bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

12036 XXXVII |                    egyenként akármelyikünket lekéselni képes, azt nagyon elhiszem.
12037 XIII   |                hozzád gúnyolni, szidalmazni? Leköpködtek, megdobáltak, röhögtek rajtad.~–
12038 XXVIII |                 pecsétjét – nem fogadta el a leköszönésüket, hanem arra kérte az urakat,
12039 XXXI   |                         Örök hálára fog vele lekötelezni, tábornok úr. Kegyelmesseged
12040 XXI    |                   zárva a szekrény, akkor is leköti a figyelmünket; hát még
12041 II     |                  leszorítva, a nők fátyollal lekötött aranycsipkés főkötőkben,
12042 XXVI   |                     onnan az ezredesi lakból leküldött egy ordináncot, hogy menessze
12043 X      |                      vágott, harapott, míg a lélegzete ki nem fogyott.~Ha megdicsérték,
12044 XXIV   |                  közt Zsófia.~A gyermek nagy lélegzetet vett.~– Hát ekkor azt mondá
12045 XXX    |                   Éjjel-nappal tanácskoztak, lélegzethez jönni sem engedtek senkit.
12046 XIII   |                 pupillák felfelé fordulva, a lélegzetvétel mély és horkoló, ez a sopor
12047 XI     |                   aludt mélyen, hosszú, éles lélegzetvétellel.~Léni asszony a gyertya
12048 XXVI   |                   amitől nem lett okosabb.~– Lélekadta pemákja! – dörmögé Andrássy,
12049       |                    nagy ember lett, testben, lélekben és rangbeli állásban; híres-nevezetes
