Rész, Fezejet
1 1, I | comtesse-e – mondá az öregebb úr, s aztán társához fordult,
2 1, I | viseltek valaha.~Az öregebb úr tehát kinyitá a kaput, a
3 1, I | már! – suttogá az öregebb úr, összehúzva az ágyfüggönyöket,
4 1, I | rántotta a takarót.~Az öregebb úr jött be.~Nem hozott magával
5 1, I | senki.~Az egyedül maradt úr felhúzza ismét a kandallórul
6 1, II | II.~A fiatalabb úr kilépett a kapun. A világosság
7 1, II | magát, és dülöngélt.~Az ifjú úr a falhoz húzta magát, hogy
8 1, II | vagyunk-e egyenlők?~Az ifjú úr tudta jól, hogy kivel van
9 1, II | blúzos megfogva az ifjú úr köpenyegét.~– Minthogy azonban
10 1, II | barátságosan megrázta az ifjú úr kezét.~– Adieu! Ha megbántottam,
11 1, II | kocsmába; hanem amint az ifjú úr a leánykával beült a bérkocsiba,
12 1, II | az igazi.~Akkor az ifjú úr mondott valami utcát a bérkocsisnak,
13 1, II | kocsiból kiszökött ifjú úr megragadta a két karját,
14 1, II | szépsége végett.~Azzal az ifjú úr odaült a tükör elé, s a
15 1, II | nagy sált kötött az ifjú úr nyaka körül, amitől annak
16 1, III| annál is szebb!~Cambray úr felöltöztette a kisleányt
17 1, III| kandalló tüzébe.~Cambray úr is megpróbálkozott azzal,
18 1, III| másodiknál, úgyhogy Cambray úr, mikor a kisleánnyal együtt
19 1, III| aztán ön elmehet. A márki úr a mama equipage-án fog visszatérni.~
20 1, III| véletlennnek köszönheti.~Cambray úr maga is régi nemes volt;
21 1, III| hangját, melyben Cambray úr megismerte Beethoven „Les
22 1, III| mama nagyon ideges.~Cambray úr csendesen benyitá az ajtót,
23 1, III| közepett megjelent Cambray úr, egyszerű barna téli felöltőjében
24 1, III| zúgás támadt.~Ekkor Cambray úr megszólalt:~– Én megtaláltam
25 1, III| egy volt közöttük idősebb úr, de az is délceg alak: büszke,
26 1, III| rendkívüli eset!~Cambray úr aztán elmondta sorba, ami
27 1, III| a szép szöszke a Cambray úr mellett ülő barna szépségnek
28 1, III| kapcsolatba hozza Cambray úr fekete kesztyűivel, amik
29 1, III| szabadított meg.~Cambray úr pedig hallgatott is, nem
30 1, III| legkedvesebb volt.~Cambray úr azonban nem tette azt a
31 1, III| kezével megfogta Cambray úr kezét, háromszor felemelte
32 1, III| előterem ajtaján, amíg Cambray úr el nem távozott a vestibule
33 1, III| ajtaján.~……Amint pedig Cambray úr kilépett a grófnő budoárjából
34 1, III| terembe, s az inas, Jocrisse úr, becsukta az ajtót a háta
35 1, III| markába vihogott, s Jocrisse úr, az inas, két tenyerével
36 1, III| Párizs utcáin végig.~Cambray úr el volt merülve gondolataiba;
37 1, III| ajtaját, s a lelépő Cambray úr egy kivont kardú sergeant-nal
38 1, III| ebédeltem – monda neki Cambray úr.~– Mikor?~– Még tegnap.~
39 1, III| helyén van a szíve, Cambray úr. Önnel nem lehet a megkezdett
40 1, III| Áll az egyezség?~Cambray úr vállat vont.~– Tehát, hogy
41 1, III| háládatlan! – szólt Cambray úr iróniásan.~– Kérem. Önök
42 1, III| önfeledés hevével Cambray úr.~– Dehogy fogták! Hiszen
43 1, III| merrefelé szöktek.~Cambray úr visszatartá a sóhajt, mellyel
44 1, III| sakkhúzást nem tűröm, Cambray úr! Tanúk és adatok vannak
45 1, III| nem fogjuk tenni, Cambray úr; ellenkezőleg nagy gonddal
46 1, III| az önök tanúja.~– Cambray úr. Beszéljünk okosan. Ön bankár.
