1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10500 | 10501-10997
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, I | I.~A hó olyan sűrűn esett, hogy
2 1, I | sűrűn esett, hogy aki ezt a csendes utcát látta, azt
3 1, I | Szentpétervárott van; pedig ez a Rue des Ours, a St. Martin
4 1, I | pedig ez a Rue des Ours, a St. Martin út egyik mellékutcája.~
5 1, I | talán csak az az oka, hogy a párizsi nem szeret a hóesésben
6 1, I | hogy a párizsi nem szeret a hóesésben kóborolni. Lehet,
7 1, I | hogy még egyéb oka is van. A Rue des Ours különben sem
8 1, I | sem igen járt hely, s maga a St. Martin főút is arról
9 1, I | tökéletesen csendes, amíg a színházból hazatérő hintók
10 1, I | Egy pislogó olajlámpa küzd a széltől lobogtatva a sötétséggel,
11 1, I | küzd a széltől lobogtatva a sötétséggel, egyike előtt
12 1, I | ódon házaknak, amik még a régi Párizst képviselték.
13 1, I | fülkében látható még annak a boldogságos szűznek a kőszobra,
14 1, I | annak a boldogságos szűznek a kőszobra, melyet egy katonája
15 1, I | kőszobra, melyet egy katonája a Fronde-nak, abbeli dühében,
16 1, I | az istentelen, ahogy az a „madonne aux medaillons”
17 1, I | meg van örökítve. Mikor a szél arrafelé lobbantja
18 1, I | szél arrafelé lobbantja a lámpa lángját, előtűnik
19 1, I | megbarnult szobor. Mikor pedig a másik oldalra lobbantja
20 1, I | másik oldalra lobbantja a szél a lámpavilágot, akkor
21 1, I | oldalra lobbantja a szél a lámpavilágot, akkor egy
22 1, I | reszketve húzza meg magát a kapumélyedésben. Egész alakja
23 1, I | elég nagy arra, hogy még a lábait is betakarja.~Egyszer-egyszer
24 1, I | betakarja.~Egyszer-egyszer a hópelyhek ködfátyolából
25 1, I | de sohasem kerül egész a lámpavilágig; hanem amint
26 1, I | lámpavilágig; hanem amint a kapu közelébe ér, megfordul,
27 1, I | különös időt választott a sétálásra.~Az órák tízet
28 1, I | becsületes honpolgár, aki a St. Martin negyedben lakik,
29 1, I | otthon van már s olvassa a „Moniteur”-ből azokat az
30 1, I | vándor valahonnan, azoknak a léptei nem hangzanak a friss
31 1, I | azoknak a léptei nem hangzanak a friss hóban, s közeledtüket
32 1, I | hóban, s közeledtüket csak a kezünkben hozott kézilámpás
33 1, I | nem szokott kimenni, s ha a kávéházból hazatért, elővette
34 1, I | kávéházból hazatért, elővette a zsebéből, felnyitotta, meggyújtotta
35 1, I | felnyitotta, meggyújtotta benne a viaszgyertyát, s ezáltal
36 1, I | fénymázos csizmák, abban a kezében, amelyikkel a vállán
37 1, I | abban a kezében, amelyikkel a vállán keresztülvetett köpenyét
38 1, I | felemeli, tartja egyúttal a rézlámpást, s a másik kezében
39 1, I | egyúttal a rézlámpást, s a másik kezében egy hatalmas
40 1, I | időkben általános divat volt.~A másik férfi, aki az első
41 1, I | még hosszabban kinyúlik a sarkát verő frakk két szárnya,
42 1, I | verő frakk két szárnya, a kifityegő selyemzsebkendővel.
43 1, I | kifityegő selyemzsebkendővel. A hátulsó férfinál meglátszik
44 1, I | hogy az előtte menőnek a sarkára tudjon lépni, míg
45 1, I | engedje történni.~Amint a lámpavilágtól belobogtatott
46 1, I | belobogtatott kapu elé ért a magasabbik polgártárs, ott,
47 1, I | kezdődtek az előintézkedések a kapun bemenetelre. Még akkor
48 1, I | Tisztességes ember magával hordozta a kapukulcsot, s maga nyitotta
49 1, I | kapukulcsot, s maga nyitotta ki a kaput.~A szegletbe húzódott
50 1, I | maga nyitotta ki a kaput.~A szegletbe húzódott kisleány
51 1, I | szöpögni.~– Nézze csak! – szólt a magasabb férfi. – Valami
52 1, I | férfi. – Valami kis leány.~– A bizony. Hát mit akar ön
53 1, I | törekedve megvilágítani a gyermek arcát.~Az pedig
54 1, I | hangos sírásba tört ki.~– A mama! Én a mamához akarok!~–
55 1, I | sírásba tört ki.~– A mama! Én a mamához akarok!~– Hát ki
56 1, I | ki az ön mamája? – kérdé a magasabb férfi.~– Az én
57 1, I | magasabb férfi.~– Az én mamám a grófné.~– Hogy hívják? Micsoda
58 1, I | tudom.~– De hát hol lakik?~– A palotában.~– De micsoda
59 1, I | comtesse? – kérdé ismét a magasabbik.~– Hát a Diána
60 1, I | ismét a magasabbik.~– Hát a Diána tudja.~– Kicsoda az
61 1, I | Diána tudja.~– Kicsoda az a Diána?~– Ki volna? A mamának