12050 XXIV   |                   amíg aludt. Reggel korán a lélekharang megcsendült a toronyban.~
12051 XL     |                    maga – egy fogoly. Minden lélekjelenlétét össze kellett szednie, hogy
12052 XXXIII |                     rám nézve minden kísértő léleknél.~– Aztán meg az öreg Fabriczius,
12053 XLII   |                     egyike a legnevezetesebb lélektani tanulmányoknak.~Hogy egy
12054 XXVIII |                   tartott az asszonynál ez a lélekzsibbasztó dermenet, a másik pillanatban
12055 XVIII  |                     a furfangot találta ki a leleményes hajdú, hogy a hátát fordította
12056 V      |                      kis ajtót, s a szenátus lelépegetett a szűk kőlépcsőkön a sanctuariumba.~
12057 XLII   |                  Szerencsétlen asszony! Térj lelkedbe és valld meg a tiszta igazságot.
12058 XLII   |                  átkozott gondolat támadna a lelkedben, hogy ügyünket, amit rád
12059 XLII   |                      nagyobb pokol lesz a te lelkednek, mint maga a gyehenna.~Juliánna
12060 XII    |                   kacaj, csúfolódás egyesíté lelkeiket, mikor így kettecskén együtt
12061 XXXV   |                     Egyenlő értéket. – Az én lelkemnek is van egy kísértő réme,
12062 X      |               követek el, ha kibeszélem, ami lelkemre kötött titok; de kegyelmed
12063 IV     |                 kíntanúk (mártír) lesznek. A lelkesedés szent tüze gyújtogat. „Erős
12064 X      |                  mikor a csatában a bátrakat lelkesíté, a gyávákat szidta; ha pedig
12065 XV     |                    volt tőle. A mai nap nagy lelkesülését akarta vele megrontani Alauda
12066 VII    |                    is a nyalka kurucok iránt lelkesülni maguknak a bennszülött hölgyeknek
12067 XXIII  |               könnyebbülés is el volt véve a lelkétől. Nem maradt számára más,
12068 XXII   |                    közt.~Alkudozni kezdett a lelkével. Illik-e, szabad-e felbontani
12069 XLII   |                   csak a tíz körmével tépte, lelki-testi kínlódásaiban. Az asztalkán
12070 XXXV   |              csakugyan az érzés hozta ide, a lelkiismeret nehéz lidércnyomása. Az
12071 XXXI   |                       No, emiatt ne legyenek lelkiismeret-furdalásai, madame. Ez az ember előbb-utóbb
12072 XVI    |                      hitben vagyok, az az én lelkiismeretem dolga! harsogott vissza
12073 XXXIV  |                 bűnnek? Így festik-e a rossz lelkiismeretet? – Íme, nem csúsz-mász térdepelve
12074 XII    |                      az ember megnyugtatja a lelkiismeretét; ha bűnbe esik, az óra volt
12075 XXIX   |                    megint a szekérre, s nagy lelkinyugalommal csörtettek a sötétségben
12076 II     |                       akik mint tudósok vagy lelkipásztorok kiérdemelték, hogy a hálás
12077 XIX    |                elöljáróit: határozzanak azok lelkük szerint, én egy szóval sem
12078 XXII   |                     perzselés foltjai, amint lelocsolta magát az égő borszesszel.
12079 XXI    |                   bizony még háromszázról is lelőtték a fejéről a kalapot.~Krasznahorka
12080 XXIV   |                kocsiban ülő alakokat még nem leltetett kivenni: hanem a hintó narancssárga
12081 XXIV   |                       hogy még a parókája is lemaradt a fejéről.~Ezzel megnevetteté
12082 XXXIII |                   másik lépcsőt, azon megint lemehet s ott van, ahol az előbb
12083 XVI    |                   lárma pedig, mely a piacra lemennem kényszerített, támadt tizenkét
12084 XXVIII |                 addig egy kvaterkára nem árt lemenni a lőcsei híres városházpincébe.~
12085 XXXVIII|                     most csak Pozsonyba kell lemenniük, s a formaságokat elintézni
12086 XXXII  |                   közé, s mikor aztán a hold lementével előbújt a hullagarmadából,
12087 XXII   |                     ide vonzza vissza, ha az lemond a véres dicsőségről, s elhagyott
12088 XLII   |                     gyöngédséggel és nyugodt lemondással.~Mikor aztán az ítélőmesterek
12089 XXXVI  |                   munkát elvégeztem, örömről lemondtam, lelkemet Istennek, fejemet
12090 XXXVII |                     őt, ragaszkodom hozzá, s lemosom a nevéről a szennyet; ha
12091 XXXIX  |                   Józsefnek. – A kuruc nevet lemossuk magunkról szappannal.~S
12092 II     |                 alatt; a halmaza a posztó és len kelmének, amiknek a nevei
12093 XIII   |                      szopós gyermekéi. Hozzá len- és selyembogárszál közt
12094 XXVI   |                    Nem vagyok pipás! Töröm a lencséteket! Most itt rostokoljak, mint
12095 XLI    |                       intézzen hozzád, hanem lenézett kevélyen.~Hejh, hogy kidobhatod
12096 XXII   |                    aki őtet fenyegetni meri.~Lenézte az egész emberiséget; asszonyát,
12097 XXX    |                      lecsillapodott, elegáns lengéssel odalebbent a nádor elé,
12098 XX     |                      rácsához a zászlót.~Ott lengett hát egymás mellett a szép
12099 XVIII  |                   hogy a generális ablakából lengő fehér zászló fegyverszünetet
12100 XII    |                voltak ott magyarok, németek, lengyelek, franciák; uralkodók és
12101 XXVIII |                 nincs is a kiejtésében semmi lengyeles; de meg a logikával is tökéletesen
12102 XXII   |                bajorhoz, poroszhoz, svédhez, lengyelhez, törökhöz! Mind elhagyott!
12103 XXIX   |                      s amint az meglesz, jön Lengyelország felől a muszka a segítségünkre,
12104 XIX    |                hibákat. Aki az alagútban még lent van, az mind odafullad a
12105 XXXI   |                   szobában. Nem éppen emberi lények, de azokhoz legközelebb
12106 XIX    |                      kezdte látni ez asszony lényének láthatárát.~Ezalatt megérkeztek
12107 XXXIII |                  kell a kilincset fél kézzel lenyomni, aztán a zárpléhet másik
12108 XXXIV  |                    hajlott. Az érdemei súlya lenyomta a bűneiét. A megtérőt be
12109 XXXV   |                  íródeák a nagy könyvek közé lenyomtatva, hát a másik, hová lesz.~
12110 XXXII  |                 semmi látható és láthatatlan lénytől nem félő természetét, mikor
12111 XXXV   |                 jelenlétével kiforgat minden lényünkből.~Úgy reszketett, hogy egy
12112 XXIX   |                    nem mondom.~A nap egészen lenyugodott, mérges sugárküllőket lövellve
12113 XXXIV  |                küszködőnek, s kampósbotjával lenyúlva a horgával megkapaszkodott
12114 XVI    |             ráfekteti a bírói botját. Azután leoldja a kardot az oldaláról, a
12115 XXXIV  |                 felhatolnia. Itt egy kötelet leoldott a derekáról, s azt a végére
12116 XVIII  |                  fejkendőm! – mond Juliánna, leoldva a fejét beburkoló patyolatot;
12117 XIX    |             hatásában, amit Andrássy arcáról leolvasott.~– Ha nem vetne elég fényt
12118 XXIX   |                  betyár alak volt, csigákban leomló, fekete hajjal, karikára
