bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

12536 XXXVIII|                    odakiált nekik:~– No, hát má nasságos asszonykák, nem
12537 IV     |              határozatot. hogy tehát a város macelluma egészen rendelkezésére bocsáttatik
12538 XIII   |                    és hozzák át az electrica machinát. Kegyelmed studiosus, látott
12539 XXVI   |                      volna, ha valami bolond mackó a szép asszony kedvéért
12540 XXXII  |                      nyakába keríté a fekete macskabőrből varrt palástot, s beült
12541 XVIII  |                     fényben sugárzik, mint a macskáé.~Lassan morzsolgatta a fogai
12542 XXXII  |                      a vállán, s a mennykő a macskaszőrt nem szereti. Hanem azért
12543 XXIX   |                 fátyolozva.~– Karsamadiener, madám! – kiáltott oda neki gúnyos
12544 XXXI   |                igazán örömöt csinálok vele a madame-nak, ha a kuruc vezért futni
12545 XXII   |                    az Isten nevét, az éneklő madarak fogják azt tenni.~– Ne disputáljunk
12546 XXXIV  |                   képletekkel, amik virágot, madarat, lófarkat, csipkézetet mímelnek;
12547 XII    |                hasonlított a kacagáshoz és a madárdalhoz, végigdalolta a gúnyverseket.
12548 XXXI   |                 nemesít meg: legyen kettő.~A madárember pompásan tud fecsegni, jó
12549 XXX    |          fecskefarkban végződő rongyokkal? – Madárijesztők! – Valamikor zászlók voltak,
12550 XXXI   |                    Ugyan mit kap ezen a csúf madárijesztőn?~– Hát azt én tudom.~– Furcsa
12551 XXIX   |                      fellegbontó napsugár, a madárkiáltástól, békabrekegéstől még a szathmári
12552 XIII   |                  üres kalitkát. – Kirepült a madarunk!~Keresték lámpással, felhányták
12553 XXVII  |             fajulhasson el. Ki ismerne rá a „madonná”-ra, ha egyszer csak felkapná
12554 XII    |                      at avis edit e regibus (Maecenas atavis edite regibus).~Azzal
12555 XXXVI  |             félistenné alakult át, ha a szép maenade ölelte meg, lett belőle
12556 XL     |                    egy hősköltemény telne ki magából. Nekünk azonban csak azt
12557 XIII   |                     végzek. Meg ne ijedj itt magadban. Senki sem tud rólad. Mutasd
12558 XVI    |               kardját is elvetted, ott van a magadé mellett.~– Hát nem álmodtam
12559 XXXVI  |                 beszélsz vele, csak azután a magadéról. Megmondhatod néki, hogy
12560 XXI    |                    kell tartani annak, aki a magáéhoz buzgón ragaszkodik. Hisz
12561 XX     |                  csalja.~            Ihajla!~Magamagának táncolt onnan a tükörből.
12562 XIX    |                      mást tenni, annyi, mint magamagát megsemmisíteni.~Andrássy
12563 XXXIX  |                     maradni, de azt gondolom magamban (ne haragudjál meg érte,
12564 XXIX   |                      mind a kettőnket.~– Nem magamért vagyok megijedve. De mi
12565 XL     |                  időt és egérutat nyerjen.~– Magamnál nem tarthaték ily veszedelmes
12566 XXXV   |                       Csak azzal próbálgatom magamon, hogy élek-e még, hogy keresgetem,
12567 XXVIII |              becsület az államügyeknek; de a magánbecsület, s különösen a katonatiszti
12568 XXXV   |                 felesége lakott, s ahonnan a magánkápolnába lehet jutni. Akinek bejárata
12569 XXXIX  |                      egy más világban volna, magánkívüli gyönyörben, míg egy hideg,
12570 VIII   |                       Az iskola sarkánál egy magános férfi bukkant ki az utcából,
12571 XXVIII |                      került, amíg a városban magánosoktól drágán megfizetett fogatot
12572 XXXII  |                    őserdők, amiknek döbbentő magányában a medve és a vadkan tanyázik,
12573 XXXV   |                     is szivárogtak ki elzárt magányából. Ezeket meg a gazdatisztjei
12574 XXXI   |              megnyilazott szarvas. Kereste a magányt, hogy tanácsot üljön magával,
12575 IV     |                     lesütötték a fejeiket, a magárahagyatottság érzetében elvesztette bátorságát,
12576 XXXVI  |                  csak méltó párod vagyok?”~A Magas-Tátra már a háta mögött maradt:
12577 IX     |                    fejjel látszott egyszerre magasabbá lenni; míg a kuruc tábornok
12578 XXII   |                 szemben álló gyöngéd nőalak, magasabbnak látszott, mint ő.~Zsófia
12579 XXXIV  |                    módok. Aztán oltárt emel, magasat, széles grádicsokkal. Nem
12580 XXXIV  |           meg-megrepedezve, hogy citerázik a magasból aláhulló jégkristályok permetege
12581 XXII   |                    hallgatózott.~Az átelleni magaslaton nyitva volt az ajtó, mely
12582 XXIII  |                     Andrássy Istvánt arról a magaslatról alá, ahová hőstettei emelték.
12583 XXVI   |            szerelemnek, mily végeláthatatlan magassága a megbocsátásnak volt ezekben
12584 XXX    |                    hozott levélnek, engedjen magasságod pár napi haladékot nekem,
12585 XXVIII |                  kegyelmed elindul?~– Adná a magasságos ég, hogy azt tennék. Vajha
12586 XIX    |                         Nem vagyok érdemes a magasztalásokra.~– Nem végeztem még be!…
12587 XXV    |                     Itt aztán elkezdte Huszt magasztalni, de nem a poprádi kocsmárost;
12588 XXXVII |            elkövethette volna. Ti járjatok a magatok ínjain, én megyek az enyémen.
12589 XI     |                      nem lehetett a kalandos magaviseletét a sok botrány miatt eltűrni –
12590 XIX    |                  hever most a Fleischerthurm magazinjában, ócska vásznak, talán zászlók
12591 XVI    |                 magát és az egész puskaporos magazint a levegőbe fogja röpíteni. –
12592 XXXVII |                     készen. – Hogy a bűnbánó Magdolna egyszerre vad fúriává alakuljon
12593 X      |             infámisság!~– Nem tőled, hanem a magisztrátustól. Egy Korponay Jánosnét ilyen
12594 XXXVI  |                      túl.~Amennyi viharnak a magját ez az asszony jártában-keltében
12595 XLII   |                      még betöltetlen: – és a mágnási rang!~Talán csak tréfa ez?~
12596 XXXV   |          tipográfiában.~Rettenetes gondolat. Mágnásnak, hősnek könyvet írni. Hisz
12597 XXIII  |                   volt szokva, hogy az urak, mágnások, generálisok nem is nagyon
