Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jeszenszkyt 1
jézus 2
jo 2
jó 254
jóakaratú 2
jóakaró 1
jobb 23
Frequency    [«  »]
267 maga
259 nagy
256 gróf
254 jó
248 úr
245 sem
242 ne
Jókai Mór
Névtelen vár

IntraText - Concordances


    Rész,  Fezejet
1 1, I | szép ruháim?~– Az ám. Még , hogy azt az ócska nagykendőt 2 1, I | hát mit tegyünk vele?~– lenne, ha felvinnők a Conciergerie-be.~– 3 1, I | hiszem, hogy nekünk nagyon a rendőrséget nem háborgatnunk, 4 1, I | hiszen tudja ön!~– Eh! Egy ötletem támadt. Ezt az ártatlan 5 1, I | küldte most utunkba. Két tettet követhetünk el egyszerre.~– 6 1, I | gyermekbál helyett menni fogunk a tollasbálba.~– Az ámszólt 7 1, I | helyre kell vinnünk. Eddig gondolat volt az, hogy éppen 8 1, I | Hanem a véletlen egy igen ötletet adott.~– Értem önt.~– 9 1, I | visszük a kincsünket, ahol rend és biztosított társadalmi 10 1, I | országot Európában, ahol rend van és nincs semmi 11 1, I | megállapodtak valamiben.~– Ez nagyon lesz!~A tervvel nagyon meg 12 1, I | meg nehezebb időkre. Az helyre van elhelyezve: a 13 1, II | segíteni a házkeresésben – borravalóért?~Ha nem kérte 14 1, II | tudnám, hát akkor minden volna. Hanem hát éppen csak 15 1, II | elalszom, mint hogy kitaláljam. éjszakát, polgár.~A mellékszoba 16 1, III | aludtam. Ez igazán olyan kis ágy, mint odahaza. Milyen 17 1, III | ágy, mint odahaza. Milyen , hogy nem hallom a nevelőnőt 18 1, III | puncsot is adtak, ami nagyon volt. Nézze csak. Egy pohárral 19 1, III | bizonyosan ön hagyta ott. Az lesz nekem reggelire. Én 20 1, III | kezdett mártogatni.~– Nagyon ! Apropó! A mama nem kerestetett 21 1, III | szép ember. De ön meg olyan . Azt szeretném, ha ön az 22 1, III | grófnőnél éppen „matiné” volt.~A társaság kedvenc mulatóideje 23 1, III | Alfréd.~– Ah, legyen olyan , mondja el nekünk, a grófnő 24 1, III | átadtam ugyan az igazi kedvenc meleg ágyát; de ebben a 25 1, III | Hiszen lehet, hogy mint igen barátok fogunk elválni. 26 1, III | egy szippanat burnót? Igen spanyol rapé.~– Köszönöm – 27 1, III | kezdjem. Önnek volt egy barátja, ki önnel egy szálláson 28 1, III | a medaliont. – Ez nekem talizmán lesz jövőre! – 29 1, III | Nekünk arra az elmenekült barátjára van szükségünk, 30 1, IV | csónakjaikat keresték föl, amiknek búvóhelyük volt akkor még, 31 1, IV | kívánja ön?~– Hát nem elég gondviselés alatt fogja-e 32 1, IV | egyesíti valamennyit, s még , ha az örök körutazók a 33 1, IV | d’Antin-ban vannak olyan csendes kis boltok, ahol 34 1, IV | hordtak körül; divat volt a társaságban akkor mindenféle 35 2, I | No, inzsellér úr, ez parti lenne magánakenyelgett 36 2, I | Nekünk bécsieknek nagyon rendőrségünk van ám.~A patvarista 37 2, II | Ah, tehát a remeték ilyen borokat isznak.~– Valóban, 38 2, II | mondtunk volna egymásnak, mint napot”. Az általam olvasott 39 2, II | vagy amazt a szép leányt lesz meginteni, mert nagyon 40 2, II | össze a süteményekből egy csomót, s vigye el majd 41 2, II | park bokrairól: az igen ebéd volt; amint egyszer 42 2, III | Nem felejtem el! Igen memóriám vanmonda Bernát 43 2, III | pipától mindjárt kap az ember gondolatokat. – Hol őgyeleg 44 2, III | elég compossessor, akinek pénzért eladó a birtoka. 45 3, I | háromélű tőrt rejt, ami fegyver annak a kezében, 46 3, I | közül, vidáman kiáltva fel: „ reggelt, édes Lajos!”, már 47 3, II | találna a számára valami helyet. „Legjobb lesz ide”, 48 3, II | miért kell meghalni? Ha , akkor miért kell élni?