12119 XVI    |                    társzekereket, a hordókat lepakolni, szánon leeregetni meg felhúzogatni;
12120 XIX    |                   minden ajtót, mert a saját lépcsőajtaja belülről volt zárva, azon
12121 XXIV   |                   udvarra. Az úri lakosztály lépcsőajtajánál szemben találkozott a préposttal.~–
12122 XXI    |              lakosztályba vezető folyosót és lépcsőgádort, amiken keresztül a boltozatos
12123 XXIV   |                gyomra az erős papramorgót.~A lépcsőhöz érve már összerogyott a
12124 XLII   |                  kebléhez szorítva.~A vérpad lépcsői elé érve, még egyszer megállították,
12125 X      |              Korponay eltávozott, Pelargus a lépcsőig kísérte, s ott bezárta utána
12126 XXV    |                     a Korponayné szállásának lépcsőjére kerülve, sietett látogatást
12127 I      |                  róla alá; a hozzá felvezető lépcsőket díszíti a vadsóska és bodzabokor.
12128 XIII   |                    Történetesen a házkapu és lépcsőrács kulcsai helyett a ketterhäuschen
12129 XXXIII |                  túlsó végén talál egy másik lépcsőt, azon megint lemehet s ott
12130 XIII   |                   Felnyitotta a kulcsokkal a lépcsőtornác rácsát, aztán a kapu kisajtaját.
12131 V      |                 tanács ismét felvonul a szűk lépcsőzeten, s amint a kis ajtón a nagy
12132 IV     |          patríciushoz, ki fél fejjel hátrább lépdegél mögötte:~– Protonotárius
12133 XL     |                      a levelet Viardhoz, azt lepecsételték, s átadták a futárnak.~–
12134 XXI    |              szegények, akik inkább az éhség lepedőjét rágják, semhogy a nagyurak
12135 XXIV   |                 apámnak. Éjjel kötelet fonok lepedőkből, s leereszkedem az ablakból;
12136 XXXI   |                      végrehajtani, a legelső lépését azzal kezdje meg, hogy vérpadra
12137 XXXIII |                  össze.~Ma valami elhatározó lépésnek kell végbemenni.~A kastély
12138 XXXV   |                hosszában húsz, széltében tíz lépésnél. Annak is csak a déli oldala
12139 XII    |                      A szűk falnyílás egypár lépésnyi volt, s ott megint el volt
12140 XXI    |                    ki találja azt el kétszáz lépésnyiről? De utóbb bizony még háromszázról
12141 XII    |           nesztelenül félretolódott; s ő egy lépéssel odaát volt a szomszéd házban.
12142 XXIV   |                    ragálya a gyermekszíveket lepi meg legkönnyebben.~Ez a
12143 XXIX   |                      gyökönke friss hajtásai lepik, éjszakai kipárolgásukkal
12144 IV     |                  ilyen időben! Nem bánom, ha lepisszegnek is, illik? Nem illik? Kimondom!
12145 VI     |                     az asztalnál ülő alak. – Lépjenek be az urak! Mit állnak meg
12146 XXXI   |                   volt a sereg, mintha csupa lepkebábból pattant volna elő. S fegyvere
12147 XXXVI  |               almával, a fejére tette, s úgy lépkedett fel a veranda hágcsóin nagy
12148 XXVII  |                      vele, ha azzal a hírrel lepné meg, hogy most Bécsbe utazott.~
12149 XXXI   |                   ellenség, akit meg akarnak lepni, maga is magyar; a királypártra
12150 XV     |                 megmutogassa nekik a hajdani leprosnsok kelyhét, s más egyéb relikviákat.~
12151 III    |                   amelyben Istent dicsérik, „leprosorum ecclesia”; a kelyhet, melyből
12152 XXII   |                       aki soha többet be nem lépsz egy házba, ahol oltár előtt
12153 XLI    |               kimenekülni Sziléziába. Siess! Lépteket hallok, itt ne találjanak.~
12154 XLI    |                  ember folyton kíséri minden lépten-nyomon. – Késő este volt, mire
12155 X      |                   sora előtt pedig egy lovag léptet végig, aki parancsokat oszt,
12156 XXXV   |                    felajánlani, talán elő is léptették volna egy rangfokkal, ha
12157 XXI    |              keresztül a boltozatos termekbe lépünk be, akik még kíváncsiak
12158 XII    |                    jutottam hozzá soha, hogy lerajzoljam. No, de most éppen ahhoz
12159 XVII(1)|                    alkalmával, a fundamentom lerakása alkalmával.~J. M.~
12160 XXXI   |                 magával, azt a kaputornácban lerakatják vele.~Ezen a napon a nyugati
12161 XXX    |                  mint a temetésnél, s azután lerakják szép sorban egymás mellé.~
12162 XIV    |                     lábszárai körül, s azzal lerántják a földre és elnyomják, minden
12163 XV     |                hajjal.~Alig hogy a borbélyát lerázta a nyakáról a tábornok, azonnal
12164 XXII   |                 Miklós generálisnak szólt, s lerázva a zúzmarát a kacagányáról
12165 III    |               Josephus de Alauda, nobilis de Lerchenwald! No, uraim, szenátor urak,
12166 XVI    |           végigolvasta azt; mint a gutaütött lerogy a székébe, s arcát két kezével
12167 XLII   |                     levelet megtalálja! Csak lerogyott egy karszékbe az asztal
12168 XXXVI  |              férfiakat, felszakítá az ajtót, lerohant a lépcsőn, ki az utcára,
12169 XIX    |                     siethetek eléggé annak a lerontásával. Két ember kivételével vagy
12170 XV     |                    visszaverni, a másikkal a lerontott sáncokat helyrehozatni,
12171 XLII   |                Juliánnát nem bírták a lábai, leroskadt térdére.~Ítélő bírája vagy
12172 XXIV   |                      cifra pokrócot, amit az lerugdalt magáról, s aztán felkötötte
12173 XV     |                      falai alatt egy éjszaka lesakterozott.~Szerencsére vége is volt
12174 XXVI   |                      ellenség hadállását, és lesbe állni: ez kipróbált kuruc
12175 XII    |                  volna. Egyszer aztán orozva lesből odaszökött a lovag, s elkapta
12176 III    |                      A szép asszonyt ezalatt lesegíté a szánkóból a kísérő tábornok,
12177 XXX    |                      gondolatom támadt, hogy lesiessek Pálffy bánhoz, aki a felség
12178 XXXIV  |                    fegyverfogásra kész ezrek lesik a jelszót; mind valamennyinek
12179 XXV    |                    mint ő, nagyon hasonlít a leskártolt kártyához, míg a megvásárolt
12180 XIII   |                   Fabriczius elbámulva.~Az a leskelődő hölgy odafenn, lélegzetét
12181 XVI    |                      a szája szegletében ott leskelődött egy kis malícia.~Alauda
12182 XVI    |                  csak be nem lép, sem én nem leskődöm az ajtaján.~Korponay János
12183 XXIX   |                felelek. Azt a kurírt meg úgy lesomodorintjuk itt a nádasban, hogy a kutya
12184 XIII   |                    utánam, kis anyácskám. Ne less rám, merre megyek el!~–
12185 XXXVI  |                      kedélyhangulatban pedig lesüllyedt a szibarita kéjmámor tunyaságába –
12186 IV     |                    látta, hogy mind a ketten lesütötték a fejeiket, a magárahagyatottság
12187 XXIV   |                      dörmögé Miklós, a fejét lesütve, s nem várta, míg hozzá
