Rész, Fezejet
1 2, III | hangon mondá:~– A nevem Vavel de Versay Lajos. Egyes v-vel
2 4, I | I.~Vavel gróf (ahogy ő magát levelein
3 4, I | kör mulatságaiból. Magát Vavel grófot letelepedése első
4 4, I | lóháton. Amint megpillantotta Vavel hintóját, egyszerre letért
5 4, I | falu gyermekeinek, miként Vavel gróf. Ezek őtőle a Névtelen
6 4, I | ekként történt:~Egy napon Vavel gróf megint levelet kapott
7 4, I | bízom az elhatározást.”~Vavel gróf kénytelen volt kapitulálni.
8 4, I | maguktól, ily ifjú korukban.~És Vavel grófnak kötelessége a gyanakodás.
9 4, II | Szeress te engemet.”~Vavel gróf kezéből kihullott a
10 4, III | De vajon ugyanazt, amit Vavel gróf elkövet, nem teheti-e
11 4, III | bizonyosságot szerzett magának Vavel gróf, mégpedig egy igen
12 4, III | angolkert bozótjai közé.~Vavel nem futott utána, hanem
13 4, III | rablóbanda ellen és győz!~– Én Vavel gróf vagyok – sietett a
14 4, III | Szép egyezkedés! – szólt Vavel felgerjedten, a tüzes serpenyőre
15 4, III | száját, szabadítsa azt meg.~Vavel átment a hálószobából nyíló
16 4, III | Meg nem halt… – szólt Vavel az ágyon fekvő némber arcát
17 4, III | mi? – sürgeté a bárónő.~Vavel emlékezett már e nő arcára.
18 4, III | természete van – dörmögé Vavel –, ha az egyszer elájul,
19 4, III | értek az érvágáshoz – monda Vavel.~– Ah. Ön uram?~– Valamikor
20 4, III | szemeit felnyitotta, s fejét Vavel karjára nyugtatva találta –,
21 4, III | fogok vigyázni magamra.~Vavel gróf értette ezt; de más
22 4, III | urak, kielégíthessem őket.~Vavel gróf, látva, hogy a bárónő
23 4, III | okát. – S azzal kivette Vavel kezéből a görcsös botot,
24 4, III | zálogul az ottmaradásra.~Vavel gróf mindenre egyébre gondolt,
25 4, III | No, ilyen vizsgálatra Vavel grófnak volt legkevesebb
26 4, III | nyomatékául egyet ütött Vavel vasas végű botjával a parkettra.~–
27 4, III | engedem nyomorultul elveszni.~Vavel gróf e szónál önkéntelenül
28 4, III | ujját feltűrve, megmutatta Vavel grófnak a márványsima kart,
29 4, III | nyújtá kezét a grófnak. Vavel gróf búcsút vett. Eltávoztában
30 4, III | rögtön visszatért a terembe.~Vavel pedig sietett haza.~Henryt
31 4, IV | nem végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez lépve, kivett
32 4, IV | sokat hallgatnak az égben.~Vavel leült az asztal mellé.~–
33 4, IV | mert nem lehet velük lőni.~Vavel gróf odasietett a fegyverszekrényéhez,
34 4, IV | hanem csak pernahajderek.~Vavel gróf addig nem nyugodott
35 4, IV | aztán egy újabb talány állt Vavel gróf elé.~Hát akkor miféle
36 4, IV | találgatás.~*~Egy hézagot talált Vavel gróf a rabló előadásában.
37 4, V | olyan bolond leszek, mint ő.~Vavel Lajos azt mondta rá:~– Az
38 4, V | mikor már készen volt. Vavel meg volt vele elégedve.~
39 5, I | teljesen meg lehetett nyugtatva Vavel Lajos. Sátán Laci tanácsa
40 5, I | nézve még mindig létezik.~Vavel Lajos, mint afféle külföldről
41 5, I | nem kedveskedhetünk többé.~Vavel gróf mindamellett hajlandó
42 5, I | sors igen szépen kisegíté Vavel Lajost ebből a tépelődésből.
