bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

 3510 I      |                     mely kivitelében művészi ecsetre vall. Szebb rámát nem választhatott
 3511 XXX    |                köszönte be a lovag.~– Ha jó, edd meg! – dörmögé a bajusza
 3512 XXV    |                      méltóságod – suttogá az eddigitől egészen elütő, bizalmas
 3513 XL     |                      már más valaki ivott! – Édelegni, andalogni, boldogságról
 3514 XXXI   |                rögeszméje után.~Mindig azzal édelgette a kis fiacskáját: „Majd
 3515 XXXII  |                gyakran talált nemes gyopárt (Edelweiss), tán most is tenyészik
 3516 XXX    |                      a felrúgott dobok, üres edények!~Ez az a híres majthényi
 3517 XXXI   |                   keleti füstölőnek mámorító édes-illata. – Ez nem egy államférfinak,
 3518 XXXII  |                  akkor is bámulnak, mikor az édesanyát látják, olyan hosszú idő
 3519 VI     |                felséges fejedelmünknek dicső édesanyja. Hírhedett generálisok szégyenszemmel
 3520 XXIV   |                      nyugodalmas jó éjszakát édesapámnak, anyámnak”, az „apám” szót
 3521 XXXVII |                   pallosának adja a tulajdon édesapját, pedig annak a feje van
 3522 XVIII  |                  boldog menyasszonytól is az édesatyjához, reszkető kézzel megírva,
 3523 XXIX   |              éjszakai kipárolgásukkal valami édesen kábító illatot terjesztve
 3524 XXXI   |                  prezentálni. Akkor aztán az édeskedvesnek csak egy elvetett szava
 3525 XXIV   |                      Isten a mi hazánkat, az édest; pusztítsd el minden ellenségeit,
 3526 XII    |                     diák: Me coenas, at avis edit e regibus (Maecenas atavis
 3527 XII    |                     regibus (Maecenas atavis edite regibus).~Azzal letörülve
 3528 II     |                   rendű népe. Ez egy harcban edzett, fegyverhordó osztály; mind
 3529 XXXVI  |                      Teste, lelke hozzá volt edzve az ilyen út kínfáradalmaihoz (
 3530 XVI    |                vissza Belleville lovag. – És efelől kérdezősködni nincs joga,
 3531 XXVIII |                  magyar fölkelés vezéreivel. Efölött aztán hosszú vita támadt,
 3532 I      |                   csillag.~Hol a megoldás az ég-pokol különbségű ellentmondás
 3533 XXV    |                     odafordult a háta mögött égbenyúló Wencezlauzhoz.~– No öcsém,
 3534 XXIX   |                     Fiastyúk magasan járt az égbolton, a mocsárvilág ébredezni
 3535 XXXIII |                  olyan híressé lett. Egy-egy égdördülés, egy-egy apaátok osztotta
 3536 XXXIII |                     mi az, kocsizörej-e vagy égdörgés Egyszer aztán közelebb jön
 3537 XXXIII |                reszkető gyermeknél, amint az égdörgést meghallotta. Már egyszer
 3538 XXXV   |                    már egyetlen neki!~Nem az égé, nem a földé, egyedül az
 3539 XXXII  |             Aristoteles nyomán a tudós világ égékeny levegőnek tartotta, ami
 3540 XXVI   |                     Eléje kell jutnom, ha az egeket ostromlom is meg!~Nagy nehezen
 3541 XXV    |           Havasalföldról. Ez a helyvalóságos egérfogó.~Andrássy Istvánnak azonban
 3542 XXVIII |                      alig volt több megnyert egérútja Andernach lovag előtt Korponaynénak,
 3543 XXV    |                    hatalmas Kassa és a híres Egervár is. Rákóczi kapitányai egymás
 3544 XXV    |                    jobban fog akkor kacagni.~Egészben véve nagyon meg kellett
 3545 XXVIII |                      is az, csak ember!~(Nem egészítette ki a mondást: „Én nem asszony
 3546 XXI    |           régiséggyűjteményekben. Meglepő az egésznek az alakja; faragványai,
 3547 XII    |                     a szép asszony teljes jó egészségben szállt ki az ágyából, s
 3548 XXXV   |                   részt.~Ihattak a házigazda egészségéért jó nagyokat, nem jött elő
 3549 XXVII  |                      is csomóra kötök, s nem égetem meg vele a kezemet. Te csak
 3550 XVI    |                     purgatórium tisztára nem égeti, még halott porában sem
 3551 XXII   |                      házba, ahol oltár előtt égetik a tömjént. – Tudd meg, hogy
 3552 XXX    |                      ciherre teszlek, hamuvá égetlek!~– Nem tettem semmit! –
 3553 XLII   |            ártatlanul. És azután, hogy miért égette el. S mikor azt kérdezték
 3554 XXXII  |                      amit nagyon régen porig égettek már, s azóta sem szállta
 3555 XXIII  |                     szurokba mártatja, s úgy égetteti meg. (Hiszen talán nem tette
 3556 XXXVIII|                    Löffelholtzné –, most már eggyel több okod lesz Pálffy Jánost
 3557 XXXV   |                   még megment belőle. – Hadd égjen addig itt magában. Ez legyen
 3558 XIII   |                    azt te fogod megtenni? Te égmeszelő! Hát fogd jól azt a kardot!~
 3559 XVI    |                  hogy „sed bene habitavimus, ego quidem ter vomui”; azután
 3560 XXXII  |                      egy ötvenéves filozófus egoista tekintetével.~Ez ám a fogas
 3561 XXIV   |               kellett keresztüljönni bármely égsark felől érkezőnek.~– Hát a
 3562 XXXII  |                    magasba, csak egy keskeny égszalagot láttatva odafenn, melyen
 3563 XIII   |                      a pellengér mellett sem égtek az őrtüzek, azokat elparáholta
 3564 V      |          wittembergai diák volt. Az ő szemei egy-hét (nem két) pohár bortól még
 3565 XXIII  |                     mondá Miklós. – Ha ugyan egyáltalában bűn a más feleségével együtt
 3566 XVII   |              felvezetni, hanem ostrom idején egyáltalán nem lehetett még itatásra
 3567 XXII   |              emberiséget; asszonyát, férfiát egyaránt. Maga egy középlény volt
 3568 XXII   |                    úgy jár az is a távolban, egybeolvadva az övével.~Andrássy István
 3569 XXX    |                     a császári lovas kíséret egybevegyül, egy csoporttá gomolyodik,
 3570 XXXIII |                 becsületét csak így szárazon egye meg, még az asszonyainknak
 3571 II     |                     megtartották, minden más egyébben magyarokká lettek.~Előkelőik
 3572 XXIX   |                 látóhatáron a többi tornyok (egyedali útmutatók), Nyíregyháza,
 3573 XXXI   |                     valamire, hogy „ebből ne egyél, mert megárt!”, hát azt
 3574 XLII   |                    Úr angyalai, akik az utat egyengetik.~Mi az a fekete kocsi odalent,
 3575 XXXIV  |                     szolgálatot tett: ki van egyenlítve a rovás. – De hát a férj
 3576 XXX    |                 amiknek csíkjai azon ezredek egyenruháinak színeit képviselik: arra
 3577 XXX    |                     Mindenik ezrednek más az egyenruhája: zöld, piros, kék, narancsszínű
 3578 II     |                    nagy tolongásban zsinóros egyenruháját hajdúk tartják fenn a rendet,
 3579 XIX    |                     házad falából jönnek elő egyesével, ahol a csatornaajtó van;
 3580 XVI    |              katonában és hadvezetőben pedig egyesül nála a két szélsőség, amit
 3581 XXII   |            szövetségese, török, tatár haddal egyesülve sok pusztítást követett
 3582 XLII   |                 pecsétek tokjai alácsüngtek.~Egyet-kettőt elővett belőlük. Nevezetes
 3583 XVIII  |                     útközben kapkodva magára egyet-mást.~Az udvart még nem foglalták
