bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

17138 VIII   |                   nyomai ezek? Ezek a hegyes sarkok; ez a kecsegeorr. Itt valami
17139 XXVIII |              senkivel szót ne váltson, hanem sarkon fordulva, rögtön tovább
17140 IV     |             instigálni, hogy azok álljanak a sarkukra a hatalmaskodó podesta ellen,
17141 XXXIV  |                    odaugorva Korponay mellé, sarlóforma éles késével kettévágta
17142 XXIX   |                    egészen felfelé fordult a saroglyájával, a Fiastyúk magasan járt
17143 III    |                 syllogismus comutus szorítja sarokba az embert; s mikor az egyik
17144 IX     |                       aki a lelke a szepesi, sárosi hajdúságnak. Azt most a
17145 XXXVIII|                   telerúgta a szemét, száját sárral, szügyébe vágva a fejét,
17146 XXX    |                      utat azon az elátkozott sártöltésen keresztül.~Megint este lett,
17147 XXVIII |                     öldöklő nemtőnek. Csak a sártömeg reszket előtte, ez az arisztokrata
17148 XXIV   |                     állt.~– No, ugorj bele a saruidba hamar; aztán gyere, legény,
17149 XXXIII |               derekáról az ezüstcsatos övet, saruiról a felkötött sarkantyúkat
17150 XXXIV  |                jégkoloncokba, s szeges talpú saruival akadályozva lecsuszamodását.~
17151 XXII   |                      kérdé a silbaktól.~Az a saruja hegyes orrával mutatta az
17152 XXXII  |                 sarkantyút is leszakította a sarujáról.~Pedig ha valamikor, most
17153 XV     |                     és varga, az menjen haza sarut, mundért varrni, amire nagy
17154 XIX    |                    nem ütött senki a kétfejű sas oldalán, mint Andrássy István
17155 XXIX   |                  buzogányos nád, az élesmosó sás s a zsurlók és páfrányok
17156 XXIX   |           sikoltozott, daru, gém durrogott a sáserdő mélyén, a hold körül szivárványos
17157 II     |                fanyűvő vaddember; – kardfogó saskesely; – medve a pallossal; meg
17158 XI     |                  ajkai tajtékzottak, a kezei saskeselyű módra markolásztak az ágyruhákba
17159 XVI    |                         Bizony őrizője vagy, sasocskám, hiszen te magad tetted
17160 X      |                     zúzmarától, csak az erős sasorráról ismerni rá.~Korponay bosszúsan
17161 XIII   |                      módra, hegyébe nyomta a sastollas süveget, s azzal a tükör
17162 XXIV   |                       Teringettét! Én is két sastollat kapok a süvegem mellé?~–
17163 VIII   |                       Tu bos trismegistos.~– Satis! Ha most apám nem volna
17164 XXXIV  |          viaszgyertya tartott világosságot a sátorban, ahol letelepedtek. Most „
17165 XXXII  |                  híres kormányzó is szedte a sátorfáját, s úgy elinalt az országból,
17166 XXXVII |               holnapra, most pedig szedjük a sátorfát, s igyekezzünk a lovainkhoz
17167 XVI    |                  megtelt a piac hevenyészett sátorokkal, lacikonyha, palacsintasütő
17168 XXII   |                menekült utána a hű felesége, sátoros cigányok által rejtegetve;
17169 XXXII  |               hatalmas öregember volt, egész sátort képző, sűrű, fehér hajjal,
17170 XXIV   |                      sem a spiritus ardentis saturni, sem a balsamum coeleste,
17171 XIV    |               belenyugodni ez expediensbe; s savanykás képpel adta át kardját Korponaynak.~–
17172 XXIX   |                ragyogott, s az ég még mindig sávokra volt osztva, az egyik kék
17173 XXXV   |                     felemásak, csipkézettek, sávozottak, sok színben vegyített talitarkák,
17174 XIII   |                         A közeledő csoport a schaarwache volt, amelyre a ketterhäuschen
17175 II     |                pompáznak: Zecher, Perner, de Schacher, Fabriczius, Alauda, Engelmayer,
17176 XVII   |                     titkos vízvezetőt, ami a Scheibe-hegy ismeretlen forrásától a
17177 XVII   |                     ezermester találta meg a Scheibe-hegyen, a „Wünschelruthe” segélyével
17178 XVII   |                 ólomcsövei.~Ahol az alagút a Scheibe-hegyföld alatti forrásmedencéjét
17179 XVIII  |                  császári muskétások, akik a Scheibe-hegyi rejtett forrás száján leszállva,
17180 XXVI   |                 ilyen nevet sem a jelenlevők schematismusában, sem a passusregestrumban,
17181 XV     |                    No, csak lassan azokkal a schieszprügelekkel! – csitítá őket Andrássy. –
17182 XXV    |                      rendet felforgatott. A „Schimmelt” meg a „Haust” úgy fellicitálta,
17183 XIII   |                   polgárok, akiknek goromba „schlägerek” (kurta kardok nagy ökölkosárral)
17184 VIII   |                    Elöl Wencezlauz, a kivont schlägerrel az egyik markában; a másikban
17185 XVI    |                        De hát mi baja volt a schlaraffok népének Belleville lovaggal
17186 XXXI   |                       Sei nicht spröde! Frau schöne! Ein Kuss tut nicht weh!”,
17187 XVI    |              Üdvözítő sírba letételét, míg a Schwab család ellenben mennybemenetelét,
17188 XI     |                       míg én érte nem jövök. Scientia juvat: Deus providet.~Ezzel
17189 XXIII  |                     urát.~Végül jön egy post scriptum is.~Nem hallgathatja el
17190 XXIV   |           dervisgenerális. – Non facias mihi sculptile: verba sacerdotis sunt pura
17191 XVI    |                 egyszerre olyan szenvedélyes sculptor, theolog és archeolog lett,
17192 XXII   |                       De kétszer annyi vérző seb kiált hozzá, és kér békességet,
17193 XXIII  |               keresztül, melynek sehol sincs sebajka, elhull cseppenként a vér.
17194 XXII   |                     azt a csendes időt, ahol sebeit bekötőzheti, rongyait összefoldhatja:
