
18351 XXXIV  |                  gyöngyházzal volna kirakva, szivárvány töréseket tündököltet, a
18352 XXIX   |                 sáserdő mélyén, a hold körül szivárványos udvar szérűje ívellett,
18353 XXXI   |                      át belopózó napsugártól szivárványszínű bolygótüzeket vetnek szerteszét
18354 II     |                     gyalu és cirkalom; – egy szivattyús kút oroszlánnal; – egy cirkalmas
18355 XIX    |                      a hívek táborába igazi, szívben gyökerező meggyőződés vezérel
18356 XXXI   |                   hirtelen elhagyni?~A sebes szívdobogás vádolta belül.~Hátha kialudt
18357 XXXI   |                  száraz lett és szederjes, a szívdobogása majd megfojtotta. Az ájulás
18358 XXIV   |                      Miklós? – kérdezé heves szívdobogások közt Zsófia.~A gyermek nagy
18359 XXIII  |                      utánuk.~– Köszönöm a jó szívedet.~– Nem jó biz az, nincs
18360 XXII   |                 helyettünk. Tudom, hogy a te szívednek ez gyönyörűség. Ahogy más
18361 XXIV   |                  előbújt, s az anyja kezét a szívéhez szorítá.~– Apám levelet
18362 XXXIX  |                      rejtve, amit hátulról a szívéig szúrjon, és ajkaira nem
18363 XXXV   |                      volt hát valami közös a szíveikre nézve, az egyforma rettegés,
18364 XXIII  |                    ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost
18365 XXII   |                     minden szavad úgy szúr a szívembe, mint az éles tőr. Gondolj
18366 XXIV   |                    Serédy Zsófiának, ajánlom szívemből ezt az imádságos könyvet.
18367 XXXIII |                  kínoz. – Minden villámlás a szívemen nyilall keresztül, s a mennydörgéstől
18368 XXIV   |                 elmúlt az a kínzó fájdalom a szívéről.~Akkor aztán a másik testvérével
18369 I(1)   |                  tudós barátom, Thaly Kálmán szívessége bocsátá rendelkezésemre,
18370 I(1)   |                    szerencsém a tulajdonosok szívességéből kiegészíthetni.~
18371 XI     |                alabárdos megtette neki azt a szívességet (jószívű ember lehetett),
18372 XXXV   |                Krasznahorkára, azt a szokott szívességgel fogadták a várnagy és a
18373 XXXIV  |                  dúskálkodás gyönyörködtetné szívét-lelkét: így állana-e itt most közöttünk,
18374 XIX    |                    ezzel?~S hogy még maróbb, szívetetőbb legyen a célzás, Blumevitz
18375 XXIV   |                  eszencia igazi gyógyszere a szívfájdalomnak. Ez volt az akkori orvosi
18376 XI     |                     az asszonyi nemnek, nagy szívrabló: ez az életpályája. Mellékes
18377 XXIX   |                     hajdúfuvarost Korponayné szívreható szóval.~– Odáig eljutunk,
18378 XXIV   |                      menni, úgy elfojtá az a szívszorítás.~Ott jött rá szemközt a
18379 XXII   |                   gép, egy hazajáró kísértet szívtelenségével hajtja végre tervét. Nem
18380 XXII   |                       s nőjön kemény kéreg a szívük körül.~– Isten bűneinkért
18381 XXIII  |                érzelmekből összealkotott női szívvilágot egy szó, egy lehelet képes
18382 XXXIV  |                      nem való a védelemre.~E szívzsibbasztó csüggedés közepette úgy
18383 XXXVI  |                   drága!” – „Csakhogy kapni! Szlavóniából hozom.” – „Törődött lesz
18384 XXIV   |           rendeleteket adni.~Miklós a Zsófia szobaajtajában találta a jajveszékelő cselédet.~–
18385 XXXIX  |               kitalált dolgokat, felnyílik a szobaajtó, s belép rajta – az, akit
18386 I      |                  között, az egy első emeleti szobácskában látható üvegfedelű koporsó.~
18387 XXV    |                     mindjárt ebben a hajdani szobádban, ahol a télen át tanyáztál.
18388 XXV    |                   rendezkedett el Fabriczius szobáiban, öltönyt váltott, s a Korponayné
18389       |                 nyugvóhelyéig; a csendes kis szobáig, ahol Serédy Zsófia egykor
