1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, I | Martin út egyik mellékutcája.~Az utca egészen üres, aminek
2 1, I | üres, aminek talán csak az az oka, hogy a párizsi nem
3 1, I | üres, aminek talán csak az az oka, hogy a párizsi nem
4 1, I | sötétséggel, egyike előtt azoknak az ódon házaknak, amik még
5 1, I | régi Párizst képviselték. Az alacsony kapubejárat előtti
6 1, I | Természetesen szörnyű halált halt az istentelen, ahogy az a „
7 1, I | halt az istentelen, ahogy az a „madonne aux medaillons”
8 1, I | előtűnik egy pillanatra az időtől megbarnult szobor.
9 1, I | választott a sétálásra.~Az órák tízet ütnek. Ilyenkor
10 1, I | a „Moniteur”-ből azokat az erős cikkeket, amik az angolokat
11 1, I | azokat az erős cikkeket, amik az angolokat oly kegyetlenül
12 1, I | bolt-feltörő és nem összeesküvő.~Az egyik férfi magas, széles
13 1, I | volt.~A másik férfi, aki az első nyomában lépeget, alacsony,
14 1, I | hátulsó férfinál meglátszik az az igyekezet, hogy az előtte
15 1, I | hátulsó férfinál meglátszik az az igyekezet, hogy az előtte
16 1, I | meglátszik az az igyekezet, hogy az előtte menőnek a sarkára
17 1, I | sarkára tudjon lépni, míg az első mindent elkövet, hogy
18 1, I | versenyfutása véget ért, s kezdődtek az előintézkedések a kapun
19 1, I | Még akkor nem voltak azok az álmatlanságra elítélt gályarabok
20 1, I | kapusoknak nevezünk; legfeljebb az úri palotáknál. Tisztességes
21 1, I | ön itt, kicsike? – kérdé az alacsonyabb férfi, lámpájával
22 1, I | megvilágítani a gyermek arcát.~Az pedig most már hangos sírásba
23 1, I | mamához akarok!~– Hát ki az ön mamája? – kérdé a magasabb
24 1, I | kérdé a magasabb férfi.~– Az én mamám a grófné.~– Hogy
25 1, I | párizsi leány – dörmögé közbe az alacsonyabb férfi. – Azt
26 1, I | a Diána tudja.~– Kicsoda az a Diána?~– Ki volna? A mamának
27 1, I | Engedje csak – szólt az alacsonyabb férfi. – Én
28 1, I | Én hadd kérdezem ki. Az a Diána valaki, aki önt
29 1, I | nem volt rajta egyéb, mint az a fehér öltönydarab, amiben
30 1, I | öltönydarab, amiben nem szokás az öltözőszoba küszöbén átlépni,
31 1, I | erre egészen elérzékenyülve az ifjabb férfi, s meglátva,
32 1, I | hogy át van fázva!~– No de az a Diána, mért vetkőztette
33 1, I | így le? – kérdezé tovább az öreg férfi. – Hogyan kezdődött
34 1, I | mégis szolgálattevő személy az a Diána.~– Hát persze az;
35 1, I | az a Diána.~– Hát persze az; mi lenne más?~– No mert
36 1, I | Aztán ma este a mama elment az operába, s a Diánának azt
37 1, I | márkiékhoz. Szépen felöltöztessen az új selyemruhámba, s aranyfüggőmet,
38 1, I | ahelyett elhozott ide ebbe az utcába, itt kiszállított
39 1, I | lettek a szép ruháim?~– Az ám. Még jó, hogy azt az
40 1, I | Az ám. Még jó, hogy azt az ócska nagykendőt rádobta
41 1, I | holnap kis comtesse-e – mondá az öregebb úr, s aztán társához
42 1, I | ezzel a történettel?~– Itt az utcán csak nem hagyhatjuk
43 1, I | ezt a szegény gyermeket. Az embertelenség volna – szólt
44 1, I | embertelenség volna – szólt az ifjabb.~– Pedig magunkhoz
45 1, I | ártatlan gyermektől, aki még az anyja nevét sem tudja.~–
46 1, I | nem tudja, hanem ha tart az anyja két-három szeretőt,
47 1, I | Egy jó ötletem támadt. Ezt az ártatlan teremtést a gondviselés
48 1, I | Topp! Ez igaz! – szólt az öreg. – Megértettem önt.
