Rész, Fezejet
1 1, I | Dillingenben orozva fejbe lőtték!~– Őt is! Akkor csak…~– Csitt!
2 1, III | mindjárt nekiindulunk mi őt felkeresni. A grófné nem
3 1, III | vegye át a barátja számára. Őt nem csókolnám meg, mert
4 1, III | engedni, hogy a kis comtesse őt márkinak címezze. Ezzel
5 1, III | fogom vezetni. Meglepjük őt.~Cambray úrnak tetszett
6 1, III | a menekülők után ragadta őt már. Szerette volna megtudni,
7 1, III | magas személyében kísérte őt ki egész a vestibule-ig,
8 1, III | elérzékenyült márki hintaja hozta őt ide?~Estig törhette rajta
9 1, III | aki azt beszélte, hogy őt a cseléd kirabolta s itthagyta;
10 1, III | hibás. Azok a vétkesek, akik őt ily szörnyeteggé nevelik. –
11 1, IV | történik-e, hogy elhagyja őt magától?~– Igaz, igaz! –
12 1, IV | szomorú mesterségbe avattam őt be magammal együtt!~– De
13 1, IV | tyúk főjön a fazekában”: őt meg arról emlegessék meg,
14 1, IV | aligha rosszul nem utasította őt el; mert az az ország, ahova
15 2, I | mondá neki, megfenyegetve őt ujja hegyével:~– Nekünk
16 2, II | Hát a hatóság nem vonhatja őt kérdőre?~– Miféle hatóság?~–
17 2, II | szívességért, hogy nem látta őt meg. Haute Sauterne-i borok
18 2, III | meg, mint a „hic-haec-hoc”-ot, az már protocollumba vételre
19 3, II | problematikus.~Kik jönnek őt megköszönteni születése
20 3, II | Szép-e?~– Fiatal.~– Te láttad őt a távcsővel? Minő haja van?~–
21 3, II | szép lehet. Szabad lesz-e őt nekem is egyszer meglesnem?~–
22 3, III | derekán az övét, kirántotta őt a hullám közül, s az ölébe
23 3, III | halé. És aztán nem látta őt Lajos felmerülni többet.~
24 3, III | maradnia. Egész este nem látta őt Marie. Csak a macskáinak
25 3, III | vászon esernyővel igyekezett őt védni a szakadó zápor elől,
26 3, IV | meg: hogy a komornyiknak őt egy pillanatig is egyedül
27 3, IV | annyiféle öröme van: neki semmi. Őt nem mulattatják hízelgő
28 3, IV | sűrű szőrrel benőve, mely őt a tél hidege ellen védi,
29 3, IV | visszavezesse. Meg van tiltva őt ütni-verni. A nádmézet nagyon
30 3, IV | őneki!~Érdekelni kezdte őt a szomszédnője.~A kapott
31 4, I | odább állt.~A télen át látta őt néha a befagyott öböl jégtükrén
32 4, I | ajándékokkal.~Vasárnaponként látta őt a templomba menni a gróf,
33 4, I | enyhe időben gyakran látta őt a gróf, a feléje forduló
34 4, I | emberem dacára ide fogadtam őt magamhoz, s mátul fogva
35 4, I | tagadhatta el magától Lajos, hogy őt ezen nő közelléte nyugtalanítja. –
36 4, I | szökik arcába a vér, ha őt véletlenül meglátja?~
37 4, II | után látott, ott lehetett őt napeste szemlélni, ahogy
38 4, II | Névtelen Vár obszervatóriumában őt egy figyelmes vizsgáló folytonosan
39 4, II | benyúló öblöt, elvezette őt az újon kavicsozott úton
40 4, II | obszervatórium ablakából nézte őt azalatt folyvást. Mikor
