Rész, Fezejet
1 1, I | Holnap majd eszébe jut önnek a mama neve vagy a mama
2 1, I | puncs, úgy hiszem, nem lesz önnek a meggyőződései ellen. Még
3 1, I | lehet tovább kockáztatni. Önnek még az éjjel el kell vele
4 1, I | letelepedést kockáztatni.~– Mondok önnek valamit. Én tudok egy országot
5 1, I | felhasználni. Minden hónapban fog önnek küldeni háromezer frankot
6 1, I | fognak kerülni egyszer.~– De önnek addig a maga körül húzott
7 1, I | hogy ezt kikerülje. És önnek nem lesz szabad e szerelem
8 1, II | csatornába? Azért, mert önnek à la boucanier csizmája
9 1, II | Igaz-e? Honneur au malheur!~– Önnek igaza van, polgár. Erről
10 1, II | kapu előtt állt.~– Köszönöm önnek a szívességét, polgártárs –
11 1, II | ember markába. – Nem volna önnek ideje velünk jönni és segíteni
12 1, II | futárcsizmás férfi – nem lesz önnek semmi baja. Csupáncsak le
13 1, II | frankot számítva, itt hagyunk önnek ötszáz frankot, húsz frank
14 1, III| elmegyek a pipereárushoz önnek valami kész öltözetet hozni.
15 1, III| mindig megcsókoltam.~– Önnek fogom adni, ha úgy megtetszett.~–
16 1, III| Philine. – Azt nem is mondtam önnek, hogy engem hogy hínak.
17 1, III| valami könyvet adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~–
18 1, III| Mármost sietni fogok önnek az öltönyét elhozni.~– Én
19 1, III| megszólalt:~– Én megtaláltam önnek a leányát, grófnő, s íme
20 1, III| remegett.~– Köszönet! köszönet önnek, derék férfi. Ezt soha nem
21 1, III| tudott suttogni.~– Nem bírom önnek megköszönni, uram. Engedje
22 1, III| engedi látni.~– Ha kedves önnek a kis talált gyermek emléke:
23 1, III| fejét.~– Úgy látom, hogy önnek helyén van a szíve, Cambray
24 1, III| beszélgetéshez. Tetszik önnek egy szippanat burnót? Igen
25 1, III| hogy az elején kezdjem. Önnek volt egy jó barátja, ki
26 1, III| Fervlans. – Mi oka volt önnek a szállásán játékbubát tartani?~–
27 1, III| figyelő rendőrközegeket. Önnek a barátja felvitte az ölében
28 1, III| kötelességünk volt; felszakíttattuk önnek a parkettjeit is, szétszedettük
29 1, III| nevezik!~– Ma volt szerencséje önnek színről színre látni e tündéri
30 1, III| nagy gonddal fogjuk őrizni önnek az életét. Ha egyszer meg
31 1, III| Hoingerlot bankártól elvegyék, s önnek adják által? Akarja ön a
32 1, III| fillérkedik. Kezében van önnek a szerencséje!~– Sajnálom,
33 1, III| nem adhatom el.~– Jól van, önnek nem kell pénz. – Ön nem
34 1, III| lakhelyéről.~– S ha azt mondom önnek, Cambray úr, hogy ön vonakodása
35 1, III| hát mármost azt mondom önnek, Cambray úr – szólt kemény
36 1, III| ön, mely országba szökött önnek a barátja?~Az öregember
37 1, III| szarkazmussal felelt.~– Megmondom önnek. Vágassák le a fejemet.
