bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

13538 XXIX   |                     csapás elvette az eszét: megtébolyodott!~Hanem aztán a többi urak
13539 XXXV   |                  venni a tudós doktort, hogy megtegye az utat Gömörbe, akkor elküldöm
13540 XXXV   |                     megkapni.~– Jó lesz. Azt megtehetem.~A levéltárhoz, ha az udvarra
13541 XVIII  |              fölverték az alvó várost.~– Azt megtehette excellenciád! – monda Blumevitz
13542 VIII   |                      kerültem elő a védművek megtekintéséből. Elég dolgot adott szemügyre
13543 XV     |              átelleni középoszlopba róva egy megtekintésre méltó nevezetesség. Egy
13544 XVIII  |              egyforma zsolozsmába, a sokszor megtelő méhseres kancsó dacára is,
13545 XXXVI  |                    Mármost még egy utat kell megtenned – szólt az öreg. – Ezeket
13546 XVI    |                  evők-ivók vannak, ott hamar megterem a muzsikus is; olyan kurjongatás,
13547 XXIX   |                  forgatta volna. Olyan hamar megteremtette a Terka segítségével a vacsorát,
13548 XLII   |                   szorongattatásomban.~E szó megtérésre mutatott.~A főúr azzal az
13549 XXXIV  |                    olvassuk, gyönyörködünk a megtérésükben; kérve-kérjük, jertek vissza,
13550 XLII   |                     le sorsomat. Lelkem kész megtérni mennybéli uramhoz. Semmi
13551 XXXVI  |                 kitárva s könnyező, bűnbánó, megtérő szemeivel férje arcán élve.~
13552 XXXIV  |                  súlya lenyomta a bűneiét. A megtérőt be kell fogadni, kivált
13553 XXXVIII|                        Íme kétszáz arany már megtérült a visszautasított ezerből.
13554 XXXIV  |                    nem vehetjük meg pénzzel, megtesszük tehát egy asszony csókjaival.
13555 XXIV   |                    Megígéred nekem, hogy azt megteszed?~A gyermek csak a szempilláival
13556 XIX    |                     de ha kényszerítenek rá, megteszem.~– Arra, hogy fenyegetését
13557 XV     |                 feltörte a pecsétet. Biz ezt megteszik az asszonyok még mai nap
13558 XXXVI  |               Parancsolatjára.~Azzal a vékát megtetézve almával, a fejére tette,
13559 XXX    |                    azon az úton, amit nemrég megtett.~Az ekhós szekeret csakugyan
13560 XXXIV  |                     Azt mondja, amit tettem, megtettem. Nagy okai lehettek rá.
13561 XVI    |                   tárgyról lehet csak szó.~– Megtiltom önnek, hogy ez értelemben
13562 XVII   |                   Még akkor Lőcse statútumai megtiltották bármiféle magyar nemes úrnak,
13563 XIII   |                 prüszköl tőle, amitől az agy megtisztul, s csak azután sietett az
13564 XXVI   |                    poprádi vendéglő előtt, s megtölteté az átalagát igazi hegyaljai
13565 XVI    |                      a tényt a fegyverszünet megtörésének tartja. s nemcsak azt teszi,
13566 XLII   |            megátalkodottságon. Ehhez hasonló megtörhetetlen lélek még férfitestben is
13567 XXXV   |              hatalmai, amik a mi akaratunkat megtörhetik.~– Nem ismerek ilyen erőt –
13568 XII    |                  hozzák; királyi nyalánkság. Megtöri, szétbontja, egy gerezdet
13569 XI     |                      mint sárgacukrot.~– Hát megtörjem, ugye, előbb. Megtalálom
13570 XXX    |                   kívánsága az úrnak, hát az megtörténhetik íziben. Hej Dorka, te! Gyere
13571 III    |                   amit egy asszony kíván, az megtörténik, ha mindjárt napfogyatkozást
13572 IV     |            hivatalvesztés terhe alatt.~Ez is megtörténvén, a gyülekezet kivonul a
13573 XXXII  |                    bátor tettével lett aztán megtörve a jég a két főúr között.~
13574 XVI    |                viselőtől követel elégtételt, megtorlást, igazságot!~S e szóknál
13575 XXIII  |                      örömnapért. De bánom és megtorlom, ha egy édes ölelésért a
13576 XXXI   |                    felvonóhídnál aztán éppen megtorlott a tömeg, a drabantoknak
13577 XVI    |                      táborkaromhoz tartozik, megtortúrázzanak, valamivel nagyobb hatalom
13578 XII    |                ugyanazt a levágott főt. Ha a megtréfált urak valaha ezt az albumot
13579 XXV    |                     a két asszonyság mindent megtud, ami ez idő szerint Bécsben
13580 XXXI   |                       Csakhogy már Eperjesen megtudá, hogy a tábornok nincs többé
13581 II     |               ábrázolva, hogy arról mindenki megtudhatja, miszerint ez hazai művésznek
13582 XXXV   |                    nem lehet felnyitni, hogy megtudhatná, ugyanaz-e, mert a kapcsok
13583 XXXI   |                papiros?~Azt ugyan Korponayné megtudhatta volna, ha felmegy Pálffyhoz,
13584 XVI    |                      előadni. Majd azután ha megtudják, hogy minő hőstetteket követett
13585 XXXII  |                  rossz dolog volt! Ha te azt megtudnád! Majd megfagytunk; majd
13586 XXXI   |           apellálhatni.~Csak azt kellett még megtudnia magas összeköttetései nyomán,
13587 XL     |                 azonban csak azt kell belőle megtudnunk, ami Juliánna történetével
13588 XX     |                      mikor a gardája halálát megtutulta! Testáltak? Hát protestáljunk!
13589 X      |                   kávé is elfőtte a habját s megülepedett, leszűrte azt szépen az
13590 XII    |                      tart-e még?~– Ha szépen megülne a helyén, már régen készen
13591 XXI    |                   veszik az életben, paripát megülni, árkot ugratni; futó paripákról
13592 XXXII  |                 Zsigmond úrral, s nemegyszer megülte őkegyelme helyett a pozsonyi
13593 XXXIV  |                    tallér. Ha összeszámítom, megüti az ezret.~– No, majd meghozza
13594 XXXII  |                       egyedül, magában.~Hogy megütötte a szíve! Ki hinné, hogy
13595 XIX    |             nevetésben! Hahaha! Láncos kutya megugatta lelke! Soha ilyen cifra
13596 XX     |                    az árulással a kutyabőrt? Megugattatom én azt a kutyabőrt, hogy
13597 XXVIII |                      rá nézve egész Kassáig, megújulva minden faluban, ahol csak
13598 X      |                 őrtűz mellett, ha egy helyen megunták, odábbment, újra kezdte.~
13599 XXXIV  |                      S mi az elpártoltat, ha megutálja tettét, s ismét hozzánk
