bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

16636 XXV    |                társaság, hogy benne vannak a reformáció fölötti vitában, s azon
16637 XXV    |                      aki legelőször kezdte a reformációt, akit aztán a konstanci
16638 II     |                      bezárni azalatt, amíg a reformált szertartás végbemegy.~Maga
16639 IV     |                  Jakabbal.~S az apostol és a reformátor szépen összefértek egymással;
16640 XII    |                      maga is vele énekelte a refrént szép lágy baritonjával.~
16641 II     |                 csordáival. Itt volt a Lapis refugii (a menedék sziklája), mely
16642 XXXV   |                    mind megtartani a fejben. Regényalakok és mítoszi nevek, fejedelemnők,
16643 I(1)   |                                Jegyzet. Ezen regényemnek alapját képező okirati adatokat
16644 XLII   |                     Kigondolt egy mesét, egy regényt, amit egész következetességgel
16645 XXII   |                 Ferkó nagyot nevetett erre a regére.~– No, bizony akkor az én
16646 XXI    |                       a legelső így szól:~– „Reges, pyramidum Egypti conditores
16647 XXII   |                 elmondta az anya azt a másik regét, a nagyapa történetét; aki
16648 X      |             Szilveszter-éj után soká szokott reggeledni.) A boltok sincsenek még
16649 XXIII  |              ragaszkodott hozzá. A kis Jóska reggelenként, mikor még a bátyja aludt,
16650 XXX    |               hozzájárulásával. A május első reggelére virradó éjszakán olyan általános
16651 X      |                   lett utána.~Amíg a gyermek reggelizett, a nő hátravonult Pelargussal
16652 XXII   |                 nehéz indulataim nem szoktak reggeltől estig tartani. Ott ki van
16653 I      |                     freskófestmény, mely még régibb keletű. Ott is ugyanaz a
16654 XXXV   |                    még frissek, illatosak, a régiebbek hervadtak, aszúk.~Ezek az
16655 XIX    |                      barátai közé. Ott jön a regiment. Ne félj, mindjárt utolérem;
16656 XXXI   |                figurát képezve, mint mikor a régimódi távírókelep azt jelzi: „
16657 XXXIII |              összeesküvés, csak folytatása a réginek. Itt vannak a közelben. –
16658 XXXIII |             túlvilágra mentek, az ismeretlen régiókba, s ott állnak az örök ítélőbíró
16659 XXXV   |                  adós nem volt. A levéltáram régiségei közt van egy saját kezű
16660 XVII   |                elképzelni, amíg Lőcse városa régiségeit és zegzugait összevissza
16661 XXI    |                   párját; se múzeumokban, se régiséggyűjteményekben. Meglepő az egésznek az
16662 XXV    |                      melyben most Belleville regnál.~Andrássynak elég finom
16663 XXVIII |                 egyszerre megfordul, s kezdi regressírozni magát, akárki fia stafétájának
16664 XXXVI  |                   jégbarlangban találkozott. Regulájuk volt az összeesküvőknek,
16665 XXXI   |                     idegen, a szigorú tábori regulától elkérgesült szívű zsoldos,
16666 XV     |                     rózsakedvelő farkasát, a Reichenburgok özönvíz előtti mamutjait,
16667 XVIII  |                 Andrássy, s a függöny mögött rejlő harangkötelet megrántva,
16668 XXI    |        Kincsrejteknek kicsiny. Inkább féltve rejtegetett okiratok számára való lehetett
16669 V      |                   Legfeljebb gönci hordókban rejtegették azt, ami harmadfél akót
16670 XXII   |                       sátoros cigányok által rejtegetve; milyen nyomorúság várt
16671 XXV    |                  felfedezéssel. A befalazott rejtek arra mutat, hogy őt nem
16672 I      |                  koronái emelkednek elő; s a rejtekajtók, amik a bástyák üregeiből
16673 XV     |              lovagnak, a tükör háta mögött a rejtekajtón túl pedig mérges székdobálás,
16674 XXXIV  |                      szólt Juliánna, mikor a rejtekből előhordott pénzes zsákok
16675 XXXIV  |                      rávezette őket azokra a rejtekekre, amikben a bányavárosokból
16676 XXXIV  |                      esztendőben betakarta a rejteket egy réteggel; minden évben
16677 XIX    |                      asszonyt a szobában – a rejteknyílás táblázata ismét a helyére
16678 XXXVI  |                    így? – Mikor a lőcsei kis rejtekszobában szöghajának egy fürtje össze
16679 XVII   |                    ami ismét a hajdani Lőcse rejtekteljes cuniculusainak kiegészítő
16680 XVII   |                     akik a föld alatt tudnak rejtekutakat, folyosókat ásni nagy messzeségekre.
16681 IX     |                       s ennek a kijáratnak a rejtekútját csak olyan személy ismerheti,
16682 XXII   |                    elolvasása után. A nőszív rejtelmei erősebbek az okoskodásnál.
16683 XXXIII |                sötétben úgy fénylett, valami rejtelmes, villó derengésben minden
16684 X      |                   értette e mondás fenyegető rejtélyét.~– Most nincs fecsegésre
16685 XXIV   |                      vélte, hogy kitalálta a rejtélyt. – Rémséges ötlet volt!
16686 XXIV   |                       Óh, tudom én azt, hogy rejtem el: vannak nekem tolvajpolturáim.~–
16687 XIII   |                   Hirtelen kezem van.~– Hová rejtette a leányt?~– Azt nem mondom
16688 XIII   |                      ahhoz a kapuhoz, ahol ő rejtőzik.~– Hű! Ezer véka sárkánykígyótojás! –
16689 XVII   |                 segélyével azt a föld alatti rejtőző forrást, melynek friss vize
16690 IV     |                       Tessék csak pontonként rekapitulálni azt a költséglajstromot.~
16691 XVI    |                 tőlem megtudni senki – hörgé rekedtségbe mélyedő hangon Belleville
16692 XXIX   |                    mind a két alakot a parti rekettye bozótja.~Az a rejtett út,
16693 XXXII  |                 közepén elkezdődik az a buja rekettyebozót, úgy folytatja azt a mező,
16694 XXIX   |                legény, megfordítva a lovát a rekettyés parton, melyen túl a mynphaea
16695 XXXVI  |                 meggyógyítására orvosdoktort rekommendálni jő fel vala hozzám: a mennybéli
16696 XXVIII |                 staféta könnyen segít magán: rekvirálja a poggyászszekerek fogatait.~
16697 X      |                jártam volna? Szénát, szalmát rekvirálni jártam. Az a lovaskapitánynak
16698 XXVIII |                      a csézáját, hátas lovat rekvirált, nyereg és lószerszám készen
16699 XXVI   |                 abrakot adtak a lovaiknak. A relais a következő állomáson van
16700 XXVI   |                     s ami legfőbb akadály, a relais-k mindenütt későbbre vannak
