bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

13037 VII    |                    fejeiket.~Hiszen akkor is megesett az, hogy el-elfelejtkeztek
13038 XXIX   |                     a káromkodás. Hát hiszen megesik az más emberen is, nem kell
13039 XXII   |                     tudd meg, fickó, hogy én megesküdtem, hogy aki ebben a várban
13040 XXXI   |                Amnesztiát adtál mindenkinek! Megesküdtetek rá! Él az Isten, aki meghallotta!
13041 XVI    |                     kurucaimat sohasem lehet megesküdtetni.~– Szabad lesz talán tán
13042 XXIX   |                   más, csak a bivalyok: azok megeszik még a siskát is, csak legyen.
13043 XII    |                   rebegé Juliánna. – A vérem megfagy a rémülettől. Egy halottat
13044 XVIII  |                         Így szokott a katona megfagyni az őrálláson:~Éjfél után
13045 XXXII  |                    Ha te azt megtudnád! Majd megfagytunk; majd éhen elvesztünk. A
13046 XXXV   |                     ezt a szívet még egyszer megfájdítsd! Ki kell neked találnod
13047 XXIII  |                 ellenünk vétettek”.~Az anyja megfeddé az ilyen helytelenségekért;
13048 XXVI   |           arcmozdulatait, amíg a titkosírást megfejtegeté. Az pedig tökéletes doktori
13049 XIX    |                      aztán odadobta az egész megfejtett írást Blumevitz elé.~Az
13050 XXVIII |                      a lomha idegek fölött a megfékezhetetlen csodalény, a lélek, ez az
13051 X      |                    azt útravalónak, ha őróla megfeledkeztek?~Bizony másnak! De azon
13052 XVI    |                  lenne képes erre a kérdésre megfelelni, de az a valaki nincs itt,
13053 XVI    |                   ott várt az ezredporkoláb, megfelelő segédszemélyzettel: bilincseket
13054 XXX    |                      dohányvágó félkardot, s megfenyegette vele a vénasszonyt, olyan
13055 XXIV   |                      én beváltom azt, amivel megfenyegettem?~– Hogy te beváltod, hiszem,
13056 XVI    |             kapcsáról a tollas buzogányát, s megfenyegetve azzal a zúgó csőcseléket. –
13057 XXXII  |                      Egy csínyt tett gyerkőc megfenyítésére nem volt elég erélye. S
13058 VI     |                  utánuk dalolnak, korbáccsal megfenyíttessenek. Takarodó után a kocsmák
13059 XLII   |                   haj? Bizony régen nem volt megfésülve, nap-nap óta csak a tíz
13060 XXV    |                 bonhomiájába, amit az ő éles megfigyelő szemének észre kellett venni.~–
13061 XXIX   |                  Ennek az úrnak nagyon kell, megfizet érte.~– Ötven aranyat adok
13062 XXIII  |             exorcizáló füstölömet érte. S ha megfizeti az árát a tiltott örömnek,
13063 X      |                    Hát énnekem is azzal kell megfizetnem. Ne mondja a világ, hogy
13064 XXXI   |                   volna az összeg; ez a szó „megfizettünk!”, kaviccsá változtatná
13065 XXIII  |                    vétkeinkért, miként mi is megfizetünk azoknak, akik ellenünk vétettek”.~
13066 XXIV   |                    gondolat.~És ő megígérte, megfogadta, hogy még azért a szentséges
13067 XLII   |                    pillanatban ez a gondolat megfogamzott, abban a pillanatban oltsa
13068 VI     |                  hogy meg vagyok bolondulva, megfogatott, megkötöztetett, s becsukatott
13069 XXXI   |                 szíve jóságánál a gyermek is megfoghat, míg Illésházy Miklósban
13070 XXXVII |                      dolgot, mégiscsak olyan megfoghatatlan eset, hogy az embernek a
13071 XXVI   |                    Szentkirályi Istvánt, azt megfogják, kivallatják, hanem Csíkszentkirályi
13072 XIX    |                      hogy egy rúdnak a végét megfogjam, amelyik piszkos.~– De mikor
13073 XIII   |                    kellett őt a két karjánál megfogni, és maga előtt tolni, hogy
13074 VIII   |                      el. Egy kuruc hajdút is megfogtak, mégpedig in flagranti,
13075 XIII   |                      a Belleville lovagot?~– Megfogtuk! Rajtakaptuk! Ő tette! Ő
13076 XI     |                      neve) – szólt a doktor, megfogva a beteg hölgy üterét. –
13077 XXXV   |                    lakott a bölcsészek hideg megfontolása, az élettel leszámolt nyugalom,
13078 V      |                   kulcspárt is megmutatta.~A megfontolási félóra kissé talán hosszúra
13079 XLII   |                     is tehetnél. Még most is megfordíthatnád magad és fiad sorsát, a
13080 XXIII  |                   álmodott, s arra fölébred, megfordítja a vánkosát a feje alatt,
13081 XXVIII |                   után a szerencse egyszerre megfordul, s kezdi regressírozni magát,
13082 XV     |                     aztán ugyanazt a levelet megforgatta, újra összehajtotta, lepecsételte,
13083 XXIX   |                  odakészített, s még egyszer megforgatva a paprikás csirkét a galuskákkal
13084 XXXI   |                 hitétől és minden reményétől megfosztott nyughatatlan szívet.~Korponayné
13085 XXXIX  |                kardjával ketté akarta vágni, megfusson előre, és szaladjon, míg
13086 XIII   |                  volt szokása őrjáratok elől megfutamodni. Sokszor a hátukhoz verte
13087 XI     |                   nem mondja azt senki, hogy megfutott egy szép asszony elől.~–
13088 XII    |                 többi kuruc vezérek már mind megfutottak, két napig tartó csatában
13089 XX     |                 Lőcse város a világ!~S azzal megfúvatta a tárogatókat, s a Bástya
13090 XXIV   |                      őneki mondá az a nő: – „Meggátolom az istentelenséget… ott
13091 XXII   |                    kezében. Lehúzta a fejét, meggörbíté a térdeit úgy, hogy a vele
13092 XIX    |                    ellenfélnek egy hajszálát meggörbítené. – De hogy tökéletesen meggyőzzem
13093 XXXIV  |                      fel tudott jutni; félig meggörnyedve haladt felmentében a párkányzaton
13094 XVI    |                       Korponay tiltakozott e meggyalázás ellen.~– Belleville lovag
13095 XXXI   |                megkínzott, halálra üldözött, meggyalázott teremtés még maga töri magát
13096 XLII   |               irgalma minden földi fájdalmat meggyógyít.~Juliánna letörlé könnyeit,
