bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

14538 XXX    |               aratnak, kaszálnak, mint derék nyárban. Szomorú aratás: nem köt
14539 XXIX   |                  egész part mentét a tavaszi nyárbokor, vadánis és gyökönke friss
14540 XXX    |                      kap, amin legörömestebb nyargal, hát akár egy üres hordót
14541 II     |            diadalokra utalnak: az oroszlánon nyargaló páncélos lovag; a három
14542 XXXV   |                   állt meg a kedvéért, hanem nyargalt egy hiú-csalóka ábránd után –
14543 XV     |              idejöttek. Dobják csak el azt a nyársat; aztán fogják a kapát meg
14544 II     |             magyarokká lettek.~Előkelőik nem nyárspolgárok, hanem magyar nemes urak,
14545 XI     |                      vele az ember. Sok nagy nyavalyában ez a remedium. No meg a
14546 XVIII  |                 kezében lámpás volt, s azt – nyavalyást – tolta maga előtt, hogy
14547 XXIV   |                      fülét dörzsöli, a nehéz nyavalyától megszabadul. A rókának a
14548 X      |                     lábost a tűzről; a forró nyelével mind összeégette a tenyerét;
14549 XVI    |                      én benneteket, éhkoppot nyelni kurucosan – gondolta magában
14550 XI     |                   egész süteményt; de le nem nyelt belőle semmit; csak elszórta
14551 XXXI   |                     egyszerre, mintha a föld nyelte volna el. Mire megújult
14552 XXVIII |                      lovag, elővéve a magyar nyelv tudományát. – Kinek a hintaja
14553 III    |         természetesen úgy odakapta a bőrét a nyelve hegyének, hogy feljajdult
14554 III    |               Wencezlauz, kóstold meg csak a nyelveddel, hogy milyen édes ennek
14555 XXXVIII|                    étel és ital feloldotta a nyelveket, aztán nem is igen tartotta
14556 XXV    |             pecséteket ismét helyrepótolni s nyelvészeti ismeretei azoknak a tartalmát
14557 XXXIV  |                  szokta kapitányon tartani a nyelvét, mikor a mennybeli hatalmakkal
14558 XXXV   |                plébánosnál várnak, s a világ nyelvétől őrizkednem illik.~– Mégis
14559 XXI    |                   tűrték maguk között pogány nyelvjárása s szilaj dühöngése miatt;
14560 II     |                      alatt telepedtek ide.~A nyelvüket megtartották, minden más
14561 XXVIII |                  eshetőségre, az okiratait a nyeregkápába tette, kulaccsal, úti elemózsiával
14562 XXX    |                   pisztolyai is ott voltak a nyeregkápában, csak az egyikén volt a
14563 XXIX   |             csendesen, nyugodtan húzta elő a nyeregkápából azt az egyik pisztolyt,
14564 XXIX   |                      kantárt, megtapogatta a nyeregkápákat: ott vannak-e a pisztolyok;
14565 XXIX   |            tatárfutásból nem maradt hátra: a nyeregnek két nagy bolond szarva volt
14566 XIV    |                nyomában.~Korponay leugrott a nyergéből, hogy összevissza cibált
14567 XII    |                      fegyverzetemet! A lovam nyergeljétek!~Aztán bevágja az ajtót,
14568 XXX    |                   Már kora hajnalban sietett nyergeltetni a lovag, azzal a szándékkal,
14569 XXIX   |                     Odakinn van a tornácon a nyergem, zsabrákom, lószerszámom,
14570 XX     |                     a kardod! Kapj fel ide a nyergembe a hátam mögé, én jobbról
14571 XXX    |                  volt, hogy neki adtam oda a nyergemet meg a kantáromat, hogy tisztogassa
14572 XXXVIII|                   kipróbálta a rudason meg a nyergesen, hogy azokat gyorsabb haladásra
14573 XXIX   |                         Hiszen ha még csak a nyergét emelném el a jámbornak! –
14574 XXIX   |                reggel is akar még beszélni a nyergével, tegye a feje alá este,
14575 XXVIII |                   apácaköntösben máshová sem nyerhetett volna bebocsáttatást.~–
14576 XVI    |                  összekaszabolja.~Fabriczius nyerte vissza leghamarább a kontenántiáját.~
14577 XXV    |                     fejedelem által donációt nyerteknek a nevei foglaltaknak, akik
14578 XXI    |                   urunkra, feltamatunk~Semit nyertunk, csak vesztetunk;~Országunkbul
14579 XI     |              hozzájuk. Volt a fiának egy kis nyestprém süvege: éppen olyan süvege
14580 XXIII  |               ilyenek azok, akik bársonyban, nyestprémben kevélykednek, gyémántos
14581 XXIX   |                     a nyerget, hogy az isten nyila…~– No, no, lovag uram, minek
14582 I      |                       csak az ajtó táblázata nyiladozott szét az eresztékeiből; az
14583 XXXV   |                    izzó papírlapok egyenként nyiladoztak szét egymástól, a fekete
14584 XXXIII |                  Minden villámlás a szívemen nyilall keresztül, s a mennydörgéstől
14585 XXIV   |                  meggyógyítja a fejfájást; a nyilallások ellen segít a bogáncs, mivelhogy
14586 VIII   |                    Az egy olyan éles, szívig nyilalló sikoltás volt, hogy a drabantok
14587 XV     |                   kell állni.~Eközben valami nyilallt keresztül a tábornok emlékezetén,
14588 XLI    |                     figyelt már a kocsiernyő nyílásain keresztül valami gyanús
14589 XI     |            lélegzetével olvasztott egy kerek nyílást, amin kinézhessen.~Egész
14590 XVI    |                      lőcsei bírói.~Hogy ez a nyilatkozat mennyire találkozott a kuruc
14591 XXXII  |                   utánzása. Építészi lángész nyilatkozik ebben a gyermekben. De miért
14592 VI     |                    ellene mondtam! – sietett nyilatkozni, mellét ütve, a legközelebb
14593 XXXI   |               asszonyom, hogy ilyen őszintén nyilatkoztam. Kegyelmednek a múltban
14594 VIII   |                       hogy a szobák egymásba nyíljanak. (S nem tudhatja az ember,
14595 XXX    |                    nevető arcokon. No, ilyen nyíltnak nem képzelte ezt a társaságot,
14596 XXXII  |                     aki máskor hebehurgya és nyíltszívű volt, s a rettenthetetlen
14597 VI     |                      palatinusa azonban, aki nyilván meg van vesztegetve a császáriak
14598 XII    |                    van engesztelve az áhítat nyilvánításával, most már szabad az út a
14599 XXIX   |                      valaki azzal a hangosan nyilvánított véleménnyel közeledik az
14600 XLI    |            megsértette, rossz nőnek nevezte, nyilvánosan bevádolta, hát ezt mit sajnálja?
14601 XXVI   |                tegyen vele boldoggá, hanem a nyilvánosság előtt még csak a kesztyűtlen
14602 XXIX   |                    sétanyomai; egy-egy kajla nyír ereszti búnak a virgácstermő
14603 XXIX   |                     Nyíregyháza, Nagy-Kálló, Nyír-Bátor, végtére Nagy-Károly. Ha
14604 XXVIII |                     borokat vásárolni megy a Nyírbe (!), azután egy gazdag zsidó
14605 XXVIII |                     csinált kőutak vannak, a Nyírben tavasszal még barátságos
14606 XXIX   |                tornyok (egyedali útmutatók), Nyíregyháza, Nagy-Kálló, Nyír-Bátor,
14607 XXVIII |                  Tiszán; onnan a Nyírségnek, Nyíregyházának, Nagy-Károlyig. Az egész
14608 XXI    |                     bozótként hajlanak alá a nyirkos falakon, s azt a fenyőfát
14609 VIII   |                      a szurkos kötegek csupa nyirkosak; a spanyollovasokról hiányzik
