Rész,  Fezejet

  1     1,  I   |             Azt hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget nem háborgatnunk,
  2     1,  I   |       megállapodtak valamiben.~– Ez nagyon jó lesz!~A tervvel nagyon
  3     1,  I   |           nagyon jó lesz!~A tervvel nagyon meg voltak elégedve. A térképet
  4     1,  I   |             önnel tovább; de én már nagyon meg vagyok jegyezve. Ön
  5     1,  I   |             történik akkor? Most is nagyon ragaszkodik önhöz: akkor
  6     1,  II  |             vár odahaza. Az asszony nagyon veszekedő. S én szeretem
  7     1,  III |             magukat.~– Ah, uram, az nagyon szép öntől, hogy felébresztett.
  8     1,  III |             Pedig megérdemelném ám; nagyon rossz voltam az este. Nem
  9     1,  III |       tojásos puncsot is adtak, ami nagyon jó volt. Nézze csak. Egy
 10     1,  III |      piskótát kezdett mártogatni.~– Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett
 11     1,  III |      olyankor olyan rút. Máskor meg nagyon szép. Óh, igen szép! Majd
 12     1,  III |             ön megölni? Este mindig nagyon félek. Jöjjön ide, hadd
 13     1,  III |             nem csókolnám meg, mert nagyon szép ember. De ön meg olyan
 14     1,  III |       mulassa ön magát a bubával.~– Nagyon szép buba! Az éjjel együtt
 15     1,  III |         ruhába, oly ügyesen, mintha nagyon sokat foglalkozott volna
 16     1,  III |              Vigyázzon, mert a mama nagyon ideges.~Cambray úr csendesen
 17     1,  III |    kocsiablakon. Az sem volt valami nagyon kedvére, hogy ő most egy
 18     1,  IV  |            kezdeni megint, mégpedig nagyon messziről. Mármost csak
 19     1,  IV  |           tartani távollétem?~– Ami nagyon valószínű.~– Ne is halljak
 20     2,  I   |        kellene lenni, hanem az most nagyon sok buzgólkodnivalót talál
 21     2,  I   |            hírharang.~– Ah! Hisz ez nagyon szeretetreméltó tulajdonság!
 22     2,  I   |     szeretetreméltó tulajdonság! Én nagyon szeretem a pletykát! Véghetetlenül
 23     2,  I   |       hegyével:~– Nekünk bécsieknek nagyon jó rendőrségünk van ám.~
 24     2,  II  |        külföldi úr jött ide, akinek nagyon megtetszett ez a magányos
 25     2,  II  |         indicium sem forog fenn. Az nagyon csendes ember.~– Egyedül
 26     2,  II  |           mutathatja soha.~– Ah, ez nagyon rémségesen regényes, doktor
 27     2,  II  |          volt a baja, hogy a kutyák nagyon vonítanak a faluban, majd
 28     2,  II  |          majd meg az, hogy a bakter nagyon kiabál. De mindezeket sohasem
 29     2,  II  |            hogy az a nő, akit őriz, nagyon szereti a csendet.~– Úgy
 30     2,  II  |             jó lesz meginteni, mert nagyon szilajon járja a táncot;
 31     2,  II  |       esetet mondhatok el róla, ami nagyon jellemzi az embert. Egyszer
 32     2,  II  |       számára. Az ilyen dolog engem nagyon meghat. Aztán majd jöjjön
 33     2,  II  |           nő? – kérdezé a bárónő.~– Nagyon fiatal még. Nem lehet több
 34     2,  III |           érdemes furcsaság!) No ez nagyon derék. Azt hittem, hogy
 35     3,  II  |      érdemlett dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot hozott
 36     3,  II  |         mint egy rossz álom? Fáj az nagyon, mikor eljön? Vége van vele
 37     3,  II  |             Kerülik egymást.~– S ha nagyon haragusznak?~– Akkor verekednek
 38     3,  II  |   verekednek egymással.~– S ha igen nagyon haragusznak?~– Akkor megölik
 39     3,  II  |        Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~– Óh
 40     3,  II  |          hozzá; mert egyszer, mikor nagyon sietős volt az utunk (nem
 41     3,  II  |                Én nem tudom. De már nagyon kicsiny koromtól fogva megszoktam
 42     3,  II  |             láttalak még soha; mert nagyon későn jössz be, s nagyon
 43     3,  II  |            nagyon későn jössz be, s nagyon korán eltávozol mindig.~
 44     3,  II  |        foglak a gondolámon.~– De ne nagyon közel.~– Úgy sem. A másik
 45     3,  II  |          holdvilág süt: éjjel.~– Az nagyon szép lehet. De miért csak
 46     3,  II  |          haja van?~– Szőke.~– Akkor nagyon szép lehet. Szabad lesz-e
 47     3,  II  |            meg fogod szeretni, mert nagyon szép és nagyon jámbor.~–
 48     3,  II  |       szeretni, mert nagyon szép és nagyon jámbor.~– Honnan tudod azt,
 49     3,  II  |              Honnan tudod azt, hogy nagyon jámbor?~– Minden járása