13097 XXXV   |                     meg az embert. Nem lehet meggyógyítani, meg fog halni bele. És
13098 XXXVI  |                    szegény beteg fiacskámnak meggyógyítására orvosdoktort rekommendálni
13099 XXIV   |                    kopaszságot, a süketséget meggyógyítják a csigák, mert a csigahéj
13100 XXXVI  |                      útközben, annak a szíve meggyógyul.~Négylevelű lóherét keresett,
13101 XXII   |                    hozzá, és kér békességet, meggyógyulást! S az Úr azokat hallgatja
13102 XXIV   |                 volna semmi rajta. Nem akart meggyógyulni.~Egy este, mikor a gyermekeit
13103 XXXIII |                   még a titkos érzéseimet is meggyónom, amiket soha meg nem találna
13104 XVI    |               keresztény vagyok. Legutoljára meggyóntam a montmartre-i kolostorban.~–
13105 XXXIII |                    gondolni.~Ghéczy Zsigmond meggyőződhetett róla, hogy amiket a leánya
13106 XXXI   |                       a kegyelmed rubrikája. Meggyőződhetik belőle kegyelmed, hogy mindaz,
13107 XII    |          megcsiklándozza az ápolónő orrát, s meggyőződött róla, hogy az még erre sem
13108 XIX    |          meggörbítené. – De hogy tökéletesen meggyőzzem kegyelmedet afelől, hogy
13109 XXIV   |                     s az elsőszülöttét. Szép meggyszín kamuka dolmány volt rajta,
13110 XXXIV  |                 gyertyákat nem lehetett újra meggyújtani.~Most következett el még
13111 XII    |                 kedvszegetten a lovag. – Hol meggyújtasz, hol eloltasz. Mikor legjobb
13112 XXIX   |                     hagyják itten.~A csaplár meggyújtatta a fáklyákat, s maga ment
13113 XI     |                  kellett gyújtani. S mihelyt meggyújtják a gyertyát, már akkor éjszaka
13114 XI     |               keresse ott. – Kitötyögött egy meggyújtott viasztekerccsel a konyhába;
13115 XIX    |                    hogy a gránátjaik kanócát meggyújtsák, az utóbb jövők éppen a
13116 XXXII  |                    ami a felhők súrlódásától meggyullad. Még akkor Franklin nem
13117 XXII   |                névtelen bűnt még az apjukban meggyűlölni.~– Minő névtelen bűnről
13118 XXIII  |                    férj az első dühében, aki meggyűlölte a feleségét: Abban a forró
13119 XXXIII |                 ölében hozza. Hát nem eléggé meggyűlöltette ő ezzel a fiúval az anyját?
13120 XXXI   |                   előbb a magyar kancellária meghagyását elhozza magával; anélkül
13121 XXII   |                      gyermekeit birtokaikban meghagyja, oltalomba veszi, kitünteti.
13122 XXXIX  |                     gyermekeit, a feleségét, meghagyják neki az erdélyi fejedelemséget,
13123 XXVII  |                 heveredett le, rövid álomra, meghagyva a helyettesítő apácának,
13124 XXIX   |                     mivel az üldözőit szokta meghajigálni.~A talitarka kép alá gyönyörűséges
13125 XXXIV  |                 látszott most: kérő, esdeklő meghajlása, összekulcsolt kezei, mik
13126 XXIV   |                      az alatta levő boltozat meghajlik, mikor az ember végigmegy
13127 XIV    |                   megmerevedve többé; szépen meghajlott; a szempillák felnyíltak,
13128 XXXIV  |                   kezei, mik térdeit érinték meghajoltában, lecsüggesztett feje, árnyékvető
13129 XII    |                    mégsem azt tette, hanem a meghajtott térdeivel érinté annak térdeit:
13130 XXII   |                     élhetsz szeretetlenül, s meghalhatsz elsiratatlanul. – De az,
13131 XXXIII |                    gyermekemet meglássam, és meghaljak.~– A gyermekedet láttad
13132 XXXII  |                      egy mennydörgés moraját meghallá Ghéczy Zsigmond, egyszerre
13133 XXXVII |                      a vágtató kocsi zörejét meghallák.~Legelőször Korponaynak
13134 XXX    |               Rémületemre azt a hírt kellett meghallanom, hogy a császár hirtelen
13135 XXII   |                    Miklós szava elvész abban meghallgatatlanul.~A kálvinista pap kérlelő
13136 XXI    |                     se bánta, hogy a másikat meghallgatta. A nyomor vallása a türelem
13137 XXII   |                 katedrába. Onnan majd jobban meghallják, hogy mit beszél!~Csak Zsófia
13138 XXIV   |                      közt: „De jól járna, ha meghalna!”~Ha nem érné meg az ura
13139 XXXVI  |                      meg az utcán, nem akart meghálni. Csak onnan a kapuból kiabált
13140 XLI    |                      vidék élő jóltevője! Ha meghalsz, tehozzád járnak majd búcsúval
13141 XXXII  |                     elpihentem. Azt mondják, meghaltam. Már a kis koporsómat is
13142 XXII   |                 uramat; hajahaj!~Arra is, ha megharagszom,~Itt a csárda, majd beiszom.
13143 XVIII  |                    etc. etc.”~– De hisz ez a meghatalmazás Löffelholtz tábornoknak
13144 XXXI   |                      lett aláírva, a császár meghatalmazottja, Löffelholtz tábornok által.
13145 XXIV   |                      ki maga is reszketett a meghatottságtól. – Ő hívogat magához bizonnyal.~–
13146 XXXII  |                      szánta rá a fejét, hogy megházasodjék.~Ez már a vakmerőségnek
13147 V      |                történteknek, s a jegyzőkönyv meghitelesítésére ismét visszatér.~Az ilyen
13148 XVI    |                       De a tanúkat nem lehet meghiteltetni, ha már bort ittak.~– Jaj,
13149 XIII   |                     érkezett az éjjeli roham meghiúsítására, Löffelholtzék ostromdandára
13150 IX     |                    De hogyha Korponay járása meghiúsul, ha odavész a jövő éjjel,
13151 XV     |               patríciusok küldöttsége szokta meghívni a parancsoló tábornokot.
13152 XXXVIII|                   egész országban, a királyi meghívók már szétküldettek. A zaklatások
13153 XIX    |                  padmalyos szobába.~– Amíg a meghívottak előjönnek – monda neki –,
13154 XXXI   |                   herceget, diákot egyformán meghódít, éppen ilyen szép híre volt
13155 XIII   |                Megérdemelte. (Akit ő egyszer meghódított, bolondja marad az neki
13156 XXV    |                 várban, s visszautasította a meghódolást. A fegyverszünet alatt úgysem
