bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

11535 XXXI   |                     spröde! Frau schöne! Ein Kuss tut nicht weh!”, s akkor
11536 XXXIV  |                 vastagságú jégcsapon felfelé kúszni.~– Ez nem a Ghéczy Zsiga! –
11537 XXXIV  |                 Térdeire kötött vaskarmokkal kúszott fel egy meredélyen, gémberedő
11538 III    |                     magát, s a patrícius nem kuszpitolhat polgárdolmányt; s ez igen
11539 IX     |                     talpon volt, azt most ne kutassuk, hanem elégedjünk meg azzal
11540 XVII   |                   kútból vezették oda. Ezt a kutat úgy hívták, hogy „Durst”.
11541 XIII   |                      át bemehettek. Fel kell kutatni az egész házat.~Most azután
11542 I      |                     azok között megtalálja a kutató a „fehér asszonyt”; de itt
11543 XVII   |                 Jövel archeológia, hozd el a kutatólámpást!~Lőcse városának máig is
11544 XVI    |                    míg a tarsolyából elő nem kutatott három oroszlántallért.~–
11545 XVII   |              kitöltésére való vizet az Ignác kútból vezették oda. Ezt a kutat
11546 VI     |                     Ez nagy zavarnak lehetne kútfeje. Azonban nem lesz az. Lőcse
11547 VI     |           ostromzárló ellenség nem akadhat a kútforrására; maguk a városiak sem tudják
11548 XXVIII |                    jelentést legmegbízhatóbb kútforrásból: „E napokban fog Lőcsén
11549 XVII   |                      udvarán egy szép csorgó kútjuk, ahonnan bőségesen elláthatta
11550 XXXII  |                     emberkoponya függ alá, a kútkáva csontokkal megtöltve, egy
11551 XXXI   |                 szőlőhegyek alá ért az itató kútnál megállíttatá a hintaját,
11552 XVI    |                   azalatt. Prométheusznál is kutyábban éreztem magam. Egész nap
11553 XXVII  |                    Te félsz. A halál harapós kutyái azt, aki megszalad előlük,
11554 XXII   |            kolduscsürhe! Nincs több moslék a kutyáknak!~Mindenki azt mondja magában: „
11555 XXXII  |             ablakvasra. Szeret engem a Cicke kutyám. Odafekszik a lábamhoz,
11556 X      |                      mindig lesben. A kijáró kutyának különb az állapotja, mint
11557 XXX    |            egyszeribe, de hogyha embert vagy kutyát, disznót nem kap, amin legörömestebb
11558 XXIX   |                   csak hangzott aztán a nagy kutyaugatás odakinn. A komondorok mind
11559 IV     |                     a marhahúson. Exorbitans kvantum volt biz az.~– No de ez
11560 XVIII  |                tornácokon, amik a Korponayék kvártélyához tartoztak.~A Juliánna asszony
11561 XXVIII |                   által a platzkommendáns úr kvártélyára vezettetni magát.~Andernach
11562 XXV    |                      moi”. Így adok én neked kvártélyt a Thurzóházban. No, hát
11563 XII    |                 szélesebben kinyúlhassanak a kvártélyukon.~Az állótükör a Thurzó-ház
11564 XXV    |                 szobácskát részedre beszálló kvártélyul felajánljam. Hanem tudok
11565 XXVIII |                  azokat előhozzák, addig egy kvaterkára nem árt lemenni a lőcsei
11566 XXVI   |                   útjába az ókapunál, hanem „kverauz”-t kiáltott torkaszakadtából,
11567 II     |                      a perpeta, a hernász, a kvinet singje, s az árak mellé
11568 XXXIII |                  leánya ellen: „Be ne tedd a lábad! Kiontom a véred! Te pokolvirága!
11569 X      |                  mesénél olyan hamar könnybe lábadának, szikrákat tudnak szórni,
11570 XXXV   |               donációt? Erre a szóra könnybe lábadtak az asszony szemei.~– Óh,
11571 XII    |                 szónál oda kellett borulni a lábaihoz, s kezeit csókokkal borítani.~–
11572 XIII   |                    lovag, s odadobta nekik a lábaikhoz. – Itt van, szedjétek fel.~–
11573 XXII   |                   Húzzátok hát a szenteket a lábaiknál fogva le az égből; de ne
11574 XXXIV  |                      tette.~Nemsokára elérte lábaival azt a keskeny párkányt,
11575 XVI    |               kapujáig vezettek?~– Nem az én lábam nyomai voltak.~– Hogyan
11576 XXXII  |                   Cicke kutyám. Odafekszik a lábamhoz, nem hagy el, ha enni hívják
11577 XVI    |      spanyolcsizmákkal! Hadd próbálom fel, a lábamra illenek-e?~A törvényszék
11578 XXIV   |                 bükkerdő terült el a várhegy lábánál, azon kellett keresztüljönni
11579 XVIII  |                  lett, hogy férjhez ment egy labanchoz! Ez elviselhetetlen volt!
11580 XVIII  |                fogják a kegyelmed katonái, a labancokat pedig körülveszik a kuruc
11581 XXXII  |                    Dobsina meg volt is rakva labancokkal, akik az erdők útjain éjjel-nappal
11582 XX     |                    riadt volna fel.~– Ejh! A labancoknak dobolnak ott kinn délre
11583 XX     |                   közös erővel a piacon álló labancokra. Számra is többek ők, s
11584 X      |                   kis isteneknek tartotta; a labancpártiakat ellenben szarvas ördögöknek.~
11585 XXXI   |                       s akkor melléállnak, a labancra másznak: azt is csak eljöttek
11586 XXIII  |                   volna már. Ez a rémjelenet lábáról leverte.~A frajjának azt
11587 II     |                       úgy hívják őket, hogy „lábas házak”. A tér legnagyobb
11588 X      |                   tejre, hogy ki ne fusson a lábasból.~– Nem értem! Mi ez? Hát
11589 XVI    |                   ivadékot! – keresztbe tett lábbal meri megállítani ez a Flandriából
11590 XIII   |                    üvegcséből hiányzik három labdacs. Három pilulae de cynoglosso!
11591 XXIX   |                  doktor Cornides dynoglossum labdacsaiból?~Száz fortélya van az asszonynak!~
11592 XXX    |                     hagyj magamra! – s aztán lábhegyen settenkedve lopódzott a
11593 XV     |                      mozdulni, a sok elhányt lábhorogba meg mind a magunk lába akad
11594 XXIX   |                 csizmaszáron fölül a hófehér lábikrákból is kivillog egy tenyérnyi.
11595 XXXIII |                lakályosság. Ez egy valóságos labirint volt, örökké csukott ajtókkal,
11596 XVIII  |                    ringyó lett belőle, piaci lábkapcája a kuruc közvitézeknek, mint
11597 VIII   |                  robajt, s észrevéve, hogy a lábnyomai elárulják, hirtelen egérutat
11598 XIII   |                     üres a ketrec, befújja a lábnyomait a szél hóval.~Megint be
11599 VIII   |            nekiiramodott a hóban meglátszott lábnyomokon az üldözésnek.~Az üldözött