62 1, I | az a Diána?~– Ki volna? A mamának a Diánája.~– Engedje
63 1, I | Diána?~– Ki volna? A mamának a Diánája.~– Engedje csak –
64 1, I | Én hadd kérdezem ki. Az a Diána valaki, aki önt öltözteti,
65 1, I | Nincs rajtam egyéb, mint ez a cotillon, meg ez a csúnya
66 1, I | mint ez a cotillon, meg ez a csúnya nagykendő.~S azzal
67 1, I | nagykendő.~S azzal széttárva a veres nagykendőt, amibe
68 1, I | volt rajta egyéb, mint az a fehér öltönydarab, amiben
69 1, I | küszöbén átlépni, s aminek a nevét, eddigelé ki nem nyomozható
70 1, I | nem nyomozható okokból, a mai világban a füzértánc
71 1, I | okokból, a mai világban a füzértánc számára találjuk
72 1, I | számára találjuk lefoglalva.~A gyermek lehetett valami
73 1, I | esztendős; azon idők divatjában a kisleányok is éppen olyan
74 1, I | és ingeket viseltek, mint a nagymamáik.~– Ah, szegény
75 1, I | férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony szattyán
76 1, I | egészen el vannak merülve a hóban, hirtelen felvette
77 1, I | hóban, hirtelen felvette a didergő teremtést a karjára,
78 1, I | felvette a didergő teremtést a karjára, s beburkolva azt
79 1, I | karjára, s beburkolva azt a nagy veres kendőbe, elkezdte
80 1, I | át van fázva!~– No de az a Diána, mért vetkőztette
81 1, I | kezdődött ez? Mondja csak.~– Hát a mama egy pofont adott ma
82 1, I | egy pofont adott ma reggel a Diánának.~– Aha! Tehát mégis
83 1, I | szolgálattevő személy az a Diána.~– Hát persze az;
84 1, I | vadászkutya.~– Aztán ma este a mama elment az operába,
85 1, I | mama elment az operába, s a Diánának azt parancsolta,
86 1, I | hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba a márkiékhoz.
87 1, I | vigyen el a gyermekbálba a márkiékhoz. Szépen felöltöztessen
88 1, I | nyakláncomat is feltegye. A Diána ahelyett elhozott
89 1, I | utcába, itt kiszállított a kocsiból, lehúzta rólam
90 1, I | kocsiból, lehúzta rólam a selyemruhámat, elvette a
91 1, I | a selyemruhámat, elvette a karperecemet, nyakláncomat,
92 1, I | tudom miért hagyott itt a kapu alatt. Hisz itt nincs
93 1, I | zene. Aztán hova lettek a szép ruháim?~– Az ám. Még
94 1, I | nagykendőt rádobta önre, különben a mamának nem volna holnap
95 1, I | mit csináljunk mi ezzel a történettel?~– Itt az utcán
96 1, I | csak nem hagyhatjuk ezt a szegény gyermeket. Az embertelenség
97 1, I | hogy mindvalamennyinek a nevét tudja. Ismerem a párizsi
98 1, I | mindvalamennyinek a nevét tudja. Ismerem a párizsi gyerekeket.~– De
99 1, I | Jó lenne, ha felvinnők a Conciergerie-be.~– Azt hiszem,
100 1, I | hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget nem háborgatnunk,
101 1, I | háborgatnunk, mikor alszik.~Ez a szó: „nekünk” különös hangnyomattal
102 1, I | No de fel nem vihetjük a szállásunkra; hiszen tudja
103 1, I | Ezt az ártatlan teremtést a gondviselés küldte most
104 1, I | mennem. Amíg ön bezárja a kaput, én előresietek, s
105 1, I | Hozza csak magával azt a szegény kis teremtést. Ne
106 1, I | Holnap majd eszébe jut önnek a mama neve vagy a mama keresteti
107 1, I | jut önnek a mama neve vagy a mama keresteti fel; most
108 1, I | keresteti fel; most pedig a gyermekbál helyett menni
109 1, I | gyermekbál helyett menni fogunk a jó tollasbálba.~– Az ám –
110 1, I | tollasbálba.~– Az ám – szólt a gyermek durcásan –, pedig
111 1, I | milyen szépen fel van sütve a hajam!~Azzal lehúzva a nagykendőt
112 1, I | sütve a hajam!~Azzal lehúzva a nagykendőt fejéről a leggyönyörűbb
113 1, I | lehúzva a nagykendőt fejéről a leggyönyörűbb gyűrűkbe szedett
114 1, I | öregebb úr tehát kinyitá a kaput, a fiatalabb hátramaradt
115 1, I | úr tehát kinyitá a kaput, a fiatalabb hátramaradt azt
116 1, I | falépcsőn fel az emeletre; míg a fiatalabb csendesen követte,
117 1, I | valamibe beleütődni.~Mire a lépcsőre nyíló ajtóhoz ért
118 1, I | lépcsőre nyíló ajtóhoz ért a kisleánnyal az ölében, az
119 1, I | hogy minden rendben van.~A sötét folyosóról egy még
120 1, I | szobába vezetett, melyet a karos tartóban meggyújtott
121 1, I | sem bírt világossá tenni.~A kis vendégnek csak itt jutott
122 1, I | nem nézi valamelyikünket a „croque mitaine”-nak, aki
123 1, I | kisleányunk sem lehet.~– A mamának sincs férje – kottyant