49 1, I | fogunk a jó tollasbálba.~– Az ám – szólt a gyermek durcásan –,
50 1, I | comtesse-ek viseltek valaha.~Az öregebb úr tehát kinyitá
51 1, I | hátramaradt azt bezárni, az öregebb azalatt előresietett
52 1, I | kikoptatott falépcsőn fel az emeletre; míg a fiatalabb
53 1, I | ajtóhoz ért a kisleánnyal az ölében, az öregúr már jött
54 1, I | a kisleánnyal az ölében, az öregúr már jött reá szemközt,
55 1, I | Hahaha – kacagott fel az öregúr. – Ön csak nem nézi
56 1, I | önöknek is van kisleányuk?~Az öregúr meghökkent.~– Nem,
57 1, I | kisleány.~– Jaj, kedveském, az más dolog. – Hanem azért
58 1, I | flaneldarabbal, s lefekteté az ágyba, mely felvetve állt
59 1, I | ágyba, mely felvetve állt az alkovenban, beárnyékozva
60 1, I | Ejnye, milyen meleg ez az ágy! – mondá a kisleány –,
61 1, I | valaki most hagyta volna el.~Az öregúr zavarba jött.~– Hát
62 1, I | De hol vette ön hozzá az égő parazsat?~– Ejh, milyen
63 1, I | kis portéka ez! – dörmögé az öregúr. – Mondja csak kedveském:
64 1, I | pástétomot, cukorsüteményt, mit az öregúr szedett elő zsebeiből,
65 1, I | egész bizonysággal, hogy az aludt.)~– Alszik már! –
66 1, I | Alszik már! – suttogá az öregebb úr, összehúzva az
67 1, I | az öregebb úr, összehúzva az ágyfüggönyöket, s aztán
68 1, I | aztán lábhegyen visszatért az ifjabb úrhoz, ki a kandallót
69 1, I | szénvonóval.~– Ideje! – dörmögé az ifjabb. – Itt tovább nem
70 1, I | Oroszlánnyomon rókát – szólt az ifjú kedvetlen felsóhajtással. –
71 1, I | kedvetlen felsóhajtással. – Az, aki annyi hiú reményt költött
72 1, I | Léon Maria Hervagault; az igazi dauphin, XVI. Lajos
73 1, I | ilyen skrupulózusok – monda az öregúr, nyugtalanul járkálva
74 1, I | Akkor csak…~– Csitt! Mintha az a gyermek most sem aludnék.~–
75 1, I | aludnék.~– Ejh, hisz mit érti az, miről beszélünk?~– Szeretem
76 1, I | mégis, ha vigyázunk – szólt az öreg, abbahagyva a járkálást. –
77 1, I | Eddig jó gondolat volt az, hogy éppen az oroszlán
78 1, I | gondolat volt az, hogy éppen az oroszlán barlangjának a
79 1, I | tovább kockáztatni. Önnek még az éjjel el kell vele menekülnie
80 1, I | De most a nagyobb kérdés az lesz, hogy hová rejtőzni
81 1, I | meglátják, amit kerestek: ott az el van veszve. Még Anglia
82 1, I | legnagyobb gond – szólt az ifjú. – Mert, ha olyan országba
83 1, I | helyre, s azután kicsináljuk az útvonalat pontrul pontra,
84 1, I | a nagy európai térképet az asztalra, s azután belekönyökölve,
85 1, I | tette zsebébe.~– Tehát még az éjjel – mondá az utóbbi.~–
86 1, I | Tehát még az éjjel – mondá az utóbbi.~– Ön magával fogja
87 1, I | Ön magával fogja vinni az acélszekrénykét. Átadom
88 1, I | darab ingecske, amire maga az anya hímezte az ismeretes
89 1, I | amire maga az anya hímezte az ismeretes jelvényt. Azonkívül
90 1, I | frankot a tudvalevő bankárház. Az önöknek a legszükségesebbekre
91 1, I | tartogassa meg nehezebb időkre. Az jó helyre van elhelyezve:
92 1, I | fekete könyvbe. Átveheti az én eddigi szerepemet. Engem
93 1, I | Bízzék ügyességemben – szólt az ifjú, előkeresve a finom
94 1, I | saját börtönének önmaga lesz az őre.~– Szigorú porkoláb
95 1, I | tudja, meddig tarthat ez az elátkozott sors?~– Óh, az
96 1, I | az elátkozott sors?~– Óh, az iránt nem aggódom. Akik
97 1, I | de meg nem halok addig.~– Az, hogy megvénül ön, még a
98 1, I | kisebbik baj. De majd ha az, aki most csak tizenkét
99 1, I | idekinn alszik; hanem „az” odabenn ébren van.~– Jerünk
100 1, I | be hozzá, és értesítsük.~Az egyik férfi felvette a kétágú
101 1, I | átmentek egy mellékajtón az oldalszobába; mire az elhagyott
102 1, I | mellékajtón az oldalszobába; mire az elhagyott szobában sötét
103 1, I | figyelmesen hallgatózott az ágyfüggönyök mögül, s a
104 1, I | világsugár.~A gyermek felugrott az ágyból, s odafutott az ajtóhoz,
105 1, I | felugrott az ágyból, s odafutott az ajtóhoz, vigyázva, hogy
106 1, I | aztán léptek közeledtek az ajtóhoz. Mire az felnyílt,
107 1, I | közeledtek az ajtóhoz. Mire az felnyílt, már a gyermek
108 1, I | lélekgyorsan visszasuhant az ágyba, s magára rántotta
109 1, I | magára rántotta a takarót.~Az öregebb úr jött be.~Nem
110 1, I | hozott magával gyertyát; csak az ajtót hagyta nyitva, amiből
111 1, I | derengett ide által.~Éppen az alkovenhez ment, halkan,
112 1, I | azt nézte, hogy alszik-e „az” ott.~Minthogy szemei nem
113 1, I | tartá oda a gyermek arcához.~Az csendes, hosszú lélegzetvételével
114 1, I | afelől, hogy alszik.~Akkor az öregúr elvett valamit a
115 1, I | elvett valamit a székről az ágy mellől.~A leányka látta
116 1, I | felnyitott szempillái alól, hogy az a veres gyapot nagykendő
117 1, I | a veres gyapot nagykendő az, amelybe ő volt burkolva.
