bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

  508 XXXIV  |           gyönyörködtetné szívét-lelkét: így állana-e itt most közöttünk, sáros,
  509 XVIII  |                      régi, hű barátját, háza állandó lakóját, a doktort. Maga
  510 II     |                    nincs, az árakat a tanács állapítja meg; ennyi denár, ennyi
  511 XXXIV  |                  akkor feloldotok – ha abban állapodtok meg, hogy marad fel tartozásom:
  512 XVI    |                piacról, olyan csendes, józan állapot állt be az egész városban
  513 X      |                    kijáró kutyának különb az állapotja, mint egy kuruc lovaskapitánynak.
  514 XLII   |                országos gyalázatot, megvetés állapotját. Magad egy szavaddal tehetted
  515 XXV    |                    mi egymást? Legyünk, mint állapotunkhoz illik, frère et cochon.~–
  516 XVI    |                  volt neki. Majd rálépett az állára. És savanyú, olyan savanyú,
  517 XXVIII |                  odasiettek hozzá, hivatalos állásaikat rendelkezésére bocsátani,
  518       |                testben, lélekben és rangbeli állásban; híres-nevezetes családnak
  519 XXIII  |                     Nem bűne; de gyöngesége. Állati ösztön: semmi más. Te megbocsáthatsz
  520 XXVIII |                  vannak látva elégséges vonó állattal; a császári staféta könnyen
  521 XIX    |                      cárral (egy sokat mondó allegória!), hát teljes világítást
  522 XLII   |                    az atyja megszabadult.~Az állelkész kézszorítása mondott neki
  523 XV     |                       mert az ének az utolsó allelujánál járt, s neki fel kellett
  524 XXVI   |            Farkasfalvára utazott is, meg nem állhatá, hogy ebédre vagy vacsorára
  525 XXXV   |                  télen-nyáron mindig virító, állhatatos virág (talán azért olyan
  526 XXXVI  |                      s a sötét jövővel. Mily állhatatosság! Mily igaz, tiszta lélek!~
  527 XXXIII |                széjjelmennek; ember soká nem állhatja ki azon a helyen, ahol ők
  528 XXXI   |                      de amaz ezer arany…~Nem állhatott elő vele, hogy az neki mi
  529 XIX    |                   felekezetének.~– Ez merész állítás.~– Bizonyítványom van rá.
  530 XLII   |                      amely ki bírja forgatni állításaiból.~Egypár levele maradt fenn,
  531 XXIV   |                  Egyedül, egymagában. Én sem állítok vele hadsereget szembe.
  532 XIII   |                  napra, két éjszakára, akkor állítsanak törvény elé, adjanak bakó
  533 XXII   |                     Tisztítsátok az ágyúkat! Állítsátok fegyverbe a csapatokat!
  534 XVI    |                  batteriát és egyéb árkolájt állíttatott Fel, ahonnan holnap reggel
  535 XIII   |                      egynéhányat, aki utamat állja. Mi bajuk velem?~De most
  536 XIII   |                   ahogy determinálva van. Az állkapocs leereszkedve, a pupillák
  537 XXIII  |                       Óh bizony, ha elevenen állna itt előtted, éppen olyan
  538 XXVI   |                    ilyesmit tenni! Ha utadat állnák, legfeljebb azért tennék,
  539 XXXVIII|                      postaszekérnek meg kell állnia, a postás pogányul fújja
  540 XXXI   |                     azt.~– Kérelmező vagyok, állnom illik.~S azzal röviden,
  541 XXXII  |       varjú-hollósereg zavarog – az övéké az allodium. – A neve nincs már feljegyezve
  542 XIV    |                    széttaszította az útjában állókat, s a legjobban keze ügyébe
  543 XXVIII |                 Foglaljon le minden lovat az állomásokon: ne engedjen magának pihenést.
  544 XI     |            háromszegletű kalapja alól fekete allonge-paróka omlik alá, simára borotvált
  545 XXVIII |                     láthatatlan.~Haj: szőke. Allonge-parókát visel.~Bajusz, szakáll:
  546 III    |                      háromszegletű kalappal, allonge-parókával, simára borotvált arccal,
  547 XIX    |                     a füle mögé simogatta az allongeparókája fürtjeit, s gyönyörködött
  548 XVI    |                      tekinte vissza az útját állóra. Ebben a tekintetben már
  549 XII    |                 állóóra ketyegett aranyozott állótokjában a fal mellett. (Volt pedig
  550 XXXI   |                  semmi dekrétum, hanem holmi allotriák.~A kancellár látta, hogy
  551 IX     |                      uram. Hagyjuk ezeket az allotriákat! Én tisztelem a Brutusokat
  552 XXVII  |                 gyaloghintók átkozott hírben állottak most; nem lehetett tudni,
  553 XII    |            kinyúlhassanak a kvártélyukon.~Az állótükör a Thurzó-ház átjáró fülkéjét
  554 XII    |                odament a falba rámázott nagy állótükörhöz, mely egész a földet érte.
  555 XV     |            ordináncnak, s aztán visszaült az állótükre elé, a haját mesterséges
  556 XXII   |                      történt vele, hogy mély álmában visszatért hozzá a megholt
  557 XLI    |                      kocsma, ahol jó cidert (almabor) lehet kapni. Itt nincsen.~–
  558 XLI    |                  kotyogó, a szamárevők előtt almaboros fakupa.~Ott bement a kocsmaajtón,
  559 XXXV   |                      hőstetteim por és hamu. Almaim a nagyságról, messzelátó