12598 XXXVI  |                 futott össze. Ő levelezett a mágnásokkal. A krasznahorkai siker után
12599 VIII   |                  fiát szidni deákul. – Oh tu magnus capenasum! Stultum caput.
12600 XXI    |                 kényszerítsék olyan dolgokat magolni, amikre soha semmi szükségük
12601 XXXVI  |                     végzett! Elvetette azt a magot, amiből fegyveres dandárok
12602 XXII   |                 pince ajtaját, azután a nagy magtár ajtaját, meg a lisztes hombár
12603 XXII   |                      váralján. Kiüríttetem a magtáraimat, s berendezem számukra szállásnak.
12604 VII    |                     kurucok iránt lelkesülni maguknak a bennszülött hölgyeknek
12605 XVIII  |                      Jó lesz, ha megmutatjuk magunkat az ablakban a híveinknek –
12606 XVIII  |           összelabancozni. Hiszen mi hagyunk magunkkal beszélni.~– Nekem csak a
12607 XXIX   |                     nem jó lenne tenni, mert magunknak csinálnánk bajt vele. Inkább
12608 XXXIX  |                       A kuruc nevet lemossuk magunkról szappannal.~S oly őszintén
12609 XXX    |                   mint ma.~– Így van ám az – magyarázá a gazda, tudós jártassággal –,
12610 XV     |              vizsgálta meg apróra az oltárt, magyarázatokat véve Alauda uramtól azoknak
12611 XXVI   |                 kereste, míg kitalált valami magyarázatot.~Juliánna eszesen óvatos.
12612 XXVIII |                         Ahelyett természetes magyarázatul tevé hozzá:~– A futárt csak
12613 XV     |                   lett, s folyvást zavarta a magyarázgatásával a lelkész úr szép prédikációját.~–
12614 XVI    |           gondolatját, olyan szépen el tudta magyarázgatni a kuruc uraságoknak, kinek
12615 XV     |                 másikba dugta össze a fejét, magyarázgatva a Görgeyek fanyűvő vademberét,
12616 XXVIII |                   két óra hosszat beszélt és magyarázott, Andernach lovag az Isten
12617 XV     |               katedra alatt olyan fennhangon magyarázták egymásnak: hogy ez itt Józsué;
12618 XXXIV  |                    pedig hevesen hadonászva, magyarázva, s a bíró mellét ugyan ütögetve,
12619 XV     |                     betűket, amik az emléket magyarázzák. Utoljára kivette a papnak
12620 I      |                fészke, egyike azon kis számú magyarhoni váraknak, amik még nagy
12621 XXII   |                       Hát honnan jössz Fáraó magyarja?~– Megkövetem alássan, Lőcséről.
12622 V      |                      Péter cár jóindulatát a magyarokhoz ezek tartották fenn.~Azért
12623 II     |            megtartották, minden más egyébben magyarokká lettek.~Előkelőik nem nyárspolgárok,
12624 XXIX   |              kénytelen minden hadait kihívni Magyarországból, s amint az meglesz, jön
12625 XXXVII |                         Nemcsak a mienk: fél Magyarországé. Az egész összeesküvés kapcsai,
12626 XXVII  |                 vagyok segíteni azokon, akik Magyarországról hozzám folyamodnak pártfogásért,
12627 XLI    |                  valamennyi szekeresnek, aki Magyarországtól Sziléziáig a közlekedést
12628 XLII   |                elhoztam az ítéletednek mását magyarra fordítva, hogy megérthessed,
12629 XXXV   |                      érvényben: „Ne bántsd a magyart!”, a kard lapjára beedzve.~–
12630 XXXV   |                    az, hogy tartsa meg a kis magzatomat. Az én fiam is úgy sínylődik,
12631 X      |                   oly fanatikus odaadással a Mahomed paradicsomában, mint Pelargus
12632 XVII   |               kutatólámpást!~Lőcse városának máig is fennálló bástyatornyos
12633 XXVIII |                      a szájára; hanem teljes májából lehordta az egész lőcsei
12634 XLI    |                    ollót, felfejtette vele a majcot.~A lószőrtöltelék közül
12635 V      |                     klasszikus nyelvén, hogy majdan odalenn elmondhassa azt
12636 XXVIII |                  telerakták instantiákkal, s majdhogy széjjel nem szedték a keserves
12637 XLII   |                    tekintsen abba a tükörbe. Majdnem azt kérdezte, ki ez a szép
12638 XXXVI  |                      holnap neked! Egyszer a majmon van a sor, másszor a medvén.”~      ~
12639 XXVIII |                     akcentus: „Vájnye nyicht majn lyiber lyőve.”~– De ezer
12640 XXI    |                   pompázott; csak a gyönyörű majolikakemencék tanúsítják, s egy-két régi
12641 XXXI   |             tetteinkben a családi eredetet a majomtól, követelhetjük, hogy ugyanazt
12642 IV     |                    főjegyzőnek –, most paulo majora canamus. (Nagyobbról daloljunk.)~–
12643 XV     |                      kapitány uram eleget.~– Majornak tiszteld, öcsém, mától fogva.~–
12644 XXX    |              Juliánnát és Krisztinát.~Ők még Majthényban ebédeltek meg, a gazdag
12645 XXX    |                 elvonultak az úton – addig a Majthénynál álló szekértábor nem indulhatott
12646 XXX    |                  kévét senki!~Az út mellett, Majthényon túl, egy nagy rozstábla
12647 XXXII  |                     se volt a fákon; az első májusi fagy itt is leszüretelt;
12648 XII    |                   öledben tartani.~S ezúttal makacsabb volt az eldermedése, mint
12649 XLII   |             mondhatom meg. De bizonyos, hogy makacsságod díját az egész családod
12650 XVI    |                     lovagnak:~– Ha a vádlott makacsul megtagadja a feleletadást,
12651 XXXIV  |                    mi szépen süthetjük itt a makkot, mert az én Zsiga bátyám
12652 XI     |              cynoglossum, hanem jó nagy adag mákony…~
12653 XII    |                 jutunk, hogy a három hiányzó mákonylabdacs alighanem az ő söröskancsójába
12654 XXIX   |                  kérdé fogai közé szorítva a makrapipát.~A hallgatást feleletnek
12655 XXV    |                 ércvíznek csak egy beléhulló mákszemnyi kavics kellett, hogy kristállyá
12656 XXIII  |            dervisgenerális, hogy ha csak egy makulányi írást is ki mer hozni az
12657 XXIV   |                     az Andrássy névről azt a makulát, ami rajta esett! – biztatá
12658 XXXII  |                arckifejezése a tehetetlenség makutyi mélaságába lágyult bele,
12659 XV     |         halálordítását is elnyomja, akiket a Malach–Hamoves angyal, Ezekiás
12660 XLII   |                 tagja az asszonynak.~– Isten malasztja szállja meg lelkedet! –