12188 XLI    |                     hogy mi vár rád? Fejedet lesújtják, ha ezeket nem adod váltságul!”~
12189 XXIX   |               császár halálának rémhírét. Ez lesújtó hatású lesz.~És Pálffy nádor,
12190 XXXIII |                     dörög odafenn! Engem már lesújtott egyszer az Isten haragja;
12191 XXX    |                   anyóka, térdéig görbítve a lesunyt fejét.~– Dehogynem! – allegált
12192 XXIX   |                   akadt, csak kötélnek állt, lesunyta a két fülét, s ment, amerre
12193 XXII   |                megsújtalak vele úgy, hogy te lész az, aki soha többet be nem
12194 VIII   |                ellenség, az üres jégburkolat leszakadjon alatta; ezt mind elmulasztotta
12195 XXXI   |                    járt, hogy minden virágot leszakaszt, akár pálmafán nyílott az
12196 XXXV   |                      kinyílt virág volt, azt leszakítá a kertész, s kedveskedett
12197 XXXV   |                   nem vérezte-e be a kezét a leszakított virág?~A levéltárból, ahol
12198 XXXII  |                    minap még a sarkantyút is leszakította a sarujáról.~Pedig ha valamikor,
12199 XXVII  |                      mind.~Rögtön a kocsiról leszállás után, sietett Korponayné
12200 XLI    |                  lett fölötted győztes, hogy leszállíthatod katafalktrónusáról, eldugva
12201 XXX    |                      vezérek eskütétele után leszállnak a zászlótartók lovaikról,
12202 XXXIII |               végeztem én annál.~– És azután leszállnál egyszál kötélen egy mély
12203 XXXIV  |                     le a sörös hordóikat, de leszállni bele csak e század utolsó
12204 XVI    |                     akkor minderre öt percet leszámítva, mire használta kegyelmed
12205 XXXV   |                     megfontolása, az élettel leszámolt nyugalom, hanem az ellentéte
12206 XVIII  |                    táncolni is; a házfödelek leszedéséről pedig szó se legyen. Holnap
12207 XIX    |                   hogy a háza tetejét rögtön leszedesse: zsindely, léc halomban
12208 XVI    |             költségére a katonaság által fog leszedetni. Isten oltalmazza a mi városunkat!~
12209 XVI    |                 mindannyian a házaik tetejét leszedjék, hogy az ellenség tüzes
12210 VII    |                      kihirdették, a porkoláb leszedte a lakatokat a vaskalit ajtajáról,
12211 XXIII  |                     olvasd el, mikor egyedül leszesz. Én kérdést sem teszek hozzád
12212 II     |                   omló hajuk nyusztkalpaggal leszorítva, a nők fátyollal lekötött
12213 XXIX   |                      falra aggatott képeket, leszótagolta a kés hegyével felkarcolt
12214 XXIV   |          megcsókolgatá szelíden.~– Ha ti jók lesztek, akkor nem megyek el – suttogá
12215 XXXII  |                      első májusi fagy itt is leszüretelt; annál több volt a hernyó,
12216 X      |                     a habját s megülepedett, leszűrte azt szépen az ezüst kannácskába,
12217 XIII   |                      császár asztaláról mind letakarítom a csemegéket.~Eltűnt meg
12218 X      |                    főkötővel, azt azután még letakarta fehér patyolatkendővel,
12219 XXV    |                      valami lámpás, ernyővel letakarva, mely éppen csak az előtte
12220 XXXII  |                     hegyoldalban a turzások, letarolt erdők aljában kőtörmelékből
12221 XXVIII |                      urat, hogy amikor engem letartóztat, a fejével játszik!~– Az
12222 XXXVIII|                     zaklatások megszűntek, a letartóztatott főurakat és nemeseket szabadon
12223 XLII   |                    felemelni, amilyen mélyre letaszít haragja.~Juliánna arca,
12224 XXXI   |               valamit előkeresek.~Korponayné letelepedett a pamlagra, s a kis kapucinusmajommal
12225 XXXIV  |                világosságot a sátorban, ahol letelepedtek. Most „beduinsátornak” hívják
12226 XXIV   |                együtt. A fogadott böjt ideje letelt, elkezdődött megint a borivás,
12227 XXXIX  |                      ha a második mézeshetek leteltek, akkor bocsássa fel kegyelmed
12228 XIX    |                   mint ezt a hitvesi fátyolt letépem a fejedről! A fiadat nem
12229 XIII   |                    lefekteté a medvebőrre, s letépett róla minden ruhát.~A leány
12230 XXXVIII|                    négylevelű lóherét, hanem letépi bokrétának azokat a haragos
12231 X      |                    uram még erősen állt, hát letépik. Te tudod jól, hogy Czelder
12232 XXII   |             kicsavarták a kezéből, a kardját letépték az oldaláról, a csuháját
12233 XV     |            protestánsok. A pápisták ellenben letérdepelnek ima közben. A tábornok úrnak
12234 XXI    |                    az ostyepkájuk pedig sajt létére oda se néz egy-két tavasznak,
12235 XXVI   |                   lövéssel homlokon találva, leteríteni; a tavalyi bocsok egyikét
12236 XXIV   |                  hárságy volt, medvebőrökkel leterítve; az egyiken aludt Ferenc,
12237 XXXI   |                   békeszerződésnek, aminek a létéről ő tudomást sem tartozott
12238 XVI    |                     család az Üdvözítő sírba letételét, míg a Schwab család ellenben
12239 XXXI   |                      aztán jobban megérlelve letett róla: annak a pártfogása
12240 XXX    |                     tisztek, akik még tegnap letették a hűségi esküt, a szathmári
12241 I      |                     a női jellemet, amelynek létezését tagadni nem lehet, megérteni
12242 XXIV   |               Látszik valami, amit eddig nem létezett érzékek ismernek meg. Jön
12243 XVI    |                      nézve minden a városban létező alattvalóink iránt gyakorlandó
12244 XVII   |                      volt a város védelmének létföltétele.~De honnan jött a víz ebbe
12245 XXIV   |                      fogod majd, édes öcsém, letisztítani az Andrássy névről azt a
12246 XLII   |               fájdalmat meggyógyít.~Juliánna letörlé könnyeit, s aztán csendesen,
12247 II     |                  örökítenek meg: egy halálfő letört gyertyával; – két átlyukasztott
12248 XXXVI  |                      süveggel egy perc alatt letörülheti az egészet.~Amíg a többiek
12249 XII    |                    Dologba került a könnyeit letörülni, s helyre engesztelni a
12250 XII    |                 atavis edite regibus).~Azzal letörülve hímzett inge ujjával az
12251 VI     |                        Ez valóban helytelen. Letorkolták az embert stb.~De Hortisnak
12252 XXVI   |                 voltam. Eztán is én tartom a létrát.~Andrássy vállat vont, mint
12253 XIX    |           Magyarország iránt, s aztán hozzon létre egy üdvös egyetértést József
12254 XV     |                      uramtól azoknak művészi létrehozói felől.~– Mondják, hogy a
12255 XII    |                     azt egyesült tehetséggel létrehozta, hogy egész életére kölcsönös
12256 XXXII  |                      A labanc vezérből kuruc lett-egy kacsintó szempillavágásért.~
12257 XXXIV  |              megváltottál, aki nélkül veszve lettünk volna, nem ezzel váltottad
