bold = Main text
      Rész,  Fezejet                                            grey = Comment text

 4501     5,  III  |                   meglepte Lajost. Ő abban a hitben volt, hogy a bárónőt
 4502     5,  III  |                  abban a hitben volt, hogy a bárónőt valami veszedelmes
 4503     5,  III  |          veszedelmes kíváncsiság űzi éppen a belső titkaiba hatolni be
 4504     5,  III  |                  belső titkaiba hatolni be a Névtelen Várnak. Ez megnyugtatá,
 4505     5,  III  |               Várnak. Ez megnyugtatá, hogy a parkkal is beéri.~– Látogatásomon
 4506     5,  III  |                 minden etikett ellen volt. A veszély nagysága kimenti.
 4507     5,  III  |                most én rovom le hasonlóval a tartozást.~– Engem fenyeget
 4508     5,  III  |              valaki mást. Jerünk mélyebben a parkba valaki meg ne hallja,
 4509     5,  III  |             körített helyre jutva, megállt a hölgy, és elkezdé:~– Ön
 4510     5,  III  |                    ezredesről?~– Megkaptam a látogatójegyét – felelt
 4511     5,  III  |                róla tudni – mondá Katalin, a vizsgálóbíró türelmetlenségével. –
 4512     5,  III  |                 Cause célèbre lett belőle. A direktórium alatt ő a francia
 4513     5,  III  |              belőle. A direktórium alatt ő a francia seregnél mint őrnagy
 4514     5,  III  |             seregnél mint őrnagy szolgált. A császárság alatt mellőzték.
 4515     5,  III  |               másik eset kényszeríté, hogy a francia szolgálatot elhagyja,
 4516     5,  III  |                hogy fiatal, szép feleségét a dieppe-i fürdőből elszöktette
 4517     5,  III  |           Barthelmy Léon most aztán ezeket a szökevényeket üldözi az
 4518     5,  III  |                olyan ismerősnek előttem ez a név.~– Úgy? – szólt a bárónő,
 4519     5,  III  |                   ez a név.~– Úgy? – szólt a bárónő, nagyon furcsa hanglejtéssel,
 4520     5,  III  |                    Aztán hirtelen megkapta a kezét, s azt súgá fülébe:~–
 4521     5,  III  |                  azon időtől fogva, amikor a szép nő eltűnt a világ szeme
 4522     5,  III  |                    amikor a szép nő eltűnt a világ szeme elől, s akinek
 4523     5,  III  |                 elszöktette, s azóta azzal a világból száműzve rejtőzködik,
 4524     5,  III  |                    önt, hogy vezesse őt be a családjánál.~– Megtudta
 4525     5,  III  |                    hogy választ adjon arra a kérdésére, ki az a hölgy,
 4526     5,  III  |                    arra a kérdésére, ki az a hölgy, akivel ön együtt
 4527     5,  III  |                együtt szokott kikocsizni~– A válasz igen rövid lett volna
 4528     5,  III  |                   rá.~– Tudom, mit értenek a férfiak egymással szemközt
 4529     5,  III  |               rövid válasz! Annak rendesen a következménye súlyos.~–
 4530     5,  III  |        következménye súlyos.~– S nem hiszi a bárónő, hogy én egy ilyen
 4531     5,  III  |                    el bírok viselni?~– Ami a lovagiasság és bátorság
 4532     5,  III  |                  mint férfias bátorság; az a másik férfi egy professzionátus
 4533     5,  III  |                azonfelül köztudomású, hogy a keze írásgörcsökben szenved.~
 4534     5,  III  |                    magát csiklandva, amire a férfiak leghiúbbak.~– Ki
 4535     5,  III  |                    s az sem bizonyos, hogy a kezem akármi oknál fogva
 4536     5,  III  |              reszkessen, ha én nem akarom.~A hölgy hevesen folytatá:~–
 4537     5,  III  |                    lövő és vívó; de amióta a Névtelen Várban lakik, egy
 4538     5,  III  |               sütött el; sem kard nem volt a kezében; míg Barthelmy mindennap
 4539     5,  III  |                játékból és komolyan. Mikor a rangját megkapta ezredénél,
 4540     5,  III  |                  ezredénél, ön tudni fogja a szokást, hogy elébb végig
 4541     5,  III  |                  Most már Lajosnak egészen a fejébe ment a vér.~– De
 4542     5,  III  |             Lajosnak egészen a fejébe ment a vér.~– De hát az nem történhetett-e
 4543     5,  III  |         gyakoroltam magamat, anélkül, hogy a fegyverdurrogás azt elárulta
 4544     5,  III  |                  volna? Az is lehető, hogy a komornyikom valaha vívómester
 4545     5,  III  |                mindennap gyakorlom magamat a kard- és tőrvívásban.~–
 4546     5,  III  |                    nem szándékom itt ebben a bagolykalitkában megőszülni.~
 4547     5,  III  |                amit én tettem önnel, mikor a legkomolyabb pillanatban
 4548     5,  III  |                    tréfára fordítottam azt a veszélyt, amelyet ön elhárított
 4549     5,  III  |            veszélyt, amelyet ön elhárított a fejemről.~– Hogyan? A bárónő
 4550     5,  III  |           elhárított a fejemről.~– Hogyan? A bárónő az én fejemről valami
 4551     5,  III  |                      Igen. Barthelmy ebben a pontban valóságos őrjöngő.
 4552     5,  III  |                   Ha elrabolt felesége, ha a férji becsületén tapadó
 4553     5,  III  |                 eszébe jut, akkor elveszti a józanságát. Mindenütt szikrát
 4554     5,  III  |          józanságát. Mindenütt szikrát fog a gyanúja, ahol valami titkot
 4555     5,  III  |                    azt hiszi, hogy ott van a felesége elrejtve. Ez a
 4556     5,  III  |                    a felesége elrejtve. Ez a vidék pedig rendkívül nevezetes
 4557     5,  III  |                  pedig rendkívül nevezetes a mendemondáiról. S azok között,
 4558     5,  III  |               költöttek, legeslegszelídebb a nőcsábításról szóló legenda.~–
 4559     5,  III  |                     Mi bécsi nők szeretjük a katonatisztek társaságát.
