bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, I | nélkül tisztességes ember e század elején nem szokott
2 1, I | És önnek nem lesz szabad e szerelem viszonzásáról még
3 1, I | leánynak úgy tetszik, mintha e nagy csendben valaki végiglopóznék
4 1, II | tejhordónő; az majd kimenti önt e kényszerhelyzetből, s annak
5 1, II | álmában az a himnusz, ami e nyolc nap alatt épült tündérkastélyt
6 1, III | hozzátartozói.~A forradalom e palotát is elfoglalta, s
7 1, III | crevés”-knek: innen maradt e háztömegen a „Palais des
8 1, III | régibb talán, mint aki e palotát építteté; talán
9 1, III | gyűrűkben vállára omolva.~Mikor e fényes társaság közepett
10 1, III | meg az idegent: – Uram!~E pillanatban azonban egy
11 1, III | dolgoztak ki. Tanúnk van rá, aki e tervet kihallgatta, aki
12 1, III | tervet kihallgatta, aki e levélke széttépett rongyait
13 1, III | önnek színről színre látni e tündéri társaságot – szólt,
14 1, III | Talán a holdban.~– Tanúnk e szót hallotta az ön szájából,
15 1, III | Az államnak érdekében van e titkot felfedezni. Ha megmondja
16 1, III | a barátja?~Az öregember e szóra felállt helyéről büszkén;
17 1, IV | azt is tudja, hogy Fulton e találmányát felajánlotta
18 1, IV | applomb, amivel a gyermek e feladatnak megfelelt, ennivaló
19 1, IV | gyermekeket avatni fel eszközül e halálos játékhoz!~– De hát
20 1, IV | meg volt vesztegetve már e csábító szofizmákkal; –
21 1, IV | föltette magában, miszerint e növénynek a főurak üvegházaiból
22 2, I | magát, s azért kereste ki e félreeső falut állandó rezidenciájául.~–
23 2, I | azon kezdődik, hogy „ím e zöld fáknak kies árnyékában”.~–
24 2, I | orvos, sebész, és nemcsak e vármegyében, de Győr, Komárom,
25 2, I | hippocraticájára nyúlt el e szóra. Csak a kezében levő
26 2, I | francia háború.~A szittya hős e szóra komolyan megrettent.
27 2, II | tud felőle? Van felesége e rejtélyes úrnak?~– Megvallom,
28 2, II | S mi okuk lehet nekik e rejtélyes bújósdi játszásra?~–
29 2, II | fogadalmát megtört égmenyasszonya e vétke vezekléseül azt a
30 2, II | meg, hogy én szót emeljek e kérdésben, melynek részleteiről
31 2, II | disznófejű kisasszony!”~E nem várt megoldás rengeteg
32 2, III | értesült arról, hogy nagyságod e vidék szegényeinek valódi
33 2, III | A várt felelet helyett, e kérdés után megfordult a
34 2, III | kizárólagos birtokosává lesz e földdel egyenlő szélességű
35 3, I | kedvenc színe. De azért e virágokból szakítania nem
36 3, I | lapos, kemény ecsetekkel e patronok segélye mellett
37 3, I | megjegyzései némely eseményekre. E megjegyzéseit tollba mondta
38 3, II | Én azt kívánom tőled e mai napon, hogy taníts meg
39 3, II | repülni, mint a madár! Amióta e várban lakunk, ez a vágyam
40 3, III | benyúlnak.~Az öregek, akik e vadászkastélyt épülni látták,
41 3, III | letörletlenül ott maradt. E csónakban egy magányos férfi
42 3, III | kastély erkélyéről, hogy e csónak mellett úszik egy
43 3, III | Ön ezentúl irtózni fog e tótul.~– Az én kedves szép
44 3, III | imádkozott, hogy ne legyen e haragból semmi.~S az ég
45 3, IV | De nem lehetett hatása e néma kérelemnek, az arckifejezés
46 3, IV | megneheztelve. – Én híva voltam. E borzasztó időben! Azt mondták,
47 3, IV | Marie! – hebegé a kóros, s e pillanatban olyan lett az
48 3, IV | kimennni! – dörmögé a beteg, s e szónál megint végigfutott
49 3, IV | Ah, mint megörvendezteté e szóval a leányt! Az táncolt,