14610 XXXIV  |             kicsiholni. A tapló úgy meg volt nyirkosodva, hogy nem kapott bele a
14611 XXVIII |                      indulna neki hintóval a Nyírnek, földárja idején, mikor
14612 XV     |                      az egészet kurtára kell nyírni miatta.~(Égett bizony az
14613 XXII   |                    hiányzik fejéről, rövidre nyírott haja, mint a serte borzad
14614 XXIX   |                elképzelhetetlen rossz volt a Nyírségen keresztül, a földárja tengerré
14615 XXVIII |                    átvisz, a Tiszán; onnan a Nyírségnek, Nyíregyházának, Nagy-Károlyig.
14616 XV     |                  üstökös urak közül, kurtára nyírt hajjal.~Alig hogy a borbélyát
14617 VI     |                      fekete haj tövig le van nyírva a fején, a kuruc módra „
14618 V      |                      uram int a fiának, hogy nyissa ki az ajtót. Wencezlauz
14619 XIII   |       boszorkánysággal kellett végbemenni.~– Nyissák fel belülről az utcaajtót.
14620 XII    |                      könnyen segít vele. Két nyisszanás, s az összefont fürtök kezében
14621 XXXIII |        kollációzgatott, az éles görbe késsel nyiszálva a szalonnát a kenyérhéjon,
14622 XIII   |                     utána; nem volt kíváncsi nyitjára akadni annak a titoknak,
14623 XXV    |                   után rakták le a fegyvert, nyitogatták meg a várkapukat. A nemzet
14624 XXI    |                     Még teneked magadnak sem nyitom ki a kaput, hacsak az én „
14625 XXXVIII|                   sok megígértre új kilátást nyitottak. Így jutott Blumevitzné
14626 XXVI   |                    torkaszakadtából, a kaput nyitották nagy sietve, a csapóhíd
14627 XXVI   |                     én egyik sem vagyok, hát nyittasd ki a kaput, s eressz utamra.~–
14628 XXIX   |                  itthon? Nyolc? Tehát mind a nyolcat!~– Még az éjjel tetszik? –
14629 XXIX   |                      Mire a szekér előállt a nyolcbivalyos fogattal, Juliánna is ki
14630 V      |                      a hegyaljai termésüket, nyolcezer forintot fizettek neki váltságdíjul,
14631 XXIV   |                     közben félremozdult, s a nyolclatos vasgolyó csak a hintó hátulsó
14632 XV     |                   társaságban, hogy az még a nyolcszázezer asszírnak a halálordítását
14633 XXXV   |                 Andrássy Istvánné.~A hold is nyolcszor megújult azóta. A fák kivirágzottak,
14634 XXXII  |            kicsikéjét.~A tornyosuló fellegek nyomásától oly forró lett a lég az
14635 XIII   |                     ő ismert. Sehol még csak nyomát sem találta a gyanúnak.~
14636 XIX    |                 kegyelmednek, hogy azok igen nyomatékosak. Azért kívánja a királyi
14637 XIII   |                    függő drótos lámpást, s a nyomcsapásra világított vele.~– Egyenesen
14638 XVI    |                 vitte a képzelete ez asszony nyomdokain, hogy ez maga fusson ki
14639 X      |                   arcára egy csattanó csókot nyomjon. Nagyot sikolt rá az asszony.~–
14640 XIII   |               belülről az utcaajtót. El kell nyomni Belleville lovagot.~Ezt
14641 XXXVIII|                   tanács egy kétszáz aranyat nyomó láncot decretált a számára
14642 XXXV   |                      mellett.~Andrássy hamis nyomon járt.~Azt ugyan föltette
14643 XXII   |                     én tettem őket koldussá, nyomorékká.~– Mi tettük őket azzá;
14644 XXII   |                      a földi országért. Én a nyomorékokkal nem védhetem a várat. Be
14645 XXII   |                     egy egész sereg koldust, nyomorékot, árvát csődítettél ide fel
14646 XLII   |                  fejedelmednek, a te szegény nyomorgatott hazádnak s a te árva családodnak.
14647 XXI    |                   megmaradt, az az árváké és nyomorultaké.~Amíg a férj és a négy testvére
14648 XXII   |                   verni az én házamból az én nyomorultjaimat, akiknek minden szenvedéseikért
14649 XXI    |               összeszedte mindenünnen a harc nyomorultjait, s az árván maradt porontyokat,
14650 XXII   |                     által rejtegetve; milyen nyomorúság várt itten reájuk; minden
14651 XLI    |                     aztán elhajította.~Mikor nyomorúságodban odamentél hozzá, kelt-e
14652 XXXVII |                     Kísérni fogom őt nyomról nyomra, mint a véreb. Se éjjel,
14653 XXXVII |                 asszonynak. Kísérni fogom őt nyomról nyomra, mint a véreb. Se
14654 XXXV   |                    címe a könyvnek. Ki fogja nyomtatni a lőcsei tipográfiában.~
14655 XXXI   |             asszonyomat Bécsbe; azóta mind a nyomukat kergetem. Amíg Lőcsén voltam,
14656 XXXII  |               helyeken), hanem amint beljebb nyomul az erdő közé az út, ott
14657 XIX    |                     gyere utánam.~Fabriczius nyomult előre, Korponay a nyomában.~
14658 XXIX   |             megmondom. Azért, mert itt jön a nyomunkban a császár hírmondója, aki
14659 XXXII  |                    nem félt lefeküdni abba a nyoszolyába, amiből előtte egy nappal
14660 XI     |                        kérdezé, odakopogva a nyoszolyához.~A nő válasz helyett nevetett.
14661 XIV    |                   szájtátó férfit a felesége nyoszolyája körül, magát az asszonyát
14662 XIII   |               karszékben aludt az ápolónő, a nyoszolyán pedig az úriasszony. Még
14663 XXIX   |                     számára:~„Nem fekszem én nyoszolyára,~Mert elalszom éjszakára”,~      „
14664 XXXV   |                     a megbántott papirost, s nyugalmat erőszakolt magára.~– Hát „
14665 XXXV   |           megfontolása, az élettel leszámolt nyugalom, hanem az ellentéte az eddigi
14666 XXXI   |               őkegyelmének a felesége. Isten nyugasztalja!~– Mikor?~– Éppen azon a
14667 II     |                 város a közvetítő a kelet és nyugat között. Karavánjai Smyrnától
14668 XVI    |                délnek, a Thurzó-ház ellenben nyugatnak, hogyan történhetett az
14669 XVIII  |                      Tábornok úr! Csak semmi nyughatatlankodás! Mindenki a maga helyén
14670 XXIV   |                   kell mondani:~„Adjon Isten nyugodalmas jó éjszakát édesapámnak,
14671 XXVI   |                    azt az időt itthon tölti, nyugodalmasan ágyban fekve.~Alig várhatta,
14672 XL     |                     van róla. Már ebben csak nyugodjék meg kegyelmed. Az a lőcsei
14673 XXXV   |                    van egy kísértő réme, aki nyugodnom nem hagy, aki földönfutóvá
14674 XIX    |                 fejét.~– Várlak! Csapj le! – Nyugodtabban a vérpad tőkéjére sem hajthatta
14675 XXXV   |                 hatalma.~A vonások szelídek, nyugodtak, fönségesen andalító az
14676 XI     |                   ablakon kinézett; nem volt nyugta sehol.~A patkányok előjöttek
14677 XVIII  |               suttogá nejéhez.~– A patkányok nyugtalankodnak – mondá az, s egy csók lezárta
14678 IV     |                      szenátorok is elkezdtek nyugtalankodni, s az ellenzéki asztalvégen
14679 XXVII  |                  Krisztina sem írt levelet a nyugtalankodó férjének. Tudta, hogy annak
14680 XVIII  |                    is volt, hogy a patkányok nyugtalankodtak, jobban, mint máskor; hanem
14681 X      |                  mind előbb tudtam, mint te. Nyugtasd meg a lelkedet; nem te árultad
14682       |                koporsót, egész fel a hajdani nyugvóhelyéig; a csendes kis szobáig,