13600 XXIV   |                     patájával szokta a fülét megvakarni, mégis állva tud maradni,
13601 XXXIV  |                    egy Antikrisztus, aki nem megváltója, hanem elvesztője lett a
13602 XXIV   |                    Harminc ezüstpénzért a mi megváltónkat, a fejedelmünket! Átok a
13603 XXXIV  |               bennünket a pokoli sötétségből megváltottál, aki nélkül veszve lettünk
13604 I      |            korszellem, az új ivadék fogalmai megváltoztak azóta. Ami valamikor bűn
13605 XXIII  |               Andrássy István egyszerre csak megváltoztatja az útrendjét, mikor már
13606 XXXV   |                      útmutatást. S legjobban megváltoztunk mi magunk. Nekem úgy tetszik,
13607 XIII   |             múlhatatlan reggeli szippanatot, megvárta, míg prüszköl tőle, amitől
13608 XXV    |                  leskártolt kártyához, míg a megvásárolt mérnökkari főtiszt most
13609 XXVIII |                      előbb ezeket a fenyőket megvásárolta tőlük s elrendelte, hogy
13610 XXXII  |                    készített magának, amivel megvédje magát a rettegett Isten
13611 I      |                     első képet a mély boltív megvédte az idő viszontagságaitól,
13612 XXXII  |              meghallotta, a hangja egyszerre megvékonyodott, olyan lett, mint egy kappané,
13613 VI     |             rangjukhoz és a helyzethez illőn megvendégeltessenek. Csupán csak az étekfogások
13614 III    |               címeztem: de még az orcámat is megveregette a tenyerével: ma megpróbálom
13615 XII    |                  Istvánnak, hogy velük sorba megverekedjék.~De ami legveszedelmesebb
13616 XXXI   |                    maga elől, akkor ő lesz a megvert fél.~– Maradjon még, nagyasszonyom –
13617 XVI    |                      mondja nekik: „Ugyan ne megvesszetek!”, hát elnevetik magukat
13618 IX     |                  szíve talán érzékeny, talán megvesztegethető; hanem kegyelmednél, aki
13619 XIX    |               főkapun lopózott be, az őröket megvesztegetve. Különben el nem lehetett
13620 XLII   |                  fejére országos gyalázatot, megvetés állapotját. Magad egy szavaddal
13621 XXXIII |                    az, ami őt biztatta, csak megvetése mindennek, ami él. Hanem
13622 XXXIV  |                       tanúbizonysága a hideg megvetésnek; a nő megszűnt sírni, fölállt,
13623 XII    |                      arcába dobták könnyelmű megvetésüket.~Nem maradt ám kigúnyolatlan
13624 XIX    |                     venni pénzért, mindenütt megvetik, s ha kifizették, eldobják;
13625 XXXIII |                 Hanem ezt a kettőt nem tudta megvetni. – Ingadozott.~– Ne félj,
13626 XIX    |                  bekötött száját.~Fabriczius megvetőleg fordult hozzá.~– Hát olyan
13627 XXIX   |                   majd elöl mennek gyalog, s megvilágítják az utat az Ecsedi-lápon
13628 XVIII  |            muskétások sisaktaréjai és puskái megvillantak: Andrássy egy szökéssel
13629 XX     |                      kirántotta a kardját, s megvillantva a feje fölött, alákiáltott
13630 XXVI   |                   fekve.~Alig várhatta, hogy megvirradjon. Útra kelt. Löffelholtzné,
13631 IX     |               fejedelmi hadsereg ultimátumát megviszi a német főhadiszállásra
13632 XVIII  |                      lakhattak minden jóval, megvivátozván a bőkezű bírót, a vitéz
13633 XXII   |                    kicsapkodni, ellensáncait megvívni. Szükségem van minden üres
13634 XXXV   |                  számadásokat, azokat apróra megvizsgálja, észrevételekkel kíséri,
13635 XXIX   |                    dolga volt az útitáskáját megvizsgálni, nem hiányzik-e belőle valami?
13636 XXXIII |                 lerakott sereg fő-fő emberei megvoltak sértve a büszkeségükben,
13637 VII(1) |                      az apa fiastól panaszra megy- a bíróhoz s leteszi a négy
13638 XXI    |                   Andrássynénak dedikálta.~A megyegyűlésnek szolgáló roppant nagy terem,
13639 XI     |                alkalmatos lovas úr az, aki a megyeház felől közeledik, rézsút
13640 XXII   |                       Be kell hívnom a Gömör megyei mezei hadakat, hogy legyen
13641 XXXIV  |                    uram majd később utánatok megyen. Hogy én merre mentem el:
13642 XXXI   |                akarja kivégeztetni.~Ez a hír megzavarta Juliánna útitervét.~Szegény
13643 XXXV   |                 beedzve.~– Igen sajnálom, ha megzavartam ezzel a hírrel a kegyelmed
13644 XXVII  |                       uram, hogy a királyhoz mehessek!~Jenő herceg meg volt rendülve
13645 XLI    |          kesztyűcsapással az egész várukból! Mehetnek ők idegen ajtókra.~És magát
13646 XXV    |                      hátsó lakosztályát. Úgy mehetsz oda, mintha otthon volnál.~
13647 IV     |               aszúboroknál meg a negyedik, a méhser-, a marcafánk- és viaszgyertyatételeknél
13648 XVIII  |               zsolozsmába, a sokszor megtelő méhseres kancsó dacára is, kiszáradt
13649 XXVI   |                      anyóka által erjesztett méhsert a forgácsfánk mellé, aminek
13650 VII(1) |                   képes krónika.~ »Au Voter, mei rap! Es Nachprs Hänsl aus
13651 XXX    |               hallgatta mindezt csendesen, s mekegtette egyformán a kecskerokkát;
13652 XXXIII |                   amit tettem; te ítéld meg, mekkora volt bűnöm, hogy bűnhődjek
13653 XXXV   |                  szenvedélyes hajlamoknak, a méla búskomorság.~Az olyan éles
13654 XXXI   |               körülvett tér közepéről valami mélabús karének, a lutheránus diákok
13655 XVIII  |     Jacoponi-himnuszt, s visszatérni a rideg melankolikus protestáns zsolozsmához.~„
13656 XXXII  |                      a tehetetlenség makutyi mélaságába lágyult bele, nem tudott
13657 XI     |             háborgatni. Addig pedig a lábait melegben, a fejét hidegben kell tartani.
13658 XXIV   |                 oltotta ki az, aki legjobban melegedett nála. Engesztelhetetlen
13659 XIII   |              markolatjára; nem érzed, hogyan melegít? Ha ők nem átallnak egy
13660 XXXIV  |                       Csak a lengyel pálinka melegített. Aztán meg valami más. –
13661 XIII   |                   bálványképe előtt szívének melegsége felől. Ki volt erre képes?