12661 XXII   |                    abba a házba, ahol az égi malasztot árulják: hát te kész vagy
12662 V      |                     apostolok ők, akik ilyen malaszttal teljesek.~Leghátul a keresztászokon
12663 XXV    |                 szállást tartanak. Itt van a maleficium!~Egy asszony helyett kettő
12664 XVI    |                      ott leskelődött egy kis malícia.~Alauda uram el nem hagyta
12665 XVI    |                       monda Fabriczius egész malíciával, azonban a szája szegletében
12666 VIII   |              városból.~– Kérem szépen – súgá maliciózus kímélettel Alauda. – Ez
12667 X      |                    úgy hívják, hogy kávéőrlő malom. Az csinálja azt a sajátságos
12668 XXXIV  |                      amit a szív kíván, hozd mámorba, tedd őrjöngővé, hogy kövessen
12669 III    |                      ezenfelül meleg poszter mamuszokba voltak dugva. Aki annyi
12670 XV     |                 Reichenburgok özönvíz előtti mamutjait, a Máriássyak hármas halmon
12671 XXIX   |                   félsz? Hiszen hajtottál te mán ennél merészebb megbízást
12672 XXVI   |                   hát van Poprádon medve?”~A mancsokat odaadták az asszonynak,
12673 XXXV   |                     emlékeibe, olyan, mint a mandragoragyökér, hogy sír bele, ha erőszakkal
12674 XXVII  |                 ajkaihoz a kristálypoharat a mandulatejjel.~– Ki van itt? – kérdé a
12675 XI     |             kisfiától maradtak itt. Egy kézi mángorlóval mind szépen kitéglázta őket.
12676 XXV    |                  replika, hogy aki a hűségét manifesztálni akarja, térjen meg azonnal.
12677 XXXV   |                hozzám!~„Kip-kop”, hangzott a mankó, „klip-klap”, hangzott a
12678 XIII   |                     jöjjenek utánam.~Azzal a mankóit a hóna alá kapva, maga elöl
12679 XVIII  |                  amint az becsámpázott hozzá mankóival. – Ne keress számomra semmi
12680 XIV    |                  felismerve a kapitányt, két mankójára emelkedék, fejét a vállai
12681 XI     |                    azzal hóna alá véve a két mankóját, sebes tempóban ellógázta
12682 III    |                       s tovább evezett a két mankójával.~– Micsoda dolog az a kétfejű
12683 XXXVI  |                       A várt jutalom~Amilyen mankón tipegő anyókául jött be
12684 XXXV   |                hiszem, hogy öreg lehet, mert mankóra támaszkodik.~– Vezesd ide
12685 XXXI   |                    ég, ott vihar következik. Mankós lábú hadastyánok dörmögték
12686 XXXV   |                 görög ruhás anyóka eldobta a mankót a kezéből, s délceg, sugár
12687 XI     |                 sánta ember támaszt, aki két mankóval jön. – A doktor érkezik.~–
12688 XI     |                      a német mondja: „An den Mann dressiert.”). Ha valakit
12689 XXXVII |              bujdosik már régóta egy veszett manó, egy másik „kifizetett ezer
12690 XIX    |                  lerajzolva, kegyelmed saját manupropriájával, míg ugyanannak a hátlapja
12691 XXVIII |                      spuriusuk jönne, hogy a mappát vegyék a kezükbe s cirkalommal
12692 XXII   |                     hogy ez a mostani aligha maradandóbb nem lesz a többinél), s
12693 XXXII  |                    Aztán a titokteljes árván maradás, amiről nem volt szabad
12694 XXVI   |                   most is hű hozzá.~Nem volt maradása tovább.~Úti iszákjából előkeresé
12695 X      |                   címet találjon a közelében maradásnak, beállt a házához, a kisgyermeke
12696 XI     |         kémszemlészetre küldi a generális, a maradékot kidobjuk magunk az ablakon.~
12697 XXVII  |                     Rákóczi-párti Andrássyak maradnának számkivetve, elítélve, hogy
12698 XXX    |                 éjszakára mégiscsak itt kell maradnom ebben a boszorkányos hajlékban.
12699 XXXI   |                   kelepcéből; ő pedig magára maradva, foglyul esett; úgy vitték
12700 XXX    |                    vagy kapituláció alatt, a maradvánnyal könnyű lesz elbánni. S akkor
12701 XXX    |                      négyszögű terén; utolsó maradványa annak a hadseregnek, mely
12702 XXXI   |                hadtestnél. Blumevitz felment Máramarosba, ahol még az utolsó kuruc
12703 XXX    |                     kerülőt kellett tennie a máramarosi hegyi utakon keresztül.
12704 XVIII  |                  Hogy a törvényszék árulónak marasztalja el, s pallos vágja le a
12705 XXXV   |           vendégfogadásra.~– Igen köszönöm a marasztást, de ebédre a váraljai plébánosnál
12706 X      |                  amit elvállalt? S többé nem marasztotta, nem kísértgette lágyító
12707 IV     |                     a negyedik, a méhser-, a marcafánk- és viaszgyertyatételeknél
12708 IV     |           katonáinknak a kenyere, fügével és marcipánnal tartjuk ki őket. Más módját
12709 XIX    |                kámvájából.~Amint aztán a két marcona férfi betört a konyhaajtón,
12710 XXV    |                  négycsövű pisztoly? Ezzel a mardosó féreggel vágtatott vissza
12711 XXXI   |                     kapitulációról, aminek a marginalis punctatiói kegyelmedre nézve
12712 XXXV   |                     in integrum.”1~Erre az a marginális jegyzet vörösplajbászoztatott,
12713 XLII   |                valami eldugott cédula vagy a margóra írtjegyzet? Nem talált benne
12714 III    |                széles, tehénorrú, bivalnyakú marha megérti ezt az ismerős szót,
12715 IV     |                      protonotárius elkezdé a marhahúson. Exorbitans kvantum volt
12716 XXIX   |                 áthajtani azt a lovat, azt a marhát, ami gazdát cserélt – az
12717 XXIV   |                      coeleste, sem a balneum Mariae, minden theriacok, julepek
12718 VI     |              napfényre hozta, aki a hatalmas Máriássy család kezéből a várostól
12719 XV     |                  özönvíz előtti mamutjait, a Máriássyak hármas halmon álló páncélos
12720 XXVI   |                    elő nem keresett neki egy máriást a tarsolyából.~Akkor aztán
12721 XLI    |                Sziléziáig elszállítsa.~Mikor Mariathalból, egy etetés után, továbbindultak,
12722 XLI    |                      szekér a másikat.~Egész Mariathalig jutott már. Útközben megalkudott
12723 X      |               gyermekkel is tótul beszélj, s Marinkának nevezd. – Ne sokat búcsúzzunk.