38 1, III| felejteni, mindaddig, amíg önnek tetszeni fog, hogy hallgatását
39 1, IV | mód van. A szökevényeket önnek kell fölkeresni és visszahozni.~–
40 1, IV | háromszázezer frankot adunk önnek rendelkezésére. Ha azután
41 1, IV | egy fiatal rouéhoz, aki önnek négy esztendő alatt minden
42 1, IV | agyonlövette magát; hagyva önnek egy eszes kisleányt, meg
43 1, IV | attól végleg megszabadulni. Önnek zilált pénzügyi viszonyai
44 1, IV | sincs. Ha pedig sikerül önnek az a feladat, ami rá van
45 1, IV | elviszem neki.~– Hogy lehet önnek kedve tréfálni most? Hátha
46 1, IV | megjövök, azt is megírom önnek. Addig önre ruházom a háziasszonyi
47 1, IV | De minő bohóság! Én adok önnek ilyen dolgokban tanácsot,
48 1, IV | Azt hiszem, legjobb lesz önnek legelőször is Svájcot átkutatni
49 1, IV | Majd lefestetem Amélie-t önnek újra, s utána küldöm.~–
50 2, III| diplomáért.~– Az aranyat megadom önnek. S aztán ha ügyvéd lesz
51 2, III| enyim?~– Indigenatust kell önnek szerezni ebben az országban.~–
52 3, III| fázik, szikfűteát fogok önnek főzni.~Attól a szikfűteától
53 3, IV | úgy az eső!~– Én odaadom önnek az esernyőmet.~– Csókolom
54 4, I | előbbi, akkor szeretném önnek az ellenvetéseit megismerni,
55 4, II | Ez az ön kertje. Most van önnek is egy darab földe, ami
56 4, II | Azért, hogy én ezt nem tudom önnek megköszönni.~– Hiszen már
57 4, II | senki. Ezentúl nem kell önnek az eget fátyolon át nézni.~
58 4, III| uram, milyen hidegvére van önnek, hogy még erre is gondol!~–
59 4, III| bámulnám és megköszönném önnek a nemes, lovagias vakmerőséget,
60 4, III| elkezdte a hallgatást.~– „Önnek” felfedhetem e kívánságom
61 4, III| ugyanaz az asszony, akiről önnek írtam: a híres rabló felesége,
62 4, III| Bizonyosan mondhatom önnek, hogy az. És én nem fogom
63 4, IV | tudnak.~– Valami bánata van önnek, Lajos? – szólítá meg egy
64 4, IV | Hát nem mindegy-e az önnek, akár szép vagyok, akár
65 4, IV | egy szóra. Most én akarok önnek valami tanácsot adni. Én
66 4, IV | valami tanácsot adni. Én önnek a lelkében jóravaló indulatokat
67 4, IV | indulatokat fedeztem fel. Önnek a szíve nincs megromolva.
68 4, IV | berendezésnél megsegíteni. Adok önnek pénzt kölcsön; majd visszafizeti,
69 5, III| parkban sétálva elmondhatom önnek, amiért jöttem.~Ez meglepte
70 5, III| egész közönyösen.~– No, önnek többet is kell róla tudni –
71 5, III| családom.~– Nem lehetett volna önnek kikerülni, hogy választ
72 5, III| ugyan mire való volna az önnek?~– Arra, hogy nem szándékom
73 5, III| önnel találkozni.~– Amiért önnek nagy hálával tartozom –
74 5, III| iróniától menten.~– Még nincs önnek semmi oka a hálálkodásra.
75 5, III| feleletet adni. Vendége voltam önnek, s ön parancsolt velem.
76 5, III| holnaptól kezdve megszűnök önnek vendége lenni, s azontúl
77 5, III| akkor ő bemutatja magát önnek, megállíttatva a hintót;
78 5, III| és nemesi szavamra mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem
79 5, III| megfordul, és előrelép. – Hanem önnek másra is kell gondolni.
80 5, III| annyi bizonyos, hogy van önnek oltalma alatt egy nő, akinek
81 5, III| tétovázok a veszély percében önnek segélyére jönni; így az
82 5, III| megnyugszik, s azontúl békét hagy önnek.~– De gondolt ön arra, bárónő,
83 5, III| azt fogja hinni, hogy én önnek titkos szeretője vagyok?~
84 5, III| meg akarom azt tenni. Én önnek adósa vagyok, le akarom
85 5, III| nem tudom, hogy ki, de aki önnek drága. Azért akarom azt
86 5, III| azt tenni, hogy ne legyek önnek adósa tovább. Legyünk valahára
87 5, III| álomalmá”-nak.~– Elhiszem.~– Önnek nincs gyermeke?~– Nekem! –
88 5, III| találkozhatom. Van szerencsém önnek bemutathatni két barátomat:
89 5, III| örvendezését.~– Miben lehetek önnek szolgálatára, ezredes úr?~–
90 5, III| de Barthelmy Léon úr! Én önnek lovagi becsületszavamat
91 5, III| az ön felesége soha. Erre önnek nemesi becsületszavam kötöm
92 5, III| mosolygott.~– Gróf úr! Én önnek a becsületszavát különösen
93 5, III| golyóval.~– Vagy szétzúzom önnek az agyát.~A két kísérő kardjához
94 5, III| legőszintébb üdvkívánatomat. – Önnek pedig, bárónő, a vett leckét
95 5, V | hogy itthon maradjak.~– Van önnek valami baja?~– Semmi. Csak
96 5, V | nagyon jól fogja ön tenni, ha önnek nincs szüksége rájuk. –
97 5, V | Istenért, Marie! Ki sugall önnek ilyen gondolatokat?~– Azok
98 5, V | mély sötétségben! Ha azt én önnek mind elmondanám! Csak egyet
99 5, V | joga van hozzá; egyedül önnek nincs. Ha élne még apám,
100 5, V | Nincs-e azokban lefestve önnek a lelke? képmása? Őneki
101 5, V | Őneki kell önt szeretnie. És önnek is kell őt szeretni! Ha
102 5, VI | Még van rajta egy, azt önnek a számára hagytam.~Vavel
103 5, VI | megfeddte e kislelkűségért.~– Önnek csak a casuariái válnak
104 6, I | keservesen a leány.~– Mi baja önnek, Marie?~– Hol vannak a gyógyszerei?