118 1, I | gyapjúsált, s azt teszi le az ágy melletti székre.~Hiszen
119 1, I | meglopottnak a kárára.~Amint az öregúr másodszor is visszamegy
120 1, I | már nem húzza be maga után az ajtót. Hanem a mellékszobában
121 1, I | óvatosan, mégis felhangzik az is.~Akkor azután a teljes
122 1, I | minden élőlény hallgatózik. Az utcán szóváltás támad: rövid
123 1, I | meggyújtják, s kijön onnan – az öreg férfi – egyedül.~Nem
124 1, I | egyedül.~Nem sír itt senki.~Az egyedül maradt úr felhúzza
125 1, I | felhúzza ismét a kandallórul az ajtót, s újra tüzet szít
126 1, I | járkálni a szobában alá s fel, az ajtótól a befüggönyzött
127 1, I | felitatja vele a könnyeit, amik az arca barázdáin végigcsorognak,
128 1, I | magát a karszékbe: feje az ölébe hanyatlik, s úgy marad
129 1, II | öltözet látszott rajta, ami az imént, s a karján emelve
130 1, II | beburkolt elkezdett sírni.~– Az Istenért! ne sírjon! – suttogá
131 1, II | mamánál leszünk!” – mikor az a mama rég elment már az
132 1, II | az a mama rég elment már az égbe! És milyen úton ment
133 1, II | tette magát, és dülöngélt.~Az ifjú úr a falhoz húzta magát,
134 1, II | szemközt jövőnek. Azonban az is a falhoz tartotta magát,
135 1, II | részeg módra.~– Nos? Mi az? Ön le akar engem szorítani
136 1, II | Nem vagyunk-e egyenlők?~Az ifjú úr tudta jól, hogy
137 1, II | hogy kivel van dolga. Ez az ő embere. A rendőrség álcázott
138 1, II | rendőrség álcázott kéme, kinek az a feladata, hogy őrá vigyázzon,
139 1, II | hangon. – Mert először is az én karomon egy gyermek van,
140 1, II | szerencsétlen is, mert eltévedt az anyjától. Márpedig a francia
141 1, II | szólt a blúzos megfogva az ifjú úr köpenyegét.~– Minthogy
142 1, II | azonban hideg van – szólt az ifjú –, s a szegény gyermeknek
143 1, II | ahonnan szem előtt tarthatá az embereit; ott sajátszerű
144 1, II | szívességét, polgártárs – monda az ifjú, egy húsz sous-s pénzdarabot
145 1, II | Ha nem kérte volna erre az ifjú, a blúzos ember bizonyosan
146 1, II | így furfangot gyanított az ajánlatban. Azt hitte, azért
147 1, II | A feleségem vár odahaza. Az asszony nagyon veszekedő.
148 1, II | frankodat egy órára, Peroquin!~Az a bérkocsis is a titkosrendőrség
149 1, II | szolgálatában állt. Tudta ezt az a fiatalember jól.~A blúzos
150 1, II | aztán barátságosan megrázta az ifjú úr kezét.~– Adieu!
151 1, II | a kocsmába; hanem amint az ifjú úr a leánykával beült
152 1, II | mamájától, s nem tudja sem az utcát, sem a házszámot;
153 1, II | véghetetlen vászonpólya, melybe az egész álla a fültövéig s
154 1, II | egész álla a fültövéig s az alsó ajkáig el van takarva.
155 1, II | Párizsban szökőkutat keresni. Az első két szökőkút nem volt
156 1, II | első két szökőkút nem volt az igazi.~Akkor az ifjú úr
157 1, II | nem volt az igazi.~Akkor az ifjú úr mondott valami utcát
158 1, II | legbiztosabban el fognak jutni.~Az pedig egy szűk, kanyargós
159 1, II | tenyeres-talpas hölgy kíséretében, aki az egyik kezében gyertyát tartott,
160 1, II | karját, azzal lerántották az ülésből, s oly hirtelen
161 1, II | Egy szobába vitték, aminek az ajtaja a kapubejáratra nyílt:
162 1, II | illesztették, s úgy ültették fel az ágyra.~Mikor aztán ártalmatlan
163 1, II | lett téve, akkor ugyanarra az ágyra, amelyen ő a falnak
164 1, II | a szépsége végett.~Azzal az ifjú úr odaült a tükör elé,
165 1, II | orrot festett magának, mint az előtte ülő eredeti, a fülébe
166 1, II | nyakravalót, elborítva vele az annyira ismertető állat.
167 1, II | tökéletesen hasonló nem lett az előtte lebegő eszményképhez.~–
168 1, II | jönni önhöz a tejhordónő; az majd kimenti önt e kényszerhelyzetből,
169 1, II | mellékszoba ajtaja kinyílt, s azon az említett köpcös asszonyság
170 1, II | kisleányból már fiú lett.~Az asszonyság már nyusztprémes
171 1, II | felhajtóját ha lehúzzák, s az áll alatt keresztülkötik,
172 1, II | áll alatt keresztülkötik, az embernek nem kell messze
173 1, II | szörnyű nagy sált kötött az ifjú úr nyaka körül, amitől
174 1, II | körül, amitől annak csak az orra hegye és szemei látszottak
175 1, II | Készen vagyunk – mondá az asszonyság.~A két férfi
176 1, II | bízott a futárcsizmásra, mit az gondosan a nyakába csatolt.
177 1, II | amik egy király szobrának az alapját képezték, s amelynek
178 1, II | hófuvatban elrekedt a kocsi az előtt a várkastély előtt,
179 1, II | még a falak között álmában az a himnusz, ami e nyolc nap
180 1, II | játszó-gyermektársak kacagása? – S mikor az előtt a kis templom előtt
181 1, II | csendült-e meg érkezésére az a kis lélekharang, aminek
182 1, II | napján gyászimára merte hívni az embereket! S megbüntették
183 1, II | olyan jól alusznak.~Hanem az, aki ébren volt, s a lovakat
184 1, II | volt, s a lovakat hajtotta: az talán álmodott mindezekről?~
185 1, III | III.~Az egyedül maradt öregúr csak
186 1, III | látogatta meg vendégét. Az ezúttal már valósággal aludt,
187 1, III | csak arra ébredt fel, mikor az ablak és ágy függönyei szétvonattak,
188 1, III | kialhatták magukat.~– Ah, uram, az nagyon szép öntől, hogy
189 1, III | ám; nagyon rossz voltam az este. Nem akartam elaludni.