 3584 IV     |                Concordia.” (A város szépsége egyetértés.)~Az egész épületen meglátszik,
 3585 XIX    |                 aztán hozzon létre egy üdvös egyetértést József és Rákóczi között.
 3586 XIV    |          távollétében az asszonyt valaki, az egyetértő szövetséges társai közül
 3587 IV     |                       úgy hiszem, mindnyájan egyetértünk. A barátságos ebédre hivatalosak
 3588 XXXII  |                      én nem szeretlek téged? Egyetlenem! Azért, hogy olyan soká
 3589 XXXV   |             találkozásait az ő elmúlhatatlan egyetlenével.~Most már egyetlen neki!~
 3590 XL     |                     kegyelmed kapott egyszer egyezer aranyat.~Juliánnának fejébe
 3591 IV     |                    zivatart jelentett volna.~Egyezerhatszáznegyvenöt forint, egy barátságos ebédre!
 3592 XXVI   |                      a katasztrófa, az egész egyezkedés porrá omlik. A trónörökös
 3593 XXII   |             ellenséggel. A koronás királlyal egyezkedett. Ahogy egyezkednek a fejedelem
 3594 XIX    |                  FEJEZET ~Mikor a tűz és víz egyezkedik, s aki a kettő közé odaszorul~
 3595 XXII   |                 királlyal egyezkedett. Ahogy egyezkednek a fejedelem fővezérei mind.
 3596 XXX    |                    nincs király, nincs kivel egyezkedni.~A fejedelem futárja Korponay
 3597 XXXI   |                     átadhatom ezt az eredeti egyezséget a lőcsei kapitulációról,
 3598 II     |                 szaracén sejkekkel éppen úgy egyezségük van, hogy őket rablótörzseik
 3599 XXXI   |                megkoronázva a Szent Erzsébet egyház monumentális, remek épületével.
 3600 XV     |                     sokszor ájtatoskodott ez egyházban: bizonyságul itt van a templomi
 3601 XXIV   |                       Hisz annak a kötele is egyházfi kezében van!~Mégis bizonyosat
 3602 XV     |             parancsolat. Alauda uram inte az egyházfinak, s a dugaszban tartott kulcsokkal
 3603 XXV    |                      Tíz mérföldet vágtatott egyhuzamban.~Legelső dolga volt felszaladni
 3604 XXVI   |                    utódai között, körülbelül egyidejű a tábornokkal.~– Vedd csak
 3605 XXVIII |                   olvasta össze, hogy hol az egyikbe, hol a másikba tekintett.~–
 3606 XVIII  |                  közös sikátora van; ahonnan egyikből a másikba átjárnak?~Egy
 3607 XXV    |                     felbontott bécsi levelek egyikében különös jó hír volt Korponaynéra
 3608 VIII   |      oszlopcsarnokból, s kívülről lapult oda egyikéhez azoknak a tömör házlábaknak,
 3609 XXX    |                     a nyeregkápában, csak az egyikén volt a kakas felhúzva.~(
 3610 XXVI   |                 leteríteni; a tavalyi bocsok egyikét meg Hanzi durrantotta le.
 3611 X      |                   azzal a különbséggel, hogy egyiknél az ő halovány arca még holdvilágosabb
 3612 XXXI   |                  lélek volnánk.~– De én csak egyiteket akarlak szeretni. Vagy téged,
 3613 XXX    |                     férfi, fedetlen fővel, s egykedvűen köszörülte a fenőkővel a
 3614 XVI    |                     sűrűn tele volt rakva az egykoron hírt, nevet, érdemeket szerzett
 3615 XXV    |                  többi aztán majd következik egymásból.~Ha az akarja (pedig hát
 3616 XIV    |                  polgár a másikat, a többiek egymásét. Wencezlauz hajtotta az
 3617 XV     |            feleségéhez.~Ezért meg is érdemel egynapi árestomot.~A levelet lepecsételte
 3618 XIII   |           filiszteusait, vagy pokolra küldök egynéhányat, aki utamat állja. Mi bajuk
 3619 XIII   |                      mikor a főhadiszállásuk egyórányi távolban van, s a januári
 3620 XXXVI  |                    fel rá, a tenyerébe fogva egypárt abból a szép karminnal pontozott
 3621 XXI    |                    szól:~– „Reges, pyramidum Egypti conditores absorsbsit oblivio,
 3622 XXXIII |                         És azután leszállnál egyszál kötélen egy mély odúba,
 3623 XXIII  |                szeret! A szfinx, a griff, az egyszarvú hamarább képzelhetők eleven
 3624 XV     |                      liliomát, a karthausiak egyszarvúját és a T. H. S. betűit, a
 3625 XXX    |                  dobja, abból repülő ló lesz egyszeribe, de hogyha embert vagy kutyát,
 3626 V      |                világít meg az utcakövezettel egyszint levő mély ablak – homályosan;
 3627 XVIII  |                     senki nyitva nem látott, egyszínűre szokott az meszelve lenni
 3628 XXXII  |                  Csak ne félt volna attól az egytől: a villámtól!~Ide jött haza
 3629 XXII   |                      és gyermekei közti édes együttlétet nehéz lépések dobaja zavarta
 3630 XL     |                   Juliánna megértheté a főúr egzaltált tekintetéből a helyzetét.
 3631 XXXIII |                  üvegkalitkát, s nem törődve égzengéssel, villámlással, rárohanjon
 3632 XXVIII |                      puskájának megtágult az egzergaziája…~– Nem bánom én, akármi
 3633 XIX    |                    kétségbevonni, hogy ma és ehelyett még csinálhat kegyelmed
 3634 XXXII  |                       Majd megfagytunk; majd éhen elvesztünk. A farkasok is
 3635 XVI    |                Serédy. – A generális kövekre éhezett. Ma márvánnyal traktálnak
 3636 IV     |            élelmiszer beszerzésének. Nem fog éhezni senki ebben a városban,
 3637 VI     |                     őrség rövid időn ki Lesz éheztetve, s így ejtették meg álnokul,
 3638 XV     |             pattogott a tábornok.~– Ítéletet éhgyomorral szokás hozni – felelt rá
 3639 XXX    |                       megint hamar odább, az éhínség elől, míg a tenger apródonként
 3640 XVI    |                  megtanítalak én benneteket, éhkoppot nyelni kurucosan – gondolta
 3641 XII    |             Bizonyosan csókot kérnek tőle.~– Éhomra nem! – felel rá bosszúsan,
 3642 XXI    |                    szegények, akik inkább az éhség lepedőjét rágják, semhogy
 3643 XXXII  |                      nem az „indios fideles”-ei a magyar felsővidéknek,
 3644 XXXI   |                   nicht spröde! Frau schöne! Ein Kuss tut nicht weh!”, s
 3645 VII(1) |                  krikt Satesfatium, geit nov einter a heim und leigt nen an
 3646 XI     |                 Amikor ön kívánja.~– Pontban éjfélkor.~– Akár előbb.~– Nem. Mert
 3647 XII    |                     el mély, ringó hangon az éjfélt. S a városház előtt az éjjeliőr
 3648 XXIX   |                     kapnék meg egy csókot.~– Ejha, fiacskám, hisz így te eltékozlod
 3649 XII    |                éjfélt. S a városház előtt az éjjeliőr vontatott üvöltéssel adott
 3650 XXVIII |                      azután vágtatva sietek, éjjelt nappallá téve, keresztül
 3651 VIII   |                   voltak odabenn: Fabriczius éjnek éjszakáján hívatta fel mind
 3652 XXXI   |                   szemekre, amikben ilyenkor éjsugáros kék ég borong – s meg lettek
 3653 XXIX   |              patvarkodott rikongatásaival az éjszakában. A nádas még nem nőtt ki
 3654 XXXII  |                      elég-e egy elmulasztott éjszakáért a beteg gyermek kórágya
 3655 XI     |                  ápolónőnek szolgál a hosszú éjszakaín keresztül való virrasztás
 3656 XXVIII |                     rajta, a hosszú rémséges éjszakákon, amíg a haldokló király