50 3, IV | válni. Nem úszhatik többet.~E naptól fogva nagyon hallgatag
51 3, IV | hogy „szerző ajándéka”. E könyvecskét tudós Mercatoris
52 3, IV | Mercatoris uram írta latinul.~E művecske egy hírhedetté
53 3, IV | emberi kezek közé került. E birtok új tulajdonosnője,
54 3, IV | bárónő mindent elkövet, hogy e nyomorult félállatot emberi
55 3, IV | különböző indulatokat fejez ki. E vízlakó ember még a kutyának
56 3, IV | sírása árulta el, hogy ember.~E füzetke olvasásának kétféle
57 3, IV | hogy meglássam magam is e rendkívüli alakot.~– Nem! –
58 4, I | szokott nemes családok lakják. E tájon lett nevezetessé Magyarország
59 4, I | operaszínházzal és karusszellel; e vidéken volt az úrilak,
60 4, I | világhírűek voltak. Bármely e környéken lakó nemes úrnak
61 4, I | louisdort küldött a lelkésznek e célra; de az adományt kísérő
62 4, I | volt a következés, hogy e fényes adományt a bárónőnek
63 4, I | betűt jegyzett a végsor alá. E leveleket nem kérette ugyan
64 4, I | környezetem felháborodott e merész kívánságon. Tiszttartóm
65 4, I | egyre távozik előle.~Mikor e nehéz küldetést elvállalta,
66 4, II | Senki sem. Egyedül vagyunk.~E szóra a leány lerántotta
67 4, II | Amit ez arc mondott, amit e szemek könnyeiken keresztül
68 4, II | az volt a köszönet.~Mikor e megdicsőült tekintettel
69 4, II | nagyvirágú myosotisokbul, amik e század elején még minden
70 4, II | egyiket odaadta Lajosnak.~E naptól fogva eggyel több
71 4, II | komédiát.~Lajos aggódva látta e méla kifejezést arcán, s
72 4, II | felkiált, s a szemlélő fülét e szó üti meg: „Kedves Lajos!”~
73 4, II | megdöbbentő átváltozás látszott. E megnyúlt vonások, e félig
74 4, II | látszott. E megnyúlt vonások, e félig nyitott ajkak, ez
75 4, III | Marie-t is felbiztatta, hogy e látványt együtt fogják megnézni,
76 4, III | bárónő.~Vavel emlékezett már e nő arcára. Többször látta
77 4, III | regényekben olvashatni.~– Hanem e regénynek lehetett volna
78 4, III | által, hogy tréfára veszi e komoly veszedelmet, maga
79 4, III | hatóság vizsgálatot indítson e rablási kísérlet miatt.~(
80 4, III | szüksége, ahol felelni kell e kérdésekre: ki vagy? mi
81 4, III | hallgatást.~– „Önnek” felfedhetem e kívánságom okát. Ez a nő,
82 4, III | ön ártatlannak tartja őt e merényletben?~– Bizonyosan
83 4, III | nyomorultul elveszni.~Vavel gróf e szónál önkéntelenül nyújtá
84 4, III | nagyon kérem, ön se szóljon e mai találkozásunkról senkinek,
85 4, IV | lássa többé. Távcsövét soha e nap óta nem fordította a
86 4, IV | Aztán, hogy megenyhítse e kegyetlenséget, hozzátette
87 4, IV | saját kéziratát nem látta e vidéken senki. Eszerint
88 4, IV | előkészített betörést tervezzen.~E témából aztán nagy akadémiai
89 4, IV | egészen ismeretlen férfi, e tájon nem dívó népviseletben.~
90 4, IV | monda az idegen halk hangon. E szóra a gróf egyszerre odaszökött
91 4, IV | hüvelykujja volt.)~Hanem e rút arcon volt valami búskomor
92 4, V | falusi leánykák között, akik e napon odajönnek a kapu elé,
93 4, V | aztán még egy fortélya van e csodagépezetnek – magyarázta
94 4, V | nem mozdul rajta. Mintha e homlok domborodásai, e szemöldökök
95 4, V | Mintha e homlok domborodásai, e szemöldökök kiálló izmai,
96 4, V | szemöldökök kiálló izmai, e klasszikus metszésű orr,
97 4, V | harcol. És győz.~És a leány e naptól fogva megtalálta,
98 5, I | őrködő strázsa a kapuban e föltevést egészen kétségtelenné
99 5, I | széles sávot feszítsenek szét e felirattal: SALVA GUARDIA.