14683 XXXVII |                bizonyosságot akarok tinektek nyújtani. Magamra vállalom, hogy
14684 XLI    |                   asszony. Csak oda kell azt nyújtania a táncosának, s lesz belőle
14685 XXXI   |            kegyelemkérő, aki a fekete pálcát nyújtja.~A főparancsnok kettétöri
14686 XI     |                 őrtűznél felmelegítette; úgy nyújtotta neki vissza; de a delikvens
14687 XXXVII |                 tetteinek, hogy a férj kezét nyújtsa neki, felemelje, s tán meg
14688 XXXI   |                   zengő körte meg egy doboló nyúl, aztán egy fakard, egy tábornokkalap
14689 X      |                     tengerinyúl van.~– Az én nyulam is ott van! Az a fekete,
14690 XXVI   |                    ide a szomszédba.~– És ha nyulat lőni megy is ki urambátyám
14691 XXIV   |                     bántsátok az anyámat! Ne nyúljatok hozzá! – kiáltá a kisebbik
14692 XXXII  |                 oldalaiból magas fenyőszálak nyúlnak ki egyenest, póklábforma
14693 XVI    |                  hatalom…~S azzal dolmányába nyúlva, elővont egy összehajtott
14694 XII    |               holdvilággal csókolódó hosszú, nyurga szerelmes. Korponay pedig
14695 II     |               bajuszai, vállaikra omló hajuk nyusztkalpaggal leszorítva, a nők fátyollal
14696 XXXII  |                   Hát mikor az oláh elevenen nyúzza meg a kecskét, hogy porhanyóbb
14697 XXXV   |                  viaszktáblán, pergamenen és obeliszkok oldalain, csak ez az egy
14698 XIX    |              karikatúragyűjteményről beszél, obester úr?~– Hát biz ez egy képeskönyv,
14699 XIX    |                     megdöbbent. – Azt hiszi, óbester úr?~– Úgy ismerem ezt az
14700 XX     |                 kuruc tiszteknek! Belőled is obesterlajtinánt lesz. Táncolj, fiam, egy
14701 XXV    |                     hát a nagyságos Korponay óbesterné az egyik.~(Vagy úgy? Juliánna
14702 XIX    |                     magyar generális a német óbesterrel, kuruc tiszt urak a lőcsei
14703 XXIII  |                     szeretett volna kártyát, obletánt a dajkával; nagy biztatásba
14704 XXI    |                 Egypti conditores absorsbsit oblivio, justorum gloriam grata
14705 IX     |                   dolga, nem a közönségé. Az obsoletum statútumokat hagyjuk a lomtárban;
14706 III    |                 viselik a mentét. Principiis obsta!~Ezenben egymás után érkezének
14707 XXV    |              játszónépnek, hol meg az utolsó obulusát is elnyerte az egész társaságnak.
14708 XXII   |                   állt föl helyéből.~– Miért ócsárolod az apát gyermekei előtt?~–
14709 XIII   |                     többiek, hogy adjátok az ócskavasat! – gúnyolódék Belleville
14710 XIX    |                megjutalmazta: helyezze be az Ocskaytól elkobzott sztropkói uradalomba.~–
14711 XLII   |                    gyerekhad, csőcselék fut, ocsmány kiabálással egy lovag után,
14712 XXXI   |                 között, el-eldugva azok közé ocsmánykedves pofácskáját, a kancellár
14713 XXXVII |                  kellene tenni. – Csak akkor ocsúdtak fel az elhüledezésből, mikor
14714 X      |                hadzsi nem hisz oly fanatikus odaadással a Mahomed paradicsomában,
14715 XVI    |                   Czelder karját.~– Mindjárt odaadom. Itt a tarsolyomban. Nem
14716 XXVI   |                 Poprádon medve?”~A mancsokat odaadták az asszonynak, készítse
14717 XXIV   |                     hadsereget szembe. Hanem odaállítom a várkapu elé a saját két
14718 XXIX   |                   együtt a tejfeles levében, odaállította azt bográcsostól a lovag
14719 IV     |                      onnan az a kép, amit én odaállíttattam?” A hatalmas nagy dynasta,
14720 XVIII  |                      inkább a feladata, hogy odaálljon a pallosával ahhoz a vasajtóhoz
14721 I      |          kísértetképpen megjelenni, példának odaállni; csábtekintetével századokon
14722 X      |                      ha egy helyen megunták, odábbment, újra kezdte.~A muzulmán
14723 XXXIII |                  megolvasztá a jeges szívét, odaborult térdre a kisfiú mellé; elkezdett
14724 XXIII  |                  kiszökött a közös ágyból, s odabújt az anyjához, s aztán suttogva
14725 XVI    |                     ha rajtakapják, magát is odacsukják, vagy ő öl meg valakit.
14726 I      |                      aki egyszer egy csókért odadob egy országot, másszor megint
14727 XXXIV  |                 Nyári mulatságaik alkalmával odaeresztették le a sörös hordóikat, de
14728 XIII   |                  jobban vakká lesz az ember.~Odaért a ketterhäuschen elé; látta,
14729 XXVIII |                állatok királya, az embert is odaértve.~Ha egy gyermeket ragad
14730 IV     |                 szuverén szenátornak címerét odafaragták a pad magas támlányára,
14731 XXXII  |                 Szeret engem a Cicke kutyám. Odafekszik a lábamhoz, nem hagy el,
14732 XXIII  |                   nézte volna az ember, hogy odafigyel. De még azt is meg tudta
14733 XII    |                      Az imára kulcsolt kezek odafonódtak szerelmesen a térdeplő lovag
14734 XXII   |                     csak a ráncigálást érzi, odafordul a csendzavaróhoz a telemerített
14735 XIX    |              alagútban még lent van, az mind odafullad a füstben, aki pedig fölötte
14736 XXII   |                        Binye Zeu).~A hírhozó odafurakodik az osztogató alakhoz, s
14737 XXXIV  |                  prókátor közbejötte nélkül, odafurakodott Fabriczius elé, s az egyik
14738 XXXVIII|                Egyszerre pajkos kedve támad. Odafut a szekeréhez, s televeszi
14739 II     |                   lesz, az egész vásáros nép odagyülekezik, csörgős szánok sikamlanak
14740 XXIV   |                      hazában!~A hadnagyok is odagyűltek mind a kapu elé, azok is
14741 XXXI   |                 vidékről feljött vásáros nép odahagyja a szekereit, s tódul a megnyitott
14742 XIX    |                zsákodban?~– Lőpor van benne! Odahajítom a tűzbe!~– De ezt ne tedd!
14743 XXXV   |                     emelkedett fel térdéről, odahajolt annak a félig felemelt kezéhez,
14744 XXXIX  |                      Juliánna szédelgő fejét odahajtá az ura keblére, s sokáig
14745 III    |                      kacagja el magát a diák odahátul. – Apámuram, hiszen a nap
14746 XVIII  |                hazaért a kiskapun keresztül, odahívatta a lakószobájába régi, hű
14747 XXXV   |                   akárki, akit az ájtatosság odahoz, de őt ott sem láthatja
14748 XXIV   |           kapaszkodva. – Ő fogja a szívemet. Odahúz magához.~– Jól mondod, fiam! –
14749 XXXV   |                      ez itten? Mind a ketten odahúzódtak az apjuk mellé Talán eszükbe
14750 XXIV   |                    akartad te azt?~A gyermek odahúzta magához az anyja fejét,
14751 XXXI   |              rátalált.~Aztán egy karosszéket odahúzva a pamlag elé, ahol a hölgy
14752 XXV    |               Rákóczi-párti úrnak a birtokát odaígérték Bécsben, már jött Szathmárból
14753 XIX    |              kisgyermekével. – Heister éppen odaindult, azt ostrom alá venni. Kegyelmed
14754 XXIX   |                    azt az egyik pisztolyt, s odairányozva a legény villogó szemének,
14755 XXXII  |                   Szeretnek engem a fecskék. Odajönnek énekelni hozzám az ablakvasra.
14756 XXXVIII|                      falura, mint a hiencek, odajössz hozzám Lőcsére, s ott maradsz,
