Rész,  Fezejet

1     4,  III|       megköszönném önnek a nemes, lovagias vakmerőséget, amit nem tudom,
2     5,  III|         Én hiszem, hogy a kérdező lovagias ember, s a lovagszóban megnyugszik,
3     5,  III|        tanúim, hogy én önt minden lovagias forma és szabály szerint
4     5,  III|          őszintén megbánva, azért lovagias készséggel megkövetést és
5     5,  III|         Egész modora oly őszintén lovagias volt, hogy lehetetlen volt
6    10,  V  | megtámadatlan nem hagyja.~Nemcsak lovagias büszkesége, de a katonai
7    13,  I  |          végett.~Vavelre maradt a lovagias kötelesség a hölgyeknek