 4560     5,  III  |                    és finom vendégek. S ez a helyzet adott nekem hatalmat
 4561     5,  III  |                  követelem magam iránt azt a kíméletet, hogy egyik vendégem
 4562     5,  III  |             kíméletet, hogy egyik vendégem a másikba semmi szín alatt
 4563     5,  III  |              kössön. Mert ön is, mivelhogy a bérletszerződését velem
 4564     5,  III  |                    megint föléje került ez a nő. Arra nem gondolt, hogy
 4565     5,  III  |                  Arra nem gondolt, hogy ha a birtokosnő nem megy a per
 4566     5,  III  |                   ha a birtokosnő nem megy a per útjára, akkor ő mint
 4567     5,  III  |                   ő mint vendége fog annak a vadászvárában lakni.~A bárónő
 4568     5,  III  |               annak a vadászvárában lakni.~A bárónő a pontosan megküldött
 4569     5,  III  |              vadászvárában lakni.~A bárónő a pontosan megküldött bérletösszeget
 4570     5,  III  |        bérletösszeget éppen olyan pontosan a gyermekmenház javára szokta
 4571     5,  III  |                 alatt.~Katalin vette észre a nyert előnyt, s azt egy
 4572     5,  III  |                    Ön megértheti, hogy ezt a felfogást tartozott Barthelmy
 4573     5,  III  |                  Még nincs önnek semmi oka a hálálkodásra. Azt, hogy
 4574     5,  III  |                    önszeretetből teszi. Az a hevély, ami az önök idegeit
 4575     5,  III  |               idegeit csak felvillanyozza, a mienket kínozza. Én nem
 4576     5,  III  |              tudtam volna itt maradni ezen a helyen, ha azt valami tragikus
 4577     5,  III  |                 tette volna emlékezetessé. A magam kedvéért akadályoztam
 4578     5,  III  |                     de megálltam, hogy azt a rejtélyes embert ne kényszerítsem
 4579     5,  III  |                  hogy az én feleségem-e az a titokteljes hölgy, vagy
 4580     5,  III  |                    csupa tűzláng lett erre a szóra.~– Annak szeretném
 4581     5,  III  |                    Annak szeretném ismerni a módját! – szólt indulattól
 4582     5,  III  |             beszéljünk halkabban, hogy még a bokrok se hallják meg, amit
 4583     5,  III  |                mondok.~S avégett, hogy még a bokrok se hallják meg, amit
 4584     5,  III  |                 oly közel kellett hajolnia a bárónőnek a grófhoz, hogy
 4585     5,  III  |               kellett hajolnia a bárónőnek a grófhoz, hogy csaknem egymást
 4586     5,  III  |                    az ádáz tervet, amit az a bőszült ember indulata hevében
 4587     5,  III  |                 hevében előttem elárult. Ő a szomszéd városban fog beszállásolva
 4588     5,  III  |              beszállásolva lenni, amelynek a kapujáig ön és még valaki
 4589     5,  III  |                 magát önnek, megállíttatva a hintót; elmondva egyenesen,
 4590     5,  III  |                  meg akarja tudni, hogy az a lefátyolozott hölgy, aki
 4591     5,  III  |            Barthelmy Ange asszony-e.~Lajos a lábával toppantott, s kezeivel
 4592     5,  III  |             lábával toppantott, s kezeivel a levegőben markolászott,
 4593     5,  III  |                  szavamra mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem nem
 4594     5,  III  |                  meghallják. Engedje, hogy a fülébe súgjam, amit akarok;
 4595     5,  III  |                   akarok; s ön is tompítsa a szavát. Ha Barthelmy Léon
 4596     5,  III  |                  szavát. Ha Barthelmy Léon a hölgy fátyolához fog nyúlni…~–
 4597     5,  III  |                    Csakugyan nem kiáltotta a szót; csak dörmögte. De
 4598     5,  III  |                     mint mikor az oroszlán a foga között tartja valami
 4599     5,  III  |              között tartja valami állatnak a nyakát.~– Ő képes lesz azt
 4600     5,  III  |                     suttogá rettegő arccal a hölgy.~– Én pedig képes
 4601     5,  III  |               ezért megölni – mormogott rá a férfi.~– Elhiszem. De én
 4602     5,  III  |                    esetet tudok, ahol mind a két ellenfél azt mondá:
 4603     5,  III  |                 mondá: megölöm őt. És mind a kettő bátor volt, vitéz
 4604     5,  III  |                Aztán megölték egymást mind a ketten. Két kard, mely csak
 4605     5,  III  |                  mondani férfi: kerüld ezt a helyet, mert itt megölnek.
 4606     5,  III  |                 Kivált egy asszonytól. Még a feleségétől sem. Ha azt
 4607     5,  III  |                   azt hallja, hátad mögött a halál: megfordul, és előrelép. –
 4608     5,  III  |                   is kell gondolni. Ön nem a magáé…~Vavel megdöbbent;
 4609     5,  III  |                   magáé…~Vavel megdöbbent; a szó félbeszakadt ajkán.~
 4610     5,  III  |                   lépéssel hátrált tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel
 4611     5,  III  |                  tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel tiltakozott.~–
 4612     5,  III  |                elveszíti, nem lesz senkije a világon; aki nem fogja tudni,
 4613     5,  III  |                nagyon gondolkozóba ejté ez a szó.~– De hát mit tehetek?
 4614     5,  III  |                 amíg csak Barthelmy ezrede a szomszéd városban tanyáz?
 4615     5,  III  |                életemet? Csináljak börtönt a házamból, s ki ne bocsássak
 4616     5,  III  |                házamból, s ki ne bocsássak a levegőre egy gyöngéd, éteri
 4617     5,  III  |                   az egészségét egyedül ez a kis szabad légen mozgás
 4618     5,  III  |                mozgás tartja épségben; ezt a szánalomra méltó teremtést
 4619     5,  III  |                ugyanabból én, ha én veszem a kezembe, a legszebb bohózatot
 4620     5,  III  |                    ha én veszem a kezembe, a legszebb bohózatot alakítom.