~ 49 3, II | majd virágoskertté. Ugye lesz?~– Ate vagy, a 50 3, II | virágoskertté. Ugyelesz?~– A te vagy, a kert szép lesz, 51 3, II | teljesíted óhajtásomat? Te vagy, te kedves vagy! – 52 3, II | követhesselek. Ehhez még helyet kell kikeresnem a 53 3, II | aztán másnak is lehet olyan távcsöve, mint nekem.~– 54 3, III | arra bizony az új kastélyt volt rárakni.~A néphagyomány 55 3, III | magától megtagadni.~Marie igen tanítvány volt a hydrioták 56 3, III | félt már semmitől. A hullám barát volt, ismerték egymást. 57 3, III | már a fogyóban levő hold későn kelt föl, a szokott 58 3, III | ön lámpást, s vegyen egy botot a kezébe; addig én 59 3, III | sárcipőt húzok. – No menjen, Henry, hiszen ha ő haragudni 60 3, III | és kiengesztelem. Csak a Isten megtartsa az életét. 61 3, III | az életét. Óh, siessen, Henry.~– Agyon fog lőni! 62 3, IV | Hogy van ő?~Henry ápolta. A ember számba se vette, hogy 63 3, IV | fordult elő praxisában.~Ezt lesz följegyezni, hátha 64 4, I | menni a gróf, mégpedig, ha volt az út, gyalog. Kijövet 65 4, I | eltávolítva magától ismerőst, barátot, lemondva mindenről, 66 4, II | kedvcsapongást észrevenni. falusi gazdasszonynak tűnt 67 4, II | tavaszvirágok nyílni kezdtek: a régimódi kedves európai 68 4, II | uszkár. Istenem! Milyen ez az asszony, hogy olyan 69 4, II | mama”. Istenem! Milyen asszonynak kell ennek lenni.~ 70 4, II | azt megígérte neki Lajos, kedvvel trallázva futott 71 4, III | föl nem áldozott.~– Akkor lesz aludni menni.~Lajos 72 4, III | egész a hálószobájáig, s ott éjt kívánt neki, s megkérte, 73 4, III | erre is gondol!~– Ugyan, Henry, hát illik nekünk 74 4, III | botot, aminek a végén is súlyos vasszorító volt; 75 4, IV | Gyönyörűség ez.~– Köszönöm a tanácsot, gróf úr, de már 76 4, IV | megvigasztalt azzal, hogy milyen nemesembernek lenni: ha 77 4, IV | az erdőmbe. – Köszönöm a tanácsot és a jó alamáziát. ( 78 4, IV | Köszönöm atanácsot és a alamáziát. (A pálinka még 79 4, V | álmodat?~– Azt ám. A régi álmomat. S ahelyett nem 80 4, V | se Párizsból. Azelőtt oly alvó voltam, hogy alig mondhattam 81 4, V | elégedve?~– Nagyon! Ez igen lesz.~Szegény gyermek! Egy 82 4, V | azt mondta , hogy igen !~Este alig várta, hogy kísérletet 83 4, V | amit elvesztett: a régi álmát ismét. Nem üldözte 84 4, V | elmaradt tőle.~Igen, de a régi álom hajdanta korán is jött; 85 5, I | elmondani azt, amit megtudott?~A sors igen szépen kisegíté 86 5, I | megtudván, hogy a közeledő barát, nem gátolta meg abban, 87 5, I | haza.~Másnap aztán megint barátságban vannak: dragonyosok 88 5, II | csinál az inszurgens, mikor kedve van? – kiálta Barthelmy 89 5, II | Tiszán iszik magyar korsóbul;~ paprikás húst is eszik bográcsbul, ~ 90 5, II | magammal fogom hordani, s igen gondviselő apja leszek.~– 91 5, III | vezényszót. Elmúlt az már! A harci nyerges paripa rúd 92 5, III | szemközt kaphatom, s egy karddöfés vagy egy ostoba 93 5, III | mindegy. Ön lehetett valamikor lövő és vívó; de amióta 94 5, III | hazáig, „ventre à terre!” Nem ötlet ez tőlem?~– Köszönöm, 95 5, III | rendelkezésemre áll, a szakácsné, a teremtés, oly vastag egy 96 5, III | kergetik egymást, hanem mint barátok válnak el.~Mikor 97 5, V | Kérem, legyen ön olyan : fogja ezt a levelet…~De 98 5, V | volt írva:~„– A szép, , kedves szomszédnőnek.”~– 99 5, V | volt írva.~„Kedves, szép, asszonyom!~Szeresse ön az 100 5, V | Tegye őt boldoggá; ő nagyon ember. – Én nem vagyok 101 6, I | madarat, és megcsókolgatá.~– lesz talán, ha kitömetjük? 