bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

 5014 XXVI   |                   Más veszély az.~– Csak nem esznek meg tán a farkasok?~– Nem.
 5015 XXXV   |                    talányul ad fel az emberi észnek.~Hogy változik meg az emberi
 5016 XIX    |               lelkében, mint hogy a kisebbet észrevehette volna tőle.~Az jutott eszébe,
 5017 XXVI   |                     hintónak. Útközben kelle észrevennem, hogy mind a négy keréktalpon
 5018 XVIII  |                    most látszik föleszmélni. Észreveszi, hogy itt sokan látják.
 5019 XIII   |                    Thurzó-házhoz.~Talán amíg észreveszik, hogy üres a ketrec, befújja
 5020 XXXV   |                  azokat apróra megvizsgálja, észrevételekkel kíséri, kegyetlen törléseket
 5021 VI     |                   Pobszt szenátor ugyanennyi észrevételt bátorkodott rájuk tenni:~–
 5022 XXXIV  |            csiholásnak, hogy hollétük helyét észrevetessék a jég Bábelben.~Mert nem
 5023 XXII   |                 szakadt a „binye Zeu”, amint észrevették a félelmes átváltozást a
 5024 XXIV   |                      egy túlvilági szózat.~– Esztelen asszony! – dörmögé Miklós,
 5025 XXIV   |                 István. Anno 1697.” (Csak 14 esztendeje! – De nagy idő!)~Ennek a
 5026 XXI    |                     a húst úgy eltenni, hogy esztendőkig elálljon (még tán a mostaniak
 5027 XXXV   |                  portán fehérszemélyt hatvan esztendőn alul.~Mivel tölti hát az
 5028 XXX    |                   amiket valami falusi poéta esztergált.~A lovag bámultában leült
 5029 XXVI   |                  tenni. Aztán van is azoknak eszükben ilyesmit tenni! Ha utadat
 5030 XXV    |                     az állam tulajdona. S „l’état c’est moi”. Így adok én
 5031 VI     |          megvendégeltessenek. Csupán csak az étekfogások helyreigazítandók. A vendégséghez
 5032 IV     |                  palotás, egy ajtónálló, egy étekfogó, egy hajdú, egy kályhafűtő,
 5033 XXXV   |                      várnagy és a kulcsárok; ételben, italban, kényelmes szobákban
 5034 XXIV   |                   ágyból fölkeljen. Az egész étele csak kóstolgatás volt. Csak
 5035 XI     |                bezárt leány nem nyúlt a maga ételéhez. Pedig az egyik alabárdos
 5036 XVI    |                  éreztem magam. Egész nap se ételem, se italom nem volt; este
 5037 VIII   |            delikvensért eljön és átveszi őt. Ételt, italt fog küldeni a város
 5038 XXII   |                     cselekedni!~Az a gyönge, éteri alak e szavak kimondása
 5039 XXXII  |                  Rámásznak az ujjamra, mikor etetem őket. Szeretnek engem a
 5040 XLI    |                      Mikor Mariathalból, egy etetés után, továbbindultak, még
 5041 XXX    |                   fehérre beporozva, az arca etikettszabály szerint kifestve, s a szokásos
 5042 XXXI   |               szerezni!~S azzal, még csak az etikettszerű bókgörnyedést sem végezve,
 5043 IV     |             előkereste a táskájából a kívánt étlapot, s foghegyen, alig hallhatólag
 5044 XXXIII |                  csókolta; majd hogy meg nem ette. – Hát mégis csak szereti!~–
 5045 XXX    |                     van nagy öröm, s az öröm étvágyat csinál.~Hát hiszen erről
 5046 XII    |                     afölött aggódni, hogy az étvágyát elrontja, ha innen is, onnan
 5047 XXX    |               kössenek, Wratislaw és Savojai Eugen csak az uralkodó végakaratát
 5048 XXIX   |              menyecske fiatal, tűzrőlpattant Éva leánya: lehet ebből kellemetes
 5049 II     |              legkeresettebb árucikkek a téli évadban: csamlottból és csimazinból
 5050 XXXI   |                kellett egy tél, tavasz, nyár évadján keresztül nélkülözni annak
 5051 XXXV   |                      Fischer prédikátort, az evangélikus esperest aládobatta.~A szegfű
 5052 XXIV   |              ájtatosan tartja két kezében az evangéliumot. Itt végezte a dervisgenerális.~
 5053 XXXV   |                     lángpallosos angyal csak Évát kergette volna ki a paradicsomkertből,
 5054 I      |                      alszik.~Százhetvenhárom éve múlt annak, hogy e koporsó
 5055 XXXV   |               vadászmesternek utasítása volt evégett; meglőhették a medvét, a
 5056 XXIV   |               nemcsak jó szívet adott, hanem éveit meghaladó észt is.~Azután
 5057 XXX    |                   rajta terem, száz meg száz éveken át, örökké, mindig a tied
 5058 XXXI   |                      A hatalmas várnak, mely évekig tartó ostromokban egész
 5059 XI     |                     is eszébe juttatta, hogy evés ideje van. Kiment a konyhába,
 5060 XIII   |                       Alig volt több tizenöt évesnél. Lihegő ajkai olyan parányiak,
 5061 XVI    |              kocsmagenerális, mindig csak az evésre gondol!”~– No, hát megálljatok,
 5062 V      |                   hátrahagyott ereklye. Száz évet haladott, üstökössel együtt
 5063 III    |                  tudós asztrológus, s tovább evezett a két mankójával.~– Micsoda
 5064 XXIII  |                    Veszítsen el mindent, ami evilághoz köti, a túlvilághoz vonzza.~
 5065 XXI    |                      tányéra, ezek voltak az evőeszközei. Őneki! – A fejedelemnek! –
 5066 VI     |                      legyen adva a módja, az evőeszközöket szolgáltassa ki De Hortis
 5067 XVI    |              sorakozott egymás mellé. S ahol evők-ivók vannak, ott hamar megterem
 5068 III    |                 ruháját, amit éppen egész új évre vásárolt valaki, nagyon
 5069 XLII   |             holdjárást, napfelköltét, még az évszakokat is mutatja. Olyan emberek
 5070 XVIII  |                 betűkkel viselik a renovatió évszámát, s amiknek esőöntő csatornái
 5071 XXXIV  |                    bele csak e század utolsó évtizedeiben mert két fiatal tudós, akik
 5072 XXXI   |                   elég: ki tudja, hol vette. Évtizeden át folyt ez a mulatság.
 5073 XXIV   |              széttekintve.~– Most megyünk az examenre. Majd meglássuk, hogy felel
 5074 XI     |                     Mik vannak a kosárban? – examinálá a doktor. Minden ott volt,
 5075 XXIV   |                  most majd azt mutasd meg az examinatoroknak, hogy a kis ágyúddal hogy
 5076 XVIII  |                     várost.~– Azt megtehette excellenciád! – monda Blumevitz hidegvérrel –,