 3657 XXIV   |                    és árnyak világát, ezt az éjszakától körüljárt földet, ezt a
 3658 XXVIII |                      hangjai tarták ébren az éjt.~Ha egy csata elveszett,
 3659 XXXIX  |                      a sebhelye, amit rajtam ejtél), ez győzött meg felőle,
 3660 VI     |                     ki Lesz éheztetve, s így ejtették meg álnokul, hogy kénytelenségből
 3661 XLI    |                      szeme lát, az uramat is ejtsd útba, mondd: ő ne féljen
 3662 XXVIII |                 átadni a hadbíróságnak, hogy ejtse meg a vizsgálatot.~– Ezer
 3663 XXI    |                 bocsátott ki rajta, aminőnek ékes formuláját a lőcsei archívumban
 3664 VII    |                lángoló szerelem jelvényeivel ékesíteni fel e vaskalitot, miután
 3665 VI     |             levágatván s feje tollkoszorúval ékesíttetvén, a „szégyenkapun” kiseprűztessék!~
 3666 XXXII  |                      ők a fejedelmi pompával ékeskedő Munkács várában laktak,
 3667 XLII   |                vendégek számára készülhetett ekként, aminők Győr városát gyakran
 3668 XXI    |                   minket a gonosztól, Ámen”, ekképpen végződött: „De szabadíts
 3669 XXVIII |                   Kegyelmednek, kapitány úr, eklatáns elégtételt kell kapnia.
 3670 XXXV   |                     útjába került kutyabőrös eklektikuson, hogy az a szögletbe repült.~
 3671 XV     |                      miért adta azt a lőcsei eklézsiának, a pap alig tudta a sok
 3672 XI     |               kapujában istentisztelet alatt eklézsiát kövessen.”~§. 24. „Kivéve,
 3673 XXXI   |            körüldudorló csipkefodrok között, el-eldugva azok közé ocsmánykedves
 3674 VII    |                   akkor is megesett az, hogy el-elfelejtkeztek erről a szigorú törvényről;
 3675 XII    |                     legvidámabb kacagás közt el-elkomorodott.~– Milyen jó kedvem van
 3676 VII    |                  díszíti e történelmi emlék, eladatva kótyavetyén, s turbékoló
 3677 XXXVIII|                     ez a szekér alma. Ha azt eladhatja, viheti a tót parasztszekéren
 3678 XXX    |               selyemtakaró alá, az úrfit meg eladják a cigányoknak. Hova tetted,
 3679 XXXV   |                    ilyesmi nálam pénzért nem eladó, értékes cserét kínált helyette.
 3680 XXX    |                vegyem meg?~– Hoztam a gutát. Eladtam én azt még Szathmárban.~–
 3681 XXXVII |                  szokást követve, ott menten elájul, s egy óráig engedi magát
 3682 XXVI   |                     levél hallatára Juliánna elájult, alig tudták életre hozni.
 3683 XIX    |                      ledobta: nem volt az se elájulva, se elszédülve. Eltűnt,
 3684 XXXVII |                    az embernek a szeme-szája eláll bele.~Azt persze az urak
 3685 XXIV   |                    vörös cékla, mivel vörös, elállítja a vérzéseket: az antimonium,
 3686 XXI    |                    eltenni, hogy esztendőkig elálljon (még tán a mostaniak is
 3687 XXVIII |                     az élén kijött eléje, és elállta az útját. Kapott egy üdvözlő
 3688 XXIV   |                  kisebbik fiú a sok sírástól elálmosodott, korán le kívánt feküdni.~
 3689 XXIX   |                 fekszem én nyoszolyára,~Mert elalszom éjszakára”,~      „Ne félj,
 3690 XVIII  |               Nemcsak aludni, de még mást is elaltatni.~A jó Korponay János aludta
 3691 XXXIII |                  addig ringatta, amíg szépen elaltatta.~Az öreg Ghéczy Zsigmond
 3692 XXIII  |                      fiú volt, sohasem akart elaludni, mindig játszani szeretett
 3693 XI     |                csendes álmot aludni. S talán elaludta volna azt az egész rémtettekre
 3694 IX     |                  kegyelmességed karabélyosai elaludtak az őrszobában, amin keresztül
 3695 XXIX   |                       Átkozott máslása! Hogy elaludtam tőle!~– Máslás! Nyíri máslás?
 3696 XXIX   |                     vánkos közül. – Én ugyan elalvám.~S kezdte homályosan tájékozni
 3697 XXXVI  |                     Komédia az csak kémkedők elámítására, az asszonyhangokat Pelargus
 3698 XXIII  |                      nem egyéb, mint az örök elámíttatás. Amit álmodtok, az a ti
 3699 XXIX   |               összehajtott papirost, először elámult, szeme-szája nyitva maradt,
 3700 XXIII  |               történnek a világon! – suttogá elámulva a nő.~– Kell, hogy történjenek!
 3701 XXXI   |                      bűbáj varázsával legyen elárasztva; csak a szemérmes gyöngeségtől
 3702 XIII   |                       kinek minden mozdulata elárulá leány voltát.~– Hiszen nem
 3703 XXXII  |                 Munkács vára és Zrínyi Ilona elárulása után Ghéczy Zsigmond hazavitte
 3704 XLII   |                    ügyünket, amit rád bízék, eláruld: amely pillanatban ez a
 3705 XXXIX  |                bosszúból vagy haszonlesésből elárulhatom az ő egész tervüket, s ők
 3706 XVII   |                     meg az, hogy egy asszony eláruljon egy várost? Egy kerített
 3707 XIII   |                  tedd az ujjadat a szád elé, elárulod vele, hogy szűz leány vagy.~–
 3708 XXXVII |                     lőj, cimbora, mert akkor elárulsz bennünket csoportostul.~–
 3709 XXXVIII|               labancok mondták:~„Azért, hogy elárultad nekünk a fejedelmet, ezer
 3710 XXX    |               szeretsz. Azért halj meg, akit elárultál.~Juliánna menteni akarta
 3711 XXXI   |                  annyiszor vétkeztem, annyit elárultam! Még tégedet is hozzá!~Nem.
 3712 XXXII  |             vassalakból vert országút vezet, elárulva a közelben levő vasbányákat.~
 3713 XXXV   |                  rejtett kincs van a földben elásva, mind egy halomban nem örvendeztetne
 3714 VIII   |                    nem volt arra szükség), s elballagott az árkádsorok felé. Azoknak
 3715 XVI    |          ellenfelének a fejére, hogy az csak elbámul rajta, hogy érte el?~A hangja
 3716 XXX    |                      az az őszinte, tudatlan elbámulás látszott e név hallatára,
 3717 XVI    |       legnevezetesebb, hogy a földön maradt, elbámuló népek, mind csupa magyar
 3718 XVIII  |                egymásra nézett. Mind a kettő elbámult. Most kezdték csak észrevenni,
 3719 XXX    |                     maradvánnyal könnyű lesz elbánni. S akkor aztán prédára esik
 3720 XVI    |             Blumevitztől hallottam; nekem is elbeszélte. S igazat mondott, mert
 3721 XXXVIII|                     kacagástól, mikor ezeket elbeszélték, ki-ki hozzáadva a maga
 3722 VI     |                     rossz fordulatot, rögtön elbliccelt onnan, magára hagyva az
 3723 XXIV   |                   elmúlni. Siess haza. Én ma elbocsátom a hadakat a várból, s az
 3724 XXII   |               egészen át volt változva. Mind elbocsátotta a fegyverben álló hadait,
 3725 XXX    |                   nagyon is rajtavesztettem. Elbolondított a danolásával, leitatott
 3726 XXIV   |           szilánkjait.~Erre a lövésre az apa elborultan takarta el arcát palástjába.
 3727 X      |                    nevetett, amikor az anyja elbúcsúzott tőle. Eszébe sem jutott
 3728 XVI    |                      félrefordul, a legények elbújnak; ilyen félelmes látvány
 3729 XXXVI  |                 szerelmes a világ szeme elől elbújva turbékolhasson benne.~Juliánna
 3730       |                      az imádott asszonyát az elbukástól. Tudta, hogy ha a fia halálhírét