13157 XXV    |                  soha, hát még asszony! Majd meghódolnak a körülsáncolt szívek, csak
13158 XIX    |                     többi, látva azt, hogy a meghódoltak kegyelemmel lettek fogadva,
13159 XXX    |                   Micsoda zsiványét? – kérdé meghőkölve a vendéglős.~– No, hát azét
13160 XIX    |               eredménye, hogy mind a két fél meghosszabbította a fegyvernyugvást déli tizenkét
13161 XL     |                 királyi jóváhagyást is előre meghozom kegyelmednek az iránt, hogy
13162 XLII   |                ítéletet tartottak fölötte.~A meghozott ítélet maga egy kis opus.~
13163 XXX    |                  halálhírét Bécsből hamarabb meghozták, mint te.~– Hamarabb. mint
13164 XXXIV  |                  megüti az ezret.~– No, majd meghozza a nervus bellit a Zsiga
13165 XXXIII |           üvegkalitkába, ahol összekuporodva meghúzta magát, s onnan már most
13166 XXIV   |                  vele?~– Elküldeni apának.~– Megígéred nekem, hogy azt megteszed?~
13167 XII    |                     szólt ez a fogadás?~– Ha megígéri, hogy nem nevet ki érte.~–
13168 X      |                    arra kérjelek, amit nekem megígértél.~– Hogy a kisfiúcskát elvigyem
13169 XXXVIII|                     vagyont visszaadtak, sok megígértre új kilátást nyitottak. Így
13170 VI     |              aranyserlegeket, amikből azokat megigyák. A király palatinusa azonban,
13171 XIX    |                   játsszék. Úgy tett, mintha megijedne e fenyegetéstől.~Úgy rémüldözött,
13172 XLI    |              amelyiktől annyi oka lett volna megijedni, mint ettől.~Ez Andernach
13173 XIX    |                     gránátosok sokkal jobban megijedtek ezektől, mint azok őtőlük.
13174 XXIX   |             kettőnket.~– Nem magamért vagyok megijedve. De mi lesz veled? Te itt
13175 XXIII  |                   tette volna meg, de nagyon megijesztette vele a jámbort.)~Most már
13176 XXVI   |                     s azt mondja: „No, ugye, megijesztettelek?”~Szokásuk ez a szép asszonyoknak,
13177 XXXI   |                      kegyesen. A legyőzöttet megilleti a kegy.~Közelebb húzta székét
13178 XXXIII |              elrejtve az a pénz, ami a munka megindítására szükséges, csak én tudom. –
13179 XXX    |                      csoporttá gomolyodik, s megindul Nagy-Károly felé, s ezzel
13180 XV     |                   idiómában felelt, s együtt megindulának a főtemplom felé. A hó szépen
13181 XXIX   |                    készség, csakhogy egyszer megindulhatott alatta.~A soha embert nem
13182 XXXVI  |                    bezárult mögötte az ajtó, megindult a dévánkodás, amilyen szokott
13183 XXIV   |               dörmögé Miklós, erőszakot téve megingatott hitetlenségén. – Le kell
13184 XV     |                     munka!~S nem várta, hogy meginitálják, odament az oltárhoz. Aközben
13185 XXV    |                      van.~A tábornokné aztán meginvitálta estére, egy csésze tejeskávéra,
13186 XXXV   |                  őtőle a tisztek nem láttak.~Megírhatták a szathmári békekötést,
13187 XXXV   |                       úgy jósolták a számára megírt balvégzetet. S a beteg kinézést
13188 XXIII  |                    folytatá a vádat.~– Ugye, megírtad neki azt is, hogy ha jön
13189 XXV    |                 felbontott levelek tartalmát megismeré.~A békekötés alkudozásai
13190 XXXII  |                belépjen a házba, hanem amint megismeri a hintaját, még a tornácajtóból
13191 XXXII  |                    akkor tizenhat éves volt, megismerkedett a szomszéd Murányvár kapitányával,
13192 XXX    |                  örülök, hogy van szerencsém megismerkedhetni asszonyságoddal. Nem mondhatná
13193 XXII   |                  hogy én generális vagyok?~– Megismertem az épületes beszédjéről.~–
13194 XXV    |                 elvett templomot.)~Andrássyt megismerteté Korponayné a tábornoknéval,
13195 X      |                    szépen imádkozzál: azután megiszod a kávécskádat.~– Elébb innám
13196 XXII   |                    volt.~– Elárulták Lőcsét! Megitták az árát! Hát ti is annak
13197 XXIX   |                nehezebb lenni.~Vajon aközé a megivott sör, bor közé nem tévedt-e
13198 XXVI   |             emlegette, milyen kíváncsi volna megízlelni, milyen lehet a medvetalp
13199 XXXV   |                   bennük véghez.~Az még csak megjárja, hogy egy nagybirtokú főúr
13200 XI     |                   között, hogy olyan sokszor megjárták a szemei ezt az utat.~Meg
13201 XXII   |                     mondok neked, és ezt jól megjegyezd, Miklós! Amivel fenyegetőztél (
13202 XVI    |                  tizenkét és fél órakor. Jól megjegyeztem, mert ébren virrasztottam
13203 XXV    |                   neve is. Intra parenthesim megjegyeztetett: „Nem az apjának, hanem
13204 XVI    |                   toronyhoz?~– Mindenekelőtt megjegyzem, miszerint nem azért vagyunk
13205 XXV    |             visszafoglalni.~Bízott személyes megjelenésének varázsában, melynek férfi
13206 XV     |                     templomi ünnepélyen való megjelenésre előkelő patríciusok küldöttsége
13207 XI     |                    ablak, s az ablakkosárban megjelenik a „coeur dame”.~Gyönyörűen
13208 XXVI   |                álmodott volna valamit, abból megjövendölte volna neki, hogy szerencse
13209 X      |                 nevetett rajta.~– Hát hiszen megjövök egy darabban, ne félj. Csak
13210 XX     |                    meg, amit Blumevitz előre megjósolt Andrássynak: hogy amint
13211 XXXVI  |                  tett jó szolgálatok valóban megjutalmazandók, Fabriczius uram. Fizessen
13212 XIX    |                    Jánost, számos érdemeiért megjutalmazta: helyezze be az Ocskaytól
13213 XLII   |              családodnak. Ember ítéletét már megkapád, Isten ítéletét még ezután
13214 XXXIV  |           kampósbotjával lenyúlva a horgával megkapaszkodott kötélért, annál fogva elkezdte
13215 XXXII  |                     póklábforma gyökereikkel megkapaszkodva a sziklahasadékokba.~Emberi