190 1, III | bizonyosan ön hagyta ott. Az jó lesz nekem reggelire.
191 1, III | csokoládéfőzéssel.~Azzal felugrott az ágyból, s egy nyolcéves
192 1, III | lábait, s megkínálta magát az otthagyott hideg punccsal,
193 1, III | jó. Azt szeretném, ha ön az én atyám volna.~Az öregúr
194 1, III | ha ön az én atyám volna.~Az öregúr a könnyekig engedte
195 1, III | milyenforma öltözet volna az, amitől önt megfosztották?~–
196 1, III | bubával.~– Nagyon szép buba! Az éjjel együtt aludtunk, ahányszor
197 1, III | meghalt.~– Úgy van – szólt az öregúr szomorúan.~– Ah,
198 1, III | vele játszani. Elteszem az üvegszekrényembe, karszékbe
199 1, III | Philine-nek fogom hívni. Az az én kis húgom volt, aki
200 1, III | Philine-nek fogom hívni. Az az én kis húgom volt, aki meghalt.
201 1, III | polgárleányoknak könnyű megtanulni az anyjuk családi nevét, mert
202 1, III | Rigolmichon-né asszonyt! De az én mamámat minden ember
203 1, III | Thémire”: s azt hittem, hogy az minden házban van egy.~Az
204 1, III | az minden házban van egy.~Az öregurat még meg is nevettette
205 1, III | tenyereit összecsapva. – Az volna nekem csak kedves!
206 1, III | Hiszen még csak most tanulom az alfabetet, s sehogy sem
207 1, III | kis ártatlan bohó! – mondá az öregúr. – Hát a virágokat
208 1, III | azt gyermek kacérkodással az inge szalagcsokrába tűzte.~–
209 1, III | Narcisses-ban! Tudja ön, hol van az?~– Híréből ismerem.~– Akkor
210 1, III | virágot, mely megmondta neki az anyja palotájának a nevét.~–
211 1, III | Mármost sietni fogok önnek az öltönyét elhozni.~– Én meg
212 1, III | Zárja be ön belülről az ajtót; s csak akkor nyissa
213 1, III | Alfred”. Azt megtartom!~Amíg az öregúr a lépcsőn aláhaladt,
214 1, III | kapudörej jelenté, hogy az öregúr eltávozott, a gyermek
215 1, III | fürkészett. Aztán benyitott az oldalszobába: minden fiókot
216 1, III | a kutatásból visszatért az első szobába, észrevette,
217 1, III | azután megkísérté összerakni az asztalon, míg a tépett rongyokból
218 1, III | rongyokból lassanként kikerült az egész papírlap.~Akkor azután
219 1, III | meglehetősen kuszált férfiírás volt az. Volt rá ideje; az öregúrnak
220 1, III | volt az. Volt rá ideje; az öregúrnak egész a Passage
221 1, III | hangzottak a lépcsőn, leszórta az asztalról a papírdarabkákat,
222 1, III | papírdarabkákat, s elébb, mint az zörgetett volna, futott
223 1, III | volna, futott eléje kinyitni az ajtót; s mikor az megmutatta
224 1, III | kinyitni az ajtót; s mikor az megmutatta neki az elhozott
225 1, III | mikor az megmutatta neki az elhozott öltönyt, magánkívül
226 1, III | keringőzött, kacagott, csókolta az ajándékozó kezeit.~– Éppen
227 1, III | kezeit.~– Éppen ilyen volt az én bálruhám! Egészen ilyen. –
228 1, III | körültekintett; meglátta az elszórt levélrongyokat a
229 1, III | megkísértettek: hogyan lehet az ember eszének egyszerre
230 1, III | volna fogva a szekerébe, s az egyik erre, a másik arra
231 1, III | tizenkét órát harangozták, az egyik eszmejárás az eltávozott
232 1, III | harangozták, az egyik eszmejárás az eltávozott szökevények után
233 1, III | harangütés bim-bam szava hol az egyik, hol a másik aggodalmat
234 1, III | aggodalmat hozta eléje, mintha az ő szíve is egy harang volna,
235 1, III | dönget a vaskolonc.~Hanem az az első hippogryph, amelyik
236 1, III | dönget a vaskolonc.~Hanem az az első hippogryph, amelyik
237 1, III | első hippogryph, amelyik az eltávozottak után húzott,
238 1, III | kocsisnak, aminek hollétéről az semmit se tudott, valami
239 1, III | palotát is elfoglalta, s az is a kalapács alá került:
240 1, III | márkinak címezze. Ezzel az ártatlan hazugsággal tartozott
241 1, III | felakasztottak azért, mert ő volt az „utolsó márki”, hiába szenvedte
242 1, III | Cambray úrnak tetszett ez az ötlet. Volt benne gyermeki
243 1, III | gyöngédség: nem rémíti meg az anyát szokatlan lármaütéssel;
244 1, III | lármaütéssel; s azonkívül az arisztokrata kék vérnek
245 1, III | kapucinus majmon kívül.~Hanem az innen kivezető szárnyajtón
246 1, III | Cambray úr csendesen benyitá az ajtót, és azután meglepetve
247 1, III | betakarva hímzett kendőkkel; az öltönyökön drága hímzet
248 1, III | magasra feltekergetve, hogy az eldugott áll kényelmesen
249 1, III | csengő-bengő hiábavalóságokkal.~És az egész társaság közt, aki
250 1, III | mellől, s bámulva szólítá meg az idegent: – Uram!~E pillanatban
251 1, III | önkénytelen kiáltásba tört ki:~– Az én leányom elveszett?~Az
252 1, III | Az én leányom elveszett?~Az inas pantomimikájából érthető
253 1, III | A szép úrhölgy elfeledte az egész előadást, a jelenlevő