14757 XXXVIII|                      sequestráló pecséteket.~Odajött doktor Cornides is, felajánlva
14758 XIII   |                       csikorgó hidegben, nem odajöttek-e hozzád gúnyolni, szidalmazni?
14759 III    |                  hideg vas természetesen úgy odakapta a bőrét a nyelve hegyének,
14760 XIX    |                     mikor könnyű tollheggyel odakarcolta ezeket a gunyoros vázlatokat.~–
14761 XXIV   |                 nyoszolyájába feküdni, hanem odakéredzkedett az anyja mellé.~Zsófia nagyon
14762 XXIX   |                    kalázlit, sótartót rendén odakészített, s még egyszer megforgatva
14763 XLII   |                  mintha a számára lett volna odakészítve. – Asszony volt, mikor tükröt
14764 XXXI   |               szorult hintajából kihajlik, s odakiabál az erkélyen álló főurakhoz,
14765 XXXVIII|                      palóc parasztkiejtéssel odakiált nekik:~– No, hát má nasságos
14766 XXX    |              bevezette a lovát a pitvarba, s odakötötte a kantárját az ajtókilincshez.~
14767 XX     |                   együtt egy kárpitzsinórral odakötötték az erkély rácsához a zászlót.~
14768 XIX    |               zászlónyelet közös tudománnyal odakötözvén az ablakrácshoz, e munka
14769 XI     |                       No, mi baj? – kérdezé, odakopogva a nyoszolyához.~A nő válasz
14770 XLII   |                      vetni.~E lőtte való nap odaküldték hozzá a hóhérmestert, hogy
14771 XXXI   |             kapucinusmajommal enyelgett, aki odakuporodott melléje, s bújósdit játszott
14772 XXX    |            lecsillapodott, elegáns lengéssel odalebbent a nádor elé, szép kiejtésű
14773 XLII   |             egyengetik.~Mi az a fekete kocsi odalent, azzal a daróc takaróval?
14774 XVI    |                  legdühösebb veszekedők közé odalép, s azt mondja nekik: „Ugyan
14775 X      |                      is lehet más, mint hogy odalépjen hozzá, s a tűztől piros
14776 XXII   |                elhagyni a koporsóját!~Zsófia odalett az elszörnyedéstől.~– De
14777 XXIV   |                 lángja volt az rajta.~Miklós odalódítá az anyjához a fiút, s aztán
14778 XIV    |            félretolta maga elől, Wencezlauzt odalökte a villamos gépre, s azzal
14779 XII    |                      elhamvasodnak.~Juliánna odalopózik az üvegtelen ablakhoz, s
14780 XXXIV  |              utasításomat. Nem elég az, hogy odamégy s visszajössz. – Bizonyosság
14781 XXVII  |             parabolána akarok én lenni, hogy odamehessek a királyhoz.~– Mit akar
14782 XXXIII |              mutathatják magukat. – Hanem én odamehetnék hozzájuk a magam búvó útjain. –
14783 XVI    |                    két cathetust választá az odamenetelre?~– Erre kész a feleletem.
14784 XV     |              körülmény nem akadályozta, hogy odamenjen a kísérőivel együtt, s ott
14785 XXXV   |                      úgy szeretett. Engedjen odamennem hozzá! Hadd boruljak le
14786 XLI    |           elhajította.~Mikor nyomorúságodban odamentél hozzá, kelt-e csak egy mosoly
14787 IV     |             kinyújtaná egyszerre a karját, s odamutatna az átelleni falra, s elkiáltaná
14788 XXX    |                 befelé tárt ajtót kihúzta, s odamutatott, babonás borzalommal. –
14789 XXXIV  |                Világosságot látok! – kiáltá, odamutatva.~– Az a Ghéczy Zsiga! –
14790 XXXI   |                   felé mutogatva.~Korponayné odanézett, s az erkélyre kilépegető
14791 XXIV   |               mosolyog?~S valamennyien, akik odanéztek, azt hitték (tán a könnyeik
14792 XIII   |     segélykiabálásaira több oldalról kezdtek odanyomakodni hazaszállingózó fegyveres
14793 XXVI   |                      a kesztyűtlen kéznek az odanyújtása is bűnjelnek számíttatik
14794 XXXVI  |                     kackiás parasztmenyecske odapottyan az égből. Hangzik kacaj,
14795 XXV    |                     sem bontott fel közülük. Odarakta őket mind egymásra. Elképzelé,
14796 VIII   |                     képes felét.~Alauda uram odarántotta magához a fiát, hogy a fülébe
14797 XXII   |              megpörgeti azt az ujjai közt, s odarivall az éneklő tömegre:~– Elhallgass!
14798 XXII   |                     elálló asszonytömegen, s odarohan a tabernákulum elé.~Az oltárhoz
14799 XXII   |                      a méregtarisznya Miklós odarohant a sokaság közé, s elkezdett
14800 XI     |                      tőle.~A francia főtiszt odarúgtatott a nép közé, s szidta a féktelen
14801 XVIII  |                    minden gondolkodás nélkül odasiet a felnyitott ajtóhoz, megkapja
14802 XXVIII |                    befejezzék. Bízza rám: én odasietek vele, s megelőzöm az ellenfelei
14803 XXVIII |                       a császár halálhírére, odasiettek hozzá, hivatalos állásaikat
14804 X      |                  tányérra kirakta; egypárnak odasült a feneke; mert nem jól volt
14805 XXVII  |                 Amint egyszer aztán Juliánna odaszoríthatta az ablak közé a zentai hőst,
14806 X      |               nyakába; két meztelen karjával odaszorítva a fejét magához.~– Hát mégiscsak
14807 XIX    |               egyezkedik, s aki a kettő közé odaszorul~Mikor a két vezér, a zászlónyelet
14808 XIX    |                      mellől a török kését, s odaszúrta a szíve tájába.~Még most
14809 XXX    |            zűrzavarban a szétrobbant vitézek odataláljanak megint a saját zászlóikhoz.
14810 XXXIX  |              háziasszonynak is, gavallérosan odatámaszkodott a szék támlányára.~– Mi
14811 XXVII  |                magával, akár örök bírám elé, odatárom eléje szívemet: „Nézz bele!
14812 XXVII  |                     Szomjat érzett, Juliánna odatartá égő ajkaihoz a kristálypoharat
14813 XXXI   |                     ösztön, s egy pillanatra odatekintett a vesztőhelyre.~Felsikoltott.
14814 XII    |                 kulcs az? – kérdi félvállról odatekintve a hölgy.~– Annak a ketterhäuschennek
14815 XII    |               hímzett inge ujjával az arcát, odatelepedett az asztal melletti kerevetre,
14816 X      |                     érte. Sietett a kávét is odatenni a tűzhöz az ibrikben; amíg
14817 XLII   |                     a bakót, leült a számára odatett alacsony tölgyfa székbe,
14818 XXIX   |                  idehoztam.~– Hol van hát?~– Odatettem le a tornácba.~– A tornácba?
14819 XII    |                   csakugyan küzdelem folyik, odatódul hát minden ember; meg a
14820 XIII   |                       Szóljon!~A doktor maga odatopogott Léni asszonyhoz, s elkezdte
14821 X      |                 készítette neki a kávéját, s odaültette a kis leány-fiút az asztalhoz,
14822 XXXIV  |                 teszed! – kiáltá Pelargus, s odaugorva Korponay mellé, sarlóforma
14823 XXXVII |                       Erre a szóra többen is odaugrottak melléje, s ráncigálni kezdték,
14824 XXIX   |                   előtt. Aztán a Juliánna is odavágott neki a beszédes szemével,
14825 XIV    |                   sarkantyúba kapva a lovát, odavágtat a lovasaival a legsűrűbb
14826 XXVIII |                     Stájerországban szoktuk, odavaló vagyok! Sohase beszéltem
14827 XXX    |                     viszi, a maguk porontyát odaváltják a selyemtakaró alá, az úrfit
14828 XXVIII |                nézett a hintó ablakán, hanem odavárta Alauda uramat; az beült
14829 IX     |                Korponay járása meghiúsul, ha odavész a jövő éjjel, vagy ő, vagy
14830 XXXI   |                       jövedelmeik nagy része odaveszett, nevüket a proscriptionalis
