Rész,  Fezejet

  1     1,  I   |         magasabb férfi. – Valami kis leány.~– A bizony. Hát mit akar
  2     1,  I   |           nem tudom.~– Igazi párizsi leány – dörmögé közbe az alacsonyabb
  3     1,  III |           utcán; pedig van egy másik leány, akivel még annál sokkal
  4     1,  III |            Kérem. Önök szállásán egy leány is volt elrejtve, kit senki
  5     1,  III |        órakor felvitt nyolcesztendős leány, s a tizenegykor lehozott
  6     1,  IV  |          bírni fogja, akkor azután a leány sorsa is el lesz döntve.
  7     2,  I   |      birtokot anyjárúl, aki Markóczy leány volt, s Mária Terézia idejében
  8     2,  II  |              vénasszony-e, vagy ifjú leány.~– De ha kocsikáznak, akkor
  9     2,  II  |              úrnője egy szegény árva leány, akinek semmije nincs; de
 10     2,  II  |            komornyik; „köszönd, hogy leány vagy, mert ha férfi volnál,
 11     2,  II  |              ki.” S amint kilépett a leány a kastélyból, csak úgy hullott
 12     2,  II  |           anya azóta összerokkant, a leány pedig felnőtt, s a bűnös
 13     3,  I   |              magányos veréb; meg egy leány.~A leány, alakjáról ítélve,
 14     3,  I   |              veréb; meg egy leány.~A leány, alakjáról ítélve, lehet
 15     3,  I   | csipkefodrokkal gazdag: ahogy fiatal leány nem szokott öltözve lenni;
 16     3,  I   |             fátyol oda van-e tűzve a leány kalapja széléhez, hogy nem
 17     3,  I   |     zongorázni nem tud, annálfogva a leány sem tudhat, s hogy mégis
 18     3,  I   |           Mikor ebbe is belefáradt a leány, akkor leülhetett kártyázni.
 19     3,  I   |               Az egyik mellé leült a leány, a másik mellé a férfi.~
 20     3,  I   |          Gazdag konyhát tartottak. A leány számára az ő kedvenc bora,
 21     3,  I   |            is egymással ők ketten. A leány a cicáiról, mopszairól,
 22     3,  I   |        valami nevezeteset álmodott a leány, azt is elmondta, s az úr
 23     3,  I   |             az úr meghallgatta. Ha a leány kért valamit, a férfit Lajosnak
 24     3,  I   |             a homlokát a leánynak.~A leány aztán visszament a szobájába,
 25     3,  I   |               Este, mikor lefeküdt a leány, mielőtt levetkőzött volna,
 26     3,  I   |            nem veszi észre. A fiatal leány mélyen alszik, s a mopszok
 27     3,  I   |     fegyverei.~Ezt onnan tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag mellett
 28     3,  II  |            képez a többi közül. Ez a leány születésnapja.~Ez az egy
 29     3,  II  |          Gyümölcsöt sohasem ízlelt a leány. Lajos tartotta magát azon
 30     3,  II  |        kikocsikázáshoz? – kérdezé.~A leány pedig félredobta a könyvet
 31     3,  II  |   tabourette-re.~A férfi úgy tett. A leány felkuporodott az ottomanra,
 32     3,  II  |             a könyvet – mondá neki a leány. – Ennek mind a négy kötetét
 33     3,  II  |               Ah, haha! – kacagott a leány. – Így nem hagyom magam
 34     3,  II  |         Istenem! – kiálta föl erre a leány, s engesztelésül odavonta
 35     3,  II  |        reszkettek.~– Látod – monda a leány. – Mégsem öltél meg. Pedig
 36     3,  II  | Melusine-ruha? Akarod látni?~Azzal a leány felszökött a helyéből, s
 37     3,  II  |          kertünk alatt.~Olyan volt a leány az égszínkék öltözetben,
 38     3,  II  |          tizenöt éves vagy. Ily nagy leány nem csókol kezet férfinak.~–
 39     3,  II  |                tiltakozott gyorsan a leány ez eszme ellen. – Én bizony
 40     3,  II  |               Hol vagyok én „itt”?~A leány odamutatott az ujjával a
 41     3,  II  |   legkisebbeknek – monda Lajos.~Ez a leány nem tudja, hogy mire való
 42     3,  III |         örömujjongás, melyet az úszó leány nem tudott magától megtagadni.~
 43     3,  III |       elbolyongtak a hullámtükrön, a leány nem fáradt ki bele. Ez az
 44     3,  III |         arcaikat fehéríteni.~Szegény leány! Még azt mondta, hogy ő