 4621     5,  III  |               egyszerre hahotában tört ki. A legnagyobb dühből a legféktelenebb
 4622     5,  III  |                    ki. A legnagyobb dühből a legféktelenebb jókedvbe
 4623     5,  III  |          legféktelenebb jókedvbe esett át. A bárónő együtt nevetett vele.~–
 4624     5,  III  |               minden helyzetnek megtalálom a humorisztikus oldalát. Gondolja
 4625     5,  III  |               ráncos képű, töpörödött alak a fátyol alatt. „Parancsol
 4626     5,  III  |                     hogy kapná sarkantyúba a lovát, s nyargalna hazáig, „
 4627     5,  III  |              Hiszen nem önt nevetem, hanem a magam bolond ötletét. Képzelje,
 4628     5,  III  |                    egyetlen nőszemély, aki a háznál rendelkezésemre áll,
 4629     5,  III  |                háznál rendelkezésemre áll, a szakácsné, a jó teremtés,
 4630     5,  III  |          rendelkezésemre áll, a szakácsné, a jó teremtés, oly vastag
 4631     5,  III  |                   egy persona, hogy ha azt a hintóba beültetem, magam
 4632     5,  III  |                    mondani, hogy „uram, ez a tréfa nagyon vastag!” s
 4633     5,  III  |        következetességgel kívánhatja tőlem a világos, határozott választ
 4634     5,  III  |                    határozott választ arra a kérdésre: ki az a hölgy,
 4635     5,  III  |             választ arra a kérdésre: ki az a hölgy, akit „máskor” kísérni
 4636     5,  III  |                   máskor” kísérni szoktam? A tréfa csak akkor sikerülne,
 4637     5,  III  |                  valami valószínűség volna a tervezetében.~– Most mindjárt
 4638     5,  III  |                   arcát. – Elég nagy-e így a hasonlatosság?~Vavel szótlan
 4639     5,  III  |          hasonlatosság?~Vavel szótlan lett a bámulattól. Meglepte az
 4640     5,  III  |                  alak, mely ez öltözetben, a fátyolos kalappal, tökéletes
 4641     5,  III  |                     de még inkább meglepte a merész ötlet.~– Hogyan?
 4642     5,  III  |                    egy szál bottal odajött a házamhoz, hogy engem kiszabadítson;
 4643     5,  III  |                  azt mondom. Nem tétovázok a veszély percében önnek segélyére
 4644     5,  III  |              kimenetel nélkül végződhetik. A felszólításra ön egész bizonyossággal
 4645     5,  III  |            Barthelmy Ange. Én hiszem, hogy a kérdező lovagias ember,
 4646     5,  III  |                  kérdező lovagias ember, s a lovagszóban megnyugszik,
 4647     5,  III  |                   arra, bárónő, hogy hátha a nejét kereső férj szenvedélyében
 4648     5,  III  |                 gondolt-e arra, hogy hátha a betörő rabló durva, erőszakos
 4649     5,  III  |                    történik akkor?~– Akkor a szeme közé ütöttem volna.~–
 4650     5,  III  |                    ütöttem volna.~– Én meg a szeme közé fogok nevetni.~–
 4651     5,  III  |               nevetni.~– Nincs egyenmérték a vállalataink közt, bárónő.
 4652     5,  III  |                   ami nem gyógyul be soha.~A hölgy keserűen monda:~–
 4653     5,  III  |                 sebet üthet az én lelkemen a világ, ami annak még fájjon? –
 4654     5,  III  |                Valaki mélyen elpirult erre a szóra – kettejük közül.
 4655     5,  III  |             kettejük közül. Az Vavel volt.~A hölgy nevetett.~– Hahaha!
 4656     5,  III  |                  gyönyörűséget okoz az, ha a publikumot így felkavarhatják,
 4657     5,  III  |                erkölcsös elszörnyedésében. A filiszterek felabajgatása
 4658     5,  III  |                    Engem mulattatni fog az a gondolat, hogy a bőszült
 4659     5,  III  |                    fog az a gondolat, hogy a bőszült ezredes hogy fogja
 4660     5,  III  |                 lakott egy szép asszonynak a házában, aki az ő irányában
 4661     5,  III  |             lefátyolozottan kocsikázott ki a szomszéd kastély urával,
 4662     5,  III  |                Hahaha! Magam is ott leszek a nevetők között. Az a kevés
 4663     5,  III  |                leszek a nevetők között. Az a kevés ember pedig, akinek
 4664     5,  III  |                  kevés ember pedig, akinek a véleményére valamit adok,
 4665     5,  III  |                   jól fogja tudni, hogy az a hír merő képtelenség, hisz
 4666     5,  III  |                 önök három évig jártak itt a világ láttára, mielőtt én
 4667     5,  III  |                ülve, s így tudhatják, hogy a két nőalak nem lehet egy. –
 4668     5,  III  |                   Csináljuk meg együtt ezt a „jux”-ot. Ha én nem félek
 4669     5,  III  |               égetését érezni, azt hiszem, a legkínzóbb tűz, amit mártírnők
 4670     5,  III  |                     menjen ön: járassa elő a kocsiját. Várják.~Vavelnek
 4671     5,  III  |          szabadítson meg. És micsoda áron! A legdrágább vér pazarlásával.
 4672     5,  III  |                       menjen ön fel, hozza a köpenyét. Én készen vagyok.
