1-allam | allan-aszu | aszub-behiv | behiz-bobes | bocsa-cimze | cinal-csusz | csuto-ecsed | ecset-elker | elkes-elzul | ember-eszme | eszne-feles | felet-feste | festi-fresk | fring-gyepl | gyere-hangj | hango-hinne | hinni-igezo | ignac-jatsz | javai-kardk | kardm-kerle | kerok-kinyi | kinyu-korul | korut-kuruc | kuss-leker | lekes-lyukh | ma-meger | meges-megta | megte-more | morga-nyalt | nyarb-ossze | osszp-palma | paloc-polga | polit-refle | refor-sarka | sarko-szaba | szabo-szere | szeri-takar | takti-terhe | terit-tromb | tronh-utana | utano-vegig | vegka-vissz | visze-zwelf
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
20766 XXIII | világtörténetbe, ahová a szabadságharc végkatasztrófáját be fogják jegyezni.~Még
20767 XXX | miniszterének megküldé írásban azon végóhajtását: hogy ha ő meghal is, Magyarországot
20768 XX | hűségben törhetetlen Lőcse, végre-valahára megnyitá a kapuját a császár
20769 XXXI | semmi szó nem fér: csupán a végrehajtása van még hátra, annak az
20770 XXII | hogy elfelejtse, mielőtt végrehajtatná azt.)~Miklós hevesen törte
20771 IX | szerencsésen visszakerül, végrehajtva a rábízott feladatot, akkor
20772 XXVII | beteg kínfekhelyéhez, a végszentségeket hozó pap tömjénnel füstölteti
20773 XXXI | nincsen kegyelmességedhez.~A végszót erősen megnyomta, hogy értse
20774 XXXIV | eséssel mélyed alá a sötét végtelenbe, mint egy pyramid oldala,
20775 XIX | egy olyan hadvezető, aki a végtelenig akarja vinni az ellenségeskedést.~–
20776 XXIV | környékből a megholt úrnő végtisztesség tételére. Minden este hazamentek
20777 XIII | meleg csókjaimmal.~S azzal végtül végigcsókolta a leányt,
20778 XXIV | erszényt, amiben arany áll. Végy ki belőle tíz aranyat. Azt
20779 XXIX | tisztek és kuruc főtisztek vegyest voltak jelen; egypár asszonyság
20780 XXXV | sávozottak, sok színben vegyített talitarkák, jászvörösök –
20781 XXXVI | a borízű férfiröhej közé vegyülve; ha valaki a kulcslyukon
20782 XIII | visszajövök. Csak egy dolgot végzek. Meg ne ijedj itt magadban.
20783 XVIII | székbe, aztán kimondta a végzést, hogy minden ember ártatlan!
20784 XXIV | Ide ne hozza most rossz végzete István bátyját! Mert bizony
20785 XXXII | nem ülhet lóra, mert az a végzetes villám a minap még a sarkantyút
20786 IV | sorral elkésett s most azt végzi. Isten hallgassa meg!)~E
20787 XLI | összebeszéltek volna; azon végzik, hogy az új felkelésnek
20788 XXX | fogják, ami most már nem végződhetik másként, mint a kurucok
20789 XXI | gonosztól, Ámen”, ekképpen végződött: „De szabadíts meg minket
20790 XXIII | édes, egyetlen jó uram.”~S végződtek így: „a te sírig híven szerető
20791 XVIII | sárkány és delfin alakokban végződve; hanem a felmagasló falpárkányon
20792 XI | Korponayné ráförmedt:~– Csak nem vehetem be nádméz nélkül.~– Ha úgy
20793 XXXIV | sereglik körüle. Őt nem vehetjük meg pénzzel, megtesszük
20794 XXXVIII| által. Most meg már aligha vehetné át. A lánc pedig itt van.
20795 XXXV | módját, addig búcsút nem vehetsz.)~– Beszéljünk egyébről.
20796 XVIII | tetejébe koronának a kedves veje, Blumevitz ezredesnek a
20797 XIX | Fabriczius.~– Az biz a te kedves vejed urad, tegnap óta. Hát csak
20798 XIII | ahol ő rejtőzik.~– Hű! Ezer véka sárkánykígyótojás! – üvölte
20799 XXXVI | vissza. „Hogy adja?” – „Vékája két tallér.” – „Nagyon drága!” – „
20800 XXXVI | Parancsolatjára.~Azzal a vékát megtetézve almával, a fejére
20801 XXXVI | Hozzon fel az asszony hát egy vékával – hangzott az ablakból.~–
20802 IV | egyszerre elkezdett vastagból vékonnyá lenni, s aztán folyvást
20803 XXX | országra, hogy a Kárpátoktól a Velebitig minden növény gyümölcse
20804 XXIX | a hangosan nyilvánított véleménnyel közeledik az ajtó felé,
20805 XXVI | diagnózis alatt, hogy mi véleménye van a baja felől, megél-e
20806 VIII | kapott, s elrepült rajta – véleményezé egy öreg drabant; nem azért,
20807 II | respublicának, s éltek, mint Velence vagy Ragusa a saját kormányuk
20808 VIII | fejednek való. Megyek én is veletek a városházára.~Nem messze
20809 VII(1) | Kloggeld, seht mein Jan! Ech vell flux Satesfatiun, sunst
20810 XXX | s megfenyegette vele a vénasszonyt, olyan haragos pofával,
20811 VI | úgy látszik, hogy a mi vendégeink szűkölködnek. Talán meg
20812 XXXV | hatalmas főispán a maga úri vendégeivel, a Karok és Rendek seregével,
20813 XXXVI | fogára való az, hanem az úri vendégeknek.” – „Jár is ide vendég ilyen
20814 IV | városa rendesen meg szokta vendégelni a városunkban székelő Fejedelmi
20815 XIX | csatavonalban.~Andrássy inte a vendégének, hogy üljön le, s azzal
20816 XXXV | siessen. Házam el van látva vendégfogadásra.~– Igen köszönöm a marasztást,
20817 XL | Addig szépen otthon maradj a vendégfogadóban.~Juliánna megírta a levelet
20818 XXXVI | folytatott tereferére kinyílt a vendégház egyik ablakszárnya, s egy
20819 XXVI | Kifizette Husz apónak a vendéglői tartozását, s szót sem szólva
20820 XXVI | Visszabandukolt a Husz apó vendéglőjébe. Az a homályos képzelődése
20821 XXVI | nagyon jól ismerte a Husz apó vendéglőjét Poprádon. Emberemlékezet
20822 XXVII | a megérkezettek a bécsi vendéglőkben: üres volt az mind.~Rögtön
20823 XXXI | karmazsinpiros hintóra a Tisza-parti vendéglőnél, s ott megragad, várva,
20824 XXVI | mindig Husz apó volt annak a vendéglőse, öregapa nélkül sohasem
20825 XXX | lovag odanyújtá a kezét a vendéglősnek, az a mutatóujjával előbb
20826 XXV | jó Husz apóról, a poprádi vendéglősről, mert hisz holnapután annál
20827 XXI | őrseregen kívül még úri vendégnép nélkül sincsen soha a vár;
20828 XXX | tudomást sem igen vett a belépő vendégről.~– Jó napot, kocsmáros! –
20829 VI | étekfogások helyreigazítandók. A vendégséghez fel fog szolgáltatni ugyanaz
