Rész, Fezejet
1 2, I | környékét kihasították a bolond gróf számára.~A hivatkozott úr
2 2, II | nem híják másként, mint a „gróf”.~– De levelet tán csak
3 2, II | kiereszté, hogy ugyan örült a gróf a grófnénak küldött bukéton;
4 2, II | széttépett bukét virágja, s a gróf káromkodott odafenn valami
5 2, II | cseléd nem értett. Másnap a gróf összetalálkozott a feleségemmel
6 2, II | rá se nézett. Délután a gróf a Schmidtné által hat palack
7 2, II | mikor kikocsiznak?~– A gróf egyszerű barna kabátot visel,
8 2, II | sajátszerűen megy végbe. A gróf – nevezzük annak, ámbár
9 2, II | mert fogadni mernék, hogy a gróf most is ott ül a tornyában,
10 2, III| cipők.~– Itthon van-e a gróf? – kérdé az alispán.~– Igen.~–
11 2, III| tiszteletemet.~– Már értesülve van a gróf úr uraságtok jöveteléről,
12 2, III| monda neki Bernát úr.~– A gróf úr várja a tekintetes urat
13 2, III| várkastélyt és parkot a gróf úrnak átengedni.~Azt hitte,
14 2, III| az alkalmazást – monda a gróf.~– A szerződés végett nekem
15 2, III| írva, a végén a-ypsilonnal: gróf.~Hisz ez olyan simán megy,
16 2, III| erre a szóra elővette a gróf a háta mögül a kezeit, mégpedig
17 2, III| meg senkit. Utoljára is, a gróf nem jött vissza: nem maradt
18 2, III| komornyik azt mondja, hogy a gróf pisztolyait töltögeti. Meg
19 2, III| sem parancsol, azt nekem gróf uram nem fogja megtiltani. –
20 2, III| itthagyjuk ezt a bolondokházát. Gróf uram aztán lássa, hogyan
21 2, III| hajdút a holmiaimért. Nekem gróf uram nem parancsol. Megmutatom.~
22 2, III| nyitni, szemközt jött rá a gróf. Útját állta neki.~– Ön
23 2, III| a patvarista? – kérdé a gróf.~– Úgy csúfolnak.~– Mikor
24 2, III| esztendő. Elég lesz?~– Elég.~A gróf fejbólintással üdvözlé a
25 2, III| egyenesen haza.~„Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem
26 3, II | köszönts meg. Hadd hallom.~A gróf alig észrevehetőleg meghajtotta
27 3, II | Felelj meg erre!~Lajos gróf talált ki valami módját
28 3, III| Nos, hát mit akar? A gróf küldte önt?~– Óh, dehogy
29 3, III| lett valaki beteg, akkor a gróf maga tudott segíteni, beadott
30 3, III| különösen megtiltotta a gróf, hogy orvost, papot vagy
31 3, III| kísérni fog.~– Szent atyám! A gróf megöl, ha azt megteszem.~–
32 3, IV | acélgombos kaputrokkot. – A gróf is vele van?~– Nem. A komornyik
33 3, IV | Tromfszky. Mutassa kérem, gróf úr, a nyelvét.~De nem mutatta
34 3, IV | Csak legyen csendesen, gróf úr– mondá a doktor, ki hajlandó
35 3, IV | a pulzust! Egy-kettő…~A gróf azonban kirántotta kezét
36 3, IV | időben! Azt mondták, hogy gróf úr veszélyes beteg~– Ki
37 3, IV | mondta? Henry! – kérdé a gróf térdére emelkedve.~Henry
38 3, IV | igazat.~– Engedelmet kérek, gróf úr. Nem Henry úr egyedül
39 3, IV | megtudhatott volna.~Amint a gróf torkon ragadta a komornyikot,
40 3, IV | megjelenése gyalog; a rejtélyes gróf dühös embergyilkoló rohama.