17195 XXIII  |                mintha maró mirigy volna. Egy seben keresztül, melynek sehol
17196 XXVI   |               gyeplűst meg az ostorhegyest a sebesebb vágtatásra. A hintó elrobogott
17197 XIX    |                   kacagányát, mint a halálra sebesített medve, ordítva torkaszakadtából:~–
17198 XXII   |               rettegések, s a sánták, bénák, sebesültek ápolása; az árvák gondviselése.
17199 XXXVI  |                   fegyvereit újratöltögetni, sebét bekötözni, ölében tovább
17200 XXXI   |                     Juliánna futott a kapott sebével, mint a megnyilazott szarvas.
17201 XXXIX  |                    most is itt a gyűrűdnek a sebhelye, amit rajtam ejtél), ez
17202 XXII   |                   szerteszéjjel.~Mint valami sebzett dúvad töri magát keresztül
17203 XVIII  |                  Dies irae, dies illa~Solvet seclum in favilla!…~A halott erre
17204 XXVIII |                  szerint; a többi tiszt urak secundáltak neki.~Alauda úr egész prosopopoeiával
17205 XVI    |                  petrinyai esperessel, hogy „sed bene habitavimus, ego quidem
17206 XLII   |                      fiatal ember volt, csak segédlelkész még, maga az esperes, a
17207 XVI    |                     ezredporkoláb, megfelelő segédszemélyzettel: bilincseket szándékozott
17208 XV     |               Andrássy az előszobájába, ahol segédtisztjei voltak. (A ködtől nem lehetett
17209 I      |                      adatok. A történetbúvár segélyére jön a mesemondónak, s okmányokat
17210 XIII   |            szitkozódás zajára meg Wencezlauz segélykiabálásaira több oldalról kezdtek odanyomakodni
17211 XXXIV  |              szobájába tódultak.~– S te hogy segítettél rajta?~– Pisztolyt szegeztem
17212 XXVIII |                  arany volt azokban.~– Ezzel segíthet magán az út közben. Tehát
17213 XXXI   |                    pártfogót, aki könnyebben segíthetne a baján, mint saját maga.
17214 XXIX   |                  Gyere, Tercsa, a lámpással. Segíts csirkét fogni a félszerben.
17215 XXVIII |                   elvezetni.~– No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.~      ~Arra
17216 XXXIV  |                    Nem hívogat sem szenteket segítségül, sem élőket tanúbizonyságul,
17217 XXIX   |               Lengyelország felől a muszka a segítségünkre, csak minket le ne vegyenek
17218 XI     |                     előszedegeti.~– Mindjárt segítünk rajta. Helyén lesz egy kis
17219 XXXI   |                    székeivel nem volt rajtuk segítve. Őket a hadjárat alatt is
17220 XV     |                     áldásmondatot:~„Der Herr segne euch, und behüte euch!”~–
17221 XXVI   |                   mondja: no, hát nem megyek sehová! Itt maradok!~Hanem a francia
17222 VII(1) |                    ech 4 Poltroken Kloggeld, seht mein Jan! Ech vell flux
17223 XXXI   |                  legkedvesebb szójárása az, „Sei nicht spröde! Frau schöne!
17224 VII(1) |               dreisch ech nen die Kottln aus sein Treüber wanst raus – Lieben
17225 II     |                    szakadatlanul. A szaracén sejkekkel éppen úgy egyezségük van,
17226 XXXVI  |                      lóherét keresett, ezt a sejtelemtől gyötrött asszonyszívek gyógyító
17227 XXXVIII|                 amikről a mostani orvosoknak sejtelmük sincsen már, a föld öt részéből,
17228 XXV    |                      Isten!” Ámbár én nem is sejtem, minő sürgetős ügyeid vannak
17229 XXIV   |                       Még a fekete zászló se sejtesse azt vele.~Bosszantotta,
17230 XIII   |                    ember.~Hanem egy bajt nem sejtett meg. Azt, hogy a ketterhäuschentől
17231 XL     |                     azt én már a belépésekor sejtettem – mondá Pálffy János. –
17232 XXII   |                fagyni.~Zsófia a tekintetéből sejtheté, hogy mi hozza őt ide.~A
17233 XXXV   |               akartak lekerülni, a kápolnán, sekrestyén és azon a virágos kis kerten
17234 XXXIV  |                 amiket ők együtt Körmöcz- és Selmeczbányából elhoztak, sok hordóra menő
17235 XIII   |                     gyermekéi. Hozzá len- és selyembogárszál közt válogató haja.~Amint
17236 XII    |             salavárit húzott fel, rózsaszínű selyemből; azután tarka virágú, fekete
17237 XXXI   |           összetévesztenek; nehéz granátszín selyemdamaszt függönyök az ablakokon,
17238 XXXII  |                 ragasztva, fölötte pedig egy selyemernyő volt kifeszítve halcsont
17239 III    |                   volt bélelve. Az úrnő feje selyemfátyolba volt burkolva, mely a homloka
17240 XXIII  |                    kezek! Ezt nem fonogatják selyemhajuk közé! Én vagyok az, aki
17241 II     |                    polgárasszonyoknak; tarka selyemmel hímzett szedrázsiából a
17242 XLII   |                   kényelmes mennyezetes ágy, selyempárnákkal, üveges szekrény, aminek
17243 XXXI   |              aláhanyatlania azoknak a hosszú selyempilláknak a kék szemekre, amikben
17244 XXV    |                      hímzeni való cifrákat a selyemre fehér plajbásszal, s gyügyögtetve
17245 XX     |                   táncolni, a széthasogatott selyemrongyok, a földhöz vert virágcserepek,
17246 XXIV   |                    előtte a halottat. Fekete selyemruhába van öltöztetve; ajkai, szemei
17247 XXX    |                 maguk porontyát odaváltják a selyemtakaró alá, az úrfit meg eladják
17248 XLII   |                     fésülködjék.~Milyen szép selyemzuhatag!~De kár lesz ezt a hóhér
17249 XXXIII |                   üvegkalitra. Tudta, hogy a selymet is perhorrescálja az égi
17250 XXI    |                      Jó urunkra, feltamatunk~Semit nyertunk, csak vesztetunk;~
17251 XVIII  |                    ott találja maga mellett. Semitt, sem ott el nem hagyja.
17252 XXII   |                 középlény volt közöttük, egy semleges lélek; akinek emberi gyöngeségei