 5077 XXVIII |                   kituszkolt az ajtón egypár excellenciást és durchlauchtot, akik nála
 5078 XXVI   |                       A rikító színeket csak excentrikus emberek szeretik az utazóhintajaikon.~
 5079 XXV    |                     bátyja számára egy olyan exodust rögtönözni, amilyennel Róbert
 5080 XXIII  |               háremet tart, se veszem elő ez exorcizáló füstölömet érte. S ha megfizeti
 5081 XV     |                   jelentést tenni a rábízott expedíció kimenete felől, hanem hazament
 5082 XXXVIII|                  lett bízva azzal a bizonyos expedícióval, a lőpor- és élelembeszállítás
 5083 XIV    |               kénytelen volt belenyugodni ez expediensbe; s savanykás képpel adta
 5084 XIII   |                tegnap este furor daemoniacus extaticusba esett; általam kúráltatott,
 5085 V      |           apprehendálva. – Hiszen még én nem extenebráltam tintánál egyebet.~Nagyobb
 5086 V      |                        Annak kötelessége az „extenebratio”. – Vagy úgy!~Wencezlauz
 5087 V      |                    benificuma. – Ezt nevezik extenebratiónak: sötétségből való kihúzásnak.~
 5088 XXXI   |            bizalmasság. Egy alföldi vendéglő extraszobájában összeszorulva, egész kedélyesen
 5089 XXXI   |                     kacagányos kuruc jelmez, ezé az udvaronc szabású divatviselet,
 5090 VI     |                városiak sem tudják a titkát.~Ezekért az érdemeiért festették
 5091 XLII   |              kiderítette, hogy miként jutott ezekhez egész ártatlanul. És azután,
 5092 XV     |                     a Malach–Hamoves angyal, Ezekiás kívánatára, Jeruzsálem falai
 5093 XV     |                    Ezalatt bőséges ideje van Ezekiásnak megalkudni Zebaottal az
 5094 XXV    |                   van ennek a két úrhölgynek ezekre a titkokra? Erről mindjárt
 5095 XIX    |                     sokkal jobban megijedtek ezektől, mint azok őtőlük. Korponay
 5096 III    |             wammszban, csatos cipőkben, amik ezenfelül meleg poszter mamuszokba
 5097 XIX    |                      bosszúálló szellemének.~Ezenközben megkondult a tizenkét órát
 5098 XVI    |                   választott ura stb., stb., ezennel meghagyjuk és parancsoljuk
 5099 XXXVIII|                  megtérült a visszautasított ezerből. Pedig ezt is Korponay János
 5100 XXXIV  |                      világosság eléri, talán ezerig is el lehet számlálni. De
 5101 XXXIII |           harmadíziglen, az istenkáromlásért ezeríziglen bünteti meg a Zebaoth a
 5102 XXV    |                      beavatott doktor a maga ezermesteri tudományával fel tudja nyitni
 5103 XXXI   |                      Ha igaz volna is, és ha ezernyi-ezer lett volna az összeg; ez
 5104 XXIII  |                  alakban.~Miklósnak nem volt eziránt semmi érzéke, soha semmi
 5105 XXX    |               bivalyos szekér is megérkezett ezóta, s Blumevitzné tudatta az
 5106 XXXII  |                     várból egy megölt Pálffy ezredbeli muskétásnak az öltözetében,
 5107 XXXIV  |               Utasítása van, hogy egy labanc ezreddel szállja meg Krasznahorkát,
 5108 XVIII  |                      ostromolják Löffelholtz ezredei. Valóságos bellum omnium,
 5109 XXX    |               Tizenháromezer kuruc vitéz áll ezredekre sorakozva a majthényi rónának
 5110 XVIII  |                    Tekintsen ön ki! Az egész ezredem itt áll a piacon. Ön a kezemben
 5111 XXXII  |              Zsigmond unokatestvére, szintén ezredese volt Rákóczinak, de korán
 5112 XXVIII |                  lakása éppen annyi lépés az ezredeséhez, mint az ezredesé őhozzá.
 5113 XXXIV  |                     jégpadlón alul van, hány ezredévet számlálhat az?~E jégbarlang
 5114 XXX    |                      a kuruc sereg. Mindenik ezrednek más az egyenruhája: zöld,
 5115 XXX    |                     libertate; azután minden ezrednél a századoknak külön lobogóik,
 5116 XVI    |                      azonban már ott várt az ezredporkoláb, megfelelő segédszemélyzettel:
 5117 XXX    |                tisztességes.~Az átadás előtt ezredszámra lövik ki vezényszóra a karabinokat,
 5118 XXXIV  |                      még fegyverfogásra kész ezrek lesik a jelszót; mind valamennyinek
 5119 XXXIV  |                  Magában áll-e? Nem! Százan, ezren tették azt, amit ő. Hittek
 5120 XXXIV  |                     összeszámítom, megüti az ezret.~– No, majd meghozza a nervus
 5121 XXVI   |                      az ablakon, a fák csupa ezüstből voltak a zúzmarától. „Gergely”
 5122 XXXIII |               zsebéből az órát, derekáról az ezüstcsatos övet, saruiról a felkötött
 5123 XXVI   |                  magyarázat.~Kezébe vette az ezüstfejű fokosát, s nekiindult gyalog
 5124 XXXV   |              hazatérő uraikat, s fésülgették ezüstfésűvel fiacskáik aranyhaját, megtakarítva
 5125 XXXII  |               Juliánna kivette a kebléből az ezüstgyopár csokrot, s azt nyújtá a
 5126 XXXIV  |                      tündököltet, a kárpitok ezüstje összefoly a merész zuhatagok
 5127 XXXIV  |                    Azután beáll kárpitosnak, ezüstművesnek, a kolosszusi építményeket
 5128 XXII   |              asztalon volt egy roppant nagy, ezüstözött rézmedence, tele erős lengyel
 5129 XXXIV  |                  váratott magára. Fabriczius ezüstórája már mutatta a holdújságot.
 5130 XXXIV  |           bányavárosokból elhozott arany- és ezüstpénz el volt dugva. – Minden
 5131 XXIV   |                     A nemzet Júdása! Harminc ezüstpénzért a mi megváltónkat, a fejedelmünket!
 5132 XXXIV  |                   sok hordóra menő arany- és ezüstpénzt. Ezt ő akkor hazahozta a
 5133 XVIII  |                 cifra pergament, a lefityegő ezüsttokú pecséttel együtt elöl-hátul
 5134 XXXIV  |                     hogy a szabadságpénz egy fabatkát sem ér többé.~Azalatt Pelargus
 5135 XXXVIII|                  parancs, hogy Blumevitzné a Fabriczius-féle birtokokba visszahelyeztessék,
 5136 XXXVIII|              asszonyság tartá bevonulását.~A Fabriczius-ház előtt egész deputáció várta
 5137 XIX    |                  mint aki emberhúsra éhezik, Fabricziusé pedig, mint aki jól is lakott
 5138 XXXI   |                átkozódik, s homályos rémarca Fabricziuséhoz hajaz. De erőt tudott venni