20830 XL | a tömérdek instanciahozó vendégseregtől, hogy a fogadóban csak nagy
20831 XXX | ruhádat el ne hagyd”; mert a vendégszeretet egy egész tábor megérkezésekor
20832 IV | Lőcse város méltóságához a vendégszeretetet akként gyakorolni, hogy
20833 XXVIII | mind meghódolt vidékek, vendégszerető nemesi lakházakkal. De a
20834 XXXVI | hágcsóin nagy gangosan vele.~A vendégszoba ajtaja kitárult előtte,
20835 XXXVII | sárgarépához sem ülnék le vendégül többet, amit az ő keze főzött.
20836 XXXV | jutott be senki.~Lehetett a vendéguraknak vadászattal is mulatozni,
20837 XXIX | farkasok a berekben üldözőbe vennék: „Aztán, te kölyök, úgy
20838 XIV | bajtársával kezet szorongasson.~– Ventre saint gris! Ces cancre des
20839 XXI | versíró, Gyöngyösi (a Murányi Vénus szerzője) volt itt az alispán.
20840 XXIX | hagyták el e látványra:~– Du ver – fluchter – Kerl!~
20841 XXIV | Non facias mihi sculptile: verba sacerdotis sunt pura mendacia.
20842 XXVII | kívánják, s akkor ismét vérbe, lángba borul az ország!~
20843 XVIII | Isten!” Előre! Előre! Ölni! Vérben fürödni! Előre! „Eine feste
20844 V | ilyen veszedelmes természetű verbum az a „fero, tuli, latu,
20845 XXV | asszonyok elé; valóságos verbunkos hadnagyai Belzebubnak! hogy
20846 XVIII | őrsereghez a molnártoronyba! Verd fel Czelder Orbánt, a hajdúkaszárnyát.
20847 XXXIV | volna a birtokaik közül vérdíj fejében? Ha ennek az asszonynak
20848 XXXVII | őt nyomról nyomra, mint a véreb. Se éjjel, se nappal egy
20849 VI | gyönyörűség neki, mint ellenség vérében gázolni.~A tanácsurak mind
20850 XXXIII | tedd a lábad! Kiontom a véred! Te pokolvirága! Te Jézabel!
20851 XXXII | ugyancsak tele voltak töltve a „verejtékes” ezüst kancsók, azt hitte
20852 XXII | tüzet tűzzel, vasat vassal verek vissza. Arról, hogy most
20853 X | szidta; ha pedig egyszer a verekedésbe beledühödött, akkor nem
20854 VI | ha egyszer hozzáfogott a verekedéshez: épp olyan megmozdíthatatlan
20855 XXII | aztán a koldusasszonyokkal verekedést kezdeni. Hiszen van annak
20856 X | támadt egyszerre olyan nagy verekedő kedve! De hát ezt én mind
20857 XIII | valamennyien a tüzet oltjuk és verekedünk. Délben is itt járt lóháton,
20858 XXXII | gyerekek rosszak, lármáznak, verekszenek. Nekem nem kellenek. A selyembogaraim
20859 IX | diktált, s megszabadítsam a véremből való vért, kegyelmet osszak
20860 X | akár az urának ellenség verésében segíteni karddal, akár pépet
20861 XXXI | Istvánnak, hogy a győrvári vereséget nagyon soványul takarja
20862 XVIII | hajdúkaszárnyát. Én hozom az ágyúkat! Veressünk alarmot dobbal, trombitával.
20863 XIII | kirendelt posztjára, Wencezlauz veretése mellett.~A lármahangokból
20864 XXXII | meztelen sarkaikra patkókat veretett, s hátukon dohányt vágatott (
20865 II | saját kormányuk alatt, s verettek pénzt a saját városuk címerére,
20866 1 | ha kell, annak kihulló vérével.~A kis Korponay Gábor nagy
20867 XXXV | mintha azt nézné utána, nem vérezte-e be a kezét a leszakított
20868 XII | egyenesen fel a magasba, vérfelhőket gomolygatva maga előtt;
20869 XIX | csinálhat kegyelmed egy vérfürdőt, melyben mi betolakodott
20870 XXXI | mióta Nagy Lajos király vérhatalommal ruházta fel a várost!~Oldalt
20871 XVIII | puskacsövek majd a fogát verik ki a cserepárnak, s erre
20872 XXII | gyöngyözve futott végig a veríték.~Mi lesz ebből?~Majd vad
20873 XIX | haraggal a szemeiben, sápadt, verítéktől fényes arccal, szétzilált
20874 XXVI | a kecske a kútban! Hogy verje agyon az ember az időt ebben
20875 XXX | az ember őt megátkozta.~– Verjen meg az Isten a magad kezével!
20876 IV | pedig a németek és rácok. Verjük mi azokat! A prédikáció
20877 VII(1) | Richter, ech hob dich Hänsl verklogt, her hot gesogt, her wer
20878 XLI | s lesz belőle egy olyan vérmenyegző, amilyent nem látott még
20879 I | répát ültetnek a diadalok vérmezejébe. Az újkor vezérszellemei
20880 XIX | lomja között.)~Hadsereget verő szép volt!~Amíg minden fél
20881 XII | de mikből a leáldozó nap verőfénylett vissza.~– S kegyelmed kérdheti
20882 XLII | alatt, hogy az aranyozás vérpirossá váljon.~Ezek élni fognak,
20883 XI | főtiszt a kuruc hadseregnél. A versailles-i udvar által is azért lett
20884 V | követe) Bécsig, Berlinig, Versailles-ig, ajándékul királyoknak és
20885 III | mondá bíró uram. – Sok verse van annak. Még mi nem megyünk
20886 X | is vette minden ember a versében, hogy tudott hősnőnek, magyar
20887 XXIX | kép alá gyönyörűséges szép versek voltak írva, amik a nép
20888 XVI | Pelargus kellett még hozzá, aki versekbe szedje, s kész az új Odisszea.~(–
20889 II | Amellett a saját ipara is versenyez a külföldével. Hírhedettek
20890 XXVIII | küldöncét.~– Egy asszony akar versenyezni egy férfival?~– Ah mit!
20891 XXVIII | XXVIII. FEJEZET ~A nyaktörő versenyfuttatás~Egy pillanatra elzsibbasztá
20892 XXIX | diadalmaskodott a bécsi versenyfuttatóján: – egy egész lóhosszával –
20893 XXVIII | s hozzáfogott a komoly versenyhez az asszonyi furfang ellenében.~
20894 XXXII | Zsigmond úr káromkodása versenyzett mind a kettővel. Mikor legjobban
20895 XXX | befelé volt tárva.)~– Azt a verses képet innen az ajtóról? –
20896 XXI | idejében, a híres magyar versíró, Gyöngyösi (a Murányi Vénus
20897 XII | nyolcadik strófája is annak a versnek. Van is.~Ahol a hőssel a
20898 IX | megszabadítsam a véremből való vért, kegyelmet osszak ott, ahol
20899 II | pallossal; meg mások, amik vértanúi emlékeket örökítenek meg:
20900 I | később mint önfeláldozó vértanúja a nemzeti szabadság ügyének,
20901 XXXI | szabadsághősök, hitbuzgó vértanúk kiontott vére. Ez volt a
20902 XXXI | mikor a szófán a te nótádat vertem, a kedvest? Mikor a hajamat
20903 X | aligha tudott volna egy vértet átlukasztani a kopjájával,
