bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

 3010 XXI    |                     húzzanak, meg a pálinkás csutoráját meglopják, s ha ettől a
 3011 XIII   |                       Mikor téged elfogtak a cudarok, azért, hogy tőlem üzenetet
 3012 XXII   |                  hogy téged ingereljelek. Ez cudarság volna tőlem. Nem is felelne
 3013 XII    |              negédesen bólintva.~– Ismerem a cudart – felelt rá Andrássy; bajusza
 3014 XVII   |                   hajdani Lőcse rejtekteljes cuniculusainak kiegészítő része volt.~S
 3015 XXXVI  |            feltalálja magát, s hangos csókot cuppant Pelargus arcára, s azt mondja
 3016 XXIX   |                 fűzfa.~A gyepes ízt folyvást cuppogott a lovak lába alatt, a fű
 3017 XLII   |                      alá kell vetni.~A judex curiae s az ítélőmesterek remonstráltak
 3018 XXX    |                  vissza lett vonva; helyette Cusani tábornok lett kinevezve
 3019 XXXIII |                      abba mártogassa, mint a cvibakot a csokoládéba!~Juliánna
 3020 XXXII  |                     tovább mint egy fölsées, cyclorama.~Ha ötven elszánt ember
 3021 XVI    |                    fogva fel az eszmejárását Czeldernek.~Az meg hevenyében arra
 3022 XXXIX  |                     azt. Valami halálmegvető dac kényszerítette, hogy együtt
 3023 XXXVI  |                ügynek is, amely eszményképe. Dacol a halállal, s a sötét jövővel.
 3024 XXV    |                 olyan volt, ami az ostrommal dacoló kerített várakra emlékeztet.
 3025 II     |                korszakában is ez az egy hely dacolt Batu kán minden csordáival.
 3026 XIX    |                      született büszkeség egy dacos választ diktált erre; de
 3027 XXIX   |                      valamikor ott vesztek a dágványban.~– Nem kell semmit félni! –
 3028 XXXII  |                 mögött mondják el a „pan Boh dáj”-t; ezek az „indios bravos”-
 3029 VI     |                    el maga kezével, ne bízza dajkára, hopmesterre. Háborúban
 3030 XXIII  |                    volna kártyát, obletánt a dajkával; nagy biztatásba került
 3031 IV     |                nekünk az Isten!” Benne van e dalban minden, ami az embert a
 3032 XXXVI  |                mondott:~„Te kunkora bajuszos dali legény, azt ne hidd valahogy,
 3033 XXXI   |                      bálványát, a csatamezők daliáját, maga az a Pálffy, aki azt
 3034 XXXIV  |                      csak Isten tudja meg.~A daliák e nyugodt beszéd által egészen
 3035 XII    |                       Mintaképe a hajdankori daliáknak. „Még akkor” kuruc módra
 3036 II     |              sikamlanak végig a havon, lovas daliáktól kísérve. A vásáros nép azért
 3037 XXXI   |                legszebb férfia volt. Délceg, daliás termet, atlétai vállakkal,
 3038 II     |                  táncoló martiális, kalpagos daliával; egy koszorúzott vasmacska; –
 3039 IV     |              melódiái a Rákóczi-nóta búsongó dallamaival, míg egyszer aztán megszólal
 3040 XV     |                       hanem egy egész profán dalnak a melódiájával szakítá félbe
 3041 XXIX   |                   eltemetve, de Juliánna nem dalolgatott az ő édes álmai felett.
 3042 XX     |                   Terád harangoznak. Teneked dalolják:~Nem kell annak többé kása~
 3043 IV     |                  majora canamus. (Nagyobbról daloljunk.)~– Tudni fogja az érdemes
 3044 VI     |                     csintalan nótákat utánuk dalolnak, korbáccsal megfenyíttessenek.
 3045 XXVI   |                      vette észre magát, hogy dalolni kezd, hirtelen a szájára
 3046 V      |                   medias res.~Még csak akkor dalolták az első verset:~„Vinus,
 3047 XXIX   |               ottmaradt a csárdában, s vígan dalolva mosogatta el a tányérokat
 3048 XXXII  |                    neszelni, mintha temetési dalt dúdolna gyermekhang. A kert
 3049 XII    |                    fekete rókával prémezett, damaszt kaftánba bújt bele, amit
 3050 XXX    |                    azt kérdi a mellette álló dámától hideg ábrázattal:~– Qu’est
 3051 XI     |            ablakkosárban megjelenik a „coeur dame”.~Gyönyörűen van idomározva
 3052 XXV    |              amellett a rettenetes garde des dames-nak az a stratagémája van, hogy
 3053 XXXI   |                    vakszobának, a falon levő Danae-képpel, a rokokó íróasztalon a
 3054 XXIV   |                       Egész éjjel hallhatá a danáikat, mosdatlan szájú szátyárkodásaikat.~
 3055 XII    |                    kulacs: úgy dűlt hanyatt, danára felnyitott szájjal, mellette
 3056 II     |                 között. Karavánjai Smyrnától Danckáig járnak szakadatlanul. A
 3057 XX     |                   odaállva, szokás szerint a dandárja élére, nekivezeté őket a
 3058 XXXVI  |                      magot, amiből fegyveres dandárok nőnek ki a földből. Derék
 3059 XXVI   |                     magam, idejövök az egész dandárommal, s kiteszem a szűrötöket
 3060 XXXII  |                  folyosóiba, hogy azokba egy dandárt el lehet rejteni, mindenfajta
 3061 XLI    |                    Sennyey László, Esterházy Dániel, Ebeczky István, Török András,
 3062 XXXIX  |                    Rádayak, Vayak, Esterházy Dánielek, Ebeczkyek, Csákyak, Andrássyak
 3063 XXX    |             rajtavesztettem. Elbolondított a danolásával, leitatott a máslással!~–
 3064 XXX    |                     leitatott a máslással!~– Danolással? Az bizony, hollókárogással!
 3065 XII    |                       Félre bánat, félre bú! Danold újra azt az én nótámat!
 3066 XXII   |                   mit csinál a szép asszony? Danolja-e még, hogy:~Nem szeretem
 3067 XII    |                     dévaj nótát.~– Csitt! Ne danoljon olyan fennhangon! Mind kihallik
 3068 XXII   |               szemeit, s újra hozzáfogott.~A danolóknak mind a torkába szakadt a „
 3069 XXX    |                      menyecske volt, aki itt danolt, sütött-főzött, nekem tokaji
 3070 XXXV   |                 valamennyit; Apelles, Medor, Daon Royale, Artamene, Victoire
 3071 II     |                    címerének egy kiszakított darabja: a hármas halom, tetejében
 3072 XXIX   |             hirtelenében néhány sort írt egy darabka papírra, azt összehajtotta,