18390 XXXII  |                   jönnek, s még az asszonyok szobáit is felkutatják. Egyetlenegy
18391 XXIV   |                   csak egy fal választá el a szobájától, s egyúttal Miklós száraz,
18392 XXVII  |               szárnyra kelték őket. Futott e szobákból minden élő lélek, s még
18393 XXVI   |                   Juliánna belső inasát és a szobaleányát már messziről.~Egész bizalmassággal
18394 XXIII  |                    Távozzál előlem! Ez az én szobám itt!~– Szeretem, hogy valahára
18395 XXVIII |            diadalmasan Alauda uram. – Minden szóban elárulja magát a lengyel
18396 X      |                      se alvó lelket.~Ezzel a szobával szomszédos a konyha. Ott
18397 XXXI   |                 ilyen magas piedesztálon élő szobor nagyon alkalmatlan. Elküldték
18398 XXXI   |                   királyi bőkezűségből emelt szoborcsoportozat, abban az időben pedig egy
18399 XV     |                    elő, az egyik meztelen; a szobormű körirata kezdődik e szavakkal: „
18400 XV     |                   férfialakot ábrázoló; mely szoborműben az a legkülönösebb, hogy
18401 XVI    |                  Urbanovics Márton. (Ennek a szobra is ott állt, tanítványaitól
18402 II     |                   hamvaikat ide temettették, szobraik, sírköveik, padjaik ott
18403 XV     |               szentek, apostolok és királyok szobraival, középen a Megváltó a világalmával
18404 XXI    |                   kert volt, a Szentháromság szobrának emelt bástyafal tetején.
18405 XVI    |                    Ezeket mind hazai, lőcsei szobrászok faragták, akiknek nagymestere
18406 XVI    |                   szakállas férfi, kezében a szobrászvésővel.)~Alauda uram pedig mintha
18407 XV     |                   azokat is remekül faragott szobrok ékesítik, s a sanctuarium
18408 II     |                   katolikus világban volt, a szobrokat, a festett képeket; csupán
18409 XIII   |                     a városunknak a titka.~– Szodoma és Gomora tüze pusztítsa
18410 XXXVI  |                    lőcsei kis rejtekszobában szöghajának egy fürtje össze volt fonva
18411 XXXV   |                      eklektikuson, hogy az a szögletbe repült.~Odavolt már mindenféle
18412 XXXII  |                    gyermekhang. A kert egyik szögletéből jött az.~Arrafelé törtetett
18413 XLI    |             Titkolózónak nem lehet nevezni a szökését, aki hanák szekéren utazik,
18414 XXXII  |                   lehet rejteni, mindenfajta szökevénynek menedékül szolgált a háza;
18415 XXXI   |                   hadseregnél szolgált, mint szökevényt a haditörvényszék elé állították,
18416 IX     |                     kezeskedjék.~– De hogyan szökhetett meg?~– A kegyelmességed
18417 XII    |                      volna.~A lovag rémülten szökik fel térdéről.~– A lőporos
18418 XVIII  |                    Hadd guruljon a fej, hadd szökjön fel a vére! – Hanem az a
18419 XIII   |                Hiszen nem maradsz itt, hanem szököl – monda Juliánna, s Pelargus
18420 XXXI   |                     akarta megmenteni. Azért szöktek meg az uraiktól. No, én
18421 VIII   |                  hogy éjjel a foglyot meg ne szöktesse valaki, nappal pedig a népség
18422 XXXI   |                feleségemet soha el nem fogja szöktetni többé. Juliánna nevetve
18423 XIX    |                     alagutat a németeknek, ő szöktette meg a leányt a vasketrecből;
18424 XVI    |                      van fáradva, bizonyosan szökve szaladt az ellenség táborából.~–
18425 XXXII  |               Micsoda szomorú mulatság ez? – szörnyedt el Juliánna, a gyermek mellé
18426 XXXIV  |                        kérdé a nő, elsápadva szörnyen.~– Hogyan? Azt te tudod!
18427 XXIV   |                      Nem akart helyet adni e szörnyeszmének a szívében. Nem akarta,
18428 XXXIII |                  fejem fölött, bizony rögtön szörnyet halnék a rémület miatt.~
18429 XXVI   |                  Csodálatos nagy barátság! – szörnyűködék a tábornokné. Ez a fiatal
18430 XXXI   |                     asszonysikoltozást, el a szörnyűködés kitörő zúgását.~Valami villámlik
18431 XXIV   |                mellett, amikor az égrekiáltó szörnyűséget el készül követni, s megragadom
18432 XXXI   |                     van írva, s hogy annak a szövege mit tartalmaz, még ezen
18433 XXXV   |                  olyan iratokat olvasta el a szövegük szerint, amik valóságos