20904 XXXII | volna előle.~Hogy egypár vértörvényszéknek a halálítélete, mint az
20905 XXII | meggyulladt papírrongyok egyszerre vérvilágosan lobbantak fel a sötét pinceboltban,
20906 XXIV | mivel vörös, elállítja a vérzéseket: az antimonium, mivelhogy
20907 XXII | hozzá? De kétszer annyi vérző seb kiált hozzá, és kér
20908 V | tizenkét apostol – művészi vésővel kifaragva – hordók fenekére.~
20909 XVI | Domini spectabiles! Bonas vesperas precor!”~Ez pedig olyan
20910 XXXI | készté, úgy kényszeríté, hogy vesse magát hátra hintaja belsejébe,
20911 XVI | óráig nem tért vissza. Most vessék össze mindezeket kegyelmetek
20912 XXVIII | nvelveket lengyel kiejtéssel.~– Vesszek el, ha csak a csizmám talpa
20913 XLI | majd búcsúval a népek!~Hadd vesszen Andrássy István is a többiekkel
20914 XXXIV | éreznivaló. Adunk és veszünk. Vesszük, amire szükségünk van, s
20915 XXXVI | ülő Husz apóra, hogy nem vesz-e almát? Az meg onnan vissza. „
20916 XXVI | az egyik elnöke annak a vészbíróságnak, ahol Belleville lába majd
20917 XIV | kalitkába!”~Ebben a válságos veszedelemben trombitaharsogás hangzik
20918 XXXII | kimenekülhetett az egyik veszedelemből, sietett a másikba, fel
20919 XXVI | szép menyecske. Hanem egy veszedelemre figyelmeztetlek, amitől
20920 XXXII | az ütközetet; de ez nála veszedelemszámba sem ment, ez csak mulatság
20921 XXIII | volna lelked a testvéredet veszedelmébe csalni?~– Lett volna és
20922 XXXII | akkor nem becsüli semmire a veszedelmeket: átmegy az a borotvahídon
20923 XIII | Wencezlauz, s kivont kardjával veszedelmesen hadonászva vágtatott a Thurzó-ház
20924 XVI | adhatni nekik tudtul a nagy veszedelmet, ami őket alulról, felülről,
20925 XLI | mind tele volt Andrássy veszedelmével. Egyenként valamennyi mind
20926 XXXVII | mondom, cimborák, hogy a veszekedést halasszuk holnapra, most
20927 XXII | Mire kolompolnak olyan veszekedetten? – kérdé felriadva.~– A
20928 XXI | szerencsétlen. A boldogok hadd veszekedjenek a szentek palástjai fölött,
20929 XVI | szeretik, hogy ha a legdühösebb veszekedők közé odalép, s azt mondja
20930 XIII | katasztrófa után maguk is a veszélyben forgó bástya felé rohantak,
20931 XXVI | védangyala az őt fenyegető veszélyektől! Hogy kérte, könyörgött,
20932 XLII | elbocsátá őt az útra azokkal a veszélyes levelekkel, így szólt hozzá:~„
20933 XXVI | minden áron. A császár veszélyesen megbetegedett. Orvosai a
20934 XLII | Pelargus azért jött, élte veszélyeztetésével, hogy ezt hírül adja.~És
20935 XIX | német hajdúit; ez volt a veszélyeztetett pont, ahonnan várható volt
20936 XLII | tanulmányoknak.~Hogy egy gyarló, veszendő asszony hogy tudott dacolni
20937 XVIII | megkondítá a lármaharangot. A vészhangok fölverték az alvó várost.~–
20938 XII | verni bomlott módra, mintha vészharang carillonja volna.~A lovag
20939 XIX | lenni a háznál. El csak nem veszhetett! Hisz Pelargus őrzi.~Kitámolygott
20940 XXX | világ világ lesz: el nem veszíted ezt. Ami rajta terem, száz
20941 XLII | ketten, s aztán soha el nem veszítjük többé egymást.~Ezután a
20942 XXV | Itt hagyom mind a pénzt; veszítsd el, te értesz hozzá.~De
20943 XII | föl az alvó éjszakát; a vészláng pokolfénnyel árasztja el
20944 XIII | amíg a doktor úr ezzel vesződik, átkutatom a szobákat.~Azzal
20945 XXVII | kegyelmed azt a borzasztó vészt, amitől minden tizedik ember,
20946 XXXVIII| kapta meg, s majd a nyakát veszté a fél várossal támadt küzdelemben.~
20947 XXXVIII| de minden siker nélkül, vesztében a lógósra talált egy nagyot
20948 XLII | megátalkodott asszony! Menj hát vesztedbe, ahová indultál!~Juliánna
20949 XXVIII | révfogadó kapuja előtt ott látta vesztegelni azt a bizonyos skarlátszínű
20950 XXVIII | repülő hídnak a kompja is ott vesztegelt a rakamazi révben. Azt mondták,
20951 XLII | Juliánna elrántá a kezét.~– Ne vesztegessük az időt. – Sietek. – A fiacskám
20952 XXXI | hogy minden áron, minden vesztegetés felhasználásával előzze
20953 XV | a talpasok.~– Ugyan mit vesztegetik a puskaport! Most robbant
20954 XIII | ellenem tanúskodnék. Nincs vesztegetni való pillanat!~A leány mégis
20955 XXIX | maradványai, amik valamikor ott vesztek a dágványban.~– Nem kell
20956 XXVIII | bankadó, olyankor, mikor nagy vesztés után a szerencse egyszerre
20957 XXXIII | tornácok tévesztőin el nem vesztette magát, valahogy elvégre
20958 XXI | feltamatunk~Semit nyertunk, csak vesztetunk;~Országunkbul kibujdostunk,~
20959 XXXI | pillanatra odatekintett a vesztőhelyre.~Felsikoltott. Az a férfi,
20960 XLII | kivégzett embert hurcolnak a vesztőhelyről a temetőbe; akinek a büntetéséhez
20961 XXXI | Czelder uramat a piacra a vesztőkő elé, s úgy tehetnék vele,
20962 X | a haja meg a sáfránnyal vetekedő sárga. Ezt hibának is vette
20963 XXXII | rontotta el; hiszen minden vételnél kettőn áll a vásár.~Egyszer
20964 XXVI | törvénye szerint, egyik vetélytárs a másikat tartozik elősegíteni
20965 IX | dolog. Én rögtön uniformisba vetem magamat, sietek le a piacra,
20966 XXVI | vele?~Már arra a gondolatra vetemedett, hogy utána fog vágtatni
20967 XXX | Itt a sok elfagyott őszi vetés. A szép tábla rozsvetések
20968 XXX | tetszik az aratás? A te vetésed ez! Nézd csak! Ez a te domíniumod!
20969 XXV | adassanak vissza, kiktől vétessenek el? A kuruc főnemeseknek
20970 V | széjjel Bercsényi, Ocskay, Vetéssy (Rákóczi franciaországi
20971 XXVIII | uram aztán el nem hagyta vetetni magától, hogy a hivatalos
20972 XVI | uram el nem hagyta magától vétetni azt a szerencsét, hogy egy
20973 XXIII | bizonyos; mert hiszen nem vetettek a szájára lakatot. Az asszonyok
20974 XXX | a lobogó viaszgyertyák vetették rá sárga világukat. De bizonyára