16701 XV     |              leprosnsok kelyhét, s más egyéb relikviákat.~Így a tisztelendő úr legalább
16702 XXXVII |                   akiket szeretett. – Ez egy rémalak volna, amilyent a mitológia
16703 XXXI   |                    aki átkozódik, s homályos rémarca Fabricziuséhoz hajaz. De
16704 XI     |                    Sok nagy nyavalyában ez a remedium. No meg a prüsszentés. Ha
16705 XVIII  |               valakit más féltett? Más miatt remegett? De ki miatt?~– Siess! –
16706 XXVII  |                     harcolt, kínzott agyának rémei végtől végig betöltötték
16707 XXXIV  |                 oszlopokkal jégből, építészi remekeiben utánozza a zuhatagot, a
16708 IV     |                   pompáját nemcsak a művészi remekelés teszi nevezetessé, de még
16709 XXXIV  |                 tudós, akik azután ez isteni remeket a világ előtt feltárták.~
16710 XXXII  |               alakíthatta volna ennél különb remekét a hadépítészetnek. Ez egy
16711 XV     |                    hármas osztálya csakugyan remekműveket tartalmaz, amiket érdemes
16712 XXXIX  |                      a Szepességre, hogy itt remél vele találkozni.~Mikor aztán
16713 XXVIII |                       Ezzel öt-hat órai időt remélek nyerni.~– S mit nyer az
16714 XXXV   |                      lehetnek bolondok, akik remélnek valamit. Csak azzal próbálgatom
16715 XXX    |                     sem olyan sötétek: nincs remény, de rettegés sincs. Nincs
16716 XXXI   |                     minden hitétől és minden reményétől megfosztott nyughatatlan
16717 XXV    |                  hozzá. Egy sereg felköltött reménység követelte kézzelfogható
16718 XXX    |                  vacsorát.~Még az a halovány reménysége volt a lovagnak, hogy talán
16719 XXXV   |                       bejutni az elzárkózott remete cellájába, aki onnan sehova
16720 XXXV   |                     írni. Hisz ez rosszabb a remeteségnél.~De még annál elszörnyesztőbb
16721 XXXVIII|              Andrássy! Az én Lovelace-om! Az remetévé lett, könyvet ír: Triplex
16722 XXXI   |                   magyar főkancellár.~Ezek a rémhírek előéreztették Korponaynéval,
16723 XXIX   |            dekrétumot: – a császár halálának rémhírét. Ez lesújtó hatású lesz.~
16724 XXXII  |              kiabáltam utánad éjszaka, mikor rémítettek! Iszonyúkat láttam! De te
16725 XXXIII |                 Korponay János?~– Az valóban rémítőbb volna rám nézve minden kísértő
16726 XXIII  |                  Úgysem ment volna már. Ez a rémjelenet lábáról leverte.~A frajjának
16727 XXXI   |           összeszedné a történet lapjaiból a rémjeleneteket, amik e színpadon lejátszattak,
16728 XXXIII |              csalódás.~A kassai téren látott rémjelenetre való visszaemlékezés úgy
16729 XXXIX  |                      férj.~Ő az valóban, nem rémkép, nem tünemény; a valóságos
16730 XXVII  |                    az ablakon, ahogy a beteg rémkiáltásai szárnyra kelték őket. Futott
16731 XXXIII |                 alakja.~Olyan volt, mint egy rémlátvány, mint egy kísértet.~Odament
16732 XXXII  |                    volna, mind csupa szomorú rémledezések.~Csupán csak a gyermeke
16733 XXXV   |                      a halotthoz. Tétovázva, rémledezve emelkedett fel térdéről,
16734 XIII   |                   lovagnak egyszer aztán úgy rémlett, mintha a nevét hallaná
16735 XXXIII |                   osztotta szakaszokra ezt a rémmesét. Odafenn a jégzápor verte
16736 XVII   |                     érte jöttek.~Milyen nagy rémnek kellett annak lenni, mely
16737 XXX    |                    vettem kendtől tegnap egy rémonda lovat ötven aranyért.~Már
16738 XXIX   |               felszerelte vele a bojtorjános rémondát.~– Ez se hitte volna, hogy
16739 VI     |                lengyel király őfelsége előtt remonstráljak a szepesi grófnak ezen hitszegése
16740 IV     |                 ugyanis a főparancsnok úrnál remonstrált az ellen, miszerint a tanács
16741 XLII   |                    curiae s az ítélőmesterek remonstráltak e parancsolat ellen, hivatkozva
16742 XII    |                királynak; Ocskay Lászlónál a rémségesbe csapongott a szatírája;
16743 XXXVI  |                  féltem vihartól, nem féltem rémségtől, gyönge asszonyerőmet megsokszoroztam!
16744 XI     |                  elaludta volna azt az egész rémtettekre felhívott éjszakát, ha valami
16745 XIX    |               megijedne e fenyegetéstől.~Úgy rémüldözött, mintha meg akarná másítani
16746 XVI    |       oszlopcsarnokban álló patríciuscsoport rémüldözve tekint a tántorgó alakra.~
16747 XXX    |                  Kegyelmet kértem a számára. Rémületemre azt a hírt kellett meghallanom,
16748 XXIV   |                    levelét tartva.~A gyermek rémült tekintettel nézett fel az
16749 XIII   |                    meg is tartottam.~A leány rémültében összehúzta magát.~– No,
16750 XXV    |                   Lőcsén, s meddig tart azok rendbehozatala? Felajánlanám a saját szállásomat:
16751 XIII   |                 előbb felhúzott magára három rendbeli alsó-felső gúnyát. Tél az
16752 XXXVIII|                kibékíttessék, mert az ország rendeivel családjának örökösödési
16753 XXXI   |                     lopják a várost, de majd rendelek kegyelmed kocsija mellé
16754 XVIII  |                        Isten ő szent felsége rendeléséből – Blumevitz de Trautsohn
16755 XXVIII |                    előle, s annak is felsőbb rendelete van, amit érvényesít. Hanem
16756 XVI    |               meghagyjuk, parancsoljuk, hogy rendeleteinek mindenki ellenállás nélkül
16757 XXIV   |                      fel a templomlépcsőkön, rendeleteket adni.~Miklós a Zsófia szobaajtajában
16758 XIX    |                    császári tábornoknak azon rendeletét, miszerint azon esetre,
16759 XXVIII |                      a nyomában a visszahívó rendelettel. De hátha az a futár utol
16760 XXIII  |                   nekik akószámra medicinát, rendelj tüzelő fát a kemencéjükbe,
16761 XXVIII |       postaállomásnál magammal viszek minden rendelkezés alatt levő fogatot.~– Ez
16762 XXII   |                     Miklós –, hogy egynémely rendelkezésemet megértessem veled; nehogy
16763 XXV    |                Egészen jogos alappal bírok a rendelkezésre. A perduellióba esett Fabriczius
16764 XXVI   |              részedre is meg lehetne tenni a rendelkezést. A szép istenasszony indul
16765 XXII   |                  asszonyok mind. – Te azután rendelkezzél az egész palotámmal bölcs
