bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

10027 XXII   |                      aztán a visszautasított kérők hadat hoztak ellene, összeszövetkeztek
10028 XXXV   |                folyosón keresztül abba a kis kertbe, ahol a felesége által ültetett
10029 XXXV   |                 magával Korponaynét.~Kicsiny kertecske az, ahol az Andrássyak ősanyjai,
10030 XXII   |                    nászgyűrűt, mikor férjhez kérték; csak a kis fiának akart
10031 XII    |                    nincs még benne.~– Mindig kértelek, hogy rajzolj le engem is –
10032 XXXV   |                      A szegfű volt az akkori kertészdivat uralkodó virága, ez a rokonszenves,
10033 XXV    |               tartotta, akire nem jó bízni a kertészkedést.~Vajon nem fecsegett-e ki
10034 XXXV   |                   legszebbnek – mondá a nő a kertésznek.~– Valóban, megboldogult
10035 XXXV   |                      bölcsessége könyveit, a kertje szegfüveit, még az üvegkoporsóban
10036 XXIV   |              szemeivel többé. Halálos ájulás kerülgette az agyát.~Arra tért magához,
10037 IV     |                      Bíró uram figyelmét nem kerüli ki ez a suttogás, félrekacsingatás.~–
10038 VIII   |                      a cifferblattodat, csak kerülj a városházára.~S azzal a
10039 XXXI   |            bevégeztével azok a magyar főurak kerüljenek az ország kormányára, akik
10040 XIII   |                   hátrafordult az őrökhöz.~– Kerüljetek a Bástya utcára, a hátulsó
10041 XXV    |                      fegyveres összeütközést kerüljön a kurucokkal, amivel a fegyverszünetet
10042 XXIX   |                utánunk vágtató úr utolérjen. Kerüljünk hát egy födél alá! Azért
10043 XXXI   |                       Andrássy Istvánnak nem kerülne az nagyobb fáradságába,
10044 XXV    |                nyíltan és titokban álutakon, kerülőkön; ígéretek, kínálatok és
10045 XXX    |           halálhírének vétele után írt. Nagy kerülőt kellett tennie a máramarosi
10046 XIV    |                      poklot, hogy aztán nagy kerülővel jussak megint vissza.~–
10047 XXIV   |                   mellett térdepeltetve, nem kerülte ki az éles figyelmét, hogy
10048 VIII   |                   voltam. Nem értem rá. Most kerültem elő a védművek megtekintéséből.
10049 XXXIV  |               gyönyörködünk a megtérésükben; kérve-kérjük, jertek vissza, legyetek
10050 XXVI   |                  akinek nagy dolgai múlnak a késedelem miatt.~– Ezer milliom mennykő!~–
10051 XXVIII |        hatalmaskodása mellett is egypár órai késedelembe került, amíg a városban
10052 XXX    |                       mit tudom én, melyik a kesely, melyik a fakó?~– De arra
10053 XXVII  |               hozzáérni, hogy azok a dögvész keselyűi rögtön belevágják a körmeiket?
10054 XXVII  |                    megmenekült ebből a halál keselyűivel folytatott tusából, úgy
10055 XXI    |                    ott beszél a hollókkal és keselyűkkel; s mentsvárat csinált a
10056 XXX    |                   megcsalták a könnyek.~– Ne keseregjen, úrasszonyom. Semmi sincs
10057 XXXIII |             könnyeket szeméből: a szégyen és keserűség adóját.~Csak a vallomást
10058 XXX    |                embernek öröme, ugyanannyinak keserűsége, a legtöbbnek együtt keverve
10059 XVIII  |                     történt. Fabriczius nagy keserűségében elvesztette az eszét, s
10060 XXXI   |                      minden haragot, gyanút, keserűséget, megkínoztatást, hűtlenséget,
10061 XXXI   |                      válaszolt neki; de némi keserűséggel.~– Pedig bizony higgye el
10062 XXXI   |               fölemelte.~Haragtól tompított, keserűségtől reszkettetett hangon rebegé:~–
10063 XXXIV  |              Korponay mellé, sarlóforma éles késével kettévágta a kötelet, s
10064 XXXI   |              neheztelnek érte, hogy oly soká késik magát prezentálni. Akkor
10065 XXXI   |                  egész hosszú sorát egyetlen későbbi érdemért? Ámde még ebben
10066 XXXI   |                  tarthatnak igényt, akik nem későn, bűnbánva tértek meg a trónhoz,
10067 XV     |             eszközökkel.~– De bizony nemcsak késre lesz szükség, hanem ollóra
10068 XXXIII |               kollációzgatott, az éles görbe késsel nyiszálva a szalonnát a
10069 XXXIII |                eldobta kezéből az öreg azt a kést, azt villámvonzó vasat;
10070 XXIV   |                   olyan ügyetlenke lettél?~– Készakarva nem céloztam jól.~– De hát
10071 XXVIII |                     kötele. Alkalmasint újat készítenek helyette, mert napestig
10072 XXIX   |                   elment. Addig bizony el is készíthetem a jó paprikás csirkét.~–
10073 XXX    |               leányát.~– Tercsa te, jer elő! Készíts jó vacsorát.~Még az a halovány
10074 XXVI   |                      odaadták az asszonynak, készítse el őket holnapra fainul
10075 XXXV   |                  íródeákjának adott át, hogy készítsen belőle kivonatot, s neki
10076 XVII   |                  nagy messzeségekre. Ezekkel készítteté el azt a titkos vízvezetőt,
10077 IV     |                 orgonán (Kramerius patrícius készíttette azt) a művészien előadott
10078 XXXIX  |                      mennyezetes ágy el volt készítve a számukra, a kandallóban
10079 XX     |                   szép asszonynak mind a két keszkenője: a fehér is, a vörös is,
10080 XXIX   |                   bekötve tarka szélű, piros keszkenővel, patkós piros csizma a lábán,
10081 XXVI   |                       s az utóbb érkezőt már készre várja.~Elég finom érzéke
10082 XXIX   |                akármilyen volt a paripa és a készség, csakhogy egyszer megindulhatott
10083 XXX    |                  Hozd vissza a lovag úrnak a készségét. Ne bolondozz!~A vén banya
10084 XXXI   |                      reszketésben tartá, úgy készté, úgy kényszeríté, hogy vesse
10085 XXXVIII|                     egypár almájába, s aztán késztették, hogy üljön be közéjük a
10086 XXV    |                      egyik kezén van a fehér kesztyű, holnap a másikén. Az emberi
10087 XLI    |                     hogy kidobhatod őket egy kesztyűcsapással az egész várukból! Mehetnek
10088 XXX    |                     meztelen karjai, a recés kesztyűn keresztül villogó alabástromfehérek,
10089 XXXVI  |                 fölébreszté, hogy odadobja a kesztyűt vakmerően a császári udvarnak –