17253 XIII   |                   bámulva tekintének az üres semmibe.~Szép kék szemek voltak.
17254 X      |                       De én nem akarom, hogy semmidet is levágják! Se a kezedet,
17255 XIII   |                    tizenháromszor, de a zárt semmiképpen nem nyitotta fel.~A lovag
17256 X      |                      Háborúban vagyunk, most semmin sem szabad kényeskedni.
17257 XXIII  |                   egy semmi; része egy másik semminek: a léleknek. És mégis meg
17258 XXXII  |                 szeret, az akkor nem becsüli semmire a veszedelmeket: átmegy
17259 VI     |                  hozatott, akkor ez semmi és semmis! – mondá Fabriczius, s fogván
17260 XXXI   |                     meg, s a diéta meg fogja semmisíteni. Amikor e szerződést aláírta
17261 XXXIII |                       aminél a pokol kürtője semmivel sem rettenetesebb, hogy
17262 XLI    |                    Rádayakat, Esterházyakat, Sennyeyeket? Visel-e ő gyászruhát azoknak
17263 XXXVIII|                   pénz, amit erszénybe lehet seperni.~Kihez fusson a panaszával?
17264 XV     |                    felé. A hó szépen el volt seperve már a tábornok kapujától
17265 XIX    |                      Nem boszorkány az, hogy seprűt kapjon a térde közé, azon
17266 VIII   |                    tőből levágja, s a leányt seprűvel kiveri a szégyenkapun a
17267 XVIII  |                        Hogy a hóhér ki fogja seprűzni a városból mint becstelen
17268 XIII   |                tollkoszorút a fejedre, s így seprűzzön ki a városból.~A leány éppen
17269 XXXVIII|                     le a szobák ajtajairól a sequestráló pecséteket.~Odajött doktor
17270 XXIX   |                 Sörre bor – mindenkor: borra ser – sohasem”.~– Átkozott rossz
17271 XIX    |                  parázsra; de biz az meg sem sercent.~– Hát ez már micsoda? –
17272 XXXII  |               hegyszakadékokon át az üldözők seregei közül kimenekíté.~Akkor
17273 XXX    |                      az alkudozások alatt, a seregeikkel együtt farkasszemet néztek
17274 XIX    |                     város dolgáról, azután a seregekéről meg a tisztekéről – és az
17275 XXXI   |                   hátra a szomszéd faluban a seregénél, s egyedül indult el a hintajával,
17276 XXXIV  |                  egész ország mint egy tábor sereglik körüle. Őt nem vehetjük
17277 XXX    |                 végtére nem kívánják a kuruc seregtől, hogy fegyverét lerakva,
17278 XXXI   |                  Rákóczinak: maga is vakmerő seregvezető, amíg egy villámcsapás idegkórossá
17279 XXX    |                      az országgyűlést, s ami sérelme van a nemzetnek, ott azt
17280 XXII   |                     annak a másik háromnak a sérelmét kevesebbet bánom, mint a
17281 XXIX   |               lehetett gyorsabban. Csak azon serénykedett, hogy a Krisztina vacsoráljon
17282 XXI    |                     az egész országban abban serénykedtek, hogy kéz-láb nélkül maradt
17283 XVI    |                      mézeskalácsos szárnyék, seres szín sorakozott egymás mellé.
17284 XVIII  |                     a minden háznál otthonos serfőző konyha; ami Lőcsének büszkesége,
17285 XVI    |                      Vegyük ez ügyet egészen serio, urak! Nagyon komoly dolog
17286 IV     |                Mértékletesség, jobbjában egy serleg, baljában egy kancsó, amiből
17287 IV     |                  kancsó, amiből a bort nem a serlegbe, hanem a háta mögé önti;
17288 XII    |                  ablakot; a fal megrendül, a serlegek, kupák összecsörömpölnek
17289 IV     |                  szokás szerint pallossal és serpenyővel a kezében; mind nőnemen
17290 XXII   |                 rövidre nyírott haja, mint a serte borzad szerteszéjjel.~Mint
17291 XXVIII |                   jutott neki az eszébe, aki sertéseket vásárol, majd meg egy matyó
17292 XXVIII |             hivatalos buzgalmában elkövetett sértésért megkövető ünnepélyes bocsánatkéréssel
17293 XXIX   |                    ötpecsétes levél ott volt sértetlenül.~– Héj, kocsmáros gazda! –
17294 XIX    |                érzékenyen eső hősi tetteivel sérthetetlen hűségét, mind a nemzeti
17295 IX     |                      katonai parolát meg nem sérti.~– Lehet, hogy úgy van.
17296 XXI    |                       justorum gloriam grata servat memoria.” (Az egyiptomi
17297 XLI    |                     egy betanult »treshumble serviteurt« intézzen hozzád, hanem
17298 XXXII  |                   harmatozza.~Hogy ez a szép séta itt a virágos réten keresztül
17299 XIII   |                      valami almáriomba be ne sétáljon.~Fabriczius azt mondá a
17300 XVI    |                    Hol van ugyan?~– Ott kinn sétálnak Pelargussal.~(Ez is igaz.)~
17301 XXIX   |                      vízi gázlók meg a rókák sétanyomai; egy-egy kajla nyír ereszti
17302 XLI    |              nekiindult a járásnak.~Kiment a sétányra, végig a Zuckermantelen,
17303 XXI    |                      a kardját, még a kedves sétapálcáját is. Karvastagságú citromfatörzsök
17304 XIII   |           elefántcsonthalom úgy tündöklött a setétben, a fekete prém közül.~A
17305 XXX    |                 magamra! – s aztán lábhegyen settenkedve lopódzott a benyílóig, a
17306 XXXI   |             hadastyánok dörmögték magukban: „Si hoc in viridi, quid adhuc
17307 XXIX   |                sövényhez kötve.~– Akkor csak siessünk!~Andernach lovag hirtelen
17308 XIX    |                  részéről illúzió, akkor nem siethetek eléggé annak a lerontásával.
17309 XXXIV  |                hitszegés beleférjen, hát nem siethetett volna az a rábízott levelekkel
17310 X      |                       mondá az úrnő –, neked sietned kell, hogy a fegyverszünet
17311 XXII   |                  akinek még ez sem volt elég sietség, akit hátul kapott, azt
