bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

15123 XIX    |                       a nélkülözhető őrséget összpontosítva; a vízárok felől nem lehetett
15124 XXII   |                tovább: „És vezérl engem igaz ösvényében!” Miklós a szabad levegőn
15125 XXXII  |                     addig ő az ismerős helyi ösvényen gyalog hazatalál a kastélyba.~
15126 VII    |                       hogy szerelemből a bűn ösvényére tévedt hajadonok legyenek
15127 XXX    |                    látszott ki belőle; semmi ösztökélés ki nem bírta őket onnan
15128 IV     |               Hortist a szomszédjai, amit az ösztökélésnek véve egy újabb kísérletre,
15129 XXVI   |                   szemközt jövőket kitérésre ösztönözze.~A hintó bőrfüggönyei le
15130 XXXIII |                    vesz a bőszült indulat az ösztönszerű félelmen. Közel van hozzá,
15131 XXII   |                    amit ma beszélünk.~Zsófia ösztönszerűleg szorítá a két fiát kebléhez.~
15132 XXVI   |                 ostort, s nagy pattogatással ösztönzé a gyeplűst meg az ostorhegyest
15133 XXX    |                     a békekötés halogatására ösztönzi, s Husztra hívja össze az
15134 XXX    |                   Majthény már ki volt élve.~Ötezer szekér volt egy rakáson!
15135 XIX    |                   más sokkal nagyobb szabású ötletet támasztott a lelkében, mint
15136 XI     |                    egy bántalmazott hölgynek ötpercnyi könnyebbülést szerezve,
15137 XII    |                     hárommal, azután mind az öttel koppantott rajta; mire a
15138 III    |                    is, aki imádkozik mind az ötünk helyett.~– No hiszen, az
15139 XXXII  |                közötti időszakban.~Ekkor már ötvenesztendős volt, s ilyen idős korában
15140 XXXII  |                 nekem? – kérdé a kisfiú, egy ötvenéves filozófus egoista tekintetével.~
15141 XXX    |                  Fájdalom, hogy az! Mégpedig ötvenhárom esztendő óta.~– De hiszen
15142 XXVI   |                 Lehetett már a tacskó valami ötvenhat éves. Már messziről lehúzta
15143 XVI    |                      körülbelül harmincöt és ötvenöt között? Nagyon jól van.
15144 II     |               ragyognak a felhalmozott ezüst ötvösmunkáktól; aranyműveseik magyar zománc
15145 XXXIV  |                 csipkézetet mímelnek; áttört ötvösmunkával, gyöngyfüzérekkel pazaron
15146 XXXVIII|                  adja vissza azt a láncot az ötvösnek az aranyértékben, s aztán
15147 I      |                   szorítja, derekát gyöngyös öv; kezében szegfüvekkel és
15148 XIII   |                    négycsövű mordályát, s az övébe dugta.~Ez az asszony kész
15149 XI     |                      s az én lakosztályom az övékétől vasráccsal van elkülönítve.
15150 V      |                      igazság kedvéért még az övére akasztott kulcspárt is megmutatta.~
15151 XII    |                 Juliánnának olló csügg le az övéről: könnyen segít vele. Két
15152 XXXII  |             levágatták Fügedynek a fejét, az övét pedig futni hagyták a maga
15153 XXII   |                    távolban, egybeolvadva az övével.~Andrássy István születésnapjára
15154 XII    |                 indus övvel szorított át: az övről ezüst láncocskákon filigránnyelű
15155 XII    |                  amit derékon átkötött indus övvel szorított át: az övről ezüst
15156 XXIX   |                    Comes Palatine! Kancellár őexcellenciá-ja megbízásából van szerencsém
15157 XXXI   |                 hozzám átszármaztatva, mikor őexcellenciája Prágába áttette lakását.
15158 XVII   |                   olyan veszedelmes rohammal özönlött alá az összegyűjtött víz,
15159 XV     |                    farkasát, a Reichenburgok özönvíz előtti mamutjait, a Máriássyak
15160 XXII   |                       cseh martalócokkal: az özvegyasszony kezébe vette a férje kardját,
15161 XXII   |                  özvegyével hátra. A szegény özvegyasszonyt egyszerre megtámadta ellenség,
15162 XXX    |                  által adományozottakban; az özvegyeket, árvákat üldözni nem engedik,
15163 XXII   |                       egy kis fiat hagyva az özvegyével hátra. A szegény özvegyasszonyt
15164 XXXI   |                      illenék kegyelmednek az özvegyi ruha.~– Rossz órában legyen
15165 XIV    |                     Belleville lovag katona. Őfelette polgári magisztrátus nem
15166 XXX    |                      mentem fel Bécsbe, hogy őfelségénél szerencsétlen atyámért könyörögjek,
15167 VII(1) |                  leigt nen an gutten Brandwn off. Keibe wu worst? – Beim
15168 XXXVIII|                elkészíthető, az ottani híres officinában.~– No látod – mondá Löffelholtzné –,
15169 XIV    |                    őrtornyán; a doktornak az officinájában; nekem a városházán, Belleville
15170 XI     |                 falnak szorítja, hogy minden őgyelgő inkább messze kikerüli,
15171 XLII   |                 harmadfokú tortúrához valók. Óhajtana rajta keresztülesni.~Elszörnyedtek
15172 XLII   |                 teljesíteni fogja az asszony óhajtását.~Hogy mennyire terjed a
15173 XXXIX  |                    várja, hogy milyen nagyon óhajtoznak egymás után.~Erőszakot kellett
15174 XL     |                  tudok valamit.~– Beszélj.~– Ohó, kegyelmes uram! Azt nem
15175 XXXVIII|                    lázadást és összeesküvést ojtogatni, beszemezgetni járt szerteszét
15176 XLII   |                  szerzett, örök emlékezetnek okáért.~A kis tízesztendős Korponay
15177 XVIII  |                  legbelső szobákban, s egyéb okaik is lévén az oda nem hallgatásra.~
15178 XXXV   |                     mégis kellett valami más okának is lenni az idejövetelre.~
15179 XIV    |              trombitaharsogás hangzik fel az ókapu felől; fáklyafény támad,
15180 XXVI   |                strázsa nem állt az útjába az ókapunál, hanem „kverauz”-t kiáltott
15181 XV     |                     annálfogva tábornok uram őkegyelméhez nem mehet.~Datum ut supra.”~
15182 VI     |                rendeleteit a nemes tanácsnak őkegyelmességével, báró Andrássy István generális
15183 XVI    |                    állva hallgatták végig az okirat tartalmát.~„Nyílt parancsolat!~
15184 XXVIII |                  nála minden eshetőségre, az okiratait a nyeregkápába tette, kulaccsal,
15185 I(1)   |                   regényemnek alapját képező okirati adatokat legnagyobb részben