124 1, I | kottyant bele sebesen a kisleány.~– Jaj, kedveském,
125 1, I | ellátni.~Azalatt lehúzta a kisleánynak a cipőit és
126 1, I | Azalatt lehúzta a kisleánynak a cipőit és átázott harisnyáit,
127 1, I | harisnyáit, megdörzsölgeté a lábait egy flaneldarabbal,
128 1, I | meleg ez az ágy! – mondá a kisleány –, mintha valaki
129 1, I | Hát hiszen megmelegítettem a serpenyővel.~– De hol vette
130 1, I | úgy hiszem, nem lesz önnek a meggyőződései ellen. Még
131 1, I | meg egy szeletke pástétom.~A véletlen vendég egészen
132 1, I | megvigasztaltnak mutatta magát, amíg a csemegézésről beszéltek
133 1, I | csemegézésről beszéltek előtte; a puncsot, mit a fiatalúr
134 1, I | beszéltek előtte; a puncsot, mit a fiatalúr főzött s a pástétomot,
135 1, I | mit a fiatalúr főzött s a pástétomot, cukorsüteményt,
136 1, I | nem adják mind neki, ami a tányérban van? minek viszik
137 1, I | tányérban van? minek viszik át a puncs és csemege egy részét
138 1, I | puncs és csemege egy részét a másik szobába? ahogy elkényeztetett
139 1, I | szoktak. S hogy nem tették meg a kívánságát, elkezdett sírni;
140 1, I | keservesen hangoztatta a „mama! óh kedves mama! egyetlen
141 1, I | szeretett mama!” nyafogásokat. A két férfi minden módon iparkodott,
142 1, I | hogy kibékítse. Utoljára a fiatalabb valahonnan előkerített
143 1, I | lett vágva minden sírás: a gyermek nagy kedvteléssel
144 1, I | nagy kedvteléssel kapott a játékszer után; „ah be kedves
145 1, I | gyügyögtette, ölelgette a kebléhez, addig altatta,
146 1, I | altatta, maga mellé rakva a fejét, dúdolgatva neki a
147 1, I | a fejét, dúdolgatva neki a dajkadalt, míg egyszer csak
148 1, I | szerencsésen elaludtak mind a ketten. (Azazhogy a bubiról
149 1, I | mind a ketten. (Azazhogy a bubiról jótállhatunk egész
150 1, I | visszatért az ifjabb úrhoz, ki a kandallót szítá fel ezalatt,
151 1, I | kandallót szítá fel ezalatt, s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~–
152 1, I | ezalatt, s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~– Ideje! –
153 1, I | maradhatunk. Tudja ön, mi történt a herceggel?~– Tudom: halálra
154 1, I | egy St. Leu-i szabónak a fia, Léon Maria Hervagault;
155 1, I | Simon mesternél, s mint a magas kiküldött bizottság
156 1, I | ne is kutathasson utána a késő ivadék, oltatlan mész
157 1, I | oltatlan mész közé temették el a Szent Margit kápolnában.~–
158 1, I | Margit kápolnában.~– No a „Monsieur”iránt nem voltak
159 1, I | nyugtalanul járkálva alá s fel a szobában. Most kaptam ügynökömtől
160 1, I | kaptam ügynökömtől levelet a Rhénus mellől; azt írja,
161 1, I | Rhénus mellől; azt írja, hogy a Monsieur-t Dillingenben
162 1, I | csak…~– Csitt! Mintha az a gyermek most sem aludnék.~–
163 1, I | szólt az öreg, abbahagyva a járkálást. – Itt most mindennek
164 1, I | most mindennek vége. Nekünk a kincsünket biztos helyre
165 1, I | az oroszlán barlangjának a torka előtt rejtettük el.
166 1, I | Mindenütt keresték, csak a közelben nem. De azt nem
167 1, I | menekülnie innen.~– Tudom. A terv napok óta kész a továbbfutásra.
168 1, I | Tudom. A terv napok óta kész a továbbfutásra. A legnehezebb
169 1, I | óta kész a továbbfutásra. A legnehezebb ebből a házból
170 1, I | továbbfutásra. A legnehezebb ebből a házból kijutni vele. Ezt
171 1, I | éjjel-nappal őrzik. Hanem a véletlen egy igen jó ötletet
172 1, I | szoktuk találni egymásnak a gondolatjait, még mikor
173 1, I | is el bennünket. De most a nagyobb kérdés az lesz,
174 1, I | keze mindenüvé elér, s ahol a szemeik meglátják, amit
175 1, I | Anglia sem biztos menedék. A dillingeni golyó odáig is
176 1, I | golyó odáig is elhat.~– Ez a legnagyobb gond – szólt
177 1, I | ha olyan országba visszük a kincsünket, ahol jó rend
178 1, I | avatkozik semmi rendőrség a világ folyásába, ott meg
179 1, I | állapotok vannak, hogy nem lehet a letelepedést kockáztatni.~–
180 1, I | mellett senkit sem háborgat a hatóság; és ami legfőbb,
181 1, I | hol lehet?~– Vegye ön elő a térképet. Majd rávezetem
182 1, I | térképet. Majd rávezetem erre a helyre, s azután kicsináljuk
183 1, I | akadálytalanul odafuthat.~A két férfi kiteríté a nagy
184 1, I | odafuthat.~A két férfi kiteríté a nagy európai térképet az