 3073 VII(1) |                  abból a statisfactióból egy darabkát, hadd kóstoljam meg.~
 3074 XXIX   |                   maga ment el vezetőnek egy darabon a szekérrel, megmutatni
 3075 XI     |                      ember lehetett), hogy a dárdája hegyére felszúrta a hóban
 3076 XXIX   |                       melyből a vízinövények dárdalevelei feketén meredeznek elő.~
 3077 XII    |                     az egyik kezében hozta a dárdára szúrt fejét, s a másik kezében
 3078 XXIX   |                   lenne még egyszer országos dáridó – mormogá fogai közül az
 3079 IV     |                    bennünket, s akkor mi egy dáridóban annyi mindent elfogyasztunk,
 3080 XXXI   |                pacifikálva van már, de még a darócszűr nincs megfordítva! A sarkantyús
 3081 XXIX   |                hápogott, kócsag sikoltozott, daru, gém durrogott a sáserdő
 3082 XXIX   |                     rézfokos a jobb kezében, darutoll a süvege mellett.~– Hát
 3083 XXXI   |           jutalmaztatása, egész chronologice datálva. Itt van a „lőcsei kapituláció” „
 3084 XV     |                      őkegyelméhez nem mehet.~Datum ut supra.”~Aláírva:~„Regina
 3085 XLII   |                      hullott a porzó. Csak a dátum hiányzott valamennyiről.~
 3086 XVIII  |                  bizonyítványt rólam. Csak a dátumot hagyd üresen, vagy ma, vagy
 3087 XXXII  |                      gyermeksége óta Absolon Dávidék nevelték, együtt a saját
 3088 XXXI   |                  volt a magyarokkal, Absolon Dávidnak, Zrínyi Ilona titkárjának
 3089 XXII   |                       Keressétek elő a Szent Dávidné zsoltárait.~Egynéhány cimbora,
 3090 XXVIII |                    utat válasszon Szolnok és Debrecen felé, hanem haladt mindenütt
 3091 XXVIII |                    visszatéret diákokat visz Debrecenbe. Míg egyszer aztán egyenesen
 3092 XXVIII |                   Pesten, Szolnokon át egész Debrecenig, a Hajdúságon keresztül,
 3093 X      |                     vállára kerítette a nagy décbundát; utánuk vitte a pálinkával
 3094 XXV    |                       Természetesen, a külső decorum teljes megőrzése mellett,
 3095 XXXVIII|                 kétszáz aranyat nyomó láncot decretált a számára jutalmul. Korponay
 3096 XXI    |                       s azt is Andrássynénak dedikálta.~A megyegyűlésnek szolgáló
 3097 I      |                   tüneménynek.~Fiai, unokái, dédunokái, akik vele egy sorban feküdtek,
 3098 III    |               visszafelé sem szabad senkinek degradálni magát, s a patrícius nem
 3099 XXX    |                      nemese! Engem ne merjen dehonesztálni. Az én házamnál soha egy
 3100 XXIV   |                     hányat tojik a pityer”~– Dejsz arra tudom a feleletet!
 3101 X      |                  viselt dolgait, s énekelte, deklamálta azokat az őrtűz mellett,
 3102 XXXI   |        teljhatalommal, mert a visszahívatása dekrétumát nem kapta meg.~– Hogy tudja
 3103 XXX    |                 halálhírével és a visszahívó dekrétummal. Nem lett az elsikkasztva;
 3104 XIII   |                  tüzet oltjuk és verekedünk. Délben is itt járt lóháton, s védelmezte
 3105 II     |              legdaliásabb alakja, s leventei délcegsége még fejedelemnek sem enged.
 3106 XVIII  |              gondolták, hogy a halottakat is delectálja a változatosság, s más kottát
 3107 XXXI   |                      amik mostanság a magyar delegáció gyűléstermét ékesítik: mitológiai
 3108 XXXVIII|                  logikája.~Az almás szekérre delegált postalegény ugyanis, miután
 3109 XLII   |                   pert a királyi táblától, s delegatum judicium kezébe adta. Korponaynét
 3110 XXIII  |                bámult rá egy ideig, mint aki delelő napfényről föld alatti sötét
 3111 XXIV   |            beharangoztak a temetésre. Minden délelőtt feljöttek a papok a környékből
 3112 XVI    |                      utcán és piacon, mint a délelőtti harangszó után vasárnap.~
 3113 XVI    |             menyecske. – Csakhogy esthajnal: délesti négy órára jár az idő.~–
 3114 XVIII  |             kétölnyire rúgnak ki, sárkány és delfin alakokban végződve; hanem
 3115 VIII   |                      az álom, amíg a hóhér a delikvensért eljön és átveszi őt. Ételt,
 3116 XIII   |                     ilyen éjjeli órában?~– A delikvenst a ketterhäuschenből, akit
 3117 XIX    |                   elbámulva Korponay.~– Ez a Delila! Ez a Jezabel. Ez a Herodiás!
 3118 XII    |                     hölgyet magára. Az pedig Delila-mosollyal néz a levágott Sámson-fürtre,
 3119 XXVIII |                       amíg a haldokló király delíriumának hangjai tarták ébren az
 3120 XXVII  |                     Ápolni a királyt, amikor delíriumban van, s ha egyszer magához
 3121 XXX    |            valamiképpen reflektálni fog az a delnő.~Csakhogy Krisztina már
 3122 XX     |                labancoknak dobolnak ott kinn délre vakparádét. A pápisták harangszóra
 3123 XXVI   |                    volt a meglepetése, amint déltájon a köd felszakadozván, s
 3124 XXVIII |                   vele! A királyi démonnal a demagóg lélek!~„Juhozz, Kormos!”~
 3125 XVIII  |                      un renard, un renard et demi”. (Egy róka ellen másfél
 3126 XXXIV  |                      mélyében lakik az egyik demiurgus, a földszellem, aki jégből
 3127 XXXVI  |                 tollsíp mely büszkesége alvó démonát fölébreszté, hogy odadobja
 3128 XXVIII |                   tusára kel vele! A királyi démonnal a demagóg lélek!~„Juhozz,
 3129 XXXI   |                hatalomnak ura?~S aztán ezt a démonoktól eredt lángot hogy nem érezte
 3130 XXXIV  |              dolgozni… Olyan volt az, mintha démontábor szórná a szikrákat maga
 3131 XI     |                     mint a német mondja: „An den Mann dressiert.”). Ha valakit
 3132 II     |                  tanács állapítja meg; ennyi denár, ennyi forint a kamuka,
 3133 XXIV   |                     össze, akinek mindig egy dénárt adtam érte cserébe. Ő az
 3134 VIII   |                   hogy elmehetett volna vele denkmalnak.~– Hó, megállj, majd megmutatod
 3135 XV     |                     rögtön összeülendő mixta deputatióhoz méltóztassék egyenlő számban,