10090 XXVI   |                nyilvánosság előtt még csak a kesztyűtlen kéznek az odanyújtása is
10091 XXIII  |                küldesz az ellenségnek a hadi készületekről, amik e várban folynak,
10092 XLII   |                    az magas vendégek számára készülhetett ekként, aminők Győr városát
10093 XXX    |                   Szegény asszony! De nagyon készülnek ellene!~Május első napja
10094 XXIX   |                      éppen a tüzet betakarni készülnének, nagy topogás támad odakinn
10095 XXVIII |                      Ha egy csata elveszett, készülni kell a másikhoz.~Betakarta
10096 XLI    |                  Ahány levél, annyi vérpadra készülő alak.~Készek mindannyian,
10097 XIX    |                    ha a két fél ilyen nagyon készülődött, a harmadik sem maradt hátra. –
10098 II     |              tornyában, első versét kongja a készülőnek a Szilveszter-napi isteni
10099 XXXI   |                   halálra volt ítélve, fejét készültek venni; ez volt az az „olyanforma”.)~      ~
10100 XIII   |                aludnék, mikor fekszik, abban kételkedem.~– Látni fogja kegyelmed,
10101 XIX    |                      Vitézlő uram! Senki sem kételkedik abban, hogy kegyelmességed,
10102 XXVI   |                      passusregestrumban, hát kételkednem kellett. Mivelhogy a városunkon
10103 XXXII  |                 senkinek sem hitt; fürkésző, kételkedő tudott lenni, aki máskor
10104 VIII   |                   tapossuk le; hanem váljunk kétfélé; egyik innen, a másik onnan!
10105 XV     |                      piacon, üstfenekűvel és kétfenekűvel, s utoljára nagy ágyúzás
10106 XXI    |                    hosszú szakállas ágyúk, a kétfogasok, a puskaforma kartácsszórók
10107 XXX    |                 Bécsbe s megint visszatérni, kétheti időveszteség. Azalatt Pálffy
10108 XII    |            személyesítette. Forgach Simonból kétkulacsost csinált, aki a féllábával
10109 XII    |                  nagy kérdés!~A nagy falióra kétnegyedet ütött éjfél után.~Hanem
10110 XVIII  |                    amiknek esőöntő csatornái kétölnyire rúgnak ki, sárkány és delfin
10111 XVIII  |                      egymás oldalán állva.~– Kétórai fegyverszünet van! – kiálták
10112 XVI    |            megmondani, hogy mi úton jutott a ketrecbörtön kulcsaihoz?~– Azt pedig
10113 XVI    |                   tette azt a leányt onnan a ketrecből.~Hanem Fabriczius merészen
10114 XI     |                változó jelenetet nézte ott a ketrecház körül: miket kell annak
10115 XL     |                   egy elejtett szóból?~Semmi kétség, hogy Korponay Jánost az
10116 XXVII  |                intézni, hogy:~– Én nem vonom kétségbe, hogy kegyelmeteknek egészen
10117 XXV    |                legélesebb eszű diplomatát is kétségbeejtette.~Legtöbb baj volt ezzel
10118 XXXVIII|                      kisegítette Juliánnát e kétségbeejtő szorongattatásból. – Azaz,
10119 XXXV   |                  fiam is úgy sínylődik, hogy kétségbeesem, mikor rágondolok, s nem
10120 XXXI   |                megmondja neki, mi sietteti e kétségbeesett útra.~Az ijedelem, az önzés
10121 XXXIV  |            jégtömkelegből az Isten világára.~Kétségbeeshettek. Előttük a csúf halál, ami
10122 XIX    |                   igen sokan. Nem azt akarom kétségbevonni, hogy ma és ehelyett még
10123 XIX    |                    több gyulladt ki Andrássy kétségeinek firmamentumán. Megtudta,
10124 XXXI   |                  iránti igényei pedig nagyon kétségesek. Azt az uradalmat pedig
10125 XXX    |                látszott e név hallatára, ami kétségtelenné tette, hogy ő sem a névről,
10126 XV     |               boltozata: legalul ül alatta a kétszarvú, törvényhozó Mózes a törvénytáblákkal,
10127 XXXV   |                 Turque. Többre ment a számuk kétszáznál, a színváltozatok minden
10128 XII    |                egyesíté lelkeiket, mikor így kettecskén együtt mulatva, az egész
10129 XXIX   |               Igazhitű hajdúember vagyok, ha kettéfűrészelnek, sem veszik ki belőlem.~–
10130 XI     |                  asszonyságnak?~– Ott kinn a ketterhäuschben – lihegé forró ajkkal a
10131 XVI    |                     voltam abban az órában a ketterhäuschennél.~– És a lábnyomok, amik
10132 XXVIII |                     a fogadásában: „Én még a kettészakadt villámsugárt is csomóra
10133 XXXI   |                      nyújtja.~A főparancsnok kettétöri a kegyelem botját, s ledobja
10134 XXX    |                 vágott a hosszú asztalon egy kettétört fringiával, s tudomást sem
10135 XXXIV  |                      sarlóforma éles késével kettévágta a kötelet, s kirántva az
10136 XII    |                       Az egy rajzalbum volt; kettőjüknek a műve, s jó, hogy csak
10137 XXXIX  |                      kell a labancot. Mind a kettőjükre nézve emlékezetes szoba
10138 XXXII  |                     csak a szele érte mind a kettőnek, mikor elugrott előle.~Éppen
10139 XXXIV  |                    dolga senkinek, csak a mi kettőnké. Ti hagyjatok bennünket
10140 III    |                     mienk pedig képes mind a kettőre. Valamiféle korona még fogja
10141 XXXII  |               káromkodása versenyzett mind a kettővel. Mikor legjobban osztaná
10142 XLII   |                      szögletben nagy állóóra ketyeg. Genfi remekmű, ami az órákon
10143 XII    |                      mutat!~Egy nagy állóóra ketyegett aranyozott állótokjában
10144 XXXIII |                     nagy tartozást, amivel a kevélyek kapujai alól elkergettek?
10145 XLI    |              intézzen hozzád, hanem lenézett kevélyen.~Hejh, hogy kidobhatod őket
10146 XXIII  |                     bársonyban, nyestprémben kevélykednek, gyémántos nyakláncon ökölnyi
10147 XL     |                férjemet vagy az apámat bajba keverjem velük, hanem elküldtem azokat
10148 XXX    |                      aki az igazsággal tudja keverni a hazugságot, aztán hol
10149 XL     |                     a szavával még mélyebben keverte bele magát a hínárba.~–
10150 VII    |           ketterhäuschen áldozatára vár.~Nem kevésbé érthető jelvény a két kőfej
10151 IX     |                      építészetébe. S ilyenek kevesen vagyunk.~Az utóbbi szavakat
10152 X      |               vezéreké kócsag. Az arcából is keveset enged láttatni a kalpag
10153 XXXI   |                    ezer aranyról beszélni.~– Kevesli talán a nagyasszony a tett