  560 XXXV   |                     értem. Az én nagyravágyó álmaim is felébresztett álmok.
  561 XXXVIII|                 kerékkötni van itt.~– De biz almáimat nem bízom ebfogra – monda
  562 XXXIV  |                     lelkére támadó vád, az ő álmainak réme?~– Értelek most már
  563 XVIII  |                       Ki irigyelné az igazak álmait?~Osztozott biz abban az
  564 XXXVIII|                       beleharapdáltak egypár almájába, s aztán késztették, hogy
  565 XXXII  |           megváltozott! Hová lett az a piros almakép: az a nevető, fecsegő, csókosztó
  566 XXXIII |                     De hisz őneki a gyermeke álmára is kellett gondolni.~Ghéczy
  567 XXI    |                      Rákóczi Ferencé volt az almáriom; ő adta azt Andrássy Istvánnak,
  568 XIII   |                     előtt tolni, hogy valami almáriomba be ne sétáljon.~Fabriczius
  569 XXIV   |                     amikkel tele volt az ősi almárium. Nem az ő baja ellen voltak
  570 XXVI   |                     fogasd a hintódba a négy almásszürkét, s indulj ki csengőkkel.
  571 XV     |                    aludt odahaza; két éjjeli álmatlan virrasztás, mindennemű strapácia,
  572 X      |                  csináltok ti itten? – kérdi álmélkodva.~– Én boszorkánypogácsát,
  573 XIII   |                     egy forint!” Ez most azt álmodja, hogy a konyhapénzről számoltatják.~
  574 XXIV   |              szívében. Nem akarta, hogy róla álmodjék.~– De hát azért, hogy a
  575 XXI    |                    Álmodik a jövendőkről.~Mi álmodjuk vissza a múltat.~Mikor még
  576 XXX    |                Másnap reggelig ráért a lovag álmodni róla, hogy mit tegyen mármost,
  577 XIII   |                 idegesen játszottak, mint az álmodóé.~– Nos! Hát mit mondtam? –
  578 XLII   |                     előtt a múlt élményei és álmodozásai. Miket remélt, miket szenvedett?
  579 X      |                        tudod már, hogy miket álmodoztunk.~A nő arca e szóknál egyszerre
  580 XII    |                      itten, azt hiszem, csak álmodtalak.~Most is nagyon közel volt
  581 XXIII  |                    az örök elámíttatás. Amit álmodtok, az a ti világotok. – Dühöngtök
  582 XXXV   |                      álmaim is felébresztett álmok. Magam is keresem a búvóhelyet,
  583 X      |                  megengedném, hogy egy rossz álmom is legyen erről. Hanem,
  584 IX     |                  világosságra ébredek fel az álmomból, mi az ablakomon besüt:
  585 XXXIII |                   Isten nevét káromoltam. Az álnokságért harmadíziglen, az istenkáromlásért
  586 VI     |                éheztetve, s így ejtették meg álnokul, hogy kénytelenségből feladja
  587 XL     |                      birtokainak a lezárolás alóli felmentéséért; a főúr megbiztatta,
  588 XIII   |                    nézett a gyertyába, aztán álomdadogó hangon azt mondta rá: „Nincs
  589 XXIX   |                  lovag csak bámult, mint egy álomjáró.~– Hát mit jelentsen ez,
  590 XXXV   |                    kimondani.~Szemei mint az álomjáróé, meredtek az alvó tüneményre,
  591 XXXI   |                     nagy hajszához, amiben ő álomképe ígért kincseit kergette,
  592 XXIII  |               dühöngő alakra, mint egy rossz álomképre.~Az pedig, bátyja arcképe
  593 XXXII  |                   aztán, hogy minden reménye álommá foszlott szét, annál erőszakosabban
  594 XVIII  |                    az, s egy csók lezárta az álomterhelt szempillákat megint. – Aludjál,
  595 XXVIII |                      világon, hanem a boldog álomvilág paradicsomkertjében osztja
  596 XVII   |                 munkások ismét hazamentek az Alpeseik közé, s a vízvezeték alagútjának
  597 XIII   |              felhúzott magára három rendbeli alsó-felső gúnyát. Tél az idő, s fűtetlen
  598 II     |                    az, ami más német városok alsóbb rendű népe. Ez egy harcban
  599 XIII   |                    leány ijedten szökött fel altából, s az ágytakaróba burkolta
  600 XXXVI  |                     áldja meg érette; ezt az Általad oly igen óhajtott levelét
  601 XXV    |              alakuljon egyszerre.~Nagyban és általánosságban mindenik fél óhajtotta már
  602 X      |                     eldugdosta az urának, az általkötő selyem nagykendője alá.~
  603 VI     |                    kisgyermekét is ringassa, altassa el maga kezével, ne bízza
  604 XL     |                      a királypártiakat ezzel áltatták el. S a vakláma nagyon jól
  605 XIII   |                     bőrt a fagyon. Ezt is én altattam el, de nem úgy ám, ahogy
  606 XIX    |                 ülnököltek, a tanácsbelieket Aluda vezette. Nem volt itt Czelder
  607 XIII   |              elhiszem, hanem hogy a páciense aludnék, mikor fekszik, abban kételkedem.~–
  608 XVI    |                   füles bagolykám, mikor úgy aludtam, mint a kifejt tej, amíg
  609 XVIII  |                  azonban nem sokat hallának, aludván a legbelső szobákban, s
  610 X      |                      a vasfödél, takarja be; alul-felül tegyen rá parázst. Egymás
  611       |                fenyegetett apjának.~Most ott alussza tovább az örök álmot, mint