41 3, IV | érkezett Stuttgartból, a gróf könyvárusától. Legtöbb élvezetét
42 3, IV | Folyóiratait leküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta,
43 4, I | I.~Vavel gróf (ahogy ő magát levelein
44 4, I | Egyszer véletlenül, mikor a gróf Marie-val szokott sétakocsikázását
45 4, I | gyermekeinek, miként Vavel gróf. Ezek őtőle a Névtelen Várba
46 4, I | látta őt a templomba menni a gróf, mégpedig, ha jó volt az
47 4, I | koldusoknak.~Ezt nem helyeselte a gróf. Ő is bőven juttatott segélyt
48 4, I | illusztráló háromláb!). A gróf mindig készen tartá a félforintos
49 4, I | féllábú: két lábon járt.~A gróf megállíttatá hintaját, hogy
50 4, I | aki ezt tette velem.~A gróf elégedetlen volt magával;
51 4, I | váratott magára. Egy napon a gróf tiszteletes Mercatoris uramtól
52 4, I | magánadakozásból kell fedezni.~A gróf a felhívásra rögtön válaszolt.~
53 4, I | alapelvei nem helyeseltetnek. A gróf kárhoztatja a gyermeknevelésnél
54 4, I | igaza van – ad hominem.~A gróf válaszábul tehát csak polémia
55 4, I | ellenfele. Az egyik nap a gróf küldött levelet a bárónőnek,
56 4, I | Marie-nak mondta tollba a gróf, s ő csak egy V betűt jegyzett
57 4, I | időben gyakran látta őt a gróf, a feléje forduló veranda
58 4, I | számára; míg másrészről a gróf naponkint felhozatta magához
59 4, I | történt:~Egy napon Vavel gróf megint levelet kapott Katalin
60 4, I | az elhatározást.”~Vavel gróf kénytelen volt kapitulálni.
61 4, I | magányba a fiatal bárónőt.~A gróf nem tudott az indokban egészen
62 4, II | azokban kész eljárni.~Lajos gróf megírta neki, hogy a bérlési
63 4, II | Szeress te engemet.”~Vavel gróf kezéből kihullott a térkép
64 4, II | kísérte el többé Marie-t a gróf. Ezentúl ezek a séták is
65 4, II | fölvette a házat danolásával.~A gróf maga is tovább szemlélte
66 4, III| vajon ugyanazt, amit Vavel gróf elkövet, nem teheti-e meg
67 4, III| bizonyosságot szerzett magának Vavel gróf, mégpedig egy igen emlékezetes
68 4, III| járt a társaságával, mint a gróf. Egyik asszony a másik után
69 4, III| csillagot vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat, a gróf
70 4, III| gróf. Ő nézte a holdat, a gróf meg őtet.~A bárónő, úgy
71 4, III| homályban is kivehette a gróf, hogy mind a négynek az
72 4, III| rablási merényletüket.~A gróf rögtön sietett le az obszervatóriumból.~
73 4, III| felöltönyét az urának; a gróf csak akkor vette észre,
74 4, III| nyitva szokott állni. A gróf áthaladt az udvaron, s amint
75 4, III| ellen és győz!~– Én Vavel gróf vagyok – sietett a látogató,
76 4, III| szabadítónak sem illett őt látni.~A gróf azonban röviden végzett;
77 4, III| Istenem!”~A bárónő és a gróf visszatértek az alkovenes
78 4, III| vigyázni magamra.~Vavel gróf értette ezt; de más értelmet
79 4, III| kielégíthessem őket.~Vavel gróf, látva, hogy a bárónő nagy
80 4, III| zálogul az ottmaradásra.~Vavel gróf mindenre egyébre gondolt,
81 4, III| ide? mi dolgod itten?)~A gróf fejével intett, mutatva,
82 4, III| nyomorultul elveszni.~Vavel gróf e szónál önkéntelenül nyújtá
83 4, III| nyújtá kezét a grófnak. Vavel gróf búcsút vett. Eltávoztában
84 4, IV | akadémiai vitatkozás támadt a gróf és a tiszteletes között:
85 4, IV | Mit akar? – kiálta rá a gróf.~– Én vagyok a „Sátán Laci” –