15186 XXXI   |                 igazaihoz tartozó mindennemű okiratokkal is.~Illésházy kancellári
15187 XXX    |           kegyelméből stb. stb.” kezdődik az okmány.~I. József már akkor a díszravatalon
15188 I      |              segélyére jön a mesemondónak, s okmányokat fedez fel, amik nagyvonásokban
15189 XXX    |             felolvasták azt a korszakalapító okmányt, melynek szathmári békeszerződés
15190 XXXV   |                     soha megválni, mert régi okmánytáramnak ez egyik legféltettebb kincse,
15191 XXXVIII|                         most már eggyel több okod lesz Pálffy Jánost meglátogatnod.~
15192 XXV    |                    azt egyszerűen megérthető okokkal kimagyarázni maga előtt.~
15193 XXXVIII|                     uram akkor ezt, bizonyos okoknál fogva, nem vehette által.
15194 XXXVII |                  milyen jó volt; nekem semmi okom sincs rá, hogy szeressem;
15195 XXII   |                nőszív rejtelmei erősebbek az okoskodásnál. Mi lehetett azokban a kitörült
15196 XXIV   |                     koporsófödelet rátenni – okoskodék Miklós hidegvért tettetve.~
15197 XIX    |            kényszerítik a kapitulációra. Így okoskodott tovább.~Ha tehát Andrássyt
15198 XV     |                    mily nagy megbotránkozást okoz minden igaz lutheránus kebelnek.~–
15199 XXVI   |                      Lőcsén, ezzel csak bajt okoznál; hanem fogasd a hintódba
15200 XXXI   |                      az egyenes és közvetlen okozója ennek a veszedelemnek, aki
15201 XIX    |                     seregnek, semmi kárt sem okoztak. A golyók mind a fejünk
15202 XLII   |                    Énnekem de nagy fájdalmat okoztál!” – Nem szabad jajveszékelni,
15203 XXII   |                 megértessem veled; nehogy az oktalan bolondságnak lássék. – Te
15204 XXXII  |                     ilyen bölcs reflexiókkal oktatá az anyját:~– Én nem félek
15205 XVIII  |             háromszori kihirdetés és hatheti oktatás kötelezettsége alól, a józseffalvai
15206 XXV    |                  plajbásszal, s gyügyögtetve oktatta, mint anya a gyermekét.
15207 IV     |                    lőcseieknek bizonyára van okuk dicsekedni a kathedraléjukkal,
15208 XIV    |               zsebéből a jegyzőkönyvét, s az okuláréján keresztülnézve beleírja
15209 XIV    |                 éntőlem valóságos vétek, nem okulni a példáján, s otthagyni
15210 XXXIV  |                      Hisz nincs nekünk semmi okunk a civakodásra. – Megcsaltak,
15211 IV     |                 auspiciumok haruspexei előtt okvetlen kitörő zivatart jelentett
15212 II     |                   pelikán; – egy mérleg, egy olajághozó galamb; – de vannak aztán
15213 XIX    |                       akiknek a szívét forró olajba mártogatják.~– Hahaha! Két
15214 XVI    |                   utolsó kínos éjszakáját az Olajfák hegyén; a Heim család sírköve
15215 I      |              arcvonásokra ismerünk. Ez a kép olajfestmény. Ott hever ráma nélkül a
15216 XIII   |                    hálószobában is égett egy olajmécses, annak a pislogása nem rontja
15217 II     |                 koszorúzott vasmacska; – egy olajütő sajtó; – egy medve, aki
15218 XXVI   |                    Mi az? Talán kuruc bandák ólálkodnak, hogy utamat állják?~– Azok
15219 XVII   |                    Levante-kereskedő a távol Olaszországból hozatott ahhoz értő hevéreket,
15220 XII    |                 kicsinyt sarkantyút ütnek az oldalába, hogy ballagjon szaporábban.
15221 XIII   |                    lelke; hiszen kard van az oldaladon, tedd a kezed a markolatjára;
15222 VII    |                    födeles tornyocskával; az oldalai feldíszítve vasliliomokkal,
15223 XXXII  |                      melynek megmászhatatlan oldalaiból magas fenyőszálak nyúlnak
15224 XVIII  |                       akik mind előrángatták oldalaikról a kurta diákdákosokat, s
15225 XXXV   |                     pergamenen és obeliszkok oldalain, csak ez az egy maradt érvényben: „
15226 X      |                   ütött.~– Itt van az ára az oldalamon.~– Ő kardcsapásokkal fizetett
15227 XXXI   |                      felállítva.~Az utca két oldalát képező épületek ablakai
15228 XVIII  |                    Mit bámultok? Kard van az oldalatokon! Rajta, fiúk! Azt a zsoltárt: „
15229 XXIX   |                 szétbontott ívet a tartalmas oldalával a sürgönyhozó felé fordítva.~
15230 VII    |                      a két egymásnak forduló oldalból, gót ornamentika cikornyái
15231 XIV    |                  levágott fülekben és betört oldalbordákban; míg utoljára is valamelyik
15232 VIII   |                    sem illő simulékonysággal oldalgott Fabriczius mellé, s kezeit
15233 IV     |                      súgá De Hortisnak a bal oldali szomszédja.~Egy hanggal
15234 XXVIII |                     utcán járó közönség hogy oldalog el mellőle, s igyekszik
15235 XXIX   |                    útmutatónak.~Juliánna egy oldalpillantást vetett a fiatal lovasra.
15236 XV     |                  magyar főurak figyelmét más oldalra vonták, s a heraldikának
15237 X      |                       S egyúttal gyanúteljes oldaltekintetet vet a kérdező a konyha túlsó
15238 XI     |                      azt már a doktor. A két oldalzsebe tele van fiolákkal, azokat
15239 XV     |                 fejedelem iránt.~Elővette az oldalzsebéből a kis összecsukható tükrét,
15240 XIII   |                     kifejezve. A kezeivel az oldalzsebeihez kapott, s aztán azt felelte: „
15241 XVI    |                  amelyiken Blumevitz kereket oldott, történt az, hogy egy összegyűrt
15242 XXXIII |                     a felkötött sarkantyúkat oldozgatta le, s aztán sietett, mint
15243 XXIV   |                      aurum potabilek, sem az oleum philosophicumok, sem a spiritus
15244 XLII   |                      De kár lesz ezt a hóhér ollójának adni!~Mikor elkészült a
15245 XV     |                    késre lesz szükség, hanem ollóra is mondá a tábornok, – Az
15246 XIV    |                      keresztülnézve beleírja ólma hegyével a praxist: „Contra
15247 X      |                   járok, ahol a vasat meg az ólmot osztogatják. De hát ha eddig
15248 XXIX   |                    arany mégis jobb, mint az ólom. Bosszújában elővette a
15249 XVII   |                  voltak lerakva a vízvezeték ólomcsövei.~Ahol az alagút a Scheibe-hegyföld
