Rész,  Fezejet

1     1,  III|     szedje.~– Adieu, hölgyeim! uraim!~Akkor azután afölött támadt
2     1,  IV | valóságos csodagyermek volt.~– Uraim és hölgyeim – monda a gyermek,
3     1,  IV |   háziasszonynak.~– Megengedik uraim és hölgyeim! – szólt a kis
4     1,  IV |   azokon a nagy kék szemein.~– Uraim és hölgyeim! – monda. –
5     1,  IV |        fog elbánni.~– Nos hát, uraim és hölgyeim, folytassuk
6     2,  I  |         Csak semmi ceremóniát, uraim! – kiálta csengő hangjával,
7     2,  II |    napirenden levő tárgyhoz.~– Uraim és hölgyeim – kezdé – engedjék
8     5,  II |    többet is tud. Figyeljenek, uraim és hölgyeim!~Azzal ismét
9     5,  III|    fedetlen fővel így szólt:~– Uraim! Önök tanúi voltak, hogy