 4673     5,  III  |              vagyok. Addig várni fogok itt a fenyőköröndben.~Vavel felment
 4674     5,  III  |              fenyőköröndben.~Vavel felment a várba, felvette a köpenyét,
 4675     5,  III  |                  felment a várba, felvette a köpenyét, s aztán beszólt
 4676     5,  III  |             sétakocsizásra, mert dolga van a szomszéd városban, ahová
 4677     5,  III  |                   ahová egyedül fog menni. A leány megnyugodott benne.~
 4678     5,  III  |                     hogy ha meglátta volna a pázsitos úton sétálni az
 4679     5,  III  |                    azt mondta volna: „Aha! a gróf úr megint az öregasszonyt
 4680     5,  III  |                    magával.”~Azután bejött a gróf, s rendeletet adott
 4681     5,  III  |                 Henrynek, hogy járassa elő a fogatát. Az alatt, amíg
 4682     5,  III  |              fogatát. Az alatt, amíg Henry a kocsiszínben volt elfoglalva,
 4683     5,  III  |              Elhatározta ön magát? – kérdé a bárónő.~– Igen.~– Engem
 4684     5,  III  |                magával vinni?~– Nem.~– Hát a másikat?~– Azt sem.~– Hát
 4685     5,  III  |                  Azt sem.~– Hát mit?~– Ezt a két pisztolyt! – szólt Vavel,
 4686     5,  III  |                arcát.~Katalin az ijedtség, a kétségbeesés kifejezésével
 4687     5,  III  |                 nézzen ide. Olvassa el ezt a levelet. Ha ön most azzal
 4688     5,  III  |                  ezredest, én visszasietek a kastélyomba, vadászomat
 4689     5,  III  |               futtatom e levéllel. Mire ön a két nehéz lovával és batárjával
 4690     5,  III  |             levelet vont elő oldalzsebéből a hölgy, s azt szétbontva,
 4691     5,  III  |                   azt szétbontva, odatartá a gróf elé, hogy olvashassa,
 4692     5,  III  |                hogy majd nem kapja vissza.~A levélben ez állt:~„Ezredes
 4693     5,  III  |                 Barthelmy Ange asszonyt; – a fátyolos nő, ki őt kísérni
 4694     5,  III  |                      Vavel bámulva tekinte a hölgyre.~Az ismét összehajtá
 4695     5,  III  |               hölgyre.~Az ismét összehajtá a levelet, s visszadugta a
 4696     5,  III  |                   a levelet, s visszadugta a zsebébe.~– Most mehet ön,
 4697     5,  III  |                    írott bizonyítvány lesz a kezében, amivel a nevemet
 4698     5,  III  |        bizonyítvány lesz a kezében, amivel a nevemet mindenütt meghurcolhatja.~
 4699     5,  III  |               Vavel Lajos hosszasan nézett a hölgy arcába. Az, amit ezek
 4700     5,  III  |                    ily áron is” elfordítsa a halálveszélyt egy férfiról,
 4701     5,  III  |                csak egy neve lehet.~Ha ezt a nevet kitalálta Vavel Lajos,
 4702     5,  III  |                tehetett egyebet, mint hogy a karját nyújtsa a hölgynek,
 4703     5,  III  |                 mint hogy a karját nyújtsa a hölgynek, s azt mondja:~–
 4704     5,  III  |              mondja:~– Menjünk, asszonyom!~A hölgy betakarta arcát a
 4705     5,  III  |                    A hölgy betakarta arcát a fátyollal, s egész karjával
 4706     5,  III  |                    sok fokozata van: attól a tartózkodó csüggéstől kezdve,
 4707     5,  III  |                   csüggéstől kezdve, mikor a hölgy csak az ujjai hegyével
 4708     5,  III  |                  tőle maradni, egész addig a kígyószerű átfonásig, ami
 4709     5,  III  |                 azt jelezi, hogy kész vele a világ végéig is elmenni.~
 4710     5,  III  |                   világ végéig is elmenni.~A hintó az udvarra gördült.
 4711     5,  III  |                  hintó az udvarra gördült. A gróf azt mondá Henrynek,
 4712     5,  III  |                   park felőli ajtajához, s a fátyolos hölgyet az angol
 4713     5,  III  |               vezette odáig. Ott felsegíté a hintóba, s maga melléje
 4714     5,  III  |               látta ülni, akivel egy órára a legszorosabb, a legveszedelmesebb
 4715     5,  III  |                  egy órára a legszorosabb, a legveszedelmesebb lánccal
 4716     5,  III  |                hölgy, mint az élő embernek a saját lelke. S egy óra múlva
 4717     5,  III  |              annyira nem lesz az övé, mint a holt embernek az eltűnt
 4718     5,  III  |                     Érzi, hogy rá nézve ez a nő egy egész új világ: az
 4719     5,  III  |                 Hiszen úgy szokták mindig. A két fekete megszokott trappjában
 4720     5,  III  |          megszokott trappjában mérte végig a könyv nélkül tudott utat.
 4721     5,  III  |                     Olyan jól ismerték már a járást, hogy a zökkenőknél,
 4722     5,  III  |                ismerték már a járást, hogy a zökkenőknél, hidaknál maguktól
 4723     5,  III  |              hidaknál maguktól meglassíták a lépést, és aztán megint
 4724     5,  III  |                   Nem kellett nekik ostor.~A hintó egész odáig megtette
 4725     5,  III  |              rendesen meg szokott fordulni a szomszéd város végén álló
 4726     5,  III  |                    s gépileg visszafordítá a fogatot. Így ment ez már
 4727     5,  III  |                erdőszélen szokott megállni a fogat, ahol egy gyalogösvény
 4728     5,  III  |                    aki azt állította, hogy a Névtelen úrnak kétféle fátyolos
 4729     5,  III  |                  hozza ki sétálni, másszor a másikat. Most az egyszer
 4730     5,  III  |                  az egyszer igaza volt. Ez a másik.~Ennek a másiknak
 4731     5,  III  |                    volt. Ez a másik.~Ennek a másiknak is megtetszenek
 4732     5,  III  |                   másiknak is megtetszenek a fű közül előkandikáló kék
 4733     5,  III  |                 hogy az nem szabad.~Ősszel a vadrózsákon olyan gubancok
 4734     5,  III  |               csodálatos borzas bogácsfő. (A cynips rosae gubicsai azok,
 4735     5,  III  |                szabad leszakítani? – kérdé a hölgy.~– Minek? – monda
 4736     5,  III  |                       kiálta fel elbámulva a gróf. S aztán nagyot sóhajtott.