20975 XXIII | megfizetünk azoknak, akik ellenünk vétettek”.~Az anyja megfeddé az ilyen
20976 XXIII | is megbocsátunk ellenünk vétetteknek”, ezt mondta: „büntess meg
20977 VIII | éjszakai őrjáratra ő is vállára vethette az alabárdot. Zsiványból
20978 XXXIII | nagy bolondságaim, én sűrű vétkeim, engem kárhoztatnak el;
20979 XXIII | büntess meg minket a mi vétkeinkért, miként mi is megfizetünk
20980 XXXI | hatalom megbocsátja a korábbi vétkeket, azoknak egész hosszú sorát
20981 XXXIV | Lőcsén, azt bevallom. Hogy vétkemet megbántam, azt bizonyítja
20982 XXXI | közt: bűnös kalandorok, vétkes szépasszonyok, vitézlő szabadsághősök,
20983 XXXI | No, és ha úgy van? Valami vétket követtem el benne?~– Korántsem.
20984 XXXI | a díjt, amiért annyiszor vétkeztem, annyit elárultam! Még tégedet
20985 XXII | engesztelni a mi bűneinket. Mi vétkeztünk, s te vezekelsz helyettünk.
20986 XXX | szélében kaszál egy pőrére vetkőzött, nagy szál férfi. Kettő
20987 XIX | arcáról leolvasott.~– Ha nem vetne elég fényt a kegyelmed belső
20988 XXVIII | fürdőszobába vitték, ott le kellett vetnie az öltönyeit, magának egy
20989 XXXI | hadd alkudozzanak; a nép „vetó”-ja még hátra van.~Alighogy
20990 XXV | mondák ilyenkor az Andrássyra vetődő tekintetek; utoljára mikor
20991 XLII | maga egy kis opus.~Semmi vétséget nem lehetett rábizonyítani.
20992 XXII | Édes ángyom? Te magad is vetted azt a gyászlevelet, amelyben
20993 XLII | nemesembert tortúra alá vettetni nem enged.~Ekkor a bécsi
20994 III | hetediket majd észre nem vettük. Ez Korponay János kuruc
20995 VI | Alauda uram csak akkor vevé észre, hogy a szenátori
20996 XIX | gránátosok nem voltak kíváncsiak vévighallgatni, azt elhiheti az ember;
20997 XXII | bűneinket. Mi vétkeztünk, s te vezekelsz helyettünk. Tudom, hogy
20998 XXXV | szüksége van arra, hogy valami vezekléssel meg legyen nyugtatva. Ez
20999 XXIV | mozgásba jönnek, amit ő nem vezényelt, a pápista csapatok térdre
21000 XXV | Blumevitz dragonyosait is vezényelte, az a feladata volt, hogy
21001 XIX | támadásától tartani. A polgárok vezényletét De Hortis hadnagyukra bízta.
21002 XVIII | engedelmeskedni egy ilyen rendkívüli vezényszónak –, úgy becsapja az orruk
21003 XXX | előtt ezredszámra lövik ki vezényszóra a karabinokat, végső tisztességül,
21004 XXXVI | tudott a hősköltemények vezéralakjául kimagasodni, egy másik kedélyhangulatban
21005 XXXII | veszedelmes szép szemei. A labanc vezérből kuruc lett-egy kacsintó
21006 II | mind a fejedelem, mind a vezérei. Ebben az esztendőben is
21007 XXXIV | jertek vissza, legyetek újra vezéreink, tanácsadóink; emeljük őket
21008 XXXIII | Törökországból, a menekült kurucok vezéreitől. Azokban fontos utasítások
21009 XXVIII | alkudozást a magyar fölkelés vezéreivel. Efölött aztán hosszú vita
21010 X | főstrázsamesteré, három az ezredesé; a vezéreké kócsag. Az arcából is keveset
21011 XVI | szembevilágítva a tarkabarka kuruc vezéreket, s szikrákat szórva azoknak
21012 XXXIII | az idebenn bujdosó kuruc vezérekhez. Új felkelést terveztek.
21013 XXXIV | jószágaikba visszatért hajdani vezérektől, s az országon kívül történtekről;
21014 XIX | szívben gyökerező meggyőződés vezérel át: azt meg tudják becsülni,
21015 XXII | nagy szenvedéseiről: hogy vezérelte ki az Isten ősapjukat Erdélyországból
21016 XXX | kinevezve a császári hadsereg vezérévé; őt magát Bécsbe hívják:
21017 XXIX | ahonnan egy kivilágított ablak vezérfénye pislogott eléjük.~Az a vármegye
21018 XXII | aztán énekelték tovább: „És vezérl engem igaz ösvényében!”
21019 II | legvitézebb kuruc tábornok vezérlete alatt, aki egyúttal a kuruc
21020 XLII | ártatlanok.~Az egész összeesküvés vezérletét, szervezését mind Pelargusra
21021 XXII | átváltozást a szilaj kedvű vezérnek az arcán, ahogy ezek a véres
21022 XXXII | az az eset az öreg kuruc vezérrel, hogy egy júliusi délután
21023 XXII | kísérték városról városra a vezérségen levő uraikat, s azt tartották
21024 I | diadalok vérmezejébe. Az újkor vezérszellemei nem kérnek mentséget a jelenkortól,
21025 XII | alakjaival, akik e harcokban vezérszerepet játszottak; voltak ott magyarok,
21026 XXIII | Istvánnak rokonai, barátai, vezértársai laktak, tele keserű vádakkal.~
21027 XXXII | odvas fából nézte, mikor a vezértársát, Köröskényi Gáspárt Kobb
21028 III | féltek, mint valamennyi kuruc vezértől.)~– Hát az uramat sem ereszti
21029 XX | dugták a kardot, s hagyták a vezérüket előrerohanni, egyes-egyedül
21030 XXIX | hozzám. – Most fordulj és vezess!~– Az ördög látott ilyen
21031 XXIX | haladéktalanul a nádorhoz vezessék.~Pálffy a Károlyi-kastélyban
21032 XXXV | a mennyország ajtajáig! Vezessen odáig!~Valóban csak néhány
21033 I | indulatok, minő szenvedélyek vezethették a kezdettől a végezetig?~
21034 XIII | elöl nekiindult az urakat vezetni a folyosón keresztül, a
21035 XXII | rossz!~– Nem a nép rossz, a vezetői azok!~Miklós visszafordítá
21036 XVII | hűséges fejedelempártiak; vezetőik pedig derék, tűzpróbákon
21037 XVII | való vizet az Ignác kútból vezették oda. Ezt a kutat úgy hívták,
21038 XXVIII | platzkommendáns úr kvártélyára vezettetni magát.~Andernach lovagnak
21039 XXVIII | lépésben, kantárszáron vezetve a lovait kétfelől.~Most
21040 VI | amik nem mások, mint a maró vezikátorok helyei.~Mégis ráismernek
21041 VI | VI. FEJEZET ~Ki az a Fabriczus?~
21042 XVI | közberontani; aztán a legjobb viadalból okosan megretirálni; ide
21043 XIII | elfogadni a bíróval is a viadalt.~– Nem, lovag! Én a bíró
21044 XL | barátja az asszonynak?~– Viard tábornok, Kézsmárkon.~–
21045 XL | Juliánna megírta a levelet Viardhoz, azt lepecsételték, s átadták
21046 XL | tinta; írj azonnal levelet Viardnak, hogy küldje el az írásaidat,
21047 XXX | bebalzsamozva, a lobogó viaszgyertyák vetették rá sárga világukat.