 50     3,  III |          kis gömbölyű szigetke, ami nagyon ingerelte Marie kíváncsiságát.~
 51     3,  III |            fog fekünni.~Aztán pedig nagyon rosszul aludt. Egyre azzal
 52     3,  III |             haragból semmi.~S az ég nagyon is meghallgatta fohászát:
 53     3,  IV  |            estén, s a parasztszekér nagyon megviselte a tagjait. Fel
 54     3,  IV  |         rögtön a kastélyba. Az „úr” nagyon beteg.~(Az „úr?” De hát
 55     3,  IV  |               Ugye nem bántotta önt nagyon?~– Megérdemeltem azt, és
 56     3,  IV  |         kell mondani a bárónőnek. Ő nagyon szereti a mendemondát. Ez
 57     3,  IV  |            azzal az izenettel, hogy nagyon köszöni a bárónő a szívességet,
 58     3,  IV  |     úszhatik többet.~E naptól fogva nagyon hallgatag lett.~„Megállj
 59     3,  IV  |           őt ütni-verni. A nádmézet nagyon szereti, s azt mindennap
 60     3,  IV  |        aztán elmondta, hogy engemet nagyon feldühített valami kimagyarázhatlan
 61     4,  I   |              Mire mélázhat el olyan nagyon? Miért riad fel, miért szökik
 62     4,  II  |         alkalmával megismert, s aki nagyon megnyerte a kegyét azáltal,
 63     4,  II  |           ön most? Nem örül neki?~– Nagyon örülök.~– De hát mért sóhajtott?~–
 64     4,  II  |          azt hitte, hogy tanítványa nagyon hallgat azokra a dicső hőstettekre,
 65     4,  II  |          szeretlek-e én téged olyan nagyon?~– Hát akkor ne szeress
 66     4,  II  |         szeress engem úgy… ne olyan nagyon!… – monda a leány, s azzal
 67     4,  III |            mondta Lajosnak. – Szép, nagyon szép, de álmos vagyok.~Még
 68     4,  III |           én. De attól mégsem olyan nagyon, mint hogy önt egy cselédem
 69     4,  III |          bársony felszínen.~– Tehát nagyon kérem, ön se szóljon e mai
 70     4,  IV  |              Hadd lássam? Szép-e?~– Nagyon szép – monda Lajos, s oda
 71     4,  IV  |       elszégyenlette magát. Válasza nagyon hasonlított azokhoz a banális
 72     4,  IV  |       eltűnt a kastélyból. A bárónő nagyon meg volt miatta illetődve;
 73     4,  IV  |           figurákat csinálni, mikor nagyon unjuk magunkat. Rabmunka
 74     4,  IV  |            bevittek hozzá. Olyankor nagyon megvigasztalt azzal, hogy
 75     4,  IV  | lőképtelenekké vannak téve. A rabló nagyon elővigyázó volt, s biztosította
 76     4,  V   |           Vezesse fel hozzám.~Henry nagyon csóválta a fejét, amibe
 77     4,  V   |           meg vagy vele elégedve?~– Nagyon! Ez igen jó lesz.~Szegény
 78     4,  V   |           magában a leány:~„Szeret. Nagyon szeret. Mint a fakír a Brahmáját,
 79     5,  I   |        sötéten szokott maradni. Oda nagyon valószínűleg maga az ezredparancsnok
 80     5,  I   |            nem kellett aggódnunk. Ő nagyon elővigyázó, és igen szilárd
 81     5,  I   |            alatt. A sok trombitaszó nagyon izgatta; félt ettől a hangtól.
 82     5,  III |         írásról, hogy ki küldi azt. Nagyon kevés emberrel volt érintkezésben.
 83     5,  III |              Úgy? – szólt a bárónő, nagyon furcsa hanglejtéssel, s
 84     5,  III |         legenda.~– Ah! Ez rám nézve nagyon hízelgő. Valószínűleg egy
 85     5,  III |           keressen oltalmat?~Vavelt nagyon gondolkozóba ejté ez a szó.~–
 86     5,  III |              hogy „uram, ez a tréfa nagyon vastag!” s miután beszélhetett
 87     5,  III |         olyanformát dörmögött, hogy nagyon örül rajta, hogy ezt megtudhatta.~–
 88     5,  IV  |            parkjai takarják el. Így nagyon kimagyarázható, hogy a bárónő
 89     5,  IV  |          Ezt is megtudta Katalin, s nagyon jól mulatott rajta.~Azzal
 90     5,  V   |       öntudatos igyekezet.~Ez estén nagyon későre adott jelt csengettyűjével,
 91     5,  V   |             eladom a lovakat.~– Azt nagyon jól fogja ön tenni, ha önnek
 92     5,  V   |        gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól nem őrizte volna a leányt,
 93     5,  V   |     Lajosomat. Tegye őt boldoggá; ő nagyon jó ember. – Én nem vagyok
 94     5,  VI  |       holdkór. Az ilyen holdkórosra nagyon vigyázni kell, mert az mindig
 95     6,  I   |           úgy? ha én tinektek olyan nagyon tetszem, majd igazán eljövök!”~
 96     6,  I   |           nyelvem jár még; de az is nagyon furcsán forog.~– De tenéked
 97     6,  I   |   alkalmasint itt maradok; csakhogy nagyon hallgatag ember lesz belőlem.