16766 X      |                   Ezt régen el kellett volna rendelni. A rendelet szerint főstrázsamesternének
16767 XXIV   |                     Eszébe jutott, hogy mára rendelte a várőrség fölötti szemle
16768 V      |                     szolgáltatták ki. Erre a rendeltetésre egy tízakós szolgált, akinek
16769 IV     |             őkegyelmének a háztartásához nem rendeltetett több, mint tizenkét font
16770 XXVI   |                    későbbre vannak a számára rendelve, azokra úgyis várakoznia
16771 XXX    |                      kárba ment rozs kaszált rendének. Hát azok a póznák ott a
16772 XXVI   |         folyamodhatott volna az aranygyapjas rendért, mert ki tudott mutatni
16773 XXXV   |                beszélték ki.~Andrássy István rendezi a birtokait. Felviteti magához
16774 XXV    |                      csak útban talált.~Alig rendezkedett el Fabriczius szobáiban,
16775 XXXV   |                   országot új alapon akarják rendezni. Ez volt a gyanúja. Nem
16776 XXXI   |                falvaiba hazatért hajdúságot, rendezte az új népfelkelést, összeakadt
16777 XXX    |                    száz tallér megint nagyot rendített a pártállásán.) Milyen volt
16778 II     |                    másiké tömör kapunyílások rendjét mutatja, úgy hívják őket,
16779 X      |               elfogadni. Lőcse város birtoka rendkívül fontos a császáriakra nézve.
16780 XXVIII |                    is szolgálok. Itt a bécsi rendőrfőnök passe partout-ja. Tessék
16781 IV     |           elmulasztásának. Holmi haszontalan rendreutasítás helyett „bírság” pintekben.
16782 II     |                       asszonynak, a ruházati rendszabály szerint! Ott láthatni a
16783 VI     |                     kiseprűztessék!~E drákói rendszabályok mind helybe lettek hagyva
16784 XXXVI  |             Szepességre.~Megmaradt az eddigi rendszerénél. Volt egy gyékényes parasztszekere,
16785 XL     |                akikkel ezen az egész vidéken rendszeres statum in statu tudott fenntartani.
16786 II     |                     más német városok alsóbb rendű népe. Ez egy harcban edzett,
16787 XXXVIII|            Korponayné!~Ő meg kacag, csak úgy reng bele a két válla.~– Micsoda
16788 XXXIII |                  haragtüzét. Az egész épület rengett, amíg a sziklák visszadörögték
16789 VI     |                nagyokat ütve a padimentumra, rengő léptekkel hagyta el a tanácstermet,
16790 XVIII  |                     tarka betűkkel viselik a renovatió évszámát, s amiknek esőöntő
16791 I      |                  mellett a feldúlt földet, s répát ültetnek a diadalok vérmezejébe.
16792 XXXI   |                   szabadság! haza!”, a dobok repedésig recsegnek, elnyomnak férfihangot,
16793 I      |                      az utóbbi már össze van repedezve és megkopva; de az arc mind
16794 XXXIX  |                  eléje sietni nagy örvendező repeséssel az istenhozta kedves vendégnek;
16795 XXXII  |                     mintha ezer deszkaszálat repesztenének egyszerre szilánkokká. Jó
16796 XIV    |                   szavakat rebegtek.~Még egy repetált experimentum a hitvesi csókokkal,
16797 XXXI   |                  szokott támadni, szerteszét repkedteti az iratrongy libegő pilléit –
16798 XVII   |                      az idők mohától, benőve repkénnyel, földi tök szárával. A bozót
16799 XXV    |                      a bécsi udvartól jött a replika, hogy aki a hűségét manifesztálni
16800 IV     |               kegyelmednek emiatt a fején! – replikázott az ellenzéki szónoknak bíró
16801 XIX    |                    kapjon a térde közé, azon repüljön el, inkább nagyon is ember
16802 XXXI   |                      legalább a lelke tudott repülni és látni, most az is béna
16803 V      |                lépcsőn, s belépett in medias res.~Még csak akkor dalolták
16804 XIX    |               szétdúlt lőportoronynál támadt rés előtt állítá fel a német
16805 XXIX   |                     jövő lovasnak valamelyik résbe csak bele kell botlani,
16806 XIX    |                      felesküdni, azok a tört résen át lobogó zászlóval és trombitaszóval
16807 XX     |                     a hajdúi egy csapatját a résnél hátrahagyva, a nagyobb számot
16808 XXXII  |                  akik a szentségeket nemigen respektálták, úgy is hívták maguk között,
16809 II     |             fejedelem, megtették a városukat respublicának, s éltek, mint Velence vagy
16810 XXXV   |                  szerteszét repültek.~Meg is restellte a dolgot, s megint rendbe
16811 IV     |                  végén ez a horribilis summa resultált:~„1645 forint 33 krcár.”~
16812 XIV    |                      a Thurzó-ház előtt; egy rész még akkor tódult ki a kapun. –
16813 V      |           megbolondul, ettől bölcs lesz; nem részegül meg, csak felmagasztosul.
16814 XVI    |             mindenféle donációk: hát egy kis reszelt füge?”~Nagyon nevetett ennek
16815 XXV    |                      találom nagylelkűségnek részemről, hogy ezt a kedves emlékű
16816 XLII   |            összeesküvést felfedezte, s annak részeseit a büntető igazság kezébe
16817 XLII   |                     egymást.~Ezután a káplán részesíté a nőt az utolsó úrvacsorájában,
16818 XXXI   |                       úgy abban kegyelmed is részesülhet.~A lázadó férje, Korponay
16819 XXXIX  |            hazasiettem, hogy az amnesztiában részesüljek.~– No, azt nagyon bölcsen
16820 XII    |                      császárpárti főurak sem részesültek jobb bánásmódban. Heister
16821 XII    |                      kiengesztelje.~– No, ne reszkess! Hiszen csak tréfáltam.
16822 XXXI   |                  iszonyat, mely egész testét reszketésben tartá, úgy készté, úgy kényszeríté,
16823 XIII   |                  elől fut, amikor rémülettől reszketnek az asszonyok, amikor dühtől
16824 XXXI   |                      tompított, keserűségtől reszkettetett hangon rebegé:~– Fogok új
16825 XXXIII |                     őszintén, a legtitkosabb részleteiben elmondta egész életének
16826 XXV    |               óhajtotta már a békét, hanem a részletekben volt a sok akadály. Azokban
16827 XVI    |              akkurátussággal, s ha valamit a részleteknél kifelejtett volna, segítségére
16828 XXXI   |                      stb., nem kívánja, hogy részletesen felolvassam? Vörös tintával
16829 XXX    |                 halála után. A becsület az ő részükön volt. A fondorkodás a Bécsben
16830 XXXI   |                 ragaszkodtak, s csak ennek a részükre történt eldöntése után kötötték