102 6, I | virágoskertemben. Tudok egy kis magányos zugot ottan. 103 6, I | hantocskát gördíteni elhunyt barátjuk koporsójára, a 104 6, I | halálból, temetkezésből nem játékot csinálni. Az a csendességszerző 105 6, I | egy katonaviselt fiuk, az lenne a helyembe. Vagy az 106 6, I | gyűltek e szóra.~– Óh, édes, uram. Ugyan hogy tenné ön 107 6, I | Péterhez: „Itt van-e az én , öreg bajtársam, a becsületes, 108 6, I | láthatnám még egyszer a Henryt?~– De éppen azért 109 6, I | arra nem volt rábírható a Lizett, hogy Henry szobájába 110 6, I | volt a kövér Lizett s ez tulajdonság volt ahhoz a 111 6, I | mindjárt komoly lesz.~– Henry, Henry. Akarod, hogy imádkozzam 112 6, I | azt a szép imát, amit a père Lacordaire szerzett 113 6, II | favágás és koldulás helyett fizetésből, gazdag konyhán, 114 6, II | mind elfért még egy-egy barát magányos szobájában, 115 6, II | szóra, azt körülölelgették, pajtásnak hítták, a többit 116 7, I | pincebolt, ott vannak hatalmas borok, pompásLatakia…~– 117 7, I | hatalmasborok, pompás Latakia…~– Mit? Latakia? 118 7, I | Vavelt pedig ez nagyon kedvre hangolta.~– De hogyan 119 7, II | ezerei meg ezerei a saját vitézeinek lepik el egyszerre 120 7, II | Marie! Te tégy eleget a te szívednek, imádkozzál azokért, 121 7, V | magáért. Katalin bámult a ízlésen, az egyszerű, de 122 7, V | barátomnak az özvegye, az én Henrymnek, akit tavaly temettem 123 7, V | szeretetreméltó angyalkám; milyen adomát tudnék én erre most 124 7, V | kedves kis leánykámat, az én Marie-mat, éltesse Isten!~– 125 7, V | kitérjen, s ezt az akadályt előre elhárítsa. Mármost 126 7, VI | tréfával helyreütni.~– Az én barátom ma nemcsak vőlegény, 127 7, VI | kert az övé lesz!~– Óh, be lesz! – monda Marie.~Hát 128 7, VI | másik feladatunk pedig a Lizettet felkeresni, s meghívni 129 7, VI | eszközölnöm, s aztán a szegény Mercatoris előtt még el 130 7, VI | újra megesküszünk az én Mercatorisom szertartása 131 7, VI | látni, s így mégiscsak kell éjt kívánnod.~Azzal Lajos 132 7, VI | figyelt:~– Adjon Isten neked éjszakát… őrködjenek fölötted 133 7, VI | álmaidban boldog és szabad éjszakát!~Azzal eltávozott.~– 134 7, VII | senkivel. Nekem semmi se , amit más csinál, s csak 135 7, VII | csak egymagamban vagyok .~– De mit fog ön csinálni 136 7, VII | mint azt, hogy ő itt van. helyen van. – Hiszem, hogy 137 7, VII | Hiszem, hogy ezután is helyen lesz. Jól gondját 138 7, VIII| mondanivalója sincs már a régi barátokhoz? A magától muzsikáló 139 7, VIII| hold területet töltött be: szerencse, hogy minden nyomban 140 7, VIII| emberekkel, – akik szembenéznek, napot kívánnak. Nem fordulni 141 7, VIII| viszonozhatom. Adjon Isten napot! Megállítani az asszonyokat, 142 7, VIII| örömmel.~– Nekem van egy igen szelíd lovam. Neked való.~– 143 7, VIII| örömei közé ragadja. Óh, a Isten egy részét a paradicsomnak 144 7, VIII| Fräulein Lotti lesz olyan , hogy mindennap leckét fog 145 7, VIII| dolgod.~– Óh, az nagyon lesz! Igazánlesz. Csak 146 7, VIII| az nagyonlesz! Igazán lesz. Csak parancsoljatok 147 7, VIII| keservesen elrágalmaztak a barátim: kivéve aalispánt, 148 7, VIII| elrágalmaztak abarátim: kivéve a alispánt, meg a lelkészt; 149 7, VIII| mindjárt mellette van a tied. lesz ez így?~– Nagyon150 7, VIII| Jó lesz ez így?~– Nagyon lesz, – szólt Marie megnyugtatva.~ 151 7, IX | lelkében. A nőszívben annyi van, amennyi rossz. Győzhet 152 8, I | már kívánhatunk egymásnak éjszakát.~– Azért se kívánhatunk. 