 3136 XV     |                   patríciusokkal; csak a két deputátus hiányzott belőle: azok mind
 3137 XXVIII |                   talált semmiféle járművet; dereglyék, csónakok, halászladikok
 3138 XIII   |              rágombolta a zsinóros dolmányt, derekára kötötte az övet, ráakasztotta
 3139 XII    |                  annak térdeit: maga pedig a derekával hátrahajlott. Erre a tükörbeli
 3140 XII    |                     kaftánba bújt bele, amit derékon átkötött indus övvel szorított
 3141 X      |                   Amint a lőcseiek beadták a derekukat, ami német van a kuruc táborban,
 3142 XXXIV  |                      barlang mélyéből valami derengés hajnallana fel.~Pelargus
 3143 XXXIII |                      valami rejtelmes, villó derengésben minden érctárgya a szobának;
 3144 XXIV   |               szürkület fénye sápadt világot derengetett az ablak zöld üvegkarikáin
 3145 XIII   |                 halottat?~Hogy alélt volt és dermedt, azt érezheté.~Ott lefekteté
 3146 XXVIII |              asszonynál ez a lélekzsibbasztó dermenet, a másik pillanatban már
 3147 XIII   |                tudományomat akarja kegyelmed derogálni!?~– Dehogy akarom. Én elismerem
 3148 XXX    |                   lehet.~A felkelő nap előtt dértől megőszült rónák terülnek
 3149 XXX    |                 részt ne vegyen az általános derültségben. Instans nő volt! Kiderült
 3150 XVI    |                    tárgy fölött is szüntelen derültséget támaszt, ami őt azonban
 3151 XXXI   |                    valamit, aki félbolond, a dervisgenerálisról, s aztán elszaladt egyenesen
 3152 XXIV   |          tivornyáztak a kuruc hadnagy urak a dervisgenerálissal együtt. A fogadott böjt
 3153 XVIII  |                       Itt a háta mögött az a deszkafal, ami egy rugónyomásra félrecsattan;
 3154 XXXII  |                   hasonló ahhoz, mintha ezer deszkaszálat repesztenének egyszerre
 3155 XVIII  |                 keresztül, amit a tükör és a deszkatábla képezett. S tudta, hogy
 3156 XXVIII |                     személyeket in flagranti deteneálni. Tessék az úrnak a drabantok
 3157 XIII   |                       Íme, úgy alszik, ahogy determinálva van. Az állkapocs leereszkedve,
 3158 XV     |                  tűzre harangoznak, hanem Te Detun laudamus lesz; arra hívogatnak.
 3159 XV     |             masírozik fel a templom elé a Te Deumra, s a bástyákon a maguk ágyúiból
 3160 XII    |                     mintha egymás hamisságán dévajkodnának. Olyan közel ment a tükörhöz,
 3161 XXXVI  |                 mögötte az ajtó, megindult a dévánkodás, amilyen szokott lenni egy
 3162 XI     |                    találkoztam. Ön valóságos diablesse en falbala.~– Még ideje
 3163 XIII   |                    Ezt teszi nálam a syrupus diacodion, négy csepp belőle az éjjeli
 3164 XII    |                alvezérnek.~Ez a győrvári hős diadalát énekli; amidőn Andrássy
 3165 XXXI   |                      kikönyörögte, s ezzel a diadalával úton-útfélen minden ismerősének
 3166 XXII   |                      ajaknak a szózatát, aki diadalért kiált hozzá? De kétszer
 3167 XXV    |              Andrássy ebben a tekintetben is diadalhoz szokott hős volt.~Hanem
 3168 XII    |                 törvény. Ha egy nagy férfiút diadaljáratában a zöld gallyakból emelt
 3169 XXVII  |                      s milyen nyomor marad a diadalmak után hátra. Kegyelmednek
 3170 XIX    |                    együtt küzdött – folytatá diadalmas előérzettel a császári főtiszt. –
 3171 XXVIII |                     Ott van ni! – kiálta fel diadalmasan Alauda uram. – Minden szóban
 3172 XXIX   |              Andernach lovag tehát mégiscsak diadalmaskodott a bécsi versenyfuttatóján: –
 3173 II     |                       amik a harcmezőn nyert diadalokra utalnak: az oroszlánon nyargaló
 3174 XII    |                őkegyelmessége már a győrvári diadalon is túl volt-a poharak dolgában.~
 3175 XXX    |                    repültek a szélben, mikor diadalra robogtak, körülöttük a felrúgott
 3176 XII    |              változtattak, ahogy a fegyverek diadalt vagy kudarcot arattak. S
 3177 XXXIV  |                legjobbik vezérét, a győrvári diadort, a hősök mustráját, hogy
 3178 XXXII  |                 tartozik minden okos ember a diaeteticának minden aequinoctiumkor.~
 3179 XXVI   |                  előtt nem szabad elárulni a diagnózis alatt, hogy mi véleménye
 3180 XII    |                 rögtöni felébredését, arra a diagnózisra jutunk, hogy a három hiányzó
 3181 VI     |                 vágtatott a piacon keresztül diagonális vonalban a Thurzó házához.~
 3182 XXI    |                      olyan cifra, körmönfont diákáldást bocsátott ki rajta, aminőnek
 3183 XVIII  |             előrángatták oldalaikról a kurta diákdákosokat, s zsivajogva fogták körül
 3184 XIX    |              szobádba megint, öregem, vidd a diákjaidat is, folytasd, ahol elhagytad,
 3185 XIX    |                   akaró Fabriczius az éneklő diákjaival együtt. Ez lesz a nagyszerű
 3186 III    |                     egy hosszúra felmagzott, diákképű ifjonc: ez a bírónak a fia. (
 3187 XVIII  |             énekeltesse maga fölött a sörivó diákokkal a canticumokat, az lett
 3188 XVIII  |                      a magas atlétai alak, a diáksereg között, pallosát forgatva
 3189 XXXVIII|           formaságokat elintézni a hivatalos dicasteriumoknál. Íme együtt mehetnének mind
 3190 VII(1) |                        Beim Richter, ech hob dich Hänsl verklogt, her hot
 3191 XIX    |                    Bercsényi helyébe, aligha dicsekednénk mai nap a trencséni diadallal,
 3192 IV     |               lőcseieknek bizonyára van okuk dicsekedni a kathedraléjukkal, mert
 3193 VIII   |                     fenntartani.~– No, az is dicséretes dolog, ha a patríciusok
 3194 XXVI   |                      cipelte.~Husz apó azzal dicsérte meg a hazatérő vadászt,
 3195 VIII   |                 Alauda uram, mikor legjobban dicsérték.~– Már most lóduljanak kegyelmetek
 3196 XV     |                    Úgy? Hát még „Téged Isten dicsérünk” is legyen, azért, hogy