43 5, I | egészen meg lehetett nyugodva Vavel gróf, hogy a rablók nem
44 5, I | tudta a leghelyesebb módját Vavel. Az obszervatóriumából kileste,
45 5, I | már ott találta a kapusnál Vavel névjegyét, viszonzásul a
46 5, I | Ezt a látogatást aztán Vavel másnap reggeli három órakor
47 5, I | órakor is az ágyban?~Azzal Vavel behajtotta szépen a névjegye
48 5, I | az uradalmi lovardában.~Vavel Lajos sokszor elnézte e
49 5, I | tömörebb, közvetlenebb. Vavel azt is elnézi gyakran, kivált
50 5, I | Egy körülményt megjegyzett Vavel: azt, hogy amíg a mulatság
51 5, I | jutalmakat el nem engedik.~Vavel gróf korát messze megelőzött
52 5, I | Katinka bárónő kezdett Vavel grófra nézve egészen közönyös
53 5, II | őszi napon arról értesült Vavel gróf tiszteletes Mercatoris
54 5, III | zárt udvar túlsó ajtaján.~Vavel gróf minden levélnek a borítékán
55 5, III | Válaszoljon, hány órakor jöjjek?”~Vavel Lajos elbámult a levélen.
56 5, III | egész igézetével hathasson Vavel grófra. Aztán hirtelen megkapta
57 5, III | írásgörcsökben szenved.~Vavel gróf azon az oldalán érezte
58 5, III | szívesen látott vendégem.~Vavel gróf az ajkába harapott.
59 5, III | javára szokta beíratni, Vavel gróf kegyajándéka címe alatt.~
60 5, III | Ange-e, vagy valaki más?”~Vavel gróf arca csupa tűzláng
61 5, III | gondolni. Ön nem a magáé…~Vavel megdöbbent; a szó félbeszakadt
62 5, III | kocsizni lefátyolozottan.~Vavel most egyszerre hahotában
63 5, III | nagy-e így a hasonlatosság?~Vavel szótlan lett a bámulattól.
64 5, III | szóra – kettejük közül. Az Vavel volt.~A hölgy nevetett.~–
65 5, III | ön csak nem fél talán?~Vavel még tétovázott.~– Bárónő.
66 5, III | fogok itt a fenyőköröndben.~Vavel felment a várba, felvette
67 5, III | a két pisztolyt! – szólt Vavel, szétnyitott köpenye alul
68 5, III | Ezredes úr!~Ne keresse ön Vavel grófnál Barthelmy Ange asszonyt; –
69 5, III | Landsknechtsschild Katalin.”~Vavel bámulva tekinte a hölgyre.~
70 5, III | mindenütt meghurcolhatja.~Vavel Lajos hosszasan nézett a
71 5, III | Ha ezt a nevet kitalálta Vavel Lajos, akkor nem tehetett
72 5, III | karjával belekapaszkodott Vavel karjába. S az ilyen karonfogásnak
73 5, III | Csodálatos érzés volt az, mikor Vavel e hölgyet maga mellett látta
74 5, III | hölgy.~– Minek? – monda Vavel.~– Azt regélik, hogyha egy
75 5, III | kart, melyre támaszkodott.~Vavel gróf arcán semmi indulatváltozást
76 5, III | törekedtek.~– Gróf úr! – szólt Vavel elé lépve – van szerencsém
77 5, III | Barthelmy Léon ezredes vagyok.~Vavel Lajos olyanformát dörmögött,
78 5, III | viselő dragonyos ezredtől.~Vavel gróf készséggel sietett
79 5, III | kérdéssel: vajon az a hölgy, aki Vavel gróf kíséretében szüntelen
80 5, III | Ange-e: az én feleségem?~Vavel Lajos erre a legcsendesebb,
81 5, III | között hátrahagyni.~E szónál Vavel gróf indulni készült.~Barthelmy
82 5, III | ugyanazon hangon kiálta vissza Vavel gróf:~– Azt a célt pedig
83 5, III | kiváncsisággal bámultak a Vavel gróf oldalán álló hölgyre,
84 5, III | Léon még aközben is, amidőn Vavel gróf előtt meghajtá magát,
85 5, III | Katalin sikoltva veté magát Vavel keblére, két kezét esdeklően
86 5, III | micsoda önre nézve ez úrhölgy?~Vavel gróf egy percig sem gondolkozott
87 5, III | a hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja körül összekulcsoltan
88 5, III | Meg van ön ezzel elégedve, Vavel gróf? – szólt aztán sisakját
89 5, III | lehetetlen volt rá neheztelni.~Vavel odanyújtá neki a kezét.~
90 5, III | uraik lovaival együtt.~Vavel grófnak itt kellett várni
91 5, III | voltak azok, amik visszatéret Vavel szívében egymást űzték.