47 1, III| tudomásom az elmenekült úr leendő lakhelyéről.~– S
48 1, III| azt mondom önnek, Cambray úr, hogy ön vonakodása által
49 1, III| kenyérszeletet – Fervlans úr, hogy tökéletesen mindegy
50 1, III| azt mondom önnek, Cambray úr – szólt kemény hangon de
51 1, III| hagyjon magamra.~– Márki úr! – szólt de Fervlans, kalapja
52 1, IV | megmagyarázta neki Fulton úr, s ő azt egy legyező, egy
53 1, IV | joga; attól pedig Cambray úr még messze van. Majd lefestetem
54 1, IV | tud már csípni!~Jocriss úr de Fervlans urat is megkínálta
55 1, IV | Tartuffoli?~De Fervlans úr a szájába dugott egyet,
56 1, IV | Thémire bízott rá.~Jocrisse úr ezüst tálcára tette azt,
57 1, IV | rám hagyta-e?~De Fervlans úr megnyugtatá, hogy azokkal
58 1, IV | ruhában.~Hanem Fervlans úr aligha rosszul nem utasította
59 2, I | feladata, s ámbár a derék úr úgy tudja a szónoklatát,
60 2, I | úgy ne járjon, tiszteletes úr – tréfálkozik vele az alispán–,
61 2, I | is van csak, tiszteletes úr?~– Catharina…~– No azt még
62 2, I | az ősét.~Ezt egy harmadik úr mondta, aki a diagonalis
63 2, I | láthatta a bárót, inzsellér úr, mikor a „Névtelen Vár”
64 2, I | gróf számára.~A hivatkozott úr ott ült az orvos mellett,
65 2, I | a baronesse. Tiszttartó úr tudhatja legjobban.~A tiszttartónak
66 2, I | lennünk. – Ezt az alispán úr kérdezte a pipaszopókán
67 2, I | rezidenciájául.~– No, inzsellér úr, ez jó parti lenne magának –
68 2, I | kinevették.~– Jaj, inzsellér úr, csak maradjon maga a cirkalom
69 2, I | látszott, hogy az alispán úr előtt legmegvetettebb tudomány
70 2, I | a baronesse. – Ön az az úr, aki mindenre tud adomát
71 2, I | Tiszteletes Mercatoris Tóbiás úr, helységünk lelkésze; ki
72 2, I | fogok találni a tiszteletes úr vasárnapi prédikációiban.