21048 IV | méhser-, a marcafánk- és viaszgyertyatételeknél ismét hátravetette magát
21049 III | nem akar kinőni, akárhogy viaszkolja is össze azt a négy szálat
21050 XXXV | megörökítettek papíruszlevélen, viaszktáblán, pergamenen és obeliszkok
21051 XXXV | túlságosan piros ajka, viaszsárga arcszíne, s valami rémlátó
21052 XI | Kitötyögött egy meggyújtott viasztekerccsel a konyhába; hanem a mozsár
21053 XXX | mindene a legyőzöttnek: („vae victis!”) ingóbingója, még a hazája
21054 XXXV | Daon Royale, Artamene, Victoire de Mastric, Feu de Ligny,
21055 XV | bástyákon a maguk ágyúiból victoriát lőnek a talpasok.~– Ugyan
21056 XXVIII | ezek itt mind meghódolt vidékek, vendégszerető nemesi lakházakkal.
21057 XXXIV | a többiek mind Gölnitz vidéki hevéreknek öltözve.~Három
21058 XXI | védszentje volt ennek a vidéknek, őrangyala az egész családjának;
21059 XXXI | vásártéren végighajtatott, hogy a vidékről feljött vásáros nép odahagyja
21060 XXVI | Micsoda?~– Hát, hogy vidimáljam.~– Miféle salva guardiát?~–
21061 XXVI | elvágtatónak. Serédy öcsém vidimatiójára sem volt semmi szükség.~
21062 XXVI | Hol volna?~– Arra ni, a vigályosban! – mutatá Husz apó a papucsa
21063 X | össze a tulipiros, százráncú viganót, hozzá a csatos virágos
21064 XXXV | Juliánna nagyot sóhajtott. Mi vigasza legyen az oly szívnek, amiuek
21065 XI | Mindenütt fáj. Semmi sem vigasztal. A beteg türelmetlen. Az
21066 XLII | tartsa meg azt: keresse benne vigasztalását. A főúr azért volt ott,
21067 XLII | kantusában, azt az asszonyt jő vigasztalni a börtönébe, aki az egész
21068 XXXV | Isten! – sóhajtá a férfi vigasztalóan.~– Talán irgalmazni fog
21069 XII | mindig azt kívánom: „De csak vígy a kísértetbe!” S aztán,
21070 XII | Jól teszik. A polgárnőknek vigyázni kell az erkölcsükre. Hanem
21071 XXXV | érte?~Csalogató szó volt. Vigyáznia kellett a szép asszonynak,
21072 XL | valaki más is, aki őreá vigyázott. Ott volt Pelargus. Abból,
21073 XXII | Mi lesz ebből?~Majd vad vigyorgásra torzulnak a vonások, a fogak
21074 XXXI | cipője szalagcsokrán, s vigyorgó pofával sandalog fölfelé.~
21075 XXXVI | szó, tiltakozó sikongatás, viháncolás vékony asszonyhangon, a
21076 XXXVI | innen, Dunán túl.~Amennyi viharnak a magját ez az asszony jártában-keltében
21077 XXXIV | oda, hanem jössz énvelem, viharok útjain!” – De csak nem tette
21078 XXXVI | helyrehozhassam. Nem féltem vihartól, nem féltem rémségtől, gyönge
21079 XXII | csakugyan ellene zúdítja a vihedert.~Andrássy Istvánné ott ült
21080 XIX | hopmesterével, hogy az apa el ne vihesse azt magával.~– Mikor történt
21081 XL | s a fiának grófi címet vihet haza. – Elég lesz?~Juliánna
21082 XIII | Juliánna pedig hamisan vihogva húzta magát vissza az erkélyablak
21083 VII | VII. FEJEZET ~A ketterhäuschen,
21084 VIII | VIII. FEJEZET ~A madár a kalitban~
21085 XIII | karjára csavarva, s egyenes víkardját jobbjába markolva, kilépett
21086 XXV | Ilyen zavar volt a fogalmak világában akkor.)~Egyik nagy hatalmú
21087 XV | szobraival, középen a Megváltó a világalmával kezében, legfelül Keresztelő
21088 XXXV | semmi dicsősége az Isten világának. Ha a gyermekemet elveszítem,
21089 XXXII | halálnemével költöztetni ki ebből a világból: az elfogott jezsuitákat
21090 XXII | a papok mesélnek. Csupa világbolondítás az egész. Maguk se hiszik
21091 XXXVI | asszony, szeretheted.~Azt a világért sem tette volna, hogy ő
21092 XI | Mindazzal a zűrzavaros világgal, aminek chimaerái egymást
21093 XXXI | asszony szemközt állt a világhírű szép férfival. Mind a kettő
21094 XXXI | cselszövő diplomata, csapodár világhölgy, hős amazon, cifra divatbáb,
21095 XLII | volt az utolsó fonál, ami a világhoz kötötte, most ez is elszakadt.
21096 XXXIX | csendesen alvó férj arcát világítá meg. Hát ébren is tart még
21097 X | világot, mintha tengert világítana meg, s annak a lobogványánál
21098 IV | bírságok pintjei közcélra világítanak.~Boldog idők voltak…~…Ha
21099 XXVIII | elfoglalt állását kellő világításba helyezé. Előszedegetett
21100 XIX | allegória!), hát teljes világítást adna hozzá az a másik, amelyiknek
21101 XXVII | glóbus fordul, hol az egyiket világítja meg a nap, hol a másikat.~
21102 XVIII | tolta maga előtt, hogy világítson neki a házlabirintuson keresztül
21103 XXXIV | ezernyi mesterséges fénnyel világítva be a barlang üregeit, akkor
21104 XXXI | szó. Megfizetve! Ahogy egy világleányát, ahogy egy árulót szoktak
21105 XXIV | szemszivárványok halotti fénye világlott elő.~Maga a hitetlen ember
21106 XIX | kolduskenyeret! Te éld itt a világodat kedved szerint, fényes gyalázatban,
21107 XXIII | a kezébe Zsófiának, hogy világosítsa fel az elméjét vele.~Tanulja
21108 XVI | valamit. Hogy mily irányban világosodott a láthatára, azt lehet gyanítani
21109 IX | Most éjjel egyszerre nagy világosságra ébredek fel az álmomból,
21110 XXIII | Amit álmodtok, az a ti világotok. – Dühöngtök arra, aki fel
21111 II | Kárpátok közt uralkodnak. Három világrész terménye és gazdagsága váltakozik
21112 XXIV | alvó többet tudott erről a világról?~– Jól járt, szegény ángyom –
21113 XXXIX | szaladjon, míg a lábai bírják, világtalan világgá – de nem tette azt.
21114 XXIII | beégetve mint a hóhérbélyeg a világtörténetbe, ahová a szabadságharc végkatasztrófáját
21115 XXXI | ujjal mutogatnak rá, s még a világtörténetben is ott fog az maradni, ahol
21116 XXX | tizenkét éven át egy darab világtörténetet csinált.~Ma írják meg az
21117 XXXV | Ezért zárkózik el az egész világtól. Ezért nem bocsát be magához
21118 XXX | viaszgyertyák vetették rá sárga világukat. De bizonyára az ő akarata
21119 1 | krónikák a két nőről és az ő világukról feljegyeztek; hozzá illesztettem,