100 5, I | hallott vagy olvasott ő e névről valaha valamit? De
101 5, I | szakértők között. Miért vannak e szép bárónőnek oly szilárd
102 5, I | Vavel Lajos sokszor elnézte e mulatságokat vizsgálótornyából.
103 5, I | adni a kürttel a hallalira: e büszke mulatságban nevelkedett
104 5, II | várossal odább fog költözni e napokban. Sopron táján csapatösszpontosítás
105 5, II | csapatösszpontosítás lesz, s e célból Barthelmy csapatja
106 5, II | ugyanannyi jellemet játszva el e kalap alatt.~(Híres két
107 5, II | meglepetés, ami a programon e cím alatt volt följegyezve:~„
108 5, II | Az inszurgens.”~Értettek e név alatt nemesi fölkelőt.~(
109 5, II | szolgálni.~Az alak, akit az e célra felállított színpadra
110 5, III | férfiak egymással szemközt e szó alatt: rövid válasz!
111 5, III | szabad, mozgékony fejhordású, e köpcös tréfa által gyanúja
112 5, III | világ láttára, mielőtt én e vidékre kerültem volna,
113 5, III | az ezredes után futtatom e levéllel. Mire ön a két
114 5, III | találni senkit. Olvassa ön el.~E szavakkal egy levelet vont
115 5, III | érzés volt az, mikor Vavel e hölgyet maga mellett látta
116 5, III | Ez idő alatt annyira övé e hölgy, mint az élő embernek
117 5, III | szigorúan megítélni, ha e körülménynél fogva bennem
118 5, III | kétségei között hátrahagyni.~E szónál Vavel gróf indulni
119 5, III | fogja ön elérni, uram!~S e percben mind a két férfinak
120 5, III | előbb homlokon a másikat.~E válságos jelenetnek egyszerre
121 5, III | legünnepélyesebb bocsánatkérésemet. E hölgy nem Barthelmy Ange.
122 5, III | vetett egy oldalpillantást, s e tekintet tele volt sértő
123 5, III | tele volt sértő gúnnyal.~E fordulat oly gyorsan történt,
124 5, III | megvilágítja az éjjeli tájat. E pillanat alatt Lajosnak
125 5, III | mennyországian édes érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért ily
126 5, III | legőszintébb hódolatomat e vezeklő kézcsókban kifejeznem.~
127 5, III | távolban kíséré őket.~De e távol mégsem volt elég nagy
128 5, III | megértené. Én nem kérdem, hogy e rejtélyes nő önre nézve
129 5, III | mi. De azt tudom, hogy ön e nőre nézve minden. Ne higgye
130 5, III | rossz szívű tudnék lenni, e nőtől, akit nem is ismerek,
131 5, IV | hivatalos volt a herceghez, e szőnyegre hozott tárgy fölött
132 5, IV | gyanúmaradványa eloszlott e felvilágosítás által. Landsknechtsschild
133 5, IV | családja? Vajon mi oka lehet e titkolózásra?~De miért nem
134 5, IV | ennyire vannak egymással!~E felfedezés után a rejtély
135 5, IV | S annyival inkább, hogy e napon túl nem lehetett többé
136 5, V | egy pillanatra megállt. E pillanat alatt az jutott
137 5, V | tikkadt lélegzettel mondá e szókat a kertészlegénynek:~–
138 5, V | vallomásnál, s így nem lett e kész szerencséjéből semmi.)~
139 5, V | haragvó arcába.~– Kinek szólt e levél?~A leány szomorún
140 5, V | megáldom az órát, amelyen e házba belépett! Irtózom
141 5, V | sem bocsáthatnám be ide e falak közé, hogy titkomat
142 5, V | trombitaszavára!~– S sokáig fog-e még e trombitaszó magára váratni?~–
143 5, VI | csillag alakban terül szét.~E virágnak alig van valami
144 5, VI | gondolva, majd meglepi e gyönyörű új virággal, amiből
145 5, VI | maga alul, mikor a leányt e virággal keblén szobájába
146 5, VI | lehet még abban: kivált ha e kiváncsiságot még az a tudat
147 5, VI | ott úsztak a víz közepén.~E csapás miatt Marie kis virágoskertje
148 5, VI | méltatlankodva.~Marie megfeddte e kislelkűségért.~– Önnek
149 5, VI | termés, akkor azt mondja: e bizony csak olyan, ahogy
150 5, VI | bolond ember. Lakik itt e vidéken egy mindenhez értő
151 5, VI | huszonöt évvel készített e tórul és környékéről, az
152 5, VI | forint magától kiöntsön. E fennakadáson végtére is
153 5, VI | azért úgy megörvendezteté e munkával a bárónőt, hogy
154 5, VI | melltűvel ajándékozta meg e tökéletes munkájáért. –
155 6, I | szemeibe könnyek gyűltek e szóra.~– Óh, édes, jó uram.