12258 XXX    |                   rendek, a karabélysorok, a letűzött zászlókkal, odább meg más
12259 IV     |              jelvényét.~Amint azt fölvették, leülnek a szenátor urak az asztal
12260 XXI    |                      gyönge kis teremtéseket leültessék egy dohos könyv mellé, s
12261 XVI    |                   fáradtam el – tiltakozék a leültetés ellen Czelder Orbán. – Hiszen
12262 XXXVII |                      A dobsinai jégbarlangba leütött istennyila nem gubahította
12263 XXXI   |                   azt mondták rá: „Ugyan jól leütötte!”~Tehát nem hitszegő módra
12264 XXX    |                    nem ütik le a fejét, mint leütötték a kézsmárki bíróét! – De
12265 VII    |                    el, a feje irgalom nélkül leüttetik.~Hajh, ha ezt a törvényt
12266 XIV    |                 ezeknek a nyomában.~Korponay leugrott a nyergéből, hogy összevissza
12267 IX     |                     történik vele, hogy haja levágatik, s maga a városból kitiltatik.
12268 XXXII  |                  bíráknak megosztozni, tehát levágatták Fügedynek a fejét, az övét
12269 VI     |                      alkonyatkor pedig, haja levágatván s feje tollkoszorúval ékesíttetvén,
12270 XLII   |               káplánnak.~A hóhér egy ollóval levagdalá hófehér nyakáról azokat
12271 IX     |                   volt, mikor Bezerédy fejét levágták, azért, mert áruló lett.
12272 IX     |                      volt: akkor a feje lesz levágva, s holtteste a vesztőhelyen
12273 XXXV   |               egészen elégett már, a kapcsai leváltak, az izzó papírlapok egyenként
12274 XVII   |                   Fabriczius János, a gazdag Levante-kereskedő a távol Olaszországból hozatott
12275 XXIV   |                 kőbetegség ellen; a birsalma leve, minthogy a gyümölcse bolyhos,
12276 XXIX   |                galuskákkal együtt a tejfeles levében, odaállította azt bográcsostól
12277 XXXV   |                reggel megjelenni az uralkodó levée-jén, s megkérdezni: „Hogyan
12278 XII    |        tulajdonképpen nem is étel; csak sült levegő.~Az óra pedig éppen tizenkettőt
12279 X      |                   árnykép tűnik elő a vastag levegőből, s hogy még jobban hasonlítsanak
12280 XXIV   |                    van mit keresni odafenn a levegőég párázatai közt?~„Patientia =
12281 XXII   |                 ösvényében!” Miklós a szabad levegőn magához tért a nagy dühéből.
12282 XXXII  |                 nyomán a tudós világ égékeny levegőnek tartotta, ami a felhők súrlódásától
12283 XIX    |              meglepetéssel olvasá az átadott levélből a császári tábornoknak azon
12284 XLI    |                    papírhamvakat és mind egy levélborítékba gyűjtötte.~…Künn az ajtó
12285 XXX    |                      nekik, hogy ami abban a levélborítékban volt, az a császár halálhíre! –
12286 XXVI   |             kezekörmekaparását ismerte fel a levélborítékon.~No, iszen elképzelte, hogy
12287 XLI    |                    aranyfonállal összekötött levélcsomagot.~Egyet kivéve (azt, amit
12288 XXII   |                   kitörült sor, hanem a férj levelében!~Egyszer csak kitárul a
12289 XXIII  |                     nevezi magát, hogy férje leveléből megérthette, miszerint az
12290 XXXIV  |                   nem írtam alá az elbocsátó leveledet, előbb meg kell alkudnod
12291 XXXIV  |            esküvésben, a hatalmasok pecsétes leveleiben. Hány férfi, hány fővezér
12292 XL     |                      nap alatt itt lesznek a leveleid. Addig szépen otthon maradj
12293 XXXIV  |                  tárt karral fogadjuk. Itt a leveleik a kezeinkben, áhítattal
12294 XII    |                     az egyik lapján az album leveleinek.~A megfordított lapján pedig
12295 XL     |                    ily perduelliót bizonyító leveleit nekem kezembe adandja, hát
12296 XXX    |                   lovag –, mármost bárcsak a levelem is előkerülne, adnék érte
12297 XXXI   |                   Krasznahorkára.~A donációs levelének a kihirdetését pedig csak
12298 XXIV   |                      a bátyjának a választ a levelére, s abban szemére hányta
12299 XXX    |                     János Rákóczinak azzal a levelével, amit már a király halálhírének
12300 XXXVI  |                      kezeibe futott össze. Ő levelezett a mágnásokkal. A krasznahorkai
12301 XXIV   |                      reszketett már a keze a levélírónak, s a szemei kápráztak, úgy
12302 XXXI   |                     szép tündérnő, akkor egy levélkét hagyott az asztalon.~– Kérem,
12303 XXIV   |               kinyújtott tenyerébe fektetett levélre csapott az öklével.~– Micsoda
12304 I      |                bodzabokor. A déli nap csak a levélszőnyegen át vet zöldes félderengést
12305 XXXV   |                 István soha adós nem volt. A levéltáram régiségei közt van egy saját
12306 XXXV   |                      lesz. Azt megtehetem.~A levéltárhoz, ha az udvarra nem akartak
12307 XXIV   |                 mehet ki azokkal együtt az ő levélvivője is.~Azért várta olyan nehezen
12308 XXIV   |                      aranyat. Azt add majd a levélvivőnek. Vigyázz, hogy meg ne találják
12309 XXIII  |                ruhákat, az úti gúnyája össze levén ázva, amint bekocogtat hozzá
12310 XII    |                     el szegénykét? – kérdé a levente.~A hölgy felnézett rá még
12311 II     |                 sereg legdaliásabb alakja, s leventei délcegsége még fejedelemnek
12312 XXXIV  |                      férfinak összeröffenni! Leventeség ez? A hitves asszonyát a
12313 XXVII  |                    akik a magyarok erőszakos leverését kívánják, s akkor ismét
12314 XXXII  |                  Zrínyi–Nádasdy-összeesküvés leveretése után egy odvas fából nézte,
12315 XXX    |               másként, mint a kurucok teljes leveretésével. Az egész kuruc hadsereg
12316 XVI    |                 hiúzprémes bírói kalpagot is leveri a fejéről, ami aztán arra
12317 XXIII  |                      Ez a rémjelenet lábáról leverte.~A frajjának azt is megmondta
12318 IV     |                láttam már egyszer sáfrányt a levesben; tudom, hogy mire jó. De
12319 IV     |                      Andrássy generális uram levesét, de Rákóczi fejedelem egész
12320 XIII   |               Megállj még! Kössük batyukba a levetett leányruháidat, ezeket is
12321 XVI    |               Megszűnik sírni.~Akkor feláll. Leveti a bírói palástját, odateszi
12322 XXIV   |                  rogyott az ágyára.~A cseléd levetkőzteté, betakargatta.~– Ne félj,
12323 XXIII  |                       Amellett a Felvidékről levezető szoros utakat is megszállatta,
12324 XXXIV  |                 Annyi kincs, hogy minden itt levőnek jut belőle cipelnivaló.~–
12325 XI     |              értekezhetett volna az ablakban levővel, nyakmeredés nélkül. Itt
12326 XL     |               idejött, a férje birtokainak a lezárolás alóli felmentéséért; a főúr