10154 XXXV   |                 barátaitól). Azok bizonyosan keveslik az eddig tett szolgálatait,
10155 XXXV   |                  illik.~– Mégis maradjon egy kevéssé. Valamit akarok átadni.
10156 XXX    |                      Szomorú aratás: nem köt kévét senki!~Az út mellett, Majthényon
10157 XVI    |                   gorombaságért egy alázatos kézcsókban, s a párbeszéd alatt hirtelen
10158 XXV    |                   tenni. Ott is minden ember kézcsókkal fogadta.~A palotás inastól
10159 VIII   |               azonban, midőn a hó ismét esni kezde, s az őrjárat ismét felkerült
10160 XII    |                 ennél a szónál.~– Már megint kezded a gonosz játékodat? – szólt
10161 III    |             bemutatni, mielőtt a viseléséhez kezdene; mert azért áll ott a templomajtóban
10162 XII    |                      majd a töltött gránátok kezdenek elpattogni a magasban, villámlások
10163 XXIX   |                     lehet kerülni mindjárt a kezdetén a vármegye gátjának.~Korponayné
10164 XVI    |              megszálló ellenséggel alkudozás kezdetett; megtudva azt, hogy az alku
10165 XXXIV  |                 dugva. – Minden előkerült. A kezdethez elég. Annyi kincs, hogy
10166 I      |                   szenvedélyek vezethették a kezdettől a végezetig?~Ha csupa gyöngeségből
10167 XVI    |             polgárság, hát onnan mindig újra kezdheti a ribilliót. Ő kész minden
10168 XVI    |                     öregem; hanem előbb hadd kezdjem az elején. Hadd referáljak
10169 XIX    |                     kényszerítő körülmények, kezdjünk az alkudozásokhoz, úgy,
10170 XXIII  |               levelek mind ezeken a szavakon kezdődnek:~„Kedves, édes, egyetlen
10171 XXIX   |               virágaival bekerített víztükör kezdődött.~Az innenső parton volt
10172 XXII   |                      a sorok. Minden betűnek keze-lába támadt, öklelőztek egymás
10173 XXIV   |                       Ne szoríts úgy ezzel a kezeddel!~A többiek rémülten álltak
10174 XXXVI  |                 fonala a vén Ghéczy Zsigmond kezeibe futott össze. Ő levelezett
10175 XII    |                 fázom. Nézd, hogy elkékültek kezeim. Ne szorítsd olyan nagyon,
10176 XXXIV  |                   fogadjuk. Itt a leveleik a kezeinkben, áhítattal olvassuk, gyönyörködünk
10177 XLII   |              hüvelykszorítókat rásrófolták a kezeire (azokra a sokat csókolgatott
10178 XXXI   |                 király halálával egészen más kezekbe került az ország ügyeinek
10179 XXVI   |                       a dervisgenerálisnak a kezekörmekaparását ismerte fel a levélborítékon.~
10180 XLII   |                      sokat csókolgatott szép kezekre), szemtől szembe gúnyolta
10181 XIX    |                     mely mellett az, akire a kezelés van bízva, naphosszat pufogathat
10182 XI     |                      utensiliákat, amiknek a kezeléséhez nagyon jól értett.~Első
10183 XII    |                     kulcsold a kezedet az én kezemmel össze.~A nő a jobbja öt
10184 XXIV   |                   Jóska fiút vezeti az egyik kézen fogva.~– Hol a Ferkó bátyám? –
10185 XX     |              Fabricziust is magával hurcolva kezénél fogva. – Ketten együtt egy
10186 IX     |                helyette itt nálunk a fejével kezeskedjék.~– De hogyan szökhetett
10187 IX     |               tartani fogolyképpen, miután a kezesül cserében itt hagyott ezredes
10188 XI     |                  kisfiától maradtak itt. Egy kézi mángorlóval mind szépen
10189 XXXV   |          legféltettebb kincse, Zápolya saját kézírása, királyi pecsétjével, ami
10190 XLI    |                András, Winkler, Sréter János kéziratai voltak. Megannyi magyar
10191 XXVI   |                 előtt még csak a kesztyűtlen kéznek az odanyújtása is bűnjelnek
10192 XXVIII |                         Hol az írás?~Az írás kéznél volt: Illésházy kancellár
10193 XXXVII |                     lovainkhoz eljutni, mert Kézsmárk ide csak egy óra járás,
10194 XLII   |                   megszabadult.~Az állelkész kézszorítása mondott neki valamit.~– (
10195 XII    |                       márványszobor, művészi kéztől alkotva, örökíté meg alakját,
10196 XIX    |                       a füstölgő kanóc egyik kezükben, a gránát a másikban.~No,
10197 XXXIV  |                   azért egymás mellé álltak, kezüket egymás vállára téve. Pongrácz
10198 XXXIV  |                      csengő ércekért, amiket kezünkbe adtál, nem azért a gyertyavilágért,
10199 XIX    |                    fegyvert le nem tesszük a kezünkből, sem én, sem más.~– Hogy
10200 XXVII  |                      asszonyom!”~Azzal saját kezűleg két levelet írt: az egyiket
10201 XXVII  |                   azt mondom neki: Uram! Egy kézvonásod megnyitja énelőttem is,
10202 XIX    |                     ezt a falat, vak Sámson, kézzel-lábbal! Ez a te lőporod nem más
10203 XXV    |               felköltött reménység követelte kézzelfogható valósággá alakítását. Ezer
10204 XLII   |                       csőcselék fut, ocsmány kiabálással egy lovag után, aki kocogva
10205 VIII   |                    kapitális hecc lesz!~– Ne kiabálj! Bolondot tettél. Olyan
10206 XXII   |                  tömegre:~– Elhallgass! Égre kiabáló csorda! Ki innen! Ki a várból;
10207 XXXVI  |                   beljebb, szép menyecske! – kiabáltak a belépő asszonyra, s amint
10208 IV     |                   Trux és De Hortis s duóban kiabálták:~– Micsoda? Hering = ötven
10209 XXXII  |                 feküdtem az ágyban. De sokat kiabáltam utánad éjszaka, mikor rémítettek!
10210 XXII   |                  álomból, s nagyokat ásítva, kiadá a rendeletet, hogy az ünnepnapra
10211 XXII   |                beszél, ne sajnálja a hangját kiadni. A dervisgenerális sokkal
10212 XXII   |                 szállásnak. A tiszttartómnak kiadom a rendeletet, hogy az vagyonom
10213 XXIV   |                  vadállatok, amik nem bírják kiállani a szelídítő szemsugárzatát.~–
10214 IX     |                 lomtárban; holmi pellengérre kiállítás vagy hajlevágás ócska szokásai
10215 XXVI   |                  utasítást adni a mentslevél kiállítására. Mikor visszajött, azt mondá:~–
10216 XXX    |                 mennyit képesek az asszonyok kiállni. Azután a gond, az aggodalom
10217 XXXII  |                      az egész ostromát végig kiállta, s mikor már elfoglalták