14831 XXXV   |                      annak a halottnak, hogy odavezesse hozzá ezt az asszonyt: „
14832 XXXII  |                    Várj addig. Én aztán majd odavezetlek.~S mint aki bölcs tanácsadása
14833 XIII   |                 világított vele.~– Egyenesen odavezetnek! Rajta! Utánam! Megkapjuk,
14834 XXXIX  |                  annak a térdei roskadoznak, odavezette a karosszékéhez, oda leültette,
14835 XXIV   |           felöltöztette magát a frajjával, s odavezetteté az ablakzsámolyhoz, ahonnan
14836 VIII   |                      no! Hol van?~Wencezlauz odavilágított a karos lámpással a leányra.~
14837 XXXVIII|                      hát akkor mondtad, hogy odaviszed hozzá. Azóta özvegy is lett.
14838 XXIII  |             megragadva mind a két fia kezét, odavonszolta őket magával apjuk arcképe
14839 XXXV   |                    bámultak a nőre.~Andrássy odavonta a térdei közé a nagyobbik
14840 XXIV   |                     a várkapuba.~A kis ágyút odavontatták a kapu előtti emelkedett
14841 XIII   |                  tőled valami kíméletet? Nem odazártak-e a ketrecbe? Télen, csikorgó
14842 XXII   |                     s az egész égő borszeszt odazúdítá az érdemes convivák nyaka
14843 XVI    |                versekbe szedje, s kész az új Odisszea.~(– Így majd csak kihúzzuk
14844 XI     |                 egyik szobából a másikba. Az ódivatú házaknál minden ablakköznek
14845 XLII   |                   cserébe kapott szoba egész ódon pompával volt bútorozva;
14846 XXXIII |                     egyszál kötélen egy mély odúba, aminél a pokol kürtője
14847 XXXIV  |                    nekünk rejtett pénzbányák odúit fedezgesse fel, holott elhordhatta
14848 XXXII  |                   biztosan ült otthon a maga odújában, hogy ha csak hadsereget
14849 XII    |                     Minden ember kiszalad az odújából, katonák, polgárok, férfiak
14850 XXXII  |     Nádasdy-összeesküvés leveretése után egy odvas fából nézte, mikor a vezértársát,
14851 XXI    |                      István generális Miklós öccsére bízta. Az pedig kemény legény.~
14852 XXXI   |                    nem mondta meg, miért? Az öccséről beszélt valamit, aki félbolond,
14853 XXIV   |                  mellett semmi dolgod. Mi az öcsémmel összebeszéltünk, hogy egyikünk
14854 IV     |                    Most már csak hagyja rám, öcsémuram; majd én kötöm meg a nyakravalót
14855 XXXI   |                  összeszorítá a fogait és az ökleit, hogy megrázkódott bele.
14856 XXXIII |                   idebenn a fogoly öregember ökleivel a homlokát. A nő folytatta
14857 XIX    |                 Hahaha! Két bolond, egy pár! Öklelheted ezt a falat, vak Sámson,
14858 XXII   |                    betűnek keze-lába támadt, öklelőztek egymás között. A csuhája
14859 XVI    |                     fel végre fájdalmasan, s öklének egész súlyával a szívére
14860 XXXII  |                      rátámasztva az állát az öklére, ilyen bölcs reflexiókkal
14861 XIV    |                    szempillák felnyíltak, az öklök, amik görcsösen szoríták
14862 XXXII  |                 szíve! Ki hinné, hogy idegen ököl nem tud olyan nagyot ütni,
14863 XXXVII |                   urakat, mint ez a nem várt ökölcsapás. – Erre az egyre nem volt
14864 XIII   |               schlägerek” (kurta kardok nagy ökölkosárral) voltak a markukban, s megszorították
14865 IV     |                    az öklével az asztalra.~– Ököllel tanácsasztalra ütés: bírság,
14866 XXIX   |                    mellette fehérlő lófejek, ökörkoponyák, állatok maradványai, amik
14867 XXIX   |                elfogyott a télen, a lovakat, ökröket mind ki kellett csapni a
14868 XVI    |                  magát is odacsukják, vagy ő öl meg valakit. Ezt majd csak
14869 XII    |            rémülettől. Egy halottat fogsz az öledben tartani.~S ezúttal makacsabb
14870 XXIV   |                      minden szó, amit át nem ölel emberi gondolat.~És ő megígérte,
14871 XXXIII |             találkozás, egy hízelgő szó, egy ölelés, s újra megszerette? Megszeretteti
14872 XXIII  |                    és megtorlom, ha egy édes ölelésért a hazát adja kelengyéül;
14873 XXXIX  |                 istenhozta kedves vendégnek; ölelésre kitárva karjait, s ajkait
14874 XXXIV  |                     a varázslattal, csókkal, öleléssel, amivel a tévútra vitted,
14875 XXXII  |                  vissza sem a csókot, sem az ölelést.~– Hát nem szeretsz engem? –
14876 X      |              dombéroz, kártyázik, menyecskét ölelget, addig ő odakinn a bokrokat
14877 XIX    |                mézesmázos beszédével, gyönge ölelgetésével, aztán meg a haditörvényszék
14878 XXIV   |                     vége lesz annak. Csak te ölelj meg, majd attól elmúlik.~
14879 XXII   |                   Krasznahorkára, hogy téged öleljen, hanem hogy ide hozza azt
14880 XIV    |               Korponay a viszontlátás boldog ölelkezését, s sietett a beavatkozását
14881 IX     |                 megérintse, miként ez utolsó ölelkezésük lehet.~– Hát én azt nem
14882 I      |                   föld anyja porával porként ölelkezni? Kire vigyáz itt fenn? Kinek
14883 III    |             kereskedő patrícius urat. Ez egy öles termetű atlétai alak, akinek
14884 XXXIII |                     s ha magad nem, másokkal öletsz meg.) De arra az egyre vissza
14885 XXIII  |                  Nevetik ezt a bölcsek! Hogy ölhetne meg valakit olyan fájdalom,
14886 XLII   |               felosztva.~Kereste, hogy mivel ölje el ezt a kis időt még. Hisz
14887 XXX    |                   legyen meg a lebukásod. Az öljön meg, akit legjobban szeretsz.
14888 XXIII  |             Zsófiának a szívébe, hogy váljon ölő méreggé a szívében a hitvesi
14889 XXXVII |                  csoportostul.~– Ha most nem ölöm meg, később kell őt megölnöm.
14890 XXIII  |                   viszontagságoktól, goromba öltésekkel itt-ott összevarrva, kard-,
14891 XXII   |                      azt, hogy ősszülőid egy öltő ruhában menekültek ebbe
14892 XXVII  |                     benyitni, elég annak egy öltönydarabjához hozzáérni, hogy azok a dögvész
14893 XXVIII |                     ott le kellett vetnie az öltönyeit, magának egy kámforos ecettel
14894 X      |                legényke ül, fekete abaposztó öltözetben, aki a két térde között
14895 XXXVIII|                       hogy rád illenek az én öltözeteim, majd itt Poprádon megállunk
14896 XXXI   |            hátrahagyott drágaságaira, fényes öltözeteire, amikre az úton semmi szüksége
14897 XXX    |                   Szathmáron elég, ahol kész öltözeteket árulnak. (Bizonyosan Korponayné
14898 XIX    |                   asszony készen volt már az öltözetével.~Mikor azt a dühöngő alakot
14899 XVIII  |                     Maga lefeküdt az ágyára, öltözötten, ahogy megjött.~– Halott
14900 I      |                 válik, csak ő maga nem; újra öltöztetik; ki tudja, hányadik halotti
14901 XII    |                  gyarlóságaiba úgy fel tudta öltöztetni jelképesen, hogy mindenkinek
14902 XXXII  |              elküldtél magadtól: kisleánynak öltöztettél, azt mondtad, maskarába
14903 XXIV   |                      Fekete selyemruhába van öltöztetve; ajkai, szemei lezárva,
14904 XXXV   |                  tanulni. Zokogás, jajgatás, önátkozó beszéd mind kitelik egy