185 1, I | valamiben.~– Ez nagyon jó lesz!~A tervvel nagyon meg voltak
186 1, I | nagyon meg voltak elégedve. A térképet megint összehajtogatták,
187 1, I | összehajtogatták, s azt a fiatalabb tette zsebébe.~–
188 1, I | acélszekrénykét. Átadom a kulcsát. Abban vannak minden
189 1, I | küldeni háromezer frankot a tudvalevő bankárház. Az
190 1, I | tudvalevő bankárház. Az önöknek a legszükségesebbekre elég
191 1, I | legszükségesebbekre elég lesz. Ha a helyzet kívánni fogja, használjon
192 1, I | tudja, hogy mi forog kockán. A saját vagyonát tartogassa
193 1, I | jó helyre van elhelyezve: a kamat növelni fogja a tőkét. –
194 1, I | elhelyezve: a kamat növelni fogja a tőkét. – Értesítve van két
195 1, I | Frankhon határán, értesítsen a tudvalevő utakon. Addig
196 1, I | új ember; nincsen beírva a fekete könyvbe. Átveheti
197 1, I | szólt az ifjú, előkeresve a finom aranycifrázatú acélszekrénykét.~–
198 1, I | nem kételkedem. Azonban ez a feladat nem fiatalembereknek
199 1, I | valaha embert eltüntettek a világról. S ami legiszonyúbb:
200 1, I | világról. S ami legiszonyúbb: a saját börtönének önmaga
201 1, I | egyszer.~– De önnek addig a maga körül húzott bűvkört
202 1, I | Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik baj. De majd ha
203 1, I | tekinteni.~– Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hőstettre
204 1, I | hőstettre szánja el magát, mint a fogoly lovag, ki elvágta
205 1, I | fogoly lovag, ki elvágta a saját lábát, hogy hozzáláncolt
206 1, I | énrólam többet! Alszik-e a gyermek?~– „Ez” idekinn
207 1, I | Az egyik férfi felvette a kétágú gyertyatartót, a
208 1, I | a kétágú gyertyatartót, a másik becsukta a kandalló
209 1, I | gyertyatartót, a másik becsukta a kandalló vasajtaját, s azzal
210 1, I | vasajtaját, s azzal mind a ketten átmentek egy mellékajtón
211 1, I | szobában sötét lett.~„Ez” a gyermek azonban nem aludt;
212 1, I | az ágyfüggönyök mögül, s a másik kezével a viaszfejű
213 1, I | mögül, s a másik kezével a viaszfejű buba nyakát tartá
214 1, I | hogy meg ne nyikkanjon.~A két férfi eltávozta után
215 1, I | néhány pillanatig sötét lett a szobában. Csak a kulcslyukon
216 1, I | sötét lett a szobában. Csak a kulcslyukon át szűrődött
217 1, I | kulcslyukon át szűrődött végig a sötétben egy világsugár.~
218 1, I | sötétben egy világsugár.~A gyermek felugrott az ágyból,
219 1, I | ne keltsen, s bekémlelt a kulcslyukon.~Egyszer aztán
220 1, I | ajtóhoz. Mire az felnyílt, már a gyermek ismét lélekgyorsan
221 1, I | ágyba, s magára rántotta a takarót.~Az öregebb úr jött
222 1, I | halkan, lábhegyen.~Széthúzta a függönyöket, s azt nézte,
223 1, I | szemei nem győzték meg felőle a félsötétben, a fülét tartá
224 1, I | meg felőle a félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek
225 1, I | félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek arcához.~Az csendes,
226 1, I | az öregúr elvett valamit a székről az ágy mellől.~A
227 1, I | a székről az ágy mellől.~A leányka látta lassan felnyitott
228 1, I | szempillái alól, hogy az a veres gyapot nagykendő az,
229 1, I | volt burkolva. Azt átviszi a másik szobába.~És azután,
230 1, I | melletti székre.~Hiszen a csere nem válik a meglopottnak
231 1, I | Hiszen a csere nem válik a meglopottnak a kárára.~Amint
232 1, I | nem válik a meglopottnak a kárára.~Amint az öregúr
233 1, I | másodszor is visszamegy a szobába, már nem húzza be
234 1, I | maga után az ajtót. Hanem a mellékszobában egyszerre
235 1, I | mellékszobában egyszerre eloltják a gyertyákat, s arra azután
236 1, I | azután egészen sötét lesz.~A sötétségben halk suttogás
237 1, I | mély csendesség lesz.~Hanem a figyelő leánynak úgy tetszik,
238 1, I | csendben valaki végiglopóznék a szobában; oly óvakodva,
239 1, I | lépése meg ne halljék, hanem a parkett kockái mégis elárulják,
240 1, I | nyikorgással reccsenve meg a ránehezülő lábhegy alatt.~
241 1, I | Valaki elszökött innen.~A kapuajtó nyílik és csukódik;
242 1, I | felhangzik az is.~Akkor azután a teljes sötétségben elkezd
243 1, I | zokogni; s hallik, amint a homlokát üti a tenyerével.~
244 1, I | hallik, amint a homlokát üti a tenyerével.~Azután megint
245 1, I | eltávozó kocsi zörgése.~Ekkor a vegytani gyújtószer meglobban.