86 4, IV | idegen halk hangon. E szóra a gróf egyszerre odaszökött hozzá,
87 4, IV | combjai: csupa ín és csont. A gróf fiatal erőben levő férfi
88 4, IV | nyugodtan dörmögé:~– Látja a gróf úr, hogy nincs nálam fegyver;
89 4, IV | azért, hogy megmondjam a gróf úrnak, hogy nem én voltam
90 4, IV | világon. – Olvashatta a gróf úr a statáriumfán a személyleírásomat,
91 4, IV | passzusomba beleilljék, gróf úr? – szólt kérkedő hangon. –
92 4, IV | betörők? – kérdé tőle a gróf.~Sátán Laci megvetésre fintorította
93 4, IV | mindez csak mendemonda, gróf úr – folytatá a furcsa éjjeli
94 4, IV | hát azért jöttem, hogy a gróf úr az én nyomorult kis porontyomat
95 4, IV | Zsiványtudománnyal. – Meg akartam a gróf úrnak mutatni, hogy be lehet
96 4, IV | Majd ha eltávozom, a gróf úr körülnéz, akkor majd
97 4, IV | is. – Azt mondják, hogy a gróf úr ebben a kastélyban valami
98 4, IV | akarják kapni. S lássa a gróf úr, amilyen könnyen megtehettem
99 4, IV | belopakodjék, s azalatt, amíg a gróf úr odafenn a toronyban a
100 4, IV | órás egy személyben.~A gróf csodálkozva rázta a fejét.
101 4, IV | rettentő terveket. Ez elkészíti gróf úr házán a felnyithatatlan
102 4, IV | Hanem – még egyet mondok, gróf úr: – ha még olyan erős
103 4, IV | lakatokat csináltat is a gróf úr kincse védelmére: rabló
104 4, IV | mondom én, hogy vigyázzon a gróf úr a kincsére! Többet tudok,
105 4, IV | Köszönöm.~– Elhiszi-e hát gróf úr, hogy nem én voltam és
106 4, IV | remekeltem. Majd meglátja azt, gróf úr. Nem köszöntöm fel, mert
107 4, IV | Köszönöm a jó tanácsot, gróf úr, de már késő. Tudtam
108 4, IV | elkergettek. Utoljára az iharosi gróf fogadott fel az udvarába.
109 4, IV | kiabáltak: ahol megy az iharosi gróf három medvéje! Elszoktam
110 4, IV | ajtóban még egyszer megállt.~– Gróf úr. Én tudom ám azt jól,
111 4, IV | nincsen semmi konvenció. Gróf úrnak nemcsak szabadságában
112 4, IV | No, hát megmondom, hogy a gróf úr valamennyi lőfegyverében
113 4, IV | lehet velük lőni.~Vavel gróf odasietett a fegyverszekrényéhez,
114 4, IV | ellen.~De már ekkor eltűnt a gróf szemei elől.~Lajos utánasietett
115 4, IV | csak pernahajderek.~Vavel gróf addig nem nyugodott meg,
116 4, IV | újabb talány állt Vavel gróf elé.~Hát akkor miféle emberek
117 4, IV | Egy hézagot talált Vavel gróf a rabló előadásában. Mi
118 4, V | rendeltem őt ide – mondá a gróf. – Vezesse fel hozzám.~Henry
119 4, V | Mátyás mester – mondá a gróf.~– Hja, bizony; de csak
120 4, V | elveszett – nyugtatá őt meg a gróf –, hanem nálam volna valami
121 4, V | figyelmesen hallgatott a gróf beszédére, s aközben az
122 4, V | Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –, hanem hát azt
123 4, V | nevetés visszafojtása miatt. A gróf mérgesen nézegetett rá.~–
124 4, V | hogy olyan lesz – szólt a gróf beleegyezőleg. – Hanem a
125 4, V | Mátyás mester – monda a gróf –, de jól értse meg: ennek
126 4, V | elhiszem – szólt megnyugodva a gróf. – De nem akar ön némi kis
127 4, V | Napóleont lehet verni.~– Gróf úr! – monda a munka vége
128 5, I | kedveskedhetünk többé.~Vavel gróf mindamellett hajlandó volt
129 5, I | lehetett nyugodva Vavel gróf, hogy a rablók nem fognak
130 5, I | GUARDIA. Most megtudta a gróf a hasznát ennek a dekorációnak.
