Rész,  Fezejet

1     1,  III|          derék férfi. Ezt soha nem fogjuk elfelejteni.~– Mennyi gyöngédség! –
2     1,  III|       magát, mi az orrán keresztül fogjuk önbe beletölteni a levest.~
3     1,  III|            fonalamat is.~– Azt nem fogjuk tenni, Cambray úr; ellenkezőleg
4     1,  III|          ellenkezőleg nagy gonddal fogjuk őrizni önnek az életét.
5     1,  III|      kalapja után nyúlva. – Mi itt fogjuk önt felejteni, mindaddig,
6     1,  III| viszontlátásig, uram.~– Amikor fel fogjuk egymást váltani a börtönben!~
7     7,  V  |         gondját.~– Őt is magunkkal fogjuk vinni? – szólt, félig ajánlva,