  612 XXV    |                dolgozott nyíltan és titokban álutakon, kerülőkön; ígéretek, kínálatok
  613 XXIV   |              nyoszolyájába. Ott folytatta az alvást.~Hátha az a másik alvó többet
  614 XXX    |           confundálva a lovag.~Ha ez a kuruc alvezér asszonya: akkor mit keresett
  615 XIX    |               harcolni nem fog.~– Ebbe az én alvezéreim sohasem fognak beleegyezni.~–
  616 XXXI   |                      Lászlónak hajdani vitéz alvezérével; ketten együtt merész tervet
  617 XII    |                     nem a rágalmazói a kuruc alvezérnek.~Ez a győrvári hős diadalát
  618 XIV    |                      fogta az egyik kezét az alvónak. Platzinger polgár a másikat,
  619 XXXIV  |                  vannak szép tündér grottái, alvószobácskák talán, cirádákkal, cikornyákkal
  620 XXIII  |                  szerelmét; de a magáét nem. Amabba bele fog halni; de ezt még
  621 IV     |                 Rákóczi Ferenc fejedelem, az amalekiták és filiszteusok pedig a
  622 IV     |                   hogyan verte meg Gideon az amalekitákat és filiszteusokat, kihozva
  623 XXXI   |           képviselője, míg Illésházy idegen; amannak az öltözete a kacagányos
  624 XXV    |                     szép asszony megszállni? Amanti pauca!~
  625 XXII   |                      templomának.~Ha odafenn amazok énekelnek, imádkoznak, hát
  626 XXX    |               összecsengett ezeknek a kardja amazokéival, nem fog csattogni többé.~
  627 XXXI   |                     csapodár világhölgy, hős amazon, cifra divatbáb, paraszt
  628 XXIX   |                  figyelmezteti az utána jövő amazont, hogy maradjon hátra: –
  629 XXIV   |                hagyta hervadni magában, hogy amazzal örömeit megossza. Tán ebben
  630 XXV    |                 személyes érdek, ellenszenv, ambíció, gyanakodás, alattomos furfang
  631 XXIX   |                    meg a kantárt, ott van az ambituson, aztán fel kell szerszámozni
  632 XVI    |                denique azon a tegnapelőttön, amelyiken Blumevitz kereket oldott,
  633 XXX    |                     egész tarló látszik már, amelyiket a ledöntött gabona hosszú
  634 XLI    |                      de azok között egy sem, amelyiktől annyi oka lett volna megijedni,
  635 XIII   |                  csoport a schaarwache volt, amelyre a ketterhäuschen őrizése
  636 XXXIII |              elmondta egész életének titkát, amelyről olyan híressé lett. Egy-egy
  637 XXIV   |            ellenségeit, most és örök időkre! Amen.”~– Óh, te rettenetes hazaszeretet! –
  638 XXII   |                     belé!~– Jaj, csak még az ament mondta volna hozzá szent
  639 XXXI   |                     egyik Európában, a másik Amerikában nem talál ellenfélre, akit
  640 XXXIII |                     úri házak szoktak lenni, amiknél a fő szempont a lakályosság.
  641 XXVII  |                     dugva tartá az iratokat, amiktől gyermekének sorsa és Fabriczius
  642 III    |              fusernek olyan ruhát felölteni, amilyenben a céhbeli mester jár, éppen
  643 XXXIII |                     kastélya nem olyan volt, amilyenek más rendes úri házak szoktak
  644 XXXI   |                   Nagyobb Vörös-tenger, mint amilyenen Mózes átvezette a népét: –
  645 XXXI   |                      változtatná az aranyat, amilyenné Szent László változtatta
  646 XXI    |                    hanyatt-homlok keresztül, amilyenre csak egy fanatikus dervis
  647 XXVI   |                   igazi hegyaljai máslással, amilyet messze földön nem kapni.~
  648 XXXIII |                      kötélen egy mély odúba, aminél a pokol kürtője semmivel
  649 VI     |                  kancsó fehér sörrel együtt, aminő a táborban fekvő katonáink
  650 I      |                 falakra, abban a helyzetben, aminőben az árulást elkövette; azért
  651 XLII   |                 számára készülhetett ekként, aminők Győr városát gyakran látogatták.~
  652 XXI    |               diákáldást bocsátott ki rajta, aminőnek ékes formuláját a lőcsei
  653 XII    |                 rakva a legdúsabb lakomával, aminőt nem egy ostromolt város
  654 XXIV   |                     tudomány arra való, hogy ámítsanak vele.~Egyszerre dobpörgés
  655 XXXV   |               vigasza legyen az oly szívnek, amiuek már nem is fájhat semmi?~(
  656 II     |                   Richthauser, Gosznovitzer, Amman, Lang, Rholler, Rompauer,
  657 XXXIX  |                 többet; hazasiettem, hogy az amnesztiában részesüljek.~– No, azt nagyon
  658 XXXI   |                   megkapják valahol, ha száz amnesztialevél van is a számára nálad,
  659 XXX    |                    az atyjának a megszerzett amnesztialevelet; hisz őérte is fáradtak,
  660 XXVII  |                  jövök. Én elhozom a te apád amnesztialevelét is, ha Isten megsegít!~És
  661 XXXI   |                     hivatkoznak az általános amnesztiára, viszik őket Pozsonyba,
  662 XXXIX  |                      közülük, és térj vissza amnesztiával, és azután őrizz magad mellett
  663 XIX    |                   fél füllel ide, fél füllel amoda… Hogy alkudoznak az egyik
  664 XXXII  |                      mint az őszi légy. Maga Ampringen uram, a híres kormányzó
  665 XXXIII |                   amazt a rézkarikát így meg amúgy elfordítja, hát akkor kimozdul
  666 XXXVIII|                 kérdé Löffelholtzné, az első ámulásból magához térve.~– Semmi komédia.
  667 XXXV   |                    azt a változást. A hősből anachoréta lett. A könnyelmű, ledér
  668 XL     |                    valaki ivott! – Édelegni, andalogni, boldogságról beszélgetni
  669 XXVIII |                megérkeztét akarja megelőzni. Anderuach lovag is elővette hát egész
  670 XLI    |                Dániel, Ebeczky István, Török András, Winkler, Sréter János kéziratai
  671 XLI    |                      halála miatt?~De hát az Andrássyakat!?~Valami fekete árnyék ott
  672 XII    |                   lángész volt mind a kettő. Andrássynál ez még családi hagyomány
  673 XXI    |                  írta Charicleáját, s azt is Andrássynénak dedikálta.~A megyegyűlésnek
  674 XXV    |              élveztek.~Löffelholtzné kérdezé Andrássytól, bogy szereti-e a „Hammer
  675 XXVIII |            dekrétumot vivő megbízott csak az angelus harangszó után ülhetett
  676 XXXI   |                nagyon alkalmatlan. Elküldték Angliába, a brit kormányférfiakkal
  677 XXVII  |             közbenjáró, csak egyedül a halál angyala. Az azután, nem bánom, hadd
  678 XLII   |         hóhérlegények a zöld ruhákban? Az Úr angyalai, akik az utat egyengetik.~