 3731 XXX    |                      ember mondott, akárhogy elburkolta előle a fejét. Az az ember
 3732 X      |                      alul az állát az ajkáig elburkolva vele; a piros csizmát maga
 3733 XXV    |                 ütött ki a dolog, az először elbúsította, azután csak elmérgesítette.~
 3734 XVI    |                       körös-körül fenyegeti! Elbúsulásomban felmentem a toronyba, egy
 3735 XXXVIII|               gyógyulnia – mondá a doktor az elbúsult anyának. – Hanem egyre figyelmeztetem.
 3736 XXVIII |                     a helyére.~– Ön átkozott élces, uram!~– Arra nekünk privilégiumunk
 3737 XII    |                    volt. Torzképeiben találó élcesség, kegyetlen szatíra volt;
 3738 XXIII  |                   fejét, a miatyánkot mindig elcifrázta, hol így kezdé: „Mi atyánk
 3739 XXII   |                   akarták tőle venni erővel, elcsalni szép színnel Krasznahorka
 3740 XXX    |                     tették meg rajtam ezt az elcsempészést a hozott levélnek, engedjen
 3741 XXIV   |                 addig dobogott egymáson, míg elcsendesítették egymást.~– Hát ha azt akarod,
 3742 XXIII  |           mentekötőért, egy drágább medálért elcserélik a régit, s vele a régi gazdát.
 3743 XXX    |                    hogy utánajárhassak, s az elcserélt iratot visszakeríthessem.~
 3744 XXXIV  |                      az átkozódó Fabricziust elcsitítsák; amaz szidta a tacskó Pelargust,
 3745 XXVII  |                      újítá meg a fekélyektől elcsúfított arcon a hűsítő borítékokat,
 3746 XIX    |                becsületes kolduskenyeret! Te éld itt a világodat kedved szerint,
 3747 XII    |                      is, a nótát is; sokszor eldalolták azt úgy, hogy ő is hallotta.
 3748 XXIII  |                      a szépasszony” nótáját. Eldanolja neked azt a Ferkó úgy, hogy
 3749 XXXVIII|                  csak így az országúton kell éldegélnem.~– Hát Andrássy? – kérdé
 3750 XII    |                    ezúttal makacsabb volt az eldermedése, mint máskor: félelme nem
 3751 XXX    |                  asszonynak.~Az a rémülettől eldermedve veté magát a kocsi hátsó
 3752 XXXI   |              úton-útfélen minden ismerősének eldicsekedett, nem gondolva Löffelholtz
 3753 IX     |                     a szerető asszonya előtt eldicsekedjék vele és elég veszedelmes,
 3754 XXXV   |                  szathmári békekötést, s meg eldobhatták, azt sem bánta.~Bécsben,
 3755 XIX    |                   megvetik, s ha kifizették, eldobják; de az olyan pártvezért,
 3756 XXXV   |                 hordoztam, a zászlók, amiket eldobtam, fonallá szétszedett gubanc.
 3757 XXXI   |                     ennek a részükre történt eldöntése után kötötték meg a békét.~
 3758 XIII   |          merényletének. A sötétséget egy-egy eldördülő puska villanása szakítá
 3759 X      |                     egyik kezét a másik után eldugdosta az urának, az általkötő
 3760 XXXII  |                     szem elől, a templomukat eldugják a völgybe, s az országutat
 3761 XXIV   |                        kérdé a gyermektől.~– Eldugtam már – a süvegem bélésébe –
 3762 XLI    |           leszállíthatod katafalktrónusáról, eldugva a föld alá, ahol a hazája,
 3763 XXXII  |                       hogy melyiknek jobb az éle, a török szultáné-e vagy
 3764 X      |                    megiszod a kávécskádat.~– Elébb innám én azt a kávét; Istenke
 3765 XXXIII |                    Teszem: ha csak egyszerre eléd toppanna az urad, Korponay
 3766 XIII   |                     az egyik válláról. Az az elefántcsonthalom úgy tündöklött a setétben,
 3767 XXXII  |                 fénye, gazdagsága mentségnek elég-e egy elmulasztott éjszakáért
 3768 XXXI   |                tükrén.~A másik percben aztán elégedettség morajává alakul át a néptenger
 3769 IX     |                      most ne kutassuk, hanem elégedjünk meg azzal az adattal, hogy
 3770 XXI    |                  szenvedjenek.~Még ezzel sem elégelte meg. Tudta jól, hogy vannak
 3771 XIV    |                   Emléket is kaptak tőle már elegen, amivel hazamehetnek. A
 3772 XXXV   |                 Felelt rá a vörös plajbász.~„Elégetendő.”~Csak az olyan iratokat
 3773 XV     |                  nagy üszök, s egypár fürtöt elégetett belőle. Most az egészet
 3774 XLII   |                kérhedted azt az árt, amit az elégetettekért követeltél volna. Most már
 3775 XLII   |              bizonyítványaival. De te azokat elégetted! Milliókat érő kincseket
 3776 XXXIV  |          visszajöttek, a lábtót összetörték, elégették.~Hogy a Gölnitz-völgyi szádán
 3777 XLI    |                        Mi volt az, amit most elégettél?~– Láttad?~– Itt néztelek
 3778 XLII   |                     egy pallosütéssel ki van elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedből?
 3779 XLI    |                       hogy a végső rongya is elégjen, a fekete hamv, vándor szikráival
 3780 XXXVI  |                bűnbánatom. Íme nem tartottam elégnek, hogy megbűnhődjem érte,
 3781 XXVIII |                    mindenütt el vannak látva elégséges vonó állattal; a császári
 3782 XXXII  |               aközben mindenféléről beszédbe elegyedett a kocsissal, honnan jönnek,
 3783 XXXI   |                hanyatlani látták, hanem akik eleitől fogva rendületlenül megállták
 3784 VIII   |                     ni! Héj az édes szemeim! Elejbe a rúddal!~Neki leghosszabb
 3785 XXXIV  |                     vannak.~Azzal a pergamen elejére felírta azt a három szót.~
 3786 II     |                     paloták mindegyikének az elejét a földszint hosszában árucsarnokok