 3197 XXII   |                   Egy égi lény, emberfölötti dicsfénnyel.~A csuhás alak epés gúnnyal
 3198 XXVII  |          Kegyelmednek annyi része volt már a dicsőségből, hogy nem vágyódhatik apró
 3199 III    |                         Királyném! Hogy van „dicsőséged” megelégedve legalázatosabb
 3200 XXIII  |                  fejei a népnek, akik csak a dicsőséget, az uraságot, a pompát keresik,
 3201 XXI    |               feledékenységben; de az igazak dicsőségét megőrzi a hálás emlékezet.)~
 3202 XXX    |                  salve gyanánt az eltemetett dicsőségre.~– Ki sugallhatta ezt nekik?~–
 3203 XXII   |                 vissza, ha az lemond a véres dicsőségről, s elhagyott tűzhelyéhez
 3204 XXII   |                      üdvösségünk? Nekem a ti dicsőségtekből nem jutott más, mint a súlyos
 3205 XXII   |               csoportot, amint a két gyermek dicsőségtől ragyogó anyjának ölébe kapaszkodik,
 3206 XIX    |                      az én szerelmes fiamat, dicsővé, úrrá, hatalmassá tevém.
 3207 XI     |                       sikoltozik. A hidegtől didereg, az ajkai csupa kettős w
 3208 XVIII  |                    idején. Hadd fázzon, hadd dideregjen! – Hogy a hóhér ki fogja
 3209 XXIII  |                   meglepte a láz e szavakra. Dideregve burkolta magát palástjába.
 3210 XX     |                      előbb a hőség, azután a didergés. Még a fogai is vacogtak,
 3211 VII(1) |           Satesfatiun, sunst dreisch ech nen die Kottln aus sein Treüber
 3212 XXXI   |              jogtalanul kötötte azt meg, s a diéta meg fogja semmisíteni. Amikor
 3213 XVI    |                        Nevem Arthar, Guzman, Dieudonné de Belleville du Près chevalier
 3214 IV     |                      fegyveres őrségnek. Ezt difficultálom.~– Egy szál ősz haj se nőjön
 3215 XXVIII |              becsületét fenn kell tartani a „digák” előtt.~Ezt valóban Andernach
 3216 XXXIV  |               uraknak a fejeire, kire mennyi díj vagyon kitűzve. Ha a fejeinket
 3217 X      |                      hogy annak olyan nagy a díja?~– Azt nem szabad megmondanom.~–
 3218 XXXIV  |                     téve a fejeikre kitűzött díjakat.~– Ez jó lesz – monda a
 3219 XXIX   |                  asszony! Szeretném én az én díjamat előre: azt a kilenc aranyat,
 3220 XLII   |                   bizonyos, hogy makacsságod díját az egész családod fogja
 3221 XXXI   |                  megcsaltak! Nem adják meg a díjt, amiért annyiszor vétkeztem,
 3222 XXXVI  |                    szekerébe fogva két rossz dikhenc, amik csak úgy cammogva
 3223 IV     |                      bírság, egy pint bor! – diktálá csendesen Alauda uram.~–
 3224 XXII   |                      Sándor békeföltételeket diktálhat, miért ne tehette volna
 3225 XVIII  |                      becsületes kapitulációt diktáljak.~– Diktálni? Nekem! – kiálta
 3226 XVI    |                    csak meg kegyelmed, miért diktálta be a tanács a Czelder Orbán
 3227 XVIII  |           fegyvereiket, Andrássyra célozva – diktandó beszélnek! – folytatá nevetve. –
 3228 XXI    |                   olyan alakút, mint egy fél dinnye. Szelíd tekintetű arca volt,
 3229 XXVI   |                     Husz apónál lesz egy kis dínom-dánom?~Andrássy közel volt hozzá,
 3230 XXXV   |                   bevont ravatal, s azon egy diófa koporsó, egészen egyszerű (
 3231 XXIX   |                   szegény? Nem múlt még el a diószegi vásár. Lesz még szőlő, lágy
 3232 X      |                       engem nemigen küldenek diót kopácsolni; mindennap ott
 3233 XXX    |                  fordítsa a lova fejét? Elég diplomáciai jártassága volt felfoghatni
 3234 XIX    |                   Blumevitz. – Hanem ez az ő diplomáciájának az alapgondolata. Ez a kis
 3235 XXV    |                kezében van a király kegyelmi diplomája. Köszönje a jó angyalának,
 3236 XXV    |                adománylevelek, a rangosztási diplomákkal együtt, már mind ki vannak
 3237 XXIX   |                     magát a magyar főurak és diplomaták legfinomabbikához, aki őt
 3238 XXV    |                       hogy a legélesebb eszű diplomatát is kétségbeejtette.~Legtöbb
 3239 XXV    |           belecsavarta a beszédet a vallásos discussio sodrába, hogy egyszer csak
 3240 XXX    |                  kocsmárosnak.~– Tessék vele diskurálni. Akár magukra hagyom.~–
 3241 XVI    |                      érzi a pirongatást, más diskurzushoz kezd; nehogy Fabriczius
 3242 XXXII  |                   abbahagyott minden dolgot, diskurzust, édes álmot, nyakába keríté
 3243 XVIII  |                   napon, a bécsi érsek által dispensáltatván a háromszori kihirdetés
 3244 XV     |                      aztán nagy archeológiai disputa, hogy ki adta, miért adta
 3245 XXII   |               madarak fogják azt tenni.~– Ne disputáljunk teológiáról, édes ángyom!
 3246 XXV    |                      fölötti vitában, s azon disputálnak, hogy ki volt nagyobb, Luther-e
 3247 XVI    |                    pontozatok tárgyalásához. Disputáltunk jobbra-balra; ő végre is
 3248 V      |                  uram az ajtónállónak.~Ezt a díszes hivatalt jelenben ő tölti
 3249 XXXIV  |               vakmerő, mint egy titán, mikor díszít, gyöngéd, mint egy tündér.~
 3250 VII    |                    ketterhäuschen1 valóságos díszítménye volt a Szentháromság piacnak;
 3251 II     |                      drága csipkékkel vannak díszítve.~A nagy tolongásban zsinóros
 3252 XXX    |                    szemben jön reá egy, az ő díszkíséretét számára meghaladó fényes
 3253 XXX    |                    savojai dragonyostól mint díszkísérettől követve, jön ki Nagy-Károlyból
 3254 XXXIX  |                    század dragonyossal, akik díszkíséretül csatlakoznak hozzá, s azokkal
 3255 IV     |                piacra. Itt szokták tartani a díszlakomákat, amiket a város ad rendkívüli
 3256 XXIX   |           tömpölyökkel, s azoknak a partjain díszlik aztán a buzogányos nád,
 3257 XV     |                      is művészileg nevezetes díszmű. A dúsgazdag Kramerius Antal
 3258 XXXII  |                Ghéczy Zsigmondnak volt az a „disznó szíve”, hogy felragadjon
 3259 XIV    |                 tódult ki a kapun. – Micsoda disznóság van itten!~Azzal sarkantyúba
