Rész,  Fezejet

1     3,  III|  sóhajta fel a leány, még egy keserves pillantást vetve a megaranyozott
2     5,  I  |   rovást nyugtatványozott egy keserves felkiáltással: azalatt a
3     6,  I  |       olvasmányai közül Marie keserves zokogása riasztá föl.~A
4     6,  I  | Dávidomat.~S ismét rákezdte a keserves zokogást.~– Hm! Hogy tud
5    10,  III|     Odáig igen. Hanem azontúl keserves.~– Jól van. Te itt a postánál
6    10,  IV |   berken át a dűlőutakon, ami keserves munka volt. A lovak elbukdácsoltak
7    12,  I  |      pihenés, s nappallá tett keserves éjszakák; szép zöld erdők,
8    13,  I  |  homlokára csapva, s az olyan keserves hangon ejtett kiáltás, hogy