 3787 XLII   |                    feroniére?~Ekkor elkezdte elejétől végig olvasni azt a talált
 3788 XXIX   |                    kell a ménesről! – kiáltá eléjevágva, s azért félbe sem hagyta
 3789 XXXV   |                    próbálgatom magamon, hogy élek-e még, hogy keresgetem, mi
 3790 XIV    |                      a száját.~– Még erősebb elektricitást kell összegyűjteni! – mondá
 3791 XXXVIII|                      akit a doktor hasztalan elektrika-masinázott. – Hát még aztán a jó Belleville
 3792 XXV    |                      egyszer a fehér asszony elélebbent a négycsövű pisztollyal
 3793 XXXVIII|                    expedícióval, a lőpor- és élelembeszállítás végett, a tanács egy kétszáz
 3794 XVI    |                   neki egyebet, mint hogy az élelmezés nem tartozik a fegyveres
 3795 XXXVI  |                 szekéren. Az útitarisznyából élelmezte magát. Mindenféle nemzetnek
 3796 IV     |                     kell gondolnunk, hogy az élelmiszereink elfogynak, a császáriak
 3797 VI     |                      fejedelemnőnek, hogy az élelmiszerek fogytán vannak, hogy az
 3798 XXX    |                      ugyan jól ellátta magát élelmiszerekkel, az ismeretes közmondás
 3799 IX     |                  keresztül számunkra küldött élelmiszereknek és lőporral, holnap este
 3800 XII    |                 tebenned is!~– Hát térdepelj elém. Mondd utánam a Credót.~
 3801 XXXII  |                     Tudták, hogy mik azok az elementumok, amiket a villám perhorrescál.~
 3802 I      |                 elmállasztja rajta a mindent elemésztő idő: selyem, gyapot porrá
 3803 X      |               pálinkával telt kulacsot, s az elemózsiás tarisznyát egész a kapuig. (
 3804 XXVII  |                  herceg meg volt rendülve az elemszerű kitörésétől az asszonyi
 3805 XXVIII |                     a templomi zászlókkal az élén kijött eléje, és elállta
 3806 XXXV   |                mutassa he – diákul.~Abban az elenchusban aztán fordultak elő ilyenforma
 3807 XXVIII |                betyárok, ha közéjük tévedek, eléneklem a nótájukat, iszom a kulacsukból,
 3808 III    |            Wittembergában, hogy irámszarvas, Elenthier: ott van lerajzolva Wagnernél –
 3809 XIV    |               csókokkal, s a kábulat végképp elenyészik; az alvó eszméletéhez tér;
 3810 XXI    |                      gúlákat alkotó királyok elenyésztek a feledékenységben; de az
 3811 XIII   |             összetapadó ajkai mutatták, hogy eleped.~Juliánna minden arcmozdulatát
 3812 XX     |                    szokás szerint a dandárja élére, nekivezeté őket a négyszögnek.
 3813 XXIV   |                      utána még egyszer, amíg eléred.~– Nem lövök! Átkozott legyen
 3814 XLII   |                       hogy azt már a kezével elérheti, a fejére felteheti, inkább
 3815 XXX    |               asszonyt a tőrömnek a hegyével elérhetném!~A mocsár túlsó oldalán
 3816 XXIX   |               kakasvégű tornya.~– Csak odáig elérjünk még éjszaka előtt! Hajtson
 3817 XXXV   |                      sok – mondá az asszony, elértve az útmutatást. S legjobban
 3818 XXXIV  |                     csak megneszeli Pelargus éleshalló füle a föld felett dühöngő
 3819 XXII   |                  felnyittatta a saját udvari éléskamráit, s azokból adott a szakácsoknak,
 3820 XVIII  |                    császári ezredes hitvese!~Elesküdni a hitet, amiben apja, anyja
 3821 XXIV   |                    beszélni.~Zsófia azzal az éleslátással, ami az életvilágosság utolsó
 3822 XXIX   |                   aztán a buzogányos nád, az élesmosó sás s a zsurlók és páfrányok
 3823 XXIX   |          tőzegpogácsát hozott utánuk, új tűz élesztésére.~– Aztán hallja, kend, vén
 3824 XXXVI  |                      a most érkezett asszony élesztgeti. Komédia az csak kémkedők
 3825 XXVIII |            reszketett már a dühtől, mikor az élet-halál felett bíráskodó tribunál
 3826 XXXVII |                    az ütésért itt, akit soha életemben halandó ember csatán kívül
 3827 XII    |           tehetséggel létrehozta, hogy egész életére kölcsönös bűntársi viszonyban
 3828 XXIV   |                      percenként Zsófiának az életereje.~Óhajtotta azt, amitől rettegett:
 3829 XI     |                     vagyunk, erős bennünk az életeszencia.~A fejfájós beteg már tud
 3830 XXVII  |                     ittmarasztani ezt az egy életet, akire annyi népnek szüksége
 3831 XXXV   |                 babona. A képzelődés ad neki életirányt. Kedélyének szüksége van
 3832 XIII   |                      volt, mint a jég; semmi életjelt nem ad ott.~Odavitte őt
 3833 XXXVIII|                   almát árulsz?~– Hát valami életmód után csak kell látnom, ha
 3834 XXXII  |                 saját veszedelmes, kalandozó életmódja mellett magánál nem tarthatta,
 3835 XI     |                nemnek, nagy szívrabló: ez az életpályája. Mellékes foglalatosságára
 3836 XXXVI  |                     viszontagságokkal teljes életpályát! Együtt futni sötét erdőkön,
 3837 XII    |                     után, hogy tér vissza az életpirosság a hölgy orcáira; át szellemült
 3838 XXXIV  |                  éppen karddal készült magát életre-halálra védelmezni a császári katonák
 3839 VII    |           kötelességük lehetett.~Ezt a vidám életrendet mind elrontá a hazatért
 3840 XXVI   |               komolyan szükség volt az orvos életserkentő szereire.~Mikor aztán magához
 3841 XXXV   |            bölcsészek hideg megfontolása, az élettel leszámolt nyugalom, hanem
 3842 XIX    |                keményfa padlón, s ott maradt élettelenül elterülve. Nem gondolt rá!
