Rész, Fezejet
1 1, II | Sok éjjeli járást tettél te már Párizsban. Jól megszolgáld
2 1, II | hogy el ne fújja a szél.~– Te vagy, Raoul? – szólt ki
3 2, I | ülj az asztalnál, ahová te leülsz, bizonyosan az az
4 2, I | vele. – No, mármost hát „te Bernát bácsi”, én pedig „
5 2, I | Bernát bácsi”, én pedig „te Katinka!” S miután ezen
6 2, I | tekintetes asszony, hogy per „te Katica, te Bernus!” diskurálunk
7 2, I | asszony, hogy per „te Katica, te Bernus!” diskurálunk egymással;
8 2, II | képviselték a szépnemet.~– Te ide ülsz mellém – monda
9 3, II | hogy itthon maradjunk, s te azt az időt, amit velem
10 3, II | könyvek.~– S miért olvasod te azokat?~– Azért, hogyha
11 3, II | hagyom magam kifizetni. Te tudsz sokat, amit nem is
12 3, II | egészen a miénk lesz, s azt te átalakítod majd virágoskertté.
13 3, II | virágoskertté. Ugye jó lesz?~– A jó te vagy, a kert szép lesz,
14 3, II | még nem láttam olyat soha. Te mért nem haragszol?~– Mert
15 3, II | innenső parton egy csónakot, te magad úsztál a túlpartra,
16 3, II | nyújtá a leánynak.~– Ah, te teljesíted óhajtásomat?
17 3, II | teljesíted óhajtásomat? Te jó vagy, te kedves vagy! –
18 3, II | óhajtásomat? Te jó vagy, te kedves vagy! – S a férfi
19 3, II | Hát tehetek én arról, hogy te nem vagy asszony?~Erre már
20 3, II | alszom éjjel, azt tudva, hogy te itt vagy közelemben.~– Hol
21 3, II | hegyét.~– S honnan gondolod te, hogy én ott vagyok?~– Én
22 3, II | megszoktam azt képzelni, hogy te közel hozzám alszol; s az
23 3, II | vagy.~– Hát hisz éppen a te parancsodat megyek végrehajtani,
24 3, II | hölgy? Szép-e?~– Fiatal.~– Te láttad őt a távcsővel? Minő
25 3, II | Lelkem, kis királyném: erre a te kérdésedre az öt világrész
26 3, II | kiszolgált katona?~– Eredj, te mindig ostobának teszed
27 3, IV | mert a helyéből mozdulni.~– Te hívtad ide az orvost? –
28 4, II | Kedves Lajos. – Szeress te engemet.”~Vavel gróf kezéből
29 4, II | ereklyéi közé: „Szeress te engemet!”~Mit lehet még
30 4, II | is feljöhetek ide, amikor te megengeded? Ha te hívsz:
31 4, II | amikor te megengeded? Ha te hívsz: tudod, csak úgy. –
32 4, III | ütnöm.~– Tedd, amit mondok. Te itt maradsz, s puskádat
33 4, V | Elvesztettem valamit, de te azt nekem nem adhatod vissza.~–
34 4, V | sötét ne legyen körüled. Te akkor nem fogsz félni, s
35 5, II | másik nótát, hogy~Aluszol-e te juhász?~Hej, dehogy aluszom!~
36 6, I | Vavel, odasietve hozzá. – Te rosszul vagy!~– De majd
37 6, I | Ejh, mit ház körüli munka! Te nekem az vagy, ami a katonának
38 6, I | a katonának a fegyvere. Te vagy a házamon a bezárt
39 6, I | a házamon a bezárt ajtó. Te vagy a gondolataimnak az
40 6, I | a gondolataimnak az őre. Te vagy az egyetlen barátom,
41 6, I | csodatevő kuruzslóhoz.~– Te Henry, én hallottam hírét
42 6, I | segíts; én nem tudok semmit, te tudsz mindent; az én könyveim
43 6, I | hiábavalósággal, hanem a te ujjaid hegyében ott a halál
44 6, I | haldokló.~– S azt hiszed te, hogy ezt szabad neked halandó
45 6, I | békülnöm Istennel.~– Henry! Ha te tudnád, hogy ki az az Isten!