11600 XXXII  |                     házomladékokat benőtte a laboda, a tetőtlen torony ablakából
11601 XXI    |                     halhatatlan csalánnal és labodával.~Még egy másik kis kert
11602 XVI    |            kaszamatájában volt a gránáttöltő laboratórium. Ehhez a munkához mi az
11603 X      |                   sietett hirtelen elkapni a lábost a tűzről; a forró nyelével
11604 XIV    |             valamelyik fogdmeg kötelet vet a lábszárai körül, s azzal lerántják
11605 XVII   |                     ahová azután egy tölgyfa lábtó fokain fel lehetett jutni.~
11606 XXXI   |                     vihar következik. Mankós lábú hadastyánok dörmögték magukban: „
11607 XIII   |                      a homlokától elkezdve a lábujja hegyéig, s megint visszafelé,
11608 XXII   |                    rúgott; papirost dugtak a lábujjai közé, s azt meggyújtották:
11609 XVI    |                    piros csizmát szabtatok a lábukra.~– Hahaha! Ez derék volt!
11610 XXIX   |                minket le ne vegyenek addig a lábunkról.~– De szeretem az ilyen
11611 XXIV   |                      kell ennek, hanem meleg lábvíz, mustárral.~– Jöjjön csak
11612 XVI    |                     hevenyészett sátorokkal, lacikonyha, palacsintasütő bódé, mézeskalácsos
11613 XVI    |                    emberek hazatakarodtak, a lacikonyhák, sütőgórék mind eltűntek
11614 XIII   |                   mázsa lőpornál, meg egypár láda töltött gránát. Elég az
11615 XII    |                    egy remek vésett vörösréz ládikót, s abból kivett egy gazdagon
11616 XXXVI  |                 nekem ide Krasznahorkára: de lafféta nélkül, és jól beburkolva,
11617 XIV    |                szoríták be a hüvelykujjakat, lágyan széjjelváltak; az ajkak
11618 X      |                 marasztotta, nem kísértgette lágyító beszéddel. Tolta előre:
11619 XXXII  |             tehetetlenség makutyi mélaságába lágyult bele, nem tudott egyebet,
11620 III    |                Nehogy pedig ezt az utóbbit a laikus olvasó valami insinuatiónak
11621 XXII   |                  balra), másszál fel a Jákob lajtorjáján, abba a templomba. Nem ott
11622 XXXIII |                      amiknél a fő szempont a lakályosság. Ez egy valóságos labirint
11623 XIX    |                 Azzal felrohant a Fabriczius lakának lépcsőin.~Fabriczius nem
11624 XXVIII |                     az ezredesnek, hogy az ő lakása éppen annyi lépés az ezredeséhez,
11625 XVI    |                      futvást ment a tábornok lakásáig, ott gyorsan végigjárta
11626 XVIII  |           capfenstreich után a notabilitások lakásait, s az ablakaik alatt szerenádot
11627 XXV    |                   volt felszaladni a hajdani lakására, melyben most Belleville
11628 XXXI   |               őexcellenciája Prágába áttette lakását. Tehát itt van: „Korponayné
11629 XXXIII |                   tudott alkudni, s az üres, lakatlan szobák, tornácok tévesztőin
11630 VII    |           kihirdették, a porkoláb leszedte a lakatokat a vaskalit ajtajáról, s
11631 VII    |           Szentháromság piacnak; remekműve a lakatosmesterségnek; erős vasrudakból keleti
11632 XI     |                   kiöblösülő vaspálcákból és lakatosmű cikornyákból készült valóságos
11633 XXVI   |            elkészíték, még onnan az ezredesi lakból leküldött egy ordináncot,
11634 I      |              váraknak, amik még nagy részben lakható állapotban vannak. Sok régi
11635 XVIII  |                csapatokra is, azok is torkig lakhattak minden jóval, megvivátozván
11636 XXVIII |                vidékek, vendégszerető nemesi lakházakkal. De a rövidebb út, Pesten,
11637 XXXII  |                    és kirabolt. Csupa koldus lakja. Rongyos nép, aki az utazó
11638 IV     |                      mi itt ilyen dobzódást, lakmározást követünk el ilyen időben!
11639 XXXII  |                      Sohasem szeretett itten lakni, olyan volt az, mint egy
11640 XXVII  |                    sietett nagyobb örömmel a lakodalmára, mint Juliánna az ajánlóleveleivel
11641 XVI    |                      Elmondták mind az egész lakodalmat a visszatérő tisztek. Nagyon
11642 VII    |                turbékoló galamboknak szolgál lakóházul, a helyén pedig a lutheránusok
11643 XVIII  |                    hű barátját, háza állandó lakóját, a doktort. Maga lefeküdt
11644 XXXIII |                    akarod, hogy az ivadékaid lakoljanak? Van-e lelked egy ilyen
11645 XIII   |                  Talán a tábornok otthagyott lakomaasztalát rabolta meg érte.~– Válogass
11646 XII    |                szakácsremekben összeállított lakomaasztalt apróra végig ne csodálja,
11647 IV     |                   Hiszen tudnék csak ehhez a lakomához még valami módon szappant
11648 XXXII  |                      a másikra, s nem mert a lakomán a feltett boros kupákhoz
11649 XXXII  |                összejött Somlyón, barátságos lakomára, aminek kibékülés volt a
11650 XII    |                   meg volt rakva a legdúsabb lakomával, aminőt nem egy ostromolt
11651 XXXIV  |                     kapott, egy dobsinai vén lakos felemlegeté, hogy ő is volt
11652 XVII   |                      vezet.~Senki a helybeli lakosok közül arról tudomással nem
11653 XXX    |                  akkor még falu volt tízezer lakossal).~És mindezeket a szép légvárakat,
11654 XVIII  |                      keresztül, odahívatta a lakószobájába régi, hű barátját, háza
11655 XXIV   |                    Kiment az udvarra. Az úri lakosztály lépcsőajtajánál szemben
11656 XXI    |                     az Andrássy család saját lakosztálya; minden úgy van ott még,
11657 X      |                       az úrnő nem ment fel a lakosztályába, hanem betért a földszinti
11658 XVIII  |                      udvaron, s a ház minden lakosztályában.~De leginkább az átelleni
11659 XXII   |                    szerint. – Átadom neked a lakosztályaimat, apáid címertermét, a vármegye
11660 XIII   |               összekötő folyosóhoz csak az ő lakosztályán keresztül lehetett eljutni;
11661 XXV    |                foglald el a Thurzó-ház hátsó lakosztályát. Úgy mehetsz oda, mintha
11662 XXI    |                  vasrácsajtó zárja el az úri lakosztályba vezető folyosót és lépcsőgádort,
11663 XXIV   |                 hosszú folyosón, mely az úri lakosztályból a templomba vezet, most
11664 XXI    |                   azoknak a számára is egész lakosztályok állnak kényelemmel berendezve. –
11665 XI     |                      azon járnak be, s az én lakosztályom az övékétől vasráccsal van