246 1, I | vegytani gyújtószer meglobban. A mellékszobában a gyertyákat
247 1, I | meglobban. A mellékszobában a gyertyákat meggyújtják,
248 1, I | maradt úr felhúzza ismét a kandallórul az ajtót, s
249 1, I | papírcsomagokat hajigál a tűzbe. Ez még hagyján. Hanem
250 1, I | elé: aztán összegöngyölve a kandallóba dobálja. Szép,
251 1, I | felcsipkézve. Mit vétettek, hogy a tűzbe jutnak?~Utoljára nem
252 1, I | Azt megsajnálja: eldugja a keblébe.~Aztán elkezd nyugtalanul
253 1, I | elkezd nyugtalanul járkálni a szobában alá s fel, az ajtótól
254 1, I | szobában alá s fel, az ajtótól a befüggönyzött ablakig, meg
255 1, I | vissza. Utoljára odalép a kandallóhoz, kirántja azt
256 1, I | kandallóhoz, kirántja azt a selyemharisnya párt a kebléből,
257 1, I | azt a selyemharisnya párt a kebléből, felitatja vele
258 1, I | kebléből, felitatja vele a könnyeit, amik az arca barázdáin
259 1, I | végigcsorognak, s aztán – azt is a tűzbe hajítja.~Aztán leveti
260 1, I | hajítja.~Aztán leveti magát a karszékbe: feje az ölébe
261 1, II | II.~A fiatalabb úr kilépett a
262 1, II | A fiatalabb úr kilépett a kapun. A világosság elé
263 1, II | fiatalabb úr kilépett a kapun. A világosság elé érve, ugyanazon
264 1, II | látszott rajta, ami az imént, s a karján emelve egy leánykát
265 1, II | leánykát hozott, ugyanabba a színehagyott veres gyapot
266 1, II | mégiscsak rá tudna találni a mamának a palotájára? Egy
267 1, II | tudna találni a mamának a palotájára? Egy szökőkút
268 1, II | majd rátalálunk. Mindjárt a mamánál leszünk!~Erre a
269 1, II | a mamánál leszünk!~Erre a szóra a beburkolt elkezdett
270 1, II | mamánál leszünk!~Erre a szóra a beburkolt elkezdett sírni.~–
271 1, II | ne sírjon! – suttogá neki a férfi.~De mikor olyan nehéz
272 1, II | mondják neki, hogy „mindjárt a mamánál leszünk!” – mikor
273 1, II | mamánál leszünk!” – mikor az a mama rég elment már az égbe!
274 1, II | szemközt, begyűrt sipkával a fején, kurta pipával a szájában.
275 1, II | sipkával a fején, kurta pipával a szájában. Részegnek tette
276 1, II | és dülöngélt.~Az ifjú úr a falhoz húzta magát, hogy
277 1, II | magát, hogy utat engedjen a szemközt jövőnek. Azonban
278 1, II | szemközt jövőnek. Azonban az is a falhoz tartotta magát, s
279 1, II | le akar engem szorítani a járdáról? Ön azt akarja,
280 1, II | akarja, hogy én lépjek bele a csatornába? Azért, mert
281 1, II | van dolga. Ez az ő embere. A rendőrség álcázott kéme,
282 1, II | álcázott kéme, kinek az a feladata, hogy őrá vigyázzon,
283 1, II | belécsimpajkozzék, mint a bojtorján.~– Nem vagyunk
284 1, II | eltévedt az anyjától. Márpedig a francia tiszteli a gyermeket
285 1, II | Márpedig a francia tiszteli a gyermeket és a szerencsétlenséget.
286 1, II | tiszteli a gyermeket és a szerencsétlenséget. Igaz-e?
287 1, II | beszélgethetünk – szólt a blúzos megfogva az ifjú
288 1, II | van – szólt az ifjú –, s a szegény gyermeknek sietős
289 1, II | szegény gyermeknek sietős a hazajutás, annálfogva tegyen
290 1, II | ön inkább egy szívességet a szerencsétlennel, s szaladjon
291 1, II | szerencsétlennel, s szaladjon el a legközelebbi utcaszegletig,
292 1, II | utcaszegletig, s hívja el onnan azt a bérkocsist, aki éjszaka
293 1, II | addig itt fogunk várni.~A blúzos ember nem távozott
294 1, II | nemsokára hallható lett a bérkocsi gördülése. A bőrrel
295 1, II | lett a bérkocsi gördülése. A bőrrel fedett redőnyös ablakú
296 1, II | fedett redőnyös ablakú jármű a három lépcsős felhágóval
297 1, II | lépcsős felhágóval nemsokára a kapu előtt állt.~– Köszönöm
298 1, II | előtt állt.~– Köszönöm önnek a szívességét, polgártárs –
299 1, II | sous-s pénzdarabot nyomva a blúzos ember markába. –
300 1, II | velünk jönni és segíteni a házkeresésben – jó borravalóért?~
301 1, II | kérte volna erre az ifjú, a blúzos ember bizonyosan
302 1, II | ürügy alatt, hogy eközben a másik férfi eltűnhessen
303 1, II | másik férfi eltűnhessen a szemmeltartás köréből.~–
304 1, II | Nem tehetem, polgár! A feleségem vár odahaza. Az
305 1, II | veszekedő. S én szeretem a házi békét. Csak bízza ön
306 1, II | Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes
307 1, II | Párizsban. Jól megszolgáld a húsz frankodat egy órára,
308 1, II | egy órára, Peroquin!~Az a bérkocsis is a titkosrendőrség
309 1, II | Peroquin!~Az a bérkocsis is a titkosrendőrség szolgálatában
310 1, II | szolgálatában állt. Tudta ezt az a fiatalember jól.~A blúzos
311 1, II | ezt az a fiatalember jól.~A blúzos férfi aztán barátságosan
312 1, II | Hová vonulok vissza? Vagy a feleségemhez vagy a kocsmába.
