Rész,  Fezejet

1     1,  III|    avatva.~Cambray gúnyosan mosolygott.~– Önök valószínűleg felkutatták
2     4,  II | Mikor elvégezte a zokogást, mosolygott; még a könnyeken keresztül.~–
3     5,  III|    le.~Az ezredes különösen mosolygott.~– Gróf úr! Én önnek a becsületszavát
4     5,  V  |     levél?~A leány szomorún mosolygott, s csendesen bókolt a szép
5    11,  IV |    alatt mint hadnagy. Csak mosolygott a bosszantásokra, s nem
6    13,  I  |    rápillantott; Doboka úgy mosolygott, ahogy nagyon megijesztett
7    13,  I  |   hogy Lajosra és Katalinra mosolygott.~– Ez a dal nem tinektek