15250 XXVIII |                    beledugta pennáját a nagy ólomkalamárisba.~Aztán csak hamarosan!~De
15251 XXVI   |                     kerek üvegablakcsa volt, ólomkarikába foglalva, amin keresztül
15252 XXXI   |                     lapos födélzetek vannak, ólommal, márványlapokkal fedve.
15253 IX     |              induljon ki a városból, s a köd oltalma alatt törje keresztül a
15254 XXIII  |                     A kisebbiket nem kellett oltalmazni; annak a lelke még nem vett
15255 XVI    |                  által fog leszedetni. Isten oltalmazza a mi városunkat!~Azzal továbbment
15256 II     |                      menedék sziklája), mely oltalmul szolgált az egész ország
15257 XXII   |                      birtokaikban meghagyja, oltalomba veszi, kitünteti. Végül
15258 XXXI   |                      Jánoshoz kell fordulnia oltalomért a kancellárral szemben.~
15259 IV     |         visszaemlékezések, amik minden egyes oltárműhöz, katedrához, az ülőpadokhoz
15260 XXIV   |                      koporsó előtt, hátát az oltárnak támasztva, s nézte azt az
15261 XXXIV  |                    belül üreges oszlopok, az oltárok továbbadják a keresztültörő
15262 XXI    |                    egyenesen a templomba. Az oltárral szemközti karzaton sorba
15263 XIII   |                   eddig a város védelmét, az oltást, hidegvérrel. Wencezlauz
15264 XIII   |                      mi valamennyien a tüzet oltjuk és verekedünk. Délben is
15265 XXIV   |                   boldogságot. S ezt a tüzet oltotta ki az, aki legjobban melegedett
15266 XLII   |            megfogamzott, abban a pillanatban oltsa ki az Isten a te fiadnak
15267 VIII   |                    után is gyertya égen hogy oltsák azt el. Egy kuruc hajdút
15268 XIII   |                      doktor.~– Már el is van oltva. Hanem kegyelmed, doktor
15269 XXIV   |                       Bosszantotta, hogy így olvadoznak ezek a kemény emberek; azért,
15270 XVIII  |                  volna meg magának ama levél olvasása után, hát akkor ahelyett,
15271 XXIII  |                      ezt a levelet; és aztán olvasd el, mikor egyedül leszesz.
15272 XXII   |               hitének a zsolozsmája; azalatt olvashat, senkit sem zavar meg.~A
15273 II     |                amiknek a nevei hosszú sorban olvashatók felírva a bolt tábláján
15274 XVIII  |                reszkető kézzel megírva, alig olvashatólag.~No, ugyan nagy veszedelem.~
15275 XXXI   |                tekintetéből rossz előjeleket olvashattak le. Ahogy így lángol az
15276 XXII   |              áhítatot a szívébe. Elővette az olvasóját, s elkezdte az Úr imáját
15277 XXV    |                 figyelmeztetése, amit el sem olvasott.~Szathmáron nagyban folytak
15278 XXIV   |                    foglalva a körüle csavart olvasóval.~Mindenki imádkozik – amíg
15279 XXV    |                     igazságában van. S minek olvasson végig az ember kellemetlen
15280 XXXIV  |                      a kezeinkben, áhítattal olvassuk, gyönyörködünk a megtérésükben;
15281 XXXV   |                    mondták el egymásnak, mit olvastak.~Nagyon hosszú utat tettek
15282 XXXVI  |                      kézre járt; falták, úgy olvasták:~„Vitézlő Garamszeghi Ghéczy
15283 XXXIV  |                    leheleteddel, engemet nem olvasztanál meg benne. Nincs közöttünk
15284 XXXIV  |                   jégbarlangot meg tudnád is olvasztani egy leheleteddel, engemet
15285 XI     |                hímzésén a forró lélegzetével olvasztott egy kerek nyílást, amin
15286 XXXV   |                 arról a szép asszonyról, aki olyam irgalom nélkül tépi ki az
15287 XXX    |                 talán egy egész mezővárosra, olyanformára, mint Hódmezővásárhely vagy
15288 XIV    |                   mind elordították magukat, olyanformát érezve, mintha a könyökük
15289 XXII   |                férfiak harcolnak: hanem csak olyannal, amivel asszonyok szoktak
15290 XXXVI  |                      a várba Juliánna, éppen olyanul távozott el onnan. Valódi
15291 XXXI   |                makacs ember volt, akit holmi olyas csekélységgel, mint a saját
15292 XVI    |                  megvetéssel fordul az egész Olymp és valamennyi istenei felé.
15293 XXX    |                 ajánlva még egyszer az ügyet őmagassága kegyelmébe.~A nádor kezet
15294 XXI    |                      hacsak az én „Miatyánk”-omat le nem imádkozod előbb a
15295 II     |                    Andrássy István báró uram őméltósága.~Hanem azért, hogy kuruc
15296 XXXIII |                    tart, hogy amit vétettem, őmiatta tettem. Én nagy bolondságaim,
15297 XVII   |                       melynek széléről bőven omlott alá a kristálytiszta forrásvíz.~
15298 XVIII  |              Valóságos bellum omnium, contra omnes. (Mindenki harca, mindenki
15299 XVIII  |                    ezredei. Valóságos bellum omnium, contra omnes. (Mindenki
15300 XVI    |                    volt, hogy a generális úr őnagyméltósága olyan süket, mint a fajdkakas,
15301 XVI    |                       mely a mi generálisunk őnagyméltóságát a fajdkakashoz hasonlítja,
15302 VI     |                illeti folytatá Fabriczius –, őnemzetességének tudtára adassék, hogy ő
15303 XXVI   |                    meg a szakállát.~Az ilyen ónos idő még vadászatra sem való,
15304 XXXI   |                  Isten! Ne hagyjátok a vérét ontani! Hát nincs Isten? Nem hall
15305 XIX    |                    vérem legyen rá a pecsét: ontsd ki hamar! Én végeztem!~Korponay
15306 XXIX   |                      egyik kék volt, a másik opálsárga. Egyszerre aztán rögtön
15307 III    |                   asszony, hogy menjen el az Operenciákra, hát oda is elmegy, és megint
15308 XXVI   |                     De hisz nem utazom én az óperenciákra, hanem csak ide a szomszédba.~–
15309 XXXVIII|                bohózata. Léni asszony, ki az ópiumpilulákat maga itta meg sörben a beteg
15310 IV     |                     ezt akarják beugratni az oppozícióba.~Bíró uram figyelmét nem
15311 XI     |                 providet.~Ezzel a doktor, re optime gesta, elkocogott haza.~
15312 XLII   |                meghozott ítélet maga egy kis opus.~Semmi vétséget nem lehetett
15313 XXIV   |                    is felsiet a toronyba.~Az őr jól látott. Úri fogat volt,