11666 IX     |                       amik az ember szívében lakoznak, előjöhessen egy, amikor
11667 XLII   |                uramnak, hogy a szívemben nem lakozott soha senki őrajta kívül;
11668 XVII   |                  háznak a piaci homlokrészét lakták. (Még akkor Lőcse statútumai
11669 XXXIX  |              amnesztiát adott. Én már torkig laktam a lengyel barátsággal, s
11670 XXII   |                   István! – Ti, akik még nem laktatok jól a vérrel, azt mondjátok,
11671 XXII   |                      ahol én és két fiacskám lakunk, az én uram nem fogja tűzzel-vassal
11672 XXXIV  |                      estében kialudt volna a lámpa, míg a süveg felülmaradt
11673 VI     |                    egyedül kószálni az utcán lámpásgyújtat után, egyedül magában, az
11674 XIII   |                      Kitekintett a piacra.~A lámpásokat mind kioltotta a robbanás,
11675 XXVIII |                   teljes hivatalos parádéba, lámpásvivő drabantjai kíséretében átvonult
11676 XVI    |                    kötve; ami erősebb minden láncnál. Ha béklyót akarnak a kezére
11677 XII    |                 szorított át: az övről ezüst láncocskákon filigránnyelű kés, aranyfogantyús
11678 XXXIV  |                      őt tőlünk elkötözted, s láncold vissza hozzád.~Juliánna
11679 XVI    |                   következett egy kis parázs landsknecht; amelyben nekem eléggé kedvezett
11680 XVIII  |                   maradtak fenn mai napság a landsknechtet gyakorolni.~De egy embernek
11681 XXVIII |                 Annak tulajdonította, hogy a landsknechtnél szerencsétlenségbe került:
11682 XXIII  |                  itt-ott összevarrva, kard-, lándzsadöfés rajta, golyólyuk perzselése,
11683 XX     |                 hajdúi a császári katonákkal lándzsahosszra találkoztak, ott megálltak,
11684 II     |            Richthauser, Gosznovitzer, Amman, Lang, Rholler, Rompauer, Hain,
11685 XX     |                    én neked egy szép stájer „langaus”-t: azt járjad. Most hirdetik
11686 XXII   |                   Zsófia halovány arca fehér lángban látszott égni, szemei csillagokká
11687 XXVIII |                  boldogsága, az anyaszeretet lángdühe korbácsol a futásban.~Wratislaw
11688 XXVI   |                  tornácba kiül, Husz apóval „langepuffot” játszani, meg a fiataloknak
11689 XII    |                     a tüzet elnyomják, az ég lángfelhői lassan elhamvasodnak.~Juliánna
11690 XV     |                    álló páncélos lovagját, a Lánghok öntépő pelikánját, akik
11691 XXII   |                      mint a tűz. Aki az első lángjában meg nem ég, az megmenekül.
11692 XXXVI  |                halott arcától jéggé fagyott, lángjai kialudtak, eldobott kardot,
11693 XLI    |                     ott hamvadt el a gyertya lángjánál.~Csak az utolsó volt már
11694 XXIV   |                     legkönnyebb a fanatizmus lángjával felgyújtani. A természethazudtoló
11695 XXXIII |                     ütésnek emléke, a vakító lángoszlop rettentő csapása rabbá tette
11696 XXXI   |                 aztán ezt a démonoktól eredt lángot hogy nem érezte ő meg a
11697 XXXIII |                      ütését ennek a rettentő lángpallosnak. Akkor még csak a lapjával
11698 XXXV   |                    ha az első bűneset után a lángpallosos angyal csak Évát kergette
11699 XXXI   |                       mint a dúvad szemei; a lángpírban égő arc, ezzel a szilajon
11700 XLI    |                  gyertya fölé tartá. A papír lángra lobbant, hagyta azt égni
11701 XXXI   |                  kellett volna hozzá, hogy e lángtól égő arc a bűbáj varázsával
11702 XXXVI  |           találkozhassék?~Juliánna eltakarta lángvörösre gyulladt arcát. Az öreg
11703 XXII   |                       abban a fehér csuha is lángvörössé válik; hát még az arc hozzá.
11704 XXXVI  |                  után eltűnt az arcáról az a lángvörösség, de a helyébe állott haloványságnak
11705 XXIV   |                     a kapu előtti emelkedett lankára, ahová egyenesen vezetett
11706 XXXII  |                    ligetet verve föl a völgy lankaságán, amin keresztül sötétzöld
11707 XVI    |                  hogy ott kártyáztunk együtt lansquenetet a Herman-féle házban, legjobban
11708 XIII   |                   össze kellett cimborálni a lány megszabadítójával, vagy
11709 IX     |                      valami ballépést tett a lánya, vigye haza, térdepeltesse
11710 VIII   |         parancsolatot.~– Engedelmet kérek. A lányka igen jó házból való személy.~–
11711 X      |                     következik:~Ne sírj, kis lánykám, ne félj!~Minden jót remélj:~
11712 XXXI   |             bolondokat csinált… egy ártatlan lánykát, ki hozzá gyermekül ragaszkodott,
11713 XXIV   |                   táblán belül volt egy üres lap. Nem is egészen üres. Az
11714 XXIX   |      tavaszvirágaikat. A kunyhó háta mögötti lapályon egy csoport tüneményes láng
11715 XI     |            élelmiszereket. Az is emlékezetes lapát volt. Azzal szoktak némely
11716 XI     |                   bedugta a ketrec rácsain a lapátra tett élelmiszereket. Az
11717 XXI    |              zsoltáraik levelei közé szoktak lapítani.)~
11718 XXXIV  |                    nagy könyv egymáson fekvő lapjai. Ameddig a világosság eléri,
11719 XXXI   |                valaki összeszedné a történet lapjaiból a rémjeleneteket, amik e
11720 XXX    |                       Ma írják meg az utolsó lapját ennek a történetnek, s aztán
11721 XXXIII |              lángpallosnak. Akkor még csak a lapjával ütött rá. De az ütésnek
11722 XXIV   |                        De nagy idő!)~Ennek a lapnak a túlsó oldalára lehet még
11723 XIII   |                      könyvvel, éppen annál a lapnál, ahol a fejedelem szép,
11724 XXXV   |                       a fekete korommá égett lapokon még futkároztak végig azok
11725 XXV    |                     a minden asszonyi alakot laposra szorító halhéjpáncél; fültakaró
11726 XIX    |                       A szép hölgy pedig ott lappangott ezalatt abban a kis rejtekben,
11727 III    |                  idáig; a szán elé egy igazi lapponiai irámszarvas van lógva, amit
11728 VIII   |                 oszlopcsarnokból, s kívülről lapult oda egyikéhez azoknak a
11729 XIII   |               Wencezlauz veretése mellett.~A lármahangokból az volt kivehető, hogy a
11730 XVIII  |                      csak a kardom beszél!~A lármaharang kondulására felriadt Korponay