131 5, I | biztosítást nyerte, hogy a gróf nincsen idehaza.~A tiszt
132 5, I | Megmagyarázták aztán neki, hogy a gróf csónakon jött át a Névtelen
133 5, I | az ezredes úr? – kérdé a gróf.~– Itthon. De fekszik.~–
134 5, I | jutalmakat el nem engedik.~Vavel gróf korát messze megelőzött
135 5, I | felállított kalodába zárattak.~A gróf nem késett ez észrevételét
136 5, II | napon arról értesült Vavel gróf tiszteletes Mercatoris úr
137 5, III| udvar túlsó ajtaján.~Vavel gróf minden levélnek a borítékán
138 5, III| Lajost a levél tartalma.~„Gróf úr!~Igen kérem, mielőtt
139 5, III| látogassa őt meg a kastélyában a gróf, ez készséggel sietne kívánatának
140 5, III| írni tudjon.~Azt tette a gróf, hogy egy látogatójegyének
141 5, III| kedvenc viselete.~– Én vagyok, gróf úr – suttogá, aggodalmasan
142 5, III| írásgörcsökben szenved.~Vavel gróf azon az oldalán érezte magát
143 5, III| szívesen látott vendégem.~Vavel gróf az ajkába harapott. Már
144 5, III| javára szokta beíratni, Vavel gróf kegyajándéka címe alatt.~
145 5, III| vagy valaki más?”~Vavel gróf arca csupa tűzláng lett
146 5, III| azt mondta volna: „Aha! a gróf úr megint az öregasszonyt
147 5, III| magával.”~Azután bejött a gróf, s rendeletet adott Henrynek,
148 5, III| azt szétbontva, odatartá a gróf elé, hogy olvashassa, de
149 5, III| hintó az udvarra gördült. A gróf azt mondá Henrynek, hogy
150 5, III| kiálta fel elbámulva a gróf. S aztán nagyot sóhajtott.
151 5, III| melyre támaszkodott.~Vavel gróf arcán semmi indulatváltozást
152 5, III| jövők elé.~Azok bizonyosan a gróf hintaját utolérve, megtudták
153 5, III| megtudták Henrytől, hogy a gróf merre távozott; azzal lovaikat
154 5, III| csak álcázni törekedtek.~– Gróf úr! – szólt Vavel elé lépve –
155 5, III| dragonyos ezredtől.~Vavel gróf készséggel sietett ez ismeretség
156 5, III| Igen egyszerű dolog biz az, gróf úr. Engem egy sajátszerű
157 5, III| vajon az a hölgy, aki Vavel gróf kíséretében szüntelen lefátyolozott
158 5, III| különösen mosolygott.~– Gróf úr! Én önnek a becsületszavát
159 5, III| hátrahagyni.~E szónál Vavel gróf indulni készült.~Barthelmy
160 5, III| hangon kiálta vissza Vavel gróf:~– Azt a célt pedig nem
161 5, III| bókkal hajtva meg magát a gróf előtt, mondá:~– Gróf úr,
162 5, III| magát a gróf előtt, mondá:~– Gróf úr, íme fogadja részemről
163 5, III| kiváncsisággal bámultak a Vavel gróf oldalán álló hölgyre, akinek
164 5, III| aközben is, amidőn Vavel gróf előtt meghajtá magát, a
165 5, III| előbb öntől megkérdeznem, gróf úr – szólt csendes, kimért
166 5, III| nézve ez úrhölgy?~Vavel gróf egy percig sem gondolkozott
167 5, III| hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja körül összekulcsoltan
168 5, III| ön ezzel elégedve, Vavel gróf? – szólt aztán sisakját
169 5, III| mert érezve volt.~Vavel gróf ismét a park hátulsó kapujánál
170 5, IV | mennyire felkölti Vavel gróf ellen. Hiszen ha ez a védelem
171 5, IV | De miért nem veszi nőül a gróf, ha már ennyire vannak egymással!~
172 5, IV | lefátyolozott hölgyet látni Vavel gróf mellett. Nem kocsiztak ki
173 5, V | olvasni tudó fiú. Vavel gróf azért szerette, hogy olyan
174 5, V | s azon előrohant Vavel gróf, dühösen, mint egy vadállat.