156 6, I | rettegnél színe elé kerülni e szóval: „Uram, elküldtél,
157 6, I | Hozzád jövök vissza, s ami e kettő között esett, azt
158 6, I | haldokló hű szolga arcát.~E kéz érintésétől becsukódtak
159 6, II | amiket meg kellett tudnia. E levelezés igen furfangosan
160 6, II | is magyar volt, és csupán e nyelven beszélt; nem is
161 6, II | között lakott Vavel Lajos, e két levelezőjének az irataiból
162 6, II | tábornok napiparancsában e szókra fakadt katonáihoz: „
163 7, I | Az alispán feladata volt e refractariusokat patrioticus
164 7, I | hogy arra az időre, amit e célból a Névtelen Várban
165 7, I | csillapíttassék.~Vavel Lajos e szókra nem fojthatta el
166 7, I | mulaszthatom el, hogy mint e várnak vendége, poharat
167 7, II | Lesz-e bátorsága nekimenni e hadtestnek, mely a saját
168 7, II | nekisarkantyúzni a paripáit e vonagló kövezetnek? – Volt! – „
169 7, II | alak elkezdett reszketni e látványra. Minő télikert
170 7, II | rendelkezzék az enyémmel. E célra odaadom mindenemet,
171 7, II | Lajos elbámult a leánynak e szívből jött kitörésén.~–
172 7, II | melyik legyen a te képmásod e földön! Ah, Marie! Te tégy
173 7, II | szeress, aki szeressen.~Ah, e szavak egyszerre mily napfényt
174 7, II | Félóra múlva visszatérek e szóval: „veni, vidi, vici!”~
175 7, II | is úgy tetszett, mintha e tündöklő arctól, mely a
176 7, III | elsötétült.~– Nem emlékezik ön e szóra?~– Emlékezem. – Hanem
177 7, III | szóra?~– Emlékezem. – Hanem e szó és a felelet között
178 7, III | szemei milyet villámlottak e szóra! – Azután odasimult
179 7, III | lelkem szerint.~– Repülhetek e válasszal vissza?~– De úgy,
180 7, IV | meleg hangon rebegé neki e szókat:~– Igen. Én „az”
181 7, IV | az nem várathat magára.~E szóra a két gyönyörű alak
182 7, IV | valahára egy szív fölé, mely e szóval jött eléje: „anyát
183 7, IV | Lajos –, hogy beleegyezem-e e tervezett leányrablásba?~–
184 7, IV | javára szót emeljek. Hisz e derék emberek nélkül sohasem
185 7, IV | számára, akik nem vettek részt e gaztettben; s akik óhajtva
186 7, IV | beszélt?~– Egy éjjel idejött e kastélyba, keresztülbújva
187 7, IV | fel szívében, hogy talán e szóval hideget okozott egy
188 7, IV | meg nem tagadva, elrablá – e szép ajkakról az első csókot.~
189 7, IV | bámulva látta a csodát, amit e csók előidézett a menyasszony
190 7, IV | lesz attól piros.~Lajosnak e szóra nem lehetett megtagadni
191 7, VI | meg, hogy mi módon lehet e függönyt megint felgördíteni,
192 7, VIII | kiabálnak úgy. Ezután nem fog e kiáltásoktól úgy félni. (
193 7, VIII | titkaiba. Fräulein Lotti e szótul kezdve nevezetes
194 8, I | magyar nyelven, s most már e szerint tanítják be az összegyűlt
195 8, I | Egy reggel idejött hozzám e hölgy titokban azzal a szóval,
196 8, II | harmadik, aki megtudtad e titkot. Kérlek, jól megőrizd.