92 5, III | szerethetett. – És amit Vavel tett, kötelessége is volt
93 5, III | volt, mert érezve volt.~Vavel gróf ismét a park hátulsó
94 5, III | eltűnt a fűzfák között.~Vavel Lajos sokáig ott állt a
95 5, IV | úrhölgy, aki a Névtelen Várban Vavel gróffal együtt lakik, azonos
96 5, IV | órában a fátyolos hölgyet Vavel gróffal kikocsizni, és hazatérni
97 5, IV | zivatart mennyire felkölti Vavel gróf ellen. Hiszen ha ez
98 5, IV | az a fátyolos hölgy, aki Vavel gróffal lakott a Névtelen
99 5, IV | annál inkább nyert ügye lett Vavel grófnak. Barthelmy ezredesnek
100 5, IV | lefátyolozott hölgyet látni Vavel gróf mellett. Nem kocsiztak
101 5, V | V.~Vavel Lajos csak az ebédnél találkozott
102 5, V | írni, olvasni tudó fiú. Vavel gróf azért szerette, hogy
103 5, V | fölpattant, s azon előrohant Vavel gróf, dühösen, mint egy
104 5, V | csendesen bókolt a szép fejével.~Vavel kivette zsebéből az elfogott
105 5, V | oldalára fordítá a levelet Vavel, ott meg a pecséten a leány
106 5, V | a leány csendesen.~Erre Vavel felugrott, s odament eléje:
107 5, V | meg, hogy milyen a halál!~Vavel Lajos bámulva hallgatá ez
108 5, V | képes. Ekkor ezt mondta neki Vavel gróf:~– „Madame!” Amiket
109 5, VI | fölfedezés még szigorúbbá tette Vavel Lajosra nézve a Névtelen
110 5, VI | kiszabadulásról gondolkozik.~Most már Vavel sohasem merte elhagyni a
111 5, VI | nyílt ki.~Meg is lepte, Vavel Lajos kilökte a széket maga
112 5, VI | önnek a számára hagytam.~Vavel Lajos szótlanul elhagyta
113 5, VI | rágalmazásától visszhangzik.~Vavel Lajos másnap elküldte a
114 5, VI | tökéletes munkájáért. – Vavel grófhoz aztán el se mert
115 6, I | I.~Egy délelőtt Vavel Lajost olvasmányai közül
116 6, I | akit eltaposott! – dörmögé Vavel Lajos. – Hát az, aki népeket
117 6, I | volt az a nő, amilyennek Vavel gróf állítá. Fájós lábai
118 6, I | elrontott pástétomról volna szó.~Vavel nem kérdezett többet, hanem
119 6, I | húzódva.~– Henry! – kiálta Vavel, odasietve hozzá. – Te rosszul
120 6, I | szabad! – kiálta indulatosan Vavel. – Hát nem tudod, hogy neked
121 6, I | Tudom, hogy meg kell halnom.~Vavel Lajos úgy járt, mint sok
122 6, I | kiálta a haldoklóra haragosan Vavel. – Mit rémíted itt magadat
123 6, I | nincsenek bűneid! – kiálta Vavel türelmetlenül. – Esküszöm