46 6, I | Nem rettegnél tőle. Ha te ismernéd őt kegyelmességének
47 6, I | kettő között esett, azt te tudod!”~– Önnek nagy lelke
48 6, I | belát, s nem szorul ő se a te mentségedre, se a te papod
49 6, I | se a te mentségedre, se a te papod abszolúciójára, hogy
50 6, I | barátom, mit mondok! Hát most te mégy el előre, kvártélyt
51 6, II | szemébe merte mondani: „Te azt hiszed, hogy nagy ember
52 7, I | gi — na — te — ne — bat.~¨¨
53 7, II | akitől a fia kenyeret kért: „te is mindig olyat kérsz, ami
54 7, II | megtudni; hogy ki vagyok!~– Óh, te rettenetes vagy! – szólt
55 7, II | csillagom van!~– Hol? Melyik?~– Te vagy az!~– S ha ez a csillag
56 7, II | aztán ítélj, melyik legyen a te képmásod e földön! Ah, Marie!
57 7, II | képmásod e földön! Ah, Marie! Te tégy eleget a te jó szívednek,
58 7, II | Marie! Te tégy eleget a te jó szívednek, imádkozzál
59 7, II | kardot, győzni fogunk, a te imád ellenére is; vagy elesünk,
60 7, II | meg rólam legjobban. Ha te a csatába mégy, hogy maradok
61 7, II | sikoltott, gyermek volt.~– Te azt tennéd? Idehoznád őt?
62 7, IV | Hát ki? Hát az, akit te nekem anyául ígértél: az
63 7, IV | nekem anyául ígértél: az a te szép tündérasszonyod.~–
64 7, IV | Sőt kérlek, hogy jöjj te is velem.~Azzal futottak
65 7, IV | fognak hangzani, amiktől te halálra rémedeznél míg nálam
66 7, IV | leszek. Úgy örülök neki, hogy te parancsolni fogsz, és én
67 7, IV | leányrablásba?~– Hát hiszen te is velünk jöhetsz – szólt
68 7, IV | fegyelme alá vetik magukat.~– S te erről nem szóltál nekem
69 7, IV | csak azért van ott, hogy a te szemed elől zárjon el engem?~
70 7, V | legombolyodó eszme fonalát:~– Te voltál a lefátyolozott hölgy,
71 7, V | kocsiban Lajos mellett?~– Te megláttad azt?~– Igen.~(
72 7, V | mosolyogva Marie-tól.~– Te megtartottad azt? Óh, add
73 7, V | kézzel a poharát. Akire te köszöntél, én is arra köszöntök. –
74 7, V | így – helyeslé Marie. – A „te lányod”, a te „Marie-d”,
75 7, V | Marie. – A „te lányod”, a te „Marie-d”, ellenségeire
76 7, VI | meggyújtsd az arcát! Csak eredj te a kardjaid és mordályaid
77 7, VI | függönyt megint felgördíteni, s te itt halnál meg velem együtt.~–
78 7, VI | Ne ijessz meg!~– Haha! Te bohó! Hát még tőlem is meg
79 7, VI | még nincs éjszaka.~– De te nem fogsz minket ma már
80 7, VIII| mond neki Katalin. – Tudsz te lovagolni?~– Én? – szól
81 7, VIII| képeskönyvben.~– Ne félj. Megülöd te az igazi lovat is. Aztán
82 7, VIII| ez az ő saját műve. „Hát te így tudsz festeni?” Milyen
83 7, VIII| Milyen boldog lehetsz te, hogy ezt tudod.~– Hát hiszen
84 7, VIII| ezt tudod.~– Hát hiszen te is meg fogod tanulni. Fräulein
85 7, VIII| megtanuljam?~– Az egészen a te szorgalmadtól függ. A zongorát
86 7, VIII| kedves kis leánykám! Te egész nap kapálni akarsz
87 7, VIII| kastélyomat. De hol láttad te a torz-csodát?~A szív bennszülött
88 7, VIII| távcsövön keresztül.~– Ah, tehát te is leskelődtél utánam.~–
89 7, VIII| énmiattam, szegény Lajos! – De te eltűröd a dohányfüstöt,
90 7, IX | oda feküdt hozzá, lábtul.~„Te vagy itt, leánykám?” – kiálta
91 8, I | én is megmutatom neked a te jegyesedet. Ha az megcsókol,
92 8, II | Ne pazarold énértem azt a te drága véredet! Fussunk el
93 8, II | Alkalmasint azt, hogy „hát te sem marasztod itthon?” Nem
94 8, II | egy golyó foglalná el.~– Te pedig őrizd meg az én kincsemet.