 5139 VIII   |                     volna Lőcse városában. A Fabricziusét.~– Hahhó! Hisz akkor ez
 5140 XXXVI  |              Korponay János ekkor odafordult Fabricziushoz.~– A tett jó szolgálatok
 5141 VI     |                         VI. FEJEZET ~Ki az a Fabriczus?~Ott áll az életnagyságú
 5142 XXIV   |                     a dervisgenerális. – Non facias mihi sculptile: verba sacerdotis
 5143 XXIX   |                     népies Herakles tizenkét facinusát (jelent hőstettet is meg
 5144 XLI    |                      állt egy férfialak; egy facipős barát, aki azt az egész
 5145 XX     |                  fölött, mintha össze akarná facsarni.~– Vasat neki, hogyha fáj!
 5146 XIII   |                    de cynoglosso! Ez species facti! Az én tudományomat akarja
 5147 XXXIV  |             térdvasai segélyével kezdett egy faderék vastagságú jégcsapon felfelé
 5148 XIII   |                     dacosan utasítá vissza a faggatást.~– Az az én gondom, senki
 5149 XXII   |               dohányfüsttől. Az a három szál faggyúgyertya ott a fali tartókban nem
 5150 XXIX   |                  Végigolvasgatta az egy szál faggyúgyertyánál azokat a szép verseket,
 5151 XXXI   |                     ijedelem, az önzés olyan fagyasztó erővel bír-e?~Még csak egypár
 5152 VIII   |                       Hogy a hidegtől meg ne fagyjon, mind a két oldalán a ketterhäuschennek
 5153 XXII   |                   oltalom, meg kellett benne fagyni.~Zsófia a tekintetéből sejtheté,
 5154 XII    |                      felengesztelje.~– Jéggé fagyok, ha így beszélsz – rebegé
 5155 XIII   |                      hogy húzza itt a bőrt a fagyon. Ezt is én altattam el,
 5156 XXXI   |                  másikat lefegyverezze. Ez a fagyos önérzet volt kifejezve arcaikon.~
 5157 XXX    |                     éjszakán olyan általános fagyot eresztett az országra, hogy
 5158 XXXIV  |                  Hoztak magukkal bundát, nem fagytak meg. Tüzet rakniuk nem volt
 5159 XXX    |                     dűlt rendek, a learatott fagyverte rozs. Az árokparton állt
 5160 XLII   |             emlegetnek. Ez három összekötött fahasábból állt, amit a vallatott fejére
 5161 XXIV   |                    felváltják a kapuban, s a fahordó szekereket üresen kieresztik,
 5162 I      |                    tenyésző gyümölcsöskertek fáinak koronái emelkednek elő;
 5163 IV     |                 éjszakára azért, hogy a bőre fáintabb legyen?~– Csak csendesen,
 5164 XXVI   |                    készítse el őket holnapra fainul borssal és babérral meg
 5165 XXXVIII|                  tőle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~Ha fáj, ott a doktor, kérjen
 5166 XXXI   |                     ne gyógyuljon ki a szíve fájásából.~És talán – ő maga is igazán
 5167 XXIV   |                       Mert eltagadta a szíve fájását, belehalt.~Nem hinné az
 5168 XXII   |                     azoknak nem fáj; de a te fájdalmad igaz.~– A másik három: az
 5169 XXXV   |           figyelnének a szemek, az ajkakon a fájdalmas mosolygás, a gyöngysor fog
 5170 XXXV   |                    erőszakkal kitépik. Annál fájdalmasabban esik arra gondolnom, hogy
 5171 XXIII  |                     az Istent keresi!~Ebbe a fajdalomba bele kell neki halni!~…Nevetik
 5172 XVI    |           őnagyméltósága olyan süket, mint a fajdkakas, s nem tudja, hogy egy lőportorony
 5173 XVI    |               generálisunk őnagyméltóságát a fajdkakashoz hasonlítja, lovagmódra visszatorlom.~(–
 5174 XXXV   |                   szívnek, amiuek már nem is fájhat semmi?~(Márpedig, szép asszony!
 5175 II     |                  forint a kamuka, a tabit, a fajlondis, a remek, a saffór, a rázsa,
 5176 XXXV   |                     még, hogy keresgetem, mi fájna még az életben, ami bekövetkezhetnék
 5177 XXXV   |                   Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív így belenőtt az emlékeibe,
 5178 XXIII  |                    Senki sem ismeri jobban a fajodat, mint a pap. Annak a keblébe
 5179 XXVII  |                      a megérthetetlen magyar fajt, melyet annyiszor látott
 5180 XXXIII |                      hogy nem szeret. Ez még fájt, a többiétől nem rettegek.~–
 5181 XVI    |                      összegyülekezve abból a fajta népből, amelyiknek nincs
 5182 XXII   |                    ácsorgó suhancnak a kukta fajtából, hogy jártassa meg egy kicsit,
 5183 XXVII  |               szeretet, ily vad szenvedéllyé fajulhasson el. Ki ismerne rá a „madonná”-
 5184 XXIV   |                   egy emelkedett ki az egész fajzatból, mint egy szent: ez egyesíté
 5185 XXXI   |                   egy doboló nyúl, aztán egy fakard, egy tábornokkalap cifra
 5186 XIV    |                  hangzik fel az ókapu felől; fáklyafény támad, nehéz dübörgés hallatszik.~
 5187 XXIX   |                     A csaplár meggyújtatta a fáklyákat, s maga ment el vezetőnek
 5188 XXIX   |                       ki bivalyt hajtani, ki fáklyát vinni a nagyságos asszonnyal;
 5189 XXIX   |                  gyors, utazás ezen a tájon. Fáklyavivő béresek is vannak készen,
 5190 XVIII  |              pilláira ragad, behúzta magát a faköpönyegbe. A szél azonban egyenesen
 5191 XXXII  |                  Gyümölcs egy szem se volt a fákon; az első májusi fagy itt
 5192 XLII   |             hüvelykszorító, a másik a hármas fakorona.~Juliánna hallgatta csendesen,
 5193 XXXII  |                    le hosszú pókfonalaikon a fákról. Juliánna arra emlékezett,
 5194 XXVII  |                    tehetetlen volt.~Az egész fakultás bölcsessége sem bírta ittmarasztani
 5195 XLI    |                   szamárevők előtt almaboros fakupa.~Ott bement a kocsmaajtón,
 5196 XIX    |                      lakta házzal szomszédos falába volt rakva.~Fabriczius még
 5197 XVII   |                    adtak neki.)~E ház vastag falában a konyha kürtői és kandallói
 5198 XIX    |                      bizony. Mind a te házad falából jönnek elő egyesével, ahol
 5199 XXIV   |                vasgolyó csak a hintó hátulsó faládáját érte, szerteszét szórva
 5200 XIX    |                      se állt a szobája túlsó faláig. Rohant a folyosón keresztül
 5201 XVI    |              parancsoljuk minden Lőcse város falain és határán belül levő híveinknek,