18434 XXI    |                      számukra a várából.~Ott szövetett, fonatott, varratott valamennyi
18435 XI     |                      lehetek én a harmadik a szövetségben?~– Hiszen mikor ön közelít
18436 XXXI   |             tényezőnek magas pártfogójára és szövetségére apellálhatni.~Csak azt kellett
18437 XXXIII |                   akarta a harcot. Voltak új szövetségesek, akik ellenállásra biztatták,
18438 XXXII  |                    füle hallatára megkötni a szövetséget a franciával, aminek aztán
18439 XXIX   |                       zsombékból, szederinda szövevényből századon át összetömörült
18440 XIII   |                   ebből.~De ez még mind az ő szövevényébe illő fonál. Csak szőjétek!
18441 XXXVI  |                      mindezt anélkül, hogy a szövevényének a szála valami be nem avatottnak
18442 XXXI   |                      Emlékezel-e rá, mikor a szófán a te nótádat vertem, a kedvest?
18443 XXVIII |                  annyi beszédet, mint most a szóharcban. Az mind Korponayné javára
18444 XXXI   |              tanítója lehetett, legkedvesebb szójárása az, „Sei nicht spröde! Frau
18445 XIII   |                szövevényébe illő fonál. Csak szőjétek! Bogozzátok!~– Utánam! Előre! –
18446 XVIII  |            elhatározhatták volna, hogy vajon szokás-e engedelmeskedni egy ilyen
18447 IX     |              kiállítás vagy hajlevágás ócska szokásai kimentek már a divatból. –
18448 XXXV   |                      rám nézve, mint a kínai szokások. Nincs az a fényes polc,
18449 XXVI   |                     ugye, megijesztettelek?”~Szokásuk ez a szép asszonyoknak,
18450 XIX    |                 dicsőséges bujdosásban, hadd szokja meg a becsületes kolduskenyeret!
18451 XVI    |                     s katonásan üdvözölve, e szókkal kezdé jelentését.~– Nagyméltóságú
18452 XXV    |                    ahhoz a gondolathoz előbb szokni kellett.~Hátha ennek a szállásnak
18453 XIII   |                    ruháit kereste.~– Hagyd a szoknyát! Más kell neked. Itt a Pelargus
18454 XXII   |                      is, vagy ahogy csúfolni szoktad, a imádkozóházból, kaszárnyát
18455 XXVIII |                     ahogy mi Stájerországban szoktuk, odavaló vagyok! Sohase
18456 XV     |              Mindazonáltal, kegyelmes uram – szólal meg Andrássy háta mögött
18457 XXIII  |                vigasztaló képem! Védd magad! Szólalj meg! Mondd, hogy nem igazak,
18458 XXXV   |                 mikor azért imádkoztak, hogy szólaljon meg, védje magát e vád ellen?
18459 XXXIV  |                     rám mért.~– Meg ne hagyd szólalni a kígyót, Korponay! – ordítá
18460 XXI    |              imádkozás; de aki már ismerte a szólásmódját, tudhatta, hogy mikor ő
18461 XXII   |             Nyaljátok a talpát! Ti minden úr szolgái! Áruló uratoknál van a szégyenkenyér:
18462 XIX    |                      nagyságos urat, császár szolgáját, hazája hóhérát! Megmutatom,
18463 XXVI   |                  szánkóra, s egyedül, minden szolgakíséret nélkül előre elvágtat Poprádra,
18464 XXI    |                   akik önként álltak Rákóczi szolgálatába: vitézségben és kegyetlenségben
18465 XLII   |                      a megjutalmazott a trón szolgálatában szerzett, örök emlékezetnek
18466 XXI    |                    miatt; más nem állta ki a szolgálatát, mint csupán a tatárok.
18467 XXXI   |                   talán a nagyasszony a tett szolgálatért azt az összeget? – kérdé
18468 XXXVI  |                   Fabricziushoz.~– A tett jó szolgálatok valóban megjutalmazandók,
18469 XL     |                      húron pendülnek. A tett szolgálatomra méltóztatott azt felelni,
18470 XXXV   |                rábírná, hogy valósággal az ő szolgálatukba álljon. Ott most nagy szükség
18471 XXIX   |                     hát ki kell futtatni egy szolgalegényt a karámhoz, hogy hozzon
18472 XLI    |             birtokában, mely gyülekezőhelyül szolgálhat a felkelő seregnek, ahol
18473 XXI    |            találgatják a tudósok: vajon mire szolgálhattak.~Ezekkel lövöldöztette célba
18474 XXIX   |                 urunkat! Tudtam én, hogy nem szolgálja az én lovam a császárt soha.
18475 XLII   |                  amik művészetének akadályul szolgálnának. Pelargus azokat mind összeszedegette,
18476 XXVIII |                        Úgy? No, hát azzal is szolgálok. Itt a bécsi rendőrfőnök