17312 XXX    |               bűnhődjél meg, ahová legjobban sietsz. Mikor olyan magasra hágtál,
17313 XLII   |                     kis árvácskám; de nagyon siettél! Énnekem de nagy fájdalmat
17314 XXVIII |                     csak a kötelessége fogja siettetni, de engemet a kétségbeesés,
17315 XXXI   |               aranyost? Mikor az éjjeli órát siettettem a ráakasztott kulcsokkal?
17316 XXX    |                   képviseli a L. S.-t (Locus Sigilli).~– Mármost hát megmondom
17317 XXIV   |                   tudomány volt a betegségek signaturáit a gyógyfüvek signaturáival
17318 XXIV   |                     signaturáit a gyógyfüvek signaturáival összeegyeztetni. Ami növénynek
17319 XLI    |                     világba.~És az a két úri siheder, aki a szemed közé bámult,
17320 II     |                odagyülekezik, csörgős szánok sikamlanak végig a havon, lovas daliáktól
17321 XVIII  |                  nemsokára elnyelték a sötét sikátorok, s nyomában távoli dobpörgés,
17322 XVIII  |                   hátulsó része, mely a szűk sikátorra, a Bástya utcára vezet,
17323 XXVI   |                  annak minden eddig kivívott sikerét kockáztatná. Tudniillik,
17324 XXXI   |                 ellenkező pályán, de hasonló sikerrel futának.~Ahogy a szép Korponaynéról
17325 XXVII  |                szerint kívánok önnek legjobb sikert, asszonyom. Ön egy hősnő!~
17326 XIV    |              eredmény nélkül.~Tanúi voltak a sikertelen kísérleteknek többen a házkutatást
17327 XXVII  |                  nevezetes találkozásnál, de sikertelenül. Juliánna a titkos levelekből
17328 XXV    |                  bírnia Bécsben, hogy tervei sikerüljenek. Be kellett bizonyítania,
17329 XXXV   |                  hogy valami el talál belőle sikkadni, mert drága képek vannak
17330 VIII   |                  olyan éles, szívig nyilalló sikoltás volt, hogy a drabantok visszariadtak
17331 XXXI   |                  nagy zajban ki hallaná, mit sikoltoz ez az idegen asszonyszemély,
17332 XI     |                    az ajtón keresztül betege sikoltozásait.~A doktor elhozta magával
17333 XXXIII |                    lett volna elég alkalma a sikoltozásokra, a rémlátó elmeredezésre,
17334 XI     |                másikra hányja magát. Kiabál, sikoltozik. A hidegtől didereg, az
17335 XVIII  |                személyt. – Hadd sírjon, hadd sikoltozzon! Hogy a törvényszék árulónak
17336 XXIV   |                közepén felállított ravatalt, sikoltva rohant oda az anyjához.~–
17337 XXXVI  |                     csintalan szó, tiltakozó sikongatás, viháncolás vékony asszonyhangon,
17338 XII    |                     vitéz, s a bosszúja elől sikongatva futó hölggyel kergetőzni
17339 XXXIV  |                      előre-hátra bukdosása a síkos jégúton; estében kialudt
17340 XXXI   |                   terem helyett, a majthényi síkot látta maga előtt, a kaszált
17341 XXX    |                      Ez az a híres majthényi síkság, amin azóta olyan nagyot
17342 XVI    |                     sem. Még a strázsán álló silbak is elszaladt.~– Sokáig időzött
17343 VI     |                      göngyölítve, odadobta a silbakon álló hajdú fejéhez, s aztán
17344 XXII   |                 Miklós generálist? – kérdé a silbaktól.~Az a saruja hegyes orrával
17345 V      |                feltámadt Lázár~A kurrens ügy simán elintéztetvén, az ülés egy „
17346 XVI    |                     megszokott módon kétfelé simítsa azt a halántékain – a levágott
17347 XIX    |                     de Blumevitz a füle mögé simogatta az allongeparókája fürtjeit,
17348 XII    |                     személyesítette. Forgach Simonból kétkulacsost csinált, aki
17349 VIII   |                   termetéhez sehogy sem illő simulékonysággal oldalgott Fabriczius mellé,
17350 XI     |                   rajta. Helyén lesz egy kis sinapismus. Hol van a belső frajja
17351 X      |                szokott reggeledni.) A boltok sincsenek még nyitva.~Hanem a Thurzó-háznál,
17352 XXVI   |                     a kovácshoz, húzza Fel a síneket hamar, egy, kettő, három!
17353 XXX    |                      fától a másikig mérve a sing hosszát.~Andernach lovag
17354 II     |                 perpeta, a hernász, a kvinet singje, s az árak mellé ki van
17355 XXXV   |                magzatomat. Az én fiam is úgy sínylődik, hogy kétségbeesem, mikor
17356 XXXI   |                      magát, hogy egy kicsiny sípláda tekerőjét forgatva, a divatos,
17357 XXII   |                 Azután megeredt a nagydob, a sípszó a várudvaron, a belevegyült
17358 XLII   |                  vissza a börtönébe, hanem a siralomházba.~A városházának egy kis
17359 VIII   |                      mind az őröknek, mind a siralomleánynak. A fejével felel kelmed
17360 XXIV   |                 előtte. A koporsót kísérik a siránkozó cselédek; a kis Jóska fiút
17361 XI     |             prüsszenteni tud, jó a krízis.~A sírásra aztán következik a fejfájás.~
17362 XXIV   |                    maradt kisebbik fiú a sok sírástól elálmosodott, korán le kívánt
17363 XXXIV  |               végezhetitek életem; senki sem sirat meg. – És aztán, ha ti föl
17364 XVI    |                     a Ros család az Üdvözítő sírba letételét, míg a Schwab
17365 XVIII  |                 Fabriczius! – Fölkelek még a sírból is, ha azt mondják: „itt
17366 XXXII  |                     szomorú ötlet! A családi sírbolt utánzása. Építészi lángész
17367 XXXII  |                    volt már végigrakva a kis sírboltba, tarkára festett apró kis
17368 XXII   |                     hozzá közel álló arcokra sírbolti fényt lobogtatott.~Krampampuli
17369       |            átszállították a váraljai templom sírboltjába. Száz éven keresztül volt