 5202 I      |                  festik a képét az ajtóra, a falakra, abban a helyzetben, aminőben
 5203 XI     |                    köpte. Így szétharapdálta falatonként az egész süteményt; de le
 5204 XXV    |                       Az átjárófülke be volt falazva.~Andrássynak a keble egészen
 5205 XI     |                    Ön valóságos diablesse en falbala.~– Még ideje van tőlem megmenekülni,
 5206 V      |                  melyben az ülőhelyet csak a falból kiugró kőpadkák képezik.
 5207 XXVIII |                  azzal a kérdéssel szorítá a falhoz a lovag, hogy „Hát az az
 5208 XI     |                     ki, hogy előszedegette a faliszekrényből azokat a gyermekruhácskákat,
 5209 XVIII  |                    az meszelve lenni a többi fallal. Tehát ez volt az a rejtekajtó,
 5210 XI     |                       rúgni, vágni készül, a falnak szorítja, hogy minden őgyelgő
 5211 XII    |                  Pfannschmidt-házhoz. A szűk falnyílás egypár lépésnyi volt, s
 5212 XVIII  |                 végződve; hanem a felmagasló falpárkányon keresztül, a belső bádogtetőről
 5213 VI     |                     felfedezte és a városház falrejtekeiből napfényre hozta, aki a hatalmas
 5214 IV     |                túlvilágon. S mikor elvégzi a falrengető strófát a közönség, az a
 5215 XXII   |                     annál jobban rányomják a falrepedeztető éneklést. Miklós szava elvész
 5216 XII    |                    szemével csakhogy Fel nem falta!~S fennhangon dalolta az
 5217 XIX    |              rejtekben, ami a falitükör és a faltábla között van, és hallgatott
 5218 XVIII  |                    nekivetve a hátát annak a faltáblának, mely a menekülésre kínálkozó
 5219 XXXVI  |                     levél kézről kézre járt; falták, úgy olvasták:~„Vitézlő
 5220 XXIV   |                 hadsereggel Szomolnokon. Van faltörő ágyúja is elég. De ő nem
 5221 XXXII  |                 aztán egy egészen elpusztult faluba kerül az utas, amit nagyon
 5222 XXXII  |                      nincs már feljegyezve a falunak sehol. Ahogy a piac közepén
 5223 XXXVIII|                      bizony nem árulsz almát faluról falura, mint a hiencek,
 5224 XXXI   |                    az egész város itt van, a falusiaké az utca.~Korponayné hintójának
 5225 XL     |                       apró kuruc kolomposok, faluszájai is ágy alá vágták a piros
 5226 XXXII  |                  fogták onnan.~Az elpusztult falutól kezdve a hegyoldalak egyre
 5227 XXXI   |                   felbiztatta, felneszelte a falvaiba hazatért hajdúságot, rendezte
 5228 XXIII  |                      én uram tett azzá. De a falvainkban én vagyok az asszony. Azt
 5229 XXIV   |                    tölgyerdős hegyek közül a falvak fehér házikói, karcsú toronytetői
 5230 XXIII  |                      naponként sorra járta a falvakat, személyesen tekintve utánuk,
 5231 XXIII  |                  őket az uradalmához tartozó falvakba, mindenütt menhelyet állított
 5232 XXXII  |                       Eleinte csak hangzik a falvakban a hintón utazó elé az „adjon
 5233 XXXI   |                      Korponaynéról hírlelé a fáma, hogy minden férfit, akivel
 5234 XLII   |                      és boldoggá, fényes úri família törzsökévé; de te inkább
 5235 XIX    |                   mely kegyelmednek és egész famíliájának, mind a négy testvérének
 5236 IX     |        végighallgatta a főurat (aki csak úgy familiáris leereszkedéssel beszélt
 5237 X      |                  vastagra kinyújtott tésztát fánkszaggatóval darabokra apróznak. Sietni
 5238 XXXIV  |                     fényt. Kívül felcifrázva fantasztikus képletekkel, amik virágot,
 5239 XXXIX  |                     Mikor aztán legvakmerőbb fantáziával mesél a valósággal szembeszökő
 5240 XXIX   |                      kengyelvasat meg valami fapapucs pótolta.~De azért még a
 5241 XXVI   |                     meg a papnak!~A vadászat fáradalmai után jókor álomnak hajtá
 5242 XXXI   |             Istvánnak nem kerülne az nagyobb fáradságába, mint elhagyni a sziklafészket,
 5243 XXIX   |               paplanos ágyba, jól fog esni a fáradt testének.~Andernach lovagnak
 5244 XVI    |               táborából.~– Óh, köszönöm, nem fáradtam el – tiltakozék a leültetés
 5245 XXIX   |                     fújtat elpilledve a nagy fáradtságtól. A hosszú, egyenes kardját
 5246 XXXI   |                 amnesztialevele nálam. Ezért fáradtunk.~– Ejh – szólt bosszúsan
 5247 II     |                    nevét viseli. Az oltár, a faragó és festőművészet csodaszép
 5248 XVI    |                     hazai, lőcsei szobrászok faragták, akiknek nagymestere volt
 5249 XXI    |               Meglepő az egésznek az alakja; faragványai, a szőlővenyigékkel befuttatott
 5250 II     |               embereinek síremlékei. Művészi faragványú domborműcsoportozatok, mik
 5251 X      |             világosság: a tűzhelyen hatalmas farakás lángol nagy lobogva. A tűzhely
 5252 XXII   |                     atyám!” Hát honnan jössz Fáraó magyarja?~– Megkövetem alássan,
 5253 XXII   |                   Így hívta magát akkor a hű fáraóivadék.)~– Hogy olyan fekete a
 5254 XXIII  |                  kemencéjükbe, de magadat ne fáraszd utánuk.~– Köszönöm a jó
 5255 XIV    |                      suttogá Korponay. – Va! Farceur! Kitelik tőled!~S azzal
 5256 XLII   |                    maga után, ami kötéllel a farkához van kötve. Egy csomó hajfürt
 5257 XV     |                       a Révayak rózsakedvelő farkasát, a Reichenburgok özönvíz
 5258 XXVI   |               Szepességi úr, még ha Felkáról Farkasfalvára utazott is, meg nem állhatá,
 5259 XXXVIII|                  jelvény: de halálos méreg. „Farkasölő gyökérnek” nevezik a népek.
 5260 X      |                      a bokrokat zörgeti, s a farkasoknak segít üvölteni. – De tudom
 5261 XXIV   |          összetépnének!~– Nem félek én úgy a farkasoktól, mint Miklós bátyámtól.~–
 5262 XXXII  |               elüldözi a hintót mint az éhes farkassereg, azért a keserves rézfillérért
 5263 XXX    |                  alatt, a seregeikkel együtt farkasszemet néztek egymással, ha az
 5264 XXV    |                      mikor ebből az áhítatos farkasveremből kiszabadulhatott.~Így nehéz
 5265 XXXIV  |                    még az olyannak is, aki a farkát a fején viseli, de az Úristentől