21120 XXXII | pukovai posztó.~Ettől a villámcsapástól fogva nagyot változott az
21121 XXXIII | sziklák visszadörögték a villámcsattanást; s amint a zápor egyszerre
21122 XII | kezdenek elpattogni a magasban, villámlások fényét szórva a tüzes égből.~
21123 XXXIII | nem törődve égzengéssel, villámlással, rárohanjon erre az asszonyra,
21124 XXXII | halcsont bordákra.~Amint egy villámlást meglátott, vagy egy mennydörgés
21125 XXXV | Pantheonnal.~Juliánnának duplát villámlottak a szemei.~– Köszönöm, óh
21126 XVI | volt. S a vas szereti a villámokat magába üttetni.~– Követelem! –
21127 XXXIII | tiszteletreméltó fővel ül, a villámoktól elzárkózva.~S ott letérdepel
21128 XXXIII | sincs hová mennem, mint ki a villámos ég alá.~– Dehogy űzlek.
21129 XXVIII | csomóra fogom kötni!”~A villámsugár pedig ugyan ketté volt szakadva!~–
21130 XVI | rozoga fejedelmi trónust.” A villámszóró szempár ezt mondta bizonnyal.~
21131 XXXII | hallotta, ami a lecsapó villámütést megelőzi, s ami hasonló
21132 XXXIII | az öreg azt a kést, azt villámvonzó vasat; elkezdett reszketni,
21133 XIII | egy-egy eldördülő puska villanása szakítá meg: ettől még jobban
21134 XXXI | a levegőben.~A napsugár villant meg a hóhér pallosa tükrén.~
21135 VIII | kezemhez.~Alauda uramnak nagyot villantak e szóra a szemei. Erre várt
21136 XIV | kezével az ördöngös gép villanysűrítő rézfejéhez; valamennyien
21137 XXXIII | fénylett, valami rejtelmes, villó derengésben minden érctárgya
21138 XLI | keresztül valami gyanús villogásra a hátuk mögött, a kardok
21139 XXXVI | futni hagyták; a vallási villongást újra felélesztették; az
21140 V | az első verset:~„Vinus, vina, vinum,~Nomen adjectivum…”~
21141 XXIV | minden theriacok, julepek és vincetoxiconok, amikkel tele volt az ősi
21142 XXIX | sohasem”.~– Átkozott rossz vinkó! – mondá rá, mikor megkóstolta.~–
21143 XXXI | király elé is hasztalan vinné a panaszát, az ismét csak
21144 V | első verset:~„Vinus, vina, vinum,~Nomen adjectivum…”~Notabene!
21145 V | dalolták az első verset:~„Vinus, vina, vinum,~Nomen adjectivum…”~
21146 XXXVI | rejtve), mintha csak mérges viperákon aludt volna! Egy kiszabaduljon
21147 XXII | nagyon ifjan halt meg, élte virágában, egy kis fiat hagyva az
21148 XXXV | Akinek, amíg élt, a szíve virágait nem sajnálta gyökérrel kitépni,
21149 XXIX | urticularia apró, sárga virágaival bekerített víztükör kezdődött.~
21150 XXXV | Mindennap elhozza neki a kedvenc virágát!~Ezért zárkózik el az egész
21151 XXXV | A fák kivirágzottak, a virágból gyümölcs lett, lehullott,
21152 XX | selyemrongyok, a földhöz vert virágcserepek, porcelán tálak között csak
21153 XXX | minden növény gyümölcse virágjában elromlott. Az idén nem lesz
21154 XXI | matronalist, mely megmarad kerti virágnak, és együtt virul a halhatatlan
21155 XXXV | Annak is csak a déli oldala virágoknak való, mert a másikon árnyékot
21156 XXI | vár asszonyának kedvenc virágoskertje; itt tenyésztette az akkori
21157 XLI | neki e bokréta valamennyi virágszála?~Tartozik ő megsiratni a
21158 XXXII | patak mentén, embermagas virágtermő ligetet verve föl a völgy
21159 XXIX | kajla nyír ereszti búnak a virgácstermő ágait valami emeltebb bucka
21160 IX | koplaltassa meg kenyéren, vízen; virgázza meg: ez az ő dolga, nem
21161 XXI | versét, mint akármelyik kuruc virginás.~Hogy minden jól nevelt
21162 XXXI | dörmögték magukban: „Si hoc in viridi, quid adhuc in arido?” (
21163 XXXV | rokonszenves, télen-nyáron mindig virító, állhatatos virág (talán
21164 XXIX | vizén keresztülgázoltak, már virradni kezdett. A mocsárvilág egyszerre
21165 XXX | A május első reggelére virradó éjszakán olyan általános
21166 XXII | Istvánnak születésnapjára virradt a krasznahorkai vár.~Ezt
21167 XXIV | itt fog mindig mellette virrasztani; s mi nem engedjük meg,
21168 XXVIII | Rajtam kívül még senki sem. A virrasztó apácának azt mondtam, hogy
21169 XXIV | gyermek.~– Aludjál csak. Én virrasztok.~Azzal a gyermek álomnak
21170 XXVII | szenvedő király fekhelyéig. Ott virrasztott rettenetes éjszakákat keresztül.
21171 XVI | megjegyeztem, mert ébren virrasztottam a városház szenátori szobájában.
21172 XXV | Szétnézett a papa után, hogy a virtuális örökségére nem előlegezhetne-e
21173 XIII | kegyelmed medicináinak a virtusait; de nagy kérdés, hogy bevette-e
21174 XXXI | szoktak produkálni, az az ő virtusuk.~Most az elítélt a magas
21175 XXI | ragaszkodik. Hisz amit magánál virtusul emleget, azt a mást hívőnél
21176 XLI | Esterházyakat, Sennyeyeket? Visel-e ő gyászruhát azoknak a halála
21177 XIX | ajtón, s mégsem tudod, hogy viseled! Keresd ki! Hatos fogattal
21178 III | embernek bemutatni, mielőtt a viseléséhez kezdene; mert azért áll
21179 XXX | az ősi kardját, a magyar viselet kiegészítő alkatrészét,
21180 XXX | kurucok között) nemzeti viseletben vagy divat szerint öltözve.
21181 II | tarkabarka nép, ami külső viseletére nézve Árpád és Tuhutum ivadékaihoz
21182 XXV | tudta védelmezni. Még a viseletük is olyan volt, ami az ostrommal
21183 XL | főúr megbiztatta, hogy csak viselje magát Korponay uram csendesen,
21184 XXXVI | magáért is. – És el kellett viselnie, mert igaz volt, amit az