153 8, I | állítására, azonkívül hatezer lovassági kardot, tizenhat 154 8, I | világos előttem. S szegény Katalinom, minő áldozatot 155 8, I | lesbül küldött golyó mind eszköz nekik. – Most már 156 8, I | igazán kívánhatunk egymásnak éjszakát. Hat év óta ez 157 8, II | halálos íved, bajszod pödörd vitéz!~Mutasd bátor Scytha 158 8, II | orákulumot: – egy hét alatt mind katonát csinált belőlük. 159 8, II | kelet felől fenyegeti. Aki barát volt, mind ellenséggé 160 8, II | falatozott, künn a gyepen, nyers szalonnát paprikával; 161 8, II | hagyni szép hölgyeket és ebédet.~Azon a napon, melyen 162 8, II | titkos rugó nyitott fel.~– helyen fog lenni.~S most 163 8, II | táborban? Ezt nem vennék néven.~– Óh, bizony mások 164 8, III | gyaloginszurgens vett részt.~Igen táborhely volt; a nádkúpból 165 8, III | Készen tartasz egy szekeret, négy lóval a park kijáratánál 166 9, I | Nem tudom, merre van a barát, merre az ellenség. 167 9, I | Köszönöm, Madame, hogy ön ilyen hozzámés őhozzá. Hanem 168 9, I | Dolgom be van végezve. Én helyre szállásoltam be itt 169 9, I | egész üres; csak egy régi barátném, a komoly Lizett 170 9, I | gyermek laknak benne. Ott lesz nekem lefekünnöm. Kipihenem 171 9, II | testvér! Köszöntet általam anyád: azt a szép fényes 172 9, III | kis menyecske!~A nap még magasan állt, s a holdvilágra 173 9, III | Vavel Máriáját elvigye – helyre.~Az asperni ütközetből 174 9, III | megállj!” helyettAdjon Isten reggelt!”-tel fogadták a 175 9, III | Hát Marie hova lett?~– helyen van. A márki mellett.~– 176 9, III | csapatjából kiválasztott száz lovast; Katalin azt mondta 177 10, II | Fusson innen rögtön! – Nem a cifra palotában, ugye? 178 10, II | magával ezt az üveget. Igazi gyöngyvirág-ecet van benne; 179 10, II | ablakon Marie-nak.~– Köszönöm, Lizettszólt a lány mosolyogva. – 180 10, II | tartsa ön meg azt a drága szert: önnek szüksége van 181 10, II | többet. Elmegyek innen. éjszakát! Ha valamire szükséged 182 10, II | itt, ahová lefekhetném. éjszakát, Cambray!~E szavakra 183 10, II | amelyben egy kisleány téríti útra az anyját, s aztán 184 10, II | jelentkezék minden tagján. Nem hely ez itt.~Minő iszonytató 185 10, II | hogy lőj! – Mit akar ön, ember? Nekem nincs semmim, 186 10, II | S az egy igen becsületes asszony: ennek a szegény 187 10, II | az anyja.~– Óh, az nagyon lesz: azt én igen szeretni 188 10, II | Gondoskodott a feleségem meleg bundáról, majd betakargatja 189 10, II | embert. Az énnekem igen barátom volt. Temettesse 190 10, III | Mintha most is látnám a Caprara bíbornokot, hogy 191 10, III | tudom, mi lett belőle.~– Ezt lesz az anyjának meg nem 192 10, III | nincs szükségem . Igen térképem van e vidékről, 193 10, IV | nem lehetett szélesebb egy kőhajításnyinál. De Fervlans 194 10, V | azt a pisztolyába tömte.~– éjszakát, Vavel lovag! – 195 10, V | csinált halálfőt! A lövés volt, csakhogy a töltés 196 10, VI | magyarul beszélt.~– Ah, asszony, az Isten irgalmára… 197 10, VI | Katalin nem kérdezte: ki az? barát-e vagy ellenfél? A 198 10, VI | nádszálat a mohos talajba; mikor mélyen volt, egyet szítt 199 10, VI | a fekete nadálytő levele sebforrasztó. Az a piros 200 10, VI | S Sátán Laci csakugyan szófogadó ember volt. Ha 201 10, VI | édes Laci bácsi, kedves, Laci bácsi! Ne hunyja be 202 10, VI | lenniök; aztán meg ahhoz a földhöz sem, mely velük 203 11, I | Lajost mindennap új meg új barátokkal ismertették meg, 204 11, I | könyvekben nem olvasott.