 3260 XXII   |            hajnalodott, egyre tartott nála a disznószívű jókedv.~– Hahaha! Lőcséről
 3261 XXX    |                okmány.~I. József már akkor a díszravatalon feküdt, bebalzsamozva, a
 3262 XXXV   |                   Rákóczi Ferenc emlékezetes díszszekrényével, azután jön az előpitvar,
 3263 XXI    |                    az akkori időknek divatos díszvirágát: a százféle szegfűket. Most
 3264 XL     |                 Tessék helyet foglalni itt a díványon, főstrázsamesterné nagyasszonyom.~
 3265 XXXI   |                világhölgy, hős amazon, cifra divatbáb, paraszt kocsmárosné, tündér,
 3266 IX     |                      szokásai kimentek már a divatból. – Itt vannak a kulcsok,
 3267 IV     |                   fölvenni, akármilyen világ divatja van, annak a hegyébe azt
 3268 XXX    |            Korponayné is onnan kölcsönözte a divatöltönyét.) Hanem ezalatt elszalaszt
 3269 XXXVII |                      volt; ha ez a mód kapna divatra, győznék azt Magyarország
 3270 I      |                     itt már az akkori magyar divatú díszöltözetben, három sor
 3271 XXXI   |                      ezé az udvaronc szabású divatviselet, amin csak a paszománt nemzeti.
 3272 X      |                      elégnél. A költői lélek divinál.~Azalatt is a balladájának
 3273 XVIII  |       felfenyegetőzött az ablakokra.~A lelke divinálta, hogy ezt a szívére mért
 3274 XXII   |                    együttlétet nehéz lépések dobaja zavarta meg.~Az ajtón Miklós
 3275 XVIII  |                álmából. – Nem hallasz valami dobajt a föld alatt? – suttogá
 3276 XXV    |                  ilyen nagy úr, aki csak úgy dobálózik a pénzzel, nem való játszótársnak
 3277 XXII   |                     mazsolát, kalmusgyökeret dobáltak a tűzfolyadékba, ami akkor
 3278 XVIII  |                   ágyúkat! Veressünk alarmot dobbal, trombitával. Nyakunkon
 3279 XXIV   |                   megjött?~A nő szíve nagyot dobbant.~– Kitől tudnám? Madár sem
 3280 XIII   |                   kiálta Juliánna, haragosan dobbantva.~A leány elhallgatott nagyon.~–
 3281 XIX    |                    Hát örökké akarsz élni?~– Dobd oda! Én is segítek!~S azzal
 3282 XXIX   |                    eleinte a lovasát, ha nem dobhatná-e le a hátáról, karikába forgott
 3283 XXXIV  |                      fölé. Csak ezt az egyet dobjuk le a mélységbe? Azért, mert
 3284 XXIX   |                    építtetett a vármegye egy dobogóhidat, ami jó magas ívre volt
 3285 XXIX   |                     visszament a kocsissal a dobogóhídra.~Az bizony tiszta kriminalitás
 3286 XXIV   |                     és a gyermek szíve addig dobogott egymáson, míg elcsendesítették
 3287 XXXI   |                      egy zengő körte meg egy doboló nyúl, aztán egy fakard,
 3288 XVI    |                trombitáltat, Fabriczius uram doboltat hozzá.~A kikiáltó a dobszó
 3289 XVI    |                  utca szegletén kezdé újra a doboltatást.~De úgy elment a mulatozó
 3290 XVI    |                      a nép közé, s elkezdett doboltatni.~Ha Alauda uram trombitáltat,
 3291 XVI    |                      az ujjaival az asztalon dobolva.~– Adj száraz és komoly
 3292 XXXI   |                     erkélyén egy óriási nagy dobon mennydörgő nagyokat üt,
 3293 XXI    |               parádéz a falon Rákóczi tábori dobosa (a híres Rácz Ferkó, aki
 3294 XIX    |                    készül a nagy csatához, a dobosok ugyan hirdetik, hogy „veszteg
 3295 XVI    |                     őrszobából előszólítva a dobost, lement a piacra a nép közé,
 3296 XXXV   |                      még megsajnálja a tűzbe dobott kincset, s egy-két lapot
 3297 XXXIV  |           Gölnitz-völgy felől rég ismerték a dobsinaiak. Azt is tudták, hogy ott
 3298 XXXVIII|                      fel magát, s utazzék le Dobsináig meg Krasznahorkáig, a két
 3299 XX     |                   tűzben.~– Mi az? – kérdé a dobszóra, mintha álmából riadt volna
 3300 VIII   |                 Bolondot tettél. Olyan követ dobtál a kútba, amit száz bölcs
 3301 XV     |                   hagyján, hanem aztán meg a dobveréshez fogtak kinn a piacon, üstfenekűvel
 3302 IV     |                  hanem az, hogy mi itt ilyen dobzódást, lakmározást követünk el
 3303 XXVIII |              Andernach lovag a maga igazoló „docé”-it előmutatta, azok között
 3304 IX     |                nyersen a tábornok, nevetésbe döccenő hangon.~Fabricziusnak éppen
 3305 XIV    |                    elfoglalta; a társzekerek döcögtek ezeknek a nyomában.~Korponay
 3306 XXXVI  |                    öreg kolerikus nevetéssel döcögteté a szót.~– Hát bizony van
 3307 XXIII  |                   nem rak, mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló
 3308 XIX    |                    az ágyú nem más, csak egy döglött kutya! Ez is a Belleville
 3309 XXXII  |                  amely városból a labancok a dögmirigy miatt kénytelenül kitakarodtak,
 3310 XXII   |             szótlanul indult kifelé. A hideg dölyf tiltotta, hogy valami választ
 3311 XVI    |                   ott volt az a titánlázadás dölyfe, mely megvetéssel fordul
 3312 XXXI   |                      meg a békét.~Erre nyers dölyffel válaszolt a kancellár.~–
 3313 XXXI   |               közepette is az erőszakoskodó, dölyfös-kastélyos úr.~Korponaynénak előre
 3314 XXII   |                      szó az megalázása volt. Dölyfösen emelte föl a fejét. Forrt
 3315 XXXIII |                     a többit.~Azzal elkezdte döncölgetni a kisfiát az ölében, s dúdolta
 3316 XXXI   |                      hadai Bécs város kapuit döngették a fokosaikkal.~Korponayné
 3317 XXIV   |                      a kisfia előtt, az maga dönögte azt el, kétszer is elmondva
 3318 XXXI(1)|                    hízelgései által oly nagy döntő csapást szerzett szép asszony
 3319 XVIII  |                      zárt ajtókat a vállával döntve be, ha nem engedtek.~Egyszer
 3320 XXXII  |                     kezébe, mert amint egyet dördül az ég, el fogja dobni a
 3321 XXXIV  |                      zuhanatok hosszan tartó dörgése rémíté el a szívet; a hegytető
 3322 XXXIII |                   amíg csak a zivatar utolsó dörgését visszhangozzák a bércek.~