14905 XXXII  |                tetszett ez a titulus, s nagy önelégültséggel szokta végighúzogatni a
14906 XXXI   |                   lefegyverezze. Ez a fagyos önérzet volt kifejezve arcaikon.~
14907 IV     |          hazaszeretet, a testvérvonzalom, az önfeláldozás, jellemerő, egész fel az
14908 XVI    |             Zabeyerek márványlapján az ősapa önfeláldozását örökíti meg, ki a feketehalál
14909 XXII   |                uraikat, s azt tartották hősi önfeláldozásnak: Zsófia az ellenkezőt tette,
14910 XVI    |                 gránátokat töltse, fanatikus önfeláldozással magát és az egész puskaporos
14911 XXXV   |                 bocsánatkérés volt, azért az önfeledt pillanatért, amikor az ágyút
14912 XXI    |               belevegyítette már abba a maga öngúnyoló szatirikus emlékeit.~Ott
14913 XXI    |                     magyar hadseregben, akik önként álltak Rákóczi szolgálatába:
14914 XVI    |                      Andrássy István maga is önkéntelenül kapott a kardjához. Közel
14915 XXX    |                   ismerősök voltak, a lőcsei önkéntesek, akik a város feladásakor
14916 XVIII  |                   helyén van. Én is! Hallják önök mind a ketten azt a trombitaszót
14917 XVI    |                         Nyakon kellett volna öntened egy pohár vízzel! Mit mond
14918 XXIV   |                bortól a macska: hegyibe kell önteni egy korty reggeli pálinkát,
14919 XV     |                 páncélos lovagját, a Lánghok öntépő pelikánját, akik mind e
14920 XXXI   |              parókával, szép metszésű szája, öntetszéssel teljes szegleteivel, hódító
14921 IV     |                  serlegbe, hanem a háta mögé önti; a Türelem, aki egy báránykát
14922 XXIX   |                    karcosunkat is máslásként öntögette fel rá.~– Hát van-e már
14923 XIII   |                   hozott elő, arra borszeszt öntött, s elkezdte a megdermedt
14924 XXII   |                    Pogány isteneknek, rézből öntötteknek, tűzzel fűtötteknek nem
14925 X      |                   gondolatnak!~S aztán egész öntudattal markolászta végig férje
14926 XIV    |                       szólt Fabriczius; elég önuralkodással, hogy semmi arckifejezéssel
14927 XXXV   |                      aggasztóbbá tette az az önvádterhes fájdalom, amivel a fiú az
14928 XXXI   |               unicornisával áll szemközt: az önzéssel. Minden más fenevadnak van
14929 XXII   |                         felelé a csatlósa.~– Ördögadták! Húzzátok hát a szenteket
14930 XI     |                     az, monseigneur.~– De az ördögbe is, mi szüksége van önnek,
14931 XXII   |                     úrrá lett szívében a düh ördöge. Még ez a két fiú is őt
14932 XXV    |                     angyalának! Mások meg az ördögének nevezték azt a tanácsadóját!
14933 XXXVII |                  imádkozzunk többé, hanem az ördögökhöz, hogy el ne vigyenek bennünket.~–
14934 X      |             labancpártiakat ellenben szarvas ördögöknek.~Korponaynét úgy imádta,
14935 XXI    |                    féltek tőle, mint a tüzes ördögtől. A kurucok sem tűrték maguk
14936 VI     |       misericordiánusok klastromába, ahol az ördöngösöket ápolják. Hogy miket szenvedtem
14937 XXII   |                   hát kezdeni az ágyúzást az öregágyúkból. Ha már lárma kell a parádéhoz,
14938 XIV    |                    öregapámat abban, hogy az öreganyámat feleségül vegye; mert már
14939 XXVI   |                     volt annak a vendéglőse, öregapa nélkül sohasem volt a ház;
14940 XIV    |                      nem akadályoztam meg az öregapámat abban, hogy az öreganyámat
14941 XXXI   |                    sem hallott felőle. Az az öregapjánál volt Garamszegen, s oda
14942 XXVI   |                  meghalt, már akkor a fia is öregapó volt. Ennek a kocsmának
14943 II     |                      Tíz órakor megkondul az öregharang a nagy templom tornyában,
14944 XXVI   |                     látszottak ki belőle.~Az öregkapunál azonban megállította a strázsa.~
14945 XXVII  |                    sietni kell vele, hogy az öregnek amnesztiát nyerjenek, míg
14946 XIII   |                tetszett ez a jelenet nagyon. Őérette vívnak. Őtet mulattatják.~
14947 XXII   |                      arra az ősanyánkra, aki örökébe tolakodót fegyverrel verte
14948 XII    |                      művészi kéztől alkotva, örökíté meg alakját, nem lehet eltagadni.
14949 XVI    |                  szentírás kiváló jeleneteit örökíték meg, remekül vésett csoportokban.
14950 II     |                      amik vértanúi emlékeket örökítenek meg: egy halálfő letört
14951 XVII   |                       ahol az alakja meg van örökítve a kis kapura festve, amint
14952 XXXIV  |               folytonos óraütés számlálva az örökkévaló időt.~Juliánna a férfiöltözetben
14953 XXVIII |                 megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság álma. Hanem más körülmény
14954 XXXIV  |                  vízcsepp számlálta a percek örökkévalóságát.~
14955 XVII   |                    azt a leányával, egyetlen örökösével, akit fiúsított, neve és
14956 XXXVIII|                 ország rendeivel családjának örökösödési uralkodását akarja elfogadtatni.~
14957 XXV    |                  papa után, hogy a virtuális örökségére nem előlegezhetne-e tőle
14958 XXIII  |                 árulásának jutalmát annak az örökségévé tette.~Korponay őrjöngő
14959 XIV    |                    érez, aztán nagyot sikolt örömében, s mind a két karját a hízelgő
14960 XXXV   |           tárva-nyitva volt a világ mámorító örömeinek, hogy zárkózik be, mikor
14961 XV     |                   hercegnővel való házassága örömemlékére. A nagy király sokszor ájtatoskodott
14962 XIV    |                    az ajtót, a csalfa tündér örömének csattogó hangjait.~Ő pedig
14963 XXXI   |                      volt, aki a pallost nem örömest használta hátrakötött kezű
14964 XXV    |                   beszélgetésre, amit sokkal örömestebb elfogadott.~– Kicsiny, de
14965 XXXIV  |             fogantatott a gonosz lélektől!”, örömhír lesz rám, ha azt hallom,
14966 XXXV   |                 Juliánnának.~Juliánna a hála örömkitörésével csókolá meg e nyújtott kezet.
14967 XXIII  |               kastéllyal fizet is meg minden örömnapért. De bánom és megtorlom,
14968 XVI    |                esedeznek alássan, hogy a mai örömnapon engedtessék meg nekik a
14969 XXIII  |                  megfizeti az árát a tiltott örömnek, azt mondom rá, drágán adják,
14970 XXXV   |                   hogy zárkózik be, mikor ez örömöket nem tiltja senki többé!
14971 XXXVI  |                 rettegett munkát elvégeztem, örömről lemondtam, lelkemet Istennek,
14972 XVI    |                megszűnt minden muzsikaszó és örömujjongás, a sátorok kiürültek, az
14973 XXX    |           megszerzett amnesztialevelet; hisz őérte is fáradtak, neki is megszerezték
14974 XIII   |              Belleville lovag!~– No, hát mit örülsz neki, hogy megkaptad a Belleville
14975 XXXV   |                     volt a rémület – mint az örvendezés.~– Hát – a bűnöm meg annak
14976 XXXIX  |                      őneki kellett legjobban örvendezni e betoppanó alak láttára.
14977 XXXIX  |                idegein, és eléje sietni nagy örvendező repeséssel az istenhozta
14978 XXXV   |                   nagyon becses régi iratot, örvendeztesse meg vele az öreget. Ezzel
14979 XXXV   |                elásva, mind egy halomban nem örvendeztetne úgy meg, mint ez a visszakerült