 3843 I(1)   |                    monográfiát ír Korponayné élettörténetéről; a hiányzó adatokat a lőcsei
 3844 XVI    |                     tiszt urak azonban egész életükre jóllaktak epitaphiumokkal.~
 3845 XXIV   |                      az éleslátással, ami az életvilágosság utolsó lobványával jár együtt,
 3846 XXXI   |              istennőkkel, csakhogy akkor még elevenebb színeik voltak, a bútorzat
 3847 XIII   |                    elleneit, nem szurkált az elevenjeikbe, csak a bivalybőrt pufogatta
 3848 XXX    |               segített a véletlen. Itt a sok elfagyott őszi vetés. A szép tábla
 3849 XXXIX  |                     hogy mint utas ember, ha elfáradt, felmehet a számára elkészített
 3850 XXIX   |                 Juliánnának.~– Miért? Ki van elfáradva? – kérdé Juliánna.~– Előttünk
 3851 IX     |                  akkor bizonyos lesz, hogy ő elfecsegte a titkot a feleségének,
 3852 XVII   |                    kürtői és kandallói által elfedve lehetett az a titkos lejárat,
 3853 XXII   |                      te, egy Andrássy ivadék elfeledheted azt, hogy ősszülőid egy
 3854 IX     |                     még rábeszélhessen, hogy elfeledjek minden törvényt, amit a
 3855 XXXI   |                   hajlandóbbá az öreg iránt. Elfeledjem talán a ketterhäuschent?
 3856 XXXIV  |                         Tudom. Azért akarnám elfeledni, hogy fiam van. Mert jobban
 3857 XXXVI  |                   híréből! És most, ni, hogy elfeledte egyszerre philosoph elveit,
 3858 XII    |                       Eszébe juttatja-e vagy elfeledteti vele a nyolcadik pohár?~
 3859 XXXVI  |                        ordít fel erre, magát elfeledve Kondorossy, s csak akkor
 3860 XXXIV  |                       ki vagy. Nem ismerlek. Elfelejtem, hogy valaha utamon keresztülmentél.
 3861 XXXI   |         megkínoztatást, hűtlenséget, árulást elfelejteni, az egy dolog volt.~A kuruc
 3862 XXXIV  |                 érzés: még a gyűlölet sem.~– Elfelejthetnéd-e kis árva gyermekünket? –
 3863 XXII   |                      S csak attól függ, hogy elfelejtse, mielőtt végrehajtatná azt.)~
 3864 XXII   |                      az ágyasházam, abban én elférek mind a két fiammal. – Hanem
 3865 XXII   |                     kastélyom is üres, abban elférnek az asszonyok mind. – Te
 3866 XXI    |                    csak akkora, hogy két ágy elfért benne; egy magának, másik
 3867 X      |                 békefeltételeket, amiknek az elfogadása képtelenség.~– S mik azok
 3868 XVI    |                     hogy annak minden pontja elfogadhatatlan, s amíg mi afölött alkudozunk,
 3869 XXVI   |                      mert különben nem volna elfogadható ürügy a gyorsutazóra nézve,
 3870 XXVI   |                      el, hogy jól tennéd, ha elfogadnád. Éppen most akarom útnak
 3871 XXIX   |                    legfinomabbikához, aki őt elfogadó termében várta.~A nádornál
 3872 XXV    |                      társaság volt, az egész elfogadóterem tele volt velük. Egy hosszú
 3873 XL     |                      mely az árulás bűndíját elfogadta! És csókolgatni azt a hűtlen,
 3874 XXXVIII|               örökösödési uralkodását akarja elfogadtatni.~Ezek mind nagyon „jó” hírek
 3875 XXXI   |               szerződést aláírta, hitetlenül elfogassa, és rendes bírái nélkül
 3876 XXXVI  |                nemzetet jobban elkeserítsék. Elfogatások, elkobzások napirenden voltak,
 3877 XVI    |                síremlékéül a Gecsemáné-kerti elfogatást? Mit jelképez a Buchwaldok
 3878 XXXII  |                       akik az összeesküvőket elfogdosni jönnek, s még az asszonyok
 3879 XXVIII |                     stafétákat kémek helyett elfogdossa.~Amint Andernach lovag a
 3880 XI     |                 magisztrátus, a belső frajjt elfogja az éjjeli őrjárat, a férjet
 3881 XVII   |                     is igen erőlködött annak elfoglalásáért a megszálló sereg soha.
 3882 XXV    |                 üresen hagyott szállása, azt elfoglalhatod.~– Kinek az engedelmével?~–
 3883 VI     |                      vagyon, s ha Fabriczius elfoglalja az elnöki széket, akkor
 3884 II     |                      A tér legnagyobb részét elfoglaló városháza maga is ily oszlopcsarnokkal
 3885 XXVIII |                      mentsége előadásának, s elfoglalt állását kellő világításba
 3886 XXXI   |                    amit a kurucok harcaikban elfoglaltak.~Most már Kassán van Pálffy,
 3887 XXV    |                      azonban a táborban levő elfoglaltatása.~(Az összetalálkozó szempillantások
 3888 XXV    |                    egészen Krisztinával volt elfoglalva; annak rajzolta a hímzeni
 3889 XIV    |                 cselédem volt! Hogy mertétek elfogni? S még azért ilyen ribilliót
 3890 IV     |              esztendős ostromot kiállunk. Ha elfogy a katonáinknak a kenyere,
 3891 IV     |                      dáridóban annyi mindent elfogyasztunk, amennyi egy hónapig elég
 3892 IV     |                       hogy az élelmiszereink elfogynak, a császáriak kiéheztetnek
 3893 XXIV   |                    nem bírt odább menni, úgy elfojtá az a szívszorítás.~Ott jött
 3894 XXXIV  |                      tervét még a csírájában elfojtsa? Ha lehető volna, hogy ebbe
 3895 XV     |                  levágja, hanem olyan szépen elfonta azt a meglevő haja közé,
 3896 XXXIII |                     rézkarikát így meg amúgy elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából
 3897 XIII   |          belebicsaklott, akkor meg nem akart elfordulni benne; utoljára alig bírta
 3898 X      |                      Azután, mikor a kávé is elfőtte a habját s megülepedett,