254 1, III | flakonjaik tartalmát öntözték az elájult arcába.~Azután,
255 1, III | elájult arcába.~Azután, hogy az ajtó becsukódott, egyszerre
256 1, III | ajtó becsukódott, egyszerre az egész társaság mind Cambray
257 1, III | közöttük idősebb úr, de az is délceg alak: büszke,
258 1, III | mosollyal ajkain. A haja, az akkori férfidivattól elütően,
259 1, III | Igazi nemes szív.~Ekkor az egyik orvos visszajött a
260 1, III | karja alá dugva, átvezette az öregurat a budoárba.~A grófnő
261 1, III | kis buba fejét tartá úgy az ölében, s annak hízelkedett
262 1, III | annak hízelkedett hasonlóul. Az egyik orvos a fél kezével
263 1, III | másikban egy zsebórát tartott; az alsó ajkát erősen előre
264 1, III | szemöldökeit igyekezett meglátni.~Az alkoven függönyei mögött
265 1, III | szemrehányásokat látszott tenni az inasnak, ki hebehurgyaságával
266 1, III | hebehurgyaságával okozta ezt az egész ijedelmet, míg az
267 1, III | az egész ijedelmet, míg az bűnbánó képpel látszott
268 1, III | látszott imádkozni hálaadást az éghez.~A grófné elragadó
269 1, III | nyújtá, megfosztva azokat az orvos diagnózisától, s a
270 1, III | kezet! Nézd meg jól ezt az arcot. Szívedbe vésd; soha
271 1, III | el ne felejtsd. Ő téged az életben a legnagyobb veszélytől
272 1, III | hallgatott is, nem is, ezekre az ömledezésekre. Az erősebbik
273 1, III | ezekre az ömledezésekre. Az erősebbik hippogryph-je
274 1, III | grófnő hálálkodásai alatt is az jutott eszébe, hogy mennyi
275 1, III | a ruhát, s kinn hagyták az utcán; pedig van egy másik
276 1, III | keblébe; gondolta magában: az eleven alaknak átadtam ugyan
277 1, III | eleven alaknak átadtam ugyan az igazi kedvenc jó meleg ágyát;
278 1, III | a meleg szívben nem fog az őhelyette pihenni.~Megköszönte
279 1, III | őhelyette pihenni.~Megköszönte az ajándékot, megcsókolta a
280 1, III | Határozott szándéka volt az elmenetelre. Pedig Beethovent
281 1, III | diszharmóniát, igazi most az ő lelkében kavarog, nincs
282 1, III | melyik uraság ajánlja fel az utcán sorba állított hintók
283 1, III | szerencsés, uram!~Azzal karját az öregúré alá öltve, saját
284 1, III | hármat hátrafelé lépett, még az ujjai hegyével az ajkaitól
285 1, III | lépett, még az ujjai hegyével az ajkaitól egy üdvözletet
286 1, III | felé, s addig be nem ment az előterem ajtaján, amíg Cambray
287 1, III | budoárjából a terembe, s az inas, Jocrisse úr, becsukta
288 1, III | inas, Jocrisse úr, becsukta az ajtót a háta mögött, a szenvedő
289 1, III | vele. A kis Amélie anyjának az öltönyébe temette az arcát,
290 1, III | anyjának az öltönyébe temette az arcát, úgy kacagott, a szobaleány
291 1, III | vihogott, s Jocrisse úr, az inas, két tenyerével a hasát
292 1, III | ordinárius is mosolyra vonta szét az ajkait, s burnótszelencéje
293 1, III | parancsoló tekintetű márki: az azután mindenkit kiküldött
294 1, III | nézegetett ki a kocsiablakon. Az sem volt valami nagyon kedvére,
295 1, III | végig a hintó.~Egyszer aztán az lepte meg, hogy a hintó
296 1, III | kapubejárat alá gördül be.~Az ő lakása kapuján nem lehet
297 1, III | szemközt.~– De hisz ez nem az én szállásom – szól az öregúr.~–
298 1, III | nem az én szállásom – szól az öregúr.~– Nem ám – felel
299 1, III | De hát mi közöm ehhez? Az én nevem Cambray Alfréd.~–
300 1, III | guillotine is ott szerepelt az illusztrációk között. (A
301 1, III | között. (A halál ekevasa.)~Az új lakó nemigen volt meglepetve.
302 1, III | helyzet; de készen lehet az ember rá, ha a korallszigetek
303 1, III | archipelagusán utazik keresztül.~Csak az összefüggést nem értette
304 1, III | összefüggést nem értette még az események között. Hogyan
305 1, III | események között. Hogyan lehet az, hogy a háladatos grófnő
306 1, III | háladatos grófnő palotájából az elérzékenyült márki hintaja
307 1, III | Csak egyszer nyitotta rá az ajtót egy vén, mogorva porkoláb,
308 1, III | porkoláb azért csak letette az asztalára a levest és a
309 1, III | hogy éhen ölje el magát, mi az orrán keresztül fogjuk önbe
310 1, III | ön mindent őszintén. Ez az egyedüli menekülés.~A fogoly
311 1, III | vonta a száját mosolyogva.~– Az ám – szólt nyugodtan. –
312 1, III | indulatba nem jövünk. Áll az egyezség?~Cambray úr vállat
313 1, III | vállat vont.~– Tehát, hogy az elején kezdjem. Önnek volt
314 1, III | hogy lehet egy hölgynek az életkorát meghatározni,
315 1, III | eltévedt leánykát szedtek fel az utcán, s azt felvitték a
316 1, III | felvitték a szállásukra, az emberszeretet ürügye alatt,
317 1, III | szegényke; voltaképpen azzal az utógondolattal, hogy ezáltal
318 1, III | ezáltal tévútra vezessék az önökre figyelő rendőrközegeket.