197 8, II | jártak; de ő csak nem tudta e mosolygó arcokért elfelejteni
198 8, III | bajtársainak: „Itt fekszik e sáncban az érdempénzem:
199 8, III | ha lehet, mind a kettőt. E tervem meghiúsult azon,
200 8, III | szabadító megjelenésére várva. E pillanattul kezdve meg volt
201 8, III | ideális nőrablás negatív hőse, e jogcím alatt fogom keresni
202 8, III | világban.) Tehát az én emberem e találkozásnál igen keményen
203 8, III | özvegy – és leánya van!)~„E hatalomnál fogva nem engedem
204 8, III | hanem valódi érzés, hogyha e leány, kinek csodajóságát
205 8, III | asszony és úrleánya legyenek e kíséretre készen. Erre még
206 9, I | kincs a megígért jutalom e nagy furfanggal kivívott
207 9, I | nagyobb boldogságát találta e szegény parasztok nyomorának
208 9, I | szemei megkövülten meredtek e szomorú képre.~A látogató
209 9, I | Meg van jól érdemelve!~E pokoli kínzásra mint egy
210 9, I | őtet megszabadítani. Ha van e földön bűn számára vezeklés:
211 9, I | országban még nem ismerik e ragályt. Nem akarom, hogy
212 9, I | beültettem annak kórcsíráit e nép közé, mely az én bálványomnak
213 9, I | adott, s hála fejében éppen e megoltalmazott angyal által
214 9, II | ne akarjon szólni hozzám. E percben lehetett csak itt.
215 9, II | értelek.~– Hát érts meg. E képet s ezt a levelet itt
216 9, II | spóráit is. Ő is megkapta e ragályt. De a nemes ember
217 9, II | gyalázatomat egész teljességében?~E szavakra a leány odalépett
218 9, III | szigorú hangon. – „Katalin”-e, vagy „Thémire?”~– Katalin!
219 9, III | üldözi. – Felnyitni nem tudom e szekrényt; de megsemmisíteni
220 9, III | igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt a tűz közepébe.~
221 9, III | nevén Barthelmy Léon: itt, e vidéken valahol vár önre,
222 10, II | lefekhetném. Jó éjszakát, Cambray!~E szavakra a kór megszűnt
223 10, II | menedéke. A jelenlegi lakója e fülkének most azt úgy magára
224 10, II | rejtekből. Marie-t iszonyítá e gondolat.~– Jer, menjünk
225 10, II | ön tőlem?~Ekkor a betörő e nevet mondá ki:~„Botta Zsófia.”~
226 10, II | szemeit nem tudta levenni e félelmetes arcról, mint
227 10, II | ide minél előbb; ő ismeri e zár fortélyát, nyissa fel
228 10, III | asztalra csapott öklével, mikor e levél igen rövid tartalmát
229 10, III | Jocrisse. – S kalauzt nem kapni e között a nép között semmi
230 10, III | rá. Igen jó térképem van e vidékről, Doboka úr csinálta.
231 10, IV | írt monográfiára, melyben e természeti tünemény fel
232 10, IV | kell hozzá, hogy kitaláljon e tömkelegből. De Fervlans
233 10, IV | tapasztalat után is jól ismerte e bozót minden zegezugát.~
234 10, IV | éjszaka nyirkos és hideg e vidéken. Attól, hogy valaki
235 10, IV | látható és láthatatlant e bújósdi játszás alatt. Az
236 10, IV | Vadászaton akárhányszor úsztatott e tavacskákon keresztül, a
237 10, V | akinek a távgyaloglásai e hadjárat alatt a mesével
238 10, V | Katalinnal együtt, fölhágott e domb tetejére, s onnan nézte
239 10, V | Katalinhoz. – Én leszállok e dombról, mert ha meglátnak,
240 10, V | De Fervlans-t a hadsegéde e szóval költé fel a méhser
241 10, V | Fervlans által várt jeladás.~E jeladásra a démon-csapat
242 10, V | terepély fűzfa nőtt elő.~Mikor e nádas elé értek a megkerülő
243 10, V | Fervlans bámulva szemlélte e tusát. A remek viadal még
244 10, V | türelmetlenül nézegetett e bozót felé. Az a puskás
245 10, VI | mint az álomjáró ődöngött e kietlen téren.~Egyedüli
246 10, VI | gyönyörrel tartotta alá e paraszt tudománnyal készített
247 10, VI | aminőt életében viselt. E sárga, színtelen arcokat,
248 10, VI | sárga, színtelen arcokat, e besüppedt szemeket, ez elferdült
249 10, VI | kezét védelemre emelte elé.~E névre, e hangra valami istennői
250 10, VI | védelemre emelte elé.~E névre, e hangra valami istennői düh
251 10, VI | másvilágon még rád találok.~S e szóknál szilaj, féktelen
252 10, VI | Botta Zsófia! Hova lett?~E szóra a sebesült egyszerre
253 10, VI | vértől szennyes alakot e vigasztaló szókért a delnő,
254 11, II | Andrássy tábornok feladata.~E feladat kiviteléhez volt
255 11, II | malom éppen keresztüléri. E malomzúgónál foglalt helyet
256 11, II | Az első csendes bivouacot e védelem alatt tartották
257 11, II | vezére életét védelmezve. E válságos pillanatokban a
258 11, II | lovasság vissza lett verve.~E lovagcsata alatt azonban
259 11, II | vezér, Andrássy tábornok, e viadal alatt, mely reggel
260 11, II | hozzá a völgyből. Ha őt e dombtetőről elverik, a sereg
261 11, II | kifejezést adott bámulatának e csupa új emberekből álló
262 11, III | a nagy petek után.~Mikor e csodahőst bemutatták a vezérlő
263 11, III | inszurgens hadnak. Egyike azoknak e visszavonulás alkalmával
264 11, IV | magaslatok elfoglaltassanak. E rendeleteit közölte Nugent
265 11, IV | zalai lovasság, akik még e napig nem láttak ellenséget.~
266 11, IV | Lauristonnak saját fia e csatában nyerte el a vállrózsáit.