41 4, II | lefátyolozottan sem volt szabad őt meglátnia.~ ~Amióta
42 4, II | beszélgetnének.~De hát ha kíváncsi őt látni, mért nem megy oda
43 4, II | hozzá csak írott szavakban? Őt bizonyosan elfogadná az.~
44 4, II | azt közel. Az úrnő hívta őt, s az eléje kullogott, de
45 4, III | menni.~Lajos maga vezette őt le a torony lépcsőin, egész
46 4, III | kiállítva a kastélyajtóba, amint őt megpillantá, hirtelen a
47 4, III | bemutatni magát, nehogy az úrnő őt is rablónak nézze, s sikoltozni
48 4, III | szabadítónak sem illett őt látni.~A gróf azonban röviden
49 4, III | nő arcára. Többször látta őt együtt járni-kelni azzal
50 4, III | S ön ártatlannak tartja őt e merényletben?~– Bizonyosan
51 4, III | hogy az. És én nem fogom őt elbocsátani magamtól, hanem
52 4, III | becsületes nőnek tartja őt, bárónő?~– Lelkemet teszem
53 4, III | azért én mégis megtanítom őt ember módjára járni.~A bárónő
54 4, IV | jónak a helyét. Feltalálta őt a miszticizmusban a távolbalátás,
55 4, IV | tudománya annyi hatalommal, hogy őt a nem létező lények közé
56 4, IV | Azt meg tudta tenni, hogy őt ne lássa többé. Távcsövét
57 4, IV | Most bizonyosan nem szereti őt senki.~És aztán csak nem
58 4, IV | és neki semmi oka sincs őt üldöztetni.~A grófot ez
59 4, IV | kastélyára éjszaka rátört, s őt ki akarta rabolni, nem is
60 4, IV | beszélni.~– Jól van. Küldje őt ide hozzám.~– Hanem – még
61 4, IV | lenni: ha lop, nem szabad őt megbotozni, s ha embert
62 4, IV | felfedezésről, vagy sem? – Hiszen ez őt érdekli legközelebbről.~
63 4, V | mester.~– Igen, én rendeltem őt ide – mondá a gróf. – Vezesse
64 4, V | az elveszett – nyugtatá őt meg a gróf –, hanem nálam
65 4, V | valódi indokkal nem lehet őt megismertetni.~Lajos főzött
66 4, V | napon is, mint szoká, eljött őt üdvözölni, de a leány nem
67 4, V | alszom?~Óvatosan kellett őt ezzel megbarátkoztatni.~–
68 4, V | gondolt most?~Lajos nem hagyta őt kétségben.~– Jöjj át szobádba,
69 4, V | szobájába.~Lajos odavezette őt a fülkébe; maga kívül maradt.~–
70 4, V | göngyöleg legördült, s bezárta őt.~A leány meglepetve kiálta
71 4, V | annál hamarább ott tudja őt a szobájában. Az pedig jött
72 5, I | viszontlátogatásra; nem találta őt otthon, s ott hagyta a kapusnál
73 5, I | rajta, hogyan lehetett annak őt megelőzni. Megmagyarázták
74 5, I | kastély úrnője világosítá őt fel afelől, hogy a szomszéd
75 5, II | között.~A bárónő kerestette őt aztán mindenfelé, de az
76 5, III | kívánná, hogy látogassa őt meg a kastélyában a gróf,
77 5, III | volna önt, hogy vezesse őt be a családjánál.~– Megtudta
78 5, III | Én pedig képes leszek őt ezért megölni – mormogott
79 5, III | ellenfél azt mondá: megölöm őt. És mind a kettő bátor volt,
80 5, III | Csináljuk meg együtt ezt a „jux”-ot. Ha én nem félek tőle: ön