73 2, I | Ez pedig Doboka Márton úr, a vármegye inzsellérje, „
74 2, I | méltóságod: Határi Ádám úr, akinek nem szükség azt
75 2, II | akiket egyébiránt Bernát úr sohase látott.~Katinka bárónő
76 2, II | három évvel egy külföldi úr jött ide, akinek nagyon
77 2, II | családja?~– Már erre tiszttartó úr jobban meg tudna felelni;
78 2, II | kísérhette.~– Nos, tiszttartó úr. Mit tud felőle? Van felesége
79 2, II | Látható, látható. A névtelen úr meg a dáma együtt szoktak
80 2, II | zsellérházban lakik, amit a névtelen úr vett a számukra. De ezek
81 2, II | látogatásokat?~– A látogatót maga az úr fogadja, s olyankor, ha
82 2, II | felhordása alkalmával az úr minden ételből szed ki egy
83 2, II | kombinációkhoz jobban ért a doktor úr!~– Ah, igaz, igaz! – szólt
84 2, II | megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság. Én
85 2, II | magyarázat az, hogy ez a névtelen úr egy külföldön grasszált
86 2, II | rémségesen regényes, doktor úr – szólt a bárónő. – Ezt
87 2, II | gyalogösvényen, a dáma az úr karjába fogózva. Az erdőkerülő
88 2, II | megünnepelni. Az idegen úr a másik évben a fiatalokat
89 2, II | emberek bajairól a névtelen úr, ha soha se ő, se cselédei
90 2, II | befogatott. A tekintetes főbíró úr tudja az esetet: a Rakoncza
91 2, II | volt hová lenni. Az idegen úr a tornyából nézte, mi történik
92 2, II | édes hajtását. Az idegen úr rögtön írt nekem, hogy az
93 2, II | Mondja csak tisztelendő úr: tehát az én bérlőm igazi
94 2, II | hogy elvégre az inzsellér úr is hozzájutott a maga sorához.~–
95 2, II | megoldáshoz az inzsellér úr ideájával! – szólt bele
96 2, II | esztendősnél?~Az alispán úr végét szakította ennek a
97 2, II | látni. Görömbölyi Bernát úr rögtön hozzáfogott elmondani
98 2, II | körülötte ülnénk.~Bernát úr nagyot nevetett ezen.~–
99 2, II | nevetett ezen.~– Tiszttartó úr bizony azt hiszi, hogy a
100 2, II | hogy mit beszél?~Tiszttartó úr bizony nem talált volna
101 2, II | volna perfekt. Az ágens úr adta a bankot, s utasítása
102 2, II | más kártyázik.~A doktor úr eközben is mulattatta a
103 2, II | akit megszólhasson a doktor úr!~– Pernahajder!~
104 2, III| Drávaszentkeresztúri Görömbölyi Bernát úr egyenesen a Névtelen Várhoz
105 2, III| Már értesülve van a gróf úr uraságtok jöveteléről, s
106 2, III| porszem nem látszott.~Bernát úr aggodalma az volt, hogy „
107 2, III| pipámat! – monda neki Bernát úr.~– A gróf úr várja a tekintetes
108 2, III| neki Bernát úr.~– A gróf úr várja a tekintetes urat
109 2, III| Görömbölyi Bernát alispán úr.~Minden hiba nélkül elmondta.~–
110 2, III| felmondani, s tekintetes alispán úr a bárónő felhívására jött
111 2, III| felhívására jött ide.~Bernát úr nem szerette, ha a beszédébe
112 2, III| memóriám van – monda Bernát úr, teljesen megelégedve a
113 2, III| valamennyi faképeinél.~Bernát úr bámult és ámult: nem tudta
114 2, III| békacombokkal…~– Aujnye!~Bernát úr mérgesen nyitotta fel az
115 2, III| mamusszal.~A tekintetes úr megint egyedül maradt, s
116 2, III| duellumra hívja.~A tekintetes úr felszakította az ajtót.~–
117 2, III| hosszú folyosón.~A tekintetes úr dohogott magában.~– Megütheti
118 3, I | tálat a külső szobában. Az úr aztán fölkelt, kiment a
119 3, I | egy-egy harangvirágnyit, az úr Haute Sauterne-it és burgundit
120 3, I | cicáiról, mopszairól, az úr az olvasmányairól. Ha valami
121 3, I | leány, azt is elmondta, s az úr meghallgatta. Ha a leány
122 3, III| Hanság felé egyre nagyobb úr lesz a zöld bozót, s ott
123 3, IV | kiszólhasson rajta.~– A doktor úr nem mehet ma sehova, most
124 3, IV | asszony.~– De ha a doktor úr lefeküdt már.~– Muszáj neki
125 3, IV | faluban minden ember.~– Doktor úr – rebegé a leány halk hangon,
126 3, IV | rögtön a kastélyba. Az „úr” nagyon beteg.~(Az „úr?”