 5266 II     |              ábrázolja, szarvakkal és hosszú farkkal: az a Täufel családé. És
 5267 X      |                      a levelek egymás után a fáról. Elhagyogatják a hívei a
 5268 XXX    |                     az ember azt hinné, hogy farsangi új menyecske. Kegyelmed
 5269 XXXIII |                       Juliánna összeborzadt. Fásultságát megtörte ez a két név. Nem
 5270 XXIII  |                    medicinát, rendelj tüzelő fát a kemencéjükbe, de magadat
 5271 XIX    |              bütykével arra a bizonyos mozgó fatáblára.~Andrássy felháborodottan
 5272 XVI    |                  Korponaynéval, mielőtt ez a fatalis casus elucubrál. Ki tudja,
 5273 XVI    |              pergamenlapot, melynek széléről fatokba zárt pecsét függött alá.
 5274 XXX    |                  között, rőf hiányában egyik fától a másikig mérve a sing hosszát.~
 5275 XXXV   |                  ingatható, azonban vannak a fátumnak oly erős hatalmai, amik
 5276 X      |                       Nemsokára eltűnt a köd fátyolában a lovashadsor árnyékképe,
 5277 XXX    |                    úr! – felelt Krisztina, a fátyolát hátravetve, hogy az arca
 5278 II     |            nyusztkalpaggal leszorítva, a nők fátyollal lekötött aranycsipkés főkötőkben,
 5279 XXIX   |                   nem láthatta; mert le volt fátyolozva.~– Karsamadiener, madám! –
 5280 XIX    |                    rólad, mint ezt a hitvesi fátyolt letépem a fejedről! A fiadat
 5281 XLII   |                    amit krónikáink „a hármas fával megkoronáztatás” címe alatt
 5282 XXI    |                 ostromra előnyomuló ellenség favárainak felgyújtására szolgáltak.
 5283 XVIII  |                      Josephus primus, divina favente Clementia, etc. etc.”~–
 5284 XVIII  |                   dies illa~Solvet seclum in favilla!…~A halott erre türelmetlenül
 5285 XII    |                      Nem tudom, mi lelt? Úgy fázom. Nézd, hogy elkékültek kezeim.
 5286 XXX    |                      szája égett, a háta meg fázott.~A vén Dorka pedig hallgatta
 5287 XXI    |                      a szobákon. Hevülünk és fázunk.~Csak az előtornácban jövünk
 5288 XVIII  |                  zárják. Télvíz idején. Hadd fázzon, hadd dideregjen! – Hogy
 5289 XXXIII |                   őtet. Tud ő mindent, s nem fecseg ki semmit. Nem új összeesküvés,
 5290 X      |                      rejtélyét.~– Most nincs fecsegésre való idő – mondá az úrnő –,
 5291 XXV    |              tábornok arca haragra pirult.~– Fecsegett volna előtted Blumevitz? (
 5292 XXV    |                     kertészkedést.~Vajon nem fecsegett-e ki valamit ez a Blumevitz
 5293 XXXI   |                      madárember pompásan tud fecsegni, jó tanítója lehetett, legkedvesebb
 5294 XXXII  |                  piros almakép: az a nevető, fecsegő, csókosztó száj, azok a
 5295 XXXVIII|                      az élményeit. El lettek fecsegve a várfeladás éjszakáján
 5296 XXXVII |                   kéri tőled a jutalmát. Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire
 5297 XXX    |                   sornak micsodák, azokkal a fecskefarkban végződő rongyokkal? – Madárijesztők! –
 5298 XXXII  |                      őket. Szeretnek engem a fecskék. Odajönnek énekelni hozzám
 5299 XXIII  |               odalenn a faluban kellett őket fedél alá tennem. Ezt a hivatalt
 5300 I      |                   mesemondónak, s okmányokat fedez fel, amik nagyvonásokban
 5301 XXII   |                  mondhatták talán: „Óh uram, fedezd be ez ártatlan gyermek fejét!
 5302 IX     |             megszálló ellenség sorait, vegye fedezet alá a küldményt és erőt
 5303 XXXIV  |                     rejtett pénzbányák odúit fedezgesse fel, holott elhordhatta
 5304 XXXVI  |                    országot, csak azok előtt fedezve fel kilétét, akikhez az
 5305 XVI    |                   kuruc hadsereg menekülését fedezze.~Meg is van aztán érte az
 5306 XXXI   |                  padlót vastag, puha szőnyeg fedi, a bútorzatról lefüggő csillár
 5307 XXXI   |                     ólommal, márványlapokkal fedve. Fölül mind erkélyekkel
 5308 XXX    |                     megszűnt a parancsszó, a fegyelem; nincs tiszt, nincs közlegény
 5309 XXIV   |                    rá.~Ezalatt a vár megtelt fegyelmetlen mezei hadakkal. A zabolátlan
 5310 XV     |               raportra a generálisánál.~Elég fegyelmetlenség, sőt büntetésre méltó mulasztás
 5311 XXXI   |             lepkebábból pattant volna elő. S fegyvere volt elég: ki tudja, hol
 5312 XVIII  |                    egyszerre archoz kapták a fegyvereiket, Andrássyra célozva – diktandó
 5313 XXII   |                   napja van ma? Lóduljatok a fegyvereitekhez! Tisztítsátok az ágyúkat!
 5314 XLI    |                     a felkelő seregnek, ahol fegyvereket, ágyúkat kapnak. Vele mindent,
 5315 XXX    |                      mutatva, a sorba rakott fegyverekkel, a rongyos zászlókkal:~„
 5316 II     |                  toronyban kell megjelennie, fegyverestül.~Soha még ellenség az ő
 5317 XXX    |              kívánják a kuruc seregtől, hogy fegyverét lerakva, kard nélkül az
 5318 XIII   |                   hóhér jelvénye. Le kell őt fegyverezni!~– S azt te fogod megtenni?
 5319 XXXIV  |                      Ecsedi-lápból, ahol még fegyverfogásra kész ezrek lesik a jelszót;
 5320 II     |                       Ez egy harcban edzett, fegyverhordó osztály; mind a harmincnyolc
 5321 XII    |                   rohant ki a mellékszobába, fegyverhordozóját kiabálva.~– Gyorsan a fegyverzetemet!
 5322 XIX    |                    mint vaspor, amilyennel a fegyverkovácsok a kardokat tisztogatják –
 5323 XL     |                    az apjánál tartózkodott a fegyverlerakás óta, s azt mi jól tudjuk,
 5324 XXX    |                    porzót hintenek rá.~Nincs fegyverlerakásról szó; ez nem kapituláció,
 5325 XXI    |                    várvédelmi harcnak minden fegyvernemével nagy bőségben volt a vár
 5326 XXX    |                 fagyott le. A sorba lerakott fegyversor mintha csak a folytatását
 5327 XVI    |                     alkudozást kezd, kétnapi fegyverszünetkötéssel, küld olyan feltételsorozatot,
 5328 XVI    |                      az én kezemhez: mert mi fegyvertársak vagyunk.~A porkoláb azt