81 5, III | Marie-hoz, hogy ma nem viszi őt magával sétakocsizásra,
82 5, III | asszonyt; – a fátyolos nő, ki őt kísérni szokta, én vagyok.~
83 5, III | pokoli keserűségnek, hogy ez őt védő, miatta szenvedő hölgyet
84 5, III | tenni. Ez a nő úgy szereti őt, ahogy csak valaha asszony
85 5, III | és még mindig ott látta őt.~
86 5, IV | mulatságosnak találja, hogy őt oly kegyetlenül rágalmazzák.~
87 5, V | lehullt faleveleket. Ott látta őt Marie mindannyiszor.~Egy
88 5, V | hogy a vizsgáló-toronyból őt folyton kíséri tekintetével,
89 5, V | ön az én Lajosomat. Tegye őt boldoggá; ő nagyon jó ember. –
90 5, V | szeretnie. És önnek is kell őt szeretni! Ha én szeretem
91 5, VI | De Lajos ott is fel tudta őt találni.~– Hová tette ön
92 6, I | forró leheletével iparkodott őt fölmelegíteni.~– Segítsen
93 6, I | tapostam rá. Én magam öltem őt meg. Szegény kedves kis
94 6, I | kedveset, mint ez volt– biztatá őt Lajos.~– Ne hozzon ön nekem
95 6, I | szobámba. Majd eltemetjük őt a virágoskertemben. Tudok
96 6, I | tőlem, hogy készen vagyok-e őt követni. S mire fölébredtem,
97 6, I | okmányokat, útleveleket, hogy őt megszabadítsam ellenségei
98 6, I | hazudtam mindennap, hogy őt betakarjam üldözői elől.~–
99 6, I | rettegnél tőle. Ha te ismernéd őt kegyelmességének és szeretetének
100 6, I | csillagokat, tudja, hol kell őt keresni. Ön maga is odatalál
101 6, I | ajtó felé ment, ott hagyva őt magára.~Mikor már a kilincset
102 6, I | jöttem önhöz. Az ön látása őt idvezítené. Hozza el az
103 6, II | után kezd kidomborodni az őt körülhomályló ködből. Csak
104 6, II | szeret: aki nemzetét, mely őt eltaszítá, mely őt üldözi,
105 6, II | mely őt eltaszítá, mely őt üldözi, még száműzetése
106 6, II | ugyan az újoncilletményt (őt ott is a „távollevők követe”
107 7, I | lovaik helyett a „birsagium”-ot küldték meg: az ötven nehéz
108 7, II | Istenem, irgalmazz!~Úgy vitte őt az ölében a szobájáig, ahol
109 7, II | ki bálványa számára, hogy őt odaültesse; mintha egy oltáron
110 7, II | honfitársai tetemeiből, hogy őt arra ültessék föl bálványnak,
111 7, II | Te azt tennéd? Idehoznád őt? Vagy engem őhozzá? Igen!
112 7, II | messze a hely. – Ön ismeri őt, anélkül, hogy nevét mondanám. –
113 7, III | azt, hogy ön is szeresse őt, azt állítom. Aki megérti
114 7, III | jöttem őhozzá, hanem felhívni őt a nemesi fölkelésben részvételre.
115 7, V | viszi a házam gondját.~– Őt is magunkkal fogjuk vinni? –
116 7, V | Látod, megijesztetted őt!~– Ne rettenj meg – szólt
117 7, V | elmúlik.~Már ő egyszer hozta őt ily állapotban öntudatra:
118 7, VI | Lizettet felkeresni, s meghívni őt magunkhoz. Úrnője eltávozta
119 7, VII | látogatónője odajutott, hogy őt fölkeresse. Az ő konyhájában
120 7, VII | esztendő alatt most látom őt színről színre – másodszor.
