Rész, Fezejet
1 1, I | Ah, hogy át van fázva!~– No de az a Diána, mért vetkőztette
2 1, I | persze az; mi lenne más?~– No mert lehetne istenasszony
3 1, I | hangnyomattal volt kiejtve.~– No de fel nem vihetjük a szállásunkra;
4 1, I | Szent Margit kápolnában.~– No a „Monsieur”iránt nem voltak
5 1, I | esik: lőtávolon kívül.~– No erre kíváncsi vagyok, hol
6 1, II | hogy akárki hallhatta.~– No hát, kis comtesse, mégiscsak
7 1, II | lebegő eszményképhez.~– No most, polgár, legyen nyugodt,
8 1, III | ide, hadd csókoljam meg. No, ezt a másik csókot meg
9 1, III | engedte magát érzékenyülni.~– No de kedves kicsikém – monda
10 1, III | tudok, azt nem tudom.~– No, hát mármost azt mondom
11 2, I | tiszteletes úr?~– Catharina…~– No azt még tudom.~– Catharina
12 2, I | szólt közbe a doktor.~– No hiszen, ha a „vármegye harangja”
13 2, I | állandó rezidenciájául.~– No, inzsellér úr, ez jó parti
14 2, I | országúton.~Tökéletes bécsi nő. Jókedvű és nyílt szívű.
15 2, I | fáknak kies árnyékában”.~– No, majd kárpótlást fogok találni
16 2, I | sem tudom összerakni.~– No, éppen így vagyok én méltóságodnak
17 2, I | kezet szorított vele. – No, mármost hát „te Bernát
18 2, II | volna.~– Csodálatos ország. No hát „Bernát bácsi” maga,
19 2, II | kérdőre?~– Miféle hatóság?~– No – maga, Bernát bácsi.~–
20 2, II | bizonysággal mégsem lehet tudni.~– No ez már engem pikíroz! Hát
21 2, II | legrosszabb módot választotta a nő arcának örökös fátyol alatt
22 2, II | Úgy látszik, hogy az a nő, akit őriz, nagyon szereti
23 2, II | magyarázata van a lefátyolozott nő titkának?~– Ezt nem tudom,
24 2, II | soha.~– Rabja neki az a nő, akit erőszakkal tart magánál?~–
25 2, II | doktor.~– Azt mondom…~– No, csak ki vele bátran!~–
26 2, II | Hajadon volt-e, vagy nő? – kérdezé a bárónő.~– Nagyon
27 2, III | kezdett a költözéshez:~– No én, Katinka húgom, nem veszek
28 2, III | vételre érdemes furcsaság!) No ez nagyon derék. Azt hittem,
29 2, III | szekér a poroszlói töltésen: „no uram, mondja a forspontos,
30 2, III | mint az elődének.~– Hahaha! No bizony az ilyen alkun hamar
31 2, III | kérdé a patvarista.~– No hát mi? – szólt a hajdú.~–
32 3, III | azt hitte Lajos jött.~– No, szabad! Hát bejöhet.~Az
33 3, III | magamat, és sárcipőt húzok. – No menjen, jó Henry, hiszen
34 3, IV | úgy zuhogott az eresz.~– No iszen – mondá a doktor a
35 3, IV | mondjak neki?~– A fátyolos nő a Névtelen Várbul.~Zsuzsa
36 3, IV | vendégeket a konyhában.~– No, mit dödörög maga olyan
37 3, IV | gyermek, fiatal vagy agg nő szava-e az. – Kérem önt,
38 3, IV | kezeit; olyan nekem is van.~– No hát siessünk akkor!~– De
39 3, IV | mertél tenni? Megfojtalak!~No, iszen a doktornak se kellett
40 3, IV | jeles kaland.~A fátyolos nő éjjeli megjelenése gyalog;
41 4, I | Távcsöve megmondta, hogy a nő fiatal és igen szép. Azt
42 4, I | halálítélettel. Utoljára a szegény nő idejött hozzám, könyörögve,
43 4, I | magától Lajos, hogy őt ezen nő közelléte nyugtalanítja. –
44 4, III | egy színházi látcsővel. – No, az nem sok árulásra képes. –
45 4, III | nyűgeitől, hanem azért a nő nem mozdult meg. Úgy tetszett,
46 4, III | Vavel emlékezett már e nő arcára. Többször látta őt
47 4, III | magát ájultnak.~Azzal a nő üterét vizsgálta, s szemhéjait
48 4, III | zsebéből elővett, s az alélt nő orra alá tartott; de bizony
49 4, III | hanem lásson a másik nő után. – Azzal felugrott
50 4, III | hangulatból folytatá:~– No, hát csak kérem az előadás
51 4, III | rablási kísérlet miatt.~(No, ilyen vizsgálatra Vavel
52 4, III | e kívánságom okát. Ez a nő, akit most életre hozni
53 4, III | akarom, hogy becsületes nő legyen, s akit én egyszer
54 4, IV | tagadhatta el magában, hogy ez a nő nagy foglalásokat tett eddigi
55 4, IV | senki se tud felnyitni?~– No, hát elküldjem ide azt az
56 4, IV | legjobban szerettem volna. – No de hát, ami nem lehet, az
57 4, IV | asztalomon poharat töltöttem.~– No lám. Ezt nem tudtam. Zsivány
58 4, IV | lesz. Gyanakodó vagyok. No, hát megmondom, hogy a gróf
59 5, I | különösen egy olyan okos nő miatt, mint Landsknechtsschild