12724 XXIX   |                    hogy miről van szó.~– Hát máris megvan! Teremtuccse derék
12725 XIV    |               soporem artemisialem: – oscula mariti. – Specificum. Probatum
12726 IV     |                   mindennap”.~A harangöntő a markából dörmögé e szavakat:~– Hiszen
12727 XX     |                   annál kegyetlenebb volt. A markával úgy tett a szíve fölött,
12728 X      |                     S aztán egész öntudattal markolászta végig férje karjait, azokat
12729 XI     |                     a kezei saskeselyű módra markolásztak az ágyruhákba és vánkosokba,
12730 XVI    |                     oldaláról, a kardkötőt a markolata körül csavarja.~– Megyek
12731 XVI    |                Fabriczius egyenes pallosának markolatára tette kezét oly fenyegető
12732 XIII   |                    oldaladon, tedd a kezed a markolatjára; nem érzed, hogyan melegít?
12733 XVIII  |                     hegyét és a könyökével a markolatkosarára támaszkodott, hidegvérrel
12734 XIII   |                   egyenes víkardját jobbjába markolva, kilépett a kapubolt alól.~–
12735 XXX    |                    selyemkendőjét a nyakán a markomba kaphatnám.~Szegény asszony!
12736 XXIX   |                    nevetni; a szerényebbek a markukba fojtották a kiprüsszenő
12737 XIII   |                  nagy ökölkosárral) voltak a markukban, s megszorították a lovagot.~–
12738 XVI    |                    du Près chevalier de Haut Marne, et Montcarlier.~– Kérem:
12739 XIX    |                    törődik ezzel?~S hogy még maróbb, szívetetőbb legyen a célzás,
12740 II     |                  lovag; a három nyilat tartó marok; a mezítelen gyermek a kivont
12741 XII    |                      egy gazdagon aranyozott marokin táblájú, türkizekkel kirakott
12742 XXXV   |                 cifra táblájú akad a kezébe, marokinba kötve, türkizekkel kirakott
12743 XXXI   |                 kezében hánytorgatott írást, marokkal szórja azt arrafelé, ahol
12744 XVI    |                  megszorongatta a kezét, két marokra fogva, mintha össze akarná
12745 XXXVIII|            sisakvirágokat, amiknek kelyhében Mars, sisakjában egypár fehér
12746 XXXV   |                  nagyon megszokták az udvari marsallok minden reggel megjelenni
12747 XXVI   |                     guardiába?~– No, igen. A marschroutát illetőleg.~– De hát ahhoz
12748 XLII   |                     kincseket adtál a lángok martalékául. És még most is úgy vagy,
12749 XXVI   |                      dobsinai barlang: kóbor martalócok menedéke. Ezt az utat erős
12750 XXII   |                     törökkel, tatárral, cseh martalócokkal: az özvegyasszony kezébe
12751 XXXI   |                   várost az ellenség vagy a „martalócság”. Mikor az egyik kaput kinyitják,
12752 XXIII  |                  úrasszonyától, hát szurokba mártatja, s úgy égetteti meg. (Hiszen
12753 II     |             szőlőtaposó kád, a benne táncoló martiális, kalpagos daliával; egy
12754 XVI    |                     a vörös foltok, mint egy mártírdiadém; kezében a hosszú kard,
12755 XXIV   |                      nem költi senki. S ez a mártírnő el tudta titkolni a fájdalmat,
12756 XXXV   |             rosszabbat szenvedett, mintsem a mártírok. Az a csodaalak, aki még
12757 XXV    |                  poprádi kocsmárost; hanem a mártírt, s védelmezte azt, mint
12758 III    |                     van, de „még nem múlt el Martius Idusa” – felelt rá a tudós
12759 XIII   |                 senki sem tölti a Luts patak martjai között.~Belleville lovag
12760 XXXIII |                kellett neki hozzá, hogy abba mártogassa, mint a cvibakot a csokoládéba!~
12761 XIX    |                akiknek a szívét forró olajba mártogatják.~– Hahaha! Két bolond, egy
12762 XVI    |                generális kövekre éhezett. Ma márvánnyal traktálnak meg bennünket.)~
12763 XXX    |                  szaggatta a főzőkanállal.~A márványarcú hölgy azonban őt figyelmére
12764 IV     |                     Dobzse, dobzse!” Ha az a márványba faragott kép, aki két sarkával
12765 II     |            kiérdemelték, hogy a hálás utókor márványemléket emeljen hamvaiknak.~
12766 XXIV   |                    Miklós, messziről nézve a márványfehér arcra, melynek a halál felséges
12767 XVI    |                     bírt. A mindenféle színű márványkoloncok domborművei a szentírás
12768 XXI    |                   erőszakkal lehántolt falak márványküszöbökön nyíló folyosókat mutatnak,
12769 XVI    |                 Jézus ábrázolata a Zabeyerek márványlapján az ősapa önfeláldozását
12770 XXXI   |                  födélzetek vannak, ólommal, márványlapokkal fedve. Fölül mind erkélyekkel
12771 XVII   |                    elöljárókat Fabriczius, a márványmedencéhez, melynek széléről bőven
12772 III    |                      ütött a botja végével a márványpadlóra, hogy még azt sem tudja
12773 XXXI   |           íróasztalon a hátrafelé néző Venus márványszobra, az íróeszköz zománcozott
12774 XII    |                    még a sírja fölé állított márványszobrát is kényszerítenék Andrássy
12775 XXX    |                      narancsszínű dolmányok, más-más színű nadrágokkal és csizmákkal,
12776 XLII   |                      elhoztam az ítéletednek mását magyarra fordítva, hogy
12777 XIII   |                       Az az én gondom, senki másé.~– De az enyém is, lovag
12778 XI     |                    vagyok, de az orvost nem. Másért is szükségem van a recipéjére.~–
12779 XXXVIII|                      ebben a parasztruhában, másféle öltözet pedig nincsen velem.~–
12780 VII    |                Rettegte a vaskezét mindenki. Másfelől azt is tudták felőle, hogy
12781 XIX    |                   sehol.~Ha itt nincs, akkor máshol kell neki lenni a háznál.
12782 XXVIII |                     rettegett apácaköntösben máshová sem nyerhetett volna bebocsáttatást.~–
12783 II     |                  egyiptomi gúla szelvénye, a másiké tömör kapunyílások rendjét
12784 XXV    |                      fehér kesztyű, holnap a másikén. Az emberi észjárás ki van
12785 XXVIII |                   elveszett, készülni kell a másikhoz.~Betakarta a halott arcát
12786 X      |                   még holdvilágosabb lett, a másiknál pedig kigyulladt; ugyanazok