267 11, IV | kartácstüzétől megtizedelve.~E roham után egy jellemző
268 11, IV | mondatból ezt lehet kivenni: „E lemondásból lehetett megismerni
269 11, IV | kiáltott most Varga a másiknak e szorongattatásban – most
270 11, IV | támadásait visszaverve, s e hősi ellenállás oldja meg
271 11, IV | élelemszállító hajóját tönkre lőtte. E végerőfeszítés egy érckaput
272 11, IV | végét?~És lehetett látni e visszavonulás fedezése alkalmával
273 11, IV | hősét, Foky Ferenc kapitányt e harcban. Jó barátja, Horváth
274 11, IV | csatatérnek, hogy őt akárki e szóval interpellálhatta
275 11, IV | akadályverseny volt az egész! E rohamban esett el a soproni
276 11, IV(1)| szerző), Flügel-Adjutant des E. H. Reichs-Palatins und
277 11, IV(1)| Insurrection des Adels von Ungarn. (E műben háromszáznegyven kitüntetett
278 11, V | az ellenség repülni tud.~E sebesültek között volt az
279 11, V | gyalog! Megmondták azt előre.~E gyászhír költötte haragot
280 11, V | volt a legfájdalmasabb.~És e három nap alatt az inszurrekció
281 11, VI | tökéletes zűrzavarba hozta e meglepő támadás.~Az igaz,
282 11, VI | s harcképtelenné tette.~E pillanatban harsogtak a
283 11, VI | Szapáry Vincét kiszabadítani.~E jókor érkezett oldalroham
284 11, VII | tizenkét ágyúnak kellett. E két hét több, mint elég
285 11, VII | Széchenyi Pál gróf vállalkozott e feladatra.~Abdától Komáromig
286 11, VII | torkába.~Az előhad nem volt e meglepetésre készen. A kis
287 11, VII | felé.~Az ország főkapitánya e tudósítást az egész hadsereggel
288 12, I | hol vannak? Élnek-e még?~E kínzó aggodalmak között
289 12, I | Értesültem róla; de nem akartam e hírrel elcsüggeszteni barátainkat.~–
290 12, II | országút már meglátszik e templom tornyából.~Vavel
291 12, II | meglepett vértesek, akik e támadásra nem voltak készen,
292 12, II | iránti udvariasságnak?~– E tekintetben mintaképül fogom
293 12, III | odasietett megszorítani e jó hír hozójának kezét.~
294 13, I | egyenruhában kísérte őt e kalandban mint trombitás.~
295 13, I | de az a gondolat, hogy e kormos romhalmaz közt kell
296 13, I | vágtatott ahhoz a házhoz.~S e gyors száguldás alatt félistennek
297 13, I | esett a feldühödött gróf.~E három ijedt arc kifejezéséből
298 13, I | néztek egymás szemébe.~S e tekintetben is sok olyan
299 13, I | Te most elvetted rólam e szenvedéseket. Kimentettél
300 13, I | nyomta, hosszan, végtelenül.~E csókban volt bűnbocsánat,
301 13, I | erővel szorítá Katalin kezét e szavak alatt, hogy szinte
302 13, I | színén, s úgy tetszik, mintha e vonal mentén fel-felbuknék
|