 4737     5,  III  |                   van!) – Sétáljunk vissza a hintóhoz.~Ez azonban nem
 4738     5,  III  |                     Amint visszafordultak, a csalit gyalogútján három
 4739     5,  III  |                    három dragonyostisztet. A két hátulsó be volt burkolva
 4740     5,  III  |                       Ez Barthelmy! – súgá a hölgy, megszorítva a kart,
 4741     5,  III  |                  súgá a hölgy, megszorítva a kart, melyre támaszkodott.~
 4742     5,  III  |                     Nyugodtan sétált végig a gyöpön, a szemközt jövők
 4743     5,  III  |           Nyugodtan sétált végig a gyöpön, a szemközt jövők elé.~Azok
 4744     5,  III  |                 jövők elé.~Azok bizonyosan a gróf hintaját utolérve,
 4745     5,  III  |                   megtudták Henrytől, hogy a gróf merre távozott; azzal
 4746     5,  III  |         tekintélyes alak volt; fenn hordta a fejét, hajlott sasorrához,
 4747     5,  III  |                   borotvált arcához illett a büszke tekintet. Minden
 4748     5,  III  |                    és Zagodics főhadnagyot a Sándor cár nevét viselő
 4749     5,  III  |                sajátszerű baleset ért, ami a férjekkel közös. Én azonban
 4750     5,  III  |                  van, mint másnak. – Engem a feleségem megcsalt, és megszökött
 4751     5,  III  |              találtam rájuk sehol. – Végre a sors ide, ebbe az elrejtett
 4752     5,  III  |                   ebbe az elrejtett zugába a világnak vezetett. – Itt
 4753     5,  III  |                  még nem látta senki, mert a világ előtt mindig le van
 4754     5,  III  |                  körülménynél fogva bennem a soha el nem aludt láng újra
 4755     5,  III  |                  az eszembe. – Én tartozom a szívemnek, tartozom a becsületemnek
 4756     5,  III  |             tartozom a szívemnek, tartozom a becsületemnek azzal a kérdéssel:
 4757     5,  III  |             tartozom a becsületemnek azzal a kérdéssel: vajon az a hölgy,
 4758     5,  III  |                azzal a kérdéssel: vajon az a hölgy, aki Vavel gróf kíséretében
 4759     5,  III  |           lefátyolozott arccal jelenik meg a világ előtt, nem Barthelmy
 4760     5,  III  |                feleségem?~Vavel Lajos erre a legcsendesebb, de mérsékeltebb
 4761     5,  III  |             becsületszavamat adom, hogy az a hölgy, akit karomon vezetek,
 4762     5,  III  |            mosolygott.~– Gróf úr! Én önnek a becsületszavát különösen
 4763     5,  III  |                  akármiféle becsületszónak a keletét abban az egy kérdésben,
 4764     5,  III  |                    férjet csalnak meg, ott a becsület minden szabályai
 4765     5,  III  |                     extra leges” esik. Itt a csalás éppen úgy megengedett
 4766     5,  III  |                   éppen kötelesség, mint – a háborúban! Ha tőlem az ellenség
 4767     5,  III  |                  én, hogy ne fárasszam önt a találgatással. – Teljes
 4768     5,  III  |                ezredes, még ugyan folyvást a legudvariasabb arckifejezéssel,
 4769     5,  III  |                     keresztbe tette előtte a lábát.~– Én azonban kérni
 4770     5,  III  |                  célból?~– Egyenesen abból a célból, hogy az ön által
 4771     5,  III  |                     Ez utolsó mondatot már a kendőzetlen vad indulat
 4772     5,  III  |                   vissza Vavel gróf:~– Azt a célt pedig nem fogja ön
 4773     5,  III  |                     uram!~S e percben mind a két férfinak a karja fel
 4774     5,  III  |                percben mind a két férfinak a karja fel volt már emelve
 4775     5,  III  |                  karja fel volt már emelve a levegőbe, s csak az volt
 4776     5,  III  |                  melyik üti előbb homlokon a másikat.~E válságos jelenetnek
 4777     5,  III  |                 hogy hirtelen hátravetette a kalapjáról a fátyolát, s
 4778     5,  III  |                  hátravetette a kalapjáról a fátyolát, s közbeszólt.~–
 4779     5,  III  |                  hőkölt vissza, s hirtelen a szájához kapta kezét, mintha
 4780     5,  III  |               akarna visszatartani, s arra a legtökéletesebb menüett-lépésben
 4781     5,  III  |                    bókkal hajtva meg magát a gróf előtt, mondá:~– Gróf
 4782     5,  III  |                  úr, íme fogadja részemről a legünnepélyesebb bocsánatkérésemet.
 4783     5,  III  |               szabály szerint megkövettem.~A két kísérő is közelebb lépett
 4784     5,  III  |                    kiváncsisággal bámultak a Vavel gróf oldalán álló
 4785     5,  III  |               oldalán álló hölgyre, akinek a házánál még tegnap színdarabot
 4786     5,  III  |                 gróf előtt meghajtá magát, a bárónőre vetett egy oldalpillantást,
 4787     5,  III  |                gyorsan történt, mint mikor a villám megvilágítja az éjjeli
 4788     5,  III  |                   kellett villámlani annak a mennyországian édes érzésnek,
 4789     5,  III  |                áldozza fel magát, és annak a pokoli keserűségnek, hogy
 4790     5,  III  |                   alól pisztolyát, s annak a csövét az ezredes gúnymosolygó
 4791     5,  III  |                   arcának irányozva, éppen a két szeme közé, hörgé szenvedélytől
 4792     5,  III  |                öntől, hogy kövesse meg ezt a hölgyet! – és kérjen őtőle
 4793     5,  III  |                    mosolyogva, s belenézve a pisztoly csövébe, ahol farkasszemet
 4794     5,  III  |                   ahol farkasszemet nézett a felé mosolygó golyóval.~–
 4795     5,  III  |                  szétzúzom önnek az agyát.~A két kísérő kardjához kapott.
 4796     5,  III  |                    percig sem gondolkozott a feleleten.~– Ez a hölgy:
 4797     5,  III  |             gondolkozott a feleleten.~– Ez a hölgy: jegyesem…~A gúnymosoly
 4798     5,  III  |                      Ez a hölgy: jegyesem…~A gúnymosoly egyszerre eltűnt
 4799     5,  III  |                hüvelyeikbe.~– Akkor sietek a megkövetéssel – monda Barthelmy
 4800     5,  III  |          kézcsókban kifejeznem.~S minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel
 4801     5,  III  |                    S minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja
 4802     5,  III  |                   s egyiket sem nyújtá oda a bocsánatkérőnek, az hajolt
 4803     5,  III  |                    le odáig, hogy ajkaival a hölgy ujjai hegyét érinthesse,
 4804     5,  III  |                   hegyét érinthesse, s még a sisakot is levette a fejéről,
 4805     5,  III  |                   még a sisakot is levette a fejéről, s a hóna alá fogta
 4806     5,  III  |                    is levette a fejéről, s a hóna alá fogta addig. Aztán
 4807     5,  III  |                       Önnek pedig, bárónő, a vett leckét köszönöm. Rászolgáltam.~
 4808     5,  III  |           neheztelni.~Vavel odanyújtá neki a kezét.~Katalin ismét arca
 4809     5,  III  |               Katalin ismét arca elé rántá a fátyolát, s durcásan készteté
 4810     5,  III  |                   elöl mentek az ösvényen, a három férfi tiszteletteljes
 4811     5,  III  |                  találták az erdő szélében a három tiszt csatlósait,
 4812     5,  III  |              kicserélhessék egymás között. A négy szolgának látni kellett
 4813     5,  III  |                  és Lajos ismét fenn ültek a hintóban, ott szintén nem
 4814     5,  III  |               semmi beszédet kezdeniök. Az a harmadik ember ott a bakon
 4815     5,  III  |                    Az a harmadik ember ott a bakon meghallhatta.~Mennyivel
 4816     5,  III  |                   valamit kiáltott, amiből a nem alvók is megtudhatták,
 4817     5,  III  |             kényszeríté az álomképet, hogy a felébredés után is itt maradjon.