 3323 XXXIV  |                     Ez nem az öreg Ghéczy! – dörmögék valamennyien, amint az alak
 3324 XXX    |                 hányta magára a keresztet, s dörmögött olyasmit, hogy „Tüske a
 3325 XXXI   |                      Mankós lábú hadastyánok dörmögték magukban: „Si hoc in viridi,
 3326 XXXIII |                nagyobb bánat?~– Hallod, hogy dörög odafenn! Engem már lesújtott
 3327 XXVIII |                 zárva. Amíg azt a kaput nagy dörömbözésre kinyitják; amíg a kapussal
 3328 XXII   |            egynéhányan voltak is benne: azok dörömbözhettek!), valamennyi kulcsot mind
 3329 XIII   |                 vannak azok, akik az ajtaján dörömböznek.~Először nem volt, aki az
 3330 VIII   |                   Fabriczius mellé, s kezeit dörzsölgetve kérdezé halkan és nyájasan:~–
 3331 XXIV   |                      az irámkörömmel a fülét dörzsöli, a nehéz nyavalyától megszabadul.
 3332 XXII   |                     tévedező alakokat a nagy dohányfüsttől. Az a három szál faggyúgyertya
 3333 XII    |                Sándort a „nagy pipájú, kevés dohányú” rebellis kuruc alakjában
 3334 XXX    |                     hogy öklébe szorította a dohányvágó félkardot, s megfenyegette
 3335 XXVI   |                    Andrássyt is megkínálta a dohányzacskójával, hogy tegyen hasonlóul.~–
 3336 XXXV   |                     polc, amiért ezt a könyv dohától átjárt zugot fölcserélném.
 3337 XXIX   |                     Nem ettem bolondgombát – dohogott az öreg. – Hogy a lovaimmal
 3338 XXXVIII|                     lettek a szemei könnyel.~Dokrot Cornides minden állapotban
 3339 XXVI   |             megfejtegeté. Az pedig tökéletes doktori arc volt, aminek a beteg
 3340 XIII   |                 előbb egy felakadásuk volt a doktornál. A hátulsó és az első házat
 3341 XXXVIII|                vesztemet érzem? Még az én jó doktoromat is hogy kifigurázom, pedig
 3342 XXXIV  |                      avatkozik az ő felesége dolgába, holott még szeretője sem
 3343 XXII   |                  szabad beleszólni az ország dolgaiba. A hazát elárulni csak ellenségnek
 3344 XXIII  |                      Én nem szólok bele a te dolgaidba, te ne szólj bele az enyémekbe.
 3345 XXI    |                 melyben minden eddigi viselt dolgaiért kegyelmet kap, birtokaiban
 3346 X      |                 versbe szedte a hősök viselt dolgait, s énekelte, deklamálta
 3347 XXXVI  |                    elégedve a leánya végzett dolgaival, mikor ez a mindenünnen
 3348 XL     |                      uram csendesen, ha az ő dolgára kerül a sor, majd azt is
 3349 XXXV   |                   mondják: filozófiai munkán dolgozik. Ez is csak az íródeák révén
 3350 XXV    |                      a szép munka, amin most dolgoznak.~Andrássy aztán csak azért
 3351 XXXIV  |                elkezdtek a tűzkővel, kovával dolgozni… Olyan volt az, mintha démontábor
 3352 XVIII  |                  kizárt muskétások ugyancsak dolgoztak a puskaagyaikkal a becsukott
 3353 XXXIV  |                  balra – ki jobbra! Végezték dolgukat.~– Kérem kegyelmedet – szólt
 3354 VIII   |                     lóduljanak kegyelmetek a dolgukra! – mondá Fabriczius. – Reggelig
 3355 XXXVII |                   napot anélkül, hogy minden dolgunkat elárulja a labancnak.~–
 3356 XXXI   |                kőfokain fellépdegél; a vörös dolmánya s a bőrtokba dugott hosszú,
 3357 XVI    |                  nálam ez a hatalom…~S azzal dolmányába nyúlva, elővont egy összehajtott
 3358 XXVI   |                    nézte jól, csak eldugta a dolmányában, s akkor vette elő, mikor
 3359 III    |             Kegyelmednek a legfelső gombja a dolmányán nincs begombolva.~– Hogy
 3360 XXXI   |                magáról a legényeivel a vörös dolmányát. Látszott a tekintetén,
 3361 XXX    |                     piros, kék, narancsszínű dolmányok, más-más színű nadrágokkal
 3362 XIII   |               csizmát, rágombolta a zsinóros dolmányt, derekára kötötte az övet,
 3363 XII    |             megteltek könnyel. Zokogva sírt.~Dologba került a könnyeit letörülni,
 3364 XXXI   |                      kegyelmednek. Hanem egy dologra kérem a szép asszonyt. Ne
 3365 XVIII  |                    hogy lefeküdjék a castrum dolorisra, s énekeltesse maga fölött
 3366 XIII   |             tudományok férfia. – Error, vagy dolus? Mikor íme itt a világos
 3367 XXIX   |                     felől mered föl hegyesen Domahida kakasvégű tornya.~– Csak
 3368 XXX    |                 személy-e azzal, aki Bécstől Domahidáig ővele versenyt futtatott?~
 3369 X      |                    Amíg a hajdútiszt idebenn dombéroz, kártyázik, menyecskét ölelget,
 3370 XXIV   |                     felkanyarodott a meredek domboldalra, már jól lehetett ráismerni
 3371 XVII   |              szárával. A bozót előtt, mely e domboldalt körülvette, állt egy fogadalmi
 3372 XV     |                    nevezetesség. Egy márvány dombormű, sarkáig érő zsinóros talárba
 3373 II     |               síremlékei. Művészi faragványú domborműcsoportozatok, mik bibliai jeleneteket
 3374 XVI    |             mindenféle színű márványkoloncok domborművei a szentírás kiváló jeleneteit
 3375 XXIX   |                   kúpokba rakva ágaskodott a dombos helyeken: egy-egy sáncforma
 3376 XXXV   |                   elő ilyenforma kivonatok.~„Domicella N. de N. contra Stephanum
 3377 XXIX   |                  tarsolyából.~„Illustrissime Domine, Comes Palatine! Kancellár
 3378 XXXII  |                       Azonban Fügedynek nagy domíniuma és sok pénze, kincse volt,
 3379 XXX    |                     bizonyosan valami bitang dominiumocskára vagy talán egy egész mezővárosra,
 3380 XXX    |               vetésed ez! Nézd csak! Ez a te domíniumod! Amíg a világ világ lesz:
 3381 XXXV   |                     jött egy ilyen kivonat.~„Dominus collonellus kurucensis,
 3382 XXXIX  |                     hogy bizonyos neki ígért donáció ügyét, kedvező lévén rá
 3383 XVI    |             tiszteknek; aztán meg mindenféle donációk: hát egy kis reszelt füge?”~
 3384 XX     |                     elfogadott; osztogatja a donációkat az uraknak, avandzsolást