16831 XXXV   |                    mostan?~– Köszönöm szíves részvételét. Most otthon lakom az apámnál
16832 XXXVII |                      kapcsai, szálai: minden részvevőnek a neve. Ha ez az asszony
16833 XXXIV  |                sorait. Ahány esztendő, annyi réteg. Mint egy nagy könyv egymáson
16834 XXXIV  |                     betakarta a rejteket egy réteggel; minden évben egy új lapot
16835 XXV    |                 csendesen betolta az ajtózár reteszét, hogy senki se jöhessen
16836 XXX    |               hasítlak!~(Ellenben a kályháig retirált féltében a gazda.)~– Nem
16837 XXXVIII|                  részéből, tenger fenekéről, retorták mélyéből, cethalak gyomrából
16838 XXXIV  |                    az Úristentől szertelenül retteg. A tizenkét zsidó patriárka,
16839 XXII   |                   elszakíttatás, az éjszakai rettegések, s a sánták, bénák, sebesültek
16840 XXXI   |                   kíváncsiság erősebb volt a rettegésnél. Addig csak takarva tudta
16841 XXXI   |                     őt most annyian nézik és rettegik.~„Ott jönnek az urak!” –
16842 XXXV   |                  idevezetett. Nem fogok tőle rettegni többé.~– Most már még egy
16843 XLII   |                      piacot, a vérpadot. Nem rettenté meg semmi többé.~Hisz mi
16844 XXV    |                       Akkor aztán Wencezlauz revánsot akart venni, még jobban
16845 XV     |                      átlyukasztott kezeit, a Révayak rózsakedvelő farkasát, a
16846 XXXV   |              dolgozik. Ez is csak az íródeák révén szivárog ki, akinek a mutatóujja
16847 XV     |                    ornátusában. „Jó reggelt, reverendissime”, köszönté őt a tábornok,
16848 XXIX   |                      félig kizöldült törzsű, reves fűzfa.~A gyepes ízt folyvást
16849 XXVIII |                   alatt: az, hogy a rakamazi révfogadó kapuja előtt ott látta vesztegelni
16850 XXVIII |                      is otthagyta a rakamazi révfogadóban a csézáját, hátas lovat
16851 XXVIII |                     csézája elé, egyenesen a révfogadóhoz hajtatott, ahol a vörös
16852 XXV    |                     játékban is tudott olyan revolúciót előidézni, mely minden társadalmi
16853 XXVIII |              valahogy csak átjutott a kívánt révpartra.~Amint a három lovát befogták
16854 VIII   |                   Stultum caput. Tu asinorum rex. Tu bos trismegistos.~–
16855 XXXI   |                      teteje dúsan aranyozott réz, jegenyeként magasra emelkedő,
16856 XXXIII |                  ahonnan aztán kijárás van a rézbánya tárnáiba, s azokon keresztül
16857 XXII   |                    hozzá. Pogány isteneknek, rézből öntötteknek, tűzzel fűtötteknek
16858 XVIII  |                  hóvizet egy a falba épített rézcsatorna vezeti le, ennek a csatornának
16859 XLI    |               lószerszáma úgy tele van rakva rézcsattogókkal, s még azon felül a tengelyein
16860 XXX    |              kornétával, körülrakva a tábori rézdoboktól, azok sem jelzik már többé
16861 XXI    |                    lóháton veri azt a hosszú rézdobot, s ezt a tótos magyar gúnyverset
16862 XXXII  |                chymista; dobsinai bányájában rézen kívül piskoltot és kényesőt
16863 XXXII  |                    délután ágyúöntéshez való rezet szállított társzekerekkel
16864 XIV    |                   ördöngös gép villanysűrítő rézfejéhez; valamennyien mind elordították
16865 XXXII  |                farkassereg, azért a keserves rézfillérért szerencsétlenkedve.~Még
16866 XXIX   |                   rájthuzlival, hosszú nyelű rézfokos a jobb kezében, darutoll
16867 XXXIV  |                   honnan venni? A „libertás” rézforintoknak még az anyamintáit is összetörték
16868 XXIX   |              ingujjakkal, tulipános szűrrel, rézgombos rájthuzlival, hosszú nyelű
16869 XXXI   |                    sem Wratislaw nincsenek a rezidenciában, s a magyarországi ügyekkel
16870 XXXI   |                     érdemek.~A papagáj ott a rézkalitban úgy csattogtatta a csókokat,
16871 XXXIII |                      hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát így meg amúgy elfordítja,
16872 XXXV   |                      az ajtó előtt s kezét a rézkilincsre téve kiáltá hozzá az ajtón
16873 X      |               levegőben. A nap mint egy nagy rézlibertás függött fénytelenül a szürke
16874 XII    |                   húzva, s körül van aggatva rézlibertásokkal; míg a háta mögül Péter
16875 XXII   |                     roppant nagy, ezüstözött rézmedence, tele erős lengyel pálinkával;
16876 XXII   |                   megkapta két kézzel a nagy rézmedencét, nem bánta, hogy a forró
16877 XXIX   |                   rikító színekkel kifestett rézmetszetek; egy arckép fejjel aláfelé
16878 XXIV   |                      lásson náluk mást, mint rézpénzt. Most ezekbe jó lesz nekem
16879 XXI    |                  büszke tornyai, palotatetői rézrozsdától zöldek, ahol az aranyozás
16880 XXXII  |                      hogy a szekér tele volt rézrudakkal, a villám azokon oszlott
16881 XXIV   |                       feltette a hegyes végű rézsisakot a fejére, s lesietett a
16882 X      |               tányérkába, s mindezt egy nagy réztálcára téve, bevitte az úrnő belső
16883 XXXV   |                     akasztott kardom meg nem rezzenne tőle. Nincs nagyravágyásom!~
16884 II     |                      Lateiner, Pfannschmidt, Rhael, Richthauser, Gosznovitzer,
16885 II     |                   Gosznovitzer, Amman, Lang, Rholler, Rompauer, Hain, Plasinger,
16886 XXII   |                 patakon legeltetsz!”, hogy a riadó harsogó énekszóban elveszett
16887 XXX    |                  azok sem jelzik már többé a riadót.~A két csoport, a kuruc
16888 XX     |                     dobszóra, mintha álmából riadt volna fel.~– Ejh! A labancoknak
16889 XVIII  |                  tudta, hogy mi az?~Meg volt riadva.~Mitől ijedt meg?~Attól-e,
16890 XXXIV  |               tükörsima, megszaggatva széles rianásoktól, mik feneketlen mélységet
16891 XXIV   |                    vele.~Egyszerre dobpörgés riasztá fel hallgatag tusakodásából.
16892 II     |               Lateiner, Pfannschmidt, Rhael, Richthauser, Gosznovitzer, Amman, Lang,
16893 XXVI   |            Krasznahorkai Andrássy István.”~– Richtig! Úgy van! – Hohó! Előbb
16894 XXXVI  |                   philosoph elveit, aszkétai ridegségét, nem is kellett neki a harci
16895 XXII   |                 megszokta már Miklós úrnak a rigolyáit (ámbár sejté, hogy ez a