127 3, IV | úr” nagyon beteg.~(Az „úr?” De hát kinek az ura?)~–
128 3, IV | örülök, hogy a nagyságos úr betegnek méltóztatik lenni,
129 3, IV | ló. – De hát a komornyik úr hirtelen visszafuthatna
130 3, IV | csak ő kérdezett.~– Doktor úr, nem jöhetne el velünk gyalog?~
131 3, IV | el velünk gyalog?~Doktor úr már tudott „úgy”, ahogy
132 3, IV | vállait forspontnak.~Doktor úr egy nagy tarisznyába összeszedte
133 3, IV | többieket suttogva, hogy az úr most is erős lázban van,
134 3, IV | Tromfszky. Mutassa kérem, gróf úr, a nyelvét.~De nem mutatta
135 3, IV | Csak legyen csendesen, gróf úr– mondá a doktor, ki hajlandó
136 3, IV | Azt mondták, hogy gróf úr veszélyes beteg~– Ki mondta?
137 3, IV | Engedelmet kérek, gróf úr. Nem Henry úr egyedül jött
138 3, IV | kérek, gróf úr. Nem Henry úr egyedül jött értem, hanem
139 3, IV | hajú komornyik, a mogorva úr s a lefátyolozott úrnő.~
140 4, IV | dörmögé:~– Látja a gróf úr, hogy nincs nálam fegyver;
141 4, IV | világon. – Olvashatta a gróf úr a statáriumfán a személyleírásomat,
142 4, IV | passzusomba beleilljék, gróf úr? – szólt kérkedő hangon. –
143 4, IV | mindez csak mendemonda, gróf úr – folytatá a furcsa éjjeli
144 4, IV | azért jöttem, hogy a gróf úr az én nyomorult kis porontyomat
145 4, IV | Majd ha eltávozom, a gróf úr körülnéz, akkor majd meglátja,
146 4, IV | Azt mondják, hogy a gróf úr ebben a kastélyban valami
147 4, IV | akarják kapni. S lássa a gróf úr, amilyen könnyen megtehettem
148 4, IV | s azalatt, amíg a gróf úr odafenn a toronyban a csillagokat
149 4, IV | terveket. Ez elkészíti gróf úr házán a felnyithatatlan
150 4, IV | még egyet mondok, gróf úr: – ha még olyan erős zárakat
151 4, IV | lakatokat csináltat is a gróf úr kincse védelmére: rabló
152 4, IV | én, hogy vigyázzon a gróf úr a kincsére! Többet tudok,
153 4, IV | Köszönöm.~– Elhiszi-e hát gróf úr, hogy nem én voltam és nem
154 4, IV | Majd meglátja azt, gróf úr. Nem köszöntöm fel, mert
155 4, IV | Köszönöm a jó tanácsot, gróf úr, de már késő. Tudtam volna
156 4, IV | egyszer megállt.~– Gróf úr. Én tudom ám azt jól, hogy
157 4, IV | hát megmondom, hogy a gróf úr valamennyi lőfegyverében
158 4, V | Hát tudja azt a nagyságos úr, hogy mire való a gumilásztikum
159 4, V | Napóleont lehet verni.~– Gróf úr! – monda a munka vége felé
160 5, I | nincsen idehaza.~A tiszt úr aztán átadta a névjegyét,
161 5, I | Henry azt mondta, hogy az úr dolgozik, be van zárkózva,
162 5, I | nyerte Henrytől, hogy az úr már lefeküdt.~– Beteg talán?~–
163 5, I | Itthon van az ezredes úr? – kérdé a gróf.~– Itthon.