15314 XXXII  |              rettenthetetlen férfinak voltak órái, amikben gyávaság lepte
15315 XXXI   |                     nem kérdezte.~Igen rossz órájában találta volna a bánt.~A
15316 XXIV   |                   Ferenc fiát. Bizony halála óráján való kívánsága ez.~A prépost
15317 XXVIII |                    Kegyelmeteknek még öt-hat órájuk van, hogy két ország béke
15318 XXXV   |                   tele visszaidézni nem való óráknak. – Talán vandalizmus is
15319 XLII   |                ketyeg. Genfi remekmű, ami az órákon kívül a holdjárást, napfelköltét,
15320 XXVII  |                    ígér, azt megtartja.~Csak órákra engedte magát felváltani,
15321 III    |                egyszerre Lőcse városának. Az orákulum azonban nem teljesedett
15322 III    |                      napja! A kétfejű gyerek orákuluma nem teljesült! Hehehe!~–
15323 XII    |                      megint.~A lovag egy, az óraláncához csatolt acélkulcsocskával
15324 XVIII  |                szokott a katona megfagyni az őrálláson:~Éjfél után két óra tájon
15325 XII    |                       S azokat ráakasztja az óramű egyik súlykoloncára.~A hölgy
15326 II     |                   Ott láthatni a mesterséges óraműveket, miket lőcsei művészek alkottak;
15327 XXXIX  |                  visszakéri. Juliánna minden órán várja a férje hazaérkezését;
15328 XI     |                      Ma megszöktetem az első óranegyedben.~– Hogyan?~– Az meg az én
15329 XLII   |                      ő földi világa már csak óranegyedekre van felosztva.~Kereste,
15330 XX     |           kíséretében a bástyákon át Czelder Orbánhoz sietett, felajánlotta neki,
15331 XVI    |                    ezredes, aki a mi Czelder Orbánunkért túszul volt ideküldve. Ugyanakkor
15332 XXXII  |                   fel a fejeiket, akiknek az orcáikba nem láthatott a nagy kalapkarima
15333 X      |                     magas, délceg és karcsú; orcáin rózsagödröcskék, homlokán
15334 XII    |                      az életpirosság a hölgy orcáira; át szellemült tekintete
15335 X      |                     megcsókolgatva a fiúcska orcáit. – Csak nevezd Zsuzsinak
15336 XLI    |                    kelt-e csak egy mosoly az orcáján a látásodra?~Nem engedte-e,
15337 III    |              hercegnőnek címeztem: de még az orcámat is megveregette a tenyerével:
15338 XXI    |              ajtajára menjenek kocogtatni és orcapirulással kérni az irgalomfalatot. –
15339 XXVI   |                  diadal előérzetétől ragyogó orcával távozott el onnan, s az
15340 XIII   |                   lett űzve, s erre aztán az őrcsapat is visszatérhetett a maga
15341 XV     |                  elküldé a szomszéd házba az ordinánc által.~Korponay János bizony
15342 XV     |                       kiadta a paksamétát az ordináncnak, s aztán visszaült az állótükre
15343 XV     |                      vette át az urát kereső ordinánctól a levelet. Cseléd még nem
15344 XXIV   |                 közli most vele.~– Fungum! – ordíta rá a dervisgenerális. –
15345 XXII   |                     haraggal tör ki ajkán az ordítás:~– Elárulták Lőcsét! Feladták
15346 XXIV   |                 Istvánt, az elkeseredett düh ordításával kiáltának fel egyszerre: „
15347 XIII   |                  most már egyszerre tízen is ordították:~– Megszöktette a ketterhäuschenből
15348 XVI    |                    csináltam, azon keresztül ordítottam, ahogy a torkom kiadta Lőcse
15349 XIV    |                  földre és elnyomják, minden ordítozása dacára.~A szomszéd házban
15350 XIII   |                     asszonyok, amikor dühtől ordítoznak a férfiak; a harangokat
15351 XIX    |                    halálra sebesített medve, ordítva torkaszakadtából:~– Átkozott
15352 XXXVI  |                    Vayaknál, Esterházyaknál, Ordódyaknál; leveleket hozott valamennyitől.
15353 XL     |                      volt valaki más is, aki őreá vigyázott. Ott volt Pelargus.
15354 IV     |                orgonista rákezdi a nagyszerű orgonán (Kramerius patrícius készíttette
15355 XXXIV  |          vaskapoccsal felhajítá a párkányzat orgonasíp alakú jégcsapjaira, s aztán
15356 XV     |                      az egész gyülekezet, az orgonaszóra.~– Ugyan kérem, üljenek
15357 XV     |             templomban csak akkor kezdték az orgonaszót, mikor a tábornok fényes
15358 XV     |                    Az urak most azt a pompás orgonát bámulni jártak odafenn a
15359 XXXIV  |                     mint egy pyramid oldala, óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli
15360 XXXVI  |                     és erdélyi fejedelemnek; őrizd meg gondosan. Ellenben szívesen
15361 XIII   |                     amelyre a ketterhäuschen őrizése volt bízva. Ezek a nagy
15362 VIII   |                 kegyelmedben. Tehát ki vegye őrizet alá a ketterhäuschen kulcsait?~–
15363 IX     |                 családomhoz tartozik: én nem őrizhetem a ketterhäuschen kulcsait,
15364 XXXV   |                  várnak, s a világ nyelvétől őrizkednem illik.~– Mégis maradjon
15365 XXXIII |           pénzeszsákokat, amiket a sárkányok őriznek?~– Nem hiszek a rémekben.~–
15366 XXVIII |             contenantiáját meg kellett volna őriznie.~– Ez impertinencia. Ez
15367 XXXI   |                   megállták a hűséget, s itt őrizték a trónust akkor is, amidőn
15368 XI     |                   mégis vasrács alatt legyen őrizve, ami által a jó erkölcsnek
15369 XXXIX  |                      amnesztiával, és azután őrizz magad mellett mint hites
15370 XXIII  |                Hozzáteszi, hogy a Mindenható őrizze meg minden veszélytől és
15371 VIII   |                    Alauda uram visszatért az őrjárathoz.~– Jöjjenek kendtek utánam.~
15372 XIII   |                       de nem is volt szokása őrjáratok elől megfutamodni. Sokszor
15373 VIII   |                      magát, hogy az éjszakai őrjáratra ő is vállára vethette az
15374 VIII   |                    kíván velem közölni?~– Az őrjárattal jöttem ide, mely a városban
15375 XXII   |                     az a fehér pont, mely az őrjöngés hirdetője; ajkai fel vannak
15376 XXIV   |                   lángja a gyermek lelkét is őrjöngésbe hozta. Azt hitte, hőstettet
15377 XV     |                   saját szállásán, és ő maga őrködik felette.~– No, akkor bizonyosan