17370 XXXII  |               miniatűr kripta nyílását, hogy sírdúló bogarak be ne törhessenek,
17371 XVI    |                választotta a Hirscher család síremlékéül a Gecsemáné-kerti elfogatást?
17372 XXIII  |                       S végződtek így: „a te sírig híven szerető hitvesed.”~
17373 XII    |                   megkaphatnák, bizony még a sírja fölé állított márványszobrát
17374 XVIII  |                   becstelen személyt. – Hadd sírjon, hadd sikoltozzon! Hogy
17375 XVI    |                    város templomát körülvevő sírkertnél. Ez nem ment a fejébe: Minek
17376 XVI    |                Olajfák hegyén; a Heim család sírköve különös művészi tökéllyel
17377 II     |                   ide temettették, szobraik, sírköveik, padjaik ott pompáznak most
17378 XVI    |                 magától elvétetni, semhogy a sírköveit!~A kuruc tiszt urak azonban
17379 XII    |                 nevet ki érte.~– Sőt, együtt sírok rajta, ha arra való a tárgy.~–
17380 XXVIII |                   tőlük s elrendelte, hogy a sirokai szoros útnál várjanak az
17381 XXVIII |                     új meg új meglepetésről.~Sirokánál a mély hegyi utat a falu
17382 XXIV   |                      összeölelkeztek, együtt sírtak.~A nő pedig érezte már,
17383 XVI    |                   páncélja, karvasai, csak a sisakja hiányzott. „Talpra, urak;
17384 XXXVIII|                      amiknek kelyhében Mars, sisakjában egypár fehér galamb ül,
17385 XXIV   |             egyenesen, felemelt fővel, még a sisakját sem veszi le.~Most van igazán
17386 XXX    |                 kalpagok, kucsmák, csákók és sisakok formája is annyifelé változik;
17387 XXVIII |                hívták, kapitány volt a vörös sisakos furirezrednél: bátor és
17388 XIII   |               körös-körül a pallosa, itt egy sisakot ütve le a fejről, ott egy
17389 XVIII  |                     háta mögött a muskétások sisaktaréjai és puskái megvillantak:
17390 XLI    |              csillagok fényében. Nemsokára a sisaktaréjokat is kivehette az úti porfellegből.
17391 XXXVIII|              bokrétának azokat a haragos kék sisakvirágokat, amiknek kelyhében Mars,
17392 XIX    |                        Azon jött be az egész siserahad. S most már délig pihenhetünk.
17393 XXIX   |                bivalyok: azok megeszik még a siskát is, csak legyen. De nem
17394 XXXVI  |                  Együtt futni sötét erdőkön, sivatag pusztákon keresztül, egy
17395 XVI    |                    fény a nagyszakállú hóhér skarlátba öltözött alakját igen szépen
17396 XXXI   |                     nemsokára látható lesz a skarlátvörös palástja is, amint az emelvény
17397 I      |                     keresztülvilágít, keblét skófiummal hímzett vállfűző szorítja,
17398 XXVI   |                    azt a hírt Károlyival. Ne skrupulizáljanak most. Kössék meg a békét,
17399 II     |                    nyugat között. Karavánjai Smyrnától Danckáig járnak szakadatlanul.
17400 XXXIV  |                   forgószélbe, ami bennünket sodor magával. Bosszút akarunk
17401 XLII   |               örvényből, mely lelkét magával sodorta.~Vissza-visszatette azt
17402 XXV    |                beszédet a vallásos discussio sodrába, hogy egyszer csak azt vette
17403 IV     |                      bíró uram nem jött ki a sodrából. Ismerte ő a maga parlamentjét,
17404 XXIX   |       tésztagyúráshoz, úgy illett a kezébe a sodrófa, mintha mindig azt forgatta
17405 XVI    |                    lécekből összerakva, amik sodronyra mozognak. Minden taglejtése
17406 XXX    |                   alatt, körös-körül tocsogó sömlyék volt, csak úgy ugráltak
17407 XXIX   |                    egyik szegletét a bormérő söntés foglalta el, a másikat meg
17408 XXIX   |                    gégém!~Juliánna szaladt a söntésbe, s hirtelen előhozott a
17409 IV     |                      tekintet fordult elő. A sör-praeliminarénál erősen volt érdekelve a
17410 XXXVIII|                 ópiumpilulákat maga itta meg sörben a beteg helyett, s a félholt
17411 XV     |                    meg, mint kivétel a többi sörényes, üstökös urak közül, kurtára
17412 XVIII  |                    énekeltesse maga fölött a sörivó diákokkal a canticumokat,
17413 XLI    |                      isznak. A hanákok előtt söröskancsó áll, a krikehájok előtt
17414 XII    |                 mákonylabdacs alighanem az ő söröskancsójába tévedt bele.~Annál nagyobb
17415 XII    |                legkényelmesebb karszékben; a söröskancsót fenékig ürítve. A sört tudniillik
17416 XXIX   |                   elmondva a példabeszédet: „Sörre bor – mindenkor: borra ser –
17417 VI     |                     kenyér, egy kancsó fehér sörrel együtt, aminő a táborban
17418 XXVI   |               borkorcsolya” volna, de azért „sörszánkának” is beválik.~Andrássy úgy
17419 XVI    |                   világított a két fogsora a sötétből elő.~– Mi a mennydörgő mennykőt
17420 XVI    |                fekete patrícius alakokat még sötétebben hagyta.~A benyílóba nem
17421 XXX    |                     de az éjszakák sem olyan sötétek: nincs remény, de rettegés
17422 XXXIII |                   elkezdett szakadni, éjjeli sötétet támasztva, ebben a sötétben
17423 XII    |                 eresztett hajat viselt, s az sötétgesztenyeszín volt, és természettől csigákba
17424 XXIII  |                     be. Ránézve ez egy olyan sötétséggel teljes világ volt, amiben
17425 XIII   |                 vállára veté, s nekiindult a sötétségnek.~Lámpást nem vihetett magával,
17426 XXXII  |                   lankaságán, amin keresztül sötétzöld vassalakból vert országút
17427 XXIX   |                   volna? Éjfél óta itt áll a sövényhez kötve.~– Akkor csak siessünk!~
17428 XXVI   |                      a kapitány, az ő távoli sógora.~Nagyon bosszús volt rá,
17429 XXVI   |                  szervuszt sem mondott a kis sógorának, mérgesen vágta be maga
17430 XV     |                  tábornokhoz, szegről-végről sógorok is voltak.~– Nincs se török,
17431 XXXI   |                     ivadéka, aki különben is sógorságban volt a magyarokkal, Absolon
17432 XXII   |                     ő gondol arra, annyiszor sóhajt az vissza őhozzá; ahogy
17433 XV     |                     legyen a Mindenhatónak – sóhajtának fel a kegyes szívek, mikor
17434 XXIII  |                      érthetetlen szavakon.~– Sohse takargasd a kis öcsém füleit! –
17435 II     |               csimazinból a közrendű népnek, sójaposztóból gereznák a polgárasszonyoknak;
17436 XL     |            Pozsonyban már akkor olyan volt a sokadalom, a tömérdek instanciahozó
17437 III    |                     most vett a szilveszteri sokadalomban.~Nehogy pedig ezt az utóbbit
17438 V      |                    odalenn elmondhassa azt a sokak által ismeretes adomát,
17439 IX     |           kötelességét. Kegyelmed látott már sokaktól és nagyoktól megsiratott
17440 XXXVIII|                      aggóskodva, hogy nagyon sokba kerülhet egy ilyen hosszú
17441 II     |                     felaggatva a fogasokra a sokféle subák, a legkeresettebb