14980 XXXIV  |                   kézre.~Amint így a tátongó örvény fölött libegve, lassan alászállott,
14981 XXXIV  |                       maga alá nézve a sötét örvénybe, ami a lába alatt tátongott
14982 XLII   |                   nem tudott kiszabadulni az örvényből, mely lelkét magával sodorta.~
14983 X      |              kékebbek, néha csaknem feketék; örvények, amiknek a fenekén tűz lángol;
14984 XXXI   |                 rendezte az új népfelkelést, összeakadt egy magához hasonló kuruc
14985 XXIII  |                   hogy egy csupa érzelmekből összealkotott női szívvilágot egy szó,
14986 XXVIII |                    valóságos ellentmondás az összeállításban).~„Aha! Annak bizonyosan
14987 XII    |                   hogy azt a szakácsremekben összeállított lakomaasztalt apróra végig
14988 XLII   |                      aztán lassanként mindig összébb húzták zsineggel a három
14989 XLI    |                   Készek mindannyian, mintha összebeszéltek volna; azon végzik, hogy
14990 XXIV   |                 semmi dolgod. Mi az öcsémmel összebeszéltünk, hogy egyikünk itt fog mindig
14991 XXX    |                      meg?”~– Három nap alatt összeboronálták a dolgot. Éjjel-nappal tanácskoztak,
14992 XLII   |                      Juliánnának egész teste összeborzad. Holnap talán őt is így
14993 XXII   |                    nevetsz? – rebegé Zsófia, összeborzadva ez eszelős gúnykacajon.~–
14994 XXXV   |               zsarátnokhalomba, a láng körül összecsapott rajta.~– A kegyelmed kísértetei
14995 XXVIII |                    bíró. – Ez bizony egészen összecsappan. Hallja csak, lovag úr!
14996 XXX    |                    kuruc tisztekkel.~Sokszor összecsengett ezeknek a kardja amazokéival,
14997 XVIII  |                   Alauda főbíró uram, aki az összecsődülő fegyveres polgároknak megmagyarázza,
14998 XXIV   |                  tele voltak már mindenünnen összecsődült hajdúsággal. Egész éjjel
14999 XXXVI  |                     dicső asszony!~A poharak összecsördültek, s mindenki utána kiált: „
15000 XII    |                 megrendül, a serlegek, kupák összecsörömpölnek ott az asztalon, egy eldobott
15001 X      |                   nagy! nagy!~Ezért a szóért összecsókolta az anyja a kisfiút. A szeme
15002 XIII   |                  kacajjal kapta őt nyalábra, összecsókolva a leány arcát, szemét, száját.~–
15003 X      |              csábítóan mosolyogva nyújtá oda összecsücsörített cseresznyeajkait, de csak
15004 XV     |              Elővette az oldalzsebéből a kis összecsukható tükrét, amit a nyalka kuruc
15005 XLII   |                 üdvéért könyörgő imát.~Akkor összecsukta a könyvet, s visszaadta
15006 XII    |                  szent István koronáját, azt összedrótozni igyekezik. Az erdélyi fejedelmi
15007 IX     |                   hozzá), s mind a két kezét összedugta a bő szenátori palástja
15008 XXXI   |               kártyavárat, amire ráfújtak, s összedűlt.~Hát ezért kellett egy tél,
15009 XXIV   |                     gyógyfüvek signaturáival összeegyeztetni. Ami növénynek kőmagja van,
15010 VIII   |                  aztán a két bekerítő csapat összeért, akkor a leány hirtelen
15011 XXVIII |                     a kiűzött kurucok titkos összeesküvésére figyelmeztetik, s ezekkel
15012 XXXIV  |             ellenségeinkhez, s felfedezve az összeesküvésünket, nem vihetett volna-e annyi
15013 XXXIX  |                    csak fel engem, mivelhogy összeesküvő társaid így határozták.
15014 XXXII  |                    jövetelét lesték, akik az összeesküvőket elfogdosni jönnek, s még
15015 IV     |               apostol és a reformátor szépen összefértek egymással; és mindazok az
15016 XV     |                      eloltatni, a gyanúsakat összefogdostatni, aztán a visszavonuló ellenséget
15017 XXIV   |                     olvasó, mely a két kezét összefoglalva tartá, el volt szakítva,
15018 XXXIV  |                      csak azt tette, hogy az összefogott két kezét felemelé lassan,
15019 XXX    |                     a benyíló ajtaját, akkor összefogóztak mind a hárman: a gazda,
15020 XXII   |                 sebeit bekötőzheti, rongyait összefoldhatja: nem messze van már az a
15021 XXXIV  |              tündököltet, a kárpitok ezüstje összefoly a merész zuhatagok átlátszó
15022 XXXI   |                   Mikor a hajamat a hajaddal összefontam, az aranyost? Mikor az éjjeli
15023 XVII   |             gerendaemeltyű hosszabbik ágával összefügg, amint arra ráhágott, a
15024 XVI    |                    lőporos toronynak micsoda összefüggése van egymással, azt majd
15025 XXIV   |                      gyermek zila beszédének összefüggését keresni. – Rátalált. – Azt
15026 XXIV   |                  mikor a Charicleát írta. Az összefutó csúcsívek magas boltozatot
15027 XXXI   |                     tett szolgálatért azt az összeget? – kérdé a kancellár. –
15028 XLII   |                     görhes, szeplős gebe egy összegöngyölt lóbőrt hurcol maga után,
15029 VIII   |                    Vajon ki lehet?”~Az pedig összegunnyadva hevert a szalmán, mint egy
15030 XVI    |                   sok szájtátó volt a piacon összegyülekezve abból a fajta népből, amelyiknek
15031 XIV    |                   erősebb elektricitást kell összegyűjteni! – mondá a tudós ezermester,
15032 XVII   |                     rohammal özönlött alá az összegyűjtött víz, hogy boldog volt, aki
15033 XXV    |                      társaság szokott nálunk összegyűlni esténként. Itt lesz Alauda
15034 XI     |             süteménynek, ami a pogácsák újra összegyúrt tésztamaradékából készül.)
15035 XLII   |                   kinyűvik a földből!~Szépen összehajtogatta, visszarakta valamennyit.~
15036 XXII   |                     Miklós, keményen befogva összeharapott ajkait, mintha tusakodnék,
15037 XXXVI  |                      kívánta visszahódítani.~Összehasonlítást tett a két férfi között,
15038 XXX    |                     templomokat visszaadják.~Összehívják az országgyűlést, s ami
15039 XXXVIII|       következményeit érvényesíteni sietett. Összehívta az országgyűlést Pozsonyba,
15040 XV     |              nemesség márvány emléklapjaiból összehordva.~Ezalatt bőséges ideje van
15041 X      |                   hadjárat kóborlásai közben összehozta a vak sors Pelargust Korponaynéval,
15042 VI     |                      másképpen; minden ember összehúzza magát az ostromzár alatt,
15043 XXVIII |                  alatt okozott pusztításokat összeírja és kifizesse; körülfogták
15044 XXXVIII|                      e veszedelmes baj ellen összeírt. Olyan arcanumok, amikről
15045 XLII   |                 Kérem tiszteletességedet, ha összejön vele, mondja meg az én egyetlen
15046 XXXII  |                Thököly Imre Teleki Mihállyal összejött Somlyón, barátságos lakomára,
15047 II     |                  időztek, a várost fejedelmi összejövetelek helyéül választák, kegyeikkel
15048 XXIX   |                     két férfi jelentésteljes összekacsintást váltott.~– Hát a „gyíh te
15049 XXXIV  |                  sáros, tépett hevérruhában, összekarcolt kezekkel, hogy nekünk rejtett
15050 XVI    |                    kardot rántson, s egymást összekaszabolja.~Fabriczius nyerte vissza
15051 XIX    |          keresztültör a hadvonalainkon, vagy összekaszaboltatja magát. – Ezért Korponayné