15378 VIII   |                    idő alatt a fogoly felett őrködjék. Vigyázzon rá, hogy éjjel
15379 XL     |                     azt az ő felesége, őneki őrködni kell Andrássy élete fölött,
15380 XVIII  |                    szél azonban egyenesen az őrkunyhócskába fújta be a havat. Ez ellen
15381 XXVI   |                   megállította a strázsa.~Az őrmester előjött a kapuszobából,
15382 XXX    |                  nehezen akadt egy granicsár őrnagyra, aki tudott németül. Attól
15383 VII    |              egymásnak forduló oldalból, gót ornamentika cikornyái közepette mered
15384 XXVIII |                      tetézett mértékével, az ornata syntaxisnak és a poétai
15385 XV     |           uraságoknak – , ez rajta a püspöki ornátus. Az a két kis pulya, aki
15386 XIII   |                   Fabriczius hátrafordult az őrökhöz.~– Kerüljetek a Bástya utcára,
15387 VIII   |                      küldeni a város mind az őröknek, mind a siralomleánynak.
15388 X      |             tűzrőlpattant menyecske.~– Kávét őrölök, ahogy látja kegyelmed –
15389 XXIII  |                  gyűjthette a mezei hadakat, őröltethette a puskaport, főzethette
15390 XIV    |                   mind szóval, mind karddal. Oroszláni bátorsága mellett az egész
15391 XIII   |               fejedelem szép, méltóságteljes oroszlánképe mosolygott.~– Krisztinka! –
15392 XX     |                  többek ők, s az elkeseredés oroszlánná tesz ma minden embert.~Czelder
15393 II     |               cirkalom; – egy szivattyús kút oroszlánnal; – egy cirkalmas férfi templommal
15394 XXXIV  |                 mártír a római cirkuszban az oroszlánok között. Nem hívogat sem
15395 II     |                 nyert diadalokra utalnak: az oroszlánon nyargaló páncélos lovag;
15396 XIV    |                  visszaverésében elnyerje az oroszlánrészt. Háromszoros diadallal került
15397 IV     |                   aki két sarkával egy fekvő oroszlánt tapos, csak kinyújtaná egyszerre
15398 XVI    |           tarsolyából elő nem kutatott három oroszlántallért.~– Szaladj, fiam, frissen.
15399 XXVIII |                leírásban hozzá van téve még: oroszul és lengyelül, az idegen
15400 XII    |           veszedelmes bűbájt sugárzanak elő; orra és ajkai a görög félistenszobrokra
15401 XXII   |                   hebegve vacogott, ahogy az orrcimpák dühösen tágultak széjjel,
15402 IV     |                  közben a hangos prüsszenés, orrfúvás; sorba járván a prédikáció
15403 XVI    |                     jól. Ő ebben csalfaságot orront. Ez a kathedrále, a körülvevő
15404 XXIX   |                    rücskös pofájú, bibircsós orrú vén salabakterhez egy ilyen
15405 XVI    |                 mindenki. Korponay pajtás az orruknál fogva hurcolta a dragonyosokat:
15406 XXII   |                  hogy minden be van zárva az orrul; előtt. Felmentek panaszra
15407 IV     |                     volna az egész fegyveres őrségnek. Ezt difficultálom.~– Egy
15408 XXI    |                   ott a tengersokaságnak. Az őrseregen kívül még úri vendégnép
15409 IV     |             hónapokon át be leszünk zárva az őrsereggel együtt, arra kell gondolnunk,
15410 XVIII  |                    huszáraimhoz, te siess az őrsereghez a molnártoronyba! Verd fel
15411 XXIX   |                     visszfényétől a pocséták országa bíborpiros színben ragyog
15412 XXXIV  |                       nem oda, hanem a halál országába!” – De csak azt sem tette.~
15413 XXX    |                  halottnak ott kell feküdni, országai címereivel felpompázott
15414 XXX    |                     a halott: kibékítette az országait. Amit elkezdett élve, bevégezte
15415 XXXII  |                   katolikus rendek a soproni országgyűlésen felpanaszolták). Ha ezért
15416 XLI    |                  éppen Pozsonyban jelen levő országgyűlési követ.~Végigolvasta valamennyit.~
15417 XXXI   |                 pofával sandalog fölfelé.~Az országhírű szép asszony szemközt állt
15418 XXVIII |                császárné, Eleonóra, midőn az országnagyok, a császár halálhírére,
15419 XXXIII |                 fejedelmet.~Királya sincs az országnak ez idő szerint, fejetlen
15420 I      |                  egymásnak vetve dulakodtak, országokat taposva, most békén gereblyézgetik
15421 XXXIV  |                     hajdani vezérektől, s az országon kívül történtekről; aztán
15422 XXIX   |                      Ördög teremtette pogány országotok. Azt hittem, sohasem jutok
15423 XXX    |                  sereg lovasa, akik a keleti országrész felé laktak, elvonultak
15424 XXX    |                    kiontott vér helyén egész országszerte.~Azt a tizennégy napot,
15425 XXVII  |                      vitézlő jobbjával egész országunkat a rabiga alól. Kegyelmed
15426 XXI    |                   nyertunk, csak vesztetunk;~Országunkbul kibujdostunk,~Magyar bortul
15427 XXXII  |                     eldugják a völgybe, s az országutat a helységen keresztül úgy
15428 XVI    |                      kiment a teremből, s az őrszobából előszólítva a dobost, lement
15429 XXXVI  |                  vagyon felett egymás között ortályoskodtak; s mikor valami nagyot akartak
15430 XIV    |                 váltva; a többieknek a maguk őrtornyán; a doktornak az officinájában;
15431 I      |                    volt tanúja; ugyanazok az őrtornyok rajta, amikben a céhek férfiai
15432 XI     |                   hóban heverő kenyerét s az őrtűznél felmelegítette; úgy nyújtotta
15433 XXII   |                      rögeszméjét e hidegvérű őrültségnek, nem küzdött ellene; tudta,
15434 XXXV   |                   volt hozzá, azok voltak az orvosa, a papja meg a tiszttartói.
15435 XXVI   |                   veszélyesen megbetegedett. Orvosai a legrosszabbtól félnek.
15436 XXXVI  |                  fiacskámnak meggyógyítására orvosdoktort rekommendálni jő fel vala
15437 XVIII  |                   Temetésre várok – mondá az orvosnak, amint az becsámpázott hozzá
15438 XXVIII |                 hozzá senkit bemenni, még az orvosokat sem. Ezzel öt-hat órai időt
15439 XXXVIII|                 arcanumok, amikről a mostani orvosoknak sejtelmük sincsen már, a
15440 XXIII  |                     szenvedő népség bajainak orvosolgatását. Nap nap után levelet irt
15441       |                 aminek a számára nem termett orvosság e földön.~E második csapás