 98     6,  I   |        szabad elmondani, ha valamit nagyon óhajt. Egész életemben nem
 99     6,  I   |             apró kis állatocskákat. Nagyon ostoba vagyok, vagy nagyon
100     6,  I   |          Nagyon ostoba vagyok, vagy nagyon rossz szívem van.~– Az nem
101     6,  I   |           Henry szobájába menjen.~– Nagyon csúnya szegény. Irtózom
102     6,  I   |        úgysem tudok rajta segíteni.~Nagyon érzéketlen volt a kövér
103     6,  I   | föltekintett Marie, már akkor Henry nagyon komoly ember volt. A torzvonások
104     6,  II  |        jóindulatú, okos fiú volt és nagyon hallgatag.~Vavel Lajos alakja
105     6,  II  |    ezermestert.) Ezen az úton pedig nagyon egyoldalú ismereteket szerzett.
106     7,  I   |             emelve.~Vavelt pedig ez nagyon jó kedvre hangolta.~– De
107     7,  IV  |            fekete bársonyt. Nem, az nagyon kackiás lesz. A kék frakkot
108     7,  IV  |     magadhoz – monda Marie – óh, én nagyon szófogadó leszek. Úgy örülök
109     7,  V   |           kisleányok szoktak, mikor nagyon utoléri őket a jókedv.~S
110     7,  V   |     társalgásnak.~– Hanem az igazán nagyon szép volt a bárónőtől, hogy
111     7,  VI  |        menni, mint itt maradni.~– Ő nagyon szeretett engem – monda
112     7,  VII |             kopott, de nem szakadt. Nagyon régi lehetett az. A négy
113     7,  VII |             önt innen elragadjuk.~– Nagyon nehéz leszek!~– Önnek nem
114     7,  VII |       magamat meg el nem lop senki. Nagyon kevés mulatsággal beérem;
115     7,  VII |         mindent a kártyáimból. S én nagyon rossz leszek valamikor kísértetnek.
116     7,  VIII|       megkeresni a kenyerüket, mert nagyon el vannak hízva. Hogy fognak
117     7,  VIII|    egymásnak, hogy „bolond világ ez nagyon!”~Nem lehetett csodálni,
118     7,  VIII|           Marie-nak, amin ő felette nagyon csodálkozott. A szobaleánytól
119     7,  VIII|             rendes dolgod.~– Óh, az nagyon jó lesz! Igazán jó lesz.
120     7,  VIII|     országába, a háládatlan. Nem is nagyon bánom; mert elkezdte kedvét
121     7,  VIII|          nem volt rá több szüksége, nagyon lekötelezni vélt általa,
122     7,  VIII|             tied. Jó lesz ez így?~– Nagyon jó lesz, – szólt Marie megnyugtatva.~
123     7,  IX  |            Szeretsz engem igazán?~– Nagyon szeretlek.~– Én is téged. –
124     8,  I   |           ajánlva. Gróf úr az elébb nagyon dicsérte a bajonettet. Hatalmas
125     8,  I   |       ellenszenve az idegenek ellen nagyon is indokolt. Különösen a
126     8,  II  |           hogy Katalinnal azokról a nagyon komoly teendőkről értekezzék,
127     8,  II  |         mentére kémszemlézni, s így nagyon közel lesz Fertőszeghez.
128     8,  III |             a markába nyomták, amit nagyon kellett kínálgatni. Sandomir
129     8,  III |             annak az egyik pajtásom nagyon meg találta szorongatni
130     8,  III |         valahogy az odújából. De az nagyon ravasz és furfangos egy
131     9,  I   |          akkorra meglephesse valami nagyon szép nótával.~Katalin azalatt
132     9,  I   |         önre hogyan találtam rá, az nagyon egyszerű dolog volt. Elmentem
133     9,  I   |          külföldön? Nem unatkozol-e nagyon, van-e elég mulatságod?
134     9,  I   |          elég mulatságod? Látod, én nagyon meguntam ezt az én életemet.