319 1, III | Önnek a barátja felvitte az ölében a veres kendőbe takart
320 1, III | hogy annak eszébe jutott az anyja lakása, s most viszi
321 1, III | Elfogták őket? – kérdé az önfeledés hevével Cambray
322 1, III | tudta venni; hanem azután az ön barátjáé a kivitel minden
323 1, III | Nekem se a leányhoz, se az ifjúhoz semmi közöm – szólt
324 1, III | nyugalmát visszanyerve. – Az ő családi titkuk ez, amibe
325 1, III | cédulát kapott, melyben az önt a kitört veszélyre figyelmezteti.
326 1, III | figyelmezteti. Tudjuk jól, hogy önök az éjjel ketten egy szökési
327 1, III | Ugyanaz a gyermek, akit önök az utcáról fölvittek.~– Hogyan? –
328 1, III | ura lenni, s ököllel ütve az asztalra. – Az a kisleány,
329 1, III | ököllel ütve az asztalra. – Az a kisleány, aki dideregve
330 1, III | itthagyta; aki nem tudta az anyja nevét, meg a szállását,
331 1, III | állította, hogy most tanulja az alfabetet ismerni; aki engem
332 1, III | Alfréd papának nevezett!~– Az a mi legügyesebb detektívünk,
333 1, III | hangon de Fervlans.~– De az rettenetes! – szólt kezeit
334 1, III | minden ellenségére nézve az államnak, hogy már a nyolcesztendős
335 1, III | működése!~– Eszerint való az, amit csak mesének tartottam –
336 1, III | a deli szép hölgyek…~– Az volt a Cythere dandára.~–
337 1, III | volt a Cythere dandára.~– S az a házi úrnő, azzal az isteni
338 1, III | S az a házi úrnő, azzal az isteni megjelenéssel, aki
339 1, III | gyermeke látására elájult…~– Az maga Cythere helytartónője;
340 1, III | kisgyermekének azt a szerepet, amit az önök előtt eljátszott.~Cambray
341 1, III | magánkívül ragadta elő zsebéből az ajándékba kapott elefántcsont
342 1, III | társadalmat.~– De megalkotjuk az államot.~– Az nem igaz!
343 1, III | megalkotjuk az államot.~– Az nem igaz! Az állam alapja
344 1, III | államot.~– Az nem igaz! Az állam alapja a gyermekek
345 1, III | folytassunk a nevelésügy és az államérdekek teóriái fölött.
346 1, III | életfonalával együtt.~– Tépjék el az én fonalamat is.~– Azt nem
347 1, III | gonddal fogjuk őrizni önnek az életét. Ha egyszer meg talál
348 1, III | részesül majd. Nekünk arra az elmenekült jó barátjára
349 1, III | megtudnunk, hogy hova lett az az ember, s ezt csak ön
350 1, III | megtudnunk, hogy hova lett az az ember, s ezt csak ön által
351 1, III | kincsünkkel oda!” Hol van ez az ország?~– Talán a holdban.~–
352 1, III | Tanúnk e szót hallotta az ön szájából, s ön megmutatta
353 1, III | barátjának.~– Álmodta ezt az önök tanúja.~– Cambray úr.
354 1, III | rendőrségnél bejegyezve. Az államnak érdekében van e
355 1, III | megmondja ön, hogy hol van az a hely, ahova az ön barátjának
356 1, III | hol van az a hely, ahova az ön barátjának ajánlva van
357 1, III | szóljon: beszélhet milliókban! Az állam nem fillérkedik. Kezében
358 1, III | nyúlhatok utána. Nincs tudomásom az elmenekült úr leendő lakhelyéről.~–
359 1, III | nyugodt mosollyal emelve fel az asztalon hagyott kenyérszeletet –
360 1, III | szökött önnek a barátja?~Az öregember e szóra felállt
361 1, III | bizalmasságával ölté karját az öreg férfi hóna alá, hízelgőn
362 1, III | tudhatnók azt meg öntől?~Az agg férfi kihúzta a karját
363 1, III | úrhoz, a híres bonctanárhoz, az majd talán felfedezi a koponyámban
364 1, III | pedig, hogy hová lettek az ön szökevényei, majd kitudja
365 1, III | egymást váltani a börtönben!~Az öreget még azon éjjel elszállították
366 1, IV | szomorúan lobogtatta a szél azt az olajlámpást, ami az imént
367 1, IV | azt az olajlámpást, ami az imént felállított guillotine
368 1, IV | Narcisses-ban csak úgy mulattak ezen az éjszakán is az incroyables-ek
369 1, IV | mulattak ezen az éjszakán is az incroyables-ek és merveilleuses-ök.~
370 1, IV | kellett azt mutatni, hogy az életnek azzal az árnyékoldalával,
371 1, IV | mutatni, hogy az életnek azzal az árnyékoldalával, aminek
372 1, IV | szót nem lehetett hallani az államügyekbe, a kormányzatba
373 1, IV | szépségek, akiknek hivatásuk az volt, hogy csak azért cseréljenek
374 1, IV | cseréljenek szívet szívért, hogy az elcserélt szívben megtalálhassák
375 1, IV | elcserélt szívben megtalálhassák az államrend ellen tervezett
376 1, IV | célba vett alak a hálóba! Az aztán meg nem menekül.~Egy
377 1, IV | egy hajszálon múlt, hogy az államrendet fel nem fordította,
378 1, IV | Antinon látható. Ez volt az első panoráma Európában.