16896 XXVI   |                 műhelye éppen ide látszik, a rigósárga hintó most is ott áll a
16897 XIII   |                    ketterhäuschen kulcsai! – rikácsolt mérgesen Belleville lovag,
16898 XXIX   |                menyecske a csirkét vadászta, ríkatta, kopasztotta, ráért az unalmát
16899 XXIV   |                 rátámadt a bátyjára.~– Miért ríkattad meg az anyámat?~– Ejh! Te
16900 XXIX   |                     a nádiveréb patvarkodott rikongatásaival az éjszakában. A nádas még
16901 XIX    |                 átkozottak kőzött! Kerítőné! Rima! És áruló!~Korponay vad
16902 XXXI   |                csókokat, keverve az asszonyi rimánkodás, nyafogás jól utánzott hangjaival.
16903 XXVIII |               széjjel nem szedték a keserves rimánkodásaikkal, s ez a mulatság tartott
16904 XXIII  |                     előtted, éppen olyan jól rimánkodhatnál előtte. „Mit gondolsz? Hogy
16905 XXXII  |          belekapaszkodik a hintajába, sírva, rimánkodva, fenyegetőzve, szitkozódva
16906 VI     |                 szakácsra. A kisgyermekét is ringassa, altassa el maga kezével,
16907 XXVI   |               takaródzva, s nem kellett neki ringatás; nem is álmodott semmit,
16908 XXXIII |                 strucc!~Addig dúdolta, addig ringatta, amíg szépen elaltatta.~
16909 XII    |                      ő akkor kongta el mély, ringó hangon az éjfélt. S a városház
16910 XII    |            keserűségét mind elveszi.~Ha vén, ripacsos cigányasszony énekelte volna
16911 XXXI   |                   halk nevetés is hangzott e riposzt után.~– Hm! – dünnyögé a
16912 XXXIV  |                     A magyar föld természeti ritkaságainak Kohinoorja, a dobsinai jégbarlang
16913 XV     |                      A nagyszerű oltár, mely ritkítja párját széles e Magyarországon,
16914 XXXI   |                  Miklóst? Ők egy tekintetben riválisok voltak. Ugyan két ellenkező
16915 XXXI   |                    nincsenek tetejeik. Magas rizalitfalak takarják homlokzataikat,
16916 VIII   |                szárnyát. Hát hová olyan nagy robajjal? – A városházára, egy leányt
16917 VIII   |                   valószínűleg meghallotta a robajt, s észrevéve, hogy a lábnyomai
16918 XV     |                vesztegetik a puskaport! Most robbant fel lőporostornyunk.~– Hozott
16919 XIX    |                     leányt a vasketrecből; ő robbantatta fel a szeretőjével a lőporos
16920 XVI    |                     bár a puskaporos tornyot robbantottam volna! De inkább a bankomat
16921 XXV    |               exodust rögtönözni, amilyennel Róbert Károlyt eresztette el Bazerád
16922 XXXIV  |                      amíg a lezuhanó sziklák robogása hangzott, miknek némelyike
16923 XXIX   |                 fékezve a keményszájú lovat, robogott utána; nemsokára eltakarta
16924 XXX    |                      szélben, mikor diadalra robogtak, körülöttük a felrúgott
16925 XXXI   |                csalképeit, s futott tovább a rögeszméje után.~Mindig azzal édelgette
16926 XXII   |                   Zsófia, amint fölismerte a rögeszméjét e hidegvérű őrültségnek,
16927 XXXI   |                     ledérségeinek indoka egy rögeszmévé izmosodott vágy volt: egyetlen
16928 XII    |             kombinációba hozzuk a páciensnek rögtöni felébredését, arra a diagnózisra
16929 III    |                      sürgölé Wencezlauz úrfi rögtönösen.~– No, ezt már csakugyan
16930 XXV    |                    számára egy olyan exodust rögtönözni, amilyennel Róbert Károlyt
16931 XIII   |                    Leköpködtek, megdobáltak, röhögtek rajtad.~– De az atyám!~–
16932 XVI    |                    magazint a levegőbe fogja röpíteni. – No, köszönöm szépen!
16933 XVI    |                      tornyot csakugyan légbe röpítette ma vagy tegnap, vagy mikor
16934 XXXI   |                      szárnyas hyppogyphoktól röpítve; néha már azt hitte, hogy
16935 XXIV   |                   nagyon sietős dolgom volt. Röptében kaptam nyakon az árulást.
16936 XVI    |                     hogy a lőportorony légbe röpült. Ámbár nekem nem jött azt
16937 XXIX   |                     aszúval, a kengyelszíjat rövidebbre húzatta, s aztán onnan a
16938 XI     |                      igen széles tudománnyal rövidíti az időmet. Ma megszöktetem
16939 XXII   |                      süveg hiányzik fejéről, rövidre nyírott haja, mint a serte
16940 XXX    |                     szegényparasztok között, rőf hiányában egyik fától a
16941 XXXV   |                  visszafordult oda, s térdre rogyva az ajtó előtt s kezét a
16942 XIII   |               segítség is érkezett az éjjeli roham meghiúsítására, Löffelholtzék
16943 XVII   |                  akkor meg olyan veszedelmes rohammal özönlött alá az összegyűjtött
16944 XXV    |               lehetett tudni, hogy hanyatlik rohamosan Rákóczi ügye lefelé. Mindennap
16945 XX     |                hátrahagyva, a nagyobb számot rohamoszlopba állítá, s maga odaállva,
16946 XVI    |                    pontonokkal jöttek éjjeli rohamra a város ellen, holott még
16947 XIII   |                   látta, hogy a rejteke felé rohannak, a köpönyegét a bal karjára
16948 XXXII  |                    sziklafal lódult meg.~Egy rohanó hegyipatak zuhog végig a
16949 XVIII  |                 Ragadj fegyvert, bajtárs! Én rohanok a huszáraimhoz, te siess
16950 XIII   |                 veszélyben forgó bástya felé rohantak, igen bölcsen ítélve, hogy
16951 XIV    |                   kedves bajtársát, vitte őt rohanva magával, útközben rátaláltak
16952 XLII   |                     lehetett azt nézni.~Hogy róják az egyik gerendát a másikba,
16953 XXXII  |                      sekrestye ablakából egy rókacsalád kandikál elő – az övéké
16954 XVIII  |                    király német vargájának a rókafogta csukája, s egyikünk sem
16955 XXIX   |                rajzolnak a vízi gázlók meg a rókák sétanyomai; egy-egy kajla
16956 XXIV   |                   nyavalyától megszabadul. A rókának a tüdeje meggyógyítja a
16957 XVIII  |                        Egy róka ellen másfél rókát!)~A kizárt muskétások ugyancsak
16958 XII    |                  azután tarka virágú, fekete rókával prémezett, damaszt kaftánba
16959 XXXI   |                   falon levő Danae-képpel, a rokokó íróasztalon a hátrafelé
16960 XXII   |                kettőn a ministransfiúk piros rokolyája, s a fölé öltött csipkés
16961       |                    férfitagja az Andrássy és rokon családoknak emelte a vállán