18477 X      |                 kisfiú.~Továbbmegy. Benyit a szolgálók ágyasházába, ami az úrnő
18478 XXXVII |                   asszonyt (és méghozzá a hű szolgálót) így megsérteni. S ha a
18479 XXIII  |                     vagyok. Te mondád. Magad szolgáltál rá. Mit bánom én azt, ha
18480 XXII   |                      Ismerem én azt az urat, szolgáltam nála, megszöktem tőle, nem
18481 VI     |                      módja, az evőeszközöket szolgáltassa ki De Hortis szenátor uram;
18482 XXVIII |               ünnepélyes bocsánatkéréssel ne szolgáltasson teljes elégtételt egy ok
18483 XLII   |                     a büntető igazság kezébe szolgáltatá.~Tehát azért hozták őt ebbe
18484 XXXI   |                 annak a leghatalmasabb érvet szolgáltatja a kezébe az egész szathmári
18485 XL     |                kebellel kérdezé:~– És ha nem szolgáltatnám át e leveleket? – S aközben
18486 VI     |                       A vendégséghez fel fog szolgáltatni ugyanaz a füstölt hús és
18487 XXXVIII|                találom, ha azt a feleségének szolgáltatom által.~Soha jobbkor lánc
18488 V      |                    pinteket nem az apostolok szolgáltatták ki. Erre a rendeltetésre
18489 X      |                     lehet tartani négy férfi szolgát, kapitánynak csak kettőt.
18490 XXVI   |                      imént? – kérdé a főúr a szolgától.~Az felelt neki valamit
18491 III    |                   tovább. – Másnap grófnénak szólítottam; már erre nyájasan mosolygott,
18492 XXX    |                      boszorkányos hajlékban. Szólítsa a menyecske leányát.~– Tercsa
18493 XXIX   |                     komondorok közül magával szólítva, kiindult a pusztára.~Juliánna
18494 XXV    |                 amihez nem értenek, ugyan ne szóljanak hozzá.~Egy helyütt Andrássy
18495 XXII   |                   ajkait, mintha tusakodnék, szóljon-e, ne szóljon.~Balra dűlt
18496 IV     |                      az.~– No de ez ellen ne szóljunk, mert a szenátor uraknak
18497 XXVIII |                      hogy más utat válasszon Szolnok és Debrecen felé, hanem
18498 XXVIII |                    De a rövidebb út, Pesten, Szolnokon át egész Debrecenig, a Hajdúságon
18499 XXIX   |                     diószegi vásár. Lesz még szőlő, lágy kenyér! Annyit a kerék
18500 XXXI   |                felsereglik.~Mikor Juliánna a szőlőhegyek alá ért az itató kútnál
18501 XXIII  |               Hagyjuk ezt, jó Miklós. Én nem szólok bele a te dolgaidba, te
18502 V      |                 aranybányájának, a hegyaljai szőlőknek a birtokosa.~A hatalmas
18503 XXXII  |               bogyárbokrokból volt rendezve, szőlőlugasokkal, amiken sosem szoktak megérni
18504 XXIX   |                  akit Juliánna Dorka nénőnek szólongatott, egy nyaláb tőzegpogácsát
18505 II     |               Kalapács, patkó, harapófogó; – szőlőtaposó kád, a benne táncoló martiális,
18506 XXI    |                    az alakja; faragványai, a szőlővenyigékkel befuttatott corynthi oszlopok,
18507 XXV    |                  kellett: eléje hozta.~– Mit szólsz hozzá, kedves barátném? –
18508 IV     |                   apja mögött.)~– Nem hozzád szóltam. Érti, protonotárius úr?~–
18509 XXVI   |             vendéglői tartozását, s szót sem szólva tovább, a kovácshoz sietett,
18510 XVII   |                    vize elég egy egész város szomjának eloltására.~Ekkor I. Fabriczius
18511 XXVII  |             föleszmélt, lázálmai megszűntek. Szomjat érzett, Juliánna odatartá
18512 XXX    |                      sokat gondolt éhséggel, szomjúsággal. Bámulatos az, hogy ebben
18513 XXXI   |                    Kassása.~Mikor Rozsnyótól Szomolnok felé haladt az országúton,
18514 XXIV   |            leereszkedem az ablakból; elfutok Szomolnokig.~– Óh! A farkasok összetépnének!~–
18515 XXV    |                     nem jött Andrássy István Szomolnoknál idább fegyveres hadával.
18516 XXV    |            indulattal a szívében tért vissza Szomolnokra a csapatjához.~Blumevitznek
18517 XXIV   |                  levelet írt Miklós bácsinak Szomolnokról. Miklós bácsi fölolvasta
18518 XXXV   |                      megtaláltam, akármilyen szomorít is az. Minden élettelen
18519 XXXII  |                    ami utána következik, még szomorúbb otthon. Egy félig elpusztított
18520 XXXI   |                     ember, mint hogy énnekem szomorúságot akarjon okozni.~– Tehát