11731 XVIII  |                      megrántva, megkondítá a lármaharangot. A vészhangok fölverték
11732 XXIV   |                zabolátlan fegyveres kurucnép lármája mindennap behatolt Zsófia
11733 XIII   |                      hidegvérrel. Wencezlauz lármakiabálása idehozta.~– Ott van! Megkerítettük!
11734 XIII   |                      városházától jött ide a lármára. Onnan intézte eddig a város
11735 XXXII  |                   öregúr természete. Azelőtt lármás, kötekedő volt, most hallgatag,
11736 XXXVI  |                hallhatja jól. De ezt a dévaj lármát nem a most érkezett asszony
11737 XXXII  |                      az egész helység fölött lármázó varjú-hollósereg zavarog –
11738 XIII   |                   megfelel ő magáért.~Amíg a lármázók elvonultak, Belleville tanácsosnak
11739 XV     |           műemlékeket sorra élvezni. Ott, ha lármáztak is, elnyelte a boltozat
11740 XVIII  |                   város fel volt már ezalatt lármázva.~Dob pörgött, trombita recsegett,
11741 XIII   |                  Válogass benne; ízleld meg; láss hozzá! Aztán tedd a fejecskédet,
11742 XXII   |                      az oktalan bolondságnak lássék. – Te azzal a szóval fogadtál,
11743 XII    |                üvöltéssel adott neki igazat: Lasst euch sagen! Hat ’s zwelfe
11744 IV     |                      lenni, s aztán folyvást lassúbbá vált; mikor a négy mécs
11745 XVI    |                   kérdést ilyen jól megoldá; lássunk már most egy aritmetikai
11746 XXIX   |                      szegről: ez volt Ocskay Lászlóé, az árulóé. (Andrássy István
11747 XXXI   |              ezredessel, Pongráczcal, Ocskay Lászlónak hajdani vitéz alvezérével;
11748 XII    |                   rusznyák királynak; Ocskay Lászlónál a rémségesbe csapongott
11749 XXXI   |                      azután az özvegy Ocskay Lászlóné, akinek férjét, mivel áttért
11750 X      |                      uradalomra, amit Ocskay Lászlótól elkoboztak. Szép birtok!
11751 XLI    |                      egy mosoly az orcáján a látásodra?~Nem engedte-e, hogy porba
11752 II     |                Gornides, Kramerius, Ursinus, Lateiner, Pfannschmidt, Rhael, Richthauser,
11753 XXXII  |                      azt főzte magában, hogy láthassa meg a kicsikéjét.~A tornyosuló
11754 XXIX   |                  rögtön beállt a sötétség, a láthatár eltűnt, csak a fekete vonal
11755 XVI    |                      irányban világosodott a láthatára, azt lehet gyanítani abból,
11756 XIX    |                    látni ez asszony lényének láthatárát.~Ezalatt megérkeztek nagy
11757 II     |                     rendszabály szerint! Ott láthatni a mesterséges óraműveket,
11758 II     |                  csengettyűkig sorba állítva láthatók a bazár árkádjai alatt;
11759 XXXI   |                     között. Hej, hogy én nem láthatom azt a cifra dolgot!~„Nagy
11760 XXXII  |                      akiknek az orcáikba nem láthatott a nagy kalapkarima miatt,
11761 XI     |                   kibámulva. Őt kívülről nem láthatták az ablak jégvirágaitól,
11762 X      |                      nem szeretem. Talán még látjuk egymást.~Azzal ölébe adta
11763 XXIII  |                    hogy valahára tűzbe jönni látlak. Azt hittem, fogadásod tartja,
11764 VI     |                     Alaudáról, mintha nem is látná, hogy ott van.~– Számot
11765 XXIV   |                    ha te itthagynál? Sohasem látnál engem többet.~Erre a szóra
11766 XXXV   |                    törlé.~– Mintha a magamét látnám.~Andrássy elhihette, hogy
11767 XXXI   |                    azt meg ne kóstolja.~Neki látnia kellett azt, hogy az ő pártfogoltja
11768 IV     |             trombitást, bohócot is, szívesen látnók minden pereputtyostól; –
11769 XXXI   |                  útjából, s felhajtasson egy látogatásra oda.~Pedig tehetné, Andrássynak
11770 XXI    |                uradalmában egy pórkunyhót se látogatatlan; hogy szóra ne bírja a néma
11771 XXXV   |                     hajdani jó barátok közül látogatóba Krasznahorkára, azt a szokott
11772 III    |                   várva várt úrhölgy: utolsó látogatója a templomnak, másodmagával;
11773 XVIII  |                    múlva kivont karddal állt látogatójával szemben.~– Micsoda gyalázatos
11774 XXXV   |                      vele az urától vezetett látogatónőnek.~Juliánna úgy vette azt
11775 XI     |                    én tudományom. Minden más látogatót ki lehet zárni azzal a szóval,
11776 XLII   |                  aminők Győr városát gyakran látogatták.~Volt benne kényelmes mennyezetes
11777 XXIX   |                   Azután Feltünedeztek a sík látóhatáron a többi tornyok (egyedali
11778 XXIV   |                    kezét. Meglátod!~Mint egy látomány, mint egy éjféli kísértő
11779 XXIII  |                   szájjal példálóznak egymás latorságára, s azt az asszonyok is hallhatják –
11780 XIX    |                     megcsalt; meg valamennyi latrot, akikért megcsal! Az árulók
11781 XXIV   |                  tudsz igazi célba lőni? Nem látsz-e kettőt ilyenkor?~– Bizony
11782 XXXII  |                       a bányákban. Mindenütt látszanak a hegyoldalban a turzások,
11783 XXXV   |                  tűzkígyócskák, amik betűket látszának írni a halottá vált papírra. –
11784 XIX    |                         Nagy bohóság volna a látszatért feláldozni az igaz érzést.
11785 XXIV   |                szavaknál az a légben lebegni látszó alak Miklós felé, nagy ragyogó
11786 XVI    |                  férj.~– Mikor oly édesdeden láttalak aludni. Rászolgáltál erre
11787 XXXII  |                  csak egy keskeny égszalagot láttatva odafenn, melyen amint keresztülszaladnak
11788 XVI    |                      a két karját, úgy tartá láttávolba el magától: „Te vagy az?
11789 XXXV   |                 Azóta, hogy egymást utoljára láttuk, nagyon sok változás történt-vágott
11790 V      |                     verbum az a „fero, tuli, latu, ferre”. Aki egyszerre mind
11791 XXV    |              intézett kérdésre per longum et latum, olyan bőbeszédűséggel,
11792 XXVII  |                     hagymázban volt, iszonyú látványokkal harcolt, kínzott agyának
11793 XLII   |                  pallosától, bámuló néptömeg látványosságául.~Mit tegyen? Mit mondjon?~
11794 XXIX   |                egészen szépnek találta ezt a látványt, egy tárgynak a kivételével.
11795 XXIV   |                  arcát palástjába. Egy ilyen látványtól meg kell tébolyodni! „Hajts