16962 XXIII  |                      csak Andrássy Istvánnak rokonai, barátai, vezértársai laktak,
16963 XXII   |                      szólt rá a hatalmaskodó rokonra.~– Kegyelmed ma pogány módon
16964 XXXV   |           kertészdivat uralkodó virága, ez a rokonszenves, télen-nyáron mindig virító,
16965 XVIII  |                      a halotti bizonyítványt rólam. Csak a dátumot hagyd üresen,
16966 XII    |                     Istent!~– Tud is valamit rólunk. Ha él, más gondja van!~
16967 XXIII  |                   egy szó, egy lehelet képes romba dönteni? De mit is törődött
16968 XIX    |                     trencséni diadallal, s a romhányi kiszabadulással; ha kegyelmed
16969 XXIV   |                éreztetni született – férfiak romlására. Ezt itt hagyta hervadni
16970 XXVI   |                     megcsinálja az úrnak, ha romlott.~– No, hát szaporán! El
16971 XIX    |                      a császári vezér csak a romokat fogja megkapni, s nem lesz
16972 II     |          Gosznovitzer, Amman, Lang, Rholler, Rompauer, Hain, Plasinger, Gráff,
16973 XVI    |                  csodatetteit örökíti meg; a Rompauereké a Megváltó utolsó kínos
16974 XXX    |                 előtte terült el a majthényi róna, a hosszú rakott rendek,
16975 XXX    |                   nap előtt dértől megőszült rónák terülnek el; a zúzmarától
16976 XXIX   |                      fölzendült. Mikor a sík rónán szétlövellt a fellegbontó
16977 XXX    |              ezredekre sorakozva a majthényi rónának egy négyszögű terén; utolsó
16978 XXIX   |                      tetején, hanem a messze rónaság tele van hintve apróbb-nagyobb
16979 XIX    |              szenteknek, akik egy hajótörött roncsról menekülnek a partra. Bizony
16980 XLI    |                     a levegőbe, hogy a végső rongya is elégjen, a fekete hamv,
16981 XXX    |                      a fecskefarkban végződő rongyokkal? – Madárijesztők! – Valamikor
16982 XXXI   |          asszonyszemély ott a piros hintóban rongyokra szaggatja a kezében hánytorgatott
16983 XXXI   |                 annak a pártfogása most csak rontaná az ügyét.~Az új király elé
16984 XXXV   |               Juliánnának.~A két fiú civódva rontott be apjuk szobájába. Nekik
16985 XXXII  |                     az még csak az álmát sem rontotta el; hiszen minden vételnél
16986 XXVIII |                     éppen a túlbuzgóságukkal rontottak a stratagémájukon; ők azt
16987 XIII   |              harangokat félreverik, a puskák ropognak, hogy akkor bizonyságot
16988 XXXIX  |                      számukra, a kandallóban ropogott a tűz, az álló falióra fel
16989 XVI    |                   fogva, mintha össze akarná ropogtatni; ami pedig Andrássy széles,
16990 XVI    |                 keltését választá témának; a Ros család az Üdvözítő sírba
16991 XXVI   |                        No, no. Geduld bringt Rosen – biztatá őt csendesen Husz
16992 XXXIX  |               észrevéve, hogy annak a térdei roskadoznak, odavezette a karosszékéhez,
16993 XXXVI  |                     jutalmat?~S azzal térdre roskadt, két karját kitárva s könnyező,
16994 XXXV   |                      aki énmiattam többet és rosszabbat szenvedett, mintsem a mártírok.
16995 XXXII  |                  Mivel játszanám? A gyerekek rosszak, lármáznak, verekszenek.
16996 XXXIV  |             ügyetekért teszek, felér azzal a rosszal, amit ellene tettem, akkor
16997 XXIII  |                 tudta ítélni, hogy ki milyen rosszban töri a fejét. A Ferkó milyen
16998 XXXVII |                     Teneked szabad őt nagyon rossznak tartanod, mert te tudod,
16999 XVIII  |                    szúrva, kidugnak az ablak rostélyán. Az a körülhímzett patyolat
17000 XXVI   |                      a lencséteket! Most itt rostokoljak, mint a kecske a kútban!
17001 XXXI   |                  kísérője. De nekem itt kell rostokolnom ezen az átkozott vártán,
17002 XV     |                     látszik; onnan a katedra rostrumából pedig egyik oszlopdicsőde
17003 XLI    |                ifjasszonykát. Legjobb van a „Rother Hahn”-nál.~Juliánna hagyta
17004 XV     |                    az átelleni középoszlopba róva egy megtekintésre méltó
17005 XXXIV  |                    tett: ki van egyenlítve a rovás. – De hát a férj számadása
17006 XXII   |                 rendeletet, hogy az vagyonom rovására lássa el őket, szükséget
17007 XXI    |             elmondani a jelenkorból); fenn a rovátkos párkányzaton pedig sorba
17008 XXXV   |                    meg vele az öreget. Ezzel rovom le az árát a visszaadott
17009 XXXV   |            valamennyit; Apelles, Medor, Daon Royale, Artamene, Victoire de Mastric,
17010 XVI    |                      bírói széket; meg azt a rozoga fejedelmi trónust.” A villámszóró
17011 X      |                     délceg és karcsú; orcáin rózsagödröcskék, homlokán méltóság, ajkain
17012 XXXV   |                virágú szegfű, mely egészen a rózsához hasonlított.~– Én ezt találom
17013 XIX    |                 fényes gyalázatban, te világ rózsája! Ha úgy le tudnám tépni
17014 XV     |              átlyukasztott kezeit, a Révayak rózsakedvelő farkasát, a Reichenburgok
17015 XLII   |           tekintettel járult előre, mint egy rózsakirályné, akit megkoszorúzni visznek,
17016 V      |                  hebegi Alauda uram, s a bor rózsapiros színét az ijedség szederjes
17017 XII    |                    közül kezébe ne vegyen, s rózsás körmeivel le ne fossza róla
17018 XXX    |                  azokkal a visszahajló végű, rózsaszínbe játszó ujjaival, s azt kérdi
17019 XXXI   |                    festésekkel, benne kékre, rózsaszínre festett tollak, a padlót
17020 XXX    |               pénzért abból a most lekaszált rozsból a kiéhült lovak számára