12787 X      |                       hiszen kirontja vele a masinának a fogait.~S azzal kikapva
12788 XXXV   |                      brigadérosa lett volna, masírozhatott, amerre neki tetszett, több
12789 XV     |                     uram, csak a polgárőrség masírozik fel a templom elé a Te Deumra,
12790 XIX    |               rémüldözött, mintha meg akarná másítani a szörnyű nagy fenyegetést,
12791 XXVI   |                 értesíteni arról, hogy miért másította meg a szándékát.~Erről a
12792 XXX    |                     most már nem végződhetik másként, mint a kurucok teljes leveretésével.
12793 XIII   |                  vesztegetve az ellenségtől: máskülönben nem is lehetséges, hogy
12794 XXIX   |                    ha nem ébredt.~– Átkozott máslása! Hogy elaludtam tőle!~–
12795 XXIX   |                garatját, ha a karcosunkat is máslásként öntögette fel rá.~– Hát
12796 XXII   |                     a karcost, ő adott nekik máslást.~Aztán az egész napot azzal
12797 V      |                elfogyasztani kötelesség; azt másnapra fennhagyni nem szabad.~A
12798 VIII   |                    Amit mondtam, megmondtam. Másodbíró úr, hajtsa végre a parancsot. –
12799 XLII   |              elsőfokú tortúra nem használ, a másodfokút is kell alkalmazni.~Korponaynénak
12800 III    |                      már nem fiatal ember, a másodikért pedig azt nem, hogy még
12801 XXVIII |                   archaeologiai értekezést a másodiktól, hosszúakat természetesen,
12802 XXV    |                      Löffelholtzné tökéletes másodlata volt asszonyi kiadásban
12803 III    |                     látogatója a templomnak, másodmagával; a másik egy kis hároméves
12804 XXXIII |                      hagysz; s ha magad nem, másokkal öletsz meg.) De arra az
12805 XLII   |                mondott, nem akarta az igazat másokra kivallani.~Ezért halálra
12806 XXXV   |                      tyúkszemet kapott a sok másolástól. „Triplex philosophia” lesz
12807 XXXI   |                fordít.~A szathmári békekötés másolata volt az az írás. A szél,
12808 XLII   |                 fiacskám vár!~S azzal minden másra-támaszkodás nélkül, gyorsan felhágott
12809 III    |                     Egyrészt áhítatosságból, másrészt pedig azért, hogy az új
12810 XXVII  |                      vele beszélni.~De annak mással volt beszéde mostan.~Imádkozni
12811 XXII   |                      oda „tüled”-re (balra), másszál fel a Jákob lajtorjáján,
12812 XXXV   |                Royale, Artamene, Victoire de Mastric, Feu de Ligny, Celimene,
12813 XII    |                     a másvilágon (hogyha van másvilág?), s feleljen helyetted
12814 XLII   |                     titkot magaddal viszed a másvilágra, lappangó tüzet hagysz itt
12815 XXVII  |                 ember rámutat: íme, ez már a másvilágról került vissza, ahol az Isten
12816 XXXI   |                      melléállnak, a labancra másznak: azt is csak eljöttek megnézni,
12817 XVI    |                 főbíró –, miután kegyelmed a matematikai kérdést ilyen jól megoldá;
12818 IV     |               összevegyülnek Jacoponi Stabat Materének melódiái a Rákóczi-nóta
12819 XVI    |                   absolutus baccalaureussa a mathesisnek, hogyan lehet az, hogy amidőn
12820 XXIV   |                voltak írva: „Az én szeretett mátkámnak, Serédy Zsófiának, ajánlom
12821 XXIII  |                 olyan hegyet nem rak, mint a Mátra, s a döghalom tetején az
12822 VII    |                   kérdőre vonni, hogy melyik matrikulába van bejegyezve a házasságuk.
12823 XXXI   |                  instans néppel. Jámbor öreg matrónák álltak és üldögéltek, írásaikkal
12824 XXI    |                   találunk benne, a hesperis matronalist, mely megmarad kerti virágnak,
12825 XXVIII |             sertéseket vásárol, majd meg egy matyó fuvaros, aki sót szállított
12826 XX     |                      annak többé kása~Kirtek Maulwurf sírt ása! – Hahaha!~– Mit
12827 II     |                      a főtemplomnak egy nagy mauzóleum. Ez idő szerint legféltettebb
12828 XIII   |                     maradt több valami három mázsa lőpornál, meg egypár láda
12829 XXXIX  |                 kérek belőle, se ecettel, se mazsolaszőlővel többet; hazasiettem, hogy
12830 XXII   |                  pokolitalnak a neve. Fügét, mazsolát, kalmusgyökeret dobáltak
12831 VI     |                    császáriak részére állva, mazur csapatjaival végigpusztította
12832 XVI    |                  okos fejedet! Azok a bolond mazurok! Csakhogy kiszabadultál
12833 XII    |              Horatiust, mint a csurgói diák: Me coenas, at avis edit e regibus (
12834 XII    |                  Királyi vendéget! A „regina mea-”t.~S megint csak ott volt
12835 II     |                     hajdúi; szepességi fiúk, mecenzéfi huszárok; üstökbe font hajuk,
12836 VII(1) |                 Nachprs Hänsl aus Holmus hot mech mit an grussen Stein gejukt –
12837 VII(1) |                     wanst raus – Lieben Hons Mechl ihr krikt Satesfatium, geit
12838 XII    |                    csak a gerendáról lefüggő mécses.~Krónikánkból tudjuk, hogy
12839 IV     |                   gesta, Alauda uram –, négy mécset minden ablakba.~Az illuminatio
12840 XXIII  |                    mentekötőért, egy drágább medálért elcserélik a régit, s vele
12841 XVI    |                      a mellcsatjain, ökölnyi medáljain, míg a fekete patrícius
12842 XXIII  |                 gyémántos nyakláncon ökölnyi medált fityegetnek, fejedelmek
12843 XXII   |                 eltartva azt magától, hogy a medence lángja jobban belévilágítson,
12844 XXII   |                   vaskanállal merít a lobogó medencéből, s tölti az égő italt a
12845 XVII   |                 hegyi folyamocska olyan mély mederben halad el a város alatt,
12846 V      |                     a lépcsőn, s belépett in medias res.~Még csak akkor dalolták
12847 XIII   |                     Én elismerem a kegyelmed medicináinak a virtusait; de nagy kérdés,
12848 XXIII  |              számukra, küldj nekik akószámra medicinát, rendelj tüzelő fát a kemencéjükbe,
12849 XXXV   |              elsorolni valamennyit; Apelles, Medor, Daon Royale, Artamene,
12850 XVIII  |            felöltözötten szokott aludni, egy medvebőr bundával betakarózva.~Amint