164 5, I | vidám cimbora és bőkezű úr. Az ezrede zenekarát saját
165 5, II | gróf tiszteletes Mercatoris úr levelezése révén, hogy a
166 5, II | Távolítsa el, ezredes úr! Kérem.~– Nos! vigyázz! –
167 5, III| a levél tartalma.~„Gróf úr!~Igen kérem, mielőtt ma
168 5, III| viselete.~– Én vagyok, gróf úr – suttogá, aggodalmasan
169 5, III| alatt. „Parancsol ezredes úr? Ez volt-e Barthelmy Ange
170 5, III| mondta volna: „Aha! a gróf úr megint az öregasszonyt hozta
171 5, III| levélben ez állt:~„Ezredes úr!~Ne keresse ön Vavel grófnál
172 5, III| álcázni törekedtek.~– Gróf úr! – szólt Vavel elé lépve –
173 5, III| önnek szolgálatára, ezredes úr?~– Igen egyszerű dolog biz
174 5, III| egyszerű dolog biz az, gróf úr. Engem egy sajátszerű baleset
175 5, III| Vicomte de Barthelmy Léon úr! Én önnek lovagi becsületszavamat
176 5, III| különösen mosolygott.~– Gróf úr! Én önnek a becsületszavát
177 5, III| gróf előtt, mondá:~– Gróf úr, íme fogadja részemről a
178 5, III| öntől megkérdeznem, gróf úr – szólt csendes, kimért
179 5, IV | hanem akkor az inzsellér úr mottója hangzott közbe:~–
180 5, VI | bevégzett dologról az inzsellér úr, a sok „mit is mondok”-tul
181 6, I | azzal ismét helyreállt az úr és szolga közötti viszony.~
182 6, I | malasztteljes igéket.~Azután még egy Úr imáját: Mi atyánk az égben!~
183 7, I | Görömbölyi Bernát alispán úr is, amidőn a megye rendei
184 7, I | köszönte be.~– Úgy teszek, gróf úr, mint az egyszeri légátus,
185 7, I | látott vendégem az alispán úr.~– Ugyan kemény időnk van
186 7, I | egészséges embernek.~– A gróf úr az utóbbi időkben betegnek
187 7, I | nevetést.~– Tehát alispán úr azt hiszi, hogy én azért
188 7, I | Azt mondom én, alispán úr, hogy mulassunk valami okosabb
189 7, I | a világot.~– Hát a gróf úr is dohányzik?~– Igen biz
190 7, I | tőle. Ez nem lehet a gróf úr donnája. Aki felől ugyan
191 7, I | kérdezősködést intézni, amióta a gróf úr meg akart duellálni az első
192 7, I | ostobaságot?” – „Én magam!”~Bernát úr meg volt hódítva. Ez a gróf
193 7, I | poharazás végével Bernát úr egészen elérzékenyedett.
194 7, I | Drávakereszturi Görömbölyi Bernát úr pedig sorba járván a refractarius
195 7, II | a fél vállán.~– No gróf úr, én is úgy jövök most, mint
196 7, II | Nem úgy van az, gróf úr; tegnap óta az egész országban
197 7, II | commissiót adjon hozzá, gróf úr.~– Azt szívesen – szólt
198 7, II | Úgy van – szólt Bernát úr. – Én önnek most nemcsak
199 7, II | vidi, vici!”~A tekintetes úr kezet szorítván kliensével,
200 7, II | keblére tűzte fel.~Bernát úr is elfeledkezett erre minden
201 7, II | ment a maga útjára a vitéz úr, elég dolgot adván neki,
202 7, III| III.~Görömbölyi Bernát úr, násznagyi minőségében megérkezvén
203 7, III| biz az – folytatá Bernát úr –, mert hát úgy jöhet, hogy
204 7, III| úrhölgy rózsás ujját.~Bernát úr hamisan nevetett.~Az úrhölgy
205 7, IV | beszéljek róla.~– Igen gróf úr, de nem azt, hogy Marie
206 7, IV | erőteté Görömbölyi Bernát úr.~– Hiszen elmondom én azt,
207 7, IV | hát hogy tudja ezt a gróf úr?~– Magától Sátán Lacitól.~–
208 7, IV | eszközlök ki számukra, ha a gróf úr katonai fegyelme alá vetik
209 8, I | szemfödélnek…~*~A két nemes úr, mikor a Névtelen Vár kivilágított
210 8, I | Bajonettek vannak ajánlva. Gróf úr az elébb nagyon dicsérte
211 8, I | már bocsásson meg alispán úr, ön az én hiszékenységemet
212 8, I | adott.~– No, lássa gróf úr, milyen balítélettel van
213 8, I | fogunk csinálni.~– Doboka úr mint tüzér!~– De hamarább
214 8, I | engedte.~– Ejh, alispán úr, hát miért kínzott összevissza?