 45     3,  III |           kígyók?~Lajos iparkodott a leány túl heves fantáziáját lelohasztani,
 46     3,  III |             találni, amiktől pedig a leány irtózott. Az is meglehet,
 47     3,  III |           vonal, amit az előreúszott leány alakja vont rajta, s mi
 48     3,  III |               Mikor összejutottak, a leány ismét hangosan kétszer-háromszor
 49     3,  III |                 Mi lelt? Mi üldöz?~A leány úgy reszketett, úgy vacogtak
 50     3,  III |    agyonlövöm, ha ember, ha állat! A leány valamit nyöszörgött, mintha
 51     3,  III |            ordítá dühösen a férfi.~A leány aztán meghúzta magát reszketve
 52     3,  III |           vele a kastélyba vissza.~A leány még akkor is reszketett.~–
 53     3,  III |            tavamtul? – sóhajta fel a leány, még egy keserves pillantást
 54     3,  III |            négy óráig tartó álmait a leány által számára elkészített
 55     3,  III |          bírt vele lépést tartani; a leány vitte őtet.~
 56     3,  IV  |                 Doktor úr – rebegé a leány halk hangon, melyből alig
 57     3,  IV  |              ért; akként árulta el a leány úrnői eredetét az, hogy
 58     3,  IV  |       leteperi maga alá a bölényt: a leány egyszerre odalépett hozzá,
 59     3,  IV  |             ön gyógyulni? – rebegé a leány, ki el nem távozott mellőle,
 60     3,  IV  |             összeverődtek vacogva.~A leány visszament hálószobájába,
 61     3,  IV  |    Megérdemeltem azt, és nem fájt.~A leány megszorítá az öreg cseléd
 62     3,  IV  |         lábaihoz a csacska hullám.~A leány letérdelt a kinyúló rezgőpadra,
 63     3,  IV  |            volt a régi gyönyörnek.~A leány szomorúan hagyta el kedvenc
 64     3,  IV  |              könyv arról van írva.~A leány mohón kapott utána, s amint
 65     3,  IV  |          többé félni a tó vizétől?~A leány hosszasan nézett a férfi
 66     3,  IV  |             a bárónőhöz? – kérdezé a leány.~– Minek? – kiálta fel a
 67     4,  I   |             a maga részéről; de ám a leány nem ígért semmit. S ha érezte
 68     4,  I   |             semmit. S ha érezte is a leány sorsa nehéz titkát, hol
 69     4,  I   |              Lajos aggódva figyelt a leány elmélázó arcára, melyen
 70     4,  II  |              Lajos azt várta, hogy a leány tapsolni fog örömében, s
 71     4,  II  |           Egyedül vagyunk.~E szóra a leány lerántotta fejéről a fátyolt,
 72     4,  II  |          Mikor elhagyták a kertet, a leány két szál nefelejcset szakított
 73     4,  II  |             valamit.~– Mit írt ön?~A leány el hagyta olvasni.~Ez volt
 74     4,  II  |              és a históriás könyv.~A leány nyílt, őszinte tekintete
 75     4,  II  |             olyan nagyon!… – monda a leány, s azzal elhagyta a tanuló
 76     4,  II  |           Sokszor föltette magában a leány, hogy utána lopózik Lajosnak,
 77     4,  II  |            mikor már mellette állt a leány, s fülébe súgta nevét: „
 78     4,  II  |        csőnek más irányt adni, már a leány odakuporodott az ő üresen
 79     4,  II  |      arckifejezést: – ez a féltés.~A leány felfedezte, hogy van egy
 80     4,  II  |           Azután egyszerre felkelt a leány a távcső mellől, s odaborulva
 81     4,  III |              közülök magad előtt”.~A leány azonban belefáradt az égi
 82     4,  IV  |            ülni Marie-t a helyébe.~A leány a távcsőbe nézett, s látott
 83     4,  IV  |            mit végez, sem énnekem.~A leány nagyot nézett rá azokkal
 84     4,  IV  |             véleményt.~Akkor aztán a leány maga felelt meg a kérdésre.~–
 85     4,  IV  |             arcát.~– Ugye? – monda a leány – s aztán ha a szájam görbe
 86     4,  IV  |      asztaláról, s rohant rémülten a leány hálószobája felé. Ott hagyta
 87     4,  IV  |             Félrehúzta a függönyt… A leány ott aludt csendesen: arcát
 88     4,  V   |        átvezethette az ezermestert a leány szobájába, s ott elmondhatta