17442 XXXIII |                  lehet nyitni. Van benne egy sokfiókú állvány, tele tányérokkal
17443 XVIII  |                   kezébe.~Juliánna kitárta a sokrét hajtott kutyabőrt, és olvasni
17444 VI     |                Fabriczius bíró a tanácsülést solválta, azt kérdé tőle Pobszt szenátor
17445 XVIII  |             zsolozsmát:~Dies irae, dies illa~Solvet seclum in favilla!…~A halott
17446 IV     |                     még, ha szüksége van rá, sólymárt, pecért, trombitást, bohócot
17447 XXXII  |                   Teleki Mihállyal összejött Somlyón, barátságos lakomára, aminek
17448 XIII   |          lélegzetvétel mély és horkoló, ez a sopor necroadelphos.~– Ez lehet
17449 XIII   |                    kúráltatott, s azóta mély soporban alszik.~– Ej, uram, az ember
17450 XXXII  |                     ezt a katolikus rendek a soproni országgyűlésen felpanaszolták).
17451 II     |                    oldalról emeletes paloták sorai foglalják rámába, barokk
17452 XXXII  |               öklével, kardjával az ellenség sorain, mert sohasem akarta elhinni,
17453 XXXI   |          folytatásával, a lerakott fegyverek soraival, és azt a kaszás embert,
17454 XXXI   |                közepén áll, a többiek körüle sorakoznak.~Most trombitarecsegés hangzik:
17455 XVI    |           mézeskalácsos szárnyék, seres szín sorakozott egymás mellé. S ahol evők-ivók
17456 XXX    |                    kuruc vitéz áll ezredekre sorakozva a majthényi rónának egy
17457 V      |                     sanctuarium.~Ahol egymás sorjában áll a tizenkét apostol –
17458 XXX    |                  póznák ott a közepén minden sornak micsodák, azokkal a fecskefarkban
17459 XXIV   |                     itt most. Mindjárt jön a sorod.~A visszhangzó erdő előre
17460 XXII   |                    színe előtt olvasni olyan sorokat, amik a mulandóság számára
17461 XLII   |                adománylevelekben fel szokták sorolni azokat az érdemeket, amiket
17462 XLI    |                  Pozsonyból, anélkül, hogy a sorompónál feltartóztatták volna.~Titkolózónak
17463 I      |                   képpel együtt a mesék közé sorozzák; de ezeknek ellentmondanak
17464 IV     |               hallván semmit a füleivel, egy sorral elkésett s most azt végzi.
17465 XLII   |              pallosütéssel ki van elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedből?
17466 XLII   |                    Én Isten kezébe tettem le sorsomat. Lelkem kész megtérni mennybéli
17467 XXV    |                 tábornoknak.~Ugyan áldotta a sorsot, mikor ebből az áhítatos
17468 XXIX   |            Korponayné, s hirtelenében néhány sort írt egy darabka papírra,
17469 XXVIII |                  álljanak félre, és várjanak sorukra, míg teljes elégtétel fog
17470 XVII   |                   csak igazán szomjas. A víz sós volt meg keserű. Ezért nem
17471 XXXII  |                      szőlőlugasokkal, amiken sosem szoktak megérni a fürtök.~
17472 XXVIII |                   meg egy matyó fuvaros, aki sót szállított Pestre, s most
17473 XXIX   |                végére, cintányért, kalázlit, sótartót rendén odakészített, s még
17474 XXXI   |                    győrvári vereséget nagyon soványul takarja a lőcsei kapituláció,
17475 XXXI   |                 magának új érdemeket.~S az a sóvár tekintet megmagyarázta,
17476 XVI    |                        No, hát ide azokkal a spanyolcsizmákkal! Hadd próbálom fel, a lábamra
17477 XXVI   |                    ahol Belleville lába majd spanyolcsizmát fogott.~Tehát a lovag felől
17478 VIII   |                   kötegek csupa nyirkosak; a spanyollovasokról hiányzik az egymáshoz kötő
17479 XXVIII |                     intézkedik. Károly akkor Spanyolországban volt. Előbb őt kellett tudósítani
17480 XXXVIII|                   III. Károly, az új király, Spanyolországból megérkezett, s azzal egyszerre
17481 XXXII  |                 kalitka üveglemezekből, amik spanyolviasszal voltak egymáshoz ragasztva,
17482 XIII   |                    pilulae de cynoglosso! Ez species facti! Az én tudományomat
17483 IV     |                      Hát tessék felolvasni a specificatiót, protonotarius úr – mondá
17484 XIV    |             artemisialem: – oscula mariti. – Specificum. Probatum est.”~– Urak!
17485 XVI    |                    Servus humillimus! Domini spectabiles! Bonas vesperas precor!”~
17486 VIII   |                      a vízibástya alatt. Egy spiont is fogtak, de arról utólagosan
17487 XXIII  |                  Aminek nincsenek bacilusai, spórái. Ami nem más, csak egy gondolat,
17488 XXXII  |                     Gáspár bírót húzatta fel Spork tábornok.~Hát hiszen akit
17489 XXXI   |                     szójárása az, „Sei nicht spröde! Frau schöne! Ein Kuss tut
17490 XXVIII |                   tanácsuraknak az az áldott spuriusuk jönne, hogy a mappát vegyék
17491 XXVI   |                    útközben a hintajáról egy sróf, amiért kénytelen ott maradni,
17492 III    |                      között forgatni, mintha srófon járna. A bírói pálcának
17493 XXVI   |                      megtalálta az elveszett srófot. Akkor aztán mehetnének
17494 IV     |                      mostani.~Egy általános „ssssssssss” hang szakítá félbe a beszélőt,
17495 IV     |                      összevegyülnek Jacoponi Stabat Materének melódiái a Rákóczi-nóta
17496 XXVI   |                       No, hát csak a legelső stációig, ugyebár? Elég lesz, ha
17497 XXVI   |                    való, hahaha, hogy minden stációra, ahol lovat akarsz váltani,
17498 XI     |                      fiatalság már a második stádiumát éli.~Ez az úr a szép Beleville
17499 XVI    |                    Orbán folytatá:~– Ebben a stádiumban maradt aznap az értekezésünk,
17500 XXVIII |             bezáratni előttem, aki a császár stafétája vagyok?~– Azt akárki mondhatná –
17501 XXVIII |              regressírozni magát, akárki fia stafétájának a kedvéért otthagyja a székét
17502 XXVIII |                       s azon eresztenék el a stafétájukat. Mert azt mondja a magyar
17503 XXVIII |                  apparátust, mely a császári stafétákat kémek helyett elfogdossa.~
17504 XXVI   |                    váltani, előre üzenhessek stafétával, hogy ott készen várjanak
17505 XXVIII |             Andernach lovag valóban császári stafétavivő és nem orosz emissarius;
17506 XII    |               Heister Siegebert és Hannibal, Stahrenberg Guido és Rüdiger arcképei
17507 XX     |                      Húzok én neked egy szép stájer „langaus”-t: azt járjad.
17508 XXVIII |          becsületesen ejtem azt ki, ahogy mi Stájerországban szoktuk, odavaló vagyok!
17509 VII(1) |                    adj majd nekem is abból a statisfactióból egy darabkát, hadd kóstoljam
17510 XL     |                 vidéken rendszeres statum in statu tudott fenntartani. Egyszer-egyszer
17511 XL     |                     egész vidéken rendszeres statum in statu tudott fenntartani.
17512 XI     |                   meg a sánta doktor~§. 23. (Statutorum).~„Ha egy fehérszemély az
17513 XVII   |                     lakták. (Még akkor Lőcse statútumai megtiltották bármiféle magyar