11796 XXX    |                 mérföldnél növekedve, mint a lavina, bomladozik most már szerteszéjjel,
11797 XXIII  |                     feleségét: Abban a forró lázában a haraggá vált szerelemnek,
11798 XVI    |              képezzen a város közepén, ahová lázadás idején, ha beveszi magát
11799 XXXVIII|                   annak a Korponaynénak, aki lázadást és összeesküvést ojtogatni,
11800 XXXI   |                  kegyelmed is részesülhet.~A lázadó férje, Korponay János s
11801 XXVII  |                 válság.~A király föleszmélt, lázálmai megszűntek. Szomjat érzett,
11802 XXIII  |                   kiküldözted a várból az én lázáraimat, nekem odalenn a faluban
11803 XXIV   |                      ostromolt várban csak a lazarétum fölé szoktak kitűzni, hogy
11804 VIII   |                 generálisnak a kuktája. Több lázba bezörgettek az ablakon,
11805 XXIV   |                  mint hogy az én gyermekemet lázítsd fel apagyilkosságra, istentelen!~
11806 XXIV   |                      az!~Zsófia reszketett a láztól.~– Látod, megbetegítettelek
11807 XII    |                nedves szemeivel, de mikből a leáldozó nap verőfénylett vissza.~–
11808 X      |                  kávéját, s odaültette a kis leány-fiút az asztalhoz, s eléje tette
11809 XXVII  |                     causáját és a Fabriczius leányáét apróra meg nem értette.~
11810 XXXVI  |                      teljes bizodalma volt a leányához. – Nem bánta ő, akármivel
11811 XXI    |               bástyafal tetején. Ez a család leányaié volt. Ok ültették oda a
11812 XXXIII |                      jöttél ide? – kérdezé a leányától.~– Hogy a gyermekemet meglássam,
11813 XVII   |             férfiágát bezárta, közölte azt a leányával, egyetlen örökösével, akit
11814 XIII   |                      már e leánynak.~– Várj, leánykám! Készen a számodra. Gondoskodtam
11815 XXXI   |                     volt, mert a feleségének leánykori barátnéját ismerte benne.~
11816 XIX    |                 mindent. Ő kerítette össze a leányomat a császár tisztjével, ő
11817 XXXVI  |                      tőlem, hogy a menyecske leányomnak még arról is gondoskodom,
11818 VIII   |                 leghamarabb utolérte. A futó leányon hosszú prémes kantus volt,
11819 XXV    |                     kezdte el a maga csengő, leányos hangjával árulni a fehér
11820 VIII   |            odavilágított a karos lámpással a leányra.~Alauda uramnak nem kellett
11821 XVI    |                     vakmerő börtönfeltörést, leányrablást, kockáztatva azt, hogy ha
11822 X      |                 kisfiát öltöztette. Csakhogy leányruhába öltöztette. A kicsike eleget
11823 XIII   |                   Kössük batyukba a levetett leányruháidat, ezeket is vidd el magaddal.
11824 VI     |                   hűvösre tétessék. Ha pedig leányszemélyt találnak egyedül kószálni
11825 XXXII  |                     nevelték, együtt a saját leányukkal; azt az apja, saját veszedelmes,
11826 XVI    |                    agyonkínzott, szegény kis leányzót, akit én nem tudtam olyan
11827 XXX    |                 odább meg más dűlt rendek, a learatott fagyverte rozs. Az árokparton
11828 XXVII  |                  tudja, hogy mi az a háború, learatta annak minden babérjait,
11829 XVIII  |                  skarlát palásttal a vállán, lebben elő szellemgyorsasággal,
11830 XXIV   |                      e szavaknál az a légben lebegni látszó alak Miklós felé,
11831 XXX    |                  vágytál, onnan legyen meg a lebukásod. Az öljön meg, akit legjobban
11832 XIX    |                 rögtön leszedesse: zsindely, léc halomban hevert már a földön.
11833 XXXI   |                     meg a tarkójához kapott, lécalakjával valósággal azt a figurát
11834 XVI    |                     ismerjük.~Egy alak csupa lécekből összerakva, amik sodronyra
11835 XXXII  |               recsegő hangot hallotta, ami a lecsapó villámütést megelőzi, s
11836 XVI    |                    láttak benne.~Mikor a zaj lecsendesült, Czelder Orbán folytatá:~–
11837 IV     |                    azoknak a hallatára a már lecsillapított szenátorok is elkezdtek
11838 XXX    |                 amint a kacajvihar egy kissé lecsillapodott, elegáns lengéssel odalebbent
11839 XII    |                    tenyereddel, míg a szemem lecsukódik, s mikor felnyitom, már
11840 XII    |                   már a lovag, hogy a szemei lecsukódjanak.~– Csitt! Hallga! – súgá
11841 XXXIV  |                   talpú saruival akadályozva lecsuszamodását.~Már odáig jutott, hogy
11842 XIII   |                     egy pillanatra.~A kaftán lecsúszott az egyik válláról. Az az
11843 XXXV   |                anachoréta lett. A könnyelmű, ledér férfi az elhagyott, elfeledett,
11844 XXXI   |                    megtudja azt, hogy minden ledérségeinek indoka egy rögeszmévé izmosodott
11845 XXXI   |               kettétöri a kegyelem botját, s ledobja az utca kövezetére.~Ekkor
11846 XIII   |              ketterhäuschen kulcsait találta ledobni a lovagnak.~Belleville lovag
11847 XIII   |              kielégíteni, de nem a bástyákat ledönteni. Majd megfelel ő magáért.~
11848 XXXI   |                       s bálványokat segített ledöntögetni… s szerzett magának utoljára
11849 XXX    |                     látszik már, amelyiket a ledöntött gabona hosszú sorban takar.~
11850 XXVI   |                     fogadja, s őt a hintóból leemeli. A karmazsinpiros hintó
11851 XVI    |                   hordókat lepakolni, szánon leeregetni meg felhúzogatni; az ellenséggel
11852 VIII   |             bástyaárokból a vizet a zsilipen leeresszék, mikor éjjel jégburok van
11853 XXIV   |                  kötelet fonok lepedőkből, s leereszkedem az ablakból; elfutok Szomolnokig.~–
11854 IX     |                      aki csak úgy familiáris leereszkedéssel beszélt hozzá), s mind a
11855 XXXIII |               szobából egész a pincébe lehet leereszkedni, ahonnan aztán kijárás van
11856 XIII   |               determinálva van. Az állkapocs leereszkedve, a pupillák felfelé fordulva,
11857 XVII   |                 éjszakára a víz felét mindig leereszték a zsilipen, s a légben maradt
11858 XX     |                    lett törve. Korponay erre leereszteté a felvonóhidat a vízárok
11859 XIII   |                   vagyok – szólt Fabriczius, leeresztve a kard hegyét, mire aztán
11860 XXVII  |                    hogy amíg a kért kegyelem leérkezett a számára, addig hamarosan