12327 XVIII  |       nyugtalankodnak – mondá az, s egy csók lezárta az álomterhelt szempillákat
12328 XXIV   |                    öltöztetve; ajkai, szemei lezárva, két keze összetéve a keblén,
12329 XXXIV  |                      gyertyát. Addig, amíg a lezuhanó sziklák robogása hangzott,
12330 XXXIV  |                       s alant a barlangban a lezuhant tömérdek sziklatömeg.)~S
12331 XVIII  |               körülhímzett patyolat fejkendő libeg-lobog a reggeli szellőben, békességet
12332 XXXI   |                      repkedteti az iratrongy libegő pilléit – a halál boszorkánypilléit.~      ~
12333 XXXIV  |                      a tátongó örvény fölött libegve, lassan alászállott, arcát
12334 IV     |                szónokok. – Így pedig „duplex libelli dos est” (kettős haszna
12335 XXXIV  |                   Azt pedig honnan venni? A „libertás” rézforintoknak még az anyamintáit
12336 XXXV   |                   lelkem is megszabadul az ő lidércétől.~Ez az egy érző húr maradt
12337 XXIX   |                     tüneményes láng táncolt; lidércfény, bolygótűz: a mocsárvilág
12338 XXXV   |                    ide, a lelkiismeret nehéz lidércnyomása. Az asszonyszív csupa babona.
12339 XXIX   |                    villogtak, jobban, mint a lidérctűz, jobban, mint a „Pásztorcsillag”:
12340 VII(1) |                    sein Treüber wanst raus – Lieben Hons Mechl ihr krikt Satesfatium,
12341 IV     |                      ketten is felugrottak a liga tagjai közül: Trux és De
12342 XXXII  |                mentén, embermagas virágtermő ligetet verve föl a völgy lankaságán,
12343 XXXII  |                     volt egy gömbölyű asztal lignum sanctumból, annak a teteje
12344 XXXV   |                  Victoire de Mastric, Feu de Ligny, Celimene, Grand Turque.
12345 X      |                  kell lenni? – suttogá forró lihegéssel. – Hatalmas úr lesz belőle
12346 XIV    |                    erősebb dózisban, hevesen lihegve hozzá: „Kedvesem, aranyom,
12347 XXXII  |                      sűrűjébe, ahonnan annyi lik-luk vezet hegyoldalba vájt tárnák
12348 XXXV   |            szegfüveket nem adnám a Bourbonok liliomaiért, sem a római pápák aranyrózsáiért.
12349 XV     |         szaracénfejét, a jezsuiták napját és liliomát, a karthausiak egyszarvúját
12350 IV     |                    ellen, miszerint a tanács limitatiója mellett őkegyelmének a háztartásához
12351 XXXIX  |                    amilyen rebellisei voltak Lipótnak és Józsefnek. – A kuruc
12352 XXVI   |                   közbeeső állomáson, holott Liptó-Szent-Miklósig is eljuthat még.~Annál nagyobb
12353 XXVIII |                    Vág mellékén vezet végig, Liptón, Szepesen át Lőcséig, onnan
12354 XXI    |                     tetézve állt a gabona és liszt; a régi magyarok annak is
12355 XVI    |            megszállott Lőcse számára küldött liszt- és lőporszállítmányt becsempéssze
12356 XXII   |                   nagy magtár ajtaját, meg a lisztes hombár ajtaját, meg a mészárszék
12357 X      |                      kezét hátratartva (azok lisztesek, sőt tésztások voltak, nem
12358 XIV    |                    betűnél!)~Az ő lőporos és liszteszsákos szekerei dübörögnek ott
12359 XXII   |                      várban, és minden kanál lisztre. Nem tarthatok itt mást,
12360 XXVI   |                    pedántériával húzta elő a littera „C” alá sorozott csomagot,
12361 XXI    |                  misét tartani, paródiázva a liturgiát vidám cimborák társaságában.~
12362 III    |                     ködmenes eszkimó hajt; a litvániai szánkó felhajló orrát aranyozott
12363 XXIX   |                   mintha ruggyantából volna, lóbálódik a rajta járó teher alatt;
12364 XLI    |                   fölé tartá. A papír lángra lobbant, hagyta azt égni a végső
12365 XXII   |          papírrongyok egyszerre vérvilágosan lobbantak fel a sötét pinceboltban,
12366 XXXI   |                      hogy nem érezte ő meg a lobogásáról! Hogy felejtette őt ottan
12367 XXXIII |               villámtól felgyújtott fenyőfák lobognak, s azt az istenharagot,
12368 XIX    |                  Érsekújvár védelmét, aligha lobognának mai nap a zászlóink a bevehetetlen
12369 XXX    |                 ezrednél a századoknak külön lobogóik, amiknek csíkjai azon ezredek
12370 XXX    |                  csüggnek a zászlónyeleken a lobogók, a „pro libertate” aranyfakó
12371 XXIX   |              vágtatásnak, csak úgy duzzadt a lobogós ingujja, mint két fehér
12372 X      |                       a piacon csak az őrtűz lobogott, a ketterhäuschen árnyékát
12373 XXII   |                  álló arcokra sírbolti fényt lobogtatott.~Krampampuli annak a pokolitalnak
12374 XXIV   |                     lobog; nem látod?~A szél lobogtatta a toronyablakban a kitűzött
12375 X      |                 hatalmas farakás lángol nagy lobogva. A tűzhely padkáján pedig
12376 X      |                    világítana meg, s annak a lobogványánál tűnnek elő a ketterhäuschen
12377 XLII   |               szeplős gebe egy összegöngyölt lóbőrt hurcol maga után, ami kötéllel
12378 XXIV   |                     az életvilágosság utolsó lobványával jár együtt, kezdé magában
12379 X      |                    szorítok egy kis helyet a lócácskán, míg a pogácsa kisül. Hát,
12380 XIX    |              ruhácskái rendbe voltak rakva a lócácskára, a kis süvege az asztalra
12381 XXVI   |                  emelkedett volna ki a karos lócájából.~– Beste lélek karaffia! –
12382 XXVIII |                   végig, Liptón, Szepesen át Lőcséig, onnan le Kassára. Tokajnál
12383 XVIII  |                 otthonos serfőző konyha; ami Lőcsének büszkesége, s törvénnyel
12384 XXIV   |                      kisfia a királynévízzel locsolgatta az arcát. Emlékezett rá
12385 XLII   |                  rogyott össze.~Mikor életre locsolták, s ismét eszméletéhez tért,
12386 XXXVII |                    óráig engedi magát vízzel locsoltatni, míg feléled, hát ez egészen
12387 XXX    |                     kör képviseli a L. S.-t (Locus Sigilli).~– Mármost hát
12388 XXIII  |                     toffanával és Hecaténak, Locustának minden mérgeivel itatta
12389 XIX    |                  kerekes székével együtt úgy lódította el maga elől, hogy az meg
12390 XXIX   |                      se lássa. Egyszer aztán lódobogást hallott közeledni. Kisietett
12391 VIII   |              legjobban dicsérték.~– Már most lóduljanak kegyelmetek a dolgukra! –
12392 XXXI   |                   előtt átrándult Kézsmárkra Löffelholtzékhoz.~Löffelholtz tábornok, egy
12393 X      |                 azért ment oda Czelder Orbán Löffelholtzhoz?~– Ha komolyan akarna Andrássy
12394 XXV    |                     hiba lett volna; mert az Löffelholtzmé volt, aki őt ott várta.
12395 XXV    |                 hanem hárman: Korponaynén és Löffelholtznén kívül még Blumevitznek a
12396 XXXI   |                    szállásán már nem találta Löffelholtznét. Doktor Cornidestől megtudta,