21185 XXX | sem a névről, sem annak a viselőjéről nem tud semmit. Azután pedig
21186 XVI | kardot viselő ember, kardot viselőtől követel elégtételt, megtorlást,
21187 XXIII | Talán az bánt, amit belül viselsz?~– Hagyjuk ezt, jó Miklós.
21188 XVI | tisztséget nyerjenek, mint itt viseltek: csak úgy morgott rá, hogy „
21189 III | képezi, koronával a fején (a Visnyiavszkyak címerjelvénye), belül szarvasbőrrel
21190 XLII | lelkét magával sodorta.~Vissza-visszatette azt a pecsétes írást az
21191 XXXI | átadásáért minden birtokai visszaadatnak, s ugyanott van a kegyadomány,
21192 XXX | kemény száz tallérokat, aki visszaadná!~– Száz tallér! A császár
21193 XXXV | akkor, amidőn e könyvet visszaadom. Hogy mit adjon viszont
21194 XXXV | Ezzel rovom le az árát a visszaadott Pantheonnal.~Juliánnának
21195 XXXVIII| bocsátották, sok elkobzott vagyont visszaadtak, sok megígértre új kilátást
21196 XXXVIII| Löffelholtzné közbeszólt:~– De már visszaadták. Csak te jer most velünk.
21197 XXXI | csekélységgel, mint a saját visszaajándékozott feje, nem lehetett lekenyerezni.
21198 XXVI | talált sehogy megnyugvást. Visszabandukolt a Husz apó vendéglőjébe.
21199 XXIV | legkönnyebben.~Ez a kisebbik még visszaborzad tőle, de a nagyobbiknak
21200 XXIX | kend, vén anyó! – kiálta a visszacammogó öreg után Andernach lovag. –
21201 XVIII | orruk előtt az ajtót, hogy a visszacsörömpölő puskacsövek majd a fogát
21202 XXXIII | rengett, amíg a sziklák visszadörögték a villámcsattanást; s amint
21203 XXVIII | impertinencia. Ez hivatali visszaélés! – harsogott az ezredes. –
21204 XXXIII | látott rémjelenetre való visszaemlékezés úgy elzsibbasztá erejét
21205 XXXII | sziklák útján haladt a hintó, visszaemlékezett rá, hogy itt valamelyik
21206 XXXI | vonogatta a vállát –, s ha erre visszaemlékezik kegyelmed, szép tündérnő,
21207 XXXV | megölő gyilkosára.~Andrássy visszaereszté az üvegfedelet csodahalottja
21208 XXIII | semmit, akkor félrerúgják, visszaesküszik a hűségeket, s csakhogy
21209 XXXIII | kóstolni?~– Hogyan?~– Akarod visszafizetve látni azt a nagy tartozást,
21210 XL | hűtlen feleségét egyszer visszafogadta, többé ellene semmi panaszt
21211 XXV | várát.~Egyedül akarta azt visszafoglalni.~Bízott személyes megjelenésének
21212 XXXII | Árva várát ugyan nemsokára visszafoglalták a császáriak, de Zsigmond
21213 XXII | a vezetői azok!~Miklós visszafordítá a fejét a rámás kép felé.~–
21214 XXXI | háza ajtajából egyszerre visszafordul, s egyenesen visszasiet
21215 XXXVIII| asszonyé!)~– Hát akkor inkább visszafordulunk a hintóval.~Szerencsére
21216 XXX | is átveszi azt azokkal a visszahajló végű, rózsaszínbe játszó
21217 XXII | összerendülve bocsátá el a kezét, s visszahajolt az istentagadótól. A népgyülekezet
21218 XXIV | szemeit újra, s a karját visszahajtani.~– Ne bántsátok az anyámat!
21219 XXXV(1)| ügyében. Kéretik épségbe visszahelyeztetés.~
21220 XXXII | csak egy asszony, megint visszaheveredtek a fű közé.~A belső folyosón
21221 XXIX | mit adott át a nádornak. A visszahívatásáról szóló dekrétumot: – a császár
21222 XXXVI | után vágyott, azt kívánta visszahódítani.~Összehasonlítást tett a
21223 XXX | félszemével.~– Hát talán visszahozta az úr a lovat, hogy most
21224 XXV | alattvalóját. – Sürgős ügyeim visszahoztak Lőcsére. Szállást kérek.~–
21225 XXX | Nagy-Károlyig fog előle visszahúzódni.~Azt is tudatta Károlyival,
21226 XXXIV | tükröződött vissza, hátha visszahúzza a kötelet, hátha megöleli,
21227 XXXV | közös emlékével volt tele visszaidézni nem való óráknak. – Talán
21228 XV | alig tudta a sok kézből visszaimádkozni a bibliáját. Pedig már szüksége
21229 XXXI | az a mozdulatlan alak is visszaintene rá. Azt sem tette, kiverte
21230 XXV | meg azonnal. Pálffy megint visszaírt nekik, hogy amihez nem értenek,
21231 XXXIV | leszálltak a barlangba, s mikor visszajöttek, a lábtót összetörték, elégették.~
21232 VI | viszontagságok akadályozták visszajövetelemet, hogy midőn a múlt esztendőben
21233 XXV | birtokában vannak? Vagy azokat is visszakapják-e, amiket már elvettek tőlük,
21234 XV | Mikor Andrássy tábornok visszakapta a saját levelét, azzal a
21235 XXXI | az uraiktól. No, én már visszakaptam a magamét, a múltakért amnesztiát
21236 III | nem azt húzta fel, azonnal visszakergeti, hogy cserélje ki a nem
21237 XXXIX | jószágait a fia számára visszakéri. Juliánna minden órán várja
21238 XV | lesz addig rejtve, míg újra visszakérik.~A tábornok azonban mégsem
21239 XXX | utánajárhassak, s az elcserélt iratot visszakeríthessem.~A nádor egész jóakaratú
21240 XXXVIII| voltál nálam nemrégiben, s visszakérted a képeskönyvét, ami neki
21241 XXXI | míg annak az utazói megint visszakerülnek a hintajukhoz.~Nem is hagyták
21242 X | kedvez a jó szerencse, holnap visszakerülök. Akár hamarább jövök, akár
21243 XXXV | nem jött elő az áldomást visszaköszönteni. Egészen félrevonultan élt
21244 XVIII | a doktornak mit felelni, visszakotródott a szobájába. S aztán elküldé
21245 XXXII | között (mivelhogy Thököly visszaküldé a jegygyűrűt Teleki Mihály
21246 XXX | felhúzva.~(Ezt bizonyosan visszaküldte Korponayné a vezető legény