13662 XII    |                         Regina mea! – rebegi melegségtől reszkető hangon, karját
13663 XVI    |                   szikrákat szórva azoknak a mellcsatjain, ökölnyi medáljain, míg
13664 XXXI   |                 kezében jön közéjük, s akkor melléállnak, a labancra másznak: azt
13665 XXI    |                    voltak adva az események, mellécsatolva az Andrássy Istvánnak adott
13666 I      |                      már hamu. Óriások, akik melleiket egymásnak vetve dulakodtak,
13667 V      |                  tanácsterem alatt, az a kis mellékajtó vezet le oda (egyenesen
13668 XXXV   |                      felszállíták a főúrhoz, mellékelve azoknak a követelt árait.
13669 XXVIII |              hamarább”. A hosszabb itt a Vág mellékén vezet végig, Liptón, Szepesen
13670 XI     |                szívrabló: ez az életpályája. Mellékes foglalatosságára nézve mérnökkari
13671 IX     |                     a groszscherfeldi torony mellékkapuján, ahol nincs vízárok: s ennek
13672 XII    |                tábornok bódultan rohant ki a mellékszobába, fegyverhordozóját kiabálva.~–
13673 XXVIII |                kámforos borékkal, s kiment a mellékszobában alvó apácához, akinek fel
13674 XXVI   |                 vetett dunnás ágyba, hanem a mellékszobácskában volt egy hárságy, arra heveredett
13675 XVIII  |                    polgárcsapatok tódultak a mellékutcákból a piacra.~– Jó lesz, ha
13676 XVI    |                 társzekeret: a maga kincseit mellékúton, a háta mögött átcsúsztatta,
13677 XIX    |                   most elsápadva Korponay, s mellen ragadta Fabricziust.~– Mit
13678 XXXVIII|                     a gombjai pattogtak le a mellényéről a nagy kacagástól, mikor
13679 X      |                       hozzá a csatos virágos mellénykét, a dudoros ingujjakkal;
13680 XXIV   |                   kezeiket összekulcsolják a mellükön, a mohamedhívők pedig arcra
13681 XXIX   |                    híd közepéből, s azokat a mellvéd mellé rakták. A sötétben
13682 XXXI   |                 talapzatán egy három oldalon mellvéddel zárt négyszögű márvány.~
13683 XXXV   |                     tette? Hasonlatos ahhoz, mellyel a latin keresztesek a bizánci
13684 IV     |                    Jacoponi Stabat Materének melódiái a Rákóczi-nóta búsongó dallamaival,
13685 XV     |                    egy egész profán dalnak a melódiájával szakítá félbe a kegyes szónoklatot.
13686 V      |                   ezek tartották fenn.~Azért méltán nevezhette Alauda uram ezt
13687 XV     |                      Indignus servus Domini (Méltatlan szolgája az úrnak).~– Él
13688 XXX    |                    van ni! – kiálta fel erre méltatlankodva a fogadós, s ledobta az
13689 XXII   |                        Bántottam meg valakit méltatlanul? – kérdé Miklós, összefonva
13690 XLI    |                       s még csak annyira sem méltatott, hogy jöttében, mentében
13691 XXX    |                    azonban őt figyelmére sem méltatta; úgy látszik, neki volt
13692 XXXI   |                  érdemei, azokat előadhatja, méltatva lesznek. A sztropkói uradalom
13693 XXXII  |                  kecske pedig csak kíméletre méltóbb állat, mint a labanc.~Ő
13694 XVI    |                    tartották olyan nevetésre méltónak.~Most aztán Andrássy egész
13695 X      |                    rózsagödröcskék, homlokán méltóság, ajkain csáb, szemei hol
13696 IV     |                      Hát illik-e Lőcse város méltóságához a vendégszeretetet akként
13697 XXXI   |                      s az ország legmagasabb méltóságára emelkedett férfit egykor
13698 XXXI   |                       Már messziről uralkodó méltósággal emelkedik ki a csupa palotákból
13699 XVIII  |                       csendesen, komolyan és méltóságosan.~Csak egyszer feledte el
13700 III    |                szempillák által.~Alauda uram méltóságteljesen üdvözlé a suhanva közeledő
13701 XLII   |                   talált benne semmi gyanúra méltót, s visszaadta neki az imádságos
13702 XXX    |              kivontatták, amíg a bivalyoknak méltóztatik a fürdést megelégelni, s
13703 XVI    |                   még azt is megtudnom, hogy méltóztatik-e kegyelmességed valami vallással
13704 XXVI   |                         felelt Husz apó, még mélyebbre nyomva a süvegét a szemöldökére. –
13705 XXXIV  |                  mint a híveknek.~Itt e hegy mélyében lakik az egyik demiurgus,
13706 XXXIV  |                  harántlap, csapinós eséssel mélyed alá a sötét végtelenbe,
13707 XXXIV  |                      egy meredek, kürtőforma mélyedésen kellett felhatolnia. Itt
13708 XVI    |                    senki – hörgé rekedtségbe mélyedő hangon Belleville lovag.~–
13709 XXVIII |           tarisznyaszámra igazoló leveleket, melyekben őt a hamu alatt lappangó
13710 XXII   |                   koronának a hű védelmében, melyhez most unokájuk visszatér,
13711 XXVII  |                    most; nem lehetett tudni, melyikben szállítottak egy órával
13712 XXXI   |                    hogy a két vásártér közül melyiken telepedjék le a szekerével?~
13713 XXXIII |                     a Zebaoth a gyermekeket. Melyikünknek a bűnéért akarod, hogy az
13714 XLII   |                     fogna felemelni, amilyen mélyre letaszít haragja.~Juliánna
13715 XXVII  |                    megmutatom neki az írást, melyről csak az ő neve hiányzik,
13716 XXXIV  |                valamennyien, amint az alak a mélységből fölmerült. Amint a kezével
13717 XXXIII |                    azokon keresztül az erdők mélységeibe.~Zsigmond úrnak ezen a napon
13718 XXXIV  |                   óriási boltozatokat emel a mélységek fölé, rengeteg oszlopokkal
13719 XXXIV  |                  rianásoktól, mik feneketlen mélységet mutatnak.~A világosság azonban
13720 XXXI   |                      először a Pethő család, melytől azt Rákóczi elkobozta, azután
13721 XXI    |                justorum gloriam grata servat memoria.” (Az egyiptomi gúlákat
13722 XXIV   |                   verba sacerdotis sunt pura mendacia. Fui quandocumqae ipse unus
13723 XXVI   |                       se azét az asszonyét a mendemondának. Hátha mégis levélben fogja
13724 XXVI   |                 óvatos. Ki akarja játszani a mendemondát. Bizonyosan a város túlsó