10218 XVIII  |                 bánom.~S azzal mind a ketten kiálltak az ablakba egymás mellé.~
10219 IV     |                      hogy esztendős ostromot kiállunk. Ha elfogy a katonáinknak
10220 XXVII  |                   hajtott le szelíden. S azt kiáltaná fel az égre: „Nem adom oda!
10221 XXIV   |                 elkeseredett düh ordításával kiáltának fel egyszerre: „Ott jön
10222 XXXIX  |                    vagyok. Végezd, nem fogok kiáltani. Korponay megfogta a kezét
10223 XII    |                      vannak a németek!” Ez a kiáltás hangzik szerteszéjjel. „
10224 XXIV   |                   csukva voltak, most mintha kiáltásra volnának felnyílva fájdalmasan,
10225 XXII   |                 visszatér, s melyre te átkot kiáltasz, hát ez a te karddal átkötött
10226 XXXVI  |                      aztán az egész társaság kiálthatja a vivátot arra a pofonra,
10227 XVIII  |               felváltani jött: mielőtt egyet kiálthatott volna elnyomták, és némává
10228 XII    |              térdéről.~– A lőporos torony! – kiáltja berekedt hangon.~Micsoda
10229 XXVII  |                       megmarják. De én rájuk kiáltok: „Juhozz, Kormos!”, s elkotródnak.
10230 XXIV   |                  Miklós száraz, rekedt hangú kiáltozását.~Az ajtaját hevesen felszakították,
10231 XV     |                   lövő eszközökkel; hangosan kiáltozva, hogy most már ütni kell
10232 XXII   |                   bátya toppant be.~Az álmát kialudta; az arca sápadt volt, a
10233 XXXVI  |               arcától jéggé fagyott, lángjai kialudtak, eldobott kardot, thyrsust,
10234 XXVIII |                     hogy a postalovakat mind kiárendálják; mert Lőcsén elkezdődött
10235 XIX    |                     odafutott az ablakhoz, s kibámult a világba.~A téli hideg
10236 XI     |                ezeket a padkákat, az ablakon kibámulva. Őt kívülről nem láthatták
10237 XXXI   |                    Pálffy János, aki nemzete kibékítését oly merész felhasználásával
10238 XXX    |                   jól felhasználta a halott: kibékítette az országait. Amit elkezdett
10239 XXXI   |            legényeket, a hadakozó papokat, a kibékíthetetlen csizmadiákat. A bíbor és
10240 I      |                    ellentmondó kifejezéseket kibékíti.~E képnek eredete egy hagyomány,
10241 XIV    |                      fel az ítélet napján!~E kibékítő szavak nem téveszték csillapító
10242 XXX    |                    meghal is, Magyarországot kibékítsék; a nemzettel és Rákóczival
10243 XXXVIII|                       hogy a nemzet teljesen kibékíttessék, mert az ország rendeivel
10244 XXV    |                 titokban a legnagyobb híve a kibékülésnek a kuruc táborban. Erre viszont
10245 XXVII  |                      hogy a magyarokkal való kibékülést még nagy áldozatok árán
10246 XXXII  |                      is lehet azt kezdeni.~A kibékülhetetlenek őse, tanácsadó lelke volt
10247 XVI    |                     hát elnevetik magukat és kibékülnek.~Amint ő a sok könyökével
10248 III    |                     szarvasbőrrel van a szán kibélelve; abban ült a várva várt
10249 XXII   |                   még folytatni a háborút? – Kiben bíztok még? Melyik potentátban? –
10250 X      |                    hitszegést követek el, ha kibeszélem, ami lelkemre kötött titok;
10251 XXIV   |                     a nő (a cselédek mindent kibeszélnek), hogy Miklós megírta a
10252 XXXI   |                      a foglyokat a börtönből kibocsátják, a hintajával oda ne hajtasson
10253 XXXI   |                pamlag elé, ahol a hölgy ült, kibontá a megtalált iratot.~– Itt
10254 XXX    |                     másik tábor kezd hozzá a kibontakozáshoz, a szekerek tábora. Ezer
10255 XIX    |                   feszítőrúddal egy vasablak kibontásának, ami a Thurzó-háznak az
10256 XII    |                   tartja.~Nincs idő azt most kibontogatni.~– Vágd le mind a kettőt! –
10257 XXIX   |                       És Pálffy nádor, amint kibontotta az összehajtott papirost,
10258 XXI    |                      az arcát, elöl az állán kiborotválva.~Ő maga is tudta azt, hogy
10259 XXVII  |                 Rákóczihoz még most is hű, a kibujdosott Fabricziusnak a vagyonát
10260 XXI    |                     vesztetunk;~Országunkbul kibujdostunk,~Magyar bortul elmaratunk.~
10261 XIX    |               felemelték a rejtekajtót, azon kibújtak, szétnéztek, látták, hogy
10262 XXIV   |                    kocsi zörgését. Nemsokára kibukkant az a fák sűrűjéből, s amint
10263 XXIX   |                 Megtart két óráig az uramnak kicammogni a pusztára; amíg ott egy
10264 I      |                    zöld mohával, vadvirággal kicifrázva, felülről virágos folyondár
10265 XXII   |               haderőm a megszálló ellenségre kicsapkodni, ellensáncait megvívni.
10266 XXIX   |                   béklyóba tette a lovait, s kicsapta a fűre, maga ott rakott
10267 XXII   |            belecsimpajkoztak; a pásztorbotot kicsavarták a kezéből, a kardját letépték
10268 XXX    |            boszorkányok. Még a gyerekeket is kicserélik, mikor a bábaasszony keresztelni
10269 XXVI   |                 mindent szabad az embereknek kicserélni, ami azért adatott kinek-kinek,
10270 IV     |                   szép asszonynak.~– A próba kicsiben sikerült – súgá oda a főjegyzőnek –,
10271 XXXIV  |                 kénfonal is. De nem lehetett kicsiholni. A tapló úgy meg volt nyirkosodva,
10272 XXIX   |              Bosszújában elővette a pipáját, kicsiholt, rágyújtott.~– No, hát tessék
10273 X      |                    leányruhába öltöztette. A kicsike eleget petyegett: „Hát már,
10274 XXXVIII|                      leány: Juliánna kedvenc kicsikéje.~Egyszerre pajkos kedve
10275 XXXII  |                 magában, hogy láthassa meg a kicsikéjét.~A tornyosuló fellegek nyomásától
10276 XII    |                      bocsátottam útnak az én kicsikémet.~Tovább nem tudta mondani;
10277 XV     |                  mondá rá az öreg –, hogy ez kicsinált praktika volt tőle. A mai
10278 XXV    |                benyitott a harmadik szobába, kicsinyben múlt, hogy valami váratlan
10279 XII    |              fogadást, ha a lomha időnek egy kicsinyt sarkantyút ütnek az oldalába,
10280 XXX    |            Közbocsánatot kap minden ember, a kicsinytől a legnagyobbig. Maga Rákóczi