17021 XXXVI  |                    van öntve, amin nem fog a rozsda. Mindig ugyanaz, aki volt;
17022 VIII   |                     doppelhackenek be vannak rozsdásodva; a szurkos kötegek csupa
17023 I      |                viseli már? A kő porrá, a vas rozsdává lett körülötte; csak az
17024 XXX    |                    szekerek meg voltak rakva rőzsekötegekkel, nádkévékkel. Lárma, kiabálás
17025 XXX    |                  megrakták a vármegye gátját rőzsével, náddal, hogy ágyútelep,
17026 XXI    |               roppant ablakokkal, mik a kies Rozsnyó-vidékre, s a vár alatt elterülő
17027 XXXI   |             keresztül utazott Kassása.~Mikor Rozsnyótól Szomolnok felé haladt az
17028 XXV    |                 benne, mint egy szalmafonatú rozsolisos palack.~A homlokról egyenesen
17029 XXX    |                     Majthényon túl, egy nagy rozstábla szélében kaszál egy pőrére
17030 XXX    |                     őszi vetés. A szép tábla rozsvetések most már nem valók egyébre,
17031 XVI    |                  felszökve.~– Hajnal bizony, rubintom! – mondá neki a menyecske. –
17032 XXXI   |                   nagyasszonyom, a kegyelmed rubrikája. Meggyőződhetik belőle kegyelmed,
17033 XXXI   |                       Maradjunk csak az első rubrikánál. A madame kedvéért tudomásul
17034 XXXVIII|                     ostornyelét kipróbálta a rudason meg a nyergesen, hogy azokat
17035 VIII   |                 egyik markában; a másikban a rúdlámpással.~Az iskola sarkánál egy
17036 XXIX   |                   hogy kerülhetett egy ilyen rücskös pofájú, bibircsós orrú vén
17037 XII    |               Hannibal, Stahrenberg Guido és Rüdiger arcképei kész prédául szolgáltak
17038 XXII   |                     s azt meggyújtották: így rúgatják a csillagot a tréfás emberek.~
17039 XIII   |                    nyitott ajtókat a lábával rugdalta be maga előtt. A kandalló
17040 XXIX   |            összetömörült pallót, mely mintha ruggyantából volna, lóbálódik a rajta
17041 XLII   |                      egyik ácslegény oldalba rúgja, durván kacagva: „Coki,
17042 XVI    |                      erőszakolja őt! „Meg ne rúgjam ezt a bírói széket; meg
17043 XII    |                      van érve. A páciens nem rúgkapálózik többé, hanem aluszik csendesen.
17044 XVIII  |                 esőöntő csatornái kétölnyire rúgnak ki, sárkány és delfin alakokban
17045 XI     |                      valakit közelíteni lát, rúgni, vágni készül, a falnak
17046 XXVIII |                    bizony eltörött a hátulsó rugója, aztán meg a ferhécének
17047 XVIII  |                      az a deszkafal, ami egy rugónyomásra félrecsattan; azon kiugorhatik,
17048 XIX    |                      apja távol volt.) A kis ruhácskái rendbe voltak rakva a lócácskára,
17049 XIII   |                   kell neked. Itt a Pelargus ruhái. Éppen rád illenek. Várj
17050 XXXVIII|                    Az sem baj. Adok én az én ruháimból egyet. Tudod, hogy rád illenek
17051 XXIX   |                  valami szolgálója, akinek a ruhája rám illenék?~– De van bizony
17052 XLI    |                  esve, megcsókolá az asszony ruhájának a szegélyét. „Édes szentem!”~–
17053 XXIII  |                     Zsófia, alig váltott más ruhákat, az úti gúnyája össze levén
17054 XVI    |           belerugdalta magát a feszes magyar ruhákba.~– Hát a kis pulyánk hol
17055 XLII   |                  azok a hóhérlegények a zöld ruhákban? Az Úr angyalai, akik az
17056 XXXII  |                  tenyészik az ottan? Egy kis ruhaszaggatással jár biz oda felmászni; de
17057 XIX    |                 úrasszonynak, hogy a császár ruházza át a kisfiára azt a donációt,
17058 XVI    |                 hívünkre, Fabriczius Jánosra ruházzuk, meghagyjuk, parancsoljuk,
17059 XI     |                 Nézze meg ön, a Heinrich-ház rundellájából perspektívával néznek ide
17060 XXXV   |                Krasznahorka: In causa cordis ruptae Impetratur-restitutio in
17061 XII    |                 fejében, tüszővel a derekán, rusznyák királynak; Ocskay Lászlónál
17062 V      |                     mély ablak – homályosan; rusztikus oszlopok közé szorított
17063 XXV    |                   világ, mint akihez hasonló rút férfit még pénzért sem látni.
17064 XXIV   |                 facias mihi sculptile: verba sacerdotis sunt pura mendacia. Fui
17065 V      |               lopóval (a tokajit csapra ütni sacrilegium!) s úgy eregeti ujja alól
17066 II     |                      a fajlondis, a remek, a saffór, a rázsa, a perpeta, a hernász,
17067 XXX    |                 karcsú termetű, kökényszemű, sáfrányhajú menyecske volt, aki itt
17068 XLII   |                     mert az elszökék vala, a sáfrányillatot megérezve, Lengyelországba.~
17069 IV     |                      Márton – Német palást – Sáfránykérdés a tanácsban~A lőcseieknek
17070 X      |                tudott hősnőnek, magyar nőnek sáfránysárga hajat adni? De hát ő ezt
17071 IV     |                     Én is láttam már egyszer sáfrányt a levesben; tudom, hogy
17072 XII    |                      neki igazat: Lasst euch sagen! Hat ’s zwelfe geschlagen!
17073 XXV    |                megszólítást megértsen.~– Was sagt er, mein Kind? – kérdezé
17074 XIV    |                 kezet szorongasson.~– Ventre saint gris! Ces cancre des bourgois!
17075 X      |                     malom. Az csinálja azt a sajátságos reszelő kereplést.~– Hát
17076 XXXII  |                  villám ütötte váll olyankor sajátságosan bizseregni kezdett. Ilyenkor
17077 III    |                      kinek a természet azt a sajátságot adta, hogy a fejét úgy tudja
17078 XV     |                     végiglapozhatja, s akkor sajátszerű fogalmat fog hazavinni a
17079 XIV    |                    érezve, mintha a könyökük sajgó erére kaptak volna egy botütést.