13725 XXVIII |                    mein lieber Löwe.”~– Mi a mendergetett mennykőnek?~– Csak mondja
13726 II     |                      volt a Lapis refugii (a menedék sziklája), mely oltalmul
13727 XXXIII |                rázott beteg az ágyba, a maga menedékébe, a gyantaszigeten épült
13728 XXXII  |                     mindenfajta szökevénynek menedékül szolgált a háza; hát ha
13729 XII    |                kisikamlással az ottomán mögé menekül.~Ott természetesen elfogják,
13730 XIII   |                     lovag észrevette, hogy a menekülés késő, de nem is volt szokása
13731 XVIII  |                   találkozhatik. Innen nincs menekülése.~Andrássynak az jutott eszébe,
13732 XVI    |                     szétriadó kuruc hadsereg menekülését fedezze.~Meg is van aztán
13733 XXXI   |                 vesztőhely itten, s hogy nem menekülhet innen: végig kell várni,
13734 VIII   |                 drabantok felől bizton el is menekülhetett volna, de Wencezlauz észrevette.~–
13735 XXXV   |                   földönfutóvá tesz, s ahova menekülhetnék, az Istenhez való utamat
13736 XIII   |                     vagy.~– Mit csináljak?~– Menekülj, amerre tudsz!~– Hogyan?~–
13737 XVII   |                    alatti folyosón keresztül meneküljön, egyedül, oltalom nélkül,
13738 XIX    |                      egy hajótörött roncsról menekülnek a partra. Bizony nem nézik,
13739 XXXIV  |                         Igen.~– Mikor előlem menekültél, oda mentél őhozzá?~– Akkor
13740 XXIX   |                     úrnak egy hátasló kell a ménesről! – kiáltá eléjevágva, s
13741 XXVI   |               leküldött egy ordináncot, hogy menessze haza a szánkóját, ellenben
13742 XXV    |                    ér valamit. Aztán ő csak „menesztetett”; de az „ment”, s ez sokat
13743 XXXIX  |                     ráncba. – Ha másfelé van menetele az asszonyomnak, én beleegyezem.~
13744 XXIII  |                  tartozó falvakba, mindenütt menhelyet állított fel a számukra,
13745 XL     |                      én. Engedd meg, hogy én menjek hozzájuk. Korponay azt mondta
13746 XXII   |                 akarta küldeni a szobából.~– Menjetek játszani!~– De csak maradjanak! –
13747 XXV    |                  házba, úgy mintha otthonába menne, de hogy ilyenféle jogon (
13748 X      |                     mielőtt erre a nagy útra mennél?~– Nem. Babonás vagyok.
13749 X      |                 nézzen. Messze kellett nekik menniük, hogy a rájuk váró szánig
13750 XXXII  |                       egy Jupiter, aki fél a menny kőtől.~Pedig ez a rettegés
13751 II     |                     a feltámadás, a Megváltó mennybemenetele; ez utolsónál az apostolok,
13752 XVI    |                     a Schwab család ellenben mennybemenetelét, amely műben az a legnevezetesebb,
13753 XXXII  |               villámlást meglátott, vagy egy mennydörgés moraját meghallá Ghéczy
13754 XXXII  |                     volt elég erélye. S ha a mennydörgést meghallotta, a hangja egyszerre
13755 XXXIII |                  érzékeit. Mikor villámlott, mennydörgött, hasonlatos volt azokhoz,
13756 XXXII  |                     Villámlik. Várd meg, míg mennydörögni fog. Nagyapótól akkor nem
13757 XXVII  |                         Mi atyánk, ki vagy a mennyekben.”~Juliánna utána rebegte
13758 IV     |                 érdemes volna megtudni, hogy mennyibe fog kerülni ez a holnapi –
13759 X      |                     amin Ocskay vette.~– S ő mennyin vette?~Korponay a kardmarkolatára
13760 XVI    |                      szekerén vigyenek fel a mennyországba. És hát igaz lett. A groszscherfeldi
13761 XXXVI  |                   tiszta, mint az angyalok a mennyországban. Vivát a dicső asszony!~
13762 XXII   |                      parancsolok. Most nem a mennyországért küzdünk, hanem a földi országért.
13763 XXXI   |                éneklik a gyászdalt a halálra menőnek.~„Nostrast végeznek ki!” –
13764 XXI    |                  tenyerének a bűzi!~(A lapos méntát hívták ezen a néven, amit
13765 XXXV   |                  kegyelmed nyugalmát – szólt mentegetőzve Juliánna, és menni készült.~–
13766 XXIX   |                    te eltékozlod még az apád mentéjét is, ha egy aranyat adsz
13767 II     |                  alatt rajzik a nép zsinóros mentékben, sarkantyús csizmákban;
13768 XXIII  |                    ajándékát, s aztán egy új mentekötőért, egy drágább medálért elcserélik
13769 XXXIV  |                 Mikor előlem menekültél, oda mentél őhozzá?~– Akkor nem, mert
13770 IX     |                    várostól száz aranyat érő menteláncot, a fejedelemtől főstrázsamesteri,
13771 XVI    |                     népek, mind csupa magyar mentés, sarkantyús csizmás, bajuszos,
13772 XXIX   |                      botlani, s akkor a lova menthetetlenül kitöri a lábát.~Olyan egyszerű
13773 XXVIII |                      nekifohászkodott a maga mentsége előadásának, s elfoglalt
13774 XXV    |           megköszönni az élvezett kegyelmet. Mentségére szolgál azonban a táborban
13775 XXXII  |                     minden fénye, gazdagsága mentségnek elég-e egy elmulasztott
13776 XXVI   |                  irodájába, utasítást adni a mentslevél kiállítására. Mikor visszajött,
13777 XXI    |                  hollókkal és keselyűkkel; s mentsvárat csinált a számukra a várából.~
13778 XVI    |                     az értekezésünk, s ezzel mentünk a vacsorához. A poculatio
13779 XXII   |                     Ott ki van már kegyelmed mentve.~– Márpedig annak a másik
13780 XXXV   |                     rámában Serédy Zsófiának menyasszonykori miniatűr képe, Juliánna,
13781 XVIII  |                    sor írás magától a boldog menyasszonytól is az édesatyjához, reszkető
13782 XXX    |                 lovagnak, hogy talán ettől a menyecskétől tudhat ki valamit, hogy
13783 XXXII  |                   kezdve a hegyoldalak egyre meredekebbé tornyosulva húzódnak tölcsér
13784 XXXIV  |                 vaskarmokkal kúszott fel egy meredélyen, gémberedő kézzel fogózva
13785 XXIX   |            vízinövények dárdalevelei feketén meredeznek elő.~Juliánna is egészen
13786 XVI    |                   sápad el arca, szemei hogy merednek ki: két kezében úgy reszket