12851 XXIV   |                   két egyszerű hárságy volt, medvebőrökkel leterítve; az egyiken aludt
12852 XV     |               asztalon; az eldobott kehely a medvebőrön; egy rózsaszín szalag a
12853 XIII   |                    érezheté.~Ott lefekteté a medvebőrre, s letépett róla minden
12854 XXXI   |                     Ott jönnek már! Az az! A medvebőrsüveges!”~Még csak a medvebőrsüvegét
12855 XXXI   |                 medvebőrsüveges!”~Még csak a medvebőrsüvegét látni, de majd nemsokára
12856 III    |                     a bakról valóságos fehér medvebundás, fókabőr ködmenes eszkimó
12857 XIV    |                     én megeszlek benneteket, medvecukor alakjában támadtok fel az
12858 XXVI   |                  öregúr. – Vannak ott akkora medvék, mint az úr maga. Ha meglátja,
12859 XXXVI  |                  majmon van a sor, másszor a medvén.”~      ~Igaz volt az öreg
12860 XXVI   |                       A tábornok az elejtett medvének csak a mancsait hozta el
12861 XXXI   |                 generális a poprádi erdőkben medvére vadászik. No, ha őt nem,
12862 XXVI   |                   megízlelni, milyen lehet a medvetalp kocsonyája. Most egészen
12863 XXVI   |                babérral meg szerecsendióval, medvetalpkocsonyának. Talán több vendég is érkezik
12864 XLII   |                     írást az üvegszekrénybe; meg-meg elővette, újra elolvasta.~
12865 XXX    |            szekértömeg közt poroszkál előre, meg-megakadva, a torlaszban az ekhós szekér
12866 XXXIV  |                    végig, vaskampós botjával meg-megkapaszkodva. Térdeire kötött vaskarmokkal
12867 XXXIV  |                kondulnak meg a jégkolosszok, meg-megrepedezve, hogy citerázik a magasból
12868 XIV    |                  hazamehetnek. A rárohanókat meg-megszalasztja; de aztán a helyére megint
12869 XXVI   |               rákócziánusokra, aki föltétlen megadást fog követelni, s senkinek
12870 XXXVII |                    volna ki bele a fogad, ha megadod neki.~– Kölyök! Ne tarts
12871 XVIII  |                    használta apraja-nagyja a megadott engedelmet, s volt hegyen-völgyön
12872 XXII   |                      érkezett a várkapu elé, megadva a szokásos jelt a kürtjével,
12873 XXXI   |                    az az ember, akit érdemes megajándékozni a saját fejével. Nem fog
12874 XVI    |                    hogy előre lódult bele. A megajándékozottak szépen meg lehettek ijedve
12875 XIX    |                   diktált erre; de Blumevitz megakadályozta benne:~– Mielőtt válaszolna
12876 XXV    |                báróné.~– Két báróné? – szólt megakadva Andrássy. – De hát ki az
12877 XXVIII |                     zöld asztal mellől, hogy megalakítsa belőlük a haditörvényszéket,
12878 XXII   |                     rajta végig. Ez a szó az megalázása volt. Dölyfösen emelte föl
12879 XXXIII |                    kapujai alól elkergettek? Megalázni azt a dölyfös hadat, amelyiknek
12880 XV     |                 bőséges ideje van Ezekiásnak megalkudni Zebaottal az asszírusok
12881 XLI    |             Mariathalig jutott már. Útközben megalkudott a fuvarossal, hogy őt egész
12882 XXVI   |             kémszemlészet, hogy a haditervét megállapítsa. Ismerte már a terepet egészen.~
12883 XXXI   |                 inkább asszony volt, semhogy megállhatta volna, hogy mikor azt mondják
12884 XVI    |                   keresztbe tett lábbal meri megállítani ez a Flandriából idetévedt
12885 XLII   |                lépcsői elé érve, még egyszer megállították, hogy a törvényszék jegyzője
12886 XVI    |                    evésre gondol!”~– No, hát megálljatok, majd megtanítalak én benneteket,
12887 XI     |            kikönyököljön, és az ablaka alatt megálló férfiszeméllyel hivalkodjék,
12888 XX     |              lándzsahosszra találkoztak, ott megálltak, lábhoz ereszték a puskát,
12889 XXXI   |                  eleitől fogva rendületlenül megállták a hűséget, s itt őrizték
12890 XXXVIII|                öltözeteim, majd itt Poprádon megállunk a Husz apó vendéglőjében,
12891 XLI    |                      János kéziratai voltak. Megannyi magyar előkelő főúr, a legtöbb
12892 XXXI   |                   hogy „ebből ne egyél, mert megárt!”, hát azt meg ne kóstolja.~
12893 XLII   |                     kiálta fel:~– Te makacs, megátalkodott asszony! Menj hát vesztedbe,
12894 XLII   |                    Elszörnyedtek a példátlan megátalkodottságon. Ehhez hasonló megtörhetetlen
12895 XXXIV  |                        Ne hozd elő, mert még megátkozom az órát, amikor született.~–
12896 XIX    |                         mondá elszörnyedve a megátkozott nő férje.~– Tiszta már!
12897 XXX    |                      a fejét. Az az ember őt megátkozta.~– Verjen meg az Isten a
12898 XXXI   |                      gyermekül ragaszkodott, megátkoztatott a saját apjával, s az átokból
12899 XXIV   |                  takart földet, ezt a vérrel megáztatott földet, amelynek kerekségén
12900 XLI    |              verfluchter Pintye Gregor meg a megbabonázott kantár!”~Hasztalan lett
12901 XXX    |                 asszonynak, akinek a szemeit megbabonázták, a többi meg mind csak ilyen
12902 XXXIII |                     el felőle. Akkor tehát a megbánás is igaz.~– Hát most miért
12903 XXV    |                      Majd kijózanodnak, majd megbánják!~Hanem az asszony számára
12904 XXXIII |                   meg a többiekét is. Igazán megbántad, hogy oly átkozott árulást
12905 XXXIV  |                      bevallom. Hogy vétkemet megbántam, azt bizonyítja az, hogy
12906 XXXVII |                       így megsérteni. S ha a megbántásért az asszony záporkönnyekre
12907 XXXV   |                   akit életében én annyiszor megbánték, aki énmiattam többet és
12908 XXXV   |                     s megint rendbe szedte a megbántott papirost, s nyugalmat erőszakolt
12909 XXII   |               összefonva karjait a mellén.~– Megbántotta kegyelmed az Istent, a népet,
12910 II     |                   előkerült az új.~Nagyon is megbecsülte ezt a várost mind a fejedelem,
12911 XXX    |                     a zöld szín hiányzik (ez megbélyegző volt); a kalpagok, kucsmák,
12912 XXIV   |                reszketett a láztól.~– Látod, megbetegítettelek azzal, amit mondtam! – rebegé