124 6, I | kárhozni. El kell kárhoznom.~Vavel most már kijött türelméből.~–
125 6, I | Mi atyánk az égben!~Még Vavel Lajos sem tagadhatta meg
126 6, II | Névtelen Vár lakóira nézve.~Vavel Lajos egyetlen utolsó barátját
127 6, II | volt és nagyon hallgatag.~Vavel Lajos alakja a haldokló
128 6, II | terjedve egész Európa-szerte, s Vavel Lajosnak volt azokkal összeköttetése,
129 6, II | ember bízhatta a titkát. Vavel Lajos hollandi bankárja
130 6, II | tyúktenyésztő volt. Ugyanaz volt Vavel Lajos is. Időközönként a
131 6, II | Időközönként a bankár küldözött Vavel grófnak gondosan, katulyába,
132 6, II | 5-10 frankba. De azokban Vavel Lajosnál sohase lett csirke;
133 6, II | népet, mely között lakott Vavel Lajos, e két levelezőjének
134 6, II | érzete kirítt minden sorából. Vavel azt képzelte, hogy az egész
135 6, II | elmérgesítse gyűlöletté.~Vavel Lajos arra a következtetésre
136 6, II | otthon hagyták.~Ezt tudta Vavel jól. Pedig az ő eszméinek
137 6, II | akik elvérzenek: franciák, Vavel rokonai. Az ő vére fecskendi
138 6, II | hozzá!”~Mikor ezeket olvasta Vavel, mint a kalitkába zárt tigris,
139 6, II | még fájóbb volt a vérnél. Vavel Lajosnak megküldé a könyvárusa
140 6, II | egyedül, sötét falai közt Vavel, aki várja a „biafora!”
141 7, I | márkát.~Ezek közé tartozott Vavel Lajos.~Az alispán feladata
142 7, I | csak az elébb mondani?”~Vavel ezúttal mosolygásra kényszeríté
143 7, I | ösztön csillapíttassék.~Vavel Lajos e szókra nem fojthatta
144 7, I | okot nem tudok találni.~Vavel gróf kezdte észrevenni,
145 7, I | attul a másik donnátul!~Vavel Lajos nem haragudott meg;
146 7, I | magamat tartani – mondá Vavel, komoly ábrázattal.~Vendégének
147 7, I | legközelebbi alkalommal.~Vavel Lajos aztán ruhát váltott;
148 7, II | Mehetünk odább! „Jól van!”~Vavel Lajos oly elevenen látta
149 7, II | saját nemzetéből királyt.~Vavel Lajos egész frissiben kapta
150 7, II | leányra. Halkan suttogá Vavel Lajosnak:~– Bámulatos hasonmása
151 7, II | rebegé. – Én nem értem önt.~Vavel gróf erre szótlanul átlépett
152 7, II | virágokat ápol Lajos titokban?~Vavel Lajos bevezette kézen fogva
153 7, II | Azt szívesen – szólt Vavel gróf, s indult a dolgozóasztalához.~
154 7, II | azt nem engedi meg Isten!~Vavel Lajos elbámult a leánynak
155 7, II | Az alispán odadörmögött Vavel fülébe.~– Bizony Isten!