135     9,  I   |          Kipihenem magamat. – Azért nagyon kérem önt, hogy Marie-nak
136     9,  III |            hogy levelemet átadja?~– Nagyon könnyen. A philadelphusokat
137     9,  III |           levelemet és a választ?~– Nagyon könnyen. Összecsavargattam
138     9,  III |        tudott ön visszamenekülni?~– Nagyon könnyen. Estefelé, mikor
139     9,  III |       minden körömfaladékot. Milyen nagyon gondol ő rám!”~Az öszvér
140    10,  II  |               Akkor nem félek olyan nagyon.~– Hát akkor hozd el. De
141    10,  II  |      suttogva, mit csinál a beteg?~„Nagyon hányja-veti magát” – volt
142    10,  II  |           fiúnak az anyja.~– Óh, az nagyon jó lesz: azt én igen szeretni
143    10,  III |       viselt úti köntösül (ez akkor nagyon népszerű volt a franciáknál:
144    10,  III |             Igen irigylett állás.~– Nagyon is irigylett. Nemsokára
145    10,  III |        anyjának meg nem tudni, mert nagyon szerette a leányát. Ha valami
146    10,  III |         félnék, hogy a démonjaimmal nagyon erősen szembe fognak szállni,
147    10,  III |           elhagyták is Fertőszeget, nagyon messzire el nem mehetnek.
148    10,  IV  |             fáradva. A hansági utak nagyon vendégmarasztók: néhol csülökig
149    10,  V   |           őt egészen. A nő, aki oly nagyon tud szeretni, egy mindennapias
150    10,  V   |      lebeszélni arról, aminek olyan nagyon jól nevet. Vavel Lajosnak
151    10,  V   |           tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!”~Azt a görbét bizony
152    10,  V   |             ez az úr katona volt, s nagyon rosszul végezte volna a
153    10,  V   |            szokása az öszvérnek, ha nagyon ütik: egy tappot sem akart
154    10,  VI  |     megindítója!~Azért ápolta olyan nagyon azt az ijesztő pofájú rablót.~
155    10,  VI  |      szófogadó ember volt. Ha olyan nagyon hívták, hát megemberelte
156    11,  I   |       cimborák a pohárcsengés közt, nagyon megtizedelték a Szigetközbe
157    11,  III |          vezérlő főhercegnek, ki őt nagyon feldicsérte: Jó Ferenczy
158    11,  III |       Gasparics Józsit sajnálták is nagyon az ismerősei, mert igen
159    11,  III |           Bereczky Mártont, aki azt nagyon természetesnek találta,
160    11,  III |    asszonyok ennivalót, ami azoknak nagyon jókor jött.~– Felét eltegyétek
161    11,  IV  |            Berecz István és Ferenc. Nagyon szerették egymást, itt sem
162    11,  IV  |         tartalékban; de hát az neki nagyon jó mulatság volt, hogy mikor
163    11,  IV  |        tagokat) meg vannak indulva (nagyon szerették, derék fiú volt,
164    11,  V   |            A százados mit tehetett. Nagyon kinevetik, ha nem meri a
165    11,  VI  |            érte azt, ami után olyan nagyon vágyott.~Helyrehozni egy
166    11,  VII |             keresztültörési tervet.~Nagyon jó volt a terv; csak a hozzá
167    12,  I   |            várat és a várost bizony nagyon ostromolták, s a bárónő
168    12,  II  |           nyelvet, s az tolmácsolt. Nagyon gyanakodók voltak: a lovaikról
169    12,  II  |          megvonult éjszakára. S azt nagyon jól tette, mert akkor már
170    12,  II  |             éltesebb úrhölgy, arcát nagyon őrizve a sűrűre húzott fátyollal
171    12,  III |         távlovagló, és valószínűleg nagyon szerelmes. A három együttvéve
172    12,  III |          biztosíttatik.~Vavel Lajos nagyon sokáig tanulmányozta ezt
173    12,  III |            megtudni, mert elájul. Ő nagyon ideges. És aztán hogy játssza
174    13,  I   |          könnyezett, azok is: olyan nagyon megszerették egymást. S
175    13,  I   |              Ez édes bosszú lesz.~– Nagyon édes – mondta Vavel, megcsókolva
176    13,  I   |      háborúban lerombolt város képe nagyon különbözik más leégett városokétól.
177    13,  I   |        azalatt az utcán csendesen a nagyon meghajtott lovakat.~Csendesen
178    13,  I   |        Doboka úgy mosolygott, ahogy nagyon megijesztett emberek szoktak,
179    13,  I   |              Csókold meg: – Ő nekem nagyon jó kis anyám. Mennyit sírt
180    13,  I   |            Ez csak tréfa. – Ugye ti nagyon fogjátok szeretni egymást? –
181    13,  I   |             fogadni azoknak, akiket nagyon szeret. – Ne beszéljetek