 3899 XXXIII |                     lefejezték.”~Ez a nehéz, elfulladó hangon ejtett szó erősebb
 3900 VIII   |                    szétütve a patrol között, elfutamodott.~Éjfél után azonban, midőn
 3901 XIII   |                    bevezetik. Azon keresztül elfuthatsz.~– De ez az atyámnak a titka!
 3902 XXIV   |                    leereszkedem az ablakból; elfutok Szomolnokig.~– Óh! A farkasok
 3903 XXII   |                     a feje meg hátrafelé.~Az elfutott hírhozó cigány megelőzte
 3904 XXXII  |                 elhajtó kocsival, ami bizony elgázolhatta volna, ha el nem ugrott
 3905 XXII   |                    mikor áldást kérnek tőle. Elgázolja azt, aki könyörög! Kaput
 3906 XLI    |               megkoppantatlan izzott előtte, elgombásodva.~Aztán eljött hozzá egy
 3907 XXVI   |                 végigtanulta annak a sorait.~Elgondolta, hogy az a nő, akit ő annyira
 3908 XLII   |                   telt bele egy óra, hogy őt elhagyá, ismét felnyílt a siralomház
 3909 XXXIV  |               császári tiszthez adtad, hitét elhagyattad vele; apját, szülővárosát
 3910 X      |                 levelek egymás után a fáról. Elhagyogatják a hívei a fejedelmet egymás
 3911 XIX    |                diákjaidat is, folytasd, ahol elhagytad, énekeltesd magad fölött
 3912 XXXVI  |                 bálványává emelte Andrássyt. Elhagyták a „kocsmagenerális” nótáját,
 3913 XLI    |                  ivott a poharadból, s aztán elhajította.~Mikor nyomorúságodban odamentél
 3914 XXVIII |                 ekhós tetejű szekérre, s jól elhajtatott előre.~Most már kétségtelen
 3915 XXXVIII|                       majd az almás szekeret elhajtja az egyik postaszolga, aki
 3916 XXXII  |                törődik az ember egy mellette elhajtó kocsival, ami bizony elgázolhatta
 3917 XXXIV  |                óriási jégfalon, mely mellett elhalad, az évek sorait. Ahány esztendő,
 3918 XVIII  |            Thurzó-ház piaci homlokzata előtt elhaladt, a mankónak használt pallossal
 3919 XXII   |               odarivall az éneklő tömegre:~– Elhallgass! Égre kiabáló csorda! Ki
 3920 XXXI   |                      figyelmeztetem rá, hogy elhallgassa mindenki előtt, miként eszközölte
 3921 XXIV   |                     a templomba; a harangszó elhallgat.~A katonák ismét összeszedik
 3922 IV     |                tanácsbelit nagyon elővett az elhallgatás, mindig egyet lökött a térdével
 3923 XXXIV  |                    Fabriczius és Korponay is elhallgattak, hanem azért egymás mellé
 3924 XII    |                     igazi; arca úgy elnyúlt, elhalványult, szemszivárványai felhúzódtak
 3925 XII    |                      az ég lángfelhői lassan elhamvasodnak.~Juliánna odalopózik az
 3926 XL     |                      a kegyelmed kérelme úgy elhangzik, hogy senki sem hallja meg.~
 3927 VIII   |             védelmükre bízott tornyokat hogy elhanyagolták. A doppelhackenek be vannak
 3928 XV     |                   tudok tőle mozdulni, a sok elhányt lábhorogba meg mind a magunk
 3929 XXXIV  |                      Az ifjú trubadúr lángja elharapózott a többi keblekbe is. Az
 3930 XXII   |                    ne szóljon.~Balra dűlt az elhatározása.~Szólt.~– Te azt mondád
 3931 XVIII  |                     ostobák!” – mielőtt azok elhatározhatták volna, hogy vajon szokás-e
 3932 XXV    |                 között történik. Amit elvben elhatároznak itt vagy amott, az rájuk
 3933 XVIII  |       legcélszerűbben cselekednének, ha most elhatároznák, hogy néhány órai fegyvernyugvást
 3934 XXXIII |                 kezében fut össze.~Ma valami elhatározó lépésnek kell végbemenni.~
 3935 XXXIX  |                      Negyednap reggelre volt elhatározva az együtt utazásuk Pozsonyba.~
 3936 XXVII  |                  kész volt a trón zsámolyáig elhatolni; megmutatom neki az írást,
 3937 III    |                   van a „harangozóház”, abba elhelyezik, mindennel ellátják; de
 3938 XXXIV  |                      figyelmét kijátsszák, s elhelyezkedni a jégbarlangban. Hoztak
 3939 IV     |                székre vetve a palást, s azon elhelyezve a négyszögletű süveg: a
 3940 XIII   |                  Éppen rád illenek. Várj kis élhetetlen, majd felöltöztetlek!~S
 3941 XXII   |          barátcsuhádhoz éppen hozzáillik. Te élhetsz szeretetlenül, s meghalhatsz
 3942 XVI    |                     mindent biztosítanak. De elhihetetlen, hogy azokat a császári
 3943 XIX    |               kíváncsiak vévighallgatni, azt elhiheti az ember; de úgy törték
 3944 XXXIII |                    hiszesz a rémekben. Pedig elhihetnéd, hogy vannak olyanok. Teszem:
 3945 III    |                  Cornides nagy messze földön elhíresedett orvos volt, Lőcse szülöttje;
 3946 XXVIII |                      hogy az utána érkezővel elhitesse ottrekedését; bizonyosan
 3947 XVI    |                     s dudát csinálok belőle!~Elhitték neki, hogy képes volna rá,
 3948 XI     |                     nélkül maradni. Mindjárt elhívom a gazdasszonyomat. Visszatérek
 3949 XXIV   |                minden elmondanivaló. Ő maga, elhomályosult szemeivel el sem tudta olvasni,
 3950 IV     |                gyártója, amiket hét országra elhordanak.~– No én ugyan nem tartom
 3951 XXXIV  |                 odúit fedezgesse fel, holott elhordhatta volna innen azokat a kincseket
 3952 XXII   |                  cigányt ennek a levélnek az elhozására; mert tudták Miklós úrnak
 3953 XL     |              kegyelmességed Kézsmárkra, hogy elhozhassam a tábornoktól a neki küldött
 3954 XXVII  |                     kezemben érted jövök. Én elhozom a te apád amnesztialevelét