156 7, II | Kibeszéli kezünkből a kardot.~Vavel mosolyogva nyugtatá meg:~–
157 7, II | magasztos alak előtt, mint Vavel gróf rejtélyes védence,
158 7, II | kézcsók alatt félretekintve Vavel Lajosra, azt mondá neki:~–
159 7, II | kedves, szép világ!”~És Vavel Lajosnak, aki ott állt a
160 7, III | vagyok híva a Névtelen Várba Vavel grófhoz; aki ma eljegyzést
161 7, III | a násznagyra.~– Igenis. Vavel Lajos gróf által küldve
162 7, III | vetélytársa, szép Katalin húgom! Vavel grófnak se nem felesége,
163 7, IV | IV.~Vavel most kezdett csak higgadtan
164 7, IV | Katalin rózsaszín ambrélája.~Vavel izgatottan sietett eléje.~–
165 7, IV | eddig is így lett volna!~Vavel Lajos gyönyörtől eltelve
166 7, V | Hogy lehetne az? – kérdé Vavel Lajos elbámulva. – Hisz
167 7, V | szeretett királynénkért. Vivát!~Vavel Lajos összecsörrenté poharát:
168 7, V | én királynémra! – kiálta Vavel, felhevült fejjel, magasra
169 7, VI | itt nem maradhat, midőn Vavel grófhoz, a Fertő-vidéki
170 7, VII | az.~– Tudja ön, hogy én Vavel grófnak felesége leszek?~–
171 7, VIII| eszembe. Az most nálam van. Vavel a mérnöknek ajándékozta
172 8, I | meg, spektábilis – kezdé Vavel Lajos –, hogyan lehetett
173 8, I | fel, türelmét veszítve, Vavel Lajos. – Bonaparte ellen
174 8, I | De hisz ez olyan – kiálta Vavel, öklével az asztalra ütve, –
175 8, I | mint ember, ló és kard!~Vavel Lajos nem tűrhette tovább
176 8, I | vágta magát a karszékében Vavel, kétségbeesett lemondással.~–
177 8, I | Átszökött! – kiálta fel Vavel Lajos, felugorva helyéből,
178 8, II | fog majd azon hasítani!~Vavel Lajos, amint kastélya kapuit
179 8, II | a hazájáért, királyáért.~Vavel Lajos szabadcsapatának valamennyi
180 8, II | ezekből állt „Fertőszegi” Vavel gróf bandériuma, melynek
181 8, II | másik voloncsapatja is volt Vavel Lajosnak, Sátán Laci embereiből,
182 8, III | jobbágyfiúk voltak – jegyzé meg Vavel gróf –, akik tíz krajcár
183 8, III | hangzott: „Ki vagy? megállj!”~Vavel kisietett a sátorból, s
184 8, III | Odahozták nagy diadallal Vavel elé, hogy kémet fogtak.~
185 8, III | elé, hogy kémet fogtak.~Vavel ráismert, s azt mondá: „
186 8, III | elfogóinak.~– Jer utánam – mondta Vavel a rejtélyes cimborának,
187 8, III | szándékáról tudósítani.~– Add ide.~Vavel átvette az elfogott levelet.~–
188 8, III | akkor elég pihenés maga.~Vavel kiment a sátorból, hogy
189 8, III | dandárvezéreinek, azt tudta Vavel.~A felnyitott levél terjedelmes
190 8, III | Legelőször is az aláírást nézte Vavel.~„De Fervlans márki.”~Úgy
191 8, III | fogva”…~… Ah, hogy forrott Vavel ereiben minden csepp vér!