 4818     5,  III  |                    azt joga volt tenni. Ez a nő úgy szereti őt, ahogy
 4819     5,  III  |                  tenni. – Ő is szereti azt a nőt.~Nem volt hazugság,
 4820     5,  III  |             kisajtolt rehabilitációja volt a megsértett női becsületnek: –
 4821     5,  III  |              érezve volt.~Vavel gróf ismét a park hátulsó kapujánál állítá
 4822     5,  III  |               hátulsó kapujánál állítá meg a fogatát, s ott leemelve
 4823     5,  III  |                    fogatát, s ott leemelve a hölgyet, elbocsátotta Henryt
 4824     5,  III  |               hölgyet, elbocsátotta Henryt a lovakkal a főkapuhoz; ő
 4825     5,  III  |             elbocsátotta Henryt a lovakkal a főkapuhoz; ő maga bevezette
 4826     5,  III  |                főkapuhoz; ő maga bevezette a parkba a bárónőt.~– Mit
 4827     5,  III  |                    maga bevezette a parkba a bárónőt.~– Mit cselekedett
 4828     5,  III  |            cselekedett ön? – szólt hevesen a bárónő, amint egyedül maradtak.~–
 4829     5,  III  |            maradtak.~– Kimondtam azt, amit a szívem érzett.~– Tudja ön,
 4830     5,  III  |                   tudok hazudni. Nem tudom a tettetést. Mélyebben a szívembe
 4831     5,  III  |               tudom a tettetést. Mélyebben a szívembe engedtem látni,
 4832     5,  III  |                     amit érzek. De még van a szívem fenekén valami, amit
 4833     5,  III  |                egyedül is. Senki sem tudja a kastélyban eltávozásomat;
 4834     5,  III  |                    rögtön elköltözöm erről a tájról. És még egyet. Ne
 4835     5,  III  |               egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek, akit ez érdekel,
 4836     5,  III  |                rossz órában ki foglalta el a helyét. – Adieu!~Azzal a
 4837     5,  III  |                   a helyét. – Adieu!~Azzal a fátyolát még sűrűbbre vonva
 4838     5,  III  |                vonva arca előtt, kilebbent a park ajtaján, s léptekkel,
 4839     5,  III  |                  ajtaján, s léptekkel, mik a föld felett repülni látszának,
 4840     5,  III  |                  repülni látszának, eltűnt a fűzfák között.~Vavel Lajos
 4841     5,  III  |                Vavel Lajos sokáig ott állt a kapuban, és bámult a semmibe –
 4842     5,  III  |                  állt a kapuban, és bámult a semmibe – és még mindig
 4843     5,  IV   |                újabb verzióit hordta hozzá a pletykáknak, amik a bárónő
 4844     5,  IV   |                  hozzá a pletykáknak, amik a bárónő felől cirkulációba
 4845     5,  IV   |              cirkulációba hozattak. Persze a katonatisztek kibeszéltek
 4846     5,  IV   |            tódítani, az természetesen maga a doktor volt. Neki csak legjobban
 4847     5,  IV   |                   Neki csak legjobban kell a dolgokat tudni.~Egypár tisztelője
 4848     5,  IV   |                 Egypár tisztelője volt még a bárónőnek, aki megkísérté
 4849     5,  IV   |                    is annyira föltételezte a becsületességet, hogy mikor
 4850     5,  IV   |                  őket. – Görömbölyi Bernát a sedriák alatt még össze
 4851     5,  IV   |                 alatt még össze is veszett a főispán asztalánál az ezredessel,
 4852     5,  IV   |                  ki szintén hivatalos volt a herceghez, e szőnyegre hozott
 4853     5,  IV   |                    hogy az az úrhölgy, aki a Névtelen Várban Vavel gróffal
 4854     5,  IV   |                együtt lakik, azonos legyen a birtok úrnőjével; hisz az
 4855     5,  IV   |                    származott oda; azalatt a másik hölgy már régen ott
 4856     5,  IV   |                 falu látta bizonyos órában a fátyolos hölgyet Vavel gróffal
 4857     5,  IV   |                   kikocsizni, és hazatérni a Névtelen Várba, addig a
 4858     5,  IV   |                    a Névtelen Várba, addig a kastély összes cselédsége
 4859     5,  IV   |                  Katalin bárónő otthon van a kastélyában.~A jóakaratú
 4860     5,  IV   |                  otthon van a kastélyában.~A jóakaratú pártfogó nem is
 4861     5,  IV   |                 hogy amíg ekként védelmezi a maga „per tu” barátnéját,
 4862     5,  IV   |                  maga „per tu” barátnéját, a zivatart mennyire felkölti
 4863     5,  IV   |                   gróf ellen. Hiszen ha ez a védelem alapos, akkor Barthelmy
 4864     5,  IV   |               Szerencsére azonban ott volt a közelben egy rosszakaratú
 4865     5,  IV   |                  rosszakaratú pártfogó is: a doktor, aki saját tanúskodásával
 4866     5,  IV   |             érvelését lerontani.~– Így van a dolog. Katalin bárónő igaz,
 4867     5,  IV   |                 láttára otthon volt mindig a kastélyában, s igazi apácai
 4868     5,  IV   |             folytatott. Az ám, de ki látta a bárónőt déli tizenkét óráig
 4869     5,  IV   |                bárónőt déli tizenkét óráig a belső szobából kijönni?
 4870     5,  IV   |                    volt valaha szerencséje a bárónővel éjfél után beszélhetni?