 3385 XXV    |                   érdemeseknek találtattak e donációkban való legfelsőbb megerősíttetésre.
 3386 X      |                  fejedelem valamely birtokra donaciót adott, ugyanabban a császár
 3387 X      |                      még más is. A fejedelem donatiója a sztropkói uradalomra,
 3388 XVI    |                     azon a másikon, hogy ami donatiókat a fejedelem osztott, azokban
 3389 VIII   |              tornyokat hogy elhanyagolták. A doppelhackenek be vannak rozsdásodva; a
 3390 XXXV   |                 ember.~– Eleinte zúgolódott, dorgált, hanem aztán csak kiengesztelődött
 3391 XXXIV  |             szőnyegeket, nem kellenek neki a dóriai, a korynthi módok. Aztán
 3392 XXX    |            kecskerokkát; a fekete kandúr ott dorombolt mellette a kályhapadkán.~
 3393 IV     |                    Így pedig „duplex libelli dos est” (kettős haszna van
 3394 XXXI   |                     Hadd higgye, hogy billet doux volt az, s legyen kegyelmedre
 3395 XIV    |                  neki az orvosságot, erősebb dózisban, hevesen lihegve hozzá: „
 3396 IV     |                   úgy viseli magát, mint egy dózse. A túlsó oldalon ülő átellenese
 3397 XXXV   |                  Ezért nem bocsát be magához dőzsölő cimborát, dévaj asszonyfélét,
 3398 X      |                      ez a bűbájos planéta, s drabantjává tette, mint Klimius Miklós
 3399 XXXI   |                  éppen megtorlott a tömeg, a drabantoknak úgy kellett furkósbotokkal
 3400 XXXI   |                  kegyelmed kocsija mellé két drabantot, hogy szabadítsanak utat
 3401 XXVIII |                  amíg a kapussal meg a belső drabanttal megértetik, hogy nem arról
 3402 XXIII  |                     egy új mentekötőért, egy drágább medálért elcserélik a régit,
 3403 XXXV   |            írószobájába. Az íróasztalon állt drágakövekkel kirakott remek rámában Serédy
 3404 XXXI   |              szüksége: a Lőcsén hátrahagyott drágaságaira, fényes öltözeteire, amikre
 3405 XXII   |              Krasznahorkán. Minden kincseit, drágaságait, birtoka jövedelmét mind
 3406 XXXVII |             nyakunkon lehetnek a Löffelholtz dragonyosai.~– A biz igaz! – monda Pongrácz. –
 3407 XXXIII |               megraktak kémekkel, vadászaik, dragonyosaik el vannak helyezve az erdőben,
 3408 XVI    |                        de én eléjük küldöm a dragonyosaimat, s ha azok a convoit kísérő
 3409 XXV    |              csapatján kívül még a Blumevitz dragonyosait is vezényelte, az a feladata
 3410 XVI    |                    nemcsak azt teszi, hogy a dragonyosezredét a Dunajec felől visszatérő
 3411 XVI    |                    orruknál fogva hurcolta a dragonyosokat: lóvá tette őket; el hagyott
 3412 XXXVIII|                     Elnyargaltatunk érte egy dragonyost, az elhozza. Miben volt?~–
 3413 XXX    |                  csupán egy escardon savojai dragonyostól mint díszkísérettől követve,
 3414 XVI    |                    akkor is ismeretes volt a drámákban a deus ex machina. Mikor
 3415 VII(1) |                      flux Satesfatiun, sunst dreisch ech nen die Kottln aus sein
 3416 XI     |                   német mondja: „An den Mann dressiert.”). Ha valakit közelíteni
 3417 XXX    |                       Qu’est que cela? C’est drôle!~– Pokolra szekerezzek –
 3418 XIII   |                 kezébe kapta a karikán függő drótos lámpást, s a nyomcsapásra
 3419 XII    |                   úgy van torzítva, mint egy drótostót, aki a megfordított pipaszárát
 3420 XXIX   |              Juliánna veszi az asztalon álló drótozott lámpást, s az ajtón kaparászónak
 3421 XXXIV  |                     Tudjátok, hogy mi az „in dubiis charitas”. Ha tudna azzal
 3422 XII    |              Magyarországon áll. Vayból oláh dudás lett. Móricz Jánost megtette
 3423 XVI    |                      kifordítom a bőrödet, s dudát csinálok belőle!~Elhitték
 3424 XXXII  |               neszelni, mintha temetési dalt dúdolna gyermekhang. A kert egyik
 3425 XII    |                 éneklik fennhangon, csak úgy dúdolva; félig elsúgva, félig elzöngve
 3426 X      |                 csatos virágos mellénykét, a dudoros ingujjakkal; a fejét bekötötte
 3427 XII    |                      Messze van az most! Nem dübörög itt semmi, csak az én szívem,
 3428 XII    |                    neszelsz?~– Mintha valami dübörögne? Mintha nehéz szekerek jönnének.
 3429 XIV    |                    és liszteszsákos szekerei dübörögnek ott végig a széles utcán.~–
 3430 XIV    |                   hajtó hóhérlegény.~Éktelen dühbe jött, széttaszította az
 3431 XXII   |                    generalissimusnak különös dühe volt a fehér ruhás barátok,
 3432 XXII   |                  levegőn magához tért a nagy dühéből. Átlátta, hogy biz ez sem
 3433 XXII   |                    szembe lehetett szállni a dühével, az olyan volt, mint a tűz.
 3434 XXX    |                     mint egy gyermek.~Azután dühöngeni kezdett: „Hogy történhetett
 3435 XXI    |                  pogány nyelvjárása s szilaj dühöngése miatt; más nem állta ki
 3436 XXII   |                    Csak Zsófia értette meg a dühöngést.~Bizonyára Miklós is megkapta
 3437 XXIII  |               álmodtok, az a ti világotok. – Dühöngtök arra, aki fel mer ébreszteni.~
 3438 XXV    |                      azt sem tudta, melyikre dühösködjék jobban.~Még aznap késő este
 3439 XXXI   |                      e riposzt után.~– Hm! – dünnyögé a főember, csípőjére feszítve
 3440 XXVIII |                      tekintett.~– Üm, ühm! – dünnyögött a bíró. – Ez bizony egészen
 3441 XV     |                     inte az egyházfinak, s a dugaszban tartott kulcsokkal felnyittatá
 3442 XXXIV  |                     át a jégbarlangba, ottan dugdosta el. Nem mind egy helyre.
 3443 XII    |                  szájából, s a lovag szájába dugja, annak kell azt megenni.~
 3444 XXXVIII|               belsejéből két asszonyság feje dugódik előre, mind a ketten zsémbelnek
 3445 XXII   |                   csillagot rúgott; papirost dugtak a lábujjai közé, s azt meggyújtották:
 3446 XX     |                  ereszték a puskát, hüvelybe dugták a kardot, s hagyták a vezérüket