  679 XXXIV  |                 charitas”. Ha tudna azzal az angyalarccal, azzal a galambtekintettel
  680 XXVI   |                     volt ezekben a sorokban. Angyali jóság, semmi egyéb!~Hogy
  681 XXVIII |           parancsolatokat az instantiát hozó angyalkáknak; a kapuja is be van zárva.
  682 XV     |                 Józsué; az meg ott Jákob, az angyallal csípőficamodásig birkózó,
  683 XXXV   |                     övé csupán.~Nem várja az angyalokat, csupán őtet.~Juliánna reszketve
  684 XXIII  |                 erőszaktétel: mert ez tiszta angyalszív volt.~Elveszthette az ura
  685 XXI    |                 követte soha ilyen helyre az ángyikáját. Neki még a tömjénfüst is
  686 IV     |                      Próbáljuk meg előbb „in anima vili”: azaz, hogy „in carne
  687 XXIV   |                    könyvet. Andrássy István. Anno 1697.” (Csak 14 esztendeje! –
  688 XXXI   |                    büszke arra, hogy őt most annyian nézik és rettegik.~„Ott
  689 XI     |                    mibe kerül ez önnek? Csak annyiba, mintha pipára gyújtana.~–
  690 XXX    |                 csákók és sisakok formája is annyifelé változik; a dolmány zsinórzata
  691 XXVII  |                    asszonyi szív, hogy abban annyiféle provincia elfér, s amint
  692 XXV    |                   zavarva, hogy ahány ember, annyiféleképpen értette.~Micsoda birtokok
  693 XXVI   |                      szólt, attól a bizonyos anonymustól, aki a császárhoz igen közel
  694 II     |                   előállították az újakat, s Antaeusnak megint vissza lett adva
  695 XV     |                díszmű. A dúsgazdag Kramerius Antal adománya. Olyan magas, mint
  696 XXXIV  |                   egy poronty született, egy Antikrisztus, aki nem megváltója, hanem
  697 XXXV   |               Andrássynak volt egy megbízott antikváriusa, aki számára hetedhét országról
  698 XXIV   |                   elállítja a vérzéseket: az antimonium, mivelhogy az aranyat megtisztítja,
  699 XXXII  |                  kitanulták a sympathiáit és antipathiáit. Tudták, hogy mik azok az
  700 XII    |                   férfiúi szépségnek. Valódi Antonius, magyar kiadásban. Arckép,
  701 XIII   |                     nem vagyok-e én a te kis anyácskád? Te hamupipőke! Boszorkány
  702 XXXVI  |                    megengedem neked, hogy az anyádat megcsókold. Jó asszony,
  703 XXVI   |            kandallóba, tedd fel a bográcsot. Anyádnak mondd meg, hogy készüljön
  704 XXIV   |               kétszer is elmondva az apáért, anyáért szóló imát, egyszer a bátyja
  705 XVI    |                    föltámadást ábrázolja: az anyagja maga is a föltámadás jelképe.
  706 XIX    |               gyújtott a piacon; amihez elég anyagot talált De Hortis háza előtt.
  707 XXVII  |                  érzések legszelídebbike, az anyai szeretet, ily vad szenvedéllyé
  708 XXVIII |               Pálffyt rögtön hívja vissza az anyakirálynő, s szakítson félbe minden
  709 XXVI   |               cserkészetének. Egy szembejövő anyamedvét volt szerencséje, egy lövéssel
  710 XXXIV  |              libertás” rézforintoknak még az anyamintáit is összetörték már, s ki
  711 XXIV   |                     jó éjszakát édesapámnak, anyámnak”, az „apám” szót elhagyja
  712 XXIV   |                        Te barát!) Neked a mi anyánk koporsója mellett semmi
  713 XXVIII |          kétségbeesés, a fiam boldogsága, az anyaszeretet lángdühe korbácsol a futásban.~
  714 XXIV   |                  mely megtagadja az apát, az anyát, a testvért, s felgyújtja
  715 XXXVI  |                csepegtetni. Szenvedhetett az anyjáért is meg magáért is. – És
  716 XXIV   |                   amint a könnyei megeredtek anyjára borultan: egyszerre elmúlt
  717 XXI    |                   lett a feje, azt mondta az anyjuknak, a sok könyvrágástól van
  718 XXXVI  |                jutalom~Amilyen mankón tipegő anyókául jött be a várba Juliánna,
  719 XXXIII |                  Egy-egy égdördülés, egy-egy apaátok osztotta szakaszokra ezt
  720 XXVIII |                 kiment a mellékszobában alvó apácához, akinek fel kelle őt váltani.
  721 XXVIII |                történt így, mert a rettegett apácaköntösben máshová sem nyerhetett volna
  722 XVI    |                      kolostorban.~– Az ugyan apácakolostor; de hát nem tesz semmit.
  723 VIII   |                       Bizony nem ismered meg apádat.~– A sötétben minden tehén
  724 XXXIV  |                     tud hatolni. Térj vissza apádhoz, amely úton jöttél, s vidd
  725 XXXI   |                        mit nekem a te bolond apádnak az amnesztialevele? Azért,
  726 IV     |                      szomszédja.~Egy hanggal apadt a zúgolódás.~Bizony pedig
  727 XXXIV  |                magadat. Hanem azzal, hogy az apádtól küldve jössz most ide. Csak
  728 XXII   |                     nem szabtak büntetést az apagyilkosra; azt mondták: a bűn lehetetlen,
  729 XXIV   |                      gyermekemet lázítsd fel apagyilkosságra, istentelen!~Zsófia úgy
  730 XXXVI  |                 nevetett.~– No, hát nem szép apai gyöngédség ez tőlem, hogy
  731 XXII   |                     neked a lakosztályaimat, apáid címertermét, a vármegye
  732 XL     |                    nehogy a férjemet vagy az apámat bajba keverjem velük, hanem
  733 XXIV   |                nyakon az árulást. Ha az édes apámfia tette volna ezt, főbe lövetném
  734 XXXVIII|                     birtokait elkobozták; az apámhoz nem mehetek, mert az agyonüt;
  735 XXXV   |            részvételét. Most otthon lakom az apámnál a kisfiammal.~– Igen? Szívesen
  736 XXIV   |              szerszámod! Nem lövök többet az apámra! – Ah, hogy szorítja most
  737 XIV    |                 feleségül vegye; mert már az apámtól is hiba volt a világra jönni,
  738 III    |                     magát a diák odahátul. – Apámuram, hiszen a nap maga is planéta.~
  739 XXIV   |                     akarok vele?~– Elküldeni apának.~– Megígéred nekem, hogy
  740 XXXI   |                 pártfogójára és szövetségére apellálhatni.~Csak azt kellett még megtudnia
  741 XXXV   |                 tudta elsorolni valamennyit; Apelles, Medor, Daon Royale, Artamene,
  742 XXIX   |              vacsoráljon meg kegyelmed egész ápitussal; elég ideje van rá. Megtart
  743 XXVII  |              Juliánna a fiáért, Krisztina az apjáért sietett könyörögni.~Bizony
  744 XXXV   |                    fájdalom, amivel a fiú az apján csüggött, ahogy annak a