379 1, IV | felfoghatóvá tenni.~Míg végre az egész társaság azon veszi
380 1, IV | s állig-sarkig benne van az angolországi invázióban,
381 1, IV | vitatkozik, hogy lehet-e az vagy nem lehet. Ami már
382 1, IV | szét egy szép áriával ezt az új armada invincibile-t;
383 1, IV | össze. S ezzel együtt járt az a szokás, hogy az egyenrangosított
384 1, IV | együtt járt az a szokás, hogy az egyenrangosított gyermekeket
385 1, IV | háziasszonyi „honneurs”-t. Az a méltóságos applomb, amivel
386 1, IV | azzal a legyezővel, amit az anyja mint uralkodói jelvényt
387 1, IV | öltönydarabot is jelenté, amit az úrhölgyek a báltoalett alkalmával
388 1, IV | tudjon keríteni valakit, aki az országon keresztül akar
389 1, IV | van, és elég ügyes; hanem az üldözöttek még egy hajszállal
390 1, IV | megbízott cinkostársuk által: az a kocsiról megint levette
391 1, IV | mondja, hogy ő nem volt az éjjel a sorompókon túl,
392 1, IV | éjjel a sorompókon túl, az lesz az útbaigazító.~– Köszönöm –
393 1, IV | sorompókon túl, az lesz az útbaigazító.~– Köszönöm –
394 1, IV | azután nyomukat veszítettük. Az egészet elöl kell kezdeni
395 1, IV | rezzent fel Thémire. –~– Az első, úgy hiszem, nem lesz
396 1, IV | csiszolva a mozaikot. – Az elfogott márki ugyan nem
397 1, IV | kedélyű; ez kész áldozat. Az ön szép szemei elhozzák
398 1, IV | hadsereggel is elmenni oda, ahol az ön művére fel kell tenni
399 1, IV | Hisz Amélie-t már ismeri az az ember, s azzal rögtön
400 1, IV | Hisz Amélie-t már ismeri az az ember, s azzal rögtön elárulná
401 1, IV | alatt fogja-e tudni, ha az én felügyeletem alatt hagyja? –
402 1, IV | mesterségbe, Madame. Valljuk meg az igazat. Hisz annak nem a „
403 1, IV | Hisz annak nem a „rezsim” az oka, hogy ön tizenöt éves
404 1, IV | Alig hiszem, grófnő. Az erény útja csak azoknak
405 1, IV | A vándorlás folyton tart az egyikből a másikba. A Mouffetard-negyed
406 1, IV | valamennyit, s még jó, ha az örök körutazók a La Pitié,
407 1, IV | meg nem látogatják: mert az is útba esik: a börtön.
408 1, IV | koplaló erény” utcájának az állomásai. Az ilyen pici
409 1, IV | utcájának az állomásai. Az ilyen pici lábak, mint az
410 1, IV | Az ilyen pici lábak, mint az önéi, könnyen elsikamlanak.
411 1, IV | elsikamlanak. Sokkal jobb az állam szolgálatában vérzeni
412 1, IV | gyűlölte volna? Mindnyájan az állam katonái vagyunk. Ha
413 1, IV | tettnek szentesítést ád.~– De az, amit mi teszünk, erkölcstelenség!~–
414 1, IV | erkölcstelenség!~– Hát az, amit ellenfeleink tesznek,
415 1, IV | szétdarabolja; – mikor annak az országnak minden férfia
416 1, IV | egy darab száraz kenyérrel az egyik kezében, egy darab
417 1, IV | védelmezni, ugyanakkor belopózni az ország szívébe s itt forralni
418 1, IV | forralni összeesküvést: – hát az nem erkölcstelenség? Hát
419 1, IV | nem erkölcstelenség? Hát az ő szép asszonyaik, hát az
420 1, IV | az ő szép asszonyaik, hát az ő sima udvaroncaik nem sikamlanak-e
421 1, IV | kémei a küludvaroknak? – Mi az ő saját fegyvereiket fordítjuk
422 1, IV | öntudatával cselekszünk, de az mégis rettenetes gondolat
423 1, IV | tőlük jött-e a példa? Hát az nem rettenetes gondolat-e
424 1, IV | A mi férfiaink harcolnak az ő férfiaikkal; a mi szép
425 1, IV | szép asszonyaink harcolnak az ő szép asszonyaikkal; s
426 1, IV | mi kisleányaink harcolnak az ő kisleányaikkal. Az ön
427 1, IV | harcolnak az ő kisleányaikkal. Az ön kis Amélie-ja históriai
428 1, IV | abrakadabra jegyeket írogatva az ujja hegyével –, ha untatja
429 1, IV | Ha pedig sikerül önnek az a feladat, ami rá van bízva,
430 1, IV | teljesen: akkor ön annak az összegnek, amit most évenként
431 1, IV | kézbesíteni egy szépen írt levelet az ön számára, melyet senki
432 1, IV | kézbe nem fog jutni, mint az anyja kezében volt – mondá
433 1, IV | Thémire keserű öngúnnyal.~– Az első levelet most mindjárt
434 1, IV | Jocrisse-t, hogy hozzon az ön számára egy bérkocsit.