18521 IV     |                   alkalmat várja. Ellenben a szomszédait szokta instigálni, hogy
18522 XXVI   |               óperenciákra, hanem csak ide a szomszédba.~– És ha nyulat lőni megy
18523 IV     |                      a harangöntő nemes úr a szomszédjában.~A túlsó szomszédja pedig
18524 IV     |                 taszigálták már De Hortist a szomszédjai, amit az ösztökélésnek véve
18525 VI     |                  rátette a kezét a vállára a szomszédjának, s leülteté a székére.~–
18526 IV     |                      megijedt, s amint a két szomszédjára nézve, azt látta, hogy mind
18527 XV     |                Alauda uram volt a küldöttség szónoka. Deákul perorált, amire
18528 IV     |                     replikázott az ellenzéki szónoknak bíró uram. – Van a mi raktárainkban,
18529 IV     |                    olyan sűrűen az ellenzéki szónokok. – Így pedig „duplex libelli
18530 IV     |                    szenátor uram – csitítá a szónokot a bíró. – Mindennek megvan
18531 XXXI   |                tollak, a padlót vastag, puha szőnyeg fedi, a bútorzatról lefüggő
18532 XXXIV  |                     a zuhatagot, a lugast, a szőnyegeket, nem kellenek neki a dóriai,
18533 XXXIV  |              építményeket betakargatja drága szőnyegekkel, mik a légben függnek, egymást
18534 XXI    |                 hagynia; neki adta a kedvenc szőnyegét is, amit a szép Szirmayné
18535 XIII   |                    csigabigaformák, mint egy szopós gyermekéi. Hozzá len- és
18536 XXIX   |                 búgott a zsombékból; a fiait szoptató farkas vonított néha a berekben,
18537 XVI    |                  németes akcentussal ejti, a szórakozását sem szándékozik jobbra változtatni:
18538 III    |              másodszor is jött már az urakat szorgalmazni, hogy a zsoltár a végét
18539 XXXIX  |                     kedvező lévén rá az idő, szorgalmazza.~– Nem bánom – szólt Korponay,
18540 XXXIII |                 úrnak ezen a napon különösen szorgos munkája volt. Levelei érkeztek
18541 XIV    |                     az öklök, amik görcsösen szoríták be a hüvelykujjakat, lágyan
18542 XXV    |                      asszonyi alakot laposra szorító halhéjpáncél; fültakaró
18543 X      |                   aztán üljön le ide mellém; szorítok egy kis helyet a lócácskán,
18544 XXIV   |                 anyjához.~– Anyám, anyám! Ne szoríts úgy ezzel a kezeddel!~A
18545 XI     |                      a lapis nephriticust, s szorítsa jól bele. Így ni. Azonnal
18546 XXVIII |             bocsánatkérés után ugyanis kezet szorítván egymással az akaratán kívül
18547 XXXI   |                hánytorgatott írást, marokkal szórja azt arrafelé, ahol az ő
18548 XXIII  |                   hozzá illett ahhoz a durva szőrkámzsához, ami a dervisgenerális termetét
18549 XXXIV  |                   volt az, mintha démontábor szórná a szikrákat maga körül,
18550 X      |                  lábadának, szikrákat tudnak szórni, mikor a csatában a bátrakat
18551 XIV    |                      vitéz bajtársával kezet szorongasson.~– Ventre saint gris! Ces
18552 X      |                      egy furfangos szelencét szorongat, aminek felül tekerője vagyon.
18553 XXXIX  |                  vonta, és gyöngéden magához szorongatá, többször megcsókolva a
18554 XX     |                     császári katonaság kezet szorongatni. Itatták egymást a kulacsaikból.~
18555 XXXVIII|                     Juliánnát e kétségbeejtő szorongattatásból. – Azaz, hogy nem a véletlen,
18556 XLII   |             istápolásra van szükségem e nagy szorongattatásomban.~E szó megtérésre mutatott.~
18557 XL     |                  haza. – Elég lesz?~Juliánna szorongó kebellel kérdezé:~– És ha
18558 XXXIV  |                   Juliánna szemébe, s kezdte szorosabbra húzni az öklébe szorított
18559 XXVI   |                    az út vezet a Fekete-hegy szorosai felé, ahol a félelmes stracenói
18560 XIII   |                    ágyába és lefekteté. Erős szőrszövetet hozott elő, arra borszeszt
18561 XXXV   |                 fognak gyülekezni, össze nem szorulhat. – Ez már mind el van végezve,
18562 XXXI   |                      főurak gráciájára talál szorulni.~Rossz sejtelme növekedett,
18563 VIII   |            hozzátartozói az udvari osztályba szorultak. A mellette levő két házban
18564 XXIII  |               azokról a kalandokról, miket a szószátyár pletykahír a piacra kikürtöl.