  745 XL     |                 Pálffy János. – Kegyelmed az apjánál tartózkodott a fegyverlerakás
  746 XXIII  |                  fejét, hogy ne hallja, amit apjáról beszél a nagybátyja. A kisebbiket
  747 XXXVI  |                      fel kilétét, akikhez az apjától levéllel küldve volt.~Így
  748 XXXI   |                       megátkoztatott a saját apjával, s az átokból maga is kivette
  749 XXIII  |               Mindennap imáikba foglalják jó apjukat. (Igazat mond benne; mert
  750 XXII   |                   azt a névtelen bűnt még az apjukban meggyűlölni.~– Minő névtelen
  751 XXIII  |                      neveled, azért, hogy az apjukhoz hasonlók legyenek.~Zsófia
  752 XXXI   |                 Korponayné láthatta, hogy az apokalipszis legrettentőbb unicornisával
  753 XXXIV  |              megrendülnek bele; a villám oly apokaliptikus hatalommal sújtott le a „
  754 XXXV   |               incunabulun, mi a kópia, mi az apokrif? Nem hagyta rászedetni magát
  755 XXII   |                    sánták, bénák, sebesültek ápolása; az árvák gondviselése.
  756 XXVII  |                  királyhoz.~– Mit akar ön?~– Ápolni a királyt, amikor delíriumban
  757 III    |              bélpoklosok számára pedig külön ápolóház van építve, s saját kápolnájuk
  758 XIII   |                     betegen hagyott itten az ápolónéval, a zárt ajtó ellenem tanúskodnék.
  759 XI     |               páciens számára való, hanem az ápolónőnek szolgál a hosszú éjszakaín
  760 XXI    |            gyönyörűségről lemondott, hogy az ápoltjai szükséget ne szenvedjenek.~
  761 XXII   |                     tudsz. – A szerencsétlen ápoltjaimat, ha kitiltod a várból, ám
  762 XXXVI  |                     a veranda alatt ülő Husz apóra, hogy nem vesz-e almát?
  763 XXVII  |                   csak az igazi hős lehet az apostola. Kegyelmed minket nem azért
  764 V      |                     el ne rontsa.~Ezeknek az apostoloknak a tudományát hordták széjjel
  765 XXVI   |                   hogy a tornácba kiül, Husz apóval „langepuffot” játszani,
  766 XXVIII |                    az egész lőcsei hivatalos apparátust, mely a császári stafétákat
  767 VI     |                 rosszul értesült tanácsé. Én appellálok a jobban értesülendő tanácshoz.
  768 V      |                     zártam volna? – felel az apprehendálva. – Hiszen még én nem extenebráltam
  769 XXVII  |                      cerníroztatás, tűrte az approche-okat, csupán azt a kérdést bátorkodott
  770 XI     |                      Ostrom nélkül nem.~– Az approchok már a bástyák alatt vannak.~–
  771 XXXI   |                      recommendatio. – Azután april 17-én (éppen őfelsége halála
  772 XXIX   |                      rónaság tele van hintve apróbb-nagyobb tömpölyökkel, s azoknak
  773 XXXVII |                    aranyra felváltva is csak aprópénz. – Biz ez kegyetlenség is
  774 XIV    |                doktor a szép alvó tagjait az aprópénzre felváltott mennykővel, berontott
  775 XXXVII |                      az ki akarja őt fizetni aprópénzzel. Mert hát egy várva-várt
  776 XXXVIII|              kerülhet egy ilyen hosszú út.~– Apropos! – szólt közbe Alauda uram. –
  777 XX     |                    vacogtak, s amit mondott, apróza rázva jött ki a szó a száján.~
  778 X      |                    fánkszaggatóval darabokra apróznak. Sietni látszik vele a tűzrőlpattant
  779 X      |                      tejet öntötte, nádmézet aprózott; a pogácsákból piramist
  780 XXXI   |                      bosszúságot, s ez dupla ár.~– Maradjunk csak az első
  781 XXXV   |               koporsóról az üvegfedelet.~Nem áradt abból más, mint az aszúvirágok
  782 II     |                   felírva a bolt tábláján az áraikkal együtt, hogy a vásáros tudhassa,
  783 XXXV   |                mellékelve azoknak a követelt árait. Néha maguk a régi könyvek
  784 II     |               hernász, a kvinet singje, s az árak mellé ki van az is függesztve,
  785 II     |                      itt alkudozás nincs, az árakat a tanács állapítja meg;
  786 XIX    |                   azt mondták volna, hogy az aranyai, gyémántjai változtak egyszerre
  787 XXIV   |                   barátok elrejtsék benne az aranyaikat, a tolvaj ne lásson náluk
  788 XXXVII |              jutalmát. Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire olyan nagy szükségünk
  789 XXIV   |                      ezekbe jó lesz nekem az aranyakat elrejteni.~Zsófia hálát
  790 XXXVIII|              Korponaynénak, aki a kész érett aranyalmát leszedni jár, négylovas
  791 XXIX   |                     rá.~– De hát az én ötven aranyam?~– En adok kendnek a lováért
  792 XIV    |                 fegyveres polgárság abban az arányban kezdte átengedni a tért
  793 XXXVII |                     győznék azt Magyarország aranybányái! Nem kellett volna az asszonyt (
  794 V      |                    Magyarország leggazdagabb aranybányájának, a hegyaljai szőlőknek a
  795 XXXVIII|                      a láncot az ötvösnek az aranyértékben, s aztán fizesse ki belőle
  796 XXX    |                   lobogók, a „pro libertate” aranyfakó betűivel.~Tizenháromezer
  797 XII    |              láncocskákon filigránnyelű kés, aranyfogantyús olló csüggött alá. A haját
  798 XXXVI  |                     fonva a szép asszony egy aranyfürtjével, hanem bánta akkor, akárhány
  799 XLII   |                     nyakáról azokat a göndör aranyfürtöcskéket, amik művészetének akadályul
  800 III    |                   járna. A bírói pálcának az aranygombjára ha felteszi a kezét, hát
  801 XXIV   |                   kamuka dolmány volt rajta, aranygombokkal, szedrázsia világoskék nadrág
  802 XVI    |                     az én leányom?~S a bírói aranygombos bottal végigcsapott az asztalon,
  803 XXVI   |                      folyamodhatott volna az aranygyapjas rendért, mert ki tudott
  804 XXIII  |                    nem kell takargatni semmi aranygyapjú! Ez a kócos szakáll! (Úgy
  805 XXXIV  |                    ami őt megfordította. Nem aranygyapjúval, arany hajszállal húzták
  806 XXXV   |           fésülgették ezüstfésűvel fiacskáik aranyhaját, megtakarítva minden kihulló
  807 XXXII  |                    kárpótlást adjon azért az aranyhajért, ami e gyermekfőről eltűnt?
  808 XXXIV  |                       Megcsaltak, ugye? Akik aranyhegyeket ígértek. Hogyne csaltak
  809 X      |                       Akár az asszonyának az aranyhímzésben segíteni tűvel, akár az
  810 XXV    |               behintve hajporral. Hollófürt, aranyhullám nincs többé: az csak frázis.