12397 XXII   |                      juthat el; Miklós olyat lök rajta a bal kezével, hogy
12398 X      |                  Vigyázzon kegyelmed, fel ne lökje azt a tepsit, ami már tele
12399 IV     |                    elhallgatás, mindig egyet lökött a térdével bíró uram térdén,
12400 XXIX   |            lenyugodott, mérges sugárküllőket lövellve végig a háromfelé vágott
12401 XXIV   |                   tépett szilánkjait.~Erre a lövésre az apa elborultan takarta
12402 XXVI   |             anyamedvét volt szerencséje, egy lövéssel homlokon találva, leteríteni;
12403 XXIV   |                    által a várudvaron. Csupa lövészek. Lovasságra itt nem volt
12404 XXIV   |                apámfia tette volna ezt, főbe lövetném érte!~– Tedd azt az én fiammal
12405 XV     |                   elő, mindenféle ütő, vágó, lövő eszközökkel; hangosan kiáltozva,
12406 XXIV   |                       s a saját gyermekeivel lövöldöztetem meg.”~– Jézus Mária, irgalmazz! –
12407 XXI    |                  mire szolgálhattak.~Ezekkel lövöldöztette célba a krasznahorkai vár
12408 XXIV   |             tanultatok ma egész nap?~– Célba lövöldöztünk a kis ágyúnkkal. Aki célba
12409 XXIV   |                      van az ellennek, oda ne lövöldözzön. A toronyban ez a zászló
12410 XXVIII |                      Weine nicht mein lieber Löwe.”~– Mi a mendergetett mennykőnek?~–
12411 XXXIV  |                       amik virágot, madarat, lófarkat, csipkézetet mímelnek; áttört
12412 XXX    |                   tisztességes árban, minden lőfegyverért kap a tulajdonosa hat rénes
12413 XXIX   |                  zöld moha, mellette fehérlő lófejek, ökörkoponyák, állatok maradványai,
12414 XXXI   |                 kegyelmed azt a mostani nagy lófuttatást a feleségem társaságában
12415 XVI    |                   kérdé Fabriczius.~– Az nem logikai következés – mondá a zászlótartó.~–
12416 XXXVIII|                   nincs, hanem a körülmények logikája.~Az almás szekérre delegált
12417 XXVIII |                    semmi lengyeles; de meg a logikával is tökéletesen ellenkezik,
12418 XXXVI  |                     szélére legelni, hanem a lógós tüzes, fiatal paripa volt,
12419 XXXII  |                      volt a hernyó, azok úgy lógtak le hosszú pókfonalaikon
12420 III    |                    lapponiai irámszarvas van lógva, amit a bakról valóságos
12421 XXXVIII|                előidézze az erdőből a hanyag lóhajtót, a hintó belsejéből két
12422 XXIX   |               versenyfuttatóján: – egy egész lóhosszával – meg a maga hosszával.~
12423 XL     |                hűségüket contestalni, a nagy lojalitási kórusban a kegyelmed kérelme
12424 IV     |                     nem „guló”, se nem római Lollia Paulina, hanem az egyszerű
12425 XXX    |                    el; a zúzmarától csillogó lombok lankadtan csüggnek alá a
12426 XIX    |                 ócska vásznak, talán zászlók lomja között.)~Hadsereget verő
12427 VII(1) |                   kővel a szomszéd Hanslija, Lomnicból: ezért az apa fiastól panaszra
12428 XXVI   |                     a négy paripával a kakas–lomnici kanyarodón alá, a postakocsis
12429 IX     |             obsoletum statútumokat hagyjuk a lomtárban; holmi pellengérre kiállítás
12430 XV     |                     maguk ágyúiból victoriát lőnek a talpasok.~– Ugyan mit
12431 XXV    |                  hozzá intézett kérdésre per longum et latum, olyan bőbeszédűséggel,
12432 XXIV   |                    hintó és a várkapu előtti lonka között. Ő is felismerheté
12433 XXIV   |                  Hogy megnőtt azóta!~Amint a lonkán állók megpillanták Andrássy
12434 XXIV   |                      kellett teneked rosszul lőnöd a célba, kisfiacskám?~A
12435 XIX    |                      azon keresztül folyvást lopakodik be a német a városba.~Ő
12436 XXXI   |                      kettő. Nehogy árulással lophassa meg a várost az ellenség
12437 XXXI   |                  átkozott vártán, hogy el ne lopják a várost, de majd rendelek
12438 XII    |                     meg akarta egynéhányszor lopni a rajzolt képet, felszökve
12439 XXX    |                  aztán lábhegyen settenkedve lopódzott a benyílóig, a befelé tárt
12440 XIX    |                        Mi van a zsákodban?~– Lőpor van benne! Odahajítom a
12441 XXXVIII|                     bizonyos expedícióval, a lőpor- és élelembeszállítás végett,
12442 XVI    |             kegyelmed csak akkor tudta meg a lőporfelrobbanást, mikor a pukkanás hangjával
12443 XIII   |              hordatta volna el nagy részét a lőpornak a groszscherfeldi toronyból
12444 XIII   |                      több valami három mázsa lőpornál, meg egypár láda töltött
12445 XIX    |                       kézzel-lábbal! Ez a te lőporod nem más mint vaspor, amilyennel
12446 XV     |                  puskaport! Most robbant fel lőporostornyunk.~– Hozott helyette Korponay
12447 XVI    |                      vetteté fel árulásból a lőporraktárt.~Csak Fabriczius nem tágított.~–
12448 IX     |                   küldött élelmiszereknek és lőporral, holnap este kell a határon
12449 XVI    |                    számára küldött liszt- és lőporszállítmányt becsempéssze a városba.” –
12450 XIX    |                     Czelder Orbán a szétdúlt lőportoronynál támadt rés előtt állítá
12451 XXIX   |                    váltott.~– Hát a „gyíh te lopott, tolvaj hajt!” útja? – dörmögé
12452 V      |                     fel a Kajafás akonájából lopóval (a tokajit csapra ütni sacrilegium!)
12453 XXXVI  |                akárhány labanc muskétásezred lopózik is be azalatt a várba, akármi
12454 XIX    |                 császári katonaság a főkapun lopózott be, az őröket megvesztegetve.
12455 XXX    |                    soha egy gombostűt el nem loptak.~(Gombostűt az igaz, hogy
12456 XXX    |                  mérgesen a lovag.~– Azt sem lopták el! Minek adta az úr a boszorkány
12457 XXXIII |                     fel a szobájában; majd a lőrésen kiabálva ki a kocsisnak: „
12458 XXXIII |                világosságot, azonkívül három lőrésforma szűk ablaka, egyik szögletében
12459 XV     |               hadnagy volt ott, a kis Serédy Lőrinc, ki igen bizalmas viszonyban
12460 XXIX   |                      la – dörmögé az öreg. a lóról leszállva. – Hol van az
12461 XXIV   |                   vége megérinté az ágyúcska lőserpenyőjét, a lövés elpukkant, de az
12462 XXXII  |                  piacot benőtte a bogáncs, a lósóska, az utcai kút kankalinjáról
12463 III    |                magával. Az irámszarvas előtt lóstat a tollbokrétás kengyelfutó;
12464 XIX    |                     És így eszerint az egész lőszerkészlet, amit ő arra tartogat, hogy
12465 XLI    |                    utazik, mert annak minden lószerszáma úgy tele van rakva rézcsattogókkal,
12466 XLI    |                 felfejtette vele a majcot.~A lószőrtöltelék közül elővonta az aranyfonállal