 89     4,  V   |           megelégedve?~Hogyan lesz a leány kibékíthető azzal a gondolattal,
 90     4,  V   |        tizenhatodik évforduló már.~A leány szépsége a hajadoni bűbáj
 91     4,  V   |            eljött őt üdvözölni, de a leány nem adott neki elő semmi
 92     4,  V   |      mesternek a maga kész remekét a leány hálószobájában nyélbe sütni.~
 93     4,  V   |     márványoszlopnak a közét, mely a leány fekhelyéhez vezető fülke-boltozatot
 94     4,  V   |          hajigálnak be az udvarra.~A leány elmélázva felelt:~– Volt
 95     4,  V   |       általad felvetett ottománon?~A leány a szemébe nézett: be, egész
 96     4,  V   |            ami azt lehetővé tegye?~A leány arca elsápadt. Mire gondolt
 97     4,  V   |             szobádba, és lásd meg.~A leány odatette kis porcelánkezét
 98     4,  V   |             Abban a percben, amint a leány azt megtette, a fal mögé
 99     4,  V   |           legördült, s bezárta őt.~A leány meglepetve kiálta a künn
100     4,  V   |              a fülke homlokzatába.~A leány elbámult rajta.~– És aztán
101     4,  V   |          Most már nem csókolta meg a leány ez ünnepi ajándékért. De
102     4,  V   |             asztalkán munkálatait.~A leány – nem lett volna leány –
103     4,  V   |             A leány – nem lett volna leány – ha az ércfüggönyön keresztül
104     4,  V   |   indulatokkal harcol. És győz.~És a leány e naptól fogva megtalálta,
105     4,  V   |               nem váratott magára. A leány megkísérté másnap, hogy
106     4,  V   |              is eljött. – És aztán a leány (ilyenek az elkényeztetett
107     4,  V   |              aztán gondolá magában a leány:~„Szeret. Nagyon szeret.
108     5,  II  |         feleresztenek.~Nem is mert a leány ez éjjel korán lefeküdni,
109     5,  III |           ahová egyedül fog menni. A leány megnyugodott benne.~Ma úgyis
110     5,  IV  |          hogy egy nő, még inkább egy leány, mulatságosnak találja,
111     5,  V   |          lelkestül az öné vagyok!”~A leány magaviselete irányában ez
112     5,  V   |        történhetett-e az meg, hogy a leány, attól a vágytól hajtva,
113     5,  V   |      könyveket talált az asztalon. A leány tanult.~Másnap a szokott
114     5,  V   |      eltávolították onnan, s annak a leány visszatértéig más dolgot
115     5,  V   |            ahhoz az úthoz, amelyen a leány végig szokott haladni.~Schmidtné,
116     5,  V   |         kalimpázott, másik kezével a leány kezét fogta meg. A levél
117     5,  V   |          akart küldeni valakinek?…~A leány nyugodtan nézett a haragvó
118     5,  V   |               Kinek szólt e levél?~A leány szomorún mosolygott, s csendesen
119     5,  V   |          Vavel, ott meg a pecséten a leány címerét látta. Azt a címert,
120     5,  V   |      elkezdett keservesen zokogni.~A leány most nem ment oda hozzá,
121     5,  V   |              semmi – suttogá utána a leány csendesen.~Erre Vavel felugrott,
122     5,  V   |          Marie? Mit akar ön?~Ekkor a leány egész lelki erejével föléje
123     5,  V   |         Szükségtelen – felelt neki a leány büszkén. – Ha azt akarja
124     5,  V   |          Addig tűrjünk és várjunk.~A leány magához vonta a férfi kezét,
125     5,  VI  |         nyílt virággal jött vissza a leány.~A virág meglepően szép.
126     5,  VI  |            csak gyűlölni tudott: – a leány csak szeretni.~Lajos megfordult
127     6,  I   |              zokogása riasztá föl.~A leány úgy jött be hozzá, hogy
128     6,  I   |   Könyörüljön! – zokogá keservesen a leány.~– Mi baja önnek, Marie?~–
129     6,  I   |            Nézze csak: – szepegett a leány, keblébe nyúlva, s reszkető
130     6,  I   |   zsoltáréneklő ott feküdt hanyatt a leány rózsaszínű tenyerén, hátrahajtott
131     6,  I   |        fejjel, s száját tátogatva; a leány forró leheletével iparkodott
132     6,  I   |            sikoltott. Rátapostam. (A leány összerázkódott.) Óh, Istenem!