12913 XIX    |                    hagyva. Amaz a kíméletlen megbírálás: ez a feltétlen hódolat.~
12914 X      |                     bízva, mintha tudakolná, megbírja-e, amit elvállalt? S többé
12915 VI     |                     Táti, ne káromkodj, mert megbírságolnak – suttogá a háta mögül Wencezlauz
12916 XVIII  |                  készen van a teljhatalom és megbízás a császár nevében?~Blumevitz
12917 XXIX   |                    Kancellár őexcellenciá-ja megbízásából van szerencsém ezen stafétát
12918 XXIX   |                 Krisztina csak elhűlt erre a megbízásra.~– Nos! Csak nem bánt talán
12919 XIX    |                   ifjú József király azzal a megbízással küldé őt Rákóczi Ferenc
12920 XXIX   |             hajtottál te mán ennél merészebb megbízást is végre. Emlékezzél csak
12921 VIII   |                     ostromtutyi alatt erre a megbízatásra. Negyvennyolc óráig őrizni
12922 VIII   |                      Wencezlauz, janitor úr, megbízatik vele, hogy ez idő alatt
12923 IX     |                 főstrázsamester elesett.~– S megbízható ember Korponay János?~–
12924 XXVIII |                      Péter cárnak egy titkos megbízottja, Rákóczi üzenetével, akinek
12925 XXX    |                parancsot, s rögtön futtatá a megbízottját a kuruc táborba Károlyi
12926 XXXVI  |                  Talán még majd a többiek is megbocsátanak.~– Mármost még egy utat
12927 XXVI   |                  végeláthatatlan magassága a megbocsátásnak volt ezekben a sorokban.
12928 XXIII  |                 Állati ösztön: semmi más. Te megbocsáthatsz neki azért, amit ellened
12929 XXXI   |                  kegyelemnek? Hogy a hatalom megbocsátja a korábbi vétkeket, azoknak
12930 XXXVI  |                 annál a férfinál.~Asszonynak megbocsátják ezt. Az mondják: gyöngeség
12931 XXVII  |                    herceg galant ember volt, megbocsátott a szép asszonyoknak az erőszakoskodásért.~
12932 XXIII  |                      bűneinket, miként mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek”, ezt
12933 XXXVI  |                     Az előbbeni dolog legyen megbocsátva.~S hogy a bűnbocsánatát
12934 XXXV   |                     a kertésznek.~– Valóban, megboldogult jó úrasszonyunknak is ez
12935 V      |               napsugárt. Más bortól az ember megbolondul, ettől bölcs lesz; nem részegül
12936 XVI    |                     Belleville lovag gyöngén megbolondult.~Fabriczius éles tekintettel
12937 VI     |            kegyelmetek arra a hírre, hogy én megbolondultam, más bírát választottak.
12938 XXXIV  |                      Istent, sem embert! Hát megbolondultatok, hogy meg akarjátok ölni,
12939 XXVI   |                   Lőcsén főbíró, s egy sincs megbolondulva. Olyan kovács, aki az óráját
12940 XVI    |                  báró uramat! Ezúttal szépen megborotvált a kanalán keresztül. Máskor
12941 XV     |                    tisztelet alatt mily nagy megbotránkozást okoz minden igaz lutheránus
12942 XLII   |                      vétettem ellene, bizony megbüntetett érte engem az én lelkem.~–
12943 XII    |                     árulást. Aszerint fogják megbüntetni.~– Jól teszik. A polgárnőknek
12944 XXXVI  |                      tartottam elégnek, hogy megbűnhődjem érte, meg is fizettem érte.
12945 XXVIII |                     ezt a geometriai axiomát megcáfolta az a hajdú, aki kettőt lépett
12946 XIX    |                   valamennyi latrot, akikért megcsal! Az árulók koszorúját! Mind
12947 XXXVI  |          szeretőjéért, hanem a szeretőjét is megcsalta énvégettem. Sokszor otthagyta
12948 XXX    |                      az. S Andernach lovagot megcsalták a könnyek.~– Ne keseregjen,
12949 XXIV   |                   Reggel korán a lélekharang megcsendült a toronyban.~A dervisgenerális
12950 XII    |                      s miután egy pávatollal megcsiklándozza az ápolónő orrát, s meggyőződött
12951 XXVI   |                     kovács, aki az óráját is megcsinálja az úrnak, ha romlott.~–
12952 XIV    |                 előkerült a villamos géppel.~Megcsinálták az ember-láncot. A doktor
12953 XXXII  |                      Már a kis koporsómat is megcsináltatták. Megláthatod, ott van a
12954 XXXVI  |                 kiszabaduljon belőlük, s úgy megcsípi, hogy belehal.~Ghéczy Zsigmond
12955 X      |              hüvelyk- és mutatóujja hegyével megcsípte a férje két piros orcáját,
12956 XXXII  |                  kettőn áll a vásár.~Egyszer megcsípték már éjjel, bujdostában,
12957 XXVI   |                    szarvasbőr erszényemet, s megcsördítem benne a tallérokat, hát
12958 XXXVI  |            megengedem neked, hogy az anyádat megcsókold. Jó asszony, szeretheted.~
12959 XXIV   |                     kívánt feküdni.~Az anyja megcsókolgatta az orcáját, mikor lefektette.~–
12960 XVI    |                 utána.~– Hogyan költöttél?~– Megcsókoltam a szemedet, s a füledbe
12961 XXXIX  |                 magához szorongatá, többször megcsókolva a szép, lesütött szemeit.~
12962 IV     |                      szál bajuszkáján, aztán megcsóválta a fejét és leült. Ez igen
12963 XXIII  |                   minket! Ne hagyj bennünket megcsúfolni!~Miklós ebben az egész jelenetben
12964 XXIX   |                      van az asszonynak!~Hogy megdalolt, mikor a paplanos ágyat
12965 XVI    |                    hidegvérrel elnézni, hogy megdermedjen, mint kegyelmed innen a
12966 XXXV   |                   szerzett kitűnő érdemeiért megdicséri. A kegyelmed atyja sokszor
12967 X      |                 lélegzete ki nem fogyott.~Ha megdicsérték, elpirult, mint egy szűz
12968 XXXVI  |                életét. Egy nemes fellobbanás megdicsőítő hatása alatt tudott a hősköltemények
12969 XIX    |                   kezeit a keblén, s szemeit megdicsőült tekintettel emelve fel a
12970 XXXI   |                   József császár és király a megdicsőültek sorában volt, s Pálffynak
12971 XLII   |                    nemsokára együtt leszünk, megdicsőülve mind a ketten, s aztán soha
12972 XIII   |                    szidalmazni? Leköpködtek, megdobáltak, röhögtek rajtad.~– De az
12973 XXXI   |                 magát. Amire aztán Krisztina megdöbbenő gyanakodással bámult rá
12974 XXXII  |                    kisfiam? – kérdi Juliánna megdöbbenve.~– Temetést csinálok.~–