11861 XXIX   |                 kellett tartani, s bicsakkal lefaragni a kerekekről a sarat, ami
11862 XIV    |                     ugyan még az orozva jött lefegyverezésre sem adja meg magát. A bal
11863 XXXI   |                   szándékkal, hogy a másikat lefegyverezze. Ez a fagyos önérzet volt
11864 XXVI   |                     Hanem a francia hirtelen lefegyverzé a bosszúságát. Cordialisan
11865 XXXIII |                 voltam, mikor Czelder Orbánt lefejezték.”~Ez a nehéz, elfulladó
11866 XXXI   |                      a kurucok Érsekújvárott lefejeztették. A harmadik megint kegyelmed.
11867 XXIX   |                  lesz másik két óra, bízvást lefekhetik kegyelmed addig a paplanos
11868 XXIV   |             megcsókolgatta az orcáját, mikor lefektette.~– De aztán itt ne hagyj
11869 XXX    |                    kályhapadkán.~Mikor aztán lefektették a lovagot a dunnaverembe,
11870 XVIII  |                     hát akkor ahelyett, hogy lefeküdjék a castrum dolorisra, s énekeltesse
11871 XXIII  |                 minden este a hálószobájában lefekvés előtt, s elmondja előttük
11872 XXIX   |               terjedő szikes avar.~Gyönyörű, lefesteni való kép! A föld olyan fehér,
11873 XLI    |                      szekér ponyvaernyőjének leffentyűjét, s meglátva a szekér mélyén
11874 XVIII  |                      hogy cifra pergament, a lefityegő ezüsttokú pecséttel együtt
11875 XXVII  |                     Fabricziusnak a vagyonát lefoglalták, sietni kell vele, hogy
11876 XXIX   |                       Az Ecsedi-lápnak egyik lefolyása fölé építtetett a vármegye
11877 XXXII  |                   ami csak Bethlen Gábor óta lefolyt Magyarországon, ott kellett
11878 XXX    |                    ember haza, alászántani a leforrázott vetést, s tönkölyt, tatárkát,
11879 XXX    |                   hanem a Tercsa, ha a fejét lefűrészelik, sem emlékezik másra, mint
11880 XII    |                      csapkodta a háztetőkről lefútt havat az ablakokhoz. Rossz
11881 XXXIV  |                 szükségünk van. Őt tartjuk a legalkalmasabb fővezérünknek, ő van egy
11882 XXX    |                 magyarországi korlátnoknak a legbizalmasabb embere volt, tehát nemcsak
11883 XIX    |                  régóta a mi emberünk. Akire legbiztosabban számíthatna kegyelmed, az
11884 XVIII  |               sárkányait –, hogy kegyelmetek legcélszerűbben cselekednének, ha most elhatároznák,
11885 XXXVIII|                  lánc pedig itt van. Mért én legcélszerűbbnek találom, ha azt a feleségének
11886 XXXIV  |                 állónak az égő gyertyát, s a legcsendesebb hangon szólalt meg.~– Itt
11887 II     |                   aki egyúttal a kuruc sereg legdaliásabb alakja, s leventei délcegsége
11888 XLI    |                    mint Andrássy István. Ő a legderekabb hadvezető. Egy erős vár
11889 XVI    |                  annyira szeretik, hogy ha a legdühösebb veszekedők közé odalép,
11890 XII    |                      asztal meg volt rakva a legdúsabb lakomával, aminőt nem egy
11891 XXXII  |                 fekve töltött: ezt számítá a legédesdedebb álmai közé, s mikor aztán
11892 XXV    |                      keresztül-kasul, hogy a legélesebb eszű diplomatát is kétségbeejtette.~
11893 XXXVIII|                  Korponayné lovai már megint legelészni álltak az útfélre, s eközben
11894 XXXVI  |                félretértek a mezsgye szélére legelni, hanem a lógós tüzes, fiatal
11895 XXII   |             egyszerre: „És szép kies patakon legeltetsz!”, hogy a riadó harsogó
11896 XVII   |                       Fejetlen János stb.)~A legenda szerint egy földön vándorló
11897 XXXI   |             palástját, s lehúzatta magáról a legényeivel a vörös dolmányát. Látszott
11898 XXXI   |                     a verekedésre kész nemes legényeket, a hadakozó papokat, a kibékíthetetlen
11899 IV     |                   egyedül, mellette a hosszú legényfia, aki az apja bőrtáskáját
11900 I      |                  körül, mely századokon át a legerősebb ostromoknak volt tanúja;
11901 XLII   |                   valamennyit.~Mikor aztán a legeslegutolsó pergament is szétnyitotta,
11902 XXX    |                  légvárakat, légkastélyokat, légfalvakat ellopta a „du verfluchter”
11903 XXXV   |                 suttogá a férfi.~– Azt fogom legféltőbben őrizni – súgá vissza a nő.~–
11904 XVI    |                   felé. Őt, a magyar seregek legfényesebb diadalainak hősét; a Felvidék
11905 XIX    |                      a harci akció állott, a legfényesebben bebizonyította, nekünk,
11906 XXIX   |                  magyar főurak és diplomaták legfinomabbikához, aki őt elfogadó termében
11907 XXVI   |                   nem tanácsos utazni, s ami legfőbb akadály, a relais-k mindenütt
11908 V      |                     idő szerint Magyarország leggazdagabb aranybányájának, a hegyaljai
11909 XXXIII |                    el magáról, mint amiket a leggonoszabb rágalmazói hírleltek el
11910 XII    |                     lett valamennyi között a leggonoszabbul eltorzítva. De az még hagyján,
11911 VIII   |                  Neki leghosszabb lába volt, leghamarabb utolérte. A futó leányon
11912 XXXVII |                előtted, hanem azt, hogy a mi leghasznosabb szolgálattevő közbenjárónk
11913 XXVI   |                     kezdett el a postakocsis leghatalmasabban trombitálni, s mikor azt
11914 XXX    |               teljesítése felől. Számolhat a leghatározottabb pártfogására. – És azután
11915 XXXI   |                      furcsaságain ennek az ő leghívebb imádójának! Annak a veszedelme
11916 XIII   |                    ragasztanak, amik közül a leghízelgőbb az, hogy „átkozott kujon!”.~
11917 XVI    |               rangfokozat szerint; legalul a legifjabb zászlótartó, a kis Serédy;
11918 XXXI   |                 egyszerű, keresetlen – azért legigézőbb. Andrássy arcát az ábrándos
11919 VIII   |           mesterlegényt, aki nem tudta magát legitimálni, azokat mind belökdösték
11920 XXXIV  |                      a magyar hadsereg egyik legjobbik vezérét, a győrvári diadort,
11921 XXX    |                mindezeket a szép légvárakat, légkastélyokat, légfalvakat ellopta a „
11922 VII    |                  Ferencnek ő és Engelmeyer a legkedveltebb két embere a Szepességen.
11923 XXXI   |              fecsegni, jó tanítója lehetett, legkedvesebb szójárása az, „Sei nicht
11924       |                      Istvánnak a fiát, azt a legkedvesebbet csakugyan elvitte rövid