192 8, III | s fényesebbnek találta Vavel Lajos szemeit mindannál,
193 8, III | jutott volna a kezem közé.”~Vavel Lajosnak a szívdobogása
194 8, III | elveszem tőle erővel.”~Vavel Lajos azt sem vette már
195 8, III | uralkodónői eszménykép lehet.”~Vavel Lajos felugrott dühösen,
196 8, III | stb.~De Fervlans márki.”~Vavel Lajos egy pillanatig sem
197 8, III | elhagyva a kunyhót, s mire Vavel kiment utána, hogy utasítsa,
198 8, III | könny szentelte esküjében?~*~Vavel nem ment vissza az adomázó
199 8, III | dörgése nem hallik idáig.~*~Vavel Lajos még az éjjel tudósítá
200 9, I | hátha nem volna is az?~Ha Vavel Lajos csak egy közönséges,
201 9, I | dolga azt kitalálni. – Önnek Vavel Lajos szerelmét adta, többet
202 9, I | igyekezzék vele föltalálni Vavel Lajost, akárhol a táborban.~–
203 9, III | számítani fél éjszakán át.~*~Vavel Lajosnak nem az volt az
204 9, III | betoppant Mátyás mester Vavel sátorába.~Az ezermesternek
205 9, III | hogy csak hadd segítsenek Vavel hívei a császárságot megbuktatni,
206 9, III | helyreállítják a köztársaságot; Vavel hívei meg arra gondoltak,
207 9, III | állt a zárt hintó, mely Vavel Máriáját elvigye – jó helyre.~
208 9, III | nemesnek a nyaka.~Emiatt Vavel Lajosnak egész éjjel résen
209 9, III | rúdjával lefelé állt az égen. Vavel Lajos az őrtűzhöz visszatérve,
210 9, III | csillag futott alá az égről.~Vavel Lajos olvasta egymás után
211 9, III | világánál már messziről látta Vavel Lajos kivirulni a majoroslány
212 9, III | fenekéről; s aztán futott Vavel felé.~Ah, ezek a földet
213 9, III | hördült fel rémülten Vavel, s fegyvere csőszáját a
214 9, III | fejét.~– Ezt megérdemeltem.~Vavel Lajos végigtörülte arcát
215 9, III | a hat ingecske – dörmögé Vavel –, és az okiratok, – a bizonyítványok, –
216 9, III | Így szeretem! – kiálta Vavel, s önkénytelenül kezét nyújtá
217 9, III | megszorítá a hölgy kezét.~ ~Vavel Lajos ébredőt trombitáltatott,
218 10, II | vele?~– Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába szegődött
219 10, III | kétségtelenül utolérik.~Vavel Lajos szintén csak éjfél
220 10, IV | leánynak és az elősiető Vavel Lajosnak.~Ne féljenek! Még
221 10, V | mesével határosak voltak.~Vavel Lajos csapatját már Eszterházán
222 10, V | révcsárdánál rostokolni készül.~Vavel lovasai sem pihenhették
223 10, V | az egy Istenről az égben.~Vavel értette őt egészen. A nő,
224 10, V | olyan nagyon jól nevet. Vavel Lajosnak meg kellett azt
225 10, V | berkekhez közelített, ott Vavel csapatjának egy részét csatárláncra
226 10, V | Ezt a helyet foglalta el Vavel tartalékjával, lovasait
227 10, V | és csúffá teszi.~– Ezek Vavel volónjai – monda De Fervlans,
228 10, V | szódafőző. Jól ismerem a helyet. Vavel úr főcsapatjának ott kell
229 10, V | adjon rá.~Ennek is tudta Vavel az ellenfogását. Egyszerre
230 10, V | puskagolyóba beleüsse a fejét.~Vavel sértetlenül közelített ellenfeléhez,
231 10, V | blanc! (bádogmárki) – kiálta Vavel gróf. – Leányt vártál, legényt
232 10, V | foglalja el a figyelmét. Vavel grófot egyik hadnagya fogadta:
233 10, V | szicíliai.~Az összecsapásnál Vavel úgy kicsapta a kardot ellenfele
234 10, V | két tűz közé kerítsék.~– Vavel! vigyázz! – kiálta teljes
235 10, V | engemet el fogsz feledni.~S Vavel egyre közeledett a kelepce
236 10, V | most már gyalog igyekezett Vavel közelébe jutni. Futni is
237 10, V | azzal egy sortüzet küldtek Vavel fekete volónjainak a hátába.~
238 10, V | semmi trombita-jelszóra.~Vavel is hallotta a háta mögött
239 10, V | hogy a kornétást elfogja.~Vavel Lajos, látva a veszedelmet,
240 10, V | csodálatát is felkölti, s Vavel lovag ezúttal remekelt.
241 10, V | legdühösebb démonai, mialatt Vavel volónjai kisegítik a kornétást
242 10, V | Sátán-csapat leverésére.~Vavel Lajos pedig a nyomába.~Most
243 10, V | elfogják: ez a levél jogot ád Vavel Lajosnak, hogy őt arra az
244 10, V | Fervlans remek lövő volt.~Vavel Lajos látta ellenfele előkészületét.