15052 XXIII  |          hazajövetelénél, hogy itt meglehet, összekoccanása lesz a testvérével, kinek
15053 XI     |                      első házat a hátulsóval összeköti, hangzott az a félreismerhetetlen
15054 XXV    |             kiszabadulhatott.~Így nehéz lesz összekötni az elszakadt fonalat.~No,
15055 XXXII  |              szétzüllött kurucokkal folyvást összeköttetésben maradni. Hozzá jöttek külföldről
15056 XXXI   |                  kellett még megtudnia magas összeköttetései nyomán, hogy hol találhatja
15057 XVII   |                      hogy a külvilággal való összeköttetést megnyissa.~Egy hatöles fenyőfa
15058 XVIII  |                 oltár előtt hitvestársképpen összeköttetett. – A levél végén volt egy
15059 XXIV   |                     a fegyvert, s a kezeiket összekulcsolják a mellükön, a mohamedhívők
15060 XXIV   |                térdre emelkedett az ágyában, összekulcsolta a kezeit, s hőségtől lihegő
15061 XVI    |                       akkor egy óriás, mikor összekuporodik, egy harmadrésze az emberi
15062 XXXIII |                    épült üvegkalitkába, ahol összekuporodva meghúzta magát, s onnan
15063 XVIII  |                      excellenciádnak engemet összelabancozni. Hiszen mi hagyunk magunkkal
15064 XXX    |                   alatt beszakad, s a lábait összemetéli, csak a vármegye útján kell
15065 XXIV   |                    aztán a másik testvérével összeölelkezve, megcsókolták egymást.~–
15066 XXXVIII|             asszonyok kiszálltak a hintóból, összeölelték, csókolták a véletlenül
15067 XXV    |                Komédiának is mulatságos volt összeolvasni a bécsi és a szathmári bonyodalmakat.
15068 XXXII  |                     volt emelni, de most egy összeomló világ lett belőle!~Voltak,
15069 XXII   |                     ember a pincegádor felé, összeperzselt bekecsprémmel, fél bajusszal,
15070 XVI    |                  melyik a másik, három éjjel összeragadt, egyiken se hunytam le a
15071 XVI    |                      Egy alak csupa lécekből összerakva, amik sodronyra mozognak.
15072 XXV    |             Maleficiuma? – szólt a tábornok, összeráncolva a szemöldökét, mint aki
15073 XXII   |                      Nincs már Isten!~Zsófia összerendülve bocsátá el a kezét, s visszahajolt
15074 XXVIII |              kancelláron észrevehető volt az összerezzenés.~– Tudja már valaki?~– Rajtam
15075 XLII   |                     sok írás miatt. Juliánna összerezzent, mikor a hozzálépő káplán
15076 XXXIV  |                    ellen annyi erős férfinak összeröffenni! Leventeség ez? A hitves
15077 XVI    |                  maga ne vigyen meg a piacon összeröffent kocsmároscéhnek, amiért
15078 XI     |                      odább ment, megint csak összeröffentek, s folytatták az arcátlankodást.~
15079 XXIV   |            papramorgót.~A lépcsőhöz érve már összerogyott a gyermek, s nem bírt odább
15080 XLI    |                    Akkor letérdelt a földre, összeseperte a papírhamvakat és mind
15081 XXXIV  |                   ötven, hol száz tallér. Ha összeszámítom, megüti az ezret.~– No,
15082 XLII   |           szolgálnának. Pelargus azokat mind összeszedegette, s elrakta az imakönyvbe.~
15083 X      |                  eldobott zászlót, s az újra összeszedett csapatokkal az ellenségre
15084 XXIV   |                   elhallgat.~A katonák ismét összeszedik magukat, s kezükbe kapják
15085 XXXI   |                      a vesztőhely.~Ha valaki összeszedné a történet lapjaiból a rémjeleneteket,
15086 XXII   |                   kérők hadat hoztak ellene, összeszövetkeztek törökkel, tatárral, cseh
15087 XXXIV  |                   lehet.~Nem mondtak ellene. Összeszólalkoztak. Ki-ki felvett a vállára
15088 XXXI   |                     erőt tudott venni magán, összeszorítá a fogait és az ökleit, hogy
15089 XXXII  |                  beszédjével, és ez az egész összeszorított vidék, ahol már ebéd után
15090 XXXIV  |               hurokszálát egy markában tartá összeszorítva.~Juliánna még csak egy mozdulatot
15091 XXXI   |                     vendéglő extraszobájában összeszorulva, egész kedélyesen cseveghetett
15092 XIX    |                  együtt. Ez lesz a nagyszerű összetalálkozás!~– Szedjétek le a lőporos
15093 XVI    |                   convoit kísérő huszárokkal összetalálkoznak, aligha lesz belőle csókolódzás.” –
15094 XXV    |                     levő elfoglaltatása.~(Az összetalálkozó szempillantások mondtak
15095 VIII   |                      vadat. Egy helyen aztán összetalálkoztak, s nagyot bámultak egymáson,
15096 XXXV   |            körülkerülték a földet, hogy újra összetalálkozzanak.~Azóta Andrássy filozóf
15097 XIII   |                   leány nem szólt semmit; de összetapadó ajkai mutatták, hogy eleped.~
15098 IV     |               Bölcsesség, egyik kezében négy összetekeredett kígyó, másikban egy tükör;
15099 XXXIII |           barlangjába, nem fél tőle, hogy ez összetépi?~A hintó megáll a bejárat
15100 XXIV   |                Szomolnokig.~– Óh! A farkasok összetépnének!~– Nem félek én úgy a farkasoktól,
15101 XXVII  |                  ápoló hölgy.~A király a két összetett kezében tartott feszületet
15102 XIX    |                        Mért tetted ezt?~A nő összetette kezeit a keblén, s szemeit
15103 XXXI   |                       amely két szót gyakran összetévesztenek; nehéz granátszín selyemdamaszt
15104 XXXII  |                      azért elég alkalma volt összetévesztetni az unokabátyjával, Zsigmond
15105 XXIX   |                     szövevényből századon át összetömörült pallót, mely mintha ruggyantából
15106 X      |              keresztüllát rajtam, ha rám üt, összetör. – Tehát a katonai kapituláción
15107 XX     |                  fejbe üti magát az öklével, összetöri a tükröt, s akkor aztán
15108 XXXI   |                    hanem hoznak helyette egy összetört, kifacsart, minden hitétől
15109 XV     |                   hogy a Te Deum után rögtön összeülendő mixta deputatióhoz méltóztassék
15110 XV     |                  tanácsterem nyitva. Azonnal összeülhetünk.~– Hát még mi lesz?~– A
15111 XXV    |                    hogy mindenféle fegyveres összeütközést kerüljön a kurucokkal, amivel
15112 XVIII  |                   ellenséges csapatok minden összeütközéstől tartózkodjanak. Ezenben
15113 XXIII  |                   goromba öltésekkel itt-ott összevarrva, kard-, lándzsadöfés rajta,
15114 IV     |                előadott prelúdiumot, melyben összevegyülnek Jacoponi Stabat Materének
15115 XVI    |                      törvényszék színe előtt összeverekedjék az elszöktetett leányzó
15116 XXXI   |               járatni.~– Kegyelmed keresi az összeveszést velem? – kérdé Juliánna
15117 XXXI   |                      Löffelholtz és Heister, összeveszett az illetékesség fölött;
15118 XXII   |                 torzulnak a vonások, a fogak összevicsorulnak, az egész fej rázkódik a
15119 I      |                    jobbjával köntösét keblén összevonja, bal kezével hívogatólag
15120 XXV    |                 féltékeny volt. Utoljára úgy összezavarta a gondolatait, hogy azt
15121 XIII   |           felnyalábolta a havas szalmáról az összezsugorodott alakot, s az ölébe kapva,
15122 XXXIII |                         Ha most egy pálcával összezúznád ezt az üvegkalitkát a fejem