~S voltak barátok, akikkel ma összeölelkezett, 205 11, I | paripájukat látta elővezetve: a barát ott feküdt már valahol 206 11, I | bácskai lovasokat, akik oly vitézek a kardcsattogás 207 11, I | kardcsattogás közt, mint amilyen cimborák a pohárcsengés 208 11, I | széléig. S az tele volt kedéllyel, örömmel, reménnyel, 209 11, II | , hogy azt az irtványt lesz elfoglalni. Mire az 210 11, III | hogy mindjárt összevágja. Ferenczy János hidegvérrel 211 11, III | ki őt nagyon feldicsérte: Ferenczy János meg nem foghatta, 212 11, III | hideglelése végképp elhagyta a kis izzadság után; rekommendálta 213 11, III | kapukban álló ismerősök, barátok, apa, anya, feleség, 214 11, III | az ismerősei, mert igen fiú volt, s szerette a tréfát.~ 215 11, III | Gasparics Józsi, s szép estét kíván az atyafiságnak. 216 11, III | közvitézek közötti familiáris viszony. Szentkútnál Földvári 217 11, IV | alatt csatát elfogadni nem lesz. Az ellenség, a Rábán 218 11, IV | s a maga részéről minden tanácsot előadott; de a 219 11, IV | az ember akármikor, de a ebéddel sietni kell. Íme 220 11, IV | tartalékban; de hát az neki nagyon mulatság volt, hogy mikor 221 11, IV | ezt a szózatot megtudták a győriek, nosza minden háznál 222 11, IV | az orrát a legénységnek a pecsenyeillat, ami minden 223 11, IV | mind a hárman, otthagyták a ebédet, s étlen, szomjan, 224 11, IV | két sebet; az volt neki a áldomás, a lovát is lelőtték; 225 11, IV | Rossz puskáik voltak; de volt a szurony, meg a puskaagy, 226 11, IV | lónyerítés üti meg a fülét. A hóka lova nyerített gazdája 227 11, IV | Ferenc kapitányt e harcban. barátja, Horváth Kristóf 228 11, IV | volna: hanem azért áldott pisztoly volt! Radó János 229 11, V | azonban már úgy találta, hogy volna odább sietni, s parancsot 230 11, V | híres választó kortes: nem lesz őt megbántani.~– Jobb 231 11, V | kardjának a hegyéből egy arasznyi darab. Most aztán 232 11, V | táncolni, ha azt akarta, hogy cimborának tartsák.~A zászlóaljparancsnok 233 11, V | visszanyerjük zászlóink csorbított hírét.~Azok vivátot kiáltottak 234 11, VI | hogy otthagyhatta a drága ispitály-levest, s aztán 235 11, VI | szakaszának trombitái.~A barát jött az elesett Foky 236 11, VII | keresztültörési tervet.~Nagyon volt a terv; csak a hozzá 237 11, VII | tehát mármost puska is; francia fegyver! Van csizma, 238 11, VII | senki sem tehetett volna le lélekkel tanúbizonyságot, 239 11, VII | Itt vesztegelt a sereg egy hétig; ami ez izgalmas 240 11, VII | helyet. Mikor az ismerősök, barátok, rokonok, testvérek 241 12, I | mindenféle hír van.~– Rossz? Vagy ?~– Noúgy vegyest. Van 242 12, I | Noúgy vegyest. Van , van rossz. – A jót utoljára 243 12, I | pártfogóját köszöntette.~– vég volt; – rátalált, amit 244 12, I | el nem szaladt előle. Egy részét a városnak fel is 245 12, I | Hiszen lám megmondtam, hogy a hírt a legvégére hagyom.~– 246 12, I | tudni, hogy én eltávoztam.~– lesz, majd egy napiparancsban 247 12, II | Ne féljenek, úrhölgyeim. kézbe jutottak. Mi magyarok 248 12, II | házi szereivel, a maguk szavával, mintha mindannyi 249 12, II | meg; de hogy az az ördögi ötlete támadt önnek, hogy 250 12, III | odasietett megszorítani e hír hozójának kezét.~Az 251 12, III | hátra lépve. – Legyen olyan , és tartsa fenn ezt a hálálkodási 252 13, I | mikor azt mondám, hogy szerencse, hogy ön csak 253 13, I | Csókold meg: – Ő nekem nagyon kis anyám. Mennyit sírt 254 13, I | világban; aki miatt annyi ember szenvedett, s akinek


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License