13216 XXXI   |                    hogy a vasketrec kulcsait megkaphassam tőled, s kiszabadíthassam
13217 XII    |                   urak valaha ezt az albumot megkaphatnák, bizony még a sírja fölé
13218 XXXIV  |                    adjuk érte azt, amiért az megkapható. Nekünk Andrássy Istvánra
13219 XXXII  |                    tábornok.~Hát hiszen akit megkaphatott, ő sem sajnálta azt válogatott
13220 XXXIV  |                   fölmerült. Amint a kezével megkaphatta a jégmellvédet egy pattanós
13221 XIII   |                  odavezetnek! Rajta! Utánam! Megkapjuk, ha az ördög vitte is el!~
13222 XXXIII |                 amiket ha a labanc portyázók megkapnak nálad, egy fokkal magasabbra
13223 XXIX   |              szaporán. A kilenc aranyat majd megkapod, ha odaát leszünk.~S onnan
13224 X      |               nagyapánál a régi csészémet is megkapom, ugye? – Meg, kedveském,
13225 XII    |             torzképek közös albumát.~Mindent megkapott, amit kívánt.~
13226 XIII   |                    hát mit örülsz neki, hogy megkaptad a Belleville lovagot?~–
13227 XXXIII |                    is.~– A fiam ítéletét már megkaptam. Megmondta, hogy nem szeret.
13228 XXXI   |                   mikor már jött a staféta a megkegyelmezéssel.~– De azt a tábornok úr
13229 XXXIV  |                      van; az öccsét pedig, a megkegyelmezett kuruc tábornokot, szállítsa
13230 XXVII  |                    Azok a trón előtt, nekünk megkegyelmezetteknek, természetes pörlekedő ellenfeleink,
13231 XXXI   |                   megengesztelni.~– Az atyám megkegyelmeztetése miatt járunk. Lásd, itt
13232 XXXV   |                   ahhoz az üvegkoporsóhoz, s megkérdeni: „Hogy aludtál, lelkem?” –
13233 XIX    |                Kitámolygott a szobából, hogy megkérdje az asszonytól, hol a gyermek?
13234 XIII   |          lármakiabálása idehozta.~– Ott van! Megkerítettük! Az áruló! – kiabált Wencezlauz,
13235 VIII   |                  egyik innen, a másik onnan! Megkerítjük!~Hát úgy tettek. Mind a
13236 XXXII  |               Jánossal, aki beleszeretett, s megkérte a kezét.~Ghéczy Zsigmond
13237 XXVI   |               Ismerte már a terepet egészen.~Megkerülni az ellenség hadállását,
13238 XXVII  |               sietett Korponayné a feladatát megkezdeni.~Gyalog ment ki: a gyaloghintók
13239 XXXV   |                     az íróasztalához, melyen megkezdett nagy filozófiai munkájának
13240 X      |                  alkudozás nem egyébért lett megkezdve Andrássy generális által,
13241 XXVI   |                     szép asszonyoknak, előbb megkínozni jól a rájuk várakozót, azután
13242 XXXI   |                haragot, gyanút, keserűséget, megkínoztatást, hűtlenséget, árulást elfelejteni,
13243 XIV    |                     fel az elkárhozott extra megkínzására.~
13244 XXVI   |               várakozót, azután kárpótolni a megkínzásért.~Hanem ezúttal ez a képzelődése
13245 XXXI   |                   saját leányát? S most ez a megkínzott, halálra üldözött, meggyalázott
13246 XXIV   |                      a halotti szentségeket.~Megkísérlé azután a cselédje által
13247 XXVII  |                    azt magával Rákóczival is megkísérté, még I. József trónra jutásakor,
13248 XXIX   |                 verseny pálmáját.~Korponayné megkísértette a vén hajdúkocsist lekenyerezni,
13249 XXVIII |                      becsület még azoktól is megkívánja, hogy álljanak félre, és
13250 XXVIII |                 lovagnak is minden porcikája megkívánta. Tisztelet, becsület az
13251 XI     |                    keresztül való virrasztás megkönnyebbítésére.~A doktor kiadta az instrukciókat
13252 XXXI   |                     drabant az alabárdjaival megkönnyíté az előrehaladását az egyre
13253 XVI    |                    amit Blumevitz tett, hogy megköszönöm a szállást hollandus módra,
13254 XXXI   |                     ebből értesült először a megkötött békességről.~Juliánna figyelmezteté
13255 XXX    |                     a két meghatalmazott már megkötötte és aláírta a békét, s most
13256 XX     |                       de utoljára elnyomták, megkötözték, s akkor azután a volt kuruc
13257 VI     |                     bolondulva, megfogatott, megkötöztetett, s becsukatott a misericordiánusok
13258 XXII   |                      jössz Fáraó magyarja?~– Megkövetem alássan, Lőcséről. Levelet
13259 XXVIII |                   lovag úrnak; s tette ezt a megkövetést az elokvenciának oly tetézett
13260 XXVIII |             buzgalmában elkövetett sértésért megkövető ünnepélyes bocsánatkéréssel
13261 XVIII  |                     harangkötelet megrántva, megkondítá a lármaharangot. A vészhangok
13262 II     |                  legjobb katonái.~Tíz órakor megkondul az öregharang a nagy templom
13263 XLI    |                   váltig. – A gyertya kanóca megkoppantatlan izzott előtte, elgombásodva.~
13264 I      |                   már össze van repedezve és megkopva; de az arc mind a kettőnél
13265 XLII   |                   krónikáink „a hármas fával megkoronáztatás” címe alatt emlegetnek.
13266 XXXI   |               párkányos bástyáinak rámájában megkoronázva a Szent Erzsébet egyház
13267 XLII   |                      egy rózsakirályné, akit megkoszorúzni visznek, fél karjával Pelargus
13268 XXX    |              császárnénak és a miniszterének megküldé írásban azon végóhajtását:
13269 XXXI   |                   Pálffynak a visszahívatása megküldetett Bécsből.~– De Pálffy jóhiszeműleg
13270 XXV    |                  nézve. Az alkudozó nádornak megküldték azt a lajstromot, melyben
13271 XXXVIII|        Krasznahorkáig, a két beteg gyermeket megkuruzsolni. – Hanem ahhoz pénz kell,
13272 XI     |           kihágásokat elkövetett nőszemélyek meglapátoltatni („gelapatirt werden”).~A
13273 XIII   |                leánya! Hozok mindjárt enned! Meglásd, milyen jókat! Török császár
13274 III    |           megpróbálom királynénak üdvözölni, meglássák kegyelmetek, micsoda hatása
13275 XXXIII |              leányától.~– Hogy a gyermekemet meglássam, és meghaljak.~– A gyermekedet