121 7, VII | negyedórára sem hagytam őt el. Ugye kis úrnőm? Emlékezik
122 7, VIII| Katalin vállára, átfűzve őt karjával.~– Óh, milyen boldog
123 7, VIII| teheneket. Katalinnak el kellett őt vezetni a majorba. A fejés
124 7, VIII| kellett használnia, hogy őt, késő estére válván az idő,
125 7, VIII| egyre szólongatnia kellett őt Katalinnak, hogy ne köszöngessen
126 7, VIII| újdonság csodái nem hagyták őt megpihenni egy tárgynál;
127 7, VIII| arról beszélni, hogy Lajos őt valaha úszni tanította,
128 7, VIII| ugye?~Katalin biztosítá őt róla, hogy az ő feje attul
129 7, VIII| homlokát, magára hagyta őt – régi játszótársaival.~
130 8, I | francia vezérnek, hogy siessen őt körülkeríteni, s eléje küldte
131 8, I | harcolni! Tehát szemközt fogom őt találni! Óh, énnekem erős
132 8, I | mielőtt én képes lettem volna őt erőhatalommal megvédelmezni
133 8, II | bosszút, hanem a pallos, s aki őt megüti, felsőbb hatalmaskodás
134 8, II | proklamációjától, melyben őt átok alá veti, s főbelövetéssel
135 8, II | az én palladiumomat. Vedd őt körül egész szerelmeddel.
136 8, II | mentül inkább igyekezett őt magától távol tartani. Itt
137 8, II | elolvashassa.~– Meglephetnők őt a táborban – mondta Katalinnak –
138 8, III | rejtélyes cimborának, s bevitte őt a saját sátorába. – Dűlj
139 8, III | hatalomnál fogva nem engedem őt láncáról elszabadulni. Azonban
140 8, III | Csak annyira menj, hogy őt egyedül találod. Akkor,
141 9, I | hajadonkorba. Ott hagyja-e őt a „Cythere dandárának” utált
142 9, I | romlásnak? Vagy elhozza őt ide magához, s akkor aztán
143 9, I | méltó fény közt mutatná be őt a világnak.~S mindehhez
144 9, I | becsüléstől!~Mennyire imádja őt ez a férfi! S mennyire megérdemli,
145 9, I | hódolatát. Inkább akarta őt királynévá tenni, mint feleségévé!
146 9, I | ha gonosztevő is? Lehet-e őt elárulni annak, aki szereti?~
147 9, I | védelmére, egy gyermeket, aki őt anyjának nevezi, aki őt
148 9, I | őt anyjának nevezi, aki őt meghívta, hogy fogadja el
149 9, I | mentség annak a számára, aki őt ellenségei kezébe szolgáltatja;
150 9, I | imádok… én csak megcsókolom őt, hogy ráismerjetek róla:
151 9, I | ártatlan volt!~– Bocsásd be őt – suttogá a hölgy a rémület
152 9, I | leányomnak? Hol találta őt?~– Mindent világosan meg
153 9, I | kétségbeesetten.~– Ott kerestem őt fel: ott írta önnek ezt
154 9, I | tudja legjobban, hová lehet őt úgy elrejteni, hogy üldözői
155 9, I | táborban.~– És Marie?~– Őt nem viheti magával. A leánynak
156 9, II | odasietve hozzá, hogy felemelje őt a földről.~– Hagyj el! Aki
157 9, II | azt, hogy nem én öltem meg őt.~– Katalin! Hátha nem igaz
158 9, II | akarónak. – Neked nem szabad őt felkeresned.~– Miért nem?~–
159 9, II | üresség. Lizett ápolni fogja őt. Az ilyen erős agg nők nem
160 9, II | egész világon nem tartozik őt szeretni, egyedül én. –
161 9, II | védelmezzen, én hagyjam őt az útfélen elveszni, s még
162 9, II | tőle arcát, s visszatartá őt a kezével.~Aztán fölvette
163 9, II | szeretni, helyetted én szeretem őt. Áldj meg minket, s légy
164 9, III | elemózsiával; most maga akarja őt meglepni vele. Felnyergeltette
165 9, III | akaratomat, hogy kövesse őt, ahová az vezetni fogja.
166 10, II | hozzá menni.~– Én fel fogom őt keresni.~– No hát csak keresse. –
167 10, II | jer velem Lackó, keressük őt.~Az önző Lizett egy darabig
168 10, II | maga elé, mintha el akarná őt magától taszítani.~– Cambray!