 5329 XXII   |                 korán reggel hozzákezdett. A fegyverviselő cimborák sokkal jobban szeretik
 5330 XII    |      fegyverhordozóját kiabálva.~– Gyorsan a fegyverzetemet! A lovam nyergeljétek!~Aztán
 5331 XXXI   |                    mármost az egész asszonyi fegyverzetére volt szüksége: a Lőcsén
 5332 XXXIV  |                    erdőkből, a pusztákról, a Fehér-hegyekből, az Ecsedi-lápból, ahol
 5333 XXXI   |                      A „Fekete-hegyektől” a „Fehér-hegyekig” nagyon sok szép, regényes
 5334 XXI    |                 pompás viseletében; Miklós a fehérbarát csuhájában, nagy könyv a
 5335 X      |                      De hisz én az imént egy fehércselédet hallottam itt énekelni az
 5336 XXX    |                      majd bíborpirosak, majd fehérek, majd zöldek, rajtuk az
 5337 XXIX   |                  fölötte zöld moha, mellette fehérlő lófejek, ökörkoponyák, állatok
 5338 XXX    |               toronymagas frizurával, a haja fehérre beporozva, az arca etikettszabály
 5339 VI     |                 Fabriczius uram. – Szemtelen fehérszemélyek, akik a katonákkal szóba
 5340 XXXV   |                    sem bocsátott be a portán fehérszemélyt hatvan esztendőn alul.~Mivel
 5341 XXX    |                    atyámért könyörögjek, aki fej- és vagyonvesztésre van ítélve,
 5342 XXXV   |                     neveit mind megtartani a fejben. Regényalakok és mítoszi
 5343 XXIX   |                megállt a rablóhős kepe előtt fejcsóválva: „De jó, hogy már meg vagy
 5344 XIII   |                     láss hozzá! Aztán tedd a fejecskédet, ezt az aranyos bubafejet
 5345 XXVII  |                  egyiket a parabolána apácák fejedelemasszonyához, a másikat Wratislaw osztrák
 5346 X      |                    tudják jól, hogy ők nem a fejedelemért, nem a nemzeti ügyért harcolnak
 5347 XIX    |              táborába, hogy ismertesse meg a fejedelemmel az ifjú király jó szándékait
 5348 VI     |                     folyamodott az árulás? A fejedelemnő legbelső tanácsosa, Absolon,
 5349 XXXV   |               Regényalakok és mítoszi nevek, fejedelemnők, diadalok emlékei voltak
 5350 VI     |                     elmondták ijedt képpel a fejedelemnőnek, hogy az élelmiszerek fogytán
 5351 XVII   |                  harcedzett férfiak, hűséges fejedelempártiak; vezetőik pedig derék, tűzpróbákon
 5352 XXXIX  |                   meghagyják neki az erdélyi fejedelemséget, úgy ahogy Apafi Mihály
 5353 XLII   |            gyújtogatóknak, mint a te koronás fejedelmednek, a te szegény nyomorgatott
 5354 XXIII  |                  ökölnyi medált fityegetnek, fejedelmek ajándékát, s aztán egy új
 5355 XIX    |               meggyőződés szerint híve sem a fejedelmének, sem felekezetének.~– Ez
 5356 XXIV   |            ezüstpénzért a mi megváltónkat, a fejedelmünket! Átok a fejére! Halálra
 5357 VI     |                      Ilona, mostani felséges fejedelmünknek dicső édesanyja. Hírhedett
 5358 VIII   |                   érted te ezt meg; nem a te fejednek való. Megyek én is veletek
 5359 VI     |               odadobta a silbakon álló hajdú fejéhez, s aztán dupla lépésekkel
 5360 VI     |                 tanácsurak mind rábólinták a fejeikkel, hogy a biz igaz.~– Ami
 5361 XXXIV  |                   felfirkálta, utánuk téve a fejeikre kitűzött díjakat.~– Ez jó
 5362 XXXIV  |                  hogy a jelen levő uraknak a fejeire, kire mennyi díj vagyon
 5363 IX     |                     és nagyoktól megsiratott fejeket a porba gördülni. Kegyelmed
 5364 XXXIV  |                      jégoszlop itt előttünk. Fejemmel állok jót érte!~Az ifjú
 5365 XXXII  |                  hasonlatossága az ő halandó fejének azzal a képpel, amelynek
 5366 XXXV   |                      Aztán megállt a koporsó fejénél, összekulcsolt kezekkel,
 5367 XXXI   |                előbb-utóbb el fog szakadni a fejétől. Ha ma nem, holnapután.
 5368 XVII   |                   tudott Fabriczius János (a Fejevett), lengyel fogságából kimenekülve,
 5369 XXXII  |                    olyan hosszú idő óta. Nem fejez ki ez a tekintet se örömet,
 5370 XLII   |                  hangosan zokogni.~A könyv e fejezetnél volt felnyitva:~„Imádkozás
 5371 XI     |                amiket ezzel a corollariummal fejezett ki: „Hét eset közül egyben
 5372 XXXIII |                     fölött. – Emberi szó nem fejezheti ki azt a félelmet, ami engem
 5373 XIX    |            szaporított, élő, látható alakban fejezve ki a véleményét a kuruc
 5374 XXIV   |                      essentia meggyógyítja a fejfájást; a nyilallások ellen segít
 5375 XI     |                   bennünk az életeszencia.~A fejfájós beteg már tud panaszkodni.
 5376 XVIII  |                      a körülhímzett patyolat fejkendő libeg-lobog a reggeli szellőben,
 5377 XVIII  |                      készen.~– Itt van az én fejkendőm! – mond Juliánna, leoldva
 5378 XIII   |                    itt egy sisakot ütve le a fejről, ott egy alabárdot ki a
 5379 XXXIV  |                  felcicomázva, aztán egy-egy fejszédítő harántlap, csapinós eséssel
 5380 XXXII  |                  törött Ghéczy Zsigmondnak a fejszéje. De annyi bizonyos, hogy
 5381 XXXIV  |                     untukban, a jövő terveit fejtegették egymás előtt. Mind nagyszerű
 5382 XIX    |                         Én egészen meg tudom fejteni az ő charádáit. Nemde az
 5383 XXV    |                    valláspolitikai programot fejtett ki, amiben a hitetlen Andrássynak
 5384 II     |                hajadonok gyöngyös pártával a fejükön, leeresztett, pántlikás
 5385 XXXIV  |                       mindjárt nem kellene a fejünket törnünk, hogy hol vegyük
 5386 XLII   |                 meghallja „capitis plexio” („fejvesztés”)? – Ekkor sem árulta el
 5387 XXVII  |                     előidézze.~Ő újítá meg a fekélyektől elcsúfított arcon a hűsítő
 5388 XXVI   |                    átszeli. Ez az út vezet a Fekete-hegy szorosai felé, ahol a félelmes
 5389 XXXI   |                      fordíthatott, sietett a Fekete-hegyek közé, felbiztatta, felneszelte
 5390 XXXI   |                 folytatni, ahol elhagyta.~A „Fekete-hegyektől” a „Fehér-hegyekig” nagyon