12467 XXXI   |                  ezredest; aki három hét óta lót-fut a felesége után előre-hátra
12468 XLII   |              kínvallatás alá fogják vetni.~E lőtte való nap odaküldték hozzá
12469 XXIV   |                      fülembe kiáltott! Mikor lőttem, megkapta a szívemet a kezével.~–
12470 XVI    |                    hurcolta a dragonyosokat: lóvá tette őket; el hagyott nekik
12471 XXIX   |                 aranyam?~– En adok kendnek a lováért százat.~– Isten áldja meg
12472 XXXI   |                  telegrafkelephez hasonlatos lovagban, de azért mégis türtőztesse
12473 XII    |                      a hitetlenség beszélt a lovagból: csak jólesett neki rémületbe
12474 XXX    |                     számára meghaladó fényes lovagcsapat: Károlyi Sándor vezér, a
12475 XVI    |             átsietett a szobájába Belleville lovaghoz.~– Hát hogy vagy? – kérdé
12476 XIX    |                      visszautasítás helyett, lovagias udvariasságból számlál elő
12477 XXXI   |                       azonkívül pedig sokkal lovagiasabb ember, mint hogy énnekem
12478 XVIII  |                     meg lehet szegni, csak a lovagiasság parancsait nem.~Élete, saját
12479 XIII   |                  Juliánnának eszébe jut a hű lovagja, akit iderendelt erre az
12480 XV     |                  hármas halmon álló páncélos lovagját, a Lánghok öntépő pelikánját,
12481 III    |                         kérdé a hölgy kísérő lovagjától.~– Más dolgom van, mint
12482 III    |                       A legközelebb mellette lovagló dalia, Andrássy István báró,
12483 XVI    |                     fajdkakashoz hasonlítja, lovagmódra visszatorlom.~(– Ne erőltessük
12484 XXIX   |                nagylelkűen átengedé a merész lovagnőnek a saját karikás ostorát,
12485 XXXV   |                  szeressék egymást, ma ki ne lovagoljanak, mert erős szél fú; játsszanak
12486 XIX    |                   hogy Du Près de Belleville lovagra nem számíthat, kérem, tekintse
12487 XI     |               bántatlanul.~– Nem. Belleville lovagról nem mondja azt senki, hogy
12488 XXX    |                takarmánykérdés. Az utazóknak lovaik is vannak. Szénának, zabnak
12489 XXVI   |                     csak egy abrakot adtak a lovaiknak. A relais a következő állomáson
12490 XXX    |                    leszállnak a zászlótartók lovaikról, s leütik a földbe a zászlónyeleket;
12491 XXIX   |                   dohogott az öreg. – Hogy a lovaimmal nekivágjak a vármegye gátjának,
12492 XXXVII |                    sátorfát, s igyekezzünk a lovainkhoz eljutni, mert Kézsmárk ide
12493 XXVI   |                Andrássy István gyors erdélyi lovaival késő délután érkezett meg
12494 XXXII  |                      tartott együtt a kocogó lovakkal, s aközben mindenféléről
12495 XXIX   |                  gátjának, hiszen mind az öt lovamnak a bőrét hoznám haza a hátamon.~
12496 X      |                 nélkülözhetek, a kocsis, aki lovamról, s a prefektus, aki a fiacskámról
12497 XV     |                     ezredes kapitányra, maga lovára vetette magát, s hazaügetett
12498 XXX    |                      szétoszló nemzeti sereg lovasa, akik a keleti országrész
12499 XIV    |                   kapva a lovát, odavágtat a lovasaival a legsűrűbb tömeg közé;
12500 XLI    |                    egy Pozsony felől vágtató lovascsapat utolérte a szekeret.~Korponayné
12501 XVI    |                    ahol az ókapun kiindult a lovascsapatjával.~– Jaj! Ne kezdje kegyelmed
12502 X      |                     soká leszek én már kuruc lovashadnagy.~A nő egyszerre abbahagyta
12503 X      |                    eltűnt a köd fátyolában a lovashadsor árnyékképe, a piacon csak
12504 XXIX   |                  fényére.”~Juliánna a fiatal lovashoz fordult most.~– Hát fiacskám,
12505 XXIX   |                       A sötétben utánuk jövő lovasnak valamelyik résbe csak bele
12506 XXX    |                    már többet tizenháromezer lovasnál, a gyalogság a várakba bezárva
12507 X      |                   karéjban felállított kuruc lovasok első sora, csak mint árnykép
12508 XXIX   |              oldalpillantást vetett a fiatal lovasra. Igazi, eredeti betyár alak
12509 IX     |                   kinnreked Korponay János a lovassággal együtt, vagy ott hagyja
12510 XX     |                    oldalon felállított kuruc lovasságnak és a polgárhadnak.~És akkor
12511 XXIV   |                  várudvaron. Csupa lövészek. Lovasságra itt nem volt szükség. Külön
12512 XXXI   |                kövezetére.~Ekkor felzendül a lovasságtól körülvett tér közepéről
12513 XVI    |                kapitánynak a nevét, aki a mi lovasságunkat a convoi elé vezeti?~– Azt
12514 XXII   |              csapórácskaput, s beeresztették lovastól együtt.~A kék huszárok közül
12515 X      |                lováról, a kantárját a kísérő lovászának adja, s maga a Thurzó-ház
12516 XI     |                      értettek semmit. Amíg a lovával közöttük toporzékolt, addig
12517 XXIX   |                     De jó, hogy már meg vagy lőve!”~Az asszonyok nemsokára
12518 XXXVIII|                      Hahaha! Andrássy! Az én Lovelace-om! Az remetévé lett, könyvet
12519 VII    |                     imádójával szót váltson, lúdbőr fusson át a testén a szép
12520 X      |             Pelargusnak az egész teste végig lúdbőrzött. Ő értette e mondás fenyegető
12521 XXIX   |                 felkölté mély álmából a nagy lúdgágogás.~– Hu, mi a mennykő! – kiálta,
12522 XXVII  |                 megjött az óra, amikor az ér lüktetése halkabb lesz. Itt a forduló
12523 XXXIV  |                      utánozza a zuhatagot, a lugast, a szőnyegeket, nem kellenek
12524 XV     |                     ezeket a képeket Cranach Lukács festette-e, vagy Dürer Albrecht?
12525 XV     |                    hogy a belsejében Cranach Lukácstól festett passió-képek vannak.
12526 XXV    |           disputálnak, hogy ki volt nagyobb, Luther-e vagy Kálvin?~Utoljára Juliánna
12527 XXV    |              vakbuzgó volt a tábornokné. Egy lutheránából convertált pápista úrnő!
12528 VII    |                  lakóházul, a helyén pedig a lutheránusok építettek templomot később.)~
12529 IV     |               életnagyságú képe volt, amit a lutheránussá lett püspök aranyozott bronzrámába
12530 XXXI   |                   színeik voltak, a bútorzat luxuosus és luxuriosus, amely két
12531 XXXI   |                       a bútorzat luxuosus és luxuriosus, amely két szót gyakran
12532 IV     |                      annak is volma elég más lyuka-, hanem az, hogy mi itt ilyen
12533 XXIX   |                      a pokolban, az átkozott lyukas hidatokon. Beleesett a hézagba,
12534 XVII   |                  mint hitetlen Tamás, minden lyukba bele nem dugta az ujját.
12535 XIX    |                      de úgy törték magukat a lyukhoz vissza, hogy az volt a boldogabb,