245 10, V | pisztolyába tömte.~– Jó éjszakát, Vavel lovag! – kiálta De Fervlans. –
246 10, V | marquis de fer blanc! – monda Vavel Lajos, s minden célozgatás
247 10, VI | visszavonulási útjokat megtalálni.~Vavel Lajos volónjai egész a hídig
248 10, VI | átokmondás fog őközötte és Vavel között állni, mert ő volt
249 10, VI | közelből, a háta mögül. – Vavel Lajos.~Nézte, hallgatta,
250 10, VI | milyen asszony vagy te!~*~Vavel fekete volónjai becsülettel
251 10, VI | közül is több ott veszett, s Vavel Lajos a csata utáni éjszakát
252 10, VI | sem volt előtte több, mint Vavel Lajos. De még annak a menyasszonya
253 11, I | hosszú, hosszú történetet.~Vavel gróf, amint portyázó csapatjával
254 11, I | táborozás gyors eseményei Vavel Lajost mindennap új meg
255 11, I | egészen nyugodt lehetett Vavel Lajos. Mindennap felkereste
256 11, VII | lovasezred két osztagával és Vavel gróf halálfejes volónjaival.
257 11, VII | Zirchich mérnökkari főtiszt és Vavel Lajos gróf.~Ez a sok mágnás
258 11, VII | őrnagy a bácskaiakkal, meg Vavel volónjai úgy szétverték,
259 11, VII | verekedtek a lovasokkal, azalatt Vavel leszállítá volónjai egy
260 11, VII | azután a Meskó dandára, Vavel csapatjával együtt, ismét
261 12, I | hogy a komáromi örömnapból Vavel Lajosnak semmi rész nem
262 12, I | vesztettek.~– Hol? Mikor? – kérdé Vavel elbámulva.~– Hát most ötödnapja.
263 12, I | hátra volt még a rosszabb.~Vavel nem tűrheté már, sürgetve
264 12, I | hercegasszony? – kiálta Vavel indulatosan.~Mátyás mester
265 12, I | tábornok.~– Guillaume! – szólt Vavel megrettenve.~– Guillaume
266 12, I | potentátot őriznének ottan.~Vavel néma dühvel járkált fel
267 12, I | hagytam őt el? – vádolá magát Vavel. – Miért nem tettem azt,
268 12, I | hogy vannak, mint vannak.~Vavel nem hallott már semmit.~–
269 12, I | ültessenek mellé. Úgy is tettem.~Vavel letörlé könnyeit. Restellte,
270 12, I | szoktam. Más is megteheti.~Vavel Lajos odatartá a fülét,
271 12, I | rövid közlemény volt az.~De Vavel Lajost egyszerre egész emberré
272 12, I | a pénzt, s úgy osont el Vavel szállásáról, mintha lopott
273 12, II | mikor odébb mentek.~Ezek Vavel volónjai voltak. A sűrű
274 12, II | tán németül Rundenturmnak.~Vavel csapatja ezt a kerek sáncot
275 12, II | meglátszik e templom tornyából.~Vavel maga felment a toronyba,
276 12, II | utat.~Ekkor egész közel ért Vavel csapatja.~Egy jelszóra hirtelen
277 12, II | egyenlőtlen harcot fogadtak el Vavel könnyű lovasai ellen, kik
278 12, II | viadalt elfogadni készen, s Vavel Lajosnak egész fölényét
279 12, II | Dieu! Ne tuez pas Arthur!~Vavel Lajos udvariasan üdvözlé
280 12, II | üldöztetve a volón csapat által.~Vavel maga is leszállt a lóról,
281 12, II | Az izenet így szól: „Én, Vavel de Versay Lajos gróf, a
282 12, II | tovarobogott az országúton. Vavel Lajos pedig az utazóhintót
283 12, II | kifakadásokkal halmozta el Vavel grófot.~– Ez népjogsértés!