60 5, II | hogy a „hazai utáncs”!~– No, hát mit csinál az inszurgens,
61 5, II | kiálta a szörnyetegre:~– No most mutasd meg, hogy mit
62 5, III | Lajos egész közönyösen.~– No, önnek többet is kell róla
63 5, III | időtől fogva, amikor a szép nő eltűnt a világ szeme elől,
64 5, III | nap egymás után kereste.~– No, és ha megtalált volna?~–
65 5, III | megint föléje került ez a nő. Arra nem gondolt, hogy
66 5, III | hálálkodásra. Azt, hogy egy nő két férfit nem enged összeverekedni,
67 5, III | önnek oltalma alatt egy nő, akinek ön mindene, s akinek,
68 5, III | együtt nevetett vele.~– No ugye, hogy minden helyzetnek
69 5, III | nagy, aminőnél nagyabbat nő már nem tehet. Szégyenpír –
70 5, III | Ange asszonyt; – a fátyolos nő, ki őt kísérni szokta, én
71 5, III | Érzi, hogy rá nézve ez a nő egy egész új világ: az égi
72 5, III | mennyországian édes érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért ily
73 5, III | azt joga volt tenni. Ez a nő úgy szereti őt, ahogy csak
74 5, III | kérdem, hogy e rejtélyes nő önre nézve mi. De azt tudom,
75 5, IV | IV.~No iszen lett azután ebből „
76 5, IV | mottója hangzott közbe:~– No, én csak mondanék valamit.~–
77 5, IV | bárónő egy kifinomított kacér nő, s világtól elvonulásának
78 5, IV | hiányzik!~Ritka eset, hogy egy nő, még inkább egy leány, mulatságosnak
79 5, V | titkomat megtudják.~– Egy nő, aki szeret, el nem árulja
80 5, VI | amikben neki is része van. S a nő azzal áll bosszút azért,
81 6, I | elhízott személy volt az a nő, amilyennek Vavel gróf állítá.
82 6, I | akkor azt mondom neki, hogy „no hát köszönöm a barátságot
83 7, I | semmi bajom sem volt.~– No, mert onnan gondoltam, hogy
84 7, I | sigillum compulsorium”-mal. No ez a nagy buzgóság nekem
85 7, II | farkasbőr-kacagány reng a fél vállán.~– No gróf úr, én is úgy jövök
86 7, II | hogy legyen egy francia nő a világon, kit sorsa odakényszerített,
87 7, II | engedni, hogy legyen egy nő a világon, aki arra vár,
88 7, III | neki szüksége van énrám!~– No, hát akkor kérek négy keszkenőt
89 7, IV | beszélj ily képtelenséget!~– No talán csak nem jön az alispán
90 7, IV | feleségét, üldözzé őmiatta.~– No, ha ilyen nemes lelkekből
91 7, V | jegyesem!”~Itt elhallgatott.~– No! És azóta már elmúlt egy
92 7, V | napok tárháza rám nézve.~– No hát ha önnek ez oly nagy
93 7, VII | hófehér vászonköténye fölé.~– No, de nekem nem volt szükség
94 7, VII | rá: nem én vagyok-e az a nő a világon, akinek a szíve
95 7, VIII| Panni és Miura hová lesznek? No, azok csak megélnek valahogy,
96 7, VIII| is odatartotta neki, hogy no, még ezt is. Marie a kis
97 7, VIII| eléjük, biztatóan, hogy no csak köszönjetek! Szabad
98 7, VIII| Ha csak hintalovon nem.~– No, majd meg fogsz tanulni
99 7, VIII| ruhát mosnak a patakban.~– No, hát mossunk mi is ruhát
100 7, VIII| menjünk aludni, kicsi mama.~– No jer; majd elvezetlek a hálószobádba.~
101 7, IX | Imádkoztál már? Nem még? No hát add ide a kezedet.~S
102 8, I | Tisza-mellékieké pedig sötétkék.~– No hála az Istennek!~– Csak
103 8, I | inszurgensek szűrposztó nadrággal. No elképzelheti ön, hogy micsoda
104 8, I | ellen a rokokó alabárddal.~– No no! csak nem kell az óraművet
105 8, I | rokokó alabárddal.~– No no! csak nem kell az óraművet
106 8, I | alig kenyeret süttetni.~– No, hát akkor vége van mindennek,
107 8, I | akadályozó” azt sem adott.~– No, lássa gróf úr, milyen balítélettel
108 8, I | achívumában, 1707-ből valót.~– No csakhogy felfedezték!~–
109 8, I | kétségbeesett lemondással.~– No mármost nem kívánok többet
110 8, II | szerelmünknek lett vége.”~No már azt el kell ismerni,
111 8, II | jólesett mindnyájunknak”. No hát, más asszony is elmegy
112 8, III | pedig az történt, hogy ez a nő finomabb cselszövényt font
113 8, III | egy eszközöm, amivel ezen nő fölötti varázshatalmamat
114 9, I | lúdlábára, s nem ereszti.~A nő sohasem állhat jót arról,
115 9, I | ügyetlenségekkel; de ha a nő igazán szeret egy férfit,
116 9, I | Franciaországnak?~– Nem tudom.~– No hát én tudom. Az „influenzát”.