313 1, II | Vagy a feleségemhez vagy a kocsmába. Ki tudhatja a
314 1, II | a kocsmába. Ki tudhatja a jövendőt? Ezt a húsz sous-t
315 1, II | tudhatja a jövendőt? Ezt a húsz sous-t vagy a feleségemnek
316 1, II | Ezt a húsz sous-t vagy a feleségemnek viszem vagy
317 1, II | feleségemnek viszem vagy a likőrbódésnak. A sors határozzon.
318 1, II | viszem vagy a likőrbódésnak. A sors határozzon. Fej vagy
319 1, II | megiszom.~Azzal felvetette a pénzt, ami azonban élével
320 1, II | ami azonban élével esett a hóba, s nem volt se fej,
321 1, II | fej, se írás. Nem is ment a blúzos ember se a feleségéhez,
322 1, II | is ment a blúzos ember se a feleségéhez, se a kocsmába;
323 1, II | ember se a feleségéhez, se a kocsmába; hanem amint az
324 1, II | hanem amint az ifjú úr a leánykával beült a bérkocsiba,
325 1, II | ifjú úr a leánykával beült a bérkocsiba, meghúzta magát
326 1, II | bérkocsiba, meghúzta magát a lámpásos házzal szemben
327 1, II | alá, s onnan figyelt arra a mozgó árnyékra, mely a kivilágított
328 1, II | arra a mozgó árnyékra, mely a kivilágított ablak függönyén
329 1, II | tulajdonképpen hová megyünk? – kérdé a bérkocsis.~– Hja, polgár,
330 1, II | éppen csak ez hiányzik. A kis comtesse eltévedt a
331 1, II | A kis comtesse eltévedt a mamájától, s nem tudja sem
332 1, II | tudja sem az utcát, sem a házszámot; csupán annyira
333 1, II | annyira emlékezik, hogy a ház egy téren van, ahol
334 1, II | járnunk minden szökőkutat.~A bérkocsis nem kérdezett
335 1, II | kérdezett többet, felült a bakra, s elkezdett hajtani.~
336 1, II | hajtani.~Igazi példánya volt a párizsi fiacre-nak. Kiborotvált
337 1, II | burnóttól fekete orrlyukakkal, a fülében arany lencsefüggő,
338 1, II | fülében arany lencsefüggő, a fején kopott, piszkos paróka,
339 1, II | zsíros carmagnol kalappal, a nyakán egy véghetetlen vászonpólya,
340 1, II | vászonpólya, melybe az egész álla a fültövéig s az alsó ajkáig
341 1, II | úr mondott valami utcát a bérkocsisnak, amin keresztül
342 1, II | bérkocsisnak, amin keresztül a valószínűleg igazi helyes
343 1, II | szűk, kanyargós utca volt: a Rue des Blancs Manteaux.~
344 1, II | földszinti ház elé érve, a fiatalúr meghúzta a zsinórt,
345 1, II | érve, a fiatalúr meghúzta a zsinórt, ami a bérkocsis
346 1, II | meghúzta a zsinórt, ami a bérkocsis karjára volt kötve,
347 1, II | percre ki akar szállni.~Amint a kocsi megállt, a földszinti
348 1, II | Amint a kocsi megállt, a földszinti ház ajtaja rögtön
349 1, II | kezében gyertyát tartott, a másiknak pedig a tenyerét
350 1, II | tartott, a másiknak pedig a tenyerét tartotta eléje,
351 1, II | eléje, hogy el ne fújja a szél.~– Te vagy, Raoul? –
352 1, II | vagy, Raoul? – szólt ki a kocsiból a fiatalúr.~Erre
353 1, II | Raoul? – szólt ki a kocsiból a fiatalúr.~Erre a kérdésre
354 1, II | kocsiból a fiatalúr.~Erre a kérdésre nem felelt semmit
355 1, II | kérdésre nem felelt semmit a hosszú ember, hanem felugrott
356 1, II | felugrott egy szökéssel a bérkocsis mellé s annak
357 1, II | tapasszal beragasztotta a száját. Mire a bérkocsis
358 1, II | beragasztotta a száját. Mire a bérkocsis védelemre gondolhatott
359 1, II | gondolhatott volna, már akkor a kocsiból kiszökött ifjú
360 1, II | kiszökött ifjú úr megragadta a két karját, azzal lerántották
361 1, II | s oly hirtelen bevitték a házba, hogy meg se nyikkant.~
362 1, II | házba, hogy meg se nyikkant.~A markos hölgy pedig kiemelte
363 1, II | markos hölgy pedig kiemelte a reszkető leánykát a hintóból,
364 1, II | kiemelte a reszkető leánykát a hintóból, s a férfiak után
365 1, II | reszkető leánykát a hintóból, s a férfiak után vitte.~A bérkocsis
366 1, II | s a férfiak után vitte.~A bérkocsis izmos ember volt;
367 1, II | vitték, aminek az ajtaja a kapubejáratra nyílt: ott
368 1, II | ott megkötözték, betömték a száját, lehúzták a köpönyegjét,
369 1, II | betömték a száját, lehúzták a köpönyegjét, leoldozták
370 1, II | köpönyegjét, leoldozták a nyakravalóját, s aztán farkasgúzsba
371 1, II | ugyanarra az ágyra, amelyen ő a falnak támasztva guggolt
372 1, II | semmit, polgár! – monda neki a futárcsizmás férfi – nem
373 1, II | akarják festeni. Tudja, a szépsége végett.~Azzal az
374 1, II | Azzal az ifjú úr odaült a tükör elé, s a saját két
375 1, II | úr odaült a tükör elé, s a saját két pofaszakállát
376 1, II | mint az előtte ülő eredeti, a fülébe odacsíptette a függőt,
377 1, II | eredeti, a fülébe odacsíptette a függőt, a rossz parókát
378 1, II | fülébe odacsíptette a függőt, a rossz parókát feltette a
379 1, II | a rossz parókát feltette a fejére, tetejébe a carmagnol
380 1, II | feltette a fejére, tetejébe a carmagnol kalapot. Azután