10281 XXXII  |                Rongyos nép, aki az utazó elé kicsődül az utcára, elállja az útját,
10282 XLII   |                 miután regényes jelenetekkel kiderítette, hogy miként jutott ezekhez
10283 XI     |                  őrjöngő indulatában mindent kidobált az ágyból, vánkost, paplant,
10284 XLI    |                lenézett kevélyen.~Hejh, hogy kidobhatod őket egy kesztyűcsapással
10285 XI     |                     a generális, a maradékot kidobjuk magunk az ablakon.~Ezen
10286 XI     |                  közül egyben pofon ütnek és kidobnak, de hatban sikerül.” Ez
10287 XIX    |                  ágyból kiszórta a párnákat, kidöntötte a pelyhet, s amint egyszer
10288 XVI    |                      így azután olyan szépen kidolgozták ketten a dunajeci hőskölteményt,
10289 XXII   |                    ahogy ezek a véres szemek kidülledtek, ahogy a ráncok vonaglottak
10290 XVIII  |                     végében, s amint egy fej kidugja magát rajta, üsse le egy
10291 XVIII  |                    aztán egy kopjára szúrva, kidugnak az ablak rostélyán. Az a
10292 XIX    |                      repedt, a por itt-amott kidűlt belőle, rá az izzó parázsra;
10293 I(1)   |                   tulajdonosok szívességéből kiegészíthetni.~
10294 XLI    |                 mindent, nála nélkül semmit.~Kiegészíti a bizonyítékok sorát az
10295 XXIX   |            földtúráson búslakodott egy félig kiégett, félig kizöldült törzsű,
10296 XVI    |                  hogy hat könyöke van; mikor kiegyenesedik, akkor egy óriás, mikor
10297 XXVII  |                    az érdekeik, mint a békés kiegyezés. A hű Esterházyak, a császárpárti
10298 IV     |                      elfogynak, a császáriak kiéheztetnek bennünket, s akkor mi egy
10299 XXX    |                     most lekaszált rozsból a kiéhült lovak számára egy jó kötélre
10300 XXVIII |                 emissarius; aztán nincs is a kiejtésében semmi lengyeles; de meg
10301 XXVIII |                     idegen nvelveket lengyel kiejtéssel.~– Vesszek el, ha csak a
10302 XXX    |                 odalebbent a nádor elé, szép kiejtésű franciasággal ajánlva még
10303 XVI    |            engedményre, ami az élő embereket kielégíti, de a holtak exorbitans
10304 XXIX   |            bivalyosok segítettek neki rúddal kiemelni a kanit.~De hát azért mégiscsak
10305 XXIX   |                megtették. Négy padlógerendát kiemeltek szépen háromlépésnyi közökben
10306 XXIV   |                      föl, mikor a nőcselédek kiemelték az ágyból és átvitték a
10307 XII    |                    volt kapitulálni, hogy őt kiengesztelje.~– No, ne reszkess! Hiszen
10308 XXXV   |                    dorgált, hanem aztán csak kiengesztelődött irántam.~– Megkapta kegyelmed
10309 XXXVI  |                   Megmondhatod néki, hogy én kiengesztelődtem irántad. Aztán tégy vele,
10310 II     |                  tudósok vagy lelkipásztorok kiérdemelték, hogy a hálás utókor márványemléket
10311 XXIX   |                 sebesen vágtatás közben kell kiereszteni, s nagyokat kongatni vele;
10312 XXIV   |                    fahordó szekereket üresen kieresztik, akkor mehet ki azokkal
10313 XII    |                     Fogadása válogatja, hogy kiért teszem.~– Hát a mai olyan
10314 XXVIII |                   felhasználva, szerencsésen kieszközölte, hogy az ő csézáját is begurítsák
10315 XXXI   |                      helyette egy összetört, kifacsart, minden hitétől és minden
10316 XXIII  |                fordulva, folytatta fenyegető kifakadásait.~– Mert ilyenek azok, akik
10317 XXII   |                   gyűlölet munkáiban vagyunk kifáradhatatlanok.~– Legyen úgy. Az Úr igazságos;
10318 XLII   |                 Mikor aztán az ítélőmesterek kifáradtak a vallatásában, semmit sem
10319 III    |                     Nem élt meg, de a tanács kifaragtatta fából a képmását a musaeum
10320 I      |                 varázst, mely az ellentmondó kifejezéseket kibékíti.~E képnek eredete
10321 XXIX   |                    bámulat önkéntelen támadó kifejezésével.~S aztán amíg egymagában
10322 XXV    |                 párosulva az áhítatossággal, kifejezni: „Nem kíván-e bennünket
10323 XVI    |                    mikor úgy aludtam, mint a kifejt tej, amíg te föl nem keltettél:
10324 XVI    |                    ha valamit a részleteknél kifelejtett volna, segítségére jött
10325 XXIX   |                     István, rikító színekkel kifestett rézmetszetek; egy arckép
10326 XXXII  |                   pedig egy selyemernyő volt kifeszítve halcsont bordákra.~Amint
10327 XXXVIII|                     én jó doktoromat is hogy kifigurázom, pedig hiszen csak azért
10328 XVI    |                     ma a hajdúságom zsoldját kifizetem vele. Reggel felé kiszólíták
10329 XXXVII |                     veszett manó, egy másik „kifizetett ezer arany” emlékében, s
10330 XIX    |                     mindenütt megvetik, s ha kifizették, eldobják; de az olyan pártvezért,
10331 XXXVIII|                     fejedelmet, ezer aranyat kifizettünk.”~És emezek is tudják már,
10332 XIX    |                      utaltam. Mondja meg, mi kifogása van ellenük?~– Csak némely
10333 XXVIII |                      hadbíróságnál előadni a kifogásait. Nekem kötelességem az ország
10334 IV     |              szállónak cselédei ellen tegyen kifogásokat? Ha az őseink hallanák,
10335 XXVIII |               felvont pisztollyal a kezében, kifogatta a lovait annak a hintójából,
10336 XLII   |                   hatalmasaival, hogy tudott kifogni minden törvénytudóin és
10337 XVI    |                     zúgó csőcseléket. – Vagy kifordítom a bőrödet, s dudát csinálok
10338 XXIV   |                      gyermek, mikor a cseléd kifordult –, majd elviszem én azt
10339 XXXV   |                     láthatatlan jelenlétével kiforgat minden lényünkből.~Úgy reszketett,
10340 XXXIV  |                   Hisz Fabriczius leányát is kiforgatták az apja birtokából; pedig
10341 XXX    |                  mikor egy kereskedőkaravánt kifosztott, az elrablott posztót kiosztotta
10342 XXVII  |               megtenni mindazt, amit agyában kifőzött.~A parabolána apácák köntösében
10343 X      |                       hej de megijedt! A tej kifutott, csak úgy süstörgött tőle