18565 XX     |                 örömére harangoznak.~Ettől a szótól egyszerre kijózanult Korponay;
18566 XXXIV  |            fenntartják, finom jégkristályból szőtt, font, filigránozott, zsinegmódra
18567 XLII   |                  kerestél. Az egész titokban szőtt-font összeesküvést. Kezedben
18568 XX     |                      a toronyból alákiálta a szótülökkel Fabricziusnak:~„Mindennek
18569 XLII   |                lelkész és az elítélt közötti szóváltást ellenőrizze és följegyezze.~
18570 XXIV   |                   beszéd, mint egy túlvilági szózat.~– Esztelen asszony! – dörmögé
18571 XXII   |                   hallja meg annyi ajaknak a szózatát, aki diadalért kiált hozzá?
18572 XXXI   |                  gyönyörű székesegyházon s a Szt. Mihály templomán kívül
18573 XXXVIII|                     a szemét, száját sárral, szügyébe vágva a fejét, elkezdett
18574 XXIX   |                    törődött azzal, hogy a ló szügyéig ér a hullám, csak a pisztolyokat
18575 IV     |                     hallhatólag olvasá fel a szükségelt ingredientiákat, amiknek
18576 XXXII  |                      senki. Mivelhogy a maga szükségére nem adott ki több pénzt,
18577 XXV    |                gondolat ember agyában meg is szülemlik.~De hát mi szüksége van
18578 XXX    |               emlékezik másra, mint az „édes szülémre”, az pedig tegnap sem volt
18579 XXIX   |                 vízben, fenékig elrohadva; a szüleség mind az utolsó szalmaszálig
18580 XVI    |                      remekműve ez a Krisztus születése a Girschner-sírtáblán? Ki
18581 XXII   |                kiteljen belőle az örvendetes születésnapi ünnep.~Szokás szerint, mint
18582 XXII   |                       A brigadéros generális születésnapja van! – felelé a csatlósa.~–
18583 XVI    |                 mikor méltóztatott magasan – születni?~– Arra nem emlékezem. Távollétemben
18584 XXXII  |                      a nagyvilág és Juliánna szülötte helye között.~Juliánna atyja
18585 III    |               elhíresedett orvos volt, Lőcse szülöttje; egészen a doktorok jellemző
18586 XXXII  |                    emléke sem volt, ami őt a szülői házhoz csalogatta volna,
18587 XIX    |                      hogy én vagyok az igazi szülője, te csak mostohája! Kiveszem
18588 XXXIV  |                     elhagyattad vele; apját, szülővárosát elárulni te tanítottad meg.
18589 III    |                     felesége olyan gyermeket szült, akinek két feje volt. Nem
18590 XVI    |                 legkomolyabb tárgy fölött is szüntelen derültséget támaszt, ami
18591 XII    |                  sört tudniillik nem szokták szürcsölgetni, mint a bort: azt egyszerre
18592 XXVI   |          vadászkalandjait hallgatja, s hozzá szürcsöli az anyóka által erjesztett
18593 V      |                  neki ütni a németet, csak a szüretüket el ne rontsa.~Ezeknek az
18594 XXVIII |                széles.~Arca: sovány.~Szemek: szürkék.~Száj: többnyire nyitva.~
18595 XXVI   |               kocsisát, hogy fogja be a négy szürkét a hintóba, s aztán hajtasson
18596 XXIV   |              megállva lesett be a szobába.~A szürkület fénye sápadt világot derengetett
18597 XXXII  |                   császári vezérek Kendével, Szuhayval dulakodtak a Sajó mellett,
18598 VI     |                látszik, hogy a mi vendégeink szűkölködnek. Talán meg fogják a példabeszédet
18599 XXXII  |               melyiknek jobb az éle, a török szultáné-e vagy Apafi Mihályé. Éppen
18600 XIII   |                      az ágytakaróra. Valóban szultáni asztal csemegéi voltak.
18601 XXX    |              Fabriczius!~– Nem, kedvesem, én szundikáltam.~Juliánna félve húzta széjjel
18602 XXVIII |                    király elaludt, csendesen szunnyad. Ne engedj, testvér, senkit
18603 XXXV   |                      van.~Ez üvegfödél alatt szunnyadta a túlvilági álmot Andrássy
18604 XXII   |                  káromlod, minden szavad úgy szúr a szívembe, mint az éles
18605 XIX    |                      most is látszik rajta e szúrás…~…A szép hölgy pedig ott
18606 XXXIX  |                      amit hátulról a szívéig szúrjon, és ajkaira nem volt olasz
18607 VIII   |                   pedig a népség botokkal ne szurkálja, s a ruháját ne rángassa.
18608 XIII   |                     kímélte az elleneit, nem szurkált az elevenjeikbe, csak a