381 1, II | carmagnol kalapot. Azután a nyaka körül csavarta azt
382 1, II | nyaka körül csavarta azt a terjedelmes nyakravalót,
383 1, II | állat. Végre felölté magára a hétgallérú köpenyeget, míg
384 1, II | féljen semmitől – biztatá a megkötözöttet a hosszú férfi
385 1, II | biztatá a megkötözöttet a hosszú férfi a futársarukban. –
386 1, II | megkötözöttet a hosszú férfi a futársarukban. – Legfeljebb
387 1, II | ilyenkorig visszakapja ön a kocsiját, lovait, köpenyét,
388 1, II | jogos tulajdonát; amiknek a használatáért, egy napra
389 1, II | ötszáz frankot, húsz frank a borravaló. Ide lesz dugva
390 1, II | borravaló. Ide lesz dugva a mellénye zsebébe. El ne
391 1, II | órakor be fog jönni önhöz a tejhordónő; az majd kimenti
392 1, II | elmondhatja ön, hogy mit álmodott. A rendőrbiztosnak ne mulassza
393 1, II | ne mulassza ön el átadni a legszívesebb üdvözletet
394 1, II | aludni, szépen bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna
395 1, II | elaludni, kezdje el magában a kétszerkettőt mondani: én
396 1, II | mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez érek, inkább
397 1, II | kitaláljam. Jó éjszakát, polgár.~A mellékszoba ajtaja kinyílt,
398 1, II | egy fiúcska kapaszkodott a karjába. A kisleányból már
399 1, II | kapaszkodott a karjába. A kisleányból már fiú lett.~
400 1, II | strucctollas kalappal; a kis fiúcska pedig à la polonaise,
401 1, II | prémes bekecsbe, aminek a gallérja fel volt hajtva,
402 1, II | gallérja fel volt hajtva, a fején egyike azoknak a festőietlen
403 1, II | a fején egyike azoknak a festőietlen alakú sipkáknak,
404 1, II | alakú sipkáknak, amiknek a felhajtóját ha lehúzzák,
405 1, II | eszkimót lásson; azonfelül a gondos „mama” egy szörnyű
406 1, II | vagyunk – mondá az asszonyság.~A két férfi oldalzsebeibe
407 1, II | férfi oldalzsebeibe dugta a pisztolyait. A fiatalúr
408 1, II | oldalzsebeibe dugta a pisztolyait. A fiatalúr egy bőrtokba rejtett
409 1, II | bőrtokba rejtett ládikát bízott a futárcsizmásra, mit az gondosan
410 1, II | futárcsizmásra, mit az gondosan a nyakába csatolt. Azzal a
411 1, II | a nyakába csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek
412 1, II | csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba,
413 1, II | hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba, a két férfi fel
414 1, II | úrfi felültek a hintóba, a két férfi fel a bakra, s
415 1, II | hintóba, a két férfi fel a bakra, s a hintó tovább
416 1, II | két férfi fel a bakra, s a hintó tovább gördült. Most
417 1, II | gördült. Most már tudta a kocsis, hogy hová.~ ~
418 1, II | hogy hová.~ ~A gyermek a bezárt hintóban
419 1, II | A gyermek a bezárt hintóban mélyen aludt,
420 1, II | Vajon álmodott-e azokról a helyekről, amiken keresztülvitték?~
421 1, II | amiken keresztülvitték?~Mikor a nehéz kocsi végigdöcögött
422 1, II | kocsi végigdöcögött azon a nagy téren, ahol még beleütődött
423 1, II | téren, ahol még beleütődött a tengelye egyikébe azoknak
424 1, II | tengelye egyikébe azoknak a szétszórt szegletköveknek,
425 1, II | egy harántos élű ekevas (a halál ekéje, a guillotine),
426 1, II | élű ekevas (a halál ekéje, a guillotine), míg a tér közepén
427 1, II | ekéje, a guillotine), míg a tér közepén egy megkezdett
428 1, II | talapzata terpeszkedik, amihez a hozzá való rézburkolatot
429 1, II | ellenséges ágyúk képezik, (a Vendôme-szoboré) – nem jelent-e
430 1, II | hölgy alakja, veres vonallal a nyaka körül, hogy homlokára
431 1, II | Mikor keresztülgördült a jármű azon a Szajna-hídon,
432 1, II | keresztülgördült a jármű azon a Szajna-hídon, mely még egyedül
433 1, II | nem kiáltott-e fel hozzá a Szajnából egy kardal: „maradj
434 1, II | tovaúszó fejek kardala? Mikor a hófuvatban elrekedt a kocsi
435 1, II | Mikor a hófuvatban elrekedt a kocsi az előtt a várkastély
436 1, II | elrekedt a kocsi az előtt a várkastély előtt, aminek „
437 1, II | aminek „bagatell-vár” volt a neve, nem visszhangzott-e
438 1, II | nem visszhangzott-e még a falak között álmában az
439 1, II | falak között álmában az a himnusz, ami e nyolc nap
440 1, II | felszentelte? Aztán meg a játszó-gyermektársak kacagása? –
441 1, II | kacagása? – S mikor az előtt a kis templom előtt megálltak
442 1, II | négyes fogatot váltottak a nagyobb sietés végett, nem
443 1, II | csendült-e meg érkezésére az a kis lélekharang, aminek
444 1, II | lélekharang, aminek kivették a nyelvét, azóta, hogy egy
445 1, II | szerencsétlen asszonynak a halála napján gyászimára
446 1, II | embereket! S megbüntették magát a templomot is; eladták kótyavetyén,
447 1, II | nevű kereskedő, s csinált a templomból salétrom-raktárt.