11925 XXII   |                     a vizet.~Ilyenkor volt a legkegyetlenebb.~Ittas korában még szembe
11926 X      |                      volna hozzá Czeldert, a legkeményebb kuruc vezért, s nem szabott
11927 XII    |             megnyugvással helyezé el magát a legkényelmesebb karszékben; a söröskancsót
11928 II     |                 fogasokra a sokféle subák, a legkeresettebb árucikkek a téli évadban:
11929 XXXI   |                szemeinek, biztatás helyett a legkíméletlenebb szemrehányásokat kapta volna;
11930 XXIV   |             gyermekek?~Hisz a gyermekkedélyt legkönnyebb a fanatizmus lángjával felgyújtani.
11931 XXIV   |                     gyermekszíveket lepi meg legkönnyebben.~Ez a kisebbik még visszaborzad
11932 XXVI   |                 tábornok igyekezett a lehető legközönyösebb arcot csinálni az előadásához.~–
11933 XVI    |                   nagyon kedveli, előadása a legkomolyabb tárgy fölött is szüntelen
11934 XV     |              ábrázoló; mely szoborműben az a legkülönösebb, hogy a férfialak palástjának
11935 XXXI   |                      öregember szava: „Mikor legmagasabbra eljutottál, onnan essél
11936 XXVIII |                kaptam ezt a titkos jelentést legmegbízhatóbb kútforrásból: „E napokban
11937 XXX    |                 minden ember, a kicsinytől a legnagyobbig. Maga Rákóczi Ferenc is
11938 XXXIV  |                   sziklatömeg.)~S az iszonyú légnyomás eloltotta mind a három gyertyát.
11939 XV     |                        Miserrimus peccator” (legnyomorultabb vétkező).~– Ez Thurzó püspöknek
11940 XXX    |                kutyát, disznót nem kap, amin legörömestebb nyargal, hát akár egy üres
11941 XXXI   |                    császári vezérek között a legösszeférhetőbb kedélyű katona volt, aki
11942 XIX    |                 piperézte magát.~Felszedte a legpompásabb köntöseit, a bársony csak
11943 X      |      hadifelszerelése, pénzverő műhelye és a legrajongóbb hűségű német hívei. Amint
11944 XXIV   |                      megtörténni a világon a legrettenetesebbet. Várjon a jobb időkre. Majd
11945 XXXI   |               láthatta, hogy az apokalipszis legrettentőbb unicornisával áll szemközt:
11946 XXVI   |                     megbetegedett. Orvosai a legrosszabbtól félnek. Ha he talál következni
11947 XXXI   |                     ott fog az maradni, ahol legsötétebb a folt.1~És mindezt miért?
11948 XXXI   |                     Juliánnának tehát most a legsürgősebb dolga az lett volna, hogy
11949 XIV    |                     odavágtat a lovasaival a legsűrűbb tömeg közé; amikor már éppen
11950 XXII   |                      sugallta neki, hogy ott legszárazabb helyen lesz a bőre, ha a
11951 XXXI   |                     róla, hogy korának egyik legszebb férfia volt. Délceg, daliás
11952 XXVI   |              Hallgatom.~– Az egész intrika a legszebben van elintézve. Te ma elmégy
11953 XXXI   |                találkozás! Az istenasszonyok legszebbike azon kezdé, hogy egy kétcsövű
11954 XXXV   |              hasonlított.~– Én ezt találom a legszebbnek – mondá a nő a kertésznek.~–
11955 XXVII  |                    ragyái nem lesznek azon a legszégyenlendőbb foltok! Engedd, óh, uram,
11956 XXVII  |                  hihetetlen, hogy az érzések legszelídebbike, az anyai szeretet, ily
11957 XI     |                   hogy Korponayné földszinti legszélső ablaka előtt a lovát toporzékoltassa.~
11958 XXXIX  |               asszonyát Pozsonyba.~Ez mind a legszívesebb enyelgés hangján folyt ebben
11959 XXI    |                      nagy könyv a kezében.~A legtágasabb teremből nyílik egy faragott
11960 II     |                      német magyarok mindig a legtántoríthatatlanabb hívei voltak a nemzeti szabadság
11961 XXVII  |                  mint egy államférfi, mint a legtapasztaltabb diplomata. (Könnyű volt
11962 X      |                    kapituláción kívül, ami a legteljesebb becsület föltételeihez van
11963 XXX    |                  ugyanannyinak keserűsége, a legtöbbnek együtt keverve mind a kettő.
11964 XXI    |                    gyújtogatni kellett. Ő is legtöbbre becsülte ezeket. De sok
11965 XXXI   |               indítani nem szabad. Ez volt a legtovább vitatott kérdés, amihez
11966 XXXIV  |                főbíró uram, ezen hivatalában legtudósabb, mondja ki rám az ítéletet.~
11967 V      |            tanácstermet? – kérdi bíró uram a legutóbb érkezettől.~– Hogyne zártam
11968 XIX    |                      fogja a sziklafészket a legutolsó emberig, s a császári vezér
11969 XXXIX  |                      találkozni.~Mikor aztán legvakmerőbb fantáziával mesél a valósággal
11970 XXX    |              lakossal).~És mindezeket a szép légvárakat, légkastélyokat, légfalvakat
11971 XXI    |                     folyosókat mutatnak, s a legvastagabb középfalban, mélyen beépítve,
11972 XXVI   |                    szoktak a csalogatók, s a legvékonyabb hangon kiáltott.~– Te, Hánzi
11973 XII    |                      is megsokallta azt, s a legvidámabb kacagás közt el-elkomorodott.~–
11974 II     |                     egész dandár őrzi azt, a legvitézebb kuruc tábornok vezérlete
11975 XXXIV  |                 kérve-kérjük, jertek vissza, legyetek újra vezéreink, tanácsadóink;
11976 X      |                  angyalom.~Akkor aztán pofon legyintette gyengén, s megint ölébe
11977 XIX    |                 bonviván, aki egy szerencsés légyottért szívesen szolgáltat cserébe
11978 XXVI   |                     intézkedést, mely minden légyottnak elveszi az alapját, a kellő