18609 XI     |            hólabdákkal hajigálták, pálcákkal szurkálták, a két szál alabárdos nem
18610 VIII   |                     be vannak rozsdásodva; a szurkos kötegek csupa nyirkosak;
18611 XXVI   |                    dandárommal, s kiteszem a szűrötöket innen!~Belleville nagyon
18612 XXIII  |                  hozni az úrasszonyától, hát szurokba mártatja, s úgy égetteti
18613 XXIX   |                lobogó ingujjakkal, tulipános szűrrel, rézgombos rájthuzlival,
18614 XVIII  |                    Trautsohn pedig a padlóba szúrta a kardja hegyét és a könyökével
18615 XXV    |                     a saját testvére, Sándor szúrta-e meg dákossal az érsekújvári
18616 XXX    |                   magát, mert ilyen sárosan, szurtosan, mint staféta, prezentálhatja
18617 XVIII  |                       amit aztán egy kopjára szúrva, kidugnak az ablak rostélyán.
18618 XXXV   |                      a csodatevő Boldogságos Szűzhöz nem zarándokolhat, mert
18619 X      |                 meghallja?~Igaz. Azt a híres szvihrovai nótát énekli, amit majd
18620 XXII   |                 asszonytömegen, s odarohan a tabernákulum elé.~Az oltárhoz van támasztva
18621 II     |                     ennyi forint a kamuka, a tabit, a fajlondis, a remek, a
18622 XXV    |              odalépve ahhoz a nevezetes fali táblához, s rákoppantva az ujja bütykével.~
18623 XV     |                     volt zárva, csak a külső táblái voltak szemlélhetők, azokat
18624 XVII   |                   fogadalmi kereszt, melynek táblájára rémséges művészettel volt
18625 XXXI   |                   nevüket a proscriptionalis táblákra írták fel, s gyalázattal
18626 XXIV   |                     levélnek való papiros.~A táblán belül volt egy üres lap.
18627 XLII   |                       Pelargusnak egy fekete táblás imakönyv volt a kezében.
18628 XXV    |                   félretolta az elmozdítható táblát.~Az átjárófülke be volt
18629 XLII   |                     elvette a pert a királyi táblától, s delegatum judicium kezébe
18630 XII    |                      volt zárva egy keményfa táblával.~A hölgy előbb átkandikált
18631 XII    |                hátfalát képező, barokk stílű táblázathoz lépett, s azt egy taszítással
18632 XVI    |                   szökve szaladt az ellenség táborából.~– Óh, köszönöm, nem fáradtam
18633 XVI    |                     érkeztünk el az ellenség táborán szerencsésen keresztülvergődve,
18634 X      |                      követte a szabadságharc táborát, s gyönge, nyúlánk testalkata
18635 VI     |                vacsorát mind magának, mind a táborból hazavergődő urának, s ne
18636 XXII   |        hegyen-völgyön keresztül kövesse, s a táborélet viszontagságain megosztozzék
18637 XII    |                       maga pedig egy hímzett táboriszékre telepedék le, vele szemközt,
18638 XVI    |                     egy főtisztet, aki az én táborkaromhoz tartozik, megtortúrázzanak,
18639 XXVI   |             Kegyelmességed helyébe egy német tábornagyot fognak küldeni a rákócziánusokra,
18640 XXV    |                 változott helyzetbe. Eddig ő tábornoka volt a colonellusnak, s
18641 XXXI   |                  nyúl, aztán egy fakard, egy tábornokkalap cifra papirosból, a varázskör
18642 XXXIX  |                      szépen kezet csókolva a tábornoknénak és a háziasszonynak is,
18643 XXV    |                    megismerteté Korponayné a tábornoknéval, aki ámbár született magyar
18644 VI     |         rettenthetetlen vitéz bajnok ez a mi tábornokunk, báró Andrássy István a
18645 X      |                    üzenetet vinni ellenséges táboron keresztül, amiért ha elfogják,
18646 VII    |                   aludta ki magát. – A kuruc táborral együtt járó hölgyeket sem
18647 XXV    |                   amíg ő felsiet Löffelholtz táborszernagyhoz, bővebb információkat venni.~
18648 V      |     pincekulcs-előhozató parancsot bíró uram Tacitus klasszikus nyelvén, hogy
18649 II     |                      és hosszú farkkal: az a Täufel családé. És a többiek is,
18650 XVI    |                      a föltámadás jelképe. A Täufelek emléke Krisztus csodatetteit
18651 XV     |                     vonták, s a heraldikának tág tere megnyílván, az egész
18652 XXIII  |                 ördögöt képviseli, s mindent tagad, ami jó, és mindent állít,