 5391 XVI    |             önfeláldozását örökíti meg, ki a feketehalál idején a kórházat alapítá,
 5392 XXIX   |                    vízinövények dárdalevelei feketén meredeznek elő.~Juliánna
 5393 XXX    |                nyugati égnek, arca és alakja feketének tűnt fel, mintha vasból
 5394 XXIV   |                         Másikat gondoltam. A feketét kellene felhúzni.~– Fekete
 5395 XXIX   |                       Juliánna biztos kézzel fékezve a keményszájú lovat, robogott
 5396 XXVII  |                       és senki a fölséges úr fekhelye körül nem mer helyt maradni,
 5397 XXVII  |                    halálkínt szenvedő király fekhelyéig. Ott virrasztott rettenetes
 5398 XVIII  |               csendes embert fogsz találni a fekhelyemen. Fabriczius meghal, mert
 5399 XXVIII |                 orvost nem lehetett a király fekhelyétől visszatartani, s az mindjárt
 5400 XXIX   |             megvetette a lovag számára:~„Nem fekszem én nyoszolyára,~Mert elalszom
 5401 XXXIII |                      mint ő, évek óta ágyban fekszi már, hanem azért az esze
 5402 XXIV   |                 aztán a kinyújtott tenyerébe fektetett levélre csapott az öklével.~–
 5403 XXV    |                   semmit kezdeni, azért csak feküdjék itt veszteg Blumevitz mint
 5404 I      |              dédunokái, akik vele egy sorban feküdtek, mind porrá lettek már,
 5405 XXXII  |                     kergettek. Azután sokáig feküdtem az ágyban. De sokat kiabáltam
 5406 XXV    |                   őfelsége kabinetirodájában feküsznek, s csak a legfelsőbb névaláírásra
 5407 XIII   |                  lovag járkál fütyörészve, s fel-feltekintget az erkély ablakára. Ez Belleville
 5408 XXIX   |                   hátrahagyott kanyargó úton fel-feltűnt előtte, amint egy hepehupás
 5409 XXX    |                     önkéntesek, akik a város feladásakor vele együtt törtek keresztül
 5410 XXII   |           pálfordulásának” történetét: Lőcse feladását, annak kényszerítő körülményeit;
 5411 XXVII  |                   után, sietett Korponayné a feladatát megkezdeni.~Gyalog ment
 5412 XL     |                      őket, hogy a célba vett feladatért, ha küldik, a pokolba is
 5413 X      |                         Nem, fiam! Neked más feladatod van. Most öltözzél át gyorsan:
 5414 XV     |                   elég dolgot talált a harci feladatokban. Ilyenkor sokat ér egy nyugodt,
 5415 XXXII  |                  berek, hegyszakadék. Erre a feladatra csak ő volt alkalmas.~Csak
 5416 VI     |                álnokul, hogy kénytelenségből feladja a várát, s magát és gyermekeit
 5417 XXX    |                törted a fejedet! No megállj! Feladlak a törvényszéknek, csak bekerüljek
 5418 XXII   |                 ordítás:~– Elárulták Lőcsét! Feladták a várost!~– No, hát csak
 5419 XVI    |                     már most egy aritmetikai feladványt is. A robbanás történt pontban
 5420 V      |                   hivatalpalástot, azt sorba felaggatták a lépcsőgádor fogasára.~–
 5421 XXV    |                    tart azok rendbehozatala? Felajánlanám a saját szállásomat: maradj
 5422 XXXV   |                       s további szolgálatait felajánlani, talán elő is léptették
 5423 XXXV   |                      sor írást mellé, amiben felajánlja apámnak, hogy elfogadja
 5424 XXV    |                 részedre beszálló kvártélyul felajánljam. Hanem tudok a számodra
 5425 XX     |                    Czelder Orbánhoz sietett, felajánlotta neki, hogy a lőcsei polgárság
 5426 XXXVIII|                  Odajött doktor Cornides is, felajánlva a most érkezett hölgyeknek
 5427 XIII   |                      Azoknak ugyan előbb egy felakadásuk volt a doktornál. A hátulsó
 5428 X      |                   amiért ha elfogják, bizony felakasztják, vagy verseket írni ideál
 5429 XVIII  |                    termett, ahol kardja volt felakasztva a tigrisbőr kacagány fölé,
 5430 XIX    |                   bohóság volna a látszatért feláldozni az igaz érzést. Az árulókat,
 5431 XVI    |                       Megszűnik sírni.~Akkor feláll. Leveti a bírói palástját,
 5432 XV     |                 súgással értesíté, hogy ez a felállás azért történik, hogy az
 5433 XLII   |                  rögtön hozzáfogtak a vérpad felállításához, Juliánnának lehetett azt
 5434 XXIX   |                      a pisztolyokat őrizte a felázástól.~Mikor a szétterült, lomha
 5435 XXI    |                 szentírás volt előtte; azért félbehagyott minden munkát, mulatságot,
 5436 XXX    |                   egymással, ha az alkudozás félbeszakad, a verekedésre azonnal készek.
 5437 XIV    |                      börtönben.~Erre a szóra félbeszakítá Korponay a viszontlátás
 5438 XXXI   |                öccséről beszélt valamit, aki félbolond, a dervisgenerálisról, s
 5439 XXII   |                     kezét megragadta, hogy a felbőszült férfi, mint a leigézett,
 5440 XXXI   |               takarnak egy mélyebb alkovent, felbuggyant redőik alól kitündöklő aranyozott,
 5441 XL     |                 fenntartani. Egyszer-egyszer felbukkantak, s rémületbe hozták a felső
 5442 XXXIV  |                     cirádákkal, cikornyákkal felcicomázva, aztán egy-egy fejszédítő
 5443 XXXIV  |                   keresztültörő fényt. Kívül felcifrázva fantasztikus képletekkel,
 5444 XVI    |                        Ez is igaz.)~Korponay felcsatolta a farkasbőr kacagányát,
 5445 II     |                huszárok; üstökbe font hajuk, felcsavart bajuszuk, farkasbőr kacagányuk
 5446 XXXI   |              látszott, mintha az egész vidék felcsődült volna a kassai főutcára,
 5447 XIX    |                      nagy becsület volna. De felcsúfolom az egész praktikádat. Nem
 5448 XVI    |                lehetek ottan! Nézzétek, hogy feldagadt a fejem búbja, amint az
 5449 I      |                 levélszőnyegen át vet zöldes félderengést a festményre. Egy fehér
 5450 XLI    |                      végső csücskéig, azt is feldobta a tenyerével a levegőbe,
 5451 XVIII  |              keresztültört az orvos lakásán, feldöntve széket, szekrényt, ami útjába
 5452 I      |              gereblyézgetik egymás mellett a feldúlt földet, s répát ültetnek
 5453 XXX    |                    ember. Halottnak beadják, felébred tőle, olyan savanyú. Boszorkányság