105 6, I | kalitkája.~– Majd szerzek önnek másik madarat, éppen olyan
106 6, I | minden szenteire könyörgök önnek: legyen irgalommal szegény
107 6, I | esett, azt te tudod!”~– Önnek nagy lelke van, egész az
108 6, I | egyedül maradunk.~– Az jut önnek az eszébe ugye, hogy ez
109 7, II | nem beszélni! Én átadom önnek az egész összeget, ami a
110 7, II | szólt Bernát úr. – Én önnek most nemcsak alispánja,
111 7, III| egy szót” egyszer mondott önnek a gróf, arra most válaszát
112 7, III| Mi ő a grófra nézve?~– Önnek nem vetélytársa, szép Katalin
113 7, IV | várhat. De nekem azt mondák, önnek a szíve anyát kíván, s az
114 7, V | Ő ezt még tavaly akarta önnek lopva elküldeni, tudtomon
115 7, V | tárháza rám nézve.~– No hát ha önnek ez oly nagy örömhír – szólt
116 7, VII| Nagyon nehéz leszek!~– Önnek nem szabad többet fáradni.
117 7, VII| szabad többet fáradni. Lesz önnek a kastélyomban egy külön
118 7, VII| még nekem?~– De nem fog önnek a szíve fájni, ha kis úrnőjét
119 7, VII| mondta: „chère maman!” s én önnek: „mon petit garçon!”~S eközben
120 7, VII| szegény Henrym halva feküdt.~– Önnek lám minő érzékeny szíve
121 7, VII| egyszer – tudja ön, Madame, ha önnek is lesz a házánál ilyen
122 7, VII| csimpajkozik; s aztán azt mondják önnek, mint nekem: hogy „találj
123 8, I | Lajosnak?~– Azért, mert az önnek a predikátuma, s magyar
124 8, I | nálamnál gonoszabb rablók, akik önnek féltve őrzött kincsét mindenáron
125 8, III| tartva, azt az utasítást adom önnek, tábornok, hogy miután önt
126 9, I | Elmentem Párizsba, fölkerestem önnek a leányát.~– Ön látta Amnélie-t! –
127 9, I | Mindent világosan meg fogok önnek magyarázni, Madame. Én beszéltem
128 9, I | kerestem őt fel: ott írta önnek ezt a levelet.~A hölgy a
129 9, I | keblemben hordoztam; látja-e? Önnek visszahoztam.~A nő most
130 9, I | engedte magát lefestetni. S önnek megengedte?~– Nekem megengedte.~–
131 9, I | Cambray –, mit tartozom én önnek irgalmazni, akinek az Isten
132 9, I | barát, merre az ellenség. Önnek magának kell őtet megszabadítani.
133 9, I | ön dolga azt kitalálni. – Önnek Vavel Lajos szerelmét adta,
134 9, III| Thémire miatt.~– Pedig önnek csak Katalinját ölték meg;
135 9, III| volt, s ha én az vagyok önnek, aki voltam: akkor a fizetés
136 10, II | meg azt a drága jó szert: önnek szüksége van rá. Én nem
137 10, VI | belőle? Az a lovag, aki önnek ezt az acélgyűrűt adta,
138 10, VI | hova lett az a leány, akit önnek ezzel kellett megszólítania:
139 12, I | bennrekedtek.~– Ki mondta önnek, hogy ő hercegasszony? –
140 12, II | engedje ön, hogy gratuláljak önnek ahhoz a szerencséhez, amit
141 12, II | örömömre fog szolgálni, ha önnek az ügyét ez epizód által
142 12, II | forgatta, csak azt tanácsolom önnek, hogy a quinteket ne vegye
143 12, II | vagyok!~– Majd megmondom önnek, Madame, hogy mivel fogja
144 12, II | lakják! – És bizony mondom önnek, hogy végigmehet ön kisasszonyával
145 12, II | vagyok! És bizony mondom önnek, hogy nem töltheti ön el
146 12, II | ördögi jó ötlete támadt önnek, hogy elfogja a feleségét
147 12, III| görbüljön meg.~– Ne legyen önnek gondja az én leányom hajaszálaira!
148 12, III| tesz az? Én hálára vagyok önnek kötelezve.~– Óh, kérem önt
149 12, III| akkor még többet is mondok önnek. Éppen ma hirdették ki a
150 12, III| megkötve, ezt is megsúghatom önnek; s azt hiszem, hogy ha ezt
151 12, III| semmi érdeme nincs. Egyedül önnek, Vavel gróf. Ez pokoli ötlet
|