448 1, II | Nem mondta-e álmában ez a harang: „gingalló!”~A gyermekek
449 1, II | ez a harang: „gingalló!”~A gyermekek olyan jól alusznak.~
450 1, II | Hanem az, aki ébren volt, s a lovakat hajtotta: az talán
451 1, III | világosság hatolt szempilláira.~A gyermek ezúttal igen szeretetreméltó
452 1, III | szeretetreméltó volt, mint szokták a gyermekek, ha jól kialhatták
453 1, III | Milyen jó, hogy nem hallom a nevelőnőt zsémbelni. Ugye
454 1, III | nekem reggelire. Én szeretem a hideg puncsot. Meg nem engedem,
455 1, III | hogy ön fárassza magát a csokoládéfőzéssel.~Azzal
456 1, III | ártatlan naivságával odafutott a csemegéző asztalhoz, felkuporodott
457 1, III | asztalhoz, felkuporodott a szófára, hosszú alsó öltönyével
458 1, III | alsó öltönyével betakarva a meztelen lábait, s megkínálta
459 1, III | mártogatni.~– Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett még?~–
460 1, III | kerestetett még?~– Nem biz a, kicsikém. Hanem majd mindjárt
461 1, III | nekiindulunk mi őt felkeresni. A grófné nem is tudhatja még,
462 1, III | Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz ment gyermekbálba,
463 1, III | éjszaka nem bocsátják haza a kis táncosnőket, hanem lefektetik
464 1, III | lefektetik szépen, s azután a nagyok folytatják a táncot
465 1, III | azután a nagyok folytatják a táncot reggelig. Ön után
466 1, III | jutott eszembe. Féltem, hogy a mama haragudni fog, magánkívül
467 1, III | meglátja ön. Ugye, eljön velem a mamához? El fogja mondani,
468 1, III | hadd csókoljam meg. No, ezt a másik csókot meg vegye át
469 1, III | másik csókot meg vegye át a barátja számára. Őt nem
470 1, III | én atyám volna.~Az öregúr a könnyekig engedte magát
471 1, III | monda kis vendégének – ebben a nem utcára való öltözetben
472 1, III | mehetünk ki várost járni, a mamát is megijesztenők vele.
473 1, III | azt teszem, hogy elmegyek a pipereárushoz önnek valami
474 1, III | Addig mulassa ön magát a bubával.~– Nagyon szép buba!
475 1, III | ültetve. Nem szabad neki a földön heverni. Philine-nek
476 1, III | milyen ostoba vagyok! Csak a keresztnevemet tudom: „Amélie”. –
477 1, III | tudom: „Amélie”. – Lássa: a polgárleányoknak könnyű
478 1, III | hát honnan tudnám, mi a családi neve? Én csak úgy
479 1, III | öregurat még meg is nevettette a kis bohó portéka.~– Hát
480 1, III | Ah, haha! – nevetett a kisleány, tenyereit összecsapva. –
481 1, III | sem tudok kibékülni azzal a gondolattal, hogy a kétágú
482 1, III | azzal a gondolattal, hogy a kétágú villát „i grec”-nek
483 1, III | mondá az öregúr. – Hát a virágokat szereti-e ön?~
484 1, III | volt. Egy évtized előtt a szalonok divatvirágja.~Ennek
485 1, III | szalonok divatvirágja.~Ennek a szirmai hófehérek voltak
486 1, III | voltak rózsaszín heggyel, a belső pilise sötétzöld,
487 1, III | narancssárga kehellyel. A virágkedvelők emlékeznek
488 1, III | emlékeznek rá, hogy ennek valaha a kertészeti katalógusban
489 1, III | virág! – csodálkozék rajta a gyermek. – Jaj, ha egyet
490 1, III | leszakítanom!~– Tessék!~A kisleány leszakított egy
491 1, III | szalagcsokrába tűzte.~– Mi a neve ennek a gyönyörű virágnak?~–
492 1, III | tűzte.~– Mi a neve ennek a gyönyörű virágnak?~– Nárcisz.~
493 1, III | gyönyörű virágnak?~– Nárcisz.~A gyermek a szóra felugrott
494 1, III | virágnak?~– Nárcisz.~A gyermek a szóra felugrott helyéből
495 1, III | arccal.~– Ah! Nézze ön! Erről a szóról eszembe jut, hogy
496 1, III | jut, hogy hol lakunk! Hát a Palais des Narcisses-ban!
497 1, III | virágom!~S azzal megcsókolta a gyermek hálateljesen azt
498 1, III | gyermek hálateljesen azt a virágot, mely megmondta
499 1, III | neki az anyja palotájának a nevét.~– Mármost sietni
500 1, III | Alfred Cambray.~– Óh, azt a másikat én elfelejtem: csak
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10500 | 10501-10997 |