Rész,  Fezejet

  1     1,  I   |         Rue des Ours különben sem igen járt hely, s maga a St.
  2     1,  I   |     gömbölyű gödröcske. Szemöldei igen sűrűk és egyenesek; arcába
  3     1,  I   |       őrzik. Hanem a véletlen egy igen jó ötletet adott.~– Értem
  4     1,  II  |      magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes fiú. Ugye, Peroquin?
  5     1,  III |   szempilláira.~A gyermek ezúttal igen szeretetreméltó volt, mint
  6     1,  III |        öntől, hogy felébresztett. Igen jól aludtam. Ez igazán olyan
  7     1,  III |   márkinőhöz ment gyermekbálba, s igen természetesnek találja,
  8     1,  III |       Máskor meg nagyon szép. Óh, igen szép! Majd meglátja ön.
  9     1,  III |     választ adott.~– A kis grófnő igen kedves volt.~Ekkor a szép
 10     1,  III |           Hiszen lehet, hogy mint igen jó barátok fogunk elválni.
 11     1,  III |       önnek egy szippanat burnót? Igen jó spanyol rapé.~– Köszönöm –
 12     1,  III |       kinevezési okmány.~– Azt is igen szépen megköszönöm, uram;
 13     1,  IV  |           Mouffetard-ban.~– Akkor igen egyszerű a feladat – szólt
 14     1,  IV  |         magammal együtt!~– De egy igen szépen jövedelmező mesterségbe,
 15     1,  IV  | visszatért a terembe.~A társalgás igen élénk volt. Az inasok frissítőket
 16     2,  I   |      kántor felügyelete alatt, ki igen szép zengeményt szándékozik
 17     2,  I   |          uradalom térképét rejté. Igen tudós és a maga szakmáját
 18     2,  I   |      vasárnapi prédikációiban. Én igen buzgó híve leszek.~Azután
 19     2,  II  |          ne tudják meg a nevét?~– Igen egyszerűen. Ő maga nem auffirolja
 20     2,  II  |         néppel nem érintkeznek?~– Igen egyszerű módon. A kastély
 21     2,  II  |   osztogatja ki közöttük. Sőt egy igen nevezetes esetet mondhatok
 22     2,  II  |       szedni a park bokrairól: az igen jó ebéd volt; amint egyszer
 23     2,  III |       gróf? – kérdé az alispán.~– Igen.~– Jelentsen be bennünket.
 24     2,  III |   szívesen látja magánál.~Hisz ez igen simán kezdődik.~S a szíves
 25     2,  III |    rendben lesz az egész dolog.~– Igen köszönöm – monda a háziúr,
 26     2,  III |         lehet.~– Nem felejtem el! Igen jó memóriám van – monda
 27     2,  III |        tudta mire vélni a dolgot. Igen természetesnek találta pedig,
 28     3,  II  |      verekednek egymással.~– S ha igen nagyon haragusznak?~– Akkor
 29     3,  II  |           Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~–
 30     3,  II  |   kiszáguldanom a nagy tóba is?~– Igen. Két föltétel alatt. Az
 31     3,  III |         ez is igaz lehet. A Fertő igen szeszélyes tó. Az elmúlt
 32     3,  III |         magától megtagadni.~Marie igen jó tanítvány volt a hydrioták
 33     3,  III |       meghal.~– Kicsoda? Lajos?~– Igen. Az én uram.~– Az Istenért!~–
 34     3,  IV  |         az utca ajtaján; mégpedig igen nyomatékosan.~– Mondtam
 35     3,  IV  |      lehet az én betegségemnek?~– Igen.~– Ön aztán elmondta, hogy
 36     4,  I   |    megmondta, hogy a nő fiatal és igen szép. Azt is hírül hozta
 37     4,  I   |       bezárt ablakára, pedig néha igen közel járt hozzá.~Egyszer
