Fezejet

 1 2 |  ellenségnek a kedvét. Erről már én gondoskodtam. A múlt éjjel
 2 2 |          Jöjj vissza mindjárt.~– Én? Nem! Soha! Inkább a nyakamba
 3 2 |           a megye jövendőjét, az én sorsomat.~– Mit bánom én
 4 2 |         én sorsomat.~– Mit bánom én a pártot, a vármegyét és
 5 2 |    pártot, a vármegyét és magát! Én megyek a tóba.~– De ugye,
 6 2 |    mindjárt. Ha holnap vesztünk, én nem leszek az oka: mert
 7 2 |          nem leszek az oka: mert én már meghaltam.~A plébános
 8 3 |       azt mondá a főjegyzőnek:~– Én mégis azt tartom, hogy sokkal
 9 3 |       hogy sokkal jobb lenne, ha én a nevem után két ilyen izét
10 3 |       kire szavaz? így felelt:~– Én, nemes Kádár László és az
11 5 |       csak magát bántotta meg.~– Én e bántalmat helyrehozni
12 5 |          egyetlen egy módja van. Én nőül kérem Ilont.~Herendy
13 5 |     bevezetsz engem családodhoz; én ismétlem a megkérést, röviden,
14 5 |     kértek határidőt a válaszra; én abban megnyugszom. Ha a
15 5 |          is kihívta miattunk. És én tudom, hogy Ilon nagyon
16 6 | ebédünket. Férjem is ott lesz, s én őt azután ma nem is látom,
17 6 |      értette a dolgot.~– De hisz én éppen most jövök tőled,
18 6 |         lőttél! Hisz nem mondtam én, hogy gyere a „feleségemhez”
19 6 |    barátom! – felelt neki Elek – én nem csábítom el sem a feleségedet,
20 6 |     tettél, azt is elvesztetted. Én nem mondok el Herendynek
21 7 |        úgy beszélt már róla: „az én borom”.~Ebéd után egy kis
22 7 |       zsivány asszonyának valót. Én loptam: ne utáld.~Azzal
23 7 |     Bandi. – Az Isten „nagy úr”; én csak „szegénylegény” vagyok,
24 7 |         háztól semmit, csak amit én mondok. Egy parasztleányt
25 8 |      nézze meg, mi történik ott, én a villába sietek.~Azzal
26 8 |           Nem érdemli ő ezt. Oh, én bolond! hogy ezt csak most
27 8 |        hát Susanne-nak a háza… s én vagyok meghíva, hogy őt
28 8 |       beiktassam! Meglesz, uram! Én visszahozom a nőt önnek,
29 8 |      szilárdsággal:~– Édesatyám, én férjemnek hűséget esküdtem,
30 8 |          menjek a házába vissza: én oda megyek. Megölhet, széttéphet,
31 8 |           asszonyi kötelességed. Én megyek, hová az én kötelességem
32 8 | kötelességed. Én megyek, hová az én kötelességem küld. Ön, uram,
33 8 |          Ne sírjatok. Addig majd én leszek a ti anyátok.~S megsimogatá
34 9 |         hozni. Utánuk megyünk.~– Én nem, uram, ha az egész vármegyét
35 9 |       fiatalabb legény –, akinek én vagyok az utolsó fia, két
36 9 |         sok párbajban helytállt. Én pedig nem tudok se úszni,
37 9 |         harcba utánukmenni érte; én gyűlölöm és megvetem azt
38 10|        és mire tud pazarolni azt én kicsi feleségem?~– Hát bizony
39 10|       iránt. Mit adnál nekem, ha én most kálvinistává lennék,
40 10|      akar tőlem felvenni. Mondok én ennél önnek egy sokkal egyszerűbb
41 10|    kalandjairól híres.~– No, hát én többet tudok róla. Ez a
42 10|        hamar vége van az ügynek. Én hozzáadom önhöz a leányomat.
43 10|         gyűlöletes, azt elvégzem én magam. És mindamellett a
44 10|       gyámja, ha árván marad.” – Én megtettem azt, ami egy haldokló
45 10|        elsápadt.~– Melyik megye? Én az osztrák generálisok által
46 10|      ismerem.~– Nem is az. Attól én sem fogadnék el rendeleteket.
47 10|     vette azt a ház ura előtt.~– Én merem önt háborgatni, uram –
48 10|        hogy miért háborgatom. Az én nevem Kádár őrnagy; vagy
49 10|        foglyom! És már most majd én mondom el önnek, hogy mi
50 10|  elárulta azok hollétét, s mikor én csapatommal a helyszínen
51 10|      állított szerezsánok által. Én keresztülvágtam magamat
52 10|         most rámtalált – és most én akasztatom fel önt. Ide
53 10|  vétettünk mind a ketten, ön is, én is. Én vétkeim zsoldját
54 10|          a ketten, ön is, én is. Én vétkeim zsoldját igyekeztem
55 10|    Özvegy lesz és földönfutó, ha én elesem. Pedig hű, jó asszony.
56 10|          Ne ön haljon meg, hanem én. Ön vegye nőül Susanne-t;
57 10|        aztán éljen tovább vígan: én megyek a csatatérre, s a