 5454 XII    |                  hozzuk a páciensnek rögtöni felébredését, arra a diagnózisra jutunk,
 5455 XXII   |               cimbora, aki nem akart gyorsan felébredni, csillagot rúgott; papirost
 5456 X      |                      úgy látszik, hogy korán felébredtek. Az egyik ablak kinyílik,
 5457 XLII   |                    talált okiratot.~Ez aztán felébreszté.~A királyi adománylevelekben
 5458 XXXV   |                     én nagyravágyó álmaim is felébresztett álmok. Magam is keresem
 5459 XXXI   |                    amit cselekedett, nincs a feledékenység szeleibe szórva. Ezeket
 5460 XXI    |                alkotó királyok elenyésztek a feledékenységben; de az igazak dicsőségét
 5461 XXXIV  |                     széles grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról
 5462 X      |                      asszony is el tudja ezt feledni. Pedig útravaló az. De hát
 5463 XVIII  |                   méltóságosan.~Csak egyszer feledte el halott voltát.~A kántor
 5464 XLII   |                szárnyajtós szekrényben benne feledték a kulcsot. Talán szándékosan
 5465 XVI    |                     leckét, amit, tudom, nem felejt el. Elmondták mind az egész
 5466 XXXVIII|                   kell adnom, mit a városnál felejtett. – Az ám! Nem is találja
 5467 XXXI   |                      meg a lobogásáról! Hogy felejtette őt ottan egy egész felgyújtott
 5468 XIX    |                      sor jött ki belőle:~„Ne felejtkezzék meg kegyelmed a fiamról!”~
 5469 XXXI   |                  szerelmes asszonynak; de ne felejtse el a szerelmét; de ne gyógyuljon
 5470 XVIII  |                   fenntartva, s ősi pompával felékesítve.~Mikor Fabriczius hazaért
 5471 XVIII  |                   békességet intve a háborgó feleknek.~A fehér zászlónak rögtön
 5472 XXXVII |                      vízzel locsoltatni, míg feléled, hát ez egészen rendén következő
 5473 XIX    |                        Erre határozottan azt felelem, hogy „nem!” De a magyar
 5474 XXVI   |                     őt itthagyja a faképnél?~Félelem-e az tőle vagy túlságos óvatosság?
 5475 XXXII  |                      volt szabad beszélni, a félelemben eltöltött éjszakák, amiken
 5476 XXXIII |                szitokneveket, de már vékony, félelemtől reszketős hangon: „Eh, te
 5477 XXXVI  |                      vallási villongást újra felélesztették; az elkobzott vagyon felett
 5478 XVI    |                vádlott makacsul megtagadja a feleletadást, én kénytelen vagyok ellene
 5479 XVI    |                         Adj száraz és komoly feleleteket, bajtárs! – súgá Korponay
 5480 XVI    |                  odamenetelre?~– Erre kész a feleletem. A Thurzó-ház tőszomszédjában
 5481 XXIX   |                     makrapipát.~A hallgatást feleletnek vette.~– Német? – kérdé
 5482 XL     |             feleletet kaptál. Eszerint te is felelhetsz az én kérdésemre, hol vannak
 5483 XL     |                     most erre a kérdésre azt feleli: „nincsenek”, akkor innen
 5484 XXXIX  |              feleségecském?~Juliánna a halál félelmei között rebegé (mosolyogva):~–
 5485 XXXIII |               bőszült indulat az ösztönszerű félelmen. Közel van hozzá, hogy szétrúgja
 5486 XXXIII |                   szó nem fejezheti ki azt a félelmet, ami engem kínoz. – Minden
 5487 XLII   |               Elvesztette már a halál minden félelmetességét. Nem kívánatos a nap feljövetele
 5488 I      |                 tovább nézi az ember, valami félelmetest, gyanúkeltőt talál benne,
 5489 XXII   |                 cudarság volna tőlem. Nem is felelne meg a kötelességemnek. Mikor
 5490 XXXIV  |                     Hallgatok csendesen.~– S felelsz egyenesen. Még én nem írtam
 5491 XVI    |               forgatta fölfelé, némajátékkal felelve, hogy ő sem tudós ebben
 5492 XXXV   |                      pettyegetettek, irombán felemásak, csipkézettek, sávozottak,
 5493 IV     |                     az embert a föld sarából felemeli: a szabadságvágy, a hazaszeretet,
 5494 XXXVII |                     férj kezét nyújtsa neki, felemelje, s tán meg is csókolja,
 5495 XVII   |                forrás nyílását takaró szikla felemelkedett előtte, s akkor a lépcsőkön
 5496 XIX    |                 egynéhányan feljöttek rajta, felemelték a rejtekajtót, azon kibújtak,
 5497 XXXIV  |                       egy dobsinai vén lakos felemlegeté, hogy ő is volt már ebben
 5498 XII    |                    asszonyt; hogy aztán újra felengesztelje.~– Jéggé fagyok, ha így
 5499 XVII   |                  annak lenni, mely a gyönge, félénk leányt arra bírta, hogy
 5500 III    |                    be a templomba, gyermekét félénken takargatva, imakönyvét ajkáig
 5501 XXXIV  |                      amit ügyetekért teszek, felér azzal a rosszal, amit ellene
 5502 XXXIX  |                felhaladva az emeleti szobába felértek, ahol a széles mennyezetes
 5503 XXXIX  |                       te is velem jössz, kis feleségecském?~Juliánna a halál félelmei
 5504 XIV    |                félóra óta védem a kapudat. A feleségedet azóta odafenn tán már fel
 5505 XXI    |                  címerek; egy Andrássyé és a feleségéé; körülöttük aranybetűkkel
 5506 XII    |                 katonák, polgárok, férfiak a feleségeik kantusában, amit a zavarban
 5507 IV     |                      minden főtisztjei, az ő feleségeikkel együtt, a patríciusok, a
 5508 XXXI   |                       siettem fel Lőcsére, a feleségemhez. Ott hallottam meg, hogy
 5509 XXX    |                  szeretnék beszélni.~– Az én feleségemmel? Ha csak ez a kívánsága
 5510 XXIII  |                  eszme volt. Egy férj, aki a feleségén kívül más nőt szeret! A
 5511 IX     |                         Felelek róla.~– És a feleségéről is?~Andrássy István arca
 5512 XIX    |                      ahol egy ruhát talált a feleségétől, azt hasogatta szilánkra;
 5513 XXIII  |                   vallomását.~– Tehát bűne a feleségnek, ha a férjéhez hű marad,
 5514 XXXV   |                      ami e házban az elhunyt feleségre emlékezteti.~Hát még aztán
 5515 XXXIV  |                mennybeli hatalmakkal kellett feleselni, most pedig éppen tehette,
 5516 XXXIV  |                   kihallgatás nélkül ítél! – feleselt vissza Pelargus. – Eddig