175 5, V | leesett a földre. Azt a gróf felkapta és a zsebébe dugá,
176 5, V | Ekkor ezt mondta neki Vavel gróf:~– „Madame!” Amiket öntől
177 5, VI | Lajos. Úgy látszott, hogy a gróf is nagy virágkedvelő lehetett
178 6, I | hasztalan várta Henryt a gróf a vívóteremben. A rendes
179 6, I | csakugyan felesége volt neki.~A gróf a folyosóra nyíló ajtón
180 6, I | az a nő, amilyennek Vavel gróf állítá. Fájós lábai miatt
181 6, I | Hol van Henry? – kérdé a gróf.~– Odabenn van az ágyán.~–
182 6, II | bárónő megtudva azt, hogy a gróf ismét cseléd nélkül maradt,
183 7, I | köszönte be.~– Úgy teszek, gróf úr, mint az egyszeri légátus,
184 7, I | egészséges embernek.~– A gróf úr az utóbbi időkben betegnek
185 7, I | nem tudok találni.~Vavel gróf kezdte észrevenni, hogy
186 7, I | fumigáljuk a világot.~– Hát a gróf úr is dohányzik?~– Igen
187 7, I | a mendemondában, amit a gróf úrról a rossz nyelvek elhíreszteltek;
188 7, I | köhécselt tőle. Ez nem lehet a gróf úr donnája. Aki felől ugyan
189 7, I | kérdezősködést intézni, amióta a gróf úr meg akart duellálni az
190 7, I | nagymértékben pártjára kel a gróf úrnak, s kész magát exponálni
191 7, I | nem beszél, hogy jöjjek a gróf úrhoz személyesen, elhalmozva
192 7, I | személyesen, elhalmozva a gróf urat annyiféle magasztalásokkal,
193 7, I | úr meg volt hódítva. Ez a gróf nemcsak pipázik, de még
194 7, I | tréfás adomázás. Azokban a gróf éppoly kifogyhatatlan volt,
195 7, I | volt megvallani, hogy a gróf az első ember a hazában,
196 7, I | mindjárt két poharat. Vivant!~A gróf nobel ember volt: ahogy
197 7, I | Azért előre megmondom a gróf úrnak, hogyha ilyen helyzetbe
198 7, II | alispán. – Mikor benyit a gróf dolgozószobájába, fenntartja
199 7, II | reng a fél vállán.~– No gróf úr, én is úgy jövök most,
200 7, II | ugyanabból a hangulatból a gróf.~– Nem úgy van az, gróf
201 7, II | gróf.~– Nem úgy van az, gróf úr; tegnap óta az egész
202 7, II | Én nem értem önt.~Vavel gróf erre szótlanul átlépett
203 7, II | commissiót adjon hozzá, gróf úr.~– Azt szívesen – szólt
204 7, II | Azt szívesen – szólt Vavel gróf, s indult a dolgozóasztalához.~
205 7, II | magasztos alak előtt, mint Vavel gróf rejtélyes védence, még egy
206 7, III| násznagyra.~– Igenis. Vavel Lajos gróf által küldve jöttem ide,
207 7, III| egyszer mondott önnek a gróf, arra most válaszát kéri.~
208 7, III| Hát azt hiszi ön, – hogy a gróf – szeret engem?~– Azt nem
209 7, IV | hogy beszéljek róla.~– Igen gróf úr, de nem azt, hogy Marie
210 7, IV | De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~– Magától Sátán Lacitól.~–
211 7, IV | eszközlök ki számukra, ha a gróf úr katonai fegyelme alá
212 7, V | megadja, a másik megtagadja. A gróf katolikus.~… – Hát hiszen
213 7, VII| veszedelemmel együtt jár. A gróf háborúba készül; maga alakít
214 7, VII| azok a szegények, akiknek a gróf ki szokta osztani az ételmaradékot,
215 7, VII| is akarnak enni, hogy a gróf megházasodik. A gróf nekem