117 9, I | hiszem, hogy örülnél rajta. No hát kérlek: légy becsületes,
118 9, I | látja-e? Önnek visszahoztam.~A nő most az arcképet halmozta
119 9, I | kegyednek, Madame, vagy sem?~A nő most már csak némán, összetett
120 9, II | jelenet, amit látott.~A nő ott térdelt kincseinek romjai
121 9, II | várakozásával tekintett a nő könnyező szemeibe.~A nő
122 9, II | nő könnyező szemeibe.~A nő odaadta neki az egyik arcképet,
123 9, II | Kicsoda? Leányod? Te már nő voltál, s most özvegy vagy?~–
124 9, II | mondani, hogy hazudik.~…A nő nem tarthatta vissza magát:~–
125 9, II | Megállj! – kiálta rá a nő, s megragadta a kezét a
126 9, II | Eredj hát! – sikolta a nő, s végigesett arcra a padlaton.~ ~
127 9, III | ért már, akkor a lovagló nő megállítá az öszvérét, lehibbant
128 10, II | fel fogom őt keresni.~– No hát csak keresse. – De azt
129 10, II | Fennhangon elkezdett zsémbelni.~– No lásd, Cambray, én mármost
130 10, II | Óh, te vitéz puskás! No, hát jer utánam, ha olyan
131 10, II | hanem strázsa! Lövök!~– No, hát nem mozdulok innen.
132 10, III | bien. Légy jól. Napóleon. – No ilyen levelet én is tudnék
133 10, III | Most ez van divatban. – No de – a kiskutyám türelmetlen.
134 10, III | Jocrisse úr szállt le.~– No ez már okosabb ember! Vajon
135 10, IV | aki így megriasztá őket.~– No, ez a dolog csakugyan hasonlít
136 10, IV | tépte a keresztülgázolót.~– No, ezen az úton nem jövünk
137 10, V | Valami baj érhet.~De a nő nem hagyta rábeszélni magát.
138 10, V | rábeszélni magát. Nevetett.~– No, már kedves barátom, én
139 10, V | Vavel értette őt egészen. A nő, aki oly nagyon tud szeretni,
140 10, V | Vavelt hozta a nyakamra. – No hát majd ennek is megmutassuk,
141 10, V | kiálta teljes erejéből a nő. Azt hitte, hogy a csatazajban
142 10, V | vele ez udvariasságot.~– No, hát az én nevem meg Sátán
143 10, V | töltés volt igen erős.~– No hát fogadd te a magad levelét
144 10, VI | tért, s azt dörmögé, hogy „No mi baj?”~– Laci bácsi! –
145 11, IV | besötétülésig, mintha kérdezné, hogy no, hát mit tudtok még? Első
146 11, IV | elkeseredetten kiálta: „No, francia, ha meglőtted az
147 11, IV | mind a ketten lóháton.~– No páter! – kiáltott most Varga
148 11, V | maradt rajta a Sámsonverő.~– No gyere már! – biztaták a
149 11, V | felelte, hogy keszkövolevú.~No még csak azt kellett megtanulni.~–
150 11, V | Boldogságos szűz képe is elfért.~– No hát most én próbálom meg
151 12, I | van.~– Rossz? Vagy jó?~– No – úgy vegyest. Van jó, van
152 12, I | az elvitte a másvilágra. No, de igen szép temetése volt.
153 12, I | tábornok. – De nem csoda. No hát eredj, és vidd magaddal
154 12, II | negédesen biztatgatá:~– No, húzz belőle egyet, kamerád,
155 12, II | Megerőtetted vele magadat. No, sebaj. Gyere, majd fölteszlek
156 12, II | összecsapva a kezeit a párizsi nő.~Vavel nem állhatta meg,
157 12, II | nyomatékosabb lesz előtte?~– No, már azt higgye ön el, hogy
158 12, III | szólt Vavel elmosolyodva.~– No ha érti ön, hát akkor még
159 13, I | szavak nélkül.~Mégiscsak a nő adta meg magát legyőzött
160 13, I | hagyjátok „Marie”-t eltemetve? – No, nem engem: hanem azt a
161 13, I | bele többet. A fátyolos nő, a bezárt ajtók, a messzelátó
|