 38     4,  I   |         megbízott család házánál.~Igen természetes volt a következés,
 39     4,  I   |     kellett megköszönnie. A levél igen szépen volt írva, s ami
 40     4,  I   |           lehetett, mert a gyerek igen nehézfejű volt.~Ez ugyan,
 41     4,  I   |          a konviktusi rendszer is igen célszerűvé válik; ha pedig
 42     4,  II  |          hogy az el lett olvasva. Igen egyszerűnek találta ezt.~
 43     4,  III |          Vavel gróf, mégpedig egy igen emlékezetes alkalommal.~
 44     4,  III |          regénynek lehetett volna igen szomorú vége.~– Igen, ha
 45     4,  III |        volna igen szomorú vége.~– Igen, ha az ég egy hatalmas,
 46     4,  III |         történt, senkinek..~– Ezt igen szívesen megállom, bárónő.~–
 47     4,  III |        aggódik ön miatt valaki.~– Igen. A komornyikom.~– Mármost
 48     4,  IV  |        Marie.~Lajos felrezzent.~– Igen. Rossz hírek a külföldről.~
 49     4,  V   |         hogy ő a Mátyás mester.~– Igen, én rendeltem őt ide – mondá
 50     4,  V   |           most be vagyok zárva?~– Igen. És kívülről senki az ércredőnyt
 51     4,  V   |       vele elégedve?~– Nagyon! Ez igen jó lesz.~Szegény gyermek!
 52     4,  V   | gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen jó!~Este alig várta, hogy
 53     4,  V   |          érzete is elmaradt tőle.~Igen, de a régi jó álom hajdanta
 54     5,  I   |          a „Bärenhäutereket”. Ami igen nagy tévedés volt az ő részéről.
 55     5,  I   |         amit megtudott?~A jó sors igen szépen kisegíté Vavel Lajost
 56     5,  I   |          császári kir. tiszt urak igen mulatságos társalgók. Ez
 57     5,  I   | társaságát perhorreskálni, aminek igen jogosult magyarázata az,
 58     5,  I   |           Ő nagyon elővigyázó, és igen szilárd elvei vannak. Azt
 59     5,  II  |         magammal fogom hordani, s igen jó gondviselő apja leszek.~–
 60     5,  III |         levél tartalma.~„Gróf úr!~Igen kérem, mielőtt ma kikocsiznék,
 61     5,  III |        fogadjon el engem lakásán; igen fontos beszédem van önnel.
 62     5,  III |    bárónőnek találkozót ád. Henry igen derék, okos ember, de annyira
 63     5,  III |           és elkezdett nevetni.~– Igen, igen, akivel itt elrejtőzve
 64     5,  III |        elkezdett nevetni.~– Igen, igen, akivel itt elrejtőzve él
 65     5,  III |         Lajos nem nevetett többé. Igen komolyan felelt:~– Nagyságos
 66     5,  III |     szokott kikocsizni~– A válasz igen rövid lett volna rá.~– Tudom,
 67     5,  III |           veszélyt hárított el?~– Igen. Barthelmy ebben a pontban
 68     5,  III |      katonatisztek társaságát. Ők igen mulatságos és finom vendégek.
 69     5,  III |        magát? – kérdé a bárónő.~– Igen.~– Engem fog magával vinni?~–
 70     5,  III |          S az ilyen karonfogásnak igen sok fokozata van: attól
 71     5,  III |       szolgálatára, ezredes úr?~– Igen egyszerű dolog biz az, gróf
 72     5,  III |   szívviszonyoknál még az eskü is igen kétséges próba. Ahol asszonyt
 73     5,  IV  |           odamenés és visszatérés igen könnyen végrehajtható volt
 74     5,  VI  |     társaságban) egykor a bárónőt igen méltatlanul rágalmazta.
