Fezejet
1 3 | származott az újításból.~– Nézze ön – szól a főispán úr őexcellenciája,
2 3 | gyűjteményét bemutatni. – Nézze ön – szól a hozzá közel ülő
3 3 | az alkotmánynak.~– Nézze ön – szól a főispán úr a főjegyzőhöz,
4 3 | el.~– De már most nézze ön – mondá a főjegyzőnek. Engemet
5 6 | elfogadni.~– Ah, tudtam, hogy ön rögtön hozzánk fog sietni,
6 6 | tartson velünk, de tudom, hogy ön ma egy ünnepélyes követi
7 6 | Elek bácsi!” Hallja ön? Ismeri arról a képről.
8 6 | fülébe:~– Soha el ne mondja ön az atyámnak, hogy önt ma
9 6 | boldog nő lett? Tudom, hogy ön is örül annak! – ezzel megölelte
10 8 | patvaristájának –, siessen ön a pandúrral a kolnához,
11 8 | gyermekét ölelve.~– Ne hazudjék ön! – kiálta közbe kíméletlenül
12 8 | kíméletlenül a férj. Nem ön volt az, akit elraboltak.
13 8 | elraboltak. Vége a komédiának! Ön otthon ült a kastélyban.
14 8 | az én kötelességem küld. Ön, uram, mulasson tovább.
15 9 | Darkaváryhoz fordult.~– Fog ön velünk jönni?~– Nem őrültem
16 9 | utolérjük a gazembereket.~– Mire ön Füredre ér, amíg a gőzhajót
17 9 | ördögbe is, nem!~– Pedig ön híres úszó: kétszer is átúszta
18 9 | tudok se úszni, se lőni. Ön imádja azt az asszonyt,
19 9 | mától fogva ne dicsekedjék ön a bátorságával senkinek.~
20 10| válasszal felelt.~– Lássa ön, uram, ön már nekem eddig
21 10| felelt.~– Lássa ön, uram, ön már nekem eddig is másfél
22 10| táblázva jószágaira. Azonban ön most olyan vállalatba fogott,
23 10| és tanulmányaim. S most ön még újabb hatvan-hetven
24 10| egyszerűbb expedienst. Menjen el ön az osztrák hadügyminiszterhez,
25 10| majd lefoglaltatja azt, ön quittolt a fegyverek árával
26 10| Haslinger; – hát jöjjön el ön hozzám ma délben, akkor
27 10| kifizetendő fegyvereket. Tud ön valamit erről a Kádár őrnagyról?~–
28 10| kiket néhanapján kirabolt. Ön talán jobban tudhatja, hogy
29 10| uram, hát akkor jöjjön el ön hozzám ma estére. Vacsoráljunk
30 10| A válás igen könnyű. Ha ön kálvinistává lesz, Erdélyben
31 10| már most csak azt engedje ön meg – szólt a bankár örömét
32 10| mindamellett a jó szolgálat hasznát ön veendi; mert a felfedezésért
33 10| jól lesz. Mármost maradjon ön még itt nehány napig; azalatt
34 10| látni önt. A többit bízza ön rám. És most rendelkezzék
35 10| szólt Darkaváry –, hogy ön intézkedik a nőm temetésénél
36 10| s kézen vezeti fiát? Mi ön ennél a háznál?~– Meg fogja
37 10| ennél a háznál?~– Meg fogja ön tudni, uram. Hogy az ön
38 10| ön tudni, uram. Hogy az ön nejének temetésén jelen
39 10| kedves gyermekemből? Legyen ön oltalmazója, gyámja, ha
40 10| Az ős választott megye. Ön, úgy látszik, nem értesült
41 10| Elekhez. – Tehát legyen ön gyámom nekem és fiamnak:
42 10| egymásra készülnének borulni.~– Ön sok esztendeig keresett
43 10| adja által: hogy járt el ön ebben a megbízásban? Mit
44 10| a megbízásban? Mit tett ön?~Darkavárynak egy ötlete
45 10| szabad használni.~– Engedje ön, hogy okmányaimat előhozzam,
46 10| Egy lépést se tegyen ön – felelt neki Kádár őrnagy,
47 10| egyenruhában, mint az őrnagy. – Ön foglyom! És már most majd
48 10| önre bízott fegyverekkel. Ön elárulta azok hollétét,
49 10| elveszett Eszék vára. Tudja ön már most, hogy mit tett?~–
50 10| esküszik. Nem használ semmit. Ön el van ítélve. Meghal. Ön
51 10| Ön el van ítélve. Meghal. Ön mindig keresett engem, hogy
52 10| címerére.~– Ez gyilkosság lesz! Ön nekem nem lehet bírám! Ha
53 10| megsemmisítsék, ahol találják. Ön már el van ítélve.~– Kihallgatatlanul.~–
54 10| gyámjához és fiaimhoz engedjen ön néhány sort írnom.~– Úgy?
55 10| a gyermekei is. Hagyott ön a fiainak nevet? Három közül
56 10| vétettünk mind a ketten, ön is, én is. Én vétkeim zsoldját
57 10| Pedig hű, jó asszony. Ő az ön gyermekeinek anyja. Jól
58 10| van. Cseréljünk sorsot. Ne ön haljon meg, hanem én. Ön
59 10| ön haljon meg, hanem én. Ön vegye nőül Susanne-t; adjon
60 10| volt. Előre tudtam, hogy ön inkább egy asszonyra engedi
|