216 7, VII| hogy a gróf megházasodik. A gróf nekem megígérte, hogy amíg
217 8, I | Bajonettek vannak ajánlva. Gróf úr az elébb nagyon dicsérte
218 8, I | azt sem adott.~– No, lássa gróf úr, milyen balítélettel
219 8, I | alatt Fertőszeghy Lajos gróf bandériuma teljes számban
220 8, I | kacagni kezdett örömében.~– A gróf örül annak?~– Tombolok az
221 8, I | szájamból vette ki a szót, gróf úr.~– Ugye, hogy jobb kezekre
222 8, II | állt „Fertőszegi” Vavel gróf bandériuma, melynek ő maga
223 8, III| voltak – jegyzé meg Vavel gróf –, akik tíz krajcár zsoldért
224 8, III| ön tudja, Barthelmy Léon gróf név alatt szolgálatot vállaltam
225 10, II | Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába szegődött most
226 10, V | bádogmárki) – kiálta Vavel gróf. – Leányt vártál, legényt
227 11, I | hosszú történetet.~Vavel gróf, amint portyázó csapatjával
228 11, II | vezére volt Zichy Ferenc gróf, az ifjabbik. Mert két Zichy
229 11, IV | zászlóaljparancsnok, Erdődy Károly gróf szuronyszegezve vezette
230 11, IV | Jeszenszky s Teleky Ádám gróf; az árok tele volt már hanyatt-homlok
231 11, IV | indult.~Ekkor Zichy Ferenc gróf, az ezredes, kiküldte az
232 11, IV | Utána rögtön Festetics János gróf, csapatja élén az előnyomuló
233 11, IV | alezredes, Szapáry Vince gróf alól is kilőtték a lovat.
234 11, IV | Az ifjabb Zichy Ferenc gróf maradt leghátul. S a visszavonulásnál
235 11, VI | a főúton, Szapáry Vince gróf alezredes vezetése alatt,
236 11, VI | baloldalon Zichy Ferenc gróf századossal.~A meglepett
237 11, VII| két osztagával és Vavel gróf halálfejes volónjaival.
238 11, VII| ott volt Eszterházy János gróf, a pozsonyi lovasok ezredese,
239 11, VII| lovasok ezredese, Keglevich gróf, a bácskaiaké, Széchenyi
240 11, VII| bácskaiaké, Széchenyi Pál gróf, Voith Ferdinánd táborkari
241 11, VII| mérnökkari főtiszt és Vavel Lajos gróf.~Ez a sok mágnás nem mint
242 11, VII| juttatni.~Széchenyi Pál gróf vállalkozott e feladatra.~
243 12, I | ötödnapja. Nem hallotta még a gróf úr? Wagramnál nagy ütközet
244 12, I | együtt meginvitált; – a gróf úr drágái is kaptak ilyen
245 12, I | rugója össze volt kapcsolva a gróf úr szobájában levő csengettyűvel.
246 12, I | drótját meghúztam erősen a gróf szobájában, a rostély az
247 12, II | Én, Vavel de Versay Lajos gróf, a mai napon foglyul ejtettem
248 12, II | hogy ővele tréfál-e Vavel gróf vagy a lelkésszel. Mindjárt
249 12, II | asszonyom? – mondá Vavel gróf. – Beillenék a Notre Dame-ba
250 12, III| kilencvenes matt volt Vavel gróf kezében, mert ha ugyanaz
251 12, III| Clarisse és Margot Vavel gróf kezébe kerültek, odadobta
252 12, III| nincs. Egyedül önnek, Vavel gróf. Ez pokoli ötlet volt öntől,
253 13, I | kardot! – vezényelt Vavel gróf. – Négy hétig nem verekszünk.
254 13, I | is el nem hagyták.~Vavel gróf azonban nem várt a másnap
255 13, I | torkának esett a feldühödött gróf.~E három ijedt arc kifejezéséből
256 13, I | ezerötszáz forintért, amit Vavel gróf, mint a megholt leány hátrahagyott
|