 75     6,  I   |       ajkaival megcsókolja azt.~– Igen, igen! – rebegé, s most
 76     6,  I   |          megcsókolja azt.~– Igen, igen! – rebegé, s most már ragyogni
 77     6,  I   |        szemeiről, hogy az sírt.~– Igen, Marie; most az én magányos
 78     6,  II  |          lekötelezve. Különben is igen jóindulatú, okos fiú volt
 79     6,  II  |       kellett tudnia. E levelezés igen furfangosan folyt. A bankár,
 80     6,  II  |          tudós; pedig az csak egy igen kicsiny, a nemzettömegből
 81     7,  I   |        lovon ülni, a mi svábjaink igen találóan elnevezték „Lustreisio”-
 82     7,  I   |          többet. – Ha egyszer egy igen komoly dologról lesz szó,
 83     7,  I   |           gróf úr is dohányzik?~– Igen biz én, csakhogy az arra
 84     7,  II  |           híd mögött levő várost. Igen helyesen számított. – Ha
 85     7,  II  |  Idehoznád őt? Vagy engem őhozzá? Igen! Igen! Aztán látnám, hogyan
 86     7,  II  |          Vagy engem őhozzá? Igen! Igen! Aztán látnám, hogyan ölelitek
 87     7,  III |        fiatal gavallér számára.~– Igen köszönöm a jóságát, kedves
 88     7,  III |         ragadott emberül.~– Tehát igen?~– Igen. Hozzámegyek. Tiszta
 89     7,  III |          emberül.~– Tehát igen?~– Igen. Hozzámegyek. Tiszta szívből.
 90     7,  IV  |           rebegé neki e szókat:~– Igen. Én „az” vagyok.~Ez volt
 91     7,  IV  |    készítve, cselédeim bátrak, és igen jól fölfegyverezve; most
 92     7,  IV  |            hogy beszéljek róla.~– Igen gróf úr, de nem azt, hogy
 93     7,  V   |           Lajosra nézett.~– Ő egy igen kedves barátomnak az özvegye,
 94     7,  V   |    mellett?~– Te megláttad azt?~– Igen.~(Lajos jól sejtett!)~Most
 95     7,  VI  |         híres verekedő népe, akik igen derék emberek lehetnek az
 96     7,  VI  |       Marie. – S volt idő, amikor igen nagy, igen nagy dolgokat
 97     7,  VI  |       volt idő, amikor igen nagy, igen nagy dolgokat tudott tenni
 98     7,  VII |         szék meg nem bírta volna. Igen vastag volt és nehéz: még
 99     7,  VII |           szomszédasszonyát?~– De igen. Sokszor hallottam szegény
100     7,  VII |        hogy van a szomszédban egy igen szép úrhölgy. Ön bizonyosan
101     7,  VII |      caval” volt, nem „király”.~– Igen. Már fel is van húzva a
102     7,  VII |       maradjon a kezedben: valami igen nagyot!”~… Katalin arca
103     7,  VIII|          örömmel.~– Nekem van egy igen jó szelíd lovam. Neked való.~–
104     7,  VIII|       szelíd lovam. Neked való.~– Igen. Igen. Olyan kicsiny kis
105     7,  VIII|        lovam. Neked való.~– Igen. Igen. Olyan kicsiny kis paripa,
106     7,  VIII|        Egy öreg komornyik meg egy igen csinos fiatal szobaleány
107     7,  VIII|        engemet is festeni?”~– Óh, igen. Holnap mindjárt megkísérlem.~–
108     7,  VIII|  mosolyogni.~– Nos? Látod őket?~– Igen. Mind a ketten ott könyökölnek
109     7,  IX  |           kiálta fel félálomban.~„Igen. Én vagyok itt, kis mama; –
110     8,  I   |     sötétkékkel.~– Hát hisz az is igen szép öltözet.~– Végre a
111     8,  I   |            Hatalmas fegyver az.~– Igen. Gyalogság kezében. De hogy
112     8,  III |      gyaloginszurgens vett részt.~Igen jó táborhely volt; a nádkúpból
113     8,  III |         védelmezte magát, s aztán igen vékony cérnával volt hozzávarva
114     8,  III |           emberem e találkozásnál igen keményen viselte magát;
115     9,  I   |           fojtsa el a kiáltást.~– Igen, Madame, én Cambray vagyok,
116     9,  I   |       ahol már polgárjogot nyert, igen szelíden viseli magát, hanem
117     9,  I   |          s kerestem mást. „Ezzel” igen jól meg vagyok elégedve.