17514 IV     |                  felgyűrte kabátja ujjait, a statutumok ellenére. Bírsága egy pint
17515 IX     |                      közönségé. Az obsoletum statútumokat hagyjuk a lomtárban; holmi
17516 VII(1) |                      hot mech mit an grussen Stein gejukt – Kumm mein Sun,
17517 XXXIX  |                 Nagy-Szombatig jön fel eléje Stella császári generális két század
17518 II     |                     foglalják rámába, barokk stílben épült homlokzatokkal, kőből
17519 XII    |                      hátfalát képező, barokk stílű táblázathoz lépett, s azt
17520 XXXI   |          országgyűlés meg nem gyengítheti. A stipulatiók között ott van, hogy Andrássy
17521 III    |                   hogy azóta már meghalt… Te stomfáksz! – tevé hozzá halkan.~A
17522 XXIII  |           nagyfurfangos kelepcét készített a Stracenó-völgy sziklakapujánál, amerre
17523 XXIII  |                figyelmezteté az urát, hogy a Stracenó-völgynek ne vegye az útját, mert
17524 XXIII  |                     jön Gömörbe, elkerülje a Stracenói-völgyet, mert a sziklakapunál kelepce
17525 XV     |              álmatlan virrasztás, mindennemű strapácia, gyilkos verekedés, hóban,
17526 XXXVI  |                   ilyen út kínfáradalmaihoz (strapáciák). Mint a legjobb, munkához
17527 XXV    |                     garde des dames-nak az a stratagémája van, hogy minden kérdésre,
17528 XXVIII |                 túlbuzgóságukkal rontottak a stratagémájukon; ők azt akarták, hogy Pálffyt
17529 XVI    |               Andrássy István, nagyszerű egy stratéga. Ő itt velem alkudozást
17530 IX     |        ketterhäuschen mellett őrtüzek égnek, strázsák állnak, s benn a kalitban
17531 IX     |                 sietek le a piacra, kérdem a strázsákat, mi történt; azok azt mondják,
17532 XXXI   |                    külsőt alabárdos testőrök strázsálják.~Rajta és a kancelláron
17533 IX     |                     azt nem tudhatom. Én nem strázsálom se a kapitányt, se a kapitánynét –
17534 XXVI   |                      István, katonatiszt.”~A strázsamester megbiztatta, hogy csak várjon,
17535 XII    |                      lehet még egy nyolcadik strófája is annak a versnek. Van
17536 XXXIII |                     Ki kevély voltál, mint a strucc!~Addig dúdolta, addig ringatta,
17537 XIII   |                electrica machinát. Kegyelmed studiosus, látott már olyat.~– Hah,
17538 VIII   |                      Oh tu magnus capenasum! Stultum caput. Tu asinorum rex.
17539 XVIII  |                   hátát fordította kifelé, a subagallérjával természetes bástyát képezve
17540 II     |             felaggatva a fogasokra a sokféle subák, a legkeresettebb árucikkek
17541 XIII   |                     embert ölni.~A szironyos subicáját a vállára veté, s nekiindult
17542 XXVIII |                  hogy Alauda uram itten nagy subscust ejtett; Andernach lovag
17543 XXIV   |                meggyógyítja a kopaszságot, a süketséget meggyógyítják a csigák,
17544 XX     |         konyhaajtóban állt és bámulta, hogy „sül meg” az ő puskapora a tűzben.~–
17545 XXXIII |                    szögletében pedig van egy süllyesztő, melynek fogaskerekű gépezetével
17546 XVI    |                     elucubrál. Ki tudja, mik sülnek ki belőle.~Ennélfogva, amint
17547 XII    |                      ne mondja az ínycsábító sültekről és süteményekről, amiknek
17548 XV     |                      ehhez!~Mikor már nagyon sürgette, hogy hol van Belleville,
17549 III    |                 dolog az a kétfejű gyerek? – sürgölé Wencezlauz úrfi rögtönösen.~–
17550 XXIX   |                      a tartalmas oldalával a sürgönyhozó felé fordítva.~Az a dekrétum –
17551 XXV    |                 tegnapelőtti alattvalóját. – Sürgős ügyeim visszahoztak Lőcsére.
17552 XXXI   |               elfelejtette a saját ügyének a sürgősségét.~Hiszen ő megmentheti ennek
17553 X      |                     A tej kifutott, csak úgy süstörgött tőle a parázs. Az úrasszony
17554 XXI    |                 szakács és tizenkét bébillér süt-főz ott a tengersokaságnak.
17555 XII    |                      ínycsábító sültekről és süteményekről, amiknek halmazából karcsú
17556 XI     |                vakarcsot. (Ez a neve annak a süteménynek, ami a pogácsák újra összegyúrt
17557 XI     |          szétharapdálta falatonként az egész süteményt; de le nem nyelt belőle
17558 XXII   |                  amint hozzá akartak fogni a sütés-főzéshez, akkor látták, hogy minden
17559 XXXI   |                    az íráson bátran kalácsot süthet a nagyasszony! Mert az egész
17560 XXXIV  |                     odafenn. Akkor mi szépen süthetjük itt a makkot, mert az én
17561 X      |                       Hát kegyelmed hányszor süti meg a maga ebédjét az őrtűz
17562 XXXI   |                      kegyelmed dolgát nyélbe sütni; aminek az alapja az a bizonyos
17563 X      |                       az egész ezred számára sütök-főzök, s nem leszek rosszabb tőle.
17564 XXX    |              menyecske volt, aki itt danolt, sütött-főzött, nekem tokaji bort töltögetett.~
17565 XVI    |                     Andrássy pedig bosszúsan sütötte le a fejét, az ujjaival
17566 XVI    |               hazatakarodtak, a lacikonyhák, sütőgórék mind eltűntek a piacról,
17567 XXIII  |                   Hát teljesítsd, nem bánom, süttess, főzess a számukra, küldj
17568 X      |                       Ezeknek a számára lett sütve az a pogácsa.) A kapuban
17569 V      |                    palástban, a négyszegletű süvegben ismét mindenki felölti komoly
17570 XXXVI  |              rajtakapják, a nedves báránybőr süveggel egy perc alatt letörülheti
17571 XXX    |                  eltemetett dicsőségre.~– Ki sugallhatta ezt nekik?~– Hát ki? Az,
17572 XXII   |              népségen keresztül. A cigányész sugallta neki, hogy ott legszárazabb
17573 XXIX   |               menyecskének a hamis két szeme sugára? A gazda vén toprongyos,
17574 XXXVI  |                fogadom Tetőled, ha ama derék sugárágyút, amellyel biztattál, elküldenéd
17575 XXIX   |                  egészen lenyugodott, mérges sugárküllőket lövellve végig a háromfelé
17576 XXXIV  |                      a te mézes szavad, a te sugáros két szemed, a te varázstudó
17577 IV     |                 tetszik, mintha világosságot sugároznának ki. A gyermekekből férfiak,
17578 XVIII  |                      hozzá, ami zöld fényben sugárzik, mint a macskáé.~Lassan
17579 XXIV   |                        kiálta pokoli örömtől sugárzó tekintettel Miklós. – No,
17580 XV     |                   Alauda uram aztán bizalmas súgással értesíté, hogy ez a felállás
17581 XXIV   |                   anyja fejét, hogy a fülébe sugdoshasson.~– Én hallottam, hogy mit
17582 IV     |                 fiatal De Hortisnak a fülébe sugdosnak, a szemeikkel integetnek
17583 XXXI   |                     úgy körüle kóvályog) azt sugdosta neki, hogy nagy hiba volt
17584 XXXV   |                      őket magától, gyöngéden sugdosva hozzájuk, hogy csak legyenek
17585 VIII   |                magához a fiát, hogy a fülébe súghassa, amit mond.~– Te szerencsétlen!