10344 XVI    |                   csinált akkor kegyelmed?~– Kifutottam a katasztrófa színhelyére,
10345 III    |                megengedünk, az egészet végig kigombolják, s utoljára panyókának viselik
10346 XIX    |                   azoknak a kedvéért lett az kigondolva, az ő fogsága alatt. Hej!
10347 XXXI   |                   nélkül az ország törvényei kigúnyolásával kivégeztesse!~Kit védelmez
10348 XII    |                  megvetésüket.~Nem maradt ám kigúnyolatlan Belleville lovag sem, és
10349 XXII   |                      ez a két fiú is őt meri kigúnyolni, eddigi mesterét. Ez visszatérítette.
10350 X      |                      mint egy szűz leány, ha kigúnyolták, sírt.~Hogy az ajtók zárásából
10351 XXXI   |                tanácsot üljön magával, vajon kigyógyulhatni-e ebből?~Még nem akarta elhinni,
10352 XII    |                  mind a ketten. Mint ahogy a kígyókról mesélik, hogy úgy egymásba
10353 XXXIV  |                      Meg ne hagyd szólalni a kígyót, Korponay! – ordítá Fabriczius
10354 XII    |                     ki van mondva, egyszerre kigyullad a szenvedély tüze a szemekben.~
10355 XI     |                 némely kisebb mérvű erkölcsi kihágásokat elkövetett nőszemélyek meglapátoltatni („
10356 XXXI   |                      közé szorult hintajából kihajlik, s odakiabál az erkélyen
10357 X      |              kinyílik, s valami fehérszemély kihajol rajta, s a portörülgető
10358 XXXI   |                   után? Talán, ha a hintóból kihajolna s fehér kendőjével feléje
10359 XXXI   |                   beszédbe állt volna.~Mikor kihajtatott a kapun, még egyszer találkozott
10360 XXXIV  |                   bolondja.~– Bolond az, aki kihallgatás nélkül ítél! – feleselt
10361 XII    |              danoljon olyan fennhangon! Mind kihallik az utcára.~– Dehogy hallik!
10362 XXXIII |                   kell végbemenni.~A kastély kihaltnak látszik, csak az udvar hátulján
10363 XIV    |                     bal kezébe fogott tőrrel kihasítja a köpönyeget, s kidugva
10364 XXV    |                hazatérni. Hanem aztán később kiheverte az elkeseredését, s iparkodott
10365 XXXVIII|                     erszénybe lehet seperni.~Kihez fusson a panaszával? Ki
10366 VI     |                 határozatokat dobszó mellett kihirdessék a város minden utcaszegletén.
10367 XVIII  |                 dispensáltatván a háromszori kihirdetés és hatheti oktatás kötelezettsége
10368 VII    |                   lenni.~Azért az ilyen újra kihirdetése a törvénynek mindig olyan
10369 XXXI   |                       A donációs levelének a kihirdetését pedig csak úgy eszközölheté,
10370 XLII   |                 berekesztésével lesznek ezek kihirdetve. Azt hitte, hogy álmodik.~
10371 IV     |                  egész fel az istenimádásig! Kihívás a haragos bálványok ellen,
10372 XXIX   |                      kénytelen minden hadait kihívni Magyarországból, s amint
10373 XXXI   |                     vész. Illésházy szépsége kihívó, mesterséggel ápolt, cicomázott;
10374 XIX    |                amiket a titkosírás kulcsával kihüvelyezett.~Ez a sor jött ki belőle:~„
10375 XIX    |                     ennek a cryptographiáját kihüvelyezgetni szemenként, összehajtotta
10376 XXX    |                    való ismeretsége mellett, kihüvelyezni.~A királyi teljhatalmazott,
10377 XXXIV  |                   Könnyed jéggé válik, amint kihull. Hideg dolgokról beszélek
10378 XXIV   |                  Majd elmúlik a harag.~Végre kihullott a kezéből a toll, nem látott
10379 V      |            extenebratiónak: sötétségből való kihúzásnak.~Jucundus kedvvel élteti
10380 XIII   |                   utoljára alig bírta belőle kihúzni a lovag. – Ez nem volt az
10381 X      |                     hogy az ágy üres, csak a kihúzóágyban alszik magában a kisfiú.~
10382 XXVI   |                      gondoskodástokra, ha én kihúzom a szarvasbőr erszényemet,
10383 XXXI   |              kancellár ezalatt az íróasztala kihúzott fiókjában keresgetett valamit.
10384 XXX    |               benyílóig, a befelé tárt ajtót kihúzta, s odamutatott, babonás
10385 XIV    |                   uracskám!”~Doktor Cornides kihúzza a palástja zsebéből a jegyzőkönyvét,
10386 XVI    |                   Odisszea.~(– Így majd csak kihúzzuk Isten kegyelméből gyertyagyújtásig! –
10387 XXVIII |              megérkeztek, mint mikor Bécsből kiindultak.~Andernach lovag útközben
10388 XXXIII |                  leereszkedni, ahonnan aztán kijárás van a rézbánya tárnáiba,
10389 VI     |               keresztül, aminek én ismerem a kijáratát. Én vagyok Fabriczius János,
10390 IX     |                     nincs vízárok: s ennek a kijáratnak a rejtekútját csak olyan
10391 X      |                      nappal mindig lesben. A kijáró kutyának különb az állapotja,
10392 XXX    |                 Csakhogy Krisztina már akkor kijárta Juliánnának az iskoláját,
10393 XXXIV  |                  dobsinai labancok figyelmét kijátsszák, s elhelyezkedni a jégbarlangban.
10394 III    |                   odabenn, s a templom atyja kijön jelenteni, hogy a kántor
10395 XV     |                    szenátornak, a templomból kijövet. – Mi ütött hozzá egyszerre,
10396 XXV    |                   másik éretlen kölyök. Majd kijózanodnak, majd megbánják!~Hanem az
10397 XX     |                     Ettől a szótól egyszerre kijózanult Korponay; mint hogyha a
10398 XXV    |                Andrássy. Amiért aztán szépen kikapott.~– Mit gondol méltóságod?
10399 VIII   |                 pipára gyújtott: csakhogy az kikapta a strázsa kezéből az alabárdot,
10400 X      |                  masinának a fogait.~S azzal kikapva kezéből a kávédarálót, maga
10401 XXIX   |                      mi a mennykő! – kiálta, kikecmeregve a sok tarka dunna, vánkos
10402 XI     |              szenvedő arca minden vonásaiból kikelt, az ajkai tajtékzottak,
10403 XXX    |                     kocsiernyő bőrkárpitját, kikémlelve a nyíláson: előtte terült
10404 X      |                    mert nem jól volt a tepsi kikenve; ej, de jó, hogy az asszony
10405 XXXVIII|                 tudomány hatalmát éreztetni. Kikérdé Juliánnát a kisfiú betegségének
10406 XXII   |                  elzáró vasrácsig.~Itt előbb kikérdezték, hogy ki fia, mi járatban
10407 XXIV   |                  másik szárazon.~Kedve volna kikergetni valamennyit a várból. Most