13276 XXXII  |                   fejébe vette, hogy valakit meglásson, akit szeret, az akkor nem
13277 XXXII  |                      azt mondta, hogy amikor meglát, rögtön meg fog ölni.~–
13278 XXXII  |               koporsómat is megcsináltatták. Megláthatod, ott van a tornácban. Nem
13279 XVIII  |               kezdett, a piacon levő férfiak megláthatták a két ellenséges vezért
13280 XI     |                 mondá a hóhér.~– Akkor aztán meglátjuk a szépséges pofácskáját.~
13281 XXXIII |                     Nem bánt senki, ha engem meglátnak.~Ez a szó megolvasztá a
13282 XXXVI  |                    utaznál a régi barátnédat meglátogatni. Onnan azonban kiosonhatsz
13283 XXXVIII|                      okod lesz Pálffy Jánost meglátogatnod.~Juliánna azt mondá erre
13284 XXXII  |               bordákra.~Amint egy villámlást meglátott, vagy egy mennydörgés moraját
13285 VIII   |                    friss hó, amiben a nyomai meglátszassanak.~– Eltűnt a ringyó! – szitkozódék
13286 IV     |               egyetértés.)~Az egész épületen meglátszik, hogy századok számára készült;
13287 VIII   |                őrjárat nekiiramodott a hóban meglátszott lábnyomokon az üldözésnek.~
13288 XXXV   |                     fiúk egy idegen asszonyt megláttak az apjuk szentélyében, nagyot
13289 XLI    |             ponyvaernyőjének leffentyűjét, s meglátva a szekér mélyén kuporgó
13290 XXX    |                     még a hazája is. A hívek meglépesednek!~Nagyon szépen ki volt ez
13291 XV     |                      vezér, aki a legnagyobb meglepetésben sem veszti el a fejét. Mindenki
13292 XXVIII |                     számára valami új meg új meglepetésről.~Sirokánál a mély hegyi
13293 XXXII  |                     a tekintet se örömet, se meglepetést, csak csodálkozást; s a
13294 XVIII  |                   ijedt meg?~Attól-e, hogy a meglepett Andrássy a közös titkukat
13295 XXI    |                      régiséggyűjteményekben. Meglepő az egésznek az alakja; faragványai,
13296 XXI    |               bennünket: tán a külseje teszi meglepővé. Sehol sem találni annak
13297 XIX    |                     észrevétlenül.~A németek meglepték Andrássy tábornokot, s most
13298 XV     |                   olyan szépen elfonta azt a meglevő haja közé, hogy észre nem
13299 XXXV   |                      utasítása volt evégett; meglőhették a medvét, a szarvast, a
13300 XXI    |                    meg a pálinkás csutoráját meglopják, s ha ettől a fiúknak szédelgős
13301 XII    |                sietni a klepsidra. S az időt meglopni nem bűn.~– Micsoda két nagy
13302 XXX    |                       Azt mondja az úr, hogy meglopták? Az én házamban? Tudja meg
13303 I      |                       inteni akarna valakit. Megmagyarázhatatlan mozdulat a halál után. A
13304 XV     |                     Ezt Andrássy mind apróra megmagyaráztatta magának. Zabeyer tisztelendő
13305 XXXII  |                 fejedelemhez, azt szó nélkül megmagyarázzák Juliánna veszedelmes szép
13306 XXXI   |                      Ezúttal hadd köszönje a megmaradását kegyelmednek. Hanem egy
13307 XLII   |                 Sybilla volt a könyveivel. A megmaradtért is kérhedted azt az árt,
13308 XXVII  |                   azt, aki megszalad előlük, megmarják. De én rájuk kiáltok: „Juhozz,
13309 XIX    |                kényszeríti senki; arra, hogy megmásítsa, igen sokan. Nem azt akarom
13310 XXII   |                     lángjában meg nem ég, az megmenekül. De mikor elkezdett vizet
13311 XVIII  |                  hírét, nevét, azért, hogy ő megmeneküljön? Szabad-e Korponay János
13312 XI     |               falbala.~– Még ideje van tőlem megmenekülni, bántatlanul.~– Nem. Belleville
13313 XXVII  |                   megszabadul, de az is, aki megmenekült ebből a halál keselyűivel
13314 XXXV   |                 kincset, s egy-két lapot még megment belőle. – Hadd égjen addig
13315 XXXI   |                 apját, a másik a fiát akarta megmenteni. Azért szöktek meg az uraiktól.
13316 XXXI   |            megszabadította, azt válaszolja a megmentett: „Köszönd meg, hogy le nem
13317 XXXI   |                      a sürgősségét.~Hiszen ő megmentheti ennek az embernek az életét!
13318 XXVII  |                     Krisztinának, hogy apját megmenti, s amit asszony asszonynak
13319 XXXI   |                eszeveszett bolondnak a fejét megmentse.~– Ismerje meg kegyelmed
13320 XVI    |                   lehet dobni, hogy a többit megmentsük.~(– Jaj nekünk! – dörmögé
13321 XIV    |                     szakadt. A nyak nem volt megmerevedve többé; szépen meghajlott;
13322 XXXIX  |                      a váltott csókban nejét megmérgezze; inkább nagyon gyöngéden
13323 XXVI   |                    azoknak a tartalmát.~Mily megmérhetetlen mélysége a szerelemnek,
13324 XVI    |                     Mos kegyelmednek a dolga megmondani, hogy mi úton jutott a ketrecbörtön
13325 XV     |                   vitte őket az… bizony majd megmondtuk, hogy ki.~Továbbmentek a
13326 VI     |                      verekedéshez: épp olyan megmozdíthatatlan vitéz a boros asztalnál,
13327 XXXIII |                  várnak rám. De én nem tudok megmozdulni. Rettegek a villámlástól. –
13328 III    |                    azért, hogy az új ruháját megmutassa, amit most vett a szilveszteri
13329 XVIII  |                  Parancsolja kegyelmed, hogy megmutassam:~– Kérem. Azt is átnézte.~–
13330 VI     |                   ott, azt talán az arcom is megmutatja. Hogyan szabadultam ki ellenségeim
13331 XVIII  |                      a piacra.~– Jó lesz, ha megmutatjuk magunkat az ablakban a híveinknek –
13332 IV     |                 communicáltam volna ma! Majd megmutatnám én bíró uramnak.~Bíró uram
13333 XXIX   |                     egy darabon a szekérrel, megmutatni a dűlőutat, amerre a veszedelmes
13334 VIII   |              denkmalnak.~– Hó, megállj, majd megmutatod a cifferblattodat, csak
13335 XXI    |                      még mikor felnyitják, s megmutogatják az osztályokba rakott ereklyéket:
13336 XXVI   |                      négy keréksínt levenni, megnádalni, újra felhúzni, nem egy
13337 XXXIV  |                     emlegetett. Egyszer csak megneszeli Pelargus éleshalló füle
13338 XXIV   |                    lemaradt a fejéről.~Ezzel megnevetteté a gyermeket.~– Te fogod
13339 XLII   |                    tényállást. Nem az általa megnevezett urak küldték azokat a leveleket
13340 XXX    |                     hátrahajló ujjak! Nagyon megnéztem őket, mikor a galuskát szaggatta
13341 XXIV   |                      nem látta az apja. Hogy megnőtt azóta!~Amint a lonkán állók
13342 XXXII  |               nevetésre álltak, most, mintha megnőttek volna, kerekre nyílva néznek
13343 XI     |                 Végül a magyar nő marad: ezt megnyeri az „occasio bona”. (A jó
13344 XXXVI  |                     fölkeléshez igyekezzenek megnyerni a győrvári hőst; olyan jó
13345 I      |                Arckifejezése első tekintetre megnyerő, hódító; míg ha tovább nézi
13346 XXVIII |                    mellett is alig volt több megnyert egérútja Andernach lovag
13347 XL     |                    időhaladék volt a számára megnyerve.~
13348 XV     |                nyitrai püspök atyjukká lett; megnyervén hozzá a pápa különös engedélyét.
13349 XXXI   |                     a kapott sebével, mint a megnyilazott szarvas. Kereste a magányt,
13350 XI     |                  lovát toporzékoltassa.~Erre megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban
13351 XV     |                      a heraldikának tág tere megnyílván, az egész nemes csoport
13352 XVII   |              külvilággal való összeköttetést megnyissa.~Egy hatöles fenyőfa gerenda
13353 XX     |            törhetetlen Lőcse, végre-valahára megnyitá a kapuját a császár előtt.~
13354 XXXI   |             odahagyja a szekereit, s tódul a megnyitott kapu felé, alig tudott a
13355 XL     |                 Lőcse kapuját az ellenségnek megnyitotta, azt a kezet, mely az árulás
13356 XXXI   |          kegyelmességedhez.~A végszót erősen megnyomta, hogy értse meg belőle a
13357 IV     |                  Trux és De Hortis uramék is megnyugasztalva éreznék magukat rögtön.~
13358 XV     |                   azonban mégsem akart ebben megnyugodni. Egy ilyen hóbort az embernek
13359 XXIII  |                   változásomat, Miklós. Légy megnyugodva felőlem. Egészen jól vagyok.~–
13360 XXIII  |                Lászlót.~Egyébiránt mindenben megnyugszik, és mindent úgy talál jónak,
13361 XXXI   |              Belleville-re gondom!~– Ez nagy megnyugtatás a lőcsei puskaporos tornyokra
13362 XII    |                      nem különbség; az ember megnyugtatja a lelkiismeretét; ha bűnbe
13363 XVIII  |               kerekes ágyúval.~Ez a biztatás megnyugtató volt Andrássyra, de nem
13364 XXII   |            mulandóság számára vannak írva? – Megnyugtatta magát avval, hogy hiszen
13365 XXIX   |               hiányzik-e belőle valami? Nagy megnyugvására mindent rendben talált:
13366 XII    |                  Léni asszony is keresztyéni megnyugvással helyezé el magát a legkényelmesebb
13367 XXVI   |                 hűtlenség?~Nem talált sehogy megnyugvást. Visszabandukolt a Husz
13368 XVII   |                   lőcsei kereskedőt elevenen megnyúznak. Elég arra, hogy aki arra
13369 XXXIV  |                 visszahúzza a kötelet, hátha megöleli, megcsókolja, s azt fogja
13370 X      |                    viseld.~A férj és feleség megölelték egymást, s azzal Korponay
13371 XVIII  |                 úrnak egy asszony keze által megöletni?~Andrássy elszörnyedve kiált
13372 XXXVII |                   férjnek, hogy hűtlen nejét megölheti. De nem azért. Nem is azért
13373 XLI    |                 dolgod itt?~– Az, hogy téged megöljelek!~– Hát tedd sietve.~– Mi
13374 XXXIV  |                    jár jobban, akit hamarább megölnek.~De nem tette. Odanyújtá
13375 XXXVII |                     ölöm meg, később kell őt megölnöm. Tehetném hazai törvényeink
13376 XXXV   |                      még akkor is mosolygott megölő gyilkosára.~Andrássy visszaereszté
13377 XIX    |            szétszakítva mellén a palástot.~– Megölök valakit! – hörgé Korponay –,
13378 XXXII  |                      kimenekült a várból egy megölt Pálffy ezredbeli muskétásnak
13379 XXXII  |               Juliánnának az anyja lehetett? Megölték? Elzüllött? Semmi szó sincs
13380 VII(1) |                  abban az időben. Egy példát megörökített belőle a képes krónika.~ »
13381 XXX    |               természet, a szent geodémon is megörökítette azt a maga hozzájárulásával.
13382 XXXV   |             Valamennyi bölcs mondásból, amit megörökítettek papíruszlevélen, viaszktáblán,
13383 I      |                   akik az egész történetet a megörökítő képpel együtt a mesék közé
13384 XXI    |              formuláját a lőcsei archívumban megörökítve feltaláljuk.~Akkor aztán
13385 XVI    |                matematikai kérdést ilyen jól megoldá; lássunk már most egy aritmetikai
13386 I      |                  akkor könnyű volna a csomót megoldani: szeszély, csapodár vágy,
13387 I      |                      mint egy csillag.~Hol a megoldás az ég-pokol különbségű ellentmondás
13388 I      |                    hogyan tehette azt? Egyik megoldási mód a másiknak ellentmond.~
13389 XXV    |                      tudott beleszeretni, az megoldhatatlan kérdés.~És mindamellett,
13390 IV     |                 által szentesített, a vérrel megoltalmazott ősprivilégiumok jelvényét.~
13391 VI     |                     Rákóczi Ferenc hűségében megoltalmazta, s aki nagyobb jóltevője
13392 XXXIII |                    engem meglátnak.~Ez a szó megolvasztá a jeges szívét, odaborult
13393 XXVIII |            kötelességem az ország békességét megőrizni, s a gyanús személyeket
13394 I      |                      szájhagyomány éppen úgy megőrizte áldott hírét, mint testét
13395 II     |                      kapitulációban gondosan megőrizték. Körülveszik azt a város
13396       |                 utolsó órák nehéz próbájában megőrizze az imádott asszonyát az