133     6,  I   |             kiálta kétségbeesetten a leány.~A férfi elővette gyógyszereit,
134     6,  I   |     felnyitja a szemeit… – suttogá a leány. – … Még lábra áll!… Ugye,
135     6,  I   |              gázoltam rá! – rebegé a leány, s aztán óvatosan, gyöngéden
136     6,  I   |           halva.~Most már nem sírt a leány, mikor látta, hogy vége
137     6,  I   |             Ön könnyezett! – szólt a leány megdöbbenve. Megismerte
138     6,  I   |             Marie-t a haldoklóhoz.~A leány első dolga az volt, hogy
139     7,  II  |               Mi történt? – rebegé a leány megrémülten Lajos lángoló
140     7,  II  |        meghalok!~S váltogatva majd a leány öltönyét, majd a kivont
141     7,  II  |           Útjában találta Marie-t.~A leány leszállt rögtönzött trónjáról,
142     7,  II  |           rettenetes vagy! – szólt a leány, elfordítva tőle arcát.~–
143     7,  II  |          magához fog venni – szólt a leány átszellemült tekintettel; –
144     7,  II  |           mily napfényt derítettek a leány arcára. Hogy változott át
145     7,  II  |  Zrínyi-dolmánya hátulsó zsebeibe.~A leány pedig dalolva futott Lajostól –
146     7,  II  |         bánja, ha utána meghal is.~A leány egyre kacagott. Minden oly
147     7,  III |           ahhoz a fogadásomhoz, hogy leány maradok.~– Eszerint engem
148     7,  IV  |          elfogadásán? – könyörgött a leány.~– Sőt kérlek, hogy jöjj
149     7,  IV  |             kezét.~Mikor aztán a két leány kedvére kisírta magát, akkor
150     7,  IV  |             egymást. Hisz az anya is leány volt még, mint a leánya.~–
151     7,  IV  |       gyermetegséggel Marie.~A másik leány kacagni kezdett.~– Még most
152     7,  VIII|        lehetett csodálni, ha szegény leány elfelejtette ez órában a
153     7,  VIII|               Ma kezdett el először „leány” lenni.~Mekkora gyönyörűségét
154     7,  VIII|          nóta. A végén azt dalolja a leány: „Rágalmazó nyelvek irigysége –
155     7,  VIII|             Igazán! – kapott rajta a leány nagy örömmel.~– Nekem van
156     7,  VIII|            Marie-t a távcsőhöz. És a leány világosan látta ezt a megfoghatatlan
157     7,  VIII|             Óh, Istenem!” – rebegé a leány, és elkezdtek a könnyei
158     8,  III |        Megölöm. És akkor a rejtélyes leány védtelenül, oltalmazó, ismerős
159     8,  III |           meg van bűvölve a rábízott leány szeretetreméltóságától.
160     8,  III |         hanem valódi érzés, hogyha e leány, kinek csodajóságát Jocrisse
161     8,  III |   népválasztotta uralkodóházzal. S a leány, mint tudom, oly szép, oly
162     9,  I   |         kezébe szolgáltatja; de ez a leány reszket a nagyságtól, melynek
163     9,  I   |          kútba, s aztán megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „
164     9,  I   |           arcképet küld emlékül az a leány, akit az anyja idegen házak
165     9,  I   |           Jöjjön ön velem. Itt van a leány és a kincsei. Sértetlenül.
166     9,  I   |            se jöjjön tájékára fiatal leány!~Az eltávozó Cambray egy
167     9,  II  |          anyám! Mi bajod? – rebegé a leány, odasietve hozzá, hogy felemelje
168     9,  II  |          teljességében?~E szavakra a leány odalépett hozzá, és kezét
169     9,  II  |           ismerj meg egészen.~Amíg a leány azt a levelet olvasta, a
170    10,  II  |            ott hagyta védelmezőjét a leány, s mint a kezes bárány,
171    10,  II  |             neki – szólt reszketve a leány, de szemeit nem tudta levenni
172    10,  III |             olvastat fel magának – a leány szép szemeiből valamit.
173    10,  III |           békíteni. Még olyan kedves leány nem volt a világon, akit
174    10,  III |          mondott! Nincsen oly kedves leány, akit oda ne adjanak egy
175    10,  III |    felvesszük, hogy mikor a menekülő leány elhagyta a Névtelen Várat,
176    10,  VI  |           tudja, hogy hova lett az a leány, aki ha elvész, Lajos szívét
177    10,  VI  |             Annak a kincse volt az a leány! Önre volt az bízva. Hová
178    10,  VI  |           mondja meg, hova lett az a leány, akit önnek ezzel kellett
179    11,  I   |             kedvetlenül nyúlt bele a leány, arcát is félrefordítva,
180    13,  I   |        paripa-robaj megriaszthatná a leány gyönge szívét, s inkább
181    13,  I   |            én kicsi kis bálványom!~A leány arca ragyog. Nemcsak azok
182    13,  I   |            ne beszélj oly hevesen.~A leány aztán megfogta Katalin kezét,
183    13,  I   |     emlékezet tart, az együgyű, bohó leány, aki nem tud semmit, csak
184    13,  I   |           Vavel gróf, mint a megholt leány hátrahagyott ruháinak vételdíját,