11979 XII    |                   sem számítják a mulatságos légyottok közé.~A lovag különben is
11980 XXXI   |                  csak vissza arra a bizonyos légyottra közöttünk. – Ezt, tudom,
11981 XXIV   |                   olyan szörnyű akarat, mely legyőzi az örök természet változtathatatlan
11982 XXXI   |               megdöbbent, hogy most mindjárt legyőzik. Kénytelen volt egy lépést
11983 XXX    |                      Nincs győztes, de nincs legyőzött sem.~S hogy senki se maradjon
11984 XXXI   |                   már mosolygott kegyesen. A legyőzöttet megilleti a kegy.~Közelebb
11985 XXX    |                 aztán prédára esik mindene a legyőzöttnek: („vae victis!”) ingóbingója,
11986 XIX    |                     Egynéhány lőporos zsákot lehajítani ebbe a gádorba, aztán égő
11987 X      |                   nem is találják ki, miért?~Lehajolt megcsókolni a kezét.~„Rozgonyi
11988 XXI    |             szakította azt be. Az erőszakkal lehántolt falak márványküszöbökön
11989 XI     |                   hölgy beleharapott, s amit leharapott belőle, azt mindjárt ki
11990 XXXIV  |            keresztülfúrta magát a sziklákon, lehatolt a jégbarlangba, egy pillanatra
11991 XXIII  |                     szívvilágot egy szó, egy lehelet képes romba dönteni? De
11992 XXVIII |                      hogy elvigye innen!~Egy lehelete elég, hogy akit a holt király
11993 XXXIV  |                     tudnád is olvasztani egy leheleteddel, engemet nem olvasztanál
11994 XIII   |                      marad az neki az utolsó leheletéig!)~– Itt kell a leánynak
11995 XIII   |                     jobban menjen, a szívére lehellte forró lélegzetét.~Egyszer
11996 IV     |                      Mindenből csak egy! Hát lehet-e ennél jobban redukálni rangbeli
11997 VI     |             megjelenése minden ellentmondást lehetetlenné tett.~– És most igazítsuk
11998 XXVI   |                  volna, az útfélen állva! Ez lehetetlenség!~Addig kereste, míg kitalált
11999 XVI    |              fenyegeti az én híveimet, s nem lehetni velük, nem adhatni nekik
12000 XIII   |              ellenségtől: máskülönben nem is lehetséges, hogy a császáriak egyszerre
12001 XLI    |               kegyeit a hódoló népségnek. Te lehetsz a vidék élő jóltevője! Ha
12002 IV     |                     városunkat, és mi készen lehetünk, hogy talán hónapokon át
12003 XXXIII |                   üvegbarlangomba, a fejedre lehívni?~– Ha elűzesz magadtól,
12004 XVI    |                      kezd; nehogy Fabriczius lehordja a temporizálásért, megelőzte
12005 XXV    |                     a tartalmát is segítenek lehüvelyezni, s így a két asszonyság
12006 XXXIV  |                   jég templomában. A tetőről lehulló vízcsepp számlálta a percek
12007 XXXV   |                      virágból gyümölcs lett, lehullott, és ő még mindig alszik.~
12008 XLII   |                    éjszakán nem bírta álomra lehunyni a szemét. A lélek gyötrelme
12009 IV     |                     be vannak fűtve.)~– Majd lehűtjük őket.~A templomból azután
12010 XXXI   |                     levetette a palástját, s lehúzatta magáról a legényeivel a
12011 III    |                    felhúzza, a másikat pedig lehúzza, az előérzetet nyújt arról,
12012 XV     |               császár ellen az egek haragját leidézze.~Már hozta a Jeruzsálem-ostromló
12013 VII(1) |                 Richter. – Harr Richter! hie leig ech 4 Poltroken Kloggeld,
12014 XXV    |                      a sarkaiból. A rajongás leigázza az érzést. Íme Ocskay Lászlót
12015 XXII   |                     felbőszült férfi, mint a leigézett, ott maradt fogva a kezében.
12016 VII(1) |                   geit nov einter a heim und leigt nen an gutten Brandwn off.
12017 XXVIII |                  tótul, franciául – az egyik leírás szerint. A másik leírásban
12018 XXVIII |         insurgáltatni.”~Következik a személy leírása.~„Fej: alul keskeny, felül
12019 XXIV   |                     dicsőséges világ, aminek leírásához hiányzik minden szó, amit
12020 XXVIII |                      leírás szerint. A másik leírásban hozzá van téve még: oroszul
12021 XXIII  |                     segítsen neki átkozódni. Leírja levélbe a gyalázatát, hogy
12022 XXII   |                   foglalta a lelkét. Hosszan leírta abban a férje a közelmúlt „
12023 VI     |                      a protonotarius –, csak leírtam, amit a tanács határozott.~–
12024 XXX    |                 Elbolondított a danolásával, leitatott a máslással!~– Danolással?
12025 XVII   |                 elfedve lehetett az a titkos lejárat, mely a közlekedést fenntartá
12026 XIX    |                  alagútnak van egy aknaszerű lejárata az ő házából. (Bizonyosan
12027 XXXI   |             rémjeleneteket, amik e színpadon lejátszattak, mióta Nagy Lajos király
12028 XXI    |                   sziklából emelkedik fel; a lejtő megmászhatatlan: se fa,
12029 XXXVIII|                      beteg fiával sem.~Ismét lejtőn fel visz az út, sűrű fenyőerdő
12030 XXXI   |                  aminek kőpajzsáról a címert lekalapácsolták valamikor; de a kőoroszlán
12031 XXXVII |                     a gondolat az volt, hogy lekapott egy puskát a szegről, s
12032 XXX    |                    Most már még a süvegét is lekapta a fejéről a gazda, úgy hányta
12033 XXX    |                      nem valók egyébre, mint lekaszálni, fölétetni. – Az egész út
12034 V      |                 csalassék, hanem amidőn ő is lekerül, dolgát végezvén, lássa,
12035 XXXV   |                    ha az udvarra nem akartak lekerülni, a kápolnán, sekrestyén