13397 XXX    |                      nemzetnek, ott azt mind megorvosolják.~És végtére nem kívánják
13398 XIX    |                   dobni utána! Ez gyökeresen megorvosolná az eddigi hibákat. Aki az
13399 XXI    |                      a néma szenvedést, s ha megorvosolta azt; elhallgatott vele,
13400 XL     |                     azokat egy jó barátomhoz megőrzés végett.~– Ki az a jó barátja
13401 XXV    |                       a külső decorum teljes megőrzése mellett, amire most sokkal
13402 XXIV   |                magában, hogy amazzal örömeit megossza. Tán ebben az órában is
13403 XXXVI  |                   lehetne érdemelni!~S aztán megosztani vele a viszontagságokkal
13404 XX     |                      élelmiszer is van elég; megosztják a katonákkal. Támadjanak
13405 XXXII  |                    amin nem lehet a bíráknak megosztozni, tehát levágatták Fügedynek
13406 XXII   |                    táborélet viszontagságain megosztozzék vele. De ezt ő nem tartá
13407 XXX    |                     felkelő nap előtt dértől megőszült rónák terülnek el; a zúzmarától
13408 XXVI   |            figyelmeztetlek, amitől a fejedet megóvni nem áll hatalmamban.~– Mi
13409 XX     |                  Sárgarépát főzzön neki;~Jól megpaprikázza neki,~Hogy korsó keljen
13410 XVI    |               kikerülése végett elrendeli és megparancsolja a főbíró uram a polgároknak,
13411 XXIV   |                        No, azt majd mindjárt megpattintsuk. Húzasd ki a kerekes ágyúdat.~–
13412 XIX    |               császár-király által aláírt és megpecsételt diploma, mely kegyelmednek
13413 XXIX   |                    lepve, mikor a betoppanót megpillantá. Ejnye, ugyan hogy kerülhetett
13414 XXIV   |                  azóta!~Amint a lonkán állók megpillanták Andrássy Istvánt, az elkeseredett
13415 XXII   |                betyárok szokták botvívásnál, megpörgeti azt az ujjai közt, s odarivall
13416 III    |                megveregette a tenyerével: ma megpróbálom királynénak üdvözölni, meglássák
13417 XXXI   |               Tisza-parti vendéglőnél, s ott megragad, várva, míg annak az utazói
13418 XIX    |                 hanem igenis a tűzhelyen egy megrakott lobogó tüzet, s akörül egy
13419 XXXIII |                  utat, ami a házamhoz vezet, megraktak kémekkel, vadászaik, dragonyosaik
13420 XXIII  |                     Ez a kócos szakáll! (Úgy megrángatta azt, mintha haragban volna
13421 XXII   |                      az osztogató alakhoz, s megrántja a csuhája ujját.~– Generális
13422 XVIII  |                   mögött rejlő harangkötelet megrántva, megkondítá a lármaharangot.
13423 XIV    |                      De mielőtt másodszor is megrázhatta volna a doktor a szép alvó
13424 XXXI   |                    fogait és az ökleit, hogy megrázkódott bele. Nem szabad neki elveszteni
13425 XXIII  |              ébreszteni.~A nő egész testében megrázkódva állt föl, és szembeállt
13426 XIII   |                    volt az idő Juliánnának a megrémülésre. Ijedten futott el az erkélyszobából
13427 XXVI   |                 hamarább, mint Juliánna; ott megrendeli a szállást, a vacsorát,
13428 XXVI   |                      következő állomáson van megrendelve.~– Nem hagyott itt nekem
13429 XXXIV  |                    kristályfalak és oszlopok megrendülnek bele; a villám oly apokaliptikus
13430 VIII   |                   leánya.~Fabriczius e szóra megrendült. Vas termete megroskadt;
13431 XXVIII |               kedvéért otthagyja a székét és megretiráljon – az ütközet derekán!~Belleville
13432 XVI    |                     legjobb viadalból okosan megretirálni; ide nem szenátorbölcsesség
13433 XXVI   |                         Mit? Mi az? – kérdék megrettenve az asszonyok és Alauda.~–
13434 XXV    |                     négycsövű pisztollyal őt megriasztani?~És vajon meg van-e még
13435 XXXI   |           viszontlátásnál azon kezdeni, hogy megríkatja a feleségét. Már elfelejtette
13436 IV     |           célozgattak. Hogy nevetni kezdtek, megrökönyödött és leült.~– Csak én ma ne
13437 XVIII  |                    azon kiugorhatik, s míg a megrohanói a visszaugró zártalan ajtót
13438 XXXII  |                   akkor e népvezérrel együtt megrohanta a bányavárosokat, s azokból
13439 XXXII  |                   tótokat Árvában, s azokkal megrohanva Árva várát, azt nagy hirtelen
13440 XXXIV  |                     Fojtsd bele a szót: mert megront, ha beszélni hagyod.~Korponay
13441 XV     |                     lelkesülését akarta vele megrontani Alauda uram. Ismerem én
13442 XXXV   |             kilovagoljon, mert erős szél fú, megrontja magát, inkább ő is otthon
13443 XXIII  |                     kemény hangon. – Te mind megrontod magad azzal a szanaszét
13444 XLII   |                  békeháborítóknak, az ország megrontóinak, a rablóknak, gyújtogatóknak,
13445 XIX    |                   asszony, aki mindnyájunkat megrontott!~– Micsoda asszony? – kérdé
13446 XXVIII |                   megelőző rejtélyes útitárs megrovott előéletű piros hintaját
13447 V      |                       ne nyúljon hozzá, mert megrúgja.~Ez a példálózás ismét De
13448 XXXV   |                   attól tartana, hogy az még megsajnálja a tűzbe dobott kincset,
13449 XII    |                      hátrább volt, mint ez a megsarkantyúzott horologium; de ez már nem
13450 XXVII  |                amnesztialevelét is, ha Isten megsegít!~És volt gyémántkemény szíve
13451 XIX    |                 tenni, annyi, mint magamagát megsemmisíteni.~Andrássy felállt a helyéről
13452 XLI    |               összeesküvők levelei voltak.~– Megsemmisítetted őket?~Juliánna odaadta a
13453 XXV    |                     amivel a fegyverszünetet megsértené. Ezért került más útnak.~
13454 XXXVII |                 méghozzá a hű szolgálót) így megsérteni. S ha a megbántásért az
13455 XXVIII |                     elégtételt egy ok nélkül megsértett lovag úrnak; s tette ezt
13456 XXXVII |                       amikor ily kegyetlenül megsértetted. Ne azt nézted volna, hogy
13457 XXXIV  |                     szépsége miatt!~Juliánna megsimogatta a gyermekhős fejét.~– Köszönöm,
13458 XLI    |            valamennyi virágszála?~Tartozik ő megsiratni a Rádayakat, Esterházyakat,
13459 IX     |                    már sokaktól és nagyoktól megsiratott fejeket a porba gördülni.
13460 XII    |                 dévaj kedve volt ma. Maga is megsokallta azt, s a legvidámabb kacagás
13461 XXXVI  |              rémségtől, gyönge asszonyerőmet megsokszoroztam! Férfiaktól rettegett munkát
13462 XL     |            hazajöjjön, kegyelmet kérni, hogy megsüvegelje az apró potentátokat, akik
13463 XIX    |                   Úgy van! Az vagyok!~A férj megsuhintá kardját a feje fölött. Juliánna
13464 XXXI   |                      megnézni, mikor a hóhér megsuhintja a híres vezér feje fölött
13465 XXII   |              asszonyok szoktak hadakozni, és megsújtalak vele úgy, hogy te lész az,
13466 XXXVIII|      ketterhäuschenben! (Minő éj volt az!) A megszabadítás furfangos bohózata. Léni
13467 XXIV   |                  eszméletének a hűtelen férj megszabadításában pazarlá el végső erejét.~
13468 XXXI   |                      kiáltá a hintajában ülő megszabadítójának: „Mire megújul a hold, a
13469 XIII   |                    kellett cimborálni a lány megszabadítójával, vagy boszorkánysággal kellett
13470 XIII   |                             XIII. FEJEZET ~A megszabadított leány – A megjutalmazott
13471 XXXI   |                      a torkán akadt csonttól megszabadította, azt válaszolja a megmentett: „
13472 IX     |                     és a becsület diktált, s megszabadítsam a véremből való vért, kegyelmet
13473 XXXIV  |               feljárás meredek és tükörsima, megszaggatva széles rianásoktól, mik
13474 XIX    |                  Mondok neked furcsa dolgot! Megszakadsz a nevetésben! Hahaha! Láncos
13475 XXVII  |                      harapós kutyái azt, aki megszalad előlük, megmarják. De én
13476 XXVIII |                borravalókat osztogat, s ahol megszáll, ilyen cifra híreket terjeszt
13477 XIV    |                    egy másik csoport azalatt megszállja a kapu alját. Végre azonban
13478 XVI    |                  Lengyelországon keresztül a megszállott Lőcse számára küldött liszt-
13479 XXXVI  |                     kiosonhatsz Poprádra, és megszállsz a vén Husz vendéglőjében.~
13480 XXXVI  |                      el a lovait, ha valahol megszállt, s mindig kinn hált a szekéren.
13481 X      |               gyermek számára, akár ellenség megszállta falut felgyújtani, üzenetet
13482 XXX    |                  várossal odább. S amint azt megszállták, megint hamar odább, az
13483 IV     |                      mint tizenkét font hús. Megszaporíttatni kéri.~– Tizenkét font hús! –
13484 XIX    |                     tanácsosai már annyiszor megszegték a hűséget a magyar nemzet
13485 IX     |                       aki aztán adott szavát megszegve, megszökött, hogy hírt vigyen
13486 VI     |                        hörgé rekedt hangon e megszégyenítésre a másik bíró, Alauda uram.
13487 XXIX   |                    bíborfénye sem volt képes megszelídíteni: az az Ecsedi-láp. Kelet
13488 XXII   |                    át akarod lépni, hogy azt megszentségtelenítsd, én vissza fogok emlékezni
13489 XXI    |                     családjának; mártír, aki megszenvedett, azoknak, akiket szeretett,
13490 XXXIII |                      szó, egy ölelés, s újra megszerette? Megszeretteti ez magát
13491 XXXIII |                  ölelés, s újra megszerette? Megszeretteti ez magát mindenkivel, akinek
13492 XXX    |                   őérte is fáradtak, neki is megszerezték a bocsánatot, visszakapja
13493 XXX    |                    mutassa fel az atyjának a megszerzett amnesztialevelet; hisz őérte
13494 X      |                     Hanem hát annak, aki azt megszerzi, meg is kell adni az árát.~–
13495 XXXII  |                      pinceboltokon keresztül megszökteté, s aztán az ember nem járta
13496 XI     |           tudománnyal rövidíti az időmet. Ma megszöktetem az első óranegyedben.~–
13497 XVI    |                     felnyitják a ketrecet, s megszöktetik belőle a foglyot. És Czelder
13498 XIII   |             ketterhäuschenből, akit az éjjel megszöktettek. A doktor még egy szippanatot
13499 XXIV   |                      rajta. Szív kell hozzá, megszokni ez ingadozó talajon való
13500 XXX    |                  hogy jó lenne ezt az embert megszólítani: talán adna jó pénzért abból
13501 XXII   |                      a dühöngő elé; de még a megszólításig sem juthat el; Miklós olyat
13502 III    |         legalázatosabb hódoló jobbágyával?~A megszólításra még szerényebb, alázatosabb
13503 XXIV   |                     várnagy jön oda hozzá, s megszólítja. – Kegyelmes uram!~– Hát
13504 XXX    |                      idefáradni egy szóra? A megszólított férfi erre vállára vette
13505 XIII   |          ökölkosárral) voltak a markukban, s megszorították a lovagot.~– Gyere rám csak,
13506 XVI    |                    Andrássyhoz ért, annak is megszorongatta a kezét, két marokra fogva,
13507 XXVIII |           halálhírével együtt a teljhatalmat megszüntető parancsot megkapja, az szent
13508 XXVIII |                    kimúltáról, s teljhatalma megszűntéről.~Hanem ekkor a békét ellenző
13509 XXXI   |                       a magyar szabadságharc megszűntével nem szorult többé a hős
13510 XXIII  |                  rossz, hiszed; s elég, hogy megtagadd, azt tudnod, hogy jó.~–
13511 XXXII  |                      tért vissza a szívébe a megtagadott érzés. Nem csinált belőle
13512 XXII   |                  elkezdett vizet inni, mikor megtagadta a bort, akkor olyan volt
13513 XXXII  |                    halálos bosszút esküdött, megtagadva minden eddigi jó barátságot
13514 XXVIII |                       a kerékagya puskájának megtágult az egzergaziája…~– Nem bánom
13515 XXXV   |           ezüstfésűvel fiacskáik aranyhaját, megtakarítva minden kihulló szálat, hogy
13516 XXXI   |                   föl Kézsmárkra, ott megint megtalálhatja kegyelmed egy másik imádóját:
13517 XXXIII |                toronyszobára, ahol az öregúr megtalálható – ha csakugyan otthon van.
13518 XIX    |                      meg tudják becsülni, és megtalálják a számára való helyet.~Andrássynak
13519 XXXV   |                      emlékhez köt bennünket, megtaláljuk a beszélgető társat. Tudom
13520 XXXIII |                     hát ott, ahová küldelek, megtalálod az uradat meg az öreg Fabricziust.~
13521 XI     |                      megtörjem, ugye, előbb. Megtalálom a mozsarat a konyhában?~
13522 XXXI   |                  ahol a hölgy ült, kibontá a megtalált iratot.~– Itt van, nagyasszonyom,
13523 XLII   |                    Ezt találtam.~– Nem igaz! Megtaláltad, amit kerestél. Az egész
13524 XXIII  |                 megrettent. Elállt a szava e megtámadásra. Miklós folytatá a vádat.~–
13525 XXII   |                      nem fogja tűzzel-vassal megtámadni. Ha jön ide hozzánk: úgy
13526 XII    |                bántsa! Eltörik! – szabódik a megtámadott. – Ejh, micsoda házigazda
13527 XVI    |                    No, hát megálljatok, majd megtanítalak én benneteket, éhkoppot
13528 XXIII  |                     bűnösök, akik téged erre megtanítottak.~– Azok a bűnösök, akikről
13529 XXIX   |                     a saját karikás ostorát, megtanítva rá, hogy az nem a lovat
13530 XXVIII |                   figyelemmel.~– Nos! Eléggé megtanulta már kegyelmed, hogy mi van
13531 XXIX   |                     a bal markába a kantárt, megtapogatta a nyeregkápákat: ott vannak-e
13532 XXIV   |                      várőrség fölötti szemle megtartását.~Ezen nem változtat a közbejött
13533 XII    |               királyném olyan erős a fogadás megtartásban?~Ebben egy kis csendes szarkazmus
13534 XXII   |                      a várból, ám tegyed. Én megtartom őket a váralján. Kiüríttetem
13535 XXI    |                      fényes múltnak egy épen megtartott töredékét látni.~Ez volt
13536 XXXVI  |                   elégedve.) Látom már, hogy megtartottad a hűséget. Nem vagy az anyád
13537 XXXI   |                   vén Fabriczius buksi fejét megtartsa a nyakához nőve; hanem inkább