169 10, II | kezével bágyadtan üdvözlé őt kétszer-háromszor. Aztán
170 10, II | Kedves Lizett! – ébresztgeté őt eleinte Marie, csendesen
171 10, II | barátom volt. Temettesse el őt szépen.~– Elvégzem vele.~
172 10, III | eszünkbe fog jutni, hogy láttuk őt már egyszer – Thémire grófnő
173 10, III | Cosaque-ot, minden ember őt nézte. Az allegóriában pedig,
174 10, III | Hortense ugyan szerette őt, hanem Pauline hercegnő
175 10, III | arra is képesnek hiszem őt, hogy a leányt elszöktette
176 10, III | éjszaka – figyelmezteté őt Jocrisse. – S kalauzt nem
177 10, III | van, ahol aztán nehéz lesz őt utolérni, s még nehezebb
178 10, V | az égben.~Vavel értette őt egészen. A nő, aki oly nagyon
179 10, V | közlegénynek. Az lesz a mesterség, őt most onnan kicsalni és kelepcébe
180 10, V | legcsúfabb.~Az is megbecsülte őt, és felé tartott.~A démonok
181 10, V | egy csapatja megkerülte őt. Erre felhagyott azzal a
182 10, V | Eszébe jutott, hogy ha őt élve elfogják: ez a levél
183 10, V | ád Vavel Lajosnak, hogy őt arra az egyetlen fűzfára
184 10, V | princesszek szalonjai nem fogják őt többé elfogadni; és Joséphine
185 10, V | Joséphine ölebei nem fogják őt megugatni, se az új császárnő
186 10, V | és a császár nem fogja őt „kedves hercegem”-nek nevezni, –
187 10, V | chiarát”!; se Isabey nem fogja őt megnevettetni majom-paródiájával; –
188 10, VI | mint a delejtű, oda fogja őt vezetni abban a bozót-tömkelegben.~
189 10, VI | De Katalin nem engedte őt leszédülni, tele markába
190 10, VI | menyasszonyát, s felültetve őt a szekérbe, lelkére köté,
191 11, I | meg, kiknek lelkesedése őt is magával ragadta. Egy
192 11, II | felhangzott hozzá a völgyből. Ha őt e dombtetőről elverik, a
193 11, III | vezérlő főhercegnek, ki őt nagyon feldicsérte: Jó Ferenczy
194 11, III | kiszabadítani, s felkapva őt a földről, felültette hátul
195 11, IV | egy ágyúteke, felvették őt a vállaikra, úgy vitték
196 11, IV | Saját testével védte meg őt, míg maga is föléje roskadt.
197 11, IV | győri csatatérnek, hogy őt akárki e szóval interpellálhatta
198 11, V | forintokat kínált annak, aki őt le tudja gyűrni. A mi nemes
199 11, V | választó kortes: nem jó lesz őt megbántani.~– Jobb lesz,
200 12, I | mellyel befertőztették; és őt a hosszú idő alatt csak
201 12, I | Gyűlölöm!”~– Miért hagytam őt el? – vádolá magát Vavel. –
202 12, I | uralkodni. Hogy idegen ember őt ily gyöngének látta. Nyugalmat
203 12, II | Párizsig. Ez a hintó fogja őt elszállítani, s ugyanez
204 12, III | együtt temettetni, mint hogy őt szabadon bocsássa; de azt
205 13, I | volón egyenruhában kísérte őt e kalandban mint trombitás.~
206 13, I | házigazdánknak, nem látom őt sehol.~– A kórodába hívták
207 13, I | oldalszobába, Katalin követte őt.~Vőlegény és menyasszony.~
208 13, I | nehogy Marie meghallja) – Őt megszabadítád ellenségeitől;
209 13, I | mikor hozzánk beléptél, őt ölelted, őt csókoltad, nem
210 13, I | hozzánk beléptél, őt ölelted, őt csókoltad, nem engem! –
211 13, I | tettél. Visszaszerezted őt. Odamenekülhetett a karjaid
|