 4871     5,  IV   |                  beszélhetni? Éjfélkor még a táncestélyeiről is rendesen
 4872     5,  IV   |                    természetesebb, mint az a következtetés, hogy azt
 4873     5,  IV   |                    nézve láthatatlan volt, a Névtelen Várban tölté. Az
 4874     5,  IV   |                 könnyen végrehajtható volt a tóöblön keresztül egy maga
 4875     5,  IV   |                   az öblöt mindkét oldalon a kettőjük elzárt parkjai
 4876     5,  IV   |                nagyon kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág megvétele
 4877     5,  IV   |          kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág megvétele előtt is
 4878     5,  IV   |                    előtt is itt volt, s az a fátyolos hölgy, aki Vavel
 4879     5,  IV   |                   aki Vavel gróffal lakott a Névtelen Várban, ő maga
 4880     5,  IV   |              Várban, ő maga volt, nem más. A statutió alkalmával sem
 4881     5,  IV   |              Bécsből. Mindenki látta, hogy a postakocsi üresen érkezett,
 4882     5,  IV   |                postakocsi üresen érkezett, a bárónő pedig a park felől
 4883     5,  IV   |                   érkezett, a bárónő pedig a park felől jött elő. Akkor
 4884     5,  IV   |                   felől jött elő. Akkor is a Névtelen Várból került elő!
 4885     5,  IV   |             Névtelen Várból került elő! De a legbizonyosabb adat, ami
 4886     5,  IV   |                    én éjszakai látogatásom a Névtelen Várban. A fátyolos
 4887     5,  IV   |             látogatásom a Névtelen Várban. A fátyolos hölgy maga jön
 4888     5,  IV   |                   hozzám. Én elmegyek vele a beteghez. Az dühbe jön az
 4889     5,  IV   |                inasára, hogy minek engedte a hölgyet hozzám jönni. Félt
 4890     5,  IV   |                 hölgyet hozzám jönni. Félt a felfedezéstől. Én elszaladtam,
 4891     5,  IV   |                     de olyan gyorsan, hogy a nyulat elfoghattam volna.
 4892     5,  IV   |                  nyulat elfoghattam volna. A fátyolos hölgyet ott hagytam
 4893     5,  IV   |               fátyolos hölgyet ott hagytam a beteg mellett. Egyenesen
 4894     5,  IV   |                mellett. Egyenesen futottam a kastélyba. A komornyiknak
 4895     5,  IV   |            Egyenesen futottam a kastélyba. A komornyiknak azt mondtam,
 4896     5,  IV   |                hogy rögtön akarok beszélni a bárónővel: az kijön azzal
 4897     5,  IV   |                  bárónővel: az kijön azzal a szóval, hogy a bárónő nem
 4898     5,  IV   |                 kijön azzal a szóval, hogy a bárónő nem bocsát be, mert
 4899     5,  IV   |              abszurdum ez? Nem bocsátja be a háziorvosát; mert beteg!
 4900     5,  IV   |                 hogy friss pletykát hoztam a Névtelen Várból. Megint
 4901     5,  IV   |                    holnap. – Hát van ilyen a világon? Akiben egy szikrája
 4902     5,  IV   |                    Akiben egy szikrája van a pszichológiának, ebben az
 4903     5,  IV   |     tanúbizonyságot fog találni arra, hogy a bárónőhöz azért nem eresztettek
 4904     5,  IV   |                   mert nem volt otthon.~Ez a bizonyítás általános tetszésben
 4905     5,  IV   |                 gyanús dolog volt, hogy az a baronesse olyan könnyűszerrel
 4906     5,  IV   |                   Bruderschaftot, s osztja a csókokat. Mondok.~Ezzel
 4907     5,  IV   |                    csókokat. Mondok.~Ezzel a mondással aztán Görömbölyi
 4908     5,  IV   |                    is fel van már fedezve.~A jól elrágalmazott asszonynak
 4909     5,  IV   |                   maradt meg védelmezőjéül a nagy úri társaságban, hová
 4910     5,  IV   |                    sem volt köszönet: mert a textust a bibliának azon
 4911     5,  IV   |                   köszönet: mert a textust a bibliának azon részéből
 4912     5,  IV   |                   Azzal állt bosszút, hogy a doktort, az inzsellért meg
 4913     5,  IV   |                 doktort, az inzsellért meg a papot meghívta magához ebédre,
 4914     5,  IV   |                   aztán mikor látták, hogy a delnő milyen tréfára veszi
 4915     5,  IV   |                     és jól elmulattatták – a saját rágalmazásával.~Abban
 4916     5,  IV   |              megegyeztek aztán, hogy ennek a nőnek az esze gépezetéből
 4917     5,  IV   |         rágalmazzák.~Vajon nem szól-e bele a családja? Vajon mi oka lehet
 4918     5,  IV   |                    De miért nem veszi nőül a gróf, ha már ennyire vannak
 4919     5,  IV   |               egymással!~E felfedezés után a rejtély még zavarosabb lett.~
 4920     5,  IV   |               napon túl nem lehetett többé a lefátyolozott hölgyet látni
 4921     5,  V    |                  remegett, mikor összejött a leánnyal. Hűtlenség tudata
 4922     5,  V    |       lelkiismeretét. Neki nem volt szabad a szívét elajándékoznia. Hogyan
 4923     5,  V    |                  lelkestül az öné vagyok!”~A leány magaviselete irányában
 4924     5,  V    |                   Meg van-e adva az az erő a magába zárkózott léleknek,
 4925     5,  V    |                   zárkózott léleknek, hogy a más lelkének titkait ki
 4926     5,  V    |                történhetett-e az meg, hogy a leány, attól a vágytól hajtva,
 4927     5,  V    |                   meg, hogy a leány, attól a vágytól hajtva, hogy Lajos
 4928     5,  V    |                   valamit, ami kezdetet ád a vég nélküli gondolatoknak?~
 4929     5,  V    |                   egy sympathicus léleknek a sugallat, hogy többet tudjon,
 4930     5,  V    |                    többet tudjon, mint aki a szemeivel látott?~Ezentúl
 4931     5,  V    |              könyveket talált az asztalon. A leány tanult.~Másnap a szokott
 4932     5,  V    |                     A leány tanult.~Másnap a szokott délelőtti órában
 4933     5,  V    |                 órában eljött hozzá Lajos, a sétakocsikázásra felkérni
 4934     5,  V    |                  sétakocsikázásra felkérni a leányt.~– Köszönöm. Nem
 4935     5,  V    |                monda Marie.~– Miért nem?~– A kocsizás nekem rosszat tesz.~–
 4936     5,  V    |                    talán Marie, hogy abban a kocsiban tegnap más ült
 4937     5,  V    |                    azt súgná neki, hogy az a hely el van foglalva már?~–
 4938     5,  V    |                   Semmi. Csak nem szeretem a kocsirázást.~– Akkor én
 4939     5,  V    |             kocsirázást.~– Akkor én eladom a lovakat.~– Azt nagyon jól
 4940     5,  V    |                 annál többet fogok sétálni a kertemben.~– S ha majd tél
 4941     5,  V    |                   csinálok hóembert, ahogy a parasztgyerekek szoktak.~
 4942     5,  V    |                nagyon jól nem őrizte volna a leányt, hajlandó lett volna
 4943     5,  V    |                hogy Henry fecsegett előtte a tegnapi találkozásról az
 4944     5,  V    |                   találkozásról az erdőben a három dragonyostiszttel;
 4945     5,  V    |                  Hanem azért mégis az lett a vége a dolognak, hogy Lajos
 4946     5,  V    |                 azért mégis az lett a vége a dolognak, hogy Lajos eladta
 4947     5,  V    |                dolognak, hogy Lajos eladta a lovakat. Potom áron, ajándékképpen
 4948     5,  V    |                helybeli parasztgazdának, s a két elkényeztetett paripa
 4949     5,  V    |                 minden járása azontúl csak a virágoskertjére szorítkozott.