95 8, II | megtudni semmit elválásunk óta. Te vagy a harmadik, aki megtudtad
96 8, III | végignézte a közbekottyanót.~– Te is azt tennéd, öcsém, ugyebár,
97 9, I | izenem neked: fordulj vissza te is! Ne járj tovább ezen
98 9, I | járj tovább ezen az úton. Te igen szépen tudsz hímezni,
99 9, I | aranyhímzést a ruháikon; megélhetsz te a kezed munkájából, s adhatsz
100 9, II | elhagytam.~– Kicsoda? Leányod? Te már nő voltál, s most özvegy
101 9, II | mennek, elő ne jöjj.~– És te? Mit akarsz tenni te?~–
102 9, II | És te? Mit akarsz tenni te?~– Én is elhagyom ezt a
103 9, II | Ahova én megyek, oda te nem jöhetsz. Én a táborvonalakon
104 9, II | szekrényt elvigyem Vavelnek.~– Te Lajost akarod fölkeresni
105 9, II | velem.~– Ne rémíts meg! Te azt hiszed tán, hogy Lajos
106 9, II | mosolyog, ez lehetett a te leánykád, de ez, amelyik
107 9, II | lehetett ugyanaz. Ez nem a te leányod! Aki neked ezt mondta,
108 9, II | magamat. – És Cambray, a te védelmeződ s az én bosszúállóm,
109 9, II | Óh drága Cambray! Ez a te képed! – szólt Marie. –
110 9, II | azt mondanám neki, hogy te pedig nem veszítettél el,
111 9, III | találjuk.~– Akkor add kezedet. Te Katalin vagy. Az én Katalinom!!
112 10, II | Bocsáss be! Én vagyok. A te Máriád! Hogy fekszel itten?
113 10, II | ellenfurfangot. („Várj csak! Ha te engem ki akarsz játszani,
114 10, II | mármost haragszom rád; ha te engem oda sem bocsátasz
115 10, II | ide a pamlagra ledűlök; te ott maradsz az ágyfülke
116 10, II | merek magamban menni.~– Óh, te vitéz puskás! No, hát jer
117 10, III | Hector! Vén cimbora. Hát te hol jársz itt?~Az érkezett,
118 10, III | küld gyorspostával. Hát te mit izensz haza?~– Gratulálok
119 10, III | sokkal szebb volt annál, amit te nem láttál (tudod, a Barthelmy
120 10, III | császárnő.~– Ugyan ne mondd. Te is azt hiszed?~– Minden
121 10, III | fél Európát…~– Az egészet… te!~– Csak a felét, mondom,
122 10, III | akinek hízelkednünk kell.~– Te pedig aligha többet nem
123 10, III | miatta.~– Majd ki tudod te békíteni. Még olyan kedves
124 10, III | azontúl keserves.~– Jól van. Te itt a postánál hintót rendelsz
125 10, V | azért a látványért, amikor te megölöd Barthelmy Fervlans-t.
126 10, V | odateszem ráadásul: mert hogy te megölöd Fervlans-t, arról
127 10, V | elvész!~– Pedig lásd: a te jelenléted engemet csak
128 10, V | szabad ismernem.~– Ne féltsd te magadat! Jobban ismerlek
129 10, V | mi van a hátam mögött; te parasztasszony vagy: nem
130 10, V | termete a vatikáni viadoré.~– Te harmincad magaddal leszállsz
131 10, V | igen erős.~– No hát fogadd te a magad levelét retúr, marquis
132 10, VI | a haldokló szeme közé. – Te fekszel itt! Te átkozott!
133 10, VI | közé. – Te fekszel itt! Te átkozott! Megölted a leányomat!
134 10, VI | is így tettem! Tanuld meg te is!” – Azután fogta patyolatgyolcs
135 10, VI | Óh, milyen asszony vagy te!~*~Vavel fekete volónjai
136 10, VI | azt rossz néven venni.~– Te, kedvesem, most rögtön Győrbe
137 11, III | Ki védelmez minket, ha te elhagysz!”~Az öreg após
138 11, V | agyonütöm.~– Hát láttál te már franciát?~– Hogyne láttam
139 11, V | fringia; olyan vas, hogy a te rozsdás kardodat úgy metszi
140 11, V | hát most én próbálom meg a te gyíklesődet! Tartsd ki! –
141 13, I | most már meggyógyulok. Hogy te itt vagy. Hogy értem jöttél.
142 13, I | megszabadítottál. Most már akarok élni! Te olyan hatalmas vagy. Ha
143 13, I | amiben mindent megírtak. – Te vagy a mi hősünk, a mi Szent
144 13, I | biblia akármelyik asszonya! – Te most elvetted rólam e szenvedéseket.
|