17586 XVI    |                    volna érve, hogy pár szót súghatott volna Belleville-nek, hogy
17587 XII    |                      nem tehet róla. Valamit súgnak a fülébe.~– Ah, az nem megenni
17588 X      |                     megerősíttessék.~– Ezért súgnak-búgnak hát a tisztek úgy egymás
17589 XVI    |                      a szemedet, s a füledbe súgtam, hogy „galambocskám”!~–
17590 XXII   |                   átadta a lovát egy ácsorgó suhancnak a kukta fajtából, hogy jártassa
17591 III    |                    lesz neki.~S azzal tovább suhant be a templomba, gyermekét
17592 III    |                   méltóságteljesen üdvözlé a suhanva közeledő alakot, kinek a
17593 III    |                      a lépteit csak a selyem suhogás jelezte.~– Királyném! Hogy
17594 XIX    |                köntöseit, a bársony csak úgy suhogott, a csipke csak úgy repült
17595 XXII   |                    Hallja ő azt? Érti ő azt? Sújt, mikor áldást kérnek tőle.
17596 IX     |                   kegyelmet osszak ott, ahol sújtani kell; azért kívánom azt,
17597 XXXI   |               Megfizetve!~Buzogánycsapás nem sújthatott volna le kegyetlenebbül,
17598 XXII   |                    körül.~– Isten bűneinkért sujtol bennünket, mert csak a gyűlölet
17599 XXXII  |                      magas pártfogása mennyi súllyal bír a jelen esetben, felkéredzkedett
17600 XXXI   |                  árulásra; te magad csak egy súly voltál a mérlegben, amely
17601 XXXIV  |                  részére hajlott. Az érdemei súlya lenyomta a bűneiét. A megtérőt
17602 XII    |                    ráakasztja az óramű egyik súlykoloncára.~A hölgy nem mond neki ellent.
17603 XII    |                      Juliánna levette az óra súlykoloncáról a ketterhäuschen kettős
17604 XXXIV  |                  volna százszorta nagyobb és súlyosabb árulást elkövetni most,
17605 XXVI   |                      eddig tett ígéretekből. Summum periculum in mora.”~E levél
17606 VII(1) |                     Stein gejukt – Kumm mein Sun, Keibe bis gein zum Richter. –
17607 VII(1) |                   Ech vell flux Satesfatiun, sunst dreisch ech nen die Kottln
17608 XLII   |                hirtelen került ifjú teológus supplelálta addig.~Jámbor, alázatos
17609 XV     |             őkegyelméhez nem mehet.~Datum ut supra.”~Aláírva:~„Regina Tua!”~
17610 XXXII  |             levegőnek tartotta, ami a felhők súrlódásától meggyullad. Még akkor Franklin
17611 XXXI   |                      előrehaladását az egyre sűrűbbé tömörülő néptenger között.~
17612 IV     |                     nem ugrálnának fel olyan sűrűen az ellenzéki szónokok. –
17613 XXXII  |                   közé, toronymagas fenyőfák sűrűjébe, ahonnan annyi lik-luk vezet
17614 XXIV   |                 Nemsokára kibukkant az a fák sűrűjéből, s amint az erdő szélében
17615 XI     |                    szemei ezt az utat.~Meg a sutba dobta mind a kettőt.~Majd
17616 IV     |                 figyelmét nem kerüli ki ez a suttogás, félrekacsingatás.~– Próbáljuk
17617 XVI    |                 úrnak, hogy hozzám alattomos suttogásokat intézzen!~A bíró hátrafordult
17618 XXXI   |                      arcokkal találkozott, a suttogásokból kivéheté, hogy rossz hírek
17619 XXII   |                      s elkezdte az Úr imáját suttogni magában. De beleakadt a
17620 XII    |                     szól tiltakozva.~Még egy suttogó szót mondanak neki. Bizonyosan
17621 XXVIII |                   paksamétáit az úr csak úgy suttyomban akart keresztülosonni a
17622 XXX    |                        Tán nem tud magyarul? Sváb lesz az istenadta.”~Ekkor
17623 XXVIII |                    hatórai időt.~Lesietett a svájci lépcsőn keresztül a várudvarra,
17624 XXII   |             franciához, bajorhoz, poroszhoz, svédhez, lengyelhez, törökhöz! Mind
17625 XXI    |                 tizenegy, s már úgy tudták a svihrovai nótának minden versét, mint
17626 XLII   |                   még most is úgy vagy, mint Sybilla volt a könyveivel. A megmaradtért
17627 III    |                      mint a vasvilla, mint a syllogismus comutus szorítja sarokba
17628 XXXII  |                    már akkor is kitanulták a sympathiáit és antipathiáit. Tudták,
17629 XXVIII |               tetézett mértékével, az ornata syntaxisnak és a poétai hasonlatoknak,
17630 XIII   |                     föl.~– Ezt teszi nálam a syrupus diacodion, négy csepp belőle
17631 XI     |                      mondja meg mégis, miért szab ön nekem ilyen nehéz föltételt?~–
17632 XI     |                      XI. FEJEZET ~A dűlőrács szabadalma, meg a sánta doktor~§. 23. (
17633 XXVIII |                      vörös hintó állt kinn a szabadban. Két kovácslegény kalapált
17634 XXXV   |                      igazán, hogy egy rémtől szabadít meg vele, ami minden órában
17635 XXXII  |                    Kassán fogva tartottak, ő szabadítá ki vakmerő furfangossággal
17636 XIX    |                   tehát Andrássyt ki lehetne szabadítani a kelepcéből, jobbra fordulna
17637 XVI    |            ketterhäuschen kulcsait.~Csak így szabadíthatta ki Korponaynét a kelepcéből.~
17638 XVIII  |                     XVIII. FEJEZET ~Áruló és szabadító – Egy élő, aki halott akar
17639 XXXV   |                kegyelmed, egy kísértő rémtől szabadítom meg akkor, amidőn e könyvet
17640 XXVII  |                   Kegyelmed minket nem azért szabadított meg, hogy elveszítsen. Kegyelmed
17641 XXXI   |                    se tudassam vele, hogy én szabadítottam meg?~– De éppen senkivel
17642 XXXI   |                    mellé két drabantot, hogy szabadítsanak utat a népség között. Hej,
17643 XXX    |                 tudják már, és fel vannak rá szabadítva, hogy mégse tudják? Itt
17644 VII    |                      bíró, nagyon is a maguk szabadjára lettek eresztve az erkölcsök;
17645 XXX    |                     Helyreállítják az ország szabadságát, a vallásszabadságot; az
17646 XXXIV  |                      valamennyi öccse mind a szabadságért harcolt, ő maga ott maradt
17647 II     |         történelemben; de különösen a magyar szabadságharcok történetében.~II. Rákóczi
17648 XXXI   |                vétkes szépasszonyok, vitézlő szabadsághősök, hitbuzgó vértanúk kiontott
17649 XXXI   |                   vérpadra hurcolja azokat a szabadsághősöket, akiknek az arany függőpecsétes
17650 XXXVII |                     szerint is. Szent László szabadságot ad a sértett férjnek, hogy
17651 XXXIV  |                     ki lett hirdetve, hogy a szabadságpénz egy fabatkát sem ér többé.~
17652 XIX    |                      a fejedelmet, a mi szép szabadságunkat!~– Az eszed tisztul? – mondá
17653 IV     |                     föld sarából felemeli: a szabadságvágy, a hazaszeretet, a testvérvonzalom,
17654 XIII   |                titkát tudni. – Csak te magad szabadulj meg. Itt a tolvajlámpás
17655 XII    |                   hogy mennyire akarok tőled szabadulni?~S azzal az első hajfonadékából
17656 III    |                   ruhát Lőcse város ruházati szabálya semmi szín alatt meg nem
17657 XXXIII |      engedelmeskedett ott a rendes erőműtani szabályoknak: azt ki kellett tanulni,