  811 XXXI   |                   magasra emelkedő, felül az aranykakassal. (Ma már ez is változtatta
  812 II     |           felhalmozott ezüst ötvösmunkáktól; aranyműveseik magyar zománc műveit meg
  813 XIV    |                    lihegve hozzá: „Kedvesem, aranyom, bálványom, édes kis uracskám!”~
  814 XXXI   |                     hajaddal összefontam, az aranyost? Mikor az éjjeli órát siettettem
  815 XXI    |                      zománcszíneivel, gazdag aranyozásával. Mikor be van zárva a szekrény,
  816 XXXVII |                     várva-várt csók még ezer aranyra felváltva is csak aprópénz. –
  817 XII    |            kandikáltak elő, gránátvillogású, aranyragyogású tartalommal; legfelül az
  818 XXXV   |               liliomaiért, sem a római pápák aranyrózsáiért. S amilyen nagyon megszokták
  819 XXIX   |               egymásra hullatta rózsaszín és aranysárga tavaszvirágaikat. A kunyhó
  820 VI     |                  magammal; tokaji borokat és aranyserlegeket, amikből azokat megigyák.
  821 XVII   |                    voltak; Keresztelő János, Aranyszájú János, Fejetlen János stb.)~
  822 XII    |                      a vészláng pokolfénnyel árasztja el a termet, bezúzva a robbanás
  823 XXIV   |                    Mint a tűz a meleget, úgy árasztotta maga körül a boldogságot.
  824 XXX    |                         Az egész út mentében aratnak, kaszálnak, mint derék nyárban.
  825 XII    |              fegyverek diadalt vagy kudarcot arattak. S a nemzeti Isten, a magyarok
  826 XXX    |        kapitulációképpen, hanem tisztességes árban, minden lőfegyverért kap
  827 X      |              ezredesé; a vezéreké kócsag. Az arcából is keveset enged láttatni
  828 XXXI   |                fagyos önérzet volt kifejezve arcaikon.~A kancellár megkínálta
  829 III    |                    álla körül csavarodva, az arcának csak egy kis részét engedte
  830 XXXVIII|                    baj ellen összeírt. Olyan arcanumok, amikről a mostani orvosoknak
  831 XI     |              összeröffentek, s folytatták az arcátlankodást.~A lovag pedig, miután gavalléri
  832 XXXVI  |                   sem maradt meg. Egy halott arcától jéggé fagyott, lángjai kialudtak,
  833 XLII   |               egyszerre ráhanyatlott arra az arcával, s elkezdett hangosan zokogni.~
  834 XXVIII |                     egy historico-theologico archaeologiai értekezést a másodiktól,
  835 XXXV   |              szétrombolták.~Mit adna most az archeológ világ érte, ha az a képgyűjtemény
  836 XVII   |                  bennünket a sötétben.~Jövel archeológia, hozd el a kutatólámpást!~
  837 XV     |                      s lett abból aztán nagy archeológiai disputa, hogy ki adta, miért
  838 VI     |                 ezüst szentszobrokat, a maga architectonikai tudományával felfedezte
  839 XXV    |                      A levelek addig a város archívumában vannak letéve. Annak az
  840 XXXI   |              Wratislaw írta fel, az ő titkos archívumából lettek a „hungarica”-k között
  841 XXI    |                     ékes formuláját a lőcsei archívumban megörökítve feltaláljuk.~
  842 XXXV   |                vármegye gyűléstermének és az archívumnak a kulcsait, amik a főispánt
  843 XVIII  |                    amire azok mind egyszerre archoz kapták a fegyvereiket, Andrássyra
  844 XIX    |                  Megtudta, hogy hova lett az arcképalbuma.~Ezáltal aztán kezdett Juliánnával
  845 VI     |                 emlékének.~Csakhogy ebből az arcképből alig maradt az élő alakon
  846 XXXV   |                    címerterem, az Andrássyak arcképcsarnoka később, a másik a hajdani
  847 XII    |                 Stahrenberg Guido és Rüdiger arcképei kész prédául szolgáltak
  848 XV     |                  kereveten; hanem a keresett arcképes könyv, az nem volt sehol.~–
  849 XXXV   |               csínnal rajzolta az előtte ülő arcképét ezen könyv lapjára. Milyen
  850 XIX    |                  szembe találkozott azzal az arcképpel, amin oly híven van találva
  851 XXII   |                     baljával a szemközt álló arcképre mutatott, tompa, kemény
  852 XXVI   |                   Kíváncsian lesték a doktor arcmozdulatait, amíg a titkosírást megfejtegeté.
  853 XXXIX  |                     alatt úgy figyelt minden arcmozdulatára a férjének.~Ez az arc csak
  854 XIII   |                      eleped.~Juliánna minden arcmozdulatát értette már e leánynak.~–
  855 XXII   |                  világa halottszínt adott az arcnak, aminek barázdáin gyöngyözve
  856 XXIII  |                      Én az ellenkezőt látom. Arcod napról napra hervad, olyan
  857 XXXI   |                   beszállt, csupa aggodalmas arcokkal találkozott, a suttogásokból
  858 XXX    |                  lovag sorba bámult a nevető arcokon. No, ilyen nyíltnak nem
  859 XXII   |                    lángja a hozzá közel álló arcokra sírbolti fényt lobogtatott.~
  860 XXVII  |                     le a mirigy mérges körme arcomról ezt a sokat szidalmazott
  861 XXXVI  |                férfiak úgy kacagnak, hogy az arcuk meg sem mozdul hozzá. Maga
  862 XXV    |                     aztán, mikor az ellenség arcvonalát meglátta, mégis csak vert
  863 X      |                ráismerni: őrült volt, minden arcvonása eltorzult, ütött, vágott,
  864 XIII   |               kérdezett. Rémület látszott az arcvonásain kifejezve. A kezeivel az
  865 VI     |                    más, mint a rideg, kemény arcvonások, a szép vállig omló fekete
  866 I      |                    kép is, melyben ugyanazon arcvonásokra ismerünk. Ez a kép olajfestmény.
  867 XXIV   |              philosophicumok, sem a spiritus ardentis saturni, sem a balsamum
  868 XV     |                 Ezért meg is érdemel egynapi árestomot.~A levelet lepecsételte
  869 XV     |                     egy huszonnégy órai házi árestomra van ítélve, s annálfogva
  870 XI     |                      itt minden ablakban egy Argus ül, aki erre a házra vigyáz,
  871 XXXI   |            képcsoportok, Venus és a gráciák, Ariadne és a bacchansnők, fürdő
  872 XXXI   |                     in viridi, quid adhuc in arido?” (Ha a zöld ág is így jár,
  873 XXXII  |                 által használt zsebpisztoly. Aristoteles nyomán a tudós világ égékeny
  874 II     |               magukat tekintik a tősgyökeres arisztokráciának, s félvállról néznek le
  875 XXVIII |               sártömeg reszket előtte, ez az arisztokrata izomhalmaz, ami fél visszaváltozni