15442 XIV    |                  fonja, s visszaadja neki az orvosságot, erősebb dózisban, hevesen
15443 XIII   |                        De ennek a kapuját én őrzöm.~Fabriczius hátrafordult
15444 XXXVI  |              elvándoroltam; tüzes sárkánytól őrzött kincs nem nehezebb, mint
15445 XXXVI  |           Zsigmondnak. Ő volt minden levelek őrzője.~A levél kézről kézre járt;
15446 XXXI   |                  alapján a papagájoknál. Egy ős még nem nemesít meg: legyen
15447 XVIII  |                   germán pogány mondák egyik ősalakja, hozzá simuló gyermekei
15448 XXII   |                      fogok emlékezni arra az ősanyánkra, aki örökébe tolakodót fegyverrel
15449 XXXV   |             kertecske az, ahol az Andrássyak ősanyjai, szegfüveik pompájában gyönyörködve
15450 XXXV   |                melyben a Garamszegi Ghéczyek ősapját, harcban szerzett kitűnő
15451 XXII   |                   hogy vezérelte ki az Isten ősapjukat Erdélyországból csoda módon,
15452 XIV    |                      soporem artemisialem: – oscula mariti. – Specificum. Probatum
15453 XXXII  |                 kezdeni.~A kibékülhetetlenek őse, tanácsadó lelke volt Ghéczy
15454 IV     |                    tegyen kifogásokat? Ha az őseink hallanák, akiknek idejében
15455 XXXII  |                   vörösek, salaktól feketék; őserdők, amiknek döbbentő magányában
15456 V      |                      a „divina providentia”, ősöktől hátrahagyott ereklye. Száz
15457 VIII   |                    hogy a Thurzó-ház kapuján osont be. – S ha megtudta volna
15458 IV     |                      a vérrel megoltalmazott ősprivilégiumok jelvényét.~Amint azt fölvették,
15459 II     |                     a többi: egy egész tömeg ősrégi patriciatus, mely erős helyet
15460 IX     |                véremből való vért, kegyelmet osszak ott, ahol sújtani kell;
15461 XXII   |                ivadék elfeledheted azt, hogy ősszülőid egy öltő ruhában menekültek
15462 XXVI   |                    tudott mutatni tizennyolc őst. És azok mind híresek voltak
15463 XVIII  |                  katonáknak: „lóduljatok, ti ostobák!” – mielőtt azok elhatározhatták
15464 XXIII  |                  jelenetben csak nevetnivaló ostobaságot látott.~– Óh bizony, ha
15465 XXIX   |               bivalyok mozgásba hozatalához. Ostor nem használt ott semmit,
15466 XXIX   |                   lovagnőnek a saját karikás ostorát, megtanítva rá, hogy az
15467 XXVI   |                   ösztönzé a gyeplűst meg az ostorhegyest a sebesebb vágtatásra. A
15468 XXXVI  |                 paripa volt, aminek csak egy ostorlegyintés kellett, s az aztán ragadta
15469 XXX    |                     tüzelőnek valót: még egy ostornyelet sem vágnak a gesztjéből.
15470 XXXVIII|               postalegény ugyanis, miután az ostornyelét kipróbálta a rudason meg
15471 XXVI   |                    ült fel a hintajába, nagy ostorpattogással indulva az útnak.~Ez alkalommal
15472 XXXVIII|                     a füves útfélen bandukol ostorpattogtatva. De nem keres négylevelű
15473 XXVI   |                    elvégezte, fogta a hosszú ostort, s nagy pattogatással ösztönzé
15474 VI     |                    történtek Munkács várának ostroma alatt? Két esztendeig védte
15475 XXXI   |                      vár ellenállt, annak az ostromában részt venni (csak színleges
15476 XXI    |                ablakaiból hasalnak ki a nagy ostromágyúk, amiknek a talpányát körülnőtte
15477 XXII   |                      pedig bevált volna Eger ostromának. Három napnak össze kell
15478 XXV    |                   szolgálatokat tett a város ostrománál.~S ez most természetesen
15479 XXIX   |                  volt, híres a sokáig kiállt ostromáról Rákóczi ellenében; azután
15480 XXXII  |                  Árva várába, annak az egész ostromát végig kiállta, s mikor már
15481 XXXI   |                    munkája volt Munkács vára ostromával, melyet Rákóczi utolsó hű
15482 XIII   |                meghiúsítására, Löffelholtzék ostromdandára el lett űzve, s erre aztán
15483 XXIII  |            töltethette a bombákat. Esztendős ostromhoz készült. Amellett a Felvidékről
15484 XXXI   |                 háztetőkön sétálni lehet. Az ostromlók tűzgolyói nem árthatnak
15485 XXVI   |                    kell jutnom, ha az egeket ostromlom is meg!~Nagy nehezen tudták
15486 XVI    |                   most reá. Midőn bejutottam ostromlott városunkba, azt találtam,
15487 XXXI   |                    várnak, mely évekig tartó ostromokban egész seregek rohamát visszaverte,
15488 I      |                   századokon át a legerősebb ostromoknak volt tanúja; ugyanazok az
15489 XXV    |                  egyszer az ő szemeinek tüze ostromolja őket.~Hogy aztán másképp
15490 XVIII  |                csapatok; azokat valószínűleg ostromolják Löffelholtz ezredei. Valóságos
15491 XIV    |                    az én feleségem szállását ostromoljátok! Én tinektek ennivalót hozok,
15492 XXI    |                      század óta, amikor Salm ostromolta a várat, nem voltak azok
15493 XXI    |          tüzeskéve-hajító ballisták, amik az ostromra előnyomuló ellenség favárainak
15494 VIII   |                    nagyon vakarta a fejét az ostromtutyi alatt erre a megbízatásra.
15495 XVI    |                   ropogó puskatűz, hallom az ostromzajt: Lőcse falait vívja a német,
15496 XXI    |                     mostaniak is tudják), az ostyepkájuk pedig sajt létére oda se
15497 I      |                   birtokosa e helynek. Egyik ősük festette ezt a képet az
15498 XXX    |                 hátravetve, hogy az arca még őszintébb legyen. – Én Blumevitz császári
15499 XXX    |                  tenger apródonként szét nem oszlik apró folyamaiba.~Korponayné
15500 II     |               oszloptornácok, az egyiknek az oszlopai harántul dűlnek a háznak,
15501 XXXIV  |                     kristályépületet, minden oszlopaival, boltozataival, hogy e káprázatos
15502 XV     |                       elnyelte a boltozat és oszlopcsarnok. Zabeyer tisztelendő úr