10408 XXVI   |                    hogy kegyes pártfogásodat kikérjék. Más veszély az.~– Csak
10409 XVI    |                      annálfogva a veszedelem kikerülése végett elrendeli és megparancsolja
10410 XXII   |                     közötti harc kitörésének kikerülhetetlen voltát, célszerűnek látta,
10411 XXIX   |                   Isten, mert amint a kocsit kikerülte, úgy belesüppedt a lova
10412 II     |                    családé. És a többiek is, kiket a magyar királyok mint kiváló
10413 XVI    |                    cédulát adott át a városi kikiáltónak, mire az kiment a teremből,
10414 XXXVI  |                    voltak valamennyien azok, kikkel a jégbarlangban találkozott.
10415 XLI    |                  nagy ernyős szekerén szépen kikocsizott a kapun keresztül.~Szerencsésen
10416 XI     |                 kinyitja, avégett, hogy azon kikönyököljön, és az ablaka alatt megálló
10417 XI     |                     szolgál, hogy az ablakba kikönyökölő az utcára kinézhessen, és
10418 XXXI   |                 Orbánt a kézsmárki börtönből kikönyörögte, s ezzel a diadalával úton-útfélen
10419 VII    |                  generálisoknak sem tanácsos kikötni. A lőcsei bíró nemcsak hivatalnok,
10420 XXXVIII|                     érti meg?~Az egyik férfi kikomplimentezi a házából, ájtatos, kegyes,
10421 IV     |                     oldalán vályúsan van már kikopva. E nagy vasajtó mellett
10422 XXV    |                      kinek adassanak vissza, kiktől vétessenek el? A kuruc főnemeseknek
10423 IX     |                      el már eddig, hogy minő kiküldetés van rábízva? A feladat elég
10424 XXIII  |                    az uram hagyta így. Ha te kiküldözted a várból az én lázáraimat,
10425 XXIV   |                 reggel felkölté a kisfiát, s kiküldte, hogy keresse fel azt a
10426 XXIII  |               szószátyár pletykahír a piacra kikürtöl. A megcsalt férjnek szolgálni
10427 XXIX   |                  gátján, csak a bivaly.~Szép kilátás! Bivaly vontatta szekérrel
10428 XXX    |                Magának Andernach lovagnak is kilátása volt bizonyosan valami bitang
10429 IV     |                 nyugvó boltozatokkal, szabad kilátással a piacra. Itt szokták tartani
10430 XXXVIII|               visszaadtak, sok megígértre új kilátást nyitottak. Így jutott Blumevitzné
10431 XXI    |                   nélkül soha.~Az egyik csak kilencesztendős volt, a másik tizenegy,
10432 IV     |                      hogy a tizenkettő közül kilencnek ehhez igen nagy is a hajlandósága.~
10433 XIX    |                    végét járja. Magyarország kilenctized része már meghódolt a koronás
10434 XXXI   |                     odanézett, s az erkélyre kilépegető urak között több ismerőst
10435 XIX    |              tekintetekből, mihelyt a házból kilépek. Hanem már most viszonzásul
10436 XLI    |                   aki azt az egész jelenetet kileste, a júdáslyukon keresztül.~
10437 XXXVI  |                  csak azok előtt fedezve fel kilétét, akikhez az apjától levéllel
10438 XXXI   |                     érte; senki sem tudott a kilétükről.~– Hát mármost a sok közül
10439 XXXIII |                  volt kinyitni, se kulcs, se kilincs nem engedelmeskedett ott
10440 III    |                     ennek a templomajtónak a kilincse?~A nagy gyerek megtette,
10441 XXXIII |                    tanulni, hogy mint kell a kilincset fél kézzel lenyomni, aztán
10442 XVIII  |               felnyitott ajtóhoz, megkapja a kilincsét, s azt kiáltva a katonáknak: „
10443 XXII   |                  mikor valaki alól két lovat kilőnek az ütközetben, akkor szokták
10444 XXX    |                    Hanem az én tarisznyámból kilopta a levelet, amit Bécsből
10445 XIX    |                 utánam!~Ő maga a legnehezebb kilós zsákot kapta a vállára.
10446 XXXVI  |                    mellette, mikor harcol, s kilőtt fegyvereit újratöltögetni,
10447 XXXV   |              megengedni a bátyjának, hogy ma kilovagoljon, mert erős szél fú, megrontja
10448 XI     |               szokott ablakparádéját végezni kilovagolt, nagy gyülevész állta körül
10449 XXIV   |                Miklós bátyámtól.~– Hát aztán kim maradna nekem, ha te itthagynál?
10450 XXXVI  |                 hősköltemények vezéralakjául kimagasodni, egy másik kedélyhangulatban
10451 XXV    |                egyszerűen megérthető okokkal kimagyarázni maga előtt.~Miklós öccse
10452 XLII   |                     a sárban, ami a burokból kimaradt. Valami kivégzett embert
10453 XIII   |                   Érdemelnek ők tőled valami kíméletet? Nem odazártak-e a ketrecbe?
10454 XXXII  |                          A kecske pedig csak kíméletre méltóbb állat, mint a labanc.~
10455 VIII   |                     szépen – súgá maliciózus kímélettel Alauda. – Ez a hajadon –
10456 XXVI   |             felfogására, hogy ezúttal nagyon kímélni kell Juliánna jó hírét,
10457 XIII   |                   alabárdot ki a kézből. Még kímélte az elleneit, nem szurkált
10458 XXXII  |                     az üldözők seregei közül kimenekíté.~Akkor az erdélyi összeesküvők
10459 XVIII  |                      azalatt a hátulsó kapun kimenekülhet a bástyára, a katonái közé.~
10460 XXXII  |                 mondta rá: „Csigavér!” Amint kimenekülhetett az egyik veszedelemből,
10461 XLI    |                     nincsen szája. Igyekezek kimenekülni Sziléziába. Siess! Lépteket
10462 XVII   |                Fejevett), lengyel fogságából kimenekülve, a városházáig eljutni,
10463 XV     |                   tenni a rábízott expedíció kimenete felől, hanem hazament a
10464 XXII   |                    rá nézve igen kedvezőtlen kimenetele talált lenni. Az asszonynép
10465 XXVI   |              barátnéja utazásának szerencsés kimeneteléért.~      ~Andrássy István
10466 XXXV   |                     mondta nekik, hogy mikor kimennek a szobából, üdvözöljék ezt
10467 XXVI   |                      a rend, hogy a városból kimenőnek salva guardiát kell előmutatni,
10468 IX     |                    hajlevágás ócska szokásai kimentek már a divatból. – Itt vannak
10469 VI     |                   szája bámulatában, ha mind kimentik magukat, még utoljára ő
10470 XIV    |                    odafenn minden tudományát kimerítette, hogy az alvó úrasszonyt