  876 XII    |                     Termete héroszi; előkelő arisztokratikus hátradűléssel.~– Regina
  877 XVI    |                megoldá; lássunk már most egy aritmetikai feladványt is. A robbanás
  878 VIII   |                   szükség), s elballagott az árkádsorok felé. Azoknak a sötétjében
  879 XXII   |                 Zsófia csengő hangon, mintha arkangyal volna, kiálta e döbbentő
  880 XVI    |                bombavetői batteriát és egyéb árkolájt állíttatott Fel, ahonnan
  881 XXX    |                      átugorva az út melletti árkon, odasietett a szekérhez,
  882 XXI    |                    életben, paripát megülni, árkot ugratni; futó paripákról
  883 XXVIII |                    híresztelte el a császári ármádia közeledését is, s fogadni
  884 XXX    |                      hat rénes forintot; ami árnak igen tisztességes.~Az átadás
  885 XXIV   |                    mohamedán hitű tatárok és arnótok.~Mikor a dervisgenerális
  886 I      |              bocsánatot a múlttól.~A múltnak árnyait csak a költőnek van joga
  887 XXIV   |                    hagyja itt ezt a ködök és árnyak világát, ezt az éjszakától
  888 X      |                      jobban hasonlítsanak az árnyakhoz, a lovak dobogása sem hallatszik,
  889 X      |                   lobogott, a ketterhäuschen árnyékát szórva jobbra-balra a hulló
  890 X      |                     fátyolában a lovashadsor árnyékképe, a piacon csak az őrtűz
  891 XXXV   |              virágoknak való, mert a másikon árnyékot tart az a tömör bástyafal,
  892 XXXIV  |          meghajoltában, lecsüggesztett feje, árnyékvető szempillái alól kisugárzó
  893 X      |                 lovasok első sora, csak mint árnykép tűnik elő a vastag levegőből,
  894 XII    |                   Löffelholtz német tábornok árnyképe; aláírva a torzképnek: „
  895 XVII   |                 beszakad, amint rálépnek. Ez árok fölött át nem jöhettek a
  896 XVII   |                       S ha csak víz volna az árokban, azt mondhatnók, át lehetett
  897 XXX    |                 learatott fagyverte rozs. Az árokparton állt egy magas szál férfi,
  898 XXVII  |                     maguk az orvosok is csak aromatikus kendőkkel kötözve be orrukat.
  899 II     |                   ami külső viseletére nézve Árpád és Tuhutum ivadékaihoz hasonlít,
  900 XII    |                 Andrássy.~– Hát sohasem volt arravaló idő. Kegyelmed maga tudja
  901 XXXV   |                 Apelles, Medor, Daon Royale, Artamene, Victoire de Mastric, Feu
  902 XXXI   |                   bizonnyal bele fogja magát ártani valami galibába, amint kiszabadul,
  903 XLII   |                   nekik, és így azok egészen ártatlanok.~Az egész összeesküvés vezérletét,
  904 XLII   |                  miként jutott ezekhez egész ártatlanul. És azután, hogy miért égette
  905 XIV    |                    machinával contra soporem arte misiale m.~Korponay a doktort
  906 XIV    |                     praxist: „Contra soporem artemisialem: – oscula mariti. – Specificum.
  907 XVI    |                  széktámlájára téve.~– Nevem Arthar, Guzman, Dieudonné de Belleville
  908 XLII   |                  Pelargusra fogja. Annak nem árthat vele: annak sem apja, sem
  909 XXXI   |                      ostromlók tűzgolyói nem árthatnak nekik. A székesegyház harangtornyának
  910 IV     |                  költséglajstromot.~Hanem az articsókának tövise is van!~– De már
  911 IV     |                  kiszopogassuk őket, mint az articsókát! – súgá a jegyzőnek. – Tessék
  912 XXXVI  |                      annálfogva igen kelendő árucikk lehetett idefenn Magyarországon.
  913 II     |                      subák, a legkeresettebb árucikkek a téli évadban: csamlottból
  914 II     |                 elejét a földszint hosszában árucsarnokok foglalják el, az építészet
  915 II     |                ábrázolnak: Jákob álma, Júdás árulása, Krisztus a Gecsemáne-kertben,
  916 XXIII  |                      fiát is ellopta tőle, s árulásának jutalmát annak az örökségévé
  917 XVI    |                    volna, hogy ő vetteté fel árulásból a lőporraktárt.~Csak Fabriczius
  918 XV     |                   bánom, három más embert az árulásért; de nekem Belleville-re
  919 XXXI   |                       Fiamra gondoltam és az árulásra; te magad csak egy súly
  920 XXXIX  |                     és uram, hogy őket el ne árulhassam.~S ez alatt a beszéd alatt
  921 XXXVII |                      azért! Hanem hogy el ne árulhasson bennünket. – Minden titkunk
  922 XVI    |                    magam is úgy hittem.~– Ki árulhatta el e titkot Löffelholtznak? –
  923 XXII   |                 házba, ahol az égi malasztot árulják: hát te kész vagy fegyvert
  924 XXX    |                  elég, ahol kész öltözeteket árulnak. (Bizonyosan Korponayné
  925 XXXII  |                   alól az idegenre, s el nem árulnák, hogy beszélni tudnak; a
  926 XXIX   |                      volt Ocskay Lászlóé, az árulóé. (Andrássy István szerencséjére
  927 XIX    |                feláldozni az igaz érzést. Az árulókat, akik meg hagyják magukat
  928 XXXI   |                      világleányát, ahogy egy árulót szoktak megfizetni, s aztán
  929 XVII   |                       amit soha férfi el nem árult, asszony meg nem tudott.~
  930 X      |              Nyugtasd meg a lelkedet; nem te árultad el ezt a titkot előttem
  931 XXXIII |                  Isten haragja; pedig én nem árultam el a hazámat, csak az Isten
  932 XIX    |                      a császár tisztjével, ő árultatta el a titkos alagutat a németeknek,
  933 XXXII  |             felbiztatta a lutheránus tótokat Árvában, s azokkal megrohanva Árva
  934 XLII   |                      pulyácskám! Szegény kis árvácskám; de nagyon siettél! Énnekem
  935 XXII   |                     Úgy védelmezte meg a kis árváját.~– Hiszen lettem volna csak
  936 XXII   |                       sebesültek ápolása; az árvák gondviselése. Ez volt az
  937 XXX    |            adományozottakban; az özvegyeket, árvákat üldözni nem engedik, senkit
  938 XXI    |                   azonfelül megmaradt, az az árváké és nyomorultaké.~Amíg a
  939 XXXIII |             szerelmem volt az én szegény kis árvámhoz. Kérlek, hallgasd végig,
  940 XXII   |                   sereg koldust, nyomorékot, árvát csődítettél ide fel a várba –
  941 XX     |                    kása~Kirtek Maulwurf sírt ása! – Hahaha!~– Mit beszélnek
  942 VIII   |                 capenasum! Stultum caput. Tu asinorum rex. Tu bos trismegistos.~–