215 8, I | El ne felejtse alispán úr, kérem, amnesztiát eszközölni
216 8, I | Érti ön most már, alispán úr, a rejtélyt? Egy reggel
217 8, I | Hanem ugyebár alispán úr, imádásra méltó hölgy az
218 8, I | szájamból vette ki a szót, gróf úr.~– Ugye, hogy jobb kezekre
219 8, III| hang onnan hátulról.~Bernát úr kegyetlenül végignézte a
220 8, III| neki, hogy ki ez.~„Tábornok úr!”~„A cselszövény tökéletesen
221 8, III| hogy egyszer egy hatalmas úr arra szólított fel, hogy
222 8, III| Nehéz lesz. Az a másik nagy úr azt mondta: használj erőszakot;
223 9, I | az ajtaján.~– Egy idegen úr van itt – dörmögé az inas
224 9, I | visszajött.~– Az idegen úr kéri a nagyságos asszonyt,
225 10, II | ott.~– Itt van az idegen úr? – kérdé tőle a lány.~–
226 10, II | Azt akarom, hogy a beteg úr ne vegye észre, hogy én
227 10, II | ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr. Ha felnyitja a rácsot,
228 10, II | Mitől félsz?~– Ez az úr ott benn olyan csendesen
229 10, III| fogadó elé. Abból Jocrisse úr szállt le.~– No ez már okosabb
230 10, III| Tehát majd én leszek az az úr, aki tud tenni valamit. –
231 10, III| térképem van e vidékről, Doboka úr csinálta. Aztán magam is
232 10, V | csillagvizsgálás. – Valamikor ez az úr katona volt, s nagyon rosszul
233 10, V | ismerem a helyet. Vavel úr főcsapatjának ott kell tartalékban
234 11, V | Hol van már a százados úr kompániája? – rivallt az
235 12, I | Nem hallotta még a gróf úr? Wagramnál nagy ütközet
236 12, I | ahol Görömbölyi alispán úr úgy adta ki őket, mint saját
237 12, I | együtt meginvitált; – a gróf úr drágái is kaptak ilyen meghívást.~–
238 12, I | össze volt kapcsolva a gróf úr szobájában levő csengettyűvel.
239 12, II | ejtettem Guillaume tábornok úr feleségét és leányát. Guillaume
240 12, II | leányát. Guillaume tábornok úr foglyul tartja magánál az
241 12, II | lelkészénél. A tisztelendő úr künn állt a kapujában, ahol
242 12, II | naturalistáé. A tisztelendő úr munkája.~A tábornoknő csodálkozva
243 12, II | védszenteihez, hogy Guillaume úr az én szeretteimet szabadon
244 12, II | megnyugodva, hogy Guillaume úr nem fog késni az ön szeretteinek
245 12, II | hogy jobban fél Guillaume úr éntőlem, mint Napóleon császártól. –
246 12, III| délután öt órára a vitéz úr vissza is érkezett Győrből.~
247 12, III| tábornok csak a kapitány úr térden állva előadott rimánkodásaira
248 13, I | asszonyának az úrnője?~ ~Az Úr másképp gondoskodott az
|