 3955 XXXIV  |                  Körmöcz- és Selmeczbányából elhoztak, sok hordóra menő arany-
 3956 XXXVII |                   Csak akkor ocsúdtak fel az elhüledezésből, mikor a vágtató kocsi zörejét
 3957 XXIII  |                 melynek sehol sincs sebajka, elhull cseppenként a vér. Látják
 3958 XXVI   |                   csoport veréb osztozott az elhullatott abrakon a kapu előtt, s
 3959 XIV    |               útközben rátaláltak Belleville elhullott kardjára. Azt is felvette,
 3960 XXIX   |                      át neki.~Krisztina csak elhűlt erre a megbízásra.~– Nos!
 3961 XXXV   |                      minden, ami e házban az elhunyt feleségre emlékezteti.~Hát
 3962 XXI    |                  körülöttük aranybetűkkel az elhunytak neve és halálának napja;
 3963 I      |                fölöttük.~Jobb karja, ami más elhunytaknál a ballal összetéve, a halott
 3964 XXXI   |                 urakat kastélyaikból éjszaka elhurcolják, hasztalan hivatkoznak az
 3965 XI     |                      már a második stádiumát éli.~Ez az úr a szép Beleville
 3966 XLII   |                  azzal a daróc takaróval? Az Éliás tűzszekere.~Elvesztette
 3967 XXXII  |                   szedte a sátorfáját, s úgy elinalt az országból, mintha soha
 3968 XXIX   |                  maga is segített a lovagnak elindulni, egy hosszú fűzfarúddal
 3969 XXVI   |                    járni.~És Andrássy István elindult ezen az úton egyes-egyedül,
 3970 XXVIII |                      trónra. – Csak ennek az elintézése után lehetett arra gondolni,
 3971 XXXI   |                      ügyet ad elő, aminek az elintézéséhez már semmi szó nem fér: csupán
 3972 XXXIV  |                törhetetlen szabadságharcosok elintézhették a maguk perpatvarát azzal,
 3973 XL     |                     kerül a sor, majd azt is elintézik.~Korponayné azonban fel
 3974 XXXVIII|                  lemenniük, s a formaságokat elintézni a hivatalos dicasteriumoknál.
 3975 XXVII  |                      ügyeknek éppen hivatott elintézője?~Óh, szegény herceg! Milyen
 3976 V      |                    Lázár~A kurrens ügy simán elintéztetvén, az ülés egy „Pfiff”-re
 3977 XXVI   |                     intrika a legszebben van elintézve. Te ma elmégy Poprádra.
 3978 XIII   |              derogálni!?~– Dehogy akarom. Én elismerem a kegyelmed medicináinak
 3979 XXXI   |                      semmi közöm ahhoz, hogy elismeri-e a magas kormány és a tekintetes
 3980 XIX    |                      Kegyelmed szíve szerint elítéli azt az egész tábort, amellyel
 3981 IX     |                    akik a saját gyermekeiket elítélik. De a lőcsei bíró ne paródiázza
 3982 XXIII  |                      közé! Én vagyok az, aki elítéllek!~Azzal megfordult, és üdvözlés
 3983 XXXI   |                   láthatja Juliánna; mert az elítéltet háttal vezetik a vesztőhely
 3984 XXVII  |                      maradnának számkivetve, elítélve, hogy azoknak a birtokai
 3985 XXVII  |                      a számára, hogy gyorsan eljárhasson a dolgában.~Mikor elváltak,
 3986 XVIII  |                   Alfréd ezredessel korábban eljegyeztetett, a mai szent napon, a bécsi
 3987 XI     |                péntek van. Hadd múljon el.~– Éljenek a vallásos hölgyek! És azután?~–
 3988 VIII   |                  amíg a hóhér a delikvensért eljön és átveszi őt. Ételt, italt
 3989 XXII   |               császári haddal Krasznahorkára eljönni készül: én nem tehetek.
 3990 XLI    |                  előtte, elgombásodva.~Aztán eljött hozzá egy másik szellem:
 3991 X      |                     hogy a rájuk váró szánig eljussanak. Annak nem volt szabad a
 3992 XXVI   |                      Liptó-Szent-Miklósig is eljuthat még.~Annál nagyobb volt
 3993 XXXI   |                  szava: „Mikor legmagasabbra eljutottál, onnan essél le!”~Nem tudta
 3994 XXIX   |                   szívreható szóval.~– Odáig eljutunk, gyémántom! Hanem hogy aztán
 3995 XXXI   |                szeressen.~Erre impertinensül elkacagta magát Blumevitz. A sértő
 3996 XXXVI  |                      ajtót mutaték, útközben elkapják.~Maradok, a Te igaz hű bajtársad
 3997 X      |                       Nosza sietett hirtelen elkapni a lábost a tűzről; a forró
 3998 XXVII  |                   hogy üdvözültté tegyen egy elkárhozottat; kezébe adom a tollat, s
 3999 XXVI   |                      az a nő, akit ő annyira elkárhoztatott, már azon a napon, amelyen
 4000 XII    |                  lelt? Úgy fázom. Nézd, hogy elkékültek kezeim. Ne szorítsd olyan
 4001 XXXI   |                  kezdett az agya. Nem volt ő elkényeztetve: gyakran látott csatákban
 4002 XL     |                  most „te asszony!”~Juliánna elképedt. Érzé, hogy ez a kezét fogó
 4003 XXIX   |                      képmása~Az út csakugyan elképzelhetetlen rossz volt a Nyírségen keresztül,
 4004 XXVIII |                robbantották.~Akkor meg aztán elképzelhető, hogy milyen mérges volt.
 4005 XVII   |                      ujját. Magam sem tudtam elképzelni, amíg Lőcse városa régiségeit
 4006 XXVI   |                    levélborítékon.~No, iszen elképzelte, hogy mi van a levélben
 4007 XXXI   |                     szigorú tábori regulától elkérgesült szívű zsoldos, szabadon
 4008 XI     |                  volt rendezve. A cselédeket elkergeti a magisztrátus, a belső
 4009 XI     |                cselédség?~– Mind itthagytak. Elkergették.~– No, ez bolond história!
 4010 XXIII  |                     is, hogy ha jön Gömörbe, elkerülje a Stracenói-völgyet, mert
 4011 XXIV   |                  hegy választ el tőle.~– Hát elkerülte a stracenói kelepcét?~–