12975 XXII   |                    között. A csuhája ujjával megdörzsölte a szemeit, s újra hozzáfogott.~
12976 XI     |               csúfolnak, hogy „örök”; csak a megduplázott toka bizonyítja, hogy ez
12977 XXV    |                   aztán a konstanci zsinaton megégettek?~– Husz! Husz! – kiálták
12978 XXV    |                      alkalom, hogy egymással megegyezzenek, merre lehet innen elmenni?
12979 XI     |                       No, majd hozzányúl, ha megéhezik! – mondá a hóhér.~– Akkor
12980 XL     |                      a felső vármegyéket. Ha megéheztek, raboltak, sohasem mást,
12981 XXVI   |                  véleménye van a baja felől, megél-e vagy meghal?~Mikor az egész
12982 XII    |                  Felvetett két piros ajkán a megelégedés mosolya kérkedik. Odakinn
12983 III    |             Királyném! Hogy van „dicsőséged” megelégedve legalázatosabb hódoló jobbágyával?~
12984 XXX    |            bivalyoknak méltóztatik a fürdést megelégelni, s a hivatalos órát újra
12985 XXVIII |                    ezzel az időhaladékkal?~– Megelőzhetem a futárt, akit a király
12986 XXXII  |                    ami a lecsapó villámütést megelőzi, s ami hasonló ahhoz, mintha
12987 XXVIII |                    rám: én odasietek vele, s megelőzöm az ellenfelei küldöncét.~–
12988 XXX    |               dekrétumot. Sajnos, hogy mégis megelőzött kegyelmed, s ezzel szegény
12989 XXXI   |           megérkezett a kihallgatásra. Sokan megelőzték.~Mindamellett az elsők között
12990 XXX    |                      a lószerszám, a lovagot megelőzve.)~Most már csakugyan szentül
12991 XL     |               kancellár futárját minden áron megelőzzem, aki kegyelmességednek a
12992 XXIX   |                   melléje.~– Hát így is majd megélünk – mondá Korponayné. – Be
12993 XXIII  |                  csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek
12994 XXXI   |                 királyi kegylevélben nincsen megemlítve, a gömöri főispánság nem
12995 XXIX   |                nagybányai barlanglakó vitézt megéneklik.~Korponayné tisztában volt
12996 XXXVI  |            Juliánnának a kisfiát.~– Most már megengedem neked, hogy az anyádat megcsókold.
12997 X      |                    is, magamat is, mint hogy megengedném, hogy egy rossz álmom is
12998 XXXV   |                   hogy a kisebbik nem akarta megengedni a bátyjának, hogy ma kilovagoljon,
12999 XXI    |                    karddal verekedni. Azt is megengedte nekik, hogy egyszer-egyszer
13000 III    |                   nyitva hagyni, s ha kettőt megengedünk, az egészet végig kigombolják,
13001 XXXI   |             Krisztina is iparkodott a férjét megengesztelni.~– Az atyám megkegyelmeztetése
13002 XXXVII |                  térdepelt, és igazán nagyon megérdemelve a bűnbocsánatot, azt a jutalmát
13003 XIII   |                     A jutalmát várja. Bizony megérdemli.~Juliánnának eszébe jut
13004 XXIV   |                  gyermeknek, amint a könnyei megeredtek anyjára borultan: egyszerre
13005 XLII   |              elszökék vala, a sáfrányillatot megérezve, Lengyelországba.~Juliánna
13006 XXIV   |                     fiúnak. A vas tüzes vége megérinté az ágyúcska lőserpenyőjét,
13007 XXIV   |                    ér, s az a kinyújtott kéz megérinti; megfordult és elhagyta
13008 IX     |                    közben egy gyöngéd szóval megérintse, miként ez utolsó ölelkezésük
13009 XXIX   |                      ne félj semmitől. Amint megérkezel Szathmárra, siess vele a
13010 XXVIII |                      elé; ott várj reám, míg megérkezem. Csomagolj össze sok ennivalót
13011 XXII   |                  Kész nála minden az útra, a megérkezés napját majd tudatja.~Zsófiának
13012 XXX    |               vendégszeretet egy egész tábor megérkezésekor még Magyarországon sem gyakorolható.~
13013 XXVII  |                   kísérteni. Válogathattak a megérkezettek a bécsi vendéglőkben: üres
13014 XXVI   |             Ilyenformán alkonyatra kell neki megérkeznie, mert különben nem volna
13015 XXIX   |              körülményektől függ.~Korponayné megérkeztekor például egészen ellenkező
13016 XXXI   |                      fel; hanem aztán jobban megérlelve letett róla: annak a pártfogása
13017 XXXII  |        szőlőlugasokkal, amiken sosem szoktak megérni a fürtök.~Gyümölcs egy szem
13018 XXIII  |             elbámulva.~– Nem biz engem. Csak megerősít abban a hitemben, hogy egyik
13019 XXIII  |                   nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rabszolgahadnak!
13020 XXX    |           mindenkinek az elkobzott vagyonát, megerősítenek kit-kit a fejedelem által
13021 XXI    |                     birtokaiban és rangjában megerősítést mer; ott volt végül az utasítás
13022 XXXVIII|                 Jánosé érvényesült. A király megerősítette a szathmári békeszerződést,
13023 X      |                ugyanabban a császár által is megerősíttessék.~– Ezért súgnak-búgnak hát
13024 XXV    |                  donációkban való legfelsőbb megerősíttetésre. S ezek között volt Korponayné
13025 XLII   |                     adva, király pecsétjével megerősítve, mégis elvetették; azt mondták,
13026 XLI    |                      Végre tehát Pelargus is megérte, hogy kapott a bálványozott
13027 XXIV   |                  beteg szemei messze látnak. Megérté egy szóból, hogy azok odakinn
13028 XXII   |                    egynémely rendelkezésemet megértessem veled; nehogy az oktalan
13029 XXVIII |              kapussal meg a belső drabanttal megértetik, hogy nem arról van szó,
13030 XXVI   |                     jelenteni. A két egymást megértett minnelovag megölelte egymást,
13031 XXXVIII|               történt, s azért mind a hárman megértették egymást. Az asszonyoknak
13032 XLII   |                      magyarra fordítva, hogy megérthessed, mire vagy ítélve.~– Jól
13033 XXV    |                    iparkodott azt egyszerűen megérthető okokkal kimagyarázni maga
13034 XXIII  |                  magát, hogy férje leveléből megérthette, miszerint az nemsokára
13035 XXV    |                 intézett magyar megszólítást megértsen.~– Was sagt er, mein Kind? –
13036 XXXI   |             Löffelholtz tanácsolta neki, aki megértve a váratlan fordulatot, előre