18653 XXXIV  |                   Uraim! Bíráim! Nincsen mit tagadnom. Hogy elkövettem az árulást
18654 XXVII  |                   tartózkodása várára.~– Nem tagadom – szólt meghatottan a herceg –,
18655 XXXI   |                    ezt minden hazatérő vitéz tagadta. Árulás volt az! Hogy ismerné
18656 XXXII  |          természetalkotta kapuboltozat, alig tágasabb, mint hogy egy társzekér
18657 XXXI   |              kedélyesen cseveghetett a három tagból álló társaság mindenféle
18658 VI     |                     hideg borzongás futja el tagjaikat.~– Nos! – szól az asztalnál
18659 XIII   |                folyosót; soha senki a család tagjain kívül erről nem tudott semmit.
18660 V      |                     egy arany; de a szenátus tagjainak, kik bírságot fizetnek belőle,
18661 XIV    |                   volna a doktor a szép alvó tagjait az aprópénzre felváltott
18662 XXIII  |                nyakazza le!~Zsófiának minden tagját meglepte a láz e szavakra.
18663 XVI    |                   sodronyra mozognak. Minden taglejtése egy geometriai képlet. Mikor
18664 XV     |                    De már több gyíklesőt meg taglót ne hordjanak kendtek ide,
18665 XIII   |                      s elkezdte a megdermedt tagokat végigdörzsölni.~Erre az
18666 XVII   |                 Különben az egész körülfekvő táj oly elhagyott vadon volt,
18667 XIX    |                   kését, s odaszúrta a szíve tájába.~Még most is látszik rajta
18668 XVIII  |                  értették azt, de a városház táján csoportosuló kurucok és
18669 XXXVI  |                 tudott beszélni, s ismerte a tájat: nem sokat kérdezősködött.~
18670 XXXI   |                    nagyon sok szép, regényes tájék van. Azoknak a rejtekeit
18671 XXXI   |       hetivásárra-jövő nép már a város alatt tájékozhassa magát, valahányszor az egyik
18672 XXIX   |                 elalvám.~S kezdte homályosan tájékozni magát, hogy mint került
18673 XXII   |               sötétséget elűzze, inkább csak tájékozóul szolgált, hogy az ember
18674 XXXII  |                      mint egy rámába foglalt tájkép tűnik ki belőle.~Ez a völgy
18675 XI     |                  vonásaiból kikelt, az ajkai tajtékzottak, a kezei saskeselyű módra
18676 XVI    |                   jövevény, akinek az ősapja takács volt. S ennek adott függő
18677 III    |                  után egy órakor, egy lőcsei takácsmesternek a felesége olyan gyermeket
18678 XXX    |               ledöntött gabona hosszú sorban takar.~S ahol a levágott rozs
18679 XXXI   |                 közepének.~Krisztina ijedten takará be a tenyerével a férje
18680 XXIII  |                érthetetlen szavakon.~– Sohse takargasd a kis öcsém füleit! – monda
18681 XXIII  |                    Akinek a foltját nem kell takargatni semmi aranygyapjú! Ez a
18682 III    |                  selyem censiolája szárnyába takargatta, ami tengeri módussal volt
18683 XL     |             terjesztett vaklárma volt. Ezzel takargatták el a rejtett útjaikat, a
18684 III    |                templomba, gyermekét félénken takargatva, imakönyvét ajkáig emelve,
18685 XXIX   |                   Tavaly nem lehetett szénát takarítani a sok esőzés miatt: a boglyák,
18686 XXV    |                       amivel fele út meg van takarítva.~A levelek addig a város
18687 XXXI   |                 tetejeik. Magas rizalitfalak takarják homlokzataikat, s azokon
18688 XXX    |                   fennmarad egy másik baj: a takarmánykérdés. Az utazóknak lovaik is
18689 XXXI   |                       hasonló színű kárpitok takarnak egy mélyebb alkovent, felbuggyant
18690 X      |                   kenyér pusztítónak ki kell takarodni a városból, aki katonának
18691 XXIII  |                       hogy a várából ki kell takarodniuk az ott ápolt nyomorultaknak –
18692 VI     |                korbáccsal megfenyíttessenek. Takarodó után a kocsmák bezárassanak,
18693 XXX    |                      már. A tárogatók utolsó takarodót fújnak.~A vezérek eskütétele
18694 XXVI   |                    heveredett le a bundájába takaródzva, s nem kellett neki ringatás;
18695 XLII   |                 kocsi odalent, azzal a daróc takaróval? Az Éliás tűzszekere.~Elvesztette
18696 XXIV   |             körüljárt földet, ezt a felhőkbe takart földet, ezt a vérrel megáztatott
18697 XVI    |                      ablakon, amibe kövecset takartak, s úgy dobták oda fel. De