284 12, II | kellemes lehet – hagyta rá Vavel. – Csodálom, hogy ezt a
285 12, II | összecsapva a kezeit a párizsi nő.~Vavel nem állhatta meg, hogy ne
286 12, II | künn állt a kapujában, ahol Vavel megállíttatá a hintót, s
287 12, II | lepihenjen, akkor aztán így szólt Vavel a tábornoknénak:~– Akarja
288 12, II | tudta, hogy ővele tréfál-e Vavel gróf vagy a lelkésszel.
289 12, II | tabló, asszonyom? – mondá Vavel gróf. – Beillenék a Notre
290 12, III | egy kilencvenes matt volt Vavel gróf kezében, mert ha ugyanaz
291 12, III | lehetett csapni a kártyát. Vavel volt nyereségben, nem volt
292 12, III | hölgyeket szabadon bocsátja.~Vavel odasietett megszorítani
293 12, III | címerrel.~Az oltalomlevél szólt Vavel de Versay, expatriált francia
294 12, III | és védelem biztosíttatik.~Vavel Lajos nagyon sokáig tanulmányozta
295 12, III | kapitány.~– Nem – szólt Vavel, kezét nyújtva neki. – Egy
296 12, III | itt lesz.~– Értem! – szólt Vavel elmosolyodva.~– No ha érti
297 12, III | a nyomatott proklamáció.~Vavel összevonta homlokát, s kedvetlenül
298 12, III | irallal mindjárt fel is jegyzé Vavel térképére is.) Ön természetesen
299 12, III | elevenebb volt, mint azelőtt.~Vavel nagy pátosszal fogott hozzá,
300 12, III | hogy Clarisse és Margot Vavel gróf kezébe kerültek, odadobta
301 12, III | érdeme nincs. Egyedül önnek, Vavel gróf. Ez pokoli ötlet volt
302 13, I | úton vonultak Börcs felé.~Vavel fekete lovagjai azt hitték,
303 13, I | Hüvelybe a kardot! – vezényelt Vavel gróf. – Négy hétig nem verekszünk.
304 13, I | másik végén kivonult. Csak Vavel maradt egyedül hátra Mátyás
305 13, I | Nagyon édes – mondta Vavel, megcsókolva a delnő kezét. –
306 13, I | házat is el nem hagyták.~Vavel gróf azonban nem várt a
307 13, I | s trombitaszóval felelt. Vavel Lajos előmutatta az oltalomlevelet,
308 13, I | Alkonyat után érkezett meg Vavel Győr alá.~A nyolc órát éppen
309 13, I | Azokon most holnap reggelig Vavel grófot be nem bocsátják.
310 13, I | a városba.~Hiszen látott Vavel már bombáktól összezúzott
311 13, I | a polyvát rakták zsákra!~Vavel grófnak és trombitásának
312 13, I | egész inszurgens sereg. Vavel, amint keresztül bírt hatolni
313 13, I | hajdúja strázsál ott most.~Vavel sarkantyúba kapta paripáját,
314 13, I | egy kefe volt a kezében. Vavel láttára csizmát, kefét kiejtett
315 13, I | három megrettent, amint Vavel közéjük lépett. Az alispán
316 13, I | alkalmával keresztülment, mikor Vavel olyan vadul rápillantott;
317 13, I | suttogá lenyomott hangon Vavel.~Erre az alispán némán inte
318 13, I | megérdemeltem; – megköszönöm.~Vavel Lajos karjai közé fogta
319 13, I | karszékét az ablakhoz, s Vavel kinyitá az ablakszárnyat,
320 13, I | és itt marad köztetek.~Vavel Lajos keze oly erővel szorítá
321 13, I | a tóba.~*~Ha azt kívánta Vavel, hogy adjon Isten nekünk
322 13, I | ezerötszáz forintért, amit Vavel gróf, mint a megholt leány
|