21247 XXVIII | helyett, mikor másodszor is visszaloholt a bíróhoz azzal a kategorikus
21248 XXIX | leszállt a szekérről, s visszament a kocsissal a dobogóhídra.~
21249 XXVII | órákban teljes eszméletét visszanyeri a haldokló), akkor elmondom
21250 XXXVIII| Blumevitznét, bevezetve őt visszanyert palotájába, s saját kezeivel
21251 VI | várostól elvett két falut visszaperelte; aki Lőcse városát Rákóczi
21252 XLII | Szépen összehajtogatta, visszarakta valamennyit.~Mikor aztán
21253 VIII | is).~– Hű! – kiálta fel, visszarántva lélegzetével a rémület szavát.
21254 VIII | sikoltás volt, hogy a drabantok visszariadtak tőle, de Wencezlauz csak
21255 XXII | műveli bennem; mikor valami visszás indulat tótágast áll a szívemben.
21256 XXXI | visszafordul, s egyenesen visszasiet ahhoz az asszonyhoz, aki
21257 XIV | a drabantjai elnyomták, visszasietett Korponayné hálószobájába,
21258 XXIV | hadnagyokat Miklós, akik szintén visszasiettek a várba, amint azt látták,
21259 XXVIII | mikor visszajön, megint visszasrófolom a helyére.~– Ön átkozott
21260 XV | kérdőre veheti, a könyvet is visszaszerezheti.~Csakhogy annak most itthon
21261 XXXV | tettem-e, hogy ezt a könyvet visszaszereztem, és elhoztam kegyelmednek?~–
21262 XXXV(3)| ügyében. Indítványoz újra visszaszerzést.~
21263 IX | itt hagyott ezredes tőlünk visszaszökött.~– Nem hiszem, hogy azt
21264 XXIV | magasra, mint aki véd, aki visszatart. Az olvasó, mely a két kezét
21265 XXXII | megfogta a köntöse ráncát és visszatartá:~– Várj még. Ne siess. Ott
21266 XXVIII | lehetett a király fekhelyétől visszatartani, s az mindjárt megtudta,
21267 XXXVIII| hintóból, szerencséjére visszatartották.~– Nincs meg a donációs
21268 XXV | ettől a csúf, vakmerő tettől visszatartóztatni! Hogy nagyobb volt a gyűlölete
21269 XXXI | közös országos titok: a visszatartóztatott dekrétum komédiája, mindenkor
21270 I | nem viseli magán a múmiák visszataszító cserszínét, vonásai nincsenek
21271 XI | elhívom a gazdasszonyomat. Visszatérek azonnal.~S azzal hóna alá
21272 XXVIII | szállított Pestre, s most visszatéret diákokat visz Debrecenbe.
21273 XIII | erre aztán az őrcsapat is visszatérhetett a maga kirendelt posztjára,
21274 XXII | kigúnyolni, eddigi mesterét. Ez visszatérítette. Megfordult az ajtóban,
21275 IV | Boldog idők voltak…~…Ha visszatérnének.~
21276 XXXVIII| újra ki lett hirdetve, a visszatérőknek űj időhaladék engedve. A
21277 XXXV | érdeklő írás előkerült, visszatértek Andrássy írószobájába. Az
21278 XL | rábízatott.~Az a hír Rákóczi visszatértéről is az összeesküvők által
21279 XLI | s amíg a kém ott leste a visszatértét, azalatt ő a kocsmában összebeszélt
21280 XVI | az égő toronyhoz, onnan visszatérve a ketrecet üresen találták;
21281 XVI | morgásban volt észlelhető a visszatetszés.~Mindenki Andrássyra nézett,
21282 XLI | szájára tapasztá a kezét, s visszatolta a szobába, újra bereteszelve
21283 XII | mind az ellenség rohamát visszatorlani futott a bástyákra.~Juliánna
21284 XVI | fajdkakashoz hasonlítja, lovagmódra visszatorlom.~(– Ne erőltessük ezt a
21285 XXX | alatt volt, felkapott rá, s visszaügetett azon az úton, amit nemrég
21286 XV | az ordináncnak, s aztán visszaült az állótükre elé, a haját
21287 XVIII | kiugorhatik, s míg a megrohanói a visszaugró zártalan ajtót betörik,
21288 XIX | természetűek, aminőket nyers visszautasítás helyett, lovagias udvariasságból
21289 XXXIV | árnyéka is tudatá, hogy férfi.~Visszautasítólag intett a kezével.~– Ne szólj
21290 XXV | állást foglalt el a várban, s visszautasította a meghódolást. A fegyverszünet
21291 XXVIII | arisztokrata izomhalmaz, ami fél visszaváltozni azzá, ami volt, paraszt
21292 XXXIX | Sőt, azért jöttem, hogy visszavegyelek és veled maradjak. Éppen
21293 XXII | nem tehetek. Én a németet visszaverem innen, ha Andrássy Istvánnak
21294 XIV | oldalba kapja, s az ostrom visszaverésében elnyerje az oroszlánrészt.
21295 XVI | és a katonaság e rohamot visszaveri, azalatt felnyitják a ketrecet,
21296 XIII | csapatot a megrongált bástyától visszaverjék. Talán egyéb segítség is
21297 XXII | fegyvert fogni kezedbe, s visszaversz engem férfikézzel. No, hát
21298 XXXI | ostromokban egész seregek rohamát visszaverte, még csak egy köve sem látható
21299 XL | amint e szót kimondta, visszavette volna. ha lehetne. – Átkozott
21300 XVI | kisujjam! Mindjárt megegyezünk. Visszaviheti kegyelmed az alkupontokat,
21301 XLII | is ritkán lakott valaha.~Visszavitték az asszonyt a börtönébe.~
21302 XXXI | hadtestünk a Szepességre visszavonatott, siettem fel Lőcsére, a
21303 XVIII | Fabriczius drákói rendeleteit is visszavonta Alauda uram: szabad a mai
21304 V | fogasára.~– Bíróság félórára visszavonul tanácskozni: – félórai tanácskozás
21305 XXVII | mindjárt el lesz vágva a visszavonulási útja.~– Hát ebben lehet
21306 XI | rettenetes viszontlátásig.~A nő visszavonult a dűlőrácsból, a lovag továbbporoszkált.
21307 XXIX | ég lángvörös, s annak a visszfényétől a pocséták országa bíborpiros
21308 XXXIII | zivatar utolsó dörgését visszhangozzák a bércek.~Az a rettenthetetlen
21309 XXIV | Mindjárt jön a sorod.~A visszhangzó erdő előre jelenté a közeledő
|