  943 VII    |                    ha valaki reggel nagyokat ásított a piacon. nem vitték be
  944 XXIII  |                  mondják azt: a nagyobb nagy ásítozva, a kisebbik elég figyelmesen.)
  945 XXII   |                    aludt álomból, s nagyokat ásítva, kiadá a rendeletet, hogy
  946 XVII   |                      hogy mit és mi irányban ásnak, vájnak ott a föld alatt.
  947 XVII   |                     rejtekutakat, folyosókat ásni nagy messzeségekre. Ezekkel
  948 XXV    |                 egymásba ütköző érdek, vágy, aspiráció dolgozott nyíltan és titokban
  949 XXXV   |                   hogy az ellenkező oldalról ássák a futóárkot.~– Lássa kegyelmed –
  950 XIII   |                      a tubákos pikszisből.~– Assecuralhatom kegyelmedet, főbíró uram,
  951 V      |                     addig őt magára hagyják, assecurálván afelől, hogy az ő osztályrésze
  952 XV     |           hozzájuthatott, hogy az istentelen asszíriai császár ellen az egek haragját
  953 XV     |                  hogy az még a nyolcszázezer asszírnak a halálordítását is elnyomja,
  954 XV     |                      megalkudni Zebaottal az asszírusok bőrére. Éppen a szerződésre
  955 XVIII  |                    szívére mért csapást amaz asszonv odafenn praktikálta ki.
  956 XXXIV  |                maradt hátra: Korponayé és az asszonyáé.~Ott álltak egymással szemközt:
  957 XXVII  |                      oka van kegyelmeteknek, asszonyaim azt képzelni, hogy én tehetek
  958 XXXIII |                    szárazon egye meg, még az asszonyainknak a gyalázata is kellett neki
  959 XXV    |             haragudott olyan nagyon, mint az asszonyára. Ezzel az indulattal a szívében
  960 XIX    |                 törődött most ővele meg az ő asszonyával. A bolond férj meg a csalfa
  961 IV     |                     annak a nevelőjén meg az asszonycselédein kívül még van tizenkét inasa.~–
  962 XXXVIII|               gurulásnak indul, magáé a szép asszonyé!)~– Hát akkor inkább visszafordulunk
  963 XXXVI  |                     féltem rémségtől, gyönge asszonyerőmet megsokszoroztam! Férfiaktól
  964 XXVI   |                     a maga nevét, se azét az asszonyét a mendemondának. Hátha mégis
  965 XXXV   |                      dőzsölő cimborát, dévaj asszonyfélét, hogy meg ne háborítsa senki
  966 XXXVI  |                     kémkedők elámítására, az asszonyhangokat Pelargus hallatja, s a férfiak
  967 XXXVI  |                sikongatás, viháncolás vékony asszonyhangon, a borízű férfiröhej közé
  968 XXXI   |                      a szóra sírva fakadt az asszonyka. Juliánna neheztelve szólalt
  969 XXXIX  |                    akartuk vinni a kegyelmed asszonykáját, hogy bizonyos neki ígért
  970 XXXVIII|                 nekik:~– No, hát má nasságos asszonykák, nem vesz keetek egy kis
  971 XXVIII |                     nagyobb bátorságot ad az asszonyköntös, mint a császári uniformis.
  972 XXII   |                  kimenetele talált lenni. Az asszonynép vitézsége nagy. Az asszonyok
  973 XXVII  |                 asszonyok, amik tömve voltak asszonynéppel, gyermekekkel. Bécsben a
  974 XXV    |                   hanem még a körülötte levő asszonyokét is meg tudta védelmezni.
  975 X      |                      dolga. Mert Pelargusnak asszonyruhát kellett magára venni. Illett
  976 XXVI   |               Asszonyság? Mit tudom én, hogy asszonyság-e vagy uraság? Látok én keresztül
  977 XXV    |                      urak már ott voltak, az asszonyságaikkal együtt. Nagy társaság volt,
  978 XXX    |                    asszonyom! Nem Korponayné asszonysághoz van szerencsém?~A lovag
  979 XXX    |                   bocsánat, úrasszonyom! Nem asszonyságod volt az, aki Bécstől kezdve
  980 XXX    |                  szerencsém megismerkedhetni asszonyságoddal. Nem mondhatná meg nekem,
  981 XXV    |                     De ezeknek az uraknak és asszonyságoknak nem éppen a mulatság volt
  982 XXIX   |                  ünneplő ruhádat erre az úri asszonyságra.~Mire a szekér előállt a
  983 XXXVI  |                     János, főstrázsamesterné asszonyságtól, ki szegény beteg fiacskámnak
  984 XXXI   |                       elnyomnak férfihangot, asszonysikoltozást, el a szörnyűködés kitörő
  985 XXII   |                  hitestársa a kivont kardja? Asszonysopánkodás, gyermeksírás csak gátolja
  986 XXXVI  |                   ezt a sejtelemtől gyötrött asszonyszívek gyógyító írfüvét. Aki négylevelű
  987 XXII   |              keresztül a padok közeit elálló asszonytömegen, s odarohan a tabernákulum
  988 XVI    |                      fából, amit a föld alól ástak ki, ez a Gornoviczer családé,
  989 XII    |                   követett el, vagy árulást. Aszerint fogják megbüntetni.~– Jól
  990 XXXVI  |                  egyszerre philosoph elveit, aszkétai ridegségét, nem is kellett
  991 XXIII  |                     meg a lelkét. A zárdában aszkétának nevelték, onnan egyenesen
  992 V      |              ijedtében.~A tanácsterem hosszú asztala mellett, az elnöki székben
  993 XIX    |             kegyelmed azt a levelet, amit az asztalán kapott?~– Igaz! Majd elfeledtem
  994 XXII   |                      a szakácsoknak, a saját asztalára való mindenféle jókból.
  995 XVI    |                zászlótartó, a kis Serédy; az asztalfőn a két elnök, Andrássy és
  996 XII    |                alacsony tigrislábakon nyugvó asztalka foglalta el, patkó alakban
  997 XLII   |                lelki-testi kínlódásaiban. Az asztalkán a tükör alatt pedig volt
  998 XVI    |                    ülnek az egyik oldalán az asztalnak; ők a bizonyságaim, hogy
  999 XXX    |                       az aggodalom nagyon jó asztalnok és pohárnok, úgy jól tudja
 1000 XXXVI  |                     felkapott egy poharat az asztalról, azt mondá:~– No hát, urak,
 1001 XVI    |                 székébe, amit félrehúzott az asztaltól; azt hitte, el van fáradva,
 1002 IV     |               nyugtalankodni, s az ellenzéki asztalvégen egyszerre ketten is felugrottak
 1003 XXVI   |                    farkasbőr bundájába, s az asztrakán süvegébe, hogy csak a szemei
 1004 III    |                   Idusa” – felelt rá a tudós asztrológus, s tovább evezett a két
 1005 VI     |                 keresztül az útjában a sánta asztrológust, Cornides doktort.~– Nos,
 1006 III    |                   Wittembergában tanultam az asztronómiát, már akkor Kopernikus megszületett; –
 1007 V      |                    volt Kajafás.~Kajafás nem aszú, hanem csak máslás. Még