15503 XVI    |                     őtet.~Az ácsorgó nép, az oszlopcsarnokban álló patríciuscsoport rémüldözve
15504 II     |              elfoglaló városháza maga is ily oszlopcsarnokkal van befoglalva, mely kettős
15505 XV     |                      rostrumából pedig egyik oszlopdicsőde a másik fölé emelkedik,
15506 XXXIV  |                     mélységek fölé, rengeteg oszlopokkal jégből, építészi remekeiben
15507 VIII   |                     az őrjárat kinnmaradt az oszlopos előcsarnokban; Alauda uram
15508 IV     |                    szalagon; az Erő, aki egy oszlopot emel a vállán, és az Igazság,
15509 II     |                     ötlete szerint alakított oszloptornácok, az egyiknek az oszlopai
15510 XXXII  |                 rézrudakkal, a villám azokon oszlott szét, őtet csak a lángja
15511 VI     |                előrelátással egész nyáron és őszön át gyűjtött, oly módon,
15512 XXX    |                    az oldalán világ csúfjára oszoljon szerteszét; mindenki megtartja
15513 X      |                léptet végig, aki parancsokat oszt, s aztán leszáll a lováról,
15514 II     |            gyűrűjében, aki nem a patríciusok osztályához tartozik. Ezeknek saját
15515 VIII   |                      hozzátartozói az udvari osztályba szorultak. A mellette levő
15516 XXI    |               felnyitják, s megmutogatják az osztályokba rakott ereklyéket: ez volt
15517 V      |               assecurálván afelől, hogy az ő osztályrésze fennhagyatik; a tanács azalatt
15518 XXII   |                  gondviselése. Ez volt az én osztályrészem, aki, amióta nő vagyok,
15519 XXXII  |                    kettővel. Mikor legjobban osztaná az instrukciókat a mennydörgő
15520 XXVIII |              könyörögtek, hogy csak „még egy osztást!”~Éjfél is itt volt már,
15521 XXXIX  |                    volna ez, amit te énvelem osztasz, hogy magát a mennyországot
15522 XXVIII |                álomvilág paradicsomkertjében osztja a parancsolatokat az instantiát
15523 XXVIII |                     aki bőséges borravalókat osztogat, s ahol megszáll, ilyen
15524 XX     |                 minden föltételt elfogadott; osztogatja a donációkat az uraknak,
15525 X      |                    ahol a vasat meg az ólmot osztogatják. De hát ha eddig nem vágták
15526 XXIII  |                       amíg a hazának van mit osztogatni; de ha pusztulásnak indul,
15527 XVI    |                   ami donatiókat a fejedelem osztott, azokban a király is megerősítse
15528 XIX    |                megijedtek ezektől, mint azok őtőlük. Korponay tekintete olyan
15529 XXXVIII|                     várában elkészíthető, az ottani híres officinában.~– No
15530 XXXV   |                  azokra a megholt hitvesétől ottfeledett tárgyakra mutatott, míg
15531 XVI    |                    még a maradék pénzemet is ottfeledtem.~(– Ez igaz! – bizonyítá
15532 XVII   |                  hogy így történt: – s azzal otthagy bennünket a sötétben.~Jövel
15533 XIV    |                     nem okulni a példáján, s otthagyni a poklot, hogy aztán nagy
15534 XIII   |                      vette? Talán a tábornok otthagyott lakomaasztalát rabolta meg
15535 XXXVIII|                    Juliánnának a felhágón.~– Otthagytam a szekeremen. Futok vissza
15536 XXV    |                     abba a házba, úgy mintha otthonába menne, de hogy ilyenféle
15537 VI     |                   városházánál van. Ez az én otthonom.~
15538 XVIII  |                   műhelyek s a minden háznál otthonos serfőző konyha; ami Lőcsének
15539 XXI    |                  volt itt az alispán. Mindig otthont találó vendég a főispáni
15540 XXXII  |            tengelytöréssel jár az átvádolás.~Otthontalan, kényelmetlen érzés üli
15541 XXXIX  |                      Korponayt a háziasszony ottmarasztá szállásra és vacsorára.~
15542 XII    |                   egy ügyes kisikamlással az ottomán mögé menekül.~Ott természetesen
15543 XXVIII |                    utána érkezővel elhitesse ottrekedését; bizonyosan ő híresztelte
15544 XXXI   |              szerzett.~Így állt a szekerével ottrekedve a néptömeg közepette a kassai
15545 VII(1) |                Lieber Keibe, du werst mer ja ouch won der Satesfatium a kleb
15546 XXII   |                     üzenetnek a párját, amit őutána a templomba hoztak.~Őt abban
15547 XXXI   |                   gondolva Löffelholtz bölcs óvásával, hogy erről mélyen hallgasson.
15548 XXVI   |               magyarázatot.~Juliánna eszesen óvatos. Ki akarja játszani a mendemondát.
15549 XXVI   |                  veszedelemnek. Hanem amitől óvlak, ez az: „Vigyázz magadra,
15550 XL     |                nehogy elárulja a titkait! És óvni azt az embert, aki őt meggyalázta,
15551 XXV    |                    oka volt, mint a felesége óvó figyelmeztetése, amit el
15552 XXVI   |                     jóság, semmi egyéb!~Hogy óvta őt a védangyala az őt fenyegető
15553 XIII   |                   azt elhiszem, hanem hogy a páciense aludnék, mikor fekszik,
15554 V      |                haragszik érte. A tokaji nagy pacificator!~– Rovást, urak! Rovást! –
15555 XXXI   |           csizmadiákat. A bíbor és paszománt pacifikálva van már, de még a darócszűr
15556 IV     |             gondoljon, hajh, ha most ebből a padból csak kiszállna Hollós Mátyás
15557 VI     |                   pálcájával nagyokat ütve a padimentumra, rengő léptekkel hagyta
15558 IV     |                 áhítattal, csak a szenátorok padjában hangzott fel közben a hangos
15559 II     |                  alatt mindjárt a pénzváltók padjai, ahol a világ minden pénznemeit
15560 II     |            temettették, szobraik, sírköveik, padjaik ott pompáznak most is.~A
15561 XI     |                      egymással szemközt levő padka építve, társalgó párok számára.
15562 X      |                      nagy lobogva. A tűzhely padkáján pedig egy fiatal, nyúlánk
15563 XI     |                Korponayné végigülte ezeket a padkákat, az ablakon kibámulva. Őt