10471 XXIV   |                    elhagyta a szobát.~Zsófia kimerülten rogyott az ágyára.~A cseléd
10472 XXXI   |                   tárt karral fogadják, amit kimond, ezt kívánom, már meg van
10473 XXII   |                  gyönge, éteri alak e szavak kimondása után valami tüneményszerű
10474 XXV    |                      csak négy fal között is kimondatik. Sőt ami kimondatlan gondolat
10475 XXV    |                között is kimondatik. Sőt ami kimondatlan gondolat ember agyában meg
10476 IV     |                      vált; mikor a négy mécs kimondatott, már akkor csak alig hallhatólag
10477 XXII   |                 énelőttem ezt a szót először kimondja: „Lőcse felvan adva!”, hál
10478 XXXIX  |               szítani. Akinek még ezt a szót kimondják, hahotára fakad. Hiszen
10479 IV     |           lepisszegnek is, illik? Nem illik? Kimondom! Ilyen időben, amikor a
10480 X      |                     magához.~– Hát mégiscsak kimondtad: verekedni indulsz! Te csatába
10481 XXXI   |               érdemért? Ámde még ebben sincs kimondva az „ámen”. Megmondhatja
10482 XXXIII |                  amúgy elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából az egész tányéros
10483 XXVIII |                nádort is értesítsék a király kimúltáról, s teljhatalma megszűntéről.~
10484 XXV    |               álutakon, kerülőkön; ígéretek, kínálatok és fenyegetőzések alakjában.~
10485 XII    |                  alakjában a lengyel koronát kínálja neki. – Az egész kép legmagasabb
10486 XIX    |                    pedig hogy átkozzák, hogy kínálják a poklok bosszúálló szellemének.~
10487 XVIII  |              faltáblának, mely a menekülésre kínálkozó utat eltakarta. Elve nem
10488 IV     |              odasúgott neki, mintha tubákkal kínálná.~– Hiszen tudnék csak ehhez
10489 XII    |                     a másik kezében pohárral kínálta ugyanazt a levágott főt.
10490 XXXIX  |                     karjait, s ajkait csókra kínálva.~S a kedves férj megölelte,
10491 XXII   |                       rád bízom a legdrágább kincseimet: a feleségem és a két fiamat.
10492 XXXII  |                     akkor nyúlt az elrejtett kincsekhez.~Mikor Thököly Imre Teleki
10493 XXI    |                     darab gránitból kivágva. Kincsrejteknek kicsiny. Inkább féltve rejtegetett
10494 XIII   |                   Lám, a német császár egész kincstáráért meg nem tette volna ezt
10495 V      |                György hagyta a városra ezt a kincstermő birtokot. Az összes tokaji
10496 V      |                 volna tőle!)~Féltik is ezt a kincsüket a lőcseiek, jobban, mint
10497 XXV    |               megértsen.~– Was sagt er, mein Kind? – kérdezé Krisztinához
10498 XXVI   |                kicserélni, ami azért adatott kinek-kinek, hogy mást tegyen vele boldoggá,
10499 XXIV   |                     jól lősz a célba, rögtön kinevezlek kapitánynak a fejedelem
10500 XV     |                   tanácsosoké, ítélő bírákat kinevezni, amely törvényszék aztán
10501 XXX    |                helyette Cusani tábornok lett kinevezve a császári hadsereg vezérévé;
10502 XXXV   |                megírt balvégzetet. S a beteg kinézést még aggasztóbbá tette az
10503 XXXVI  |                 hozzá volt edzve az ilyen út kínfáradalmaihoz (strapáciák). Mint a legjobb,
10504 XXVII  |                     közelítenek a nagy beteg kínfekhelyéhez, a végszentségeket hozó
10505 XVI    |                 kegyelmetek az én tantaluszi kínjaimat (vagy sziszifuszi kínok? –
10506 XLII   |                  körmével tépte, lelki-testi kínlódásaiban. Az asztalkán a tükör alatt
10507 XIII   |                    ég fekete, ilyenkor vak a kinnjáró ember.~Hanem egy bajt nem
10508 XIX    |              rejtekajtó, amelyen keresztül a kinnlevővilággal érintkezésbe jöhet. Én sem
10509 VIII   |                 odáig. A leány és az őrjárat kinnmaradt az oszlopos előcsarnokban;
10510 IX     |                   rangot is. – Hanem, hogyha kinnreked Korponay János a lovassággal
10511 VI     |                     okát nem tudja mondani a kinntekergésnek, reggelig a hűvösre tétessék.
10512 XVI    |                  kínjaimat (vagy sziszifuszi kínok? – tudja a Cerberus, melyik
10513 XVI    |                    itthon is.~– Pedig ixioni kínokat álltam ki azalatt. Prométheusznál
10514 XI     |                     az ajtón, már akkor a nő kínoktól vonaglott az ágyán.~A doktor
10515 III    |                      hogy a bajusza nem akar kinőni, akárhogy viaszkolja is
10516 XXXIII |                    azt a félelmet, ami engem kínoz. – Minden villámlás a szívemen
10517 XIII   |                         Bántottak, angyalom? Kínoztak? Gúnyoltak? Csúfsággal illettek?~
10518 XXIV   |                Hogyan?~– Hát mikor az embert kínozza a tegnapi bortól a macska:
10519 XIII   |                    elé, adjanak bakó kezébe, kínozzon meg, amíg vallasz, miért
10520 XLII   |                      ott a homlokán nem is a kínpad emléke, hanem igazi gyémántos
10521 IV     |                   férfiakból hősök, a nőkből kíntanúk (mártír) lesznek. A lelkesedés
10522 XVI    |                belőle, még a hóhér odabenn a kínteremben is úgy kacagott, hogy csak
10523 XVI    |                      kénytelen vagyok ellene kínvallatást alkalmazni.~Belleville lovag
10524 III    |                   arról, hogy milyen lehet a kínvallató pad?~– De Hortis Siegebert
10525 X      |                  felébredtek. Az egyik ablak kinyílik, s valami fehérszemély kihajol
10526 XIII   |               Először nem volt, aki az ajtót kinyissa. Az egyetlen gazdasszonya,
10527 XI     |                      fehérszemély az ablakot kinyitja, avégett, hogy azon kikönyököljön,
10528 IV     |               emberek!” Ha a jó Ulászló csak kinyitná azt az ajtót, s kidugva
10529 VIII   |                körüllevő házak ablakait mind kinyitogatták, úgy nézték, mi történik
10530 XXI    |                   tévedést eloszlassa, amint kinyitotta a száját, a legelső szava
10531 XIII   |                       se padláson nincsen.~– Kinyitották az ajtót, elszöktették.~–
10532 VI     |                      a ketterhäuschen ajtaja kinyittassék, hogy akik szóból nem értettek,
10533 XLII   |                      odanyújtá a könyvet így kinyitva a térdeplő asszonynak.~Amint