118     9,  I   |           tovább ezen az úton. Te igen szépen tudsz hímezni, zongorázni:
119     9,  II  |     voltál, s most özvegy vagy?~– Igen.~– Annál jobb.~Akkor odanyújtá
120     9,  II  |          fölkeresni a táborban?~– Igen. S azután nem tudom, mi
121     9,  II  |            de azért, hogy „volt”, igen, mert én öltem meg.~– Ne
122     9,  II  |          oda fogok hozzá menni: – igen, Katalin. – Amihez az egyik
123     9,  III |           csak akkor súgta meg:~– Igen. Marquis D’Avoncourt mellett.~–
124     9,  III |    kezéből az öldöklő fegyvert.~– Igen. Cambray itt van. S most
125     9,  III |        megsemmisíteni a tartalmát igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt
126    10,  II  |          lát maga előtt. S az egy igen becsületes jó asszony: ennek
127    10,  II  |         az nagyon jó lesz: azt én igen szeretni fogom.~– Aztán
128    10,  II  |              Az ördögök nyelve?~– Igen. Puskaropogás és kardcsattogás.~–
129    10,  II  |        megholt embert. Az énnekem igen jó barátom volt. Temettesse
130    10,  III |          Ange asszony megvolna.~– Igen, de a mellé csatolt ajándék
131    10,  III |      beszerezte felolvasónőnek.~– Igen irigylett állás.~– Nagyon
132    10,  III |    csapott öklével, mikor e levél igen rövid tartalmát elolvasta.~–
133    10,  III |   Hintóval járható az út?~– Odáig igen. Hanem azontúl keserves.~–
134    10,  III |            De nincs szükségem rá. Igen jó térképem van e vidékről,
135    10,  V   |            már kedves barátom, én igen nagy belépti díjat fizettem
136    10,  V   | agyonlövik.~De Fervlans hátrálása igen szép rendben ment végbe.
137    10,  V   |            csakhogy a töltés volt igen erős.~– No hát fogadd te
138    11,  III |         nagyon az ismerősei, mert igen jó fiú volt, s szerette
139    11,  VII |     minden másodiknak volt; és az igen célszerűen volt, mert annak
140    11,  VII |        van!~Chasteler tábornoknak igen széles látköre volt. Ő egyenes
141    11,  VII |           Zalabéren.~Ez a Zalabér igen kellemes kis mezőváros a
142    12,  I   |           az elhagyott nők sorsa. Igen biztos helyet vélt a számukra
143    12,  I   |      elvitte a másvilágra. No, de igen szép temetése volt. Háromszor
144    12,  I   |    Guillaume biz az. Annak híják. Igen fain, modális ember; nem
145    12,  I   |    tetszik tudni, hogy meghalt.~– Igen. Megírták.~S azzal elővette
146    12,  I   |            amit az magára zárt?~– Igen egyszerűen. A rostély rugója
147    12,  I   |        előtt rögtön felgördült.~– Igen egyszerű mesterség. – Hajh,
148    12,  I   |        fülét, hogy súgja hát meg.~Igen rövid közlemény volt az.~
149    12,  II  |        franciák, akiknek a vezére igen kegyetlen hangon parancsolgatott
150    12,  II  |    vizenyős réten nehéz lovaikkal igen egyenlőtlen harcot fogadtak
151    12,  II  |        vegye ön vissza a kardját. Igen jól forgatta, csak azt tanácsolom
152    12,  II  |         mélyen, mert akkor mindig igen könnyen kiüthetik a fegyvert
153    12,  II  |       vadkanagyaraik vannak?~– Az igen valószínű. Azt takargatják
154    12,  II  |            s abban fürödnek?~– Az igen kellemes lehet – hagyta
155    12,  II  | megtekinteni, Madame? Van itt egy igen régi templom.~– S van benne
156    12,  II  |     templom.~– S van benne valami igen szép kép?~– Megható szép
157    12,  III |         messieurs les cannibales” igen udvariasak, s „leur catzique”
158    12,  III |        kötelezve.~– Óh, kérem önt igen szépen – szólt a kapitány