435 1, IV | csak éppen annyit, amennyi az útra szükséges. Arra gondja
436 1, IV | országban telepedik le, azonnal az ottani szabókkal, piperészekkel
437 1, IV | lehetne és akadémiai tag az ilyen tudományokban. Azt
438 1, IV | utána küldöm.~– Ah, de ez az arcképe még hároméves korából
439 1, IV | misszióját, s még belészeret abba az emberbe, akit el kellene
440 1, IV | a maga részéről megírta az utalványt a grófnő számára
441 1, IV | számára százötvenezer frankig az első félévre, s azzal szerencsés
442 1, IV | társalgás igen élénk volt. Az inasok frissítőket hordtak
443 1, IV | kiegészített egy legújabb vívmánya az ínyencségnek. Abban az évben
444 1, IV | vívmánya az ínyencségnek. Abban az évben hatolt be a párizsi
445 1, IV | párizsi magasabb körökbe az a bizonyos amerikai gyümölcs,
446 1, IV | amerikai gyümölcs, melyet az inkák fedeztek föl Chiliben,
447 1, IV | főtt gumóit hordták körül az ezüst vállzsinóros inasok,
448 1, IV | tálakban, s kínálták vele az úri vendégeket.~A kis háziasszony
449 1, IV | csemegét; elfecsegve, hogy az Joséphine kedvenc nyalánksága;
450 1, IV | legközelebbi udvari táncestélyen az a csokor, amit a császárnő
451 1, IV | nevetni.~A kis comtesse vette az arany foglalványú szemüvegét,
452 1, IV | nem utasította őt el; mert az az ország, ahova a menekülők
453 1, IV | utasította őt el; mert az az ország, ahova a menekülők
454 2 | MÁSODIK RÉSZ ~Az adomák hazája~
455 2, I | Egész Fertőszeg kinn volt az országúton az új földesasszonyt
456 2, I | kinn volt az országúton az új földesasszonyt fogadni.
457 2, I | Nagy ünnepély készült. Az országúton keresztül diadalív
458 2, I | szép zengeményt szándékozik az ártatlanokkal elénekeltetni.
459 2, I | óriási fonott kast fognak az érkező lábai elé tenni,
460 2, I | hivatalos tagjai egy csoportban: az alispán, a megyei mérnök,
461 2, I | tiszttartói hajdú, sáfár és írnok; az alispán patvaristájának
462 2, I | ott kellene lenni, hanem az most nagyon sok buzgólkodnivalót
463 2, I | azok kinn csoportosultak az árokparton: nem keresik
464 2, I | árokparton: nem keresik az árnyékot; azért, hogy bemutathassák,
465 2, I | előkészületek vannak téve az ökörsütéshez: a nagy kerekes
466 2, I | van húzva a kövér tulok, s az alája rakott máglya csak
467 2, I | azon kereszt; hanem azért az nem a katolikus templom.
468 2, I | kék posztó öltözetekben: az öregek hosszú haja hátrasimítva
469 2, I | hátrasimítva nagy görbe fésűkkel; az ifjak ellenben tarka csináltvirágbokrétákat
470 2, I | szándékoznak elkövetni.~Azok az urak ott a terepély bükkfa
471 2, I | A nagy melegben jólesik az appetitóriumnak fogadott
472 2, I | mint elnök, középen ül az alispán, hatalmas faragott
473 2, I | tajtékpipából szopogatva az édes véki dohányfüstöt.
474 2, I | Termete eleven illusztrációja az „extra Hungariam non est
475 2, I | piros bársony csákóval. Az egyik padot ő foglalja el
476 2, I | alázatos férfiú, akinek az egyik válla lejjebb áll,
477 2, I | lejjebb áll, mint a másik, az egyik szemöldöke feljebb
478 2, I | beszél, a szájának csak az egyik felét nyitja ki, azon
479 2, I | kalapot; kiegészíti a jelmezt az ünnepélyhez felöltött Luther
480 2, I | tiszteletes úr – tréfálkozik vele az alispán–, mint nemrégiben
481 2, I | elkezdte olvasni a textust; „az ecetes…” akkor vette észre,
482 2, I | tripode folytatá tovább: „az ecetes vízzel megkínált
483 2, I | mondani a domina nevét.~– Már az igaz, hogy perversus egy
484 2, I | Pedig magyar nemes família az. A legközelebbi diaetán
485 2, I | legközelebbi diaetán indigenálták az ősét.~Ezt egy harmadik úr
486 2, I | zálogba adta a birtokot az unokahúgának, Katalinnak.
487 2, I | A hivatkozott úr ott ült az orvos mellett, s mint előrenyújtott
488 2, I | azt a nagy bádogtokot, ami az uradalom térképét rejté.
489 2, I | kenyere; amihez hozzáfogott, az nem ment ezen túl:~– Én
490 2, I | együtt – mondá a doktor.~– Az bizony elég szép ár – szólt
491 2, I | bizony elég szép ár – szólt az alispán. – De még szebb
492 2, I | alispán. – De még szebb az, hogy még itt is akar lakni
493 2, I | legjobban.~A tiszttartónak az a szokása volt, hogy mikor
494 2, I | benevolumon kezdte), ami igaz, az igaz. A baronesse pompás
495 2, I | itt kell lennünk. – Ezt az alispán úr kérdezte a pipaszopókán
496 2, I | mondják, hogy a baronesse-szel az történt, hogy jegyben járt
497 2, I | menyasszonya……~– De lassan, az Istenért! – szabódott a
498 2, I | doktor.~– Azt mondom én, hogy az bizonyosan valami vén klepsidra. (
499 2, I | honnan következteti ezt?~Az inzsellér erre a két középső
500 2, I | középső ujja közé csíptetve az orrát, így igazolta véleményét:~–
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387 |