 4950     5,  V    |                   tanult és írt.~Ha kiment a kertbe, azalatt a kertészlegényt
 4951     5,  V    |                   kiment a kertbe, azalatt a kertészlegényt eltávolították
 4952     5,  V    |              eltávolították onnan, s annak a leány visszatértéig más
 4953     5,  V    |            visszatértéig más dolgot adtak.~A kertészlegény fiatalember
 4954     5,  V    |            kertészlegény fiatalember volt: a Schmidt családnak legidősebb
 4955     5,  V    |                   azalatt, amíg az úrhölgy a kertben sétál, ő a park
 4956     5,  V    |                 úrhölgy a kertben sétál, ő a park útjain és pázsitjain
 4957     5,  V    |               pázsitjain gereblyézze össze a lehullt faleveleket. Ott
 4958     5,  V    |                   ismét visszatérőben volt a kertből, József, a kertészlegény,
 4959     5,  V    |                    volt a kertből, József, a kertészlegény, a Vár oldalát
 4960     5,  V    |                   József, a kertészlegény, a Vár oldalát takaró vadgesztenyefák
 4961     5,  V    |                 össze kupacokba, s eközben a szokottnál közelebb esett
 4962     5,  V    |                    ahhoz az úthoz, amelyen a leány végig szokott haladni.~
 4963     5,  V    |                 egy világért.~Marie, amint a kertészlegény közelébe ért,
 4964     5,  V    |               Lajos, kiről jól tudta, hogy a vizsgáló-toronyból őt folyton
 4965     5,  V    |                  kíséri tekintetével, amíg a kertben sétál, – arra a
 4966     5,  V    |                    a kertben sétál, – arra a jelre, hogy ő felveti a
 4967     5,  V    |                    a jelre, hogy ő felveti a zsebkendőjét a légbe, lejön
 4968     5,  V    |                   ő felveti a zsebkendőjét a légbe, lejön a toronyból,
 4969     5,  V    |                zsebkendőjét a légbe, lejön a toronyból, kiadni az ablakon
 4970     5,  V    |                    elhatározta magát.~Amíg a Schmidtné hátra nem tekintve
 4971     5,  V    |                   haladt előre, ő hirtelen a vadgesztenyefák felé irányzá
 4972     5,  V    |             irányzá lépteit, s sietve ment a kertészlegény felé. Ez ott
 4973     5,  V    |                 lélegzettel mondá e szókat a kertészlegénynek:~– Kérem,
 4974     5,  V    |              legyen ön olyan jó: fogja ezt a levelet…~De alig mondhatta
 4975     5,  V    |                  alig mondhatta idáig, még a levél jóformán a kertészlegény
 4976     5,  V    |                idáig, még a levél jóformán a kertészlegény kezében sem
 4977     5,  V    |                    kezében sem volt, amint a kastély északi oldalán levő
 4978     5,  V    |                    vadállat. Egyik kezével a megrettent kertészlegény
 4979     5,  V    |                 kalimpázott, másik kezével a leány kezét fogta meg. A
 4980     5,  V    |                   a leány kezét fogta meg. A levél mind a kettőjök kezéből
 4981     5,  V    |                    fogta meg. A levél mind a kettőjök kezéből leesett
 4982     5,  V    |                   kettőjök kezéből leesett a földre. Azt a gróf felkapta
 4983     5,  V    |              kezéből leesett a földre. Azt a gróf felkapta és a zsebébe
 4984     5,  V    |                     Azt a gróf felkapta és a zsebébe dugá, s azzal szótlanul
 4985     5,  V    |                 hevesen elhurcolta magával a leányt.~(Az a jámbor kertészlegény
 4986     5,  V    |           elhurcolta magával a leányt.~(Az a jámbor kertészlegény élete
 4987     5,  V    |         kertészlegény élete fogytáig abban a hitben maradt, hogy őbelé
 4988     5,  V    |                  szerelmes, de rajtakapták a félbeszakadt szerelmi vallomásnál,
 4989     5,  V    |                    vitte magával egyenesen a leányt a tanulóterembe.
 4990     5,  V    |                 magával egyenesen a leányt a tanulóterembe. Egy szót
 4991     5,  V    |                    hozzá. Arca sápadt volt a dühtől és ijedtségtől, hogy
 4992     5,  V    |                 Mikor aztán egyedül voltak a bezárt négy fal között,
 4993     5,  V    |                   között, akkor eléje állt a leánynak, s a szemébe nézett
 4994     5,  V    |                   eléje állt a leánynak, s a szemébe nézett vádterhesen.~–
 4995     5,  V    |                  akart küldeni valakinek?…~A leány nyugodtan nézett a
 4996     5,  V    |                   A leány nyugodtan nézett a haragvó arcába.~– Kinek
 4997     5,  V    |                       Kinek szólt e levél?~A leány szomorún mosolygott,
 4998     5,  V    |             mosolygott, s csendesen bókolt a szép fejével.~Vavel kivette
 4999     5,  V    |                  Címül ez volt rá írva:~„– A szép, jó, kedves szomszédnőnek.”~–
 5000     5,  V    |                    bárónőnek akart írni?~– A nevét nem ismerém, azért