15564 XIII   |                    alá?~– Biz az se égen, se padláson nincsen.~– Kinyitották az
15565 XXIX   |                   lovag számára valahonnan a padlásról valami pókhálós szerszámot,
15566 XXIV   |       keresztbe-hosszába a szobáját. Annak a padlata úgy van alkotva, hogy az
15567 XXXIV  |                      tekert cafrangjaik le a padlatig érnek, rengeteg sátorok
15568 XVIII  |               Blumevitz de Trautsohn pedig a padlóba szúrta a kardja hegyét és
15569 XXIX   |                   azért csak megtették. Négy padlógerendát kiemeltek szépen háromlépésnyi
15570 XIX    |                   ütött a fejével a keményfa padlón, s ott maradt élettelenül
15571 XXXI   |                rózsaszínre festett tollak, a padlót vastag, puha szőnyeg fedi,
15572 XIX    |                     visszatért Andrássyhoz a padmalyos szobába.~– Amíg a meghívottak
15573 XXXIV  |                      a csillámló jégpokol. A padmalyról percenként egy-egy vízcsepp
15574 XXII   |                 dúvad töri magát keresztül a padok közeit elálló asszonytömegen,
15575 XV     |                  pedig az volt, hogy az első padosztályokban ültek a férfiak, s azoknak
15576 XXIX   |                  élesmosó sás s a zsurlók és páfrányok mindenféle nemzetsége. Az
15577 XXXVIII|                 kedvenc kicsikéje.~Egyszerre pajkos kedve támad. Odafut a szekeréhez,
15578 XXIII  |                    ragadnak a fiúra az ilyen pajkosságok.~Hanem a kisebbik annál
15579 XXIII  |                   már, s akkor is még mindig pajkosságokon törte a fejét, a miatyánkot
15580 XXXIII |             imádkozik. Védi magát a tudomány pajzsával. Az üvegen nem tör keresztül
15581 IV     |                 szárnyas angyal díszíti, egy pajzst emelve, melyre ez van írva:~„
15582 XXXVIII|                   beszéljen, s rábírja, hogy pakoltassa fel magát, s utazzék le
15583 XII    |                annyit! De ugyan hagyja azt a pákoszkodást. Bizony ide rajzolom a kezébe
15584 XXVIII |                     a szathmári stafétának a paksamétáit az úr csak úgy suttyomban
15585 XV     |                      és titulusait, kiadta a paksamétát az ordináncnak, s aztán
15586 XXI    |                 küldött Krasznahorkára, nagy paksamétával, amiben elő voltak adva
15587 XLI    |                 pecséteiket.~A levelek Ráday Pál, Sennyey László, Esterházy
15588 XVI    |                      sátorokkal, lacikonyha, palacsintasütő bódé, mézeskalácsos szárnyék,
15589 XVII   |                    körül kirakva lapos agyag palakővel.1~A föld alatti folyosó
15590 XXXII  |                     játék ez?~A kertfal és a palánk szögletében épített a gyermek
15591 XXXII  |                    annak az oldalában volt a palánkkal körülvett kastélykert, amin
15592 V      |                 tanácsterembe.~S a sötét, bő palástban, a négyszegletű süvegben
15593 XXI    |                      veszekedjenek a szentek palástjai fölött, a boldogtalanoknak
15594 XVI    |                  oldalon a szenátorok ónémet palástjaikban, másikon a kuruc tisztek,
15595 XV     |              legkülönösebb, hogy a férfialak palástjának redői közül két kis gyermekfigura
15596 II     |                   pántlikás hajjal, bogláros palástokkal a vállukon, miknek gallérjai
15597 XV     |                    Serédy fiú –, nagyon nagy palástra lészen szükség a mi epitaphiumunkon.~
15598 XXXVI  |             minélfogva az éppen nem fogott a palatáblán, mikor írni akart vele.~
15599 XXXVI  |         borozóasztalnál ül Fabriczius, s egy palatáblára jegyzi az elmondott titkokat.
15600 XXIX   |                  Illustrissime Domine, Comes Palatine! Kancellár őexcellenciá-ja
15601 VI     |                    azokat megigyák. A király palatinusa azonban, aki nyilván meg
15602 VI     |                     öreget, aki aztán gombos pálcájával nagyokat ütve a padimentumra,
15603 XI     |                      hólabdákkal hajigálták, pálcákkal szurkálták, a két szál alabárdos
15604 XXXI   |             játékszereivel körülrak; itt egy pálcaló, ott egy zengő körte meg
15605 III    |                 mintha srófon járna. A bírói pálcának az aranygombjára ha felteszi
15606 XXXIII |                 szorult volna. – Ha most egy pálcával összezúznád ezt az üvegkalitkát
15607 XXVIII |        stratagémájukon; ők azt akarták, hogy Pálffyt rögtön hívja vissza az anyakirálynő,
15608 XL     |                    volna felmenni Pozsonyba, Pálffyval meg Illésházyval beszélni,
15609 XXII   |                   abban a férje a közelmúlt „pálfordulásának” történetét: Lőcse feladását,
15610 XXXIV  |                    várakozás. Csak a lengyel pálinka melegített. Aztán meg valami
15611 XXXI   |                   feléjük. „Kegyelmes úr! Te Pállfy bán! Itt van a szathmári
15612 XII    |                elkezd magától végiggurulni a pallón, s az állóóra mind a két
15613 XXXIII |                    mert mindennap a királyok pallosaival, aki nekirohant a kartácsos
15614 XVIII  |                    alak, a diáksereg között, pallosát forgatva a feje fölött szilaj
15615 XLII   |                   gyalázatos halállal, hóhér pallosától, bámuló néptömeg látványosságául.~
15616 XLII   |                  nyoma. Örökre? Csak addig a palloscsapásig.~Hadd jöjjön minden egymás
15617 VII    |                kinyúló vaskarikába kitűzik a palloshordó kezet, mindenkinek eszébe
15618 VI     |                 Azonkívül a nagy jelentőségű pallostartó kéz kitűzessék a jezsuita-templom
15619 XLII   |                       Te elvégzed hamar: egy pallosütéssel ki van elégítve a sorsod.
15620 XXIX   |                    századon át összetömörült pallót, mely mintha ruggyantából
15621 XXXI   |                  biblia azt bizonyítja, hogy pálmafa nő fel belőle.~Juliánna
15622 XXXI   |                     virágot leszakaszt, akár pálmafán nyílott az akár tüskebokor
15623 XXII   |                      s az övé volt a verseny pálmája.~Hozzá csak a hős diadalainak
15624 XXIX   |               szekérrel ragadni el a verseny pálmáját.~Korponayné megkísértette