 3447 XXX    |                 Valld meg mindjárt, hogy mit dugtál a levél helyébe, vagy ciherre
 3448 XXVIII |                      Ott aztán megkapta, ami dukált, a főparancsnok lehordta
 3449 XXXI   |               Andrássy Istvánban még a harci dulakodás után is, ha portól be van
 3450 XIV    |                   vitézül ellent hány a vele dulakodóknak, s sok kárt tesz levágott
 3451 XIV    |                    aztán menj át a szobámba, dűlj le az ágyamra és aludjál
 3452 II     |                egyiknek az oszlopai harántul dűlnek a háznak, mint egy egyiptomi
 3453 XI     |          viszontlátásig.~A nő visszavonult a dűlőrácsból, a lovag továbbporoszkált.
 3454 XXIX   |                      szekérrel, megmutatni a dűlőutat, amerre a veszedelmes kátyút
 3455 XV     |                      az első fúriában nagyon dúlt-fúlt, hanem aztán meggondolta
 3456 XVI    |                    hogy a dragonyosezredét a Dunajec felől visszatérő huszáraink
 3457 XVI    |              szerencsésen keresztülvergődve, Dunajechez.~– Jézus Mária! Már meg
 3458 XVI    |                  szépen kidolgozták ketten a dunajeci hőskölteményt, hogy csak
 3459 XVI    |                         Jézus Mária! Már meg Dunajecig megyünk!~– No igen! Kegyelmed
 3460 XII    |                  tábornoké. Ott termett az a Dunántúl, a Bakonyban szerezték;
 3461 XXIX   |                     kikecmeregve a sok tarka dunna, vánkos közül. – Én ugyan
 3462 XXXIII |                     van, s onnan a nyoszolya dunnái közül vezeti az egész gazdaságát
 3463 XXIX   |                      horkolt a lovag a tarka dunnák közé eltemetve, de Juliánna
 3464 XVIII  |                    is elkezdett esni; mintha dunnákat ráznának ki odafenn a fellegekben;
 3465 XXVI   |                   Bizony nem feküdt a vetett dunnás ágyba, hanem a mellékszobácskában
 3466 XI     |                    ágyból, vánkost, paplant, dunnát: úgy maradt ott.~– Üm! Ez
 3467 XXX    |                      lefektették a lovagot a dunnaverembe, s rácsukták a benyíló ajtaját,
 3468 IV     |                   közül: Trux és De Hortis s duóban kiabálták:~– Micsoda? Hering =
 3469 XXXV   |                     Pantheonnal.~Juliánnának duplát villámlottak a szemei.~–
 3470 XXXVII |                kifizesse annak, aki rá talál duplázni, ha mindjárt a „kegyelmes”
 3471 IV     |             ellenzéki szónokok. – Így pedig „duplex libelli dos est” (kettős
 3472 XIX    |               Czelder Orbán, Korponay János, Duprés de Belleville lovag; s a
 3473 XXVIII |                      egypár excellenciást és durchlauchtot, akik nála voltak; olyan
 3474 XXVI   |                     bocsok egyikét meg Hanzi durrantotta le. A tábornok az elejtett
 3475 XXIX   |                kócsag sikoltozott, daru, gém durrogott a sáserdő mélyén, a hold
 3476 XVII   |                      kutat úgy hívták, hogy „Durst”. Azért hívták így, mert
 3477 XLII   |                     ácslegény oldalba rúgja, durván kacagva: „Coki, kutya! Nem
 3478 XXXI   |          székesegyház harangtornyának teteje dúsan aranyozott réz, jegenyeként
 3479 XXXIV  |                    csak úri pompa, fényűzés, dúskálkodás gyönyörködtetné szívét-lelkét:
 3480 XXIV   |                     földöntúli tünemény. Egy dúvadnak is meg kellett juhászodni
 3481 XXXI   |                    átadta neki.~De Krisztina duzzogott érte.~– Látod, te rossz
 3482 IV     |             odaállíttattam?” A hatalmas nagy dynasta, Thurzó az a márványszobor,
 3483 II     |                       Tele van a királyok és dynasták emlékeivel, akik itt időztek,
 3484 XXIX   |                     egypár a doktor Cornides dynoglossum labdacsaiból?~Száz fortélya
 3485 XXXIX  |                   Vayak, Esterházy Dánielek, Ebeczkyek, Csákyak, Andrássyak mind
 3486 XV     |                    hozni.~– Hát ma már ne is ebédeljen az ember? – pattogott a
 3487 XI     |                      piac: minden ember ment ebédelni, a gazdagok haza, a szegények
 3488 XLI    |                 ember jobban tudta, hogy nem ebédelt – ők sem.~Szobájába érve,
 3489 XLI    |                      Nem jutott eszébe, hogy ebédelt-e már ma, vagy sem? Talán
 3490 XXX    |               Krisztinát.~Ők még Majthényban ebédeltek meg, a gazdag mezővárosban,
 3491 XXII   |                  lefeküdt, alszik; nem lehet ebédet főzni – ilyen nagy nevezetes
 3492 X      |                     hányszor süti meg a maga ebédjét az őrtűz mellett, kinn a
 3493 XXXV   |                    később, a másik a hajdani ebédlő, II. Rákóczi Ferenc emlékezetes
 3494 XXIX   |                Korponayné szétnézett a tágas ebédlőben, aminek az egyik szegletét
 3495 XVIII  |                hallotta, hirtelen felugrott (éber alvó volt), s amint a nyitott
 3496 XXXVIII|                    De biz almáimat nem bízom ebfogra – monda Juliánna. – Mert
 3497 IX     |                  egyszerre nagy világosságra ébredek fel az álmomból, mi az ablakomon
 3498 XXIX   |                      égbolton, a mocsárvilág ébredezni kezdett, közel volt a hajnal.
 3499 XI     |                       Ahá! – mondá az életre ébredő. – Hisz ez még hátra van.~
 3500 XXIII  |                  Dühöngtök arra, aki fel mer ébreszteni.~A nő egész testében megrázkódva
 3501 XIV    |                      helyreigazítani, mik az ébresztési kísérletek alatt félrecsúsztak.~
 3502 XII    |                     egy földrendítő pukkanás ébreszti föl az alvó éjszakát; a
 3503 XIV    |                  mind a két karját a hízelgő ébresztő nyaka körül fonja, s visszaadja
 3504 XXX    |                      Hát persze, hogy azt az ebszülöttét!~Most már még a süvegét
 3505 III    |                 Istent dicsérik, „leprosorum ecclesia”; a kelyhet, melyből az
 3506 XVI    |                    hogy ha ránézett a vízre, ecet lett belőle. Vad volt, mint
 3507 XXXIV  |            pusztákról, a Fehér-hegyekből, az Ecsedi-lápból, ahol még fegyverfogásra
 3508 XXIX   |                     hídon túl legyünk la!~Az Ecsedi-lápnak egyik lefolyása fölé építtetett
 3509 XXIX   |                   lovas hintóval ilyenkor az Ecsedi-lápot. Nyolc bivalyt fogtak a