17080 XXVI   |                    levél kell, azért csak ne sajnáljon visszafáradni Belleville
17081 XVIII  |                      történik, amit én fogok sajnálni legjobban.~Andrássy úgy
17082 XXVI   |                   kötözött leveleket, amiket sajnált elolvasni, még csak felbontani
17083 XXX    |                     a visszahívó dekrétumot. Sajnos, hogy mégis megelőzött kegyelmed,
17084 XXXII  |                       Szuhayval dulakodtak a Sajó mellett, ő felbiztatta a
17085 XXI    |                tudják), az ostyepkájuk pedig sajt létére oda se néz egy-két
17086 II     |                     vasmacska; – egy olajütő sajtó; – egy medve, aki könyvből
17087 XXX    |                ezalatt elszalaszt valami más sakkfigurát, ez a bivalyos szekéren
17088 XXIX   |                   pofájú, bibircsós orrú vén salabakterhez egy ilyen csinos menyecske
17089 XXXII  |                 kékek, vasrozsdától vörösek, salaktól feketék; őserdők, amiknek
17090 IV     |                    ónémet palástot, amit még Salamon király alatt hoztak be a
17091 XII    |                   öltött magára; ahhoz török salavárit húzott fel, rózsaszínű selyemből;
17092 XXIII  |                      puskaport, főzethette a salétromot, töltethette a bombákat.
17093 XXX    |                     ki az ágyúkat, puskákat, salve gyanánt az eltemetett dicsőségre.~–
17094 XII    |              Delila-mosollyal néz a levágott Sámson-fürtre, ami kezében lett hagyva.~
17095 XV     |               Zabeyer tisztelendő úr textusa Sanakerib királyról szólt; de abból
17096 XXXII  |         hadépítészetnek. Ez egy bevehetetlen sánc, ami egy egész vidéket elzár.~
17097 XIX    |                      észre kegyelmed, hogy a sáncágyúk nekünk, az ostromló seregnek,
17098 XXIX   |                     dombos helyeken: egy-egy sáncforma földtúráson búslakodott
17099 XXXI   |                 eltűntek. Hát még a vízárkok sánckarózataikkal! De még az-a patak is, mely
17100 XIV    |                  ribilliót csinálni! Mikor a sáncok előtt az ellenség, ti meg
17101 V      |            lelépegetett a szűk kőlépcsőkön a sanctuariumba.~Valóban sanctuarium.~Ahol
17102 V      |                     Alauda uram ezt a helyet sanctuariumnak.~A pincebolt előtt van egy
17103 XXXII  |                   egy gömbölyű asztal lignum sanctumból, annak a teteje be volt
17104 V      |                   van faragva. Ez a Spiritus sanctus. Az esszencia! A lélek!
17105 XXXI   |            szalagcsokrán, s vigyorgó pofával sandalog fölfelé.~Az országhírű szép
17106 XXX    |                      a kuruc táborba Károlyi Sándorhoz, azzal az üzenettel, hogy
17107 XIX    |                   Kassa alkudozik, s Károlyi Sándornak egyik követe a másikat éri
17108 XXVII  |                     megkötni a békét Károlyi Sándorral, mert a király nagy beteg,
17109 XII    |                 mezében adta vissza; Károlyi Sándort a „nagy pipájú, kevés dohányú”
17110 XVIII  |                  Higgye el kegyelmed, hogy a sanszok mind a két fél részére teljesen
17111 XXII   |                     éjszakai rettegések, s a sánták, bénák, sebesültek ápolása;
17112 XVI    |              Mindenki ránézett; látták, hogy sápad el arca, szemei hogy merednek
17113 XL     |                      felvették a birkaprémes sapakot, s siettek csapatostul fel
17114 XXII   |                       Ki innen! Ki a várból; sápítozó kolduscsürhe! Nincs több
17115 IV     |                 minden, ami az embert a föld sarából felemeli: a szabadságvágy,
17116 XXIX   |                     úgy belesüppedt a lova a sárba, hogy nem tudott belőle
17117 XXIX   |                  gátján az ekhós szekeret.~A sárból készült töltés fenékig volt
17118 XI     |                    alakban produkálták, mint sárgacukrot.~– Hát megtörjem, ugye,
17119 IV     |                 palotásának a mundérját mind sárgára nem festem.~Bíró uram most
17120 XX     |                      Ki az urát nem szereti,~Sárgarépát főzzön neki;~Jól megpaprikázza
17121 XXII   |              helyette a nálánál nem rosszabb sarjak.~Más asszonyok bizony egész
17122 XXXIII |             elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából az egész tányéros állvány,
17123 XXV    |                   észjárás ki van forgatva a sarkaiból. A rajongás leigázza az
17124 XXXII  |                 korbácsütésekkel, a meztelen sarkaikra patkókat veretett, s hátukon
17125 XIX    |                       Hallod az átkot, ami a sarkamba üldöz! Kerítő, kéjhölgy,
17126 VIII   |                      rúdlámpással.~Az iskola sarkánál egy magános férfi bukkant
17127 XV     |                     a sarkán hasadéka volt a sarkantyú számára. (Ez volt a kalucsni
17128 XIV    |                   disznóság van itten!~Azzal sarkantyúba kapva a lovát, odavágtat
17129 XXX    |                tegnap a paprikás csirkének a sarkantyúját – gondolá Andernach lovag. –
17130 XXXIII |                   övet, saruiról a felkötött sarkantyúkat oldozgatta le, s aztán sietett,
17131 XVIII  |              csatornái kétölnyire rúgnak ki, sárkány és delfin alakokban végződve;
17132 XVIII  |                      eregetve le a pisztolya sárkányait –, hogy kegyelmetek legcélszerűbben
17133 XXII   |                   fenyegetésre, mely haragja sárkányfarkára mert gázolni.~Hanem, amint
17134 XIII   |                    rejtőzik.~– Hű! Ezer véka sárkánykígyótojás! – üvölte fel Wencezlauz,
17135 XXXVI  |                 helyre, elvándoroltam; tüzes sárkánytól őrzött kincs nem nehezebb,
17136 VI     |                      jezsuita-templom északi sarkára, a kettős pillér elé, s
17137 IV     |              márványba faragott kép, aki két sarkával egy fekvő oroszlánt tapos,