13787 XXII   |                     szólt semmit; de az égre meredő szemei beszéltek.~Azt mondhatták
13788 XXXIX  |                    és ajkaira nem volt olasz méregfestvény kenve, amivel a váltott
13789 XXIII  |                     szívébe, hogy váljon ölő méreggé a szívében a hitvesi szeretet
13790 XXVI   |                  éppen arra jó, hogy a másik méregnek a hatását elveszi.~Feltörte
13791 XXXII  |                      kertben az az átkozott, méregszőrű féreg.~Nem hallott semmi
13792 XXII   |                 átkozódó haragja.~Utoljára a méregtarisznya Miklós odarohant a sokaság
13793 XIII   |               Szerencséjük!~Minden kedvezett merényletének. A sötétséget egy-egy eldördülő
13794 XXIX   |                Hiszen hajtottál te mán ennél merészebb megbízást is végre. Emlékezzél
13795 XVI    |                  ketrecből.~Hanem Fabriczius merészen keresztültette előtte a
13796 XXV    |                    magisztrátus engedelmével méretni a számukra a berbécshúst.
13797 XXX    |               sereggel együtt futott, minden mérföldnél növekedve, mint a lavina,
13798 XXIX   |                      lába. Magam cipelem egy mérföldről a hátamon a nyerget, hogy
13799 XXIII  |                 Hecaténak, Locustának minden mérgeivel itatta volna meg Zsófiát,
13800 XXIII  |                      nem iszik; annál többet mérgelődik, ezért az arcszíne olyan
13801 X      |               asszony nincs most itten, majd mérgelődnék érte. Azután, mikor a kávé
13802 XXXVI  |                 Juliánna engedte ezt a hideg mérget a szívére csepegtetni. Szenvedhetett
13803 XIX    |                  Kiveszem a kezed közül, nem mérgezed meg a lelkét! Elviszem magammal,
13804 XXXII  |                 mindenki, hogy a bor meg van mérgezve: hát akkor egyedül Ghéczy
13805 XXXI   |                    Tengernél is nagyobb az a mérhetetlen talány, hogy lehessen egy
13806 XXII   |                   egy nagy öblös vaskanállal merít a lobogó medencéből, s tölti
13807 XXVIII |                      a kezükbe s cirkalommal mérjék ki, melyik a rövidebb útvonal,
13808 XXX    |                     Bocskai nemese! Engem ne merjen dehonesztálni. Az én házamnál
13809 II     |                   kalász és a pelikán; – egy mérleg, egy olajághozó galamb; –
13810 XXXI   |                 magad csak egy súly voltál a mérlegben, amely az enyémet magasabbra
13811 XXXIV  |                      közbe. A bírói serpenyő mérlege valóban a szép asszony részére
13812 XXXIII |         perhorrescálja az égi tűz.~– Hát oda mernél menni most helyettem azok
13813 XVI    |                     támadt. A szenátorok azt merőben tragikus dolognak vették;
13814 XVI    |                    Megyek innen! – suttogja, merőn bámulva a magasba. – Elmegyek. –
13815 XXX    |                     hogy mit tegyen mármost, merrefelé fordítsa a lova fejét? Elég
13816 XVI    |                  Fabriczius éles tekintettel mérte végig a tábornokot, s fogai
13817 XIII   |                   ellen, hogy csak messziről mertek hozzávagdalni.~A szép asszonynak
13818 XXVII  |              királyon ez a vész a legnagyobb mértékben kitört? hogy az ajtaján
13819 XXVIII |                   elokvenciának oly tetézett mértékével, az ornata syntaxisnak és
13820 IV     |                 kígyó, másikban egy tükör; a Mértékletesség, jobbjában egy serleg, baljában
13821 XIV    |                    az én cselédem volt! Hogy mertétek elfogni? S még azért ilyen
13822 XXX    |              hiányában egyik fától a másikig mérve a sing hosszát.~Andernach
13823 XI     |                  Azzal szoktak némely kisebb mérvű erkölcsi kihágásokat elkövetett
13824 XXXIV  |               óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli üveghegy, hanem a főtermében
13825 I      |                   megörökítő képpel együtt a mesék közé sorozzák; de ezeknek
13826 XXXI   |               ágyacskája mellett virraszt, s meséket mond az aludni nem akarónak.~
13827 XXXIX  |                     legvakmerőbb fantáziával mesél a valósággal szembeszökő
13828 XII    |                       Mint ahogy a kígyókról mesélik, hogy úgy egymásba tekergőznek,
13829 XXII   |                higgyünk semmit, amit a papok mesélnek. Csupa világbolondítás az
13830 XXII   |                  híres szépanyjuk sorában, s mesélt a két fiúnak e fényes alakok
13831 XXXIX  |                     láttára. Hisz éppen most mesélte a barátnőinek, hogy őt várva
13832 XXXVIII|                   mind a hárman beszéltek és mesélték egymásnak, ami velük és
13833 XXXV   |                 Nekem?~– Rövid időn pedig.~– Mesemondás! Ha én nem akarom? Parancsol
13834 XXXVII |                     fúriává alakuljon át, ez mesemondásba való képtelenség. Mert hiszen
13835 XVII   |                 egész történetet pedig csupa mesemondásnak hiszi az ember, amíg, mint
13836 I      |                történetbúvár segélyére jön a mesemondónak, s okmányokat fedez fel,
13837 XXII   |                      mikor az ijedőse jött a mesének.~Azután elmondta az anya
13838 X      |                       egy érzékenyen végződő mesénél olyan hamar könnybe lábadának,
13839 XXXI   |              levélnek kegyelmedre nézve igen messzeható következése lett. A kegyelmed
13840 XXXV   |                   hamu. Almaim a nagyságról, messzelátó terveim por és hamu. A zászlók,
13841 XVII   |           rejtekutakat, folyosókat ásni nagy messzeségekre. Ezekkel készítteté el azt
13842 XXIV   |                elválasztva. Ez ablakból nagy messzeségig ellátni. A tölgyerdős hegyek
13843 XXIV   |                     jó célpont volt, azzal a messzevirító narancsszín csónakával.~–
13844 XXII   |                      meri kigúnyolni, eddigi mesterét. Ez visszatérítette. Megfordult
13845 VIII   |                      egy tucat éjjel kóborló mesterlegényt, aki nem tudta magát legitimálni,
13846 XLII   |                     csak ennyit tudnak, ez a mesterségük? A kérdéseikre nem felelt
13847 I      |                  hever ráma nélkül a hajdan „mészárosok tornyának” nevezett donjon
13848 XXII   |                lisztes hombár ajtaját, meg a mészárszék ajtaját, meg a tulokistálló
13849 X      |                Többnek a számára nem adnak a mészárszékben húst. Én csak kapitányné
13850 XVIII  |                látott, egyszínűre szokott az meszelve lenni a többi fallal. Tehát
13851 XXIX   |                      a mocsárvilág rejtélyes meteorja.~Az egész part mentét a
13852 XXXI   |                 fehér bodros parókával, szép metszésű szája, öntetszéssel teljes
13853 XII    |                     vele haragítani. Fenékig méz volt a kedélye, s az volt
13854 XII    |               ismerni. Bercsényit török basa mezében adta vissza; Károlyi Sándort
13855 XXXIV  |                   aki őt elcsábítottad; a te mézes szavad, a te sugáros két
13856 XXXIV  |                     le a zászlóját egy ilyen mézes-mázos szóért. S ő, a gyönge asszony
13857 XXXIX  |                    No, hát majd ha a második mézeshetek leteltek, akkor bocsássa
13858 XXXII  |                  Pedig milyen híres a kassai mézeskalács. Nem volt akkor arra gondja.
13859 XVI    |             lacikonyha, palacsintasütő bódé, mézeskalácsos szárnyék, seres szín sorakozott
13860 XIX    |               elfoglalta a szerelmes asszony mézesmázos beszédével, gyönge ölelgetésével,
13861 XXXIV  |                    üvegen keresztül nyalta a mézet: az asszony bolondja.~–
13862 II     |                  három nyilat tartó marok; a mezítelen gyermek a kivont karddal;
13863 XXXII  |           rekettyebozót, úgy folytatja azt a mező, egy elsemlyékesült patak
13864 X      |                     az őrtűz mellett, kinn a mezőm: Ha rákerül a sor, az egész
13865 XXX    |                   Egy nagy, négyszögű parlag mezőt végtől végig betakarnak
13866 XXX    |                      ebédeltek meg, a gazdag mezővárosban, melyet itt a hajdúvilág
13867 XXX    |         dominiumocskára vagy talán egy egész mezővárosra, olyanformára, mint Hódmezővásárhely
13868 XXXVI  |                       különben félretértek a mezsgye szélére legelni, hanem a
13869 XXXIV  |                     te tudod! Ugyanazokkal a mézszavakkal, ugyanazzal a varázslattal,
13870 XIII   |                  kemény hangon Fabriczius.~– Mi-hit? – förmedt fel a tudományok
13871 XXII   |                      kitalálni, mi az. Nem a Miatyánkban van az a kitörült sor, hanem
13872 XXIII  |               pajkosságokon törte a fejét, a miatyánkot mindig elcifrázta, hol így
13873 VII(1) |                    ezen a nyelven, hogy Hans Michelnek a fiát fejbe dobta egy kővel
13874 XXX    |                      a közepén minden sornak micsodák, azokkal a fecskefarkban
13875 XXXII  |                    Mikor Thököly Imre Teleki Mihállyal összejött Somlyón, barátságos
13876 XXXII  |                  török szultáné-e vagy Apafi Mihályé. Éppen csak a szele érte
13877 XXI    |                      várkapitányságnak, hogy mihez tartsa magát.~Gömör vármegyének
13878 XII    |                  mindig nedves szemeivel, de mikből a leáldozó nap verőfénylett
13879 IX     |                 hajat, vagy a fejet!~Hogyan, miképpen történt, hogy Andrássy István
13880 XXXI   |                     megfoghat, míg Illésházy Miklósban ott van az udvari ünnepélyek
13881 XXII   |                    hosszú, pecsétes levelet.~Miklósnál még nem hajnalodott, egyre
13882 XXIV   |                    Többet nem tudni Andrássy Miklósról. Arcképe, a krasznahorkai
13883 XXIV   |               versenyt lőni? – kérdé a Ferkó Miklóstól.~– Nem lő az többet. Mert
13884 XXXIII |                     szalonnát a kenyérhéjon, miközben a titkos írásjegyekkel szerzett
13885 XXVII  |                elveszítsen. Kegyelmed idegen miköztünk, éppen azért igazságos bíránk.~
13886 XLII   |                      De te azokat elégetted! Milliókat érő kincseket adtál a lángok
13887 III    |               patrícius. (A híres harangöntő milliomos a maga idejében.)~– Kegyelmed
13888 XXIV   |                      látod, én többet tudok, mim te. Vannak ilyen vastag
13889 XXX    |                    mintha csak a folytatását mímelné a kárba ment rozs kaszált
13890 XXXIV  |               madarat, lófarkat, csipkézetet mímelnek; áttört ötvösmunkával, gyöngyfüzérekkel
13891 XXII   |                   jelenteni ezek a hidegvért mímelő szavak?~– Te egy egész sereg
13892 XX     |                      mondja: „Nincsen kenyér minálunk”, a lutheránus rácsendíti: „
13893 XXXII  |                  mert az a végzetes villám a minap még a sarkantyút is leszakította
13894 XXVI   |                 hajdúi közt szolgált, akik a minapi betörésnél átpártoltak.~„
13895 XXII   |                    oláh~Mondja „Szinetátye!”~Mindaanyiszor „binye Zeu~      Binye binye
13896 XXV    |                    maguk is érdekelve voltak mindabban, ami Bécs és Szahtmár között
13897 XXV    |                   bizonyítania, hogy érdemes mindarra, amit a fiának kér.~A kávéestélyen
13898 XXXVII |                   egy asszony vérpadra vigye mindazokat, akiket szeretett. – Ez
13899 XV     |                     ezzel a beneficiummal.~– Mindazonáltal, kegyelmes uram – szólal
13900 XI     |                    tudott valósággal aludni. Mindazzal a zűrzavaros világgal, aminek
13901 XXI    |           felfüggesztve a nagy fekete rámák; mindegyikben párosával a címerek; egy
13902 II     |                 Hanem azért e nemesi paloták mindegyikének az elejét a földszint hosszában
13903 XVI    |                     természet a férfierények mindegyikét túlhajtotta, egész a karikatúráig.
13904 XXXIV  |                      mind kivihető, csakhogy mindegyikhez pénz kellett. Azt pedig
13905 XXXV   |                 nézve, az egyforma rettegés, mindegyiknek a maga gyermekéért.~És mind
13906 XXIX   |                   kötni a békét a kurucokkal mindenáron, akármibe kerül; ígérni
13907 XXIII  |                   Ocskay Lászlót.~Egyébiránt mindenben megnyugszik, és mindent
13908 IV     |                  lovász meg egy kengyelfutó. Mindenből csak egy! Hát lehet-e ennél
13909 XXX    |                     akkor aztán prédára esik mindene a legyőzöttnek: („vae victis!”)
13910 XVI    |                   Fabriczius János főbírónak mindenekben engedelmeskedjenek. Kinek
13911 X      |                      nevelőjének.~Aztán lett mindenes a háznál.~Sokat nevettek
13912 XXXI   |                     őt nem, hát Belleville-t mindenesetre ott fogja találni kegyelmed.~
13913 XXVII  |                    Hogy elfogták aztán ekkor mindenestől!~– Serenissime! Hogyne fordulnának
13914 XXXII  |                    dandárt el lehet rejteni, mindenfajta szökevénynek menedékül szolgált
13915 XXXII  |                   kocogó lovakkal, s aközben mindenféléről beszédbe elegyedett a kocsissal,
13916 XXIII  |                 híreiről. Hozzáteszi, hogy a Mindenható őrizze meg minden veszélytől
13917 XV     |                   voltaképpen?~Hála legyen a Mindenhatónak – sóhajtának fel a kegyes
13918 XXXVI  |                 Ocskay Sándor” – „Csajághy”. Mindeniktől hozott üzenetet a „vihar
13919 XXXIII |                         Kinek az ítéletén?~– Mindenkién, aki csak bírád. Bírád az
13920 XII    |                     s az volt a hibája, hogy mindenkihez jó volt, senkire sem tudott
13921 XXXI   |                     a magyarországi ügyekkel mindenkit a magyar kancellárhoz utasítanak,
13922 XXIII  |          Szepességből.~Zsófia azonban a maga mindennapos útjában még valami egyebet
13923 XXXIII |                   amit ígérhetett. Több volt mindennél az elkeseredés idebenn,
13924 XXIII  |                    meg tudja emészteni ezt a mindenttudó testet, úgy, mintha maró
13925 XVI    |                     sehol nem időzött, akkor minderre öt percet leszámítva, mire
13926 XXIII  |            gyanakodás homályában; de őelőtte mindez névtelen eszme volt. Egy
13927 XXIV   |               csapatok előtt, azok egyszerre mindkét kézre kapott puskáikkal
13928 XVIII  |               álmodott? Csak azt tudja, hogy mindkettőben üdvözült volt.~Ki irigyelné
13929 XLI    |                     suttogá Juliánna –, mert mindkettőnket elveszítesz! Fuss rögtön
13930 XIX    |                  akkor aztán, egyenlők lévén mindkettőnkre nézve a kényszerítő körülmények,
13931 XXIV   |                   pápista barkók, palócok, s mindkettőtől elkülönítve a mohamedán
13932 IX     |                     bízhatom, mint arra, aki mindnyájunk fölött áll, a felséges fejedelem
13933 XXVII  |            serenissime, én azután helytállok mindnyájunkért.~– Tehát egész kész haditerv?
13934 XXXII  |         kálvinistáknál), a „dicsértessék” – „mindörökké” (a pápista helyeken), hanem
13935 XVI    |                      ő fogja kezdeni a szót, minekelőtte kérdeznének valamit tőle,
13936 XXXVI  |                   csak a griflijét nyálazta, minélfogva az éppen nem fogott a palatáblán,
13937 XXXI   |                    zománcozott bronzremekmű, miniatűrremek festésekkel, benne kékre,
13938 XXII   |                 előtte állt. Mind a kettőn a ministransfiúk piros rokolyája, s a fölé
13939 V      |                     ajándékul királyoknak és minisztereknek, apró átalagokban. Nagy
13940 XXX    |                     özvegy császárnénak és a miniszterének megküldé írásban azon végóhajtását:
13941 XXXIV  |                       Bosszút akarunk állni, mink is, te is. Ebben találkozunk,
13942 XXVI   |                      A két egymást megértett minnelovag megölelte egymást, s azzal
13943 XXX    |                 mellé.~Igazi festői látvány, minőt soha a világ egy rakáson
13944 XII    |                alakját, nem lehet eltagadni. Mintaképe a hajdankori daliáknak. „
13945 XXV    |                    és szelídség festeni való mintaképei voltak.~Egyszer aztán megszólalt
13946 XXXI   |                      emberek fejét levágják, minthogyha azt halljuk, hogy egy hajós
13947 XI     |                  reggeli kilenc óráig és tíz minutáig; ha mind a hetet beveszi,
13948 XXXI   |                      színpadon lejátszattak, mióta Nagy Lajos király vérhatalommal
13949 IV     |                      tovább énekli azt. (Nem miraculum ez, se nem hókuszpókusz,
13950 XXVII  |                  alól. Kegyelmed nem akarhat miránk a bal kezével más rabigát
13951 II     |                    akik azt kívánják, hogy a mise alatt zárva legyenek a boltok.
13952 XXVII  |                     mert minden harangszó és misemondás nem töri be oly erőszakkal
13953 XXII   |                    amit a prépost tartott.~A misének vége volt már, következett
13954 XXII   |                    ing volt; ők szolgáltak a misénél, amit a prépost tartott.~
13955 XXV    |              jezsuiták templomában a harang. Misére kell menni! A hölgyek felálltak:
13956 VI     |              megkötöztetett, s becsukatott a misericordiánusok klastromába, ahol az ördöngösöket
13957 XIV    |               machinával contra soporem arte misiale m.~Korponay a doktort félretolta
13958 XVIII  |                      mi az?~Meg volt riadva.~Mitől ijedt meg?~Attól-e, hogy
13959 XXXVII |                    rémalak volna, amilyent a mitológia sem bírt kitalálni. Hanem
13960 XXXI   |             delegáció gyűléstermét ékesítik: mitológiai képcsoportok, Venus és a
13961 XXXV   |                      fejben. Regényalakok és mítoszi nevek, fejedelemnők, diadalok
13962 XXV    |                      asztalon heverő levelek mivoltáról.~Egy része azoknak Bécsből
13963 XV     |                      után rögtön összeülendő mixta deputatióhoz méltóztassék
13964 XXXV   |                       ott az üvegkoporsóban.~Mkor idejött, talán azt hitte,
13965 XIX    |                   békesség! Láncra veri, aki moccan!”~– Öreg bajtárs! Mit csinálsz
13966 XXX    |                   vezető legény által, aki a mocsári úton került előre.)~– Ez
13967 XXXI   |           ungon-berken keresztül, pusztákon, mocsárokon át, lóhalálában; hogy én
13968 XXIX   |                    sütött, nagy csend ülte a mocsárvilágot, csak a bölömbika-madár
13969 XXIX   |                     teher alatt; alatta mély mocsárvíz, fölötte zöld moha, mellette
13970 XIII   |                  fogja kegyelmed, hogy semmi móddal nem fogjuk őt felkölthetni,
13971 XII    |                     különben is nyughatatlan modell volt. Egyre feszengett a
13972 XIV    |                  kenetteljes hangon mondá:~– Moderálja magát kegyelmed, kapitány
13973 XXXIV  |                    neki a dóriai, a korynthi módok. Aztán oltárt emel, magasat,
13974 XI     |                   keresztül. Öltözete, arca, modora tanúsítja, hogy francia
13975 XXXIX  |               enyelgés hangján folyt ebben a modorban. Korponayt a háziasszony
13976 XXXVIII|                      valahány úri ismerősöm, módos atyámfia, az mind eltagadja
13977 XXV    |                     lehet), lehetetlen, hogy módot ne találjon megszabadulni
13978 XIII   |                      költögetni. A szelídebb módszerek, holmi csípés, hátbaütögetés
13979 III    |                      takargatta, ami tengeri módussal volt bélelve. Az úrnő feje
13980 XXII   |                    amelyben ez az ember (itt mögöttem) tudatja veled, hogy elárulta
13981 XXX    |                      embervállig érő vetést. Mögöttük egy egész tarló látszik
13982 XXIX   |                      mocsárvíz, fölötte zöld moha, mellette fehérlő lófejek,
13983 XXIV   |                összekulcsolják a mellükön, a mohamedhívők pedig arcra borulnak, „Allah
13984 XVII   |                  hiúz, a zárókő zöld az idők mohától, benőve repkénnyel, földi
13985 I      |              bástyaboltív a kép kerete, zöld mohával, vadvirággal kicifrázva,
13986 V      |                     tölti be, a wittembergai mohos fejű: Wencezlauz úrfi. Így
13987 XXV    |                   tulajdona. S „l’état c’est moi”. Így adok én neked kvártélyt
13988 XII    |            elkezdhetni egy molnárostyával. A molnárostyának pedig két vége van, s ha
13989 XII    |                    melletti kerevetre, s egy molnárostyát dugott a szájába. (A németek
13990 XII    |            tilalom-megtörést elkezdhetni egy molnárostyával. A molnárostyának pedig
13991 XVIII  |                     te siess az őrsereghez a molnártoronyba! Verd fel Czelder Orbánt,
13992 XVI    |                termettek a felrobbanás utáni momentumban, s lábtókkal, pontonokkal
13993 XXIII  |                    votum castitatist, mint a monachusok.~Még több oka is volt kegyetlennek
13994 X      |            választotta Pelargus a történelmi mondakörből.)~– Nem, fiam! Neked más
13995 XXIII  |                 menekültek a városból, egész mondakört tudtak neki mesélni azokról
13996 XII    |             tiltakozva.~Még egy suttogó szót mondanak neki. Bizonyosan csókot
13997 IV     |                szálltak meg falaink közt, az mondanák rá: „Pfuj! Fösvény utódok.”~
13998 XXV    |                   fiú volt.~– Hát én biz azt mondanám, hogy „hozott Isten!” Ámbár
13999 X      |                      a bölcsőben, bizony nem mondanék nemet. De hát arról – tudod
14000 XXXVIII|                    jer most velünk. Százféle mondanivalónk lesz, ami rád nézve is igen
14001 X      |                      is a balladájának egyes mondásait szavalta, amíg az úrnője
14002 XXVIII |                      baj, nem nekem!~Ehhez a mondáshoz olyan ördöngös fenyegető
14003 XXXIII |                     nagyot hazudsz! (Ezzel a mondással szokták a hazug gyermekeket
14004 X      |                 vállára tette a kezét:~– Mit mondasz? Hát mi lesz kegyelmed?~–
14005 XII    |                     jutalma; láthatta minden mondat után, hogy tér vissza az
14006 XI     |                     felfogta ennek a különös mondatnak az értelmét.~– Ez volt az
14007 XXIX   |                      kés hegyével felkarcolt mondatokat a falról; végignézegette
14008 XXXI   |                     S azzal röviden, világos mondatokban, minden affectancia nélkül
14009 XLII   |                      sem szabad; még azt sem mondhatja: „Szegény kis pulyácskám!
14010 XXIII  |                asszony, én anya is vagyok.~– Mondhatnád: a Gracchusok anyja. De
14011 XVII   |                    víz volna az árokban, azt mondhatnók, át lehetett rajta úszni;
14012 XIII   |                   Azt nem mondom meg.~Azt is mondhatta volna, hogy nem tud róla
14013 XXII   |                 meredő szemei beszéltek.~Azt mondhatták talán: „Óh uram, fedezd
14014 XVI    |                      városba.” – Én erre nem mondhattam neki egyebet, mint hogy
14015 X      |                   atyámnál. Neki csak annyit mondj, hogy a leánya jól emlékezik
14016 XLII   |                  fogok vele. Tudom, hogy mit mondjak neki.)~– Hát a kis fiának
14017 XXIV   |                      mikor célba lövök. Hadd mondjam meg neki!~– Csak te maradj
14018 XXXIV  |                   megtörténni, hogy ítéletet mondjanak ki – prókátor közbejötte
14019 XXXIV  |                    Becsület ez? – Nem bánom, mondjatok bolondnak: én nem hiszek
14020 XXII   |                   laktatok jól a vérrel, azt mondjátok, áruló volt, aki békét kötött! –
14021 XLII   |             látványosságául.~Mit tegyen? Mit mondjon?~Egy emlékezetébe jutó szó
14022 XIX    |                      Péter cárral (egy sokat mondó allegória!), hát teljes
14023 XXVI   |               sorozott leveleket, s folyvást mondogatva magában „Csiki”, „Csiki”.
14024 XXXIX  |              cselekedte kegyelmed helyeslé a mondottakat Löffelholtzné –, ennél helyesebbet
14025 IX     |                 elmondani feleségének? – Nem mondta-e el már eddig, hogy minő
14026 XXXVI  |                      No hát, urak, nem valót mondtam-e? Hogy aki mindezt véghezvitte,
14027 XXXVIII|                humorizált is a tudós férfiú, mondván:~– Első eset, hogy a doktor
14028 I(1)   |        rendelkezésemre, ki maga egy hosszabb monográfiát ír Korponayné élettörténetéről;
14029 II     |                     fenn. Ennek a címernek a monogramját viseli minden házajtó, minden
14030 XI     |                       Ön tudja, hogy nem az, monseigneur.~– De az ördögbe is, mi
14031 XVI    |                  chevalier de Haut Marne, et Montcarlier.~– Kérem: hagyjon valamit
14032 XVI    |                     Legutoljára meggyóntam a montmartre-i kolostorban.~– Az ugyan
14033 XXVI   |             ígéretekből. Summum periculum in mora.”~E levél hallatára Juliánna
14034 XXXIII |                      ütögeti valami közeledő moraj, de még nem bírja kivenni,
14035 XXXI   |                   percben aztán elégedettség morajává alakul át a néptenger zúgása. „
14036 XIII   |                 levette a falról a négycsövű mordályát, s az övébe dugta.~Ez az
14037 